Ha meg már AUG, akkor itt van egy szép metszeti kép. A mellsõ markolatban van egy rugó, ami fix helyzetben tartja. Ha el akarod fordítani, akkor lefelé kell húzni a rugó ellenében, és a kívánt irányba fordítani.
Ez alapján a B a csõ rögzítõgombja. Ebbõl nem sokat tudok kivenni, de szerintem ha a felhúzókart hátsó helyzetbe húzod és elfordítod, akkor csak a gomb benyomásával lehet visszabillenteni.
Egyébként a Mt nagyságú tölteteknek a mai fegyverek pontossága mellett nincs sok értelme. Arra is régen rájöttek már, hogy egy nagyvárost sokkal nagyobb hatékonysággal lehet elpusztítani 3-4 150-200kt hatóerejú töltettel, mint egy 2-3Mt-ssal, mivel elõbbivel sokkal jobb a lökéshullám területi eloszlása.
Az USA-nak a legnagyobb hatóerejû robbanófeje a B61 vagy B63-as volt. (Kettõ közül valamelyik.) 8 Mt volt, de a '80-as években kivonták õket. Addigra a pontos robbanófejek miatt ekora hatóerõre nem volt már szükség.
érdekelne hogy melyik a ma létezõ legnyagobb atom fegyver ami rendszerbe van és volt állítva
és hogy ez mekkora pusztításra lett volna képes pl vmi nagy város ellen és mekkora lett volna a kihullási övezete
köszi
A 12-es csini lenne.A 10-es mégjobb.Ha csak 6 lövetû lenne akkor se lenne olyan mint a Striker.
2004 óta nem nagyon hallani róla. Eredetileg a Bundeswehr tesztelésre átvett belõle pár példányt, de azóta csend és méla hullaszag körülötte. A fegyver nem szerepel sem a német, sem az amerikai hivatalos HK oldalon, és a Bundeswehr oldala sem dob ki rá találatot. Én azt valószinûsítem, hogy amíg a HK MP7A1 megnyerte a német hadsereg tetszését, az UCP egyáltalán nem. Tipp szinten a megállító és ölõerejével lehetnek talán gondjai. Hiába üti át simán a ballisztikai mellényt, ha ölõhatás tekintetében alulmúlja a 4.6x30mm a jó öreg 9x19mm-es lõszert. Az MP7A1 legalább a tûzgyorsasága miatt e téren kiegyensúlyozza a lõszer ezen gyengeségét, de egy pisztolynál ez már nem megy ilyen könnyen.
A német rendõrség nemrég a P30-ból rendelt egy nagyobb mennyiséget, az UCP rendszeresítésérõl viszont velük kapcsolatban sem hallani. Szvsz a típus halott, vagy legalábbis teszthalott állapotban van.
HK UCP-rõl tud valaki valamit azon kívül, ami world.guns.ru-n van? Pl. hogy mikor kerülhet legkorábban rendszeresítésre, csak katonai és rendfenntartó szervezetek használhatják-e, stb.
Max a Jackhammer a kakukktojás, de az meg nem valami nagy számban gyártott fegyver.
Ilyen revolvertáras puskát legfeljebb replikák szintjén gyártanak szvsz. Gyakorlati haszna nincs, a golyós puskáknál a középágytár vagy szekrénytár, a sörtétes puskáknál az elõágytár ill. a szekrénytár használatos.
Nem teljesen értem mit értesz "revolverezõ" alatt. Olyan "lapát" sörétes puskát, amelynél két csõ egymás mellett van, és az elsütés a revolverezõ pisztolyokhoz hasonlóan, kakassal történik?
Ok! Elnézést. Nem fogok többet onnan idézni/linkelni! ;)
Ettõl függetlenül a "terepjáró" és oldalazó képessége is figyelemre méltó az elsõ jármûnek! Csak mondjuk a végsebessége lehet béna, meg ügye a szállítási nehézségek +aszfalt barátságtalan.
Nem akarom bántani az AOW-t, de pár dologban tévednek.
1.: Az utód T-harckocsi fejlesztése még az 1980-as években megkezdõdött, az általános szokás szerint 4 iroda párhuzamosan dolgozott rajta. A szovjetúnió széthullása után három iroda maradt, az Omszkiak ("Black Eagle"), a Harkoviak ("Molot") és az Uráliak ("T-95"). 1992-ben az oroszok is elfogadták, hogy nem tudnak egymás mellett két típust (egy "tömeggyártású", mint a T-72, és egy csúcstechnikás, mint a T-80) párhuzamosan gyártani és ezért úgy döntöttek, hogy a jövõben csak egy harckocsitípus rendszerben tartására rendezkednek be. 1996-ban a hadsereg úgy döntött, hogy a T-72-bõl kifejlesztett, a T-80-nál megbízhatóbb T-90 típust fogják rendszeresíteni. A fejlesztés alatt álló három típus ekkor még nagyon kezdetleges állapotban volt (errõl késõbb), és nem volt pénz a fejlesztésre, ezért döntöttek a már gyártásra kész T-90 mellett. Ez gyakorlatilag a három gyár közül az Uráliak melletti voksot jelentett, egyben a két másik gyár és iroda kvázi halálos ítélete, hiszen állami megrendelésben így nem reménykedhetnek, ráadásul az általuk gyárottt T-80-asok a nemzetközi piacon sem kellettek senkinek, szemben az uráliak T-90-esével, amely elég jól fogy.
2.: A Fekete Sas elsõ prototípusa is ezért tünt fel 1997-ben, még T-80 alvázon (hat futógörgõvel). Az Omszki gyár kapkodva igyekezett bebizonyítani, hogy igenis készen van a saját új harckocsijával. Egyben a külföldi piac felé nyításnak is szánták, ezért mutatták be nyílvánosan, míg a másik két gyár prototípusai a mai napig titokként vannak kezelve. Az Omszkiak elkészítették a második prototípust is, de hiába, nem jelentett nekik mentõövet. Ebbõl következik, hogy a Fekete Sas valószinüleg egy hattyúdal, nem pedig a jövõ orosz harckocsija.
Legalábbis az US NAVY-nél van még egy megoldás, a Prairie masker, ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy a hajó törzsén a vízvonal alatt kettõ-négy vonalban apró lyukakon sûrített levegõt pumpálnak ki. Ez egy buborékokból álló "függönyt" képez, ami elfedi a hajócsavar által keltett zajok nagy részét, és így hatékony a passzív torpedók ellen.
A kiskorú által említett aktív zavarók is léteznek. Ezek általában hengeres konténerek, amelyeket a hajón oldalirányba dobnak ki, és a vízbe érve egy nagy hadihajó által keltett zajokat bocsát ki, használják csaliként is, ha már tudják, hogy tengó van a közelben, de használják aktív zavarásra is.
Az US NAVY-nél most az Next Generation Countermeasure (NGCM) rendszer fejlesztése folyik, ezek 3 hüvelykes mini-torpedók, amelyeket csoportosan, legfeljebb hatosával használnak. Ezeknek kétirányú víz alatti adatkapcsolatuk van, és a hajó fedélzetérõl irányíthatóak, hogy a leghatásosabb ellentevékenységet hajthassák végre, csoportosan.
A torpedók ellen az orosz haditengerészet (ill. az orosz hajóegységeket vásárolt külföldi nemzetek) még bevetheti az RBU-1000 és -6000 rendszert. Ez egy mélységitöltet-sorozatvetõ, amely nem irányított (ill. újabban már irányított) mélységi bombákat vet ki a szonár és a tûzvezetõ rendszer által meghatározott területre. E rendszer a tengeralattjárók ellen is hatékony.
RBU-6000
A nyugati hajókon inkább a torpedók használatosak, illetve általában a fregatt méretû hajóktól kezdve már általános hogy legalább egy tengeralattjáró-elhárító helikopter számára felszállófedélzet van kiképezve a taton, amelyek mélységi bombákkal ill. torpedókkal küzdik le a felderített tengókat.
Egyes amerikai és orosz hadihajóin lehetõség van a VLS (függõleges) indítókból ASROC rakétákat bevetni, ezek olyan ballisztikus rakéták, amelyek a felderített tengeralattjáró közelébe gyorsan eljutattnak egy torpedót.
Hát az meg szerintem nem megy. Egy mai torpedó robanófeje 300-500kg-os, de a mai robbanóanyagokból ez iszonyat sok. Ennyi még 10-20 méterrõl is akkora "bokszütést" mér a hajótestre, hogy azt kettétöri lazán, mert pont így mûködik, egy ilyen találat hatásosabb, mint ha közvetlenül robbana, ezért is készítettek már a II.Vh-ban mágneses mûködésû robbanófejet, csakát nem nagyon mûködtek...
A Barnes Wallis féle "gátrombóló bomba" is ezen az elven mûködött. Nem a levegõ, hanem a víz továbbitotta a "boxütést". A levegõhöz képest gyakorlatilag összenyomhatatlan és minden irányban szinte gyengítetlenül terjed a hatás. Lásd hidraulikus munkahenger. (ezt fejezi ki a hidrosztatikai feszültségtenzor is)
Szvsz a torpedóháló úgy 50 éve kiment a divatból .
Hát van egy pár módozat. Elszõször is a probléma a felderítés. A rombolók és fregattok orrában van egy szonar és húznak maguk után kábelen is egy szonarsort. Ez azért hasznos, mert az óceánban vannak hirtelen hõmérsékleti határátmenetek (több is lehet!) amin a hang megtörik és így olyan zónát(zónákat) hoz létre amiket a felszírõl nem hallani. Ezeket hívjuk réteghatárnak. Ezért rendelkeznek egy/két helikopterrel is amin leengedhetõ szonar van amivel adott mélységben lehet hallgatózni, így megincsak megekerülhetõ ez a zavaró hatás.
A réteghatár zavarja mind az passzív (csak fülelek) mind az aktív szonart. Ez kibocsájtott és visszavert hanggal dolgozik. Hátrány, hogy a kibocsájtót is felfedi (majdnemhogy teljesen pontosan), ezért ritákn használják, fõleg már csak a passzívval felderített cél leküzdésére vagy, ha erõsen gyanítható egy adott térségben az ellen, mert már körül van határolva szonarbójasorokkal, akkor a területet megpengetik és vagy a helikopterrõl dobnak le egy torpedót vagy hajóról egy rövid égésidejû rakéta max. 8-10 mérföld környékére "eldobja" a torpedót ami ernyõvel fékezve ér a vízbe és küzdi le a célt.
Ha egy hajóra már torpedót lõttek ki túl sokat nem tehet. Asszem van valami Nixie nevû ellentorp. szerûség, de ennek még nem néztem utána.
Egyes hajóknak egyfajta félaktív védelme van, zajt keltenek a hajó körül mindenféle szalagokkal meg buborékokkal és így belelolvad az óceán természetes háttérzajába valamennyire.
tökegyszerûen: oldalt lebocsátanak egy bazinagy lánchálót, ami mivel a hajók törzse V alakú, a tenger szintjénél a borítástól akár több méterre is lehet. Ugyan a mai torpedók már a gerinc alatt robbannak, vákuumot hozva létre, és kettétörve a hajótestet, de azért több mint a semmi.
Szerintem az M16 A1 Vietnámi változat a legszebb. Deha a megbízhatóságot nézzük akkor nem valami hajde jó. Persze kettõnk közül ezt te tudod a legjobban. :)
Most is a kinai határtól "nem messze" robbantották fel a cuccot. Szerintem az Kinának erõsen nem tetszik hogy valaki a határainál szórakozik ilynekkel. Mondjuk meg is értem. No meg Kina túl sokat bukhat azzal ha támogatja észak koreát.(mármint ha cselekszik, és nem az enszben szólal fel "kommunista testvére" miatt :) Kina már nem a nagy maoi úton jár (persze nem hivatalosan kijelentve :) mint az 50es években.
Az jó lenne, nekik van elég hadierejük, és nem számít nekik annyira az emberélet, mint nyugaton.
Errõl az a "maffiafilmes" helyzet jut eszembe (lásd pl: Casino-ban -Joe Pescivel), amikor a kicsit terhes haverod már túl sok bajt okoz és inkább elkaszálod mielõtt a helyzet még ennél is rosszabb lesz.
Katonailag gyakorlatilag bármikor lenyomható volt, ha nincs mögötte Kína és/vagy Szovjetúnió ill. Oroszország. E két ország kizárólag politikai okból fogja támogatni É-Koreát (ie.: hogy borsot törjenek az USA orra alá). Kérdés, hogy támogatnák-e Észak-Koreát egy katonai akcióban is. A válasz erre az, hogy valószinûleg nem. Sem Kína, sem Oroszság nem áll úgy gazdaságilag és politikailag, hogy ezt megengedhesse magának. Észak-Korea számára ezért létfontosságú az atomfegyver. Ez az egyetlen valamire való ütõkártyája maradt...
Pl az, hogy összejön egy koalícoó Észak Korea ellen, és lenyomják a bánatba (az északi vezetés még csak a saját lakosságának támogatására sem számíthat, ellenben a déliekkel/koalícióval). Akkor majd nem kell Japán-nak és Dél-Korea-nak sem atomfegyver.
Észak-Korea számára az atomfegyver, illetve a mostani kísérlet csak politikai nyomásgyakorlás céljára volt szükséges.
Minde mellett gyakorlatilag nyilvánvalóvá vált, hogy hiba volt korábban arra játszani, hogy Észak-Korea össze fog magától omlani...
Az, hogy emelik a harckészültséget nem sokat jelent, ez a rutin. Észak-Korea nem fog támadni, mert õk is tudják, hogy az öngyiloosság lenne mind katonai mind politikai szinten. Az elsõ 1-2 napon, leradírozzák az északi légierõt utána meg jön a mészárlás...
1. Föld alatti robantás volt, felszínre gyakorolt hatása minimális.
2. 550 tonna TNT-vel nem tudsz 3 egész akárhányas rengést csinálni. Valami elírás lehetett az az 550 t. Lehetne 5,5kT, de efölött már nem igazán kísérleti méretû fegyverek vannak, tehát a 55kT és 550kT az már sok, mert az utóbbi egyfokozatú robbanófejjel már nem gazdaságos, sok hasadóanyag kell hozzá.
Ezek után Dél-Korea és Japán is atomfegyvert akar majd magának. Amúgy biztos, hogy az északiak atomot robbantottak? 550 tonna TNT-nek megfelelõ robbanásról volt szó, azt akár TNT-bõl is leáshatták, csak hogy b@szogassák az ameriakat. Másrészt épeszû ember nem robbant maga mellett atomot, hogy aztán évekig sugározzon.
Informatika és tudomány
Egy gyalogsági akna gondolom nem vágja taccsra, mint a lánctalpat.
