A NATO felállított egy PDW igényt, a "második" vonalbeli egységeknek számára. A hiradósok, jármûvezetõk, mûszakisok, aknavetõkezelõk, stb., akik alapvetõen nem a kézifegyverükkel harcolnak, de mivel a frontvonal közelében mozognak, így elõfordulhat, hogy meg kell védjék magukat. Egy teljes méretû gépkarabély ehhez túl nagy, nehéz és folyton csak útban lenne. Elvileg a legtöbb esetben mégis vagy gépkarabély az ilyen egységek kézifegyvere, vagy egyszerûen egy pisztoly. A PDW lényege az, hogy kisebb, mint egy teljes méretû géppisztoly vagy egy gépkarabély, de nagyobb tûzerõt biztosít, mint egy pisztoly. E "család" alapvetõen a HK MP5K-PDW-vel indult, ami ugye egy rövid csövû MP5, behajtható váltámasszal. Ez ugyanakkor nem felelt meg a NATO elvárásainak, mert megspékelték még azzal, hogy az általánosan használt (NIJ Level III/IIIA szintû) ballisztikai mellényeket át is üsse.
Az MP5K, a Micro/Mini UZI ideális volt ugyanakkor biztonsági szolgálatok számára, hiszen alig nagyobb egy pisztolynál, könnyen elrejthetõ egy aktatáskába de még az sem elképzelhetettlen, hogy zakó alá.
A "második" generáció a ballisztikai mellények elleni hatásfokra feküdt rá, ez lett az FN P90 (amit az FN az elsõ igazi PDW-nek tekint), a HK MP7, illetve született még pár prototípus, mint a Saab Bofors Dynamics CBJ-MS vagy a PDW 17 Libra, amelyek nem jutottak el a sorozatgyártásig.
A PDW-k jelenleg aféle teljes méretû géppisztoly-alternatívák lettek, a rendõri erõk számára a ballisztikai mellények elleni hatásfok a lényeg, a biztonsági szervezetek számára a kis méret és a nagy tûzerõ. A katonaságok visszafogottak ugyanakkor a rendszeresítés terén, mivel egy új lõszert is rendszeresíteni kell, éppen ezért általánosabb az, hogy a kompakt gépkarabélyoknál maradnak inkább. Kivétel például a Bundeswehr:
úgy hogy komolyabb szinten, mondjuk magasabb maffiakörökben, speciális katonai feladatonkán ahol nem elsõsorban a harcbabocsátkozás a lényeg, de inkább politikusok védelmekor, vagy olyan ügynöki tevékenység végzésekor, ahol a diplomataútlevél játszik, ott szükség van/lehet olyan kisméretû, nagy tûzerejû fegyverre, mint az ilyen pdw-k.kompakt mérete lehetõvé teszi a rejtett hurcolását, mondjuk nem a zakó alatt, de akár egy nejlonszatyiban is vihetõ, csak megfelelõen körül kell rakni magazinokkal hogy ne legyen feltûnõ a formája. páncéltörõ, automata, és nem csak 6 lõszer van benne :)
nos kinek mi a véleménye errõl ? hasonló videó volt az iraki orvlövészes is amikor sétálgattak miközben a társaik összeestek. konklúzió, két halott rendõr, akik nem megfelelõen végezték a munkájukat, és most hullák mert egy szarfosó büdös nigga kilyuggatta õket aki talán 3 méternél távolabbra nem tud pontosan lõni sem
majd ha jöttek a "te sem csináltad volna másképp" címû hozzászólások ,akkor leírom hogyan kellett volna a hullazsákot elkerülendõen csinálni
Mondjuk tudom, hogy nem is erre szánták, de a zelnevezés ezt súgalja.
Na, úgy is rég volt szó kézifegyverekrõl: kikerült a KAC (Knights Armamanet Co.) PDW (Personal Defense Weapon ~ kis méretû géppisztolyok, mint az FN P90, HK MP5K vagy MP7) prototípusa - és persze egy új lõszer is, dedikáltan neki. Ugye a nagyon kis ûrméretû, ballisztikai mellényeket is átütõ géppisztolyok elsõ fecskéje a belga FN P90 volt az 5.7x28mm-es lõszerrel, utána jött a németek válasza a HK MP7 képében, még kisebb, 4.6x30mm-es lõszerrel. Az amerikai reakció egy új lõszer, a 6x35 aka a KAC PDW lõszer és a hozzá való fegyver.
A fegyver maga meglehetõsen konzervatív a P90 tetején lévõ tárelhelyezéséhez vagy az MP7 hosszított pisztoly kinézetéhez képest. A KAC úgy pozicionálta a fegyverét, hogy a CQB (Close Quarter Combat ~ Épületharc, rövid távolságú tûzharc) terén kiváltsa a rövid AR15/M16/M4 klónokat, amelyek az utóbbi idõben (az USA-ban) szépen lassan átveszik a HK MP5 és UMP típusoktól e feladatot. A kérdés az új lõszer, az FN P90 és a HK MP7 elterjedésének egyik gátja pontosan ez, hiszen a rendfenntartó erõknél is logisztika mindennek az alapja, márpedig az 5.56x45mm-es NATO lõszer nagy mennyiségben, olcsón, kismillióféle gyártótól beszerezhetõ. A HK eközben kissé módosította az MP7-et, és az MP7A1 jelölésû sorozatváltozattal készül a piac meghódítására.
Itt a probléma szerintem nem is az, hogy a Szuhoj jobb vagy rosszabb lenne. Aki egy kicsit is otthon van a repülésben, az nyilván nem a bemutatórepülések alapján ítél meg egy vadászgépet, ahol nincs függesztmény, nem számít igazán a fedélzeti elektronika színvonala, stb...
Lehetett volna írni egy F-16 vs. JAS-39 cikket is, amúgy még azt vártam Kõvári úrtól, hiszen szereti a nyelvét élezni a svéd gépen, és egy ilyen összehasonlításban nem is kevés lehetõség lenne erre (teljesítményadatok, hasznos teher, integrált fegyverek mennyisége, legyártott mennyiség, stb.). Igaz ha nem is egy ehhez hasonló formában, de ezt mondjuk a "szemére is vetette". De ha úgy csinálja, hogy a JAS-39A/B-t hasonlítja az F-16 Block 50/52-hoz, mondván, hogy 2002-ben a JAS-39C/D még nincs rendszerben... és az egész arra fekszik rá, hogy miben rosszabb a svéd gép, akkor azon mérgelõdnék.
Nem hiszem, hogy bárki is azt hinné, hogy egy széria (tehát nem prototípus) Szu-27 változat képes felvenni a versenyt egy modern nyugati géptípussal (pl.: F-22A, Eurogfighter, Rafale (bár e két utóbbinál ugye az elsõ szériák még erõsen korlázott képességüek voltak). Itt nem is errõl van/volt szó. Itt (szerintem) csupán egy mítoszrombolásnak szánt esett lett volna, hiszen sok embernek a szive csücske a Szu-27. Sok téren lehet rombolni a mítoszt, kezdve a brutálisan nehézkes indulást (a Szu-27A sorozatgyártásának leállítása, felemlegetve, hogy a Szu-27A aligha lenne olyan népszerû, mivel messze nem olyan kecses, mint utódai), a korlátozott képességû fegyverzet (az R-77 hánnyatatott sorsa), a hiányos elektronikus-hadviselés eszköztára (integrált ECM hiánya, a Szorbitszia konténerek alkalmazása a tõrvégeken lévõ síneken), a manõverezõképesség árán feláldozott végsebesség, és a többi. De nem, ehelyett egy "bibi, a nyugati konkurense akkor is jobb" szinvonalú cikk született...
Ezen cikk "háttere" valószinüleg még az is lehetett, hogy akkortájt jelentek meg nyugati elemzések, amelyek szerint a Szu-27 és a Szu-30 egy csudagép, amely levarázsolja az F-15-ösöket az égrõl már azzal, hogy rájuk néz. Ez viszont nem annyira szakmai, mint inkább politikai ill. lobbista okokra vezethetõ vissza. Ugye az F-22A program sokat csúszott, és alaposan túlköltekezett, felvetõdött még a leállítása is (itt érdemes belegondolni a hadsereg RAH-66 Comanche programjába: egy dollármilliárdokba került évtizedes fejlesztést egyetlen tollvonással lezártak a sorozatgyártás küszöbén). A kongresszus és a szenátus vérebei köröztek a program felett, amely egy iszonyatosan drága vadászgépet jelentett, amely a hidegháború maradványa volt, ráadásul nem felel meg igazából a jelenlegi elvárásoknak. A légierõ vezetése és a gyártó viszont minden apró követ megmozgatott, amivel egy kicsit is jobb színben tüntethette fel a Raptort. Valószinüleg ezen, az Eagle-t rossz színben feltüntetõ F-15 vs. Szu-27 "elemzések" háterrében is ezek az indokok állhattak. Késõbb az Indiai - Amerikai hadgyakorlat után is jöttek a szallagcímek, miszerint az indiai Szu-30-asok a proba alázták az F-15-ösöket. Nemrég az amerikai légierõ vezetése a még csak tervezõasztalon létezõ, és nem enyhén túlsporálozott PAK-FA programmal pedálozott, hogy mennyire szükség van az F-22A gépekre az Egyesült Államoknak.
Apropó Aranysas, valamék topiklátogató nem azonos véletlenül Zsig úrral? Hát szeretném neki egyszer jól megmondani a frankót...
Ebben a topicban volt,hogy amerikai katonai helikopterekbe légzsákot szerelnek?
Uraim és ha vannak Hölgyeim!
Üdvözlök mindenkit!
Már régóta olvasom eztaz oldal, de azt hiszem még nem szóltam hozzá. Nem hiszem, hogy jót tesz ha egy vita kezd elmenni személyeskedédbe.
Magához a vitához, Kövári szerintem is általában elfogult, de beszéltem olyan magyar mérnökkel is, akinek hobbija történetesen a különbözõ repülõgépek repülési karakterisztikájának tanulmányozása. Higgyétek el nem annyival jobb a Szuhoj, mint az arepülési bemutatók alapján hihetnénk. Mondom ezt annak ellenére, hogy nekem is szívem csücske a kelei technika.
A szóbanforgó cikkel kapcsolatban pedig olvastam, de nem emlékszem rá, de tudni kell (tisztelet a kivételnek), hogy a repülõs folyóiratok cikkei nagyrészben átcsiszolt fordítások.
Szerintem máshol lehet hogy te is jobban érvényesülnél! Próbáld meg! Ha nem sikerül, akkor is maradj ott!
A normális megírása is igényelt volna némi intelligenciát. Máshol meg tudják oldani normálisan, itt nem. Kicsit olyan mintha az egyik keresõ csak utólag lett volna belefércelve a motorba.
Gondolom nehéz lett volna megoldaani, hogy egy helyrõl lehessen keresni bármit. Most van két keresõ. Egyébként meg egyik sem paraméterezhetõ semennyire. Micsoda programozástechnikai bravúr!
Megjelenésekor olvastam a cikket, de az ugye nem ma volt.
A doktrinális kérdésekre: Kõvári a nyugati doktrina szerint elemezte, mivel mi is egy ilyen doktrinájú szövetség tagjai vagyunk. Persze az egy másik dolog, hogy a honvédségünk ehhez hogyan viszonyul, a múltkori hadgyakorlatos video alapján hidegen hagyja.
A keresõvel mindössze "csak" annyi a bajom, hogy alig paraméterezhetõ (pontosabban szinte semennyire). Még csak topicon belûl sem lehet keresni vele. Szerintem ez nagyon nagy hiba. De lehet nekem vannak túlzott igényeim...
Amikor az az összehasonlítás megjelent, milyen állapotban volt a SzU-30MK program?
2002 Augusztusi Aranysas, akkora már évek óta repült a típus az indiai légierõben, sõt az elsõ sorozatgyártott Szu-30MKI-k is leszállításra kerültek (ezek még csak korlátozott levegõ-föld csapásmérõ képességgel rendelkeztek, és nem voltak képesek az R-77 indítására sem).
Abból sem biztos, hogy jobban jönne ki a Szuhoj, tekintve az elektronikus rendszereinek színvonalát. Ebben nagyon le vannak maradva az oroszok, nem véletlen, hogy pl az indiaiak elég sok orosz rendszerre nem tartottak igényt, inkább francia, izraeli vagy saját fejlesztésû eszközöket építtettek be.
Ha olvastad a cikket (a jelek szerint nem), akkor talán értenéd, mi volt a problémám vele. Egyébként sose állítottam, hogy a Szu-27 család elektronika terén a toppon lenne, sõt...
Nem fogom megkeresni az elfogultságodat igazoló hsz-aidat (ez leginkább annak köszönhetõ, hogy az SG keresõje egy nagy rakás szar, nem való semmire), ugyanis nem fogok nekiállni (és idõm sincs rá) végignézni ~18400 hsz-t.
Az SG keresõjével nekem eddig mindig sikerült megtalálnom amit kerestem. :)
Mondjuk beírod, hogy Szu-27, és voilá... :)
Egyébként sose voltam különösebben elfogult a Szuhojjal szemben, és az sem igaz, hogy az elmúlt idõk amerikai gépeivel szemben elõítéleteim lennének. Ha a kedvenc gépeimet kellene felsorolni, abban ott lenne az A-7, F-4, F-8, a csak prototípus szintig eljutott YF-23 (ez személy szerint amúgy a szivem csücske...). Az orosz vasak közül a nagy kedvencem a MiG-25 és a MiG-31, a Szuhoj gépek csak utánuk jöhetnek. :)
Viszont legutóbbi hsz-od is igazolja részben az állításom.
Nem igazán értem, hogy a #18392 miben is elfogult. Talán abban, hogy sérelmezem azt, hogy egy cikk született a Szu-27Sz és az F-15C összehasonlításáról, amely történetesen erõsen cikizõs hangvételû, ráadásul sok téren megkérdõjelezhetõ?
Ez kb. olyan, mintha azt mondanám, hogy aki szerint a cikk nem részlehajló, az megveti az orosz gépeket, és amerika-mániás. Ilyesmit azonban csak egy idióta állítana...
Egyébként az összehasonlítás nem egyszerû dolog. Nagyban függ a kiválasztott szempontoktól az eredménye. Bizonyos esetekben igenis fontos pl a légi utántölthetõség (áttelepülés, õrjáratozás). Teljesen korrekt összehasonlítást nem lehet csinálni, mert kérdés ki hogyan súlyozza az egyes tulajdonságokat/képességeket. Ez viszont doktrinális kérdés.
Errõl van szó. A cikk pont ezt a doktrinális kérdéseket mellõzte, ha lehetõséged van rá, olvasd el, és utána esetleg vitatkozhatunk annak tartalmáról.
Egyébként az összehasonlítás nem egyszerû dolog. Nagyban függ a kiválasztott szempontoktól az eredménye. Bizonyos esetekben igenis fontos pl a légi utántölthetõség (áttelepülés, õrjáratozás). Teljesen korrekt összehasonlítást nem lehet csinálni, mert kérdés ki hogyan súlyozza az egyes tulajdonságokat/képességeket. Ez viszont doktrinális kérdés.
Amikor az az összehasonlítás megjelent, milyen állapotban volt a SzU-30MK program? És valóban azt a Strike Eagle-lel kellene összevetni.
Abból sem biztos, hogy jobban jönne ki a Szuhoj, tekintve az elektronikus rendszereinek színvonalát. Ebben nagyon le vannak maradva az oroszok, nem véletlen, hogy pl az indiaiak elég sok orosz rendszerre nem tartottak igényt, inkább francia, izraeli vagy saját fejlesztésû eszközöket építtettek be.
Nem fogom megkeresni az elfogultságodat igazoló hsz-aidat (ez leginkább annak köszönhetõ, hogy az SG keresõje egy nagy rakás szar, nem való semmire), ugyanis nem fogok nekiállni (és idõm sincs rá) végignézni ~18400 hsz-t. Viszont legutóbbi hsz-od is igazolja részben az állításom.
Szerintem viszont nincs semmi kivetnivaló abban, hogy a rendszerben álló változatokat hasonlítja össze. A proto és kísérleti gépekkel nem lehet egy ilyen összehasonlításban mit kezdeni, mert nem lehet tudni, hogy mi is fog mindabból megvalósulni.
Naja, végülis a Szu-30MK/MKI/MKK család csak protoszintre jutott el? Azt persze már az F-15E-vel kellene összehasonlítani. De ott már zûrösebb lenne az ügy, mert nem lehetne úgy élezni a nyelvét rajta.
Egyébként külön ki is hangsúlyoztam: az egésznek nincs értelme ebben a formában! HA összehasonlításokat akar csinálni, akkor nem csak EGYETLEN ilyen összehasonlítást csinált volna, nemdebár? Még egyszer: az egész cikk célja csak az volt, hogy beolvasson a Szuhoj-nak, nem is picit erõltetett módon...
Ja és eddigi megnyilvánulásaid alapján erõsen elfogult vagy a Flanker-rel szemben, és negatív elõítéletes a legutóbbi 30-40 év amerikai típusaival szemben.
Hol és miként is voltam elfogult a Szu-27 családdal szemben, és hol voltam elõítéletes az amerikai gépekkel szemben?
Ja és eddigi megnyilvánulásaid alapján erõsen elfogult vagy a Flanker-rel szemben, és negatív elõítéletes a legutóbbi 30-40 év amerikai típusaival szemben.
Szerintem viszont nincs semmi kivetnivaló abban, hogy a rendszerben álló változatokat hasonlítja össze. A proto és kísérleti gépekkel nem lehet egy ilyen összehasonlításban mit kezdeni, mert nem lehet tudni, hogy mi is fog mindabból megvalósulni.
Meg nincs is rajta sapka...
Ezt nem lehetett kihagyni:-)))
Ha egy cikket írok a témában, pláne egy szaklapban, akkor elvárható, hogy elfogulatlanul írjam meg azt, tehát az érzésed hamis, hogy egy fórumba mit írok az már más kérdés. Mondjuk kiváncsi lennék mégis mire alapozod az érzésedet, ha egyszer fogalmad sincs miként vélekedek errõl a témáról? Nem enyhe elõítélet?
A cikket már jópárszor kiveséztük több fórumon, sorolni lehetne az egészet onnantól, hogy nem tudta eldönteni, hogy most mit is akar igazán. Ha a két gépet akarja összehasonlítani, akkor illendõ lett volna az azonos szintû gépeket összehasonlítani - tehát nem a Szu-27Sz-t a legújabb szintre felújított F-15C-vel. Ezt azzal indokolta, hogy az orosz légierõben a Szuhoj ezen változata van rendszerben. Ez esetben viszont ne F-15 vs. Szu-27 cikket írjon, hanem orosz légierõ vs. amerikai légierõ cikket. A másik apró probléma, hogy nem vette figyelembe a két légierõ eltérõ szemléletét, így "hibának" tekintette a Szu-27Sz légi utántöltésének, illetve a külsõ üzemanyagpóttartályok hiányát. Nem hiszem, hogy ecsetelni kellene, hogy miért is maradt ki a Szu-27Sz-bõl a légi utántöltés, illetve a pótüzemanyagtartályok integrálása - egyszerûen nem igényelte a szovjet légierõ. A honi légierõ igényelte volna, ezért kezdték el a Szu-27P és PU típusok kifejlesztését a Szuhojnál (amibõl végül azért nem lett semmi, mert a honi légierõ inkább a már bevált MiG-31-est preferálta vele szemben). Lehetne még hosszasan sorolni, most legyen ennyi elég.
Szóval az egész cikk lényege az volt, amit fonak említett: Kövári úr megpróbálta "helyrerakni" a Szu-27-est. Hogy is csinálta ezt? Úgy, hogy alkotott egy összehasonlítást az 1980-as évek szinvonalán maradt orosz légierõbéle Szu-27Sz-ekrõl és a felújított, illeszkedõ póttartályokkal felszerelt (amit akkoriban még éppen csak hogy elkezdtek rendszeresíteni) USAF F-15C-vel... Szóval gratula, viccnek még elmenne...
Amúgy nem csak ez volt ilyen szinten szép dobás tõle, hanem jópár hasonló aranyköpése is volt. Egy késõbbi Aranysasban (vagy akkor még TG volt?) volt egy olyan egész oldalas cikk, amelyben arról értekezett, hogy egy Bomcat GBU-16-ossal megsemmisített Afganisztánban egy BTR-t - és az errõl szóló képek díszítették a cikkek. A cikk végén megjegyezte, hogy egyesek szerint a képek mást ábrázolnak, de ""Mi nem tudjuk és nem is akarjuk eldönteni, hogy melyik állítás igaz...
Ezekrõl a képekrõl van szó:
Szóval bocsátassék meg nekem, hogy nem esek hasra Kõvári úr neve hallatán...
Lehet ez az "orosz technika rulez" hozzáállás meg fog változni a Gripenek rendszebeállása után (legalábbis az üzemeltetõk körében). Az egyiptomiaknak is elég hamar megváltozott a véleménye a MiG-ekrõl, miután rendszeresítették a Phantom II-t.
Kõvári eléggé elfogult az amerikaiak, az amcsi technika irányában, az oroszokat pedig érezhetõen nem nagyon szereti. Ezért utálják sokan a hazai repülõs és repülõbuzi berkekben, mert ezekben a körökben inkább az az uralkodó érzelmi beállítottság, hogy oroszok rulez, amerika suxx. :) Mondjuk nem is túl meglepõ, tekintve pl. hogy a hazai katonai repülõsök és ilyen múlttal rendelkezõ emberek az orosz technikán nõttek fel, és annak felsõbbrendûségét verték anno a fejükbe, például Kõváriéba is (tudtommal õ is reszelgette anno a mig-21-eseket). Szerintem Kõvári nem egy hülye, a Gripent illetõen meg igaza is van. Az F-15 vs. Szu-27 cikkében is csak kicsit helyretette azokat, akik szerint a Flanker az isten, az Eagle meg elavult ócskavas:) Vagyis elfogultnak õ is elfogult, de nem jobban mint az "ellenoldal", és tud tárgyilagos is lenni ha akar.
Elrejtésrõl eszembe jutott egy mondás:
"Ha valamit el akarsz rejteni, hagyd szem elõtt!"
Haverom mesélte, hogy azt hallotta, az F-117-est (asszem) úgy titkolták el, hogy kib*sztak egy táblát a sivatagba az út mellé, hogy "20 km-re parkoló titkos katonai lopakodó-repülõgépek számára":-) mindenki azt hitte hülyéskednek, pedig tényleg ott volt
Igaz ez?
A konferencián kiderültek érdekes dolgok. Pl Óváry ezredes szerint semmit sem lehet nyilvánosságra hozni pl a TV3-117-rõl, mivel ezek rendszerben állnak nálunk és így hadititkot képeznek. Igaz ha egy kicsit is utánanézne az ember a neten valószínûleg még a gyártási dokumentációt is megtalálhatná. Akár hivatalos helyen is.
Gondolom majd a Sidewinderrel is ez lesz, pedig arról aztán mindenféle nehézség nélkül lehet adatot beszerezni.
Azért az amerikaiak amit tényleg el akarnak titkolni, azt el is titkolják. Amit nem tartanak nagyon titkosnak, arról tényleg be lehet szerezni infót. Az oroszoknál meg mindenrõl.
Ahogy régen volt:
Az oroszoknál minden titok, az amerikaiaknál az titok ami titok, Európában semmi sem titok.
Ma meg:
Európában minden titok, az amerikaiaknál az titok ami titok, az oroszoknál semmi sem titok.
Nekem a cikkben az olyan szófordulatok tetszettek, minthogy "drága, de kevés fogy belõle", meg az, hogy mindenáron Slammernek nevezi az AIM-120-ast. Oké, hogy az amerikai katonai szleng így hívja, de akkor ezentúl a B-1B csak "Bone", a B-52 pedig csakis "Buff" legyen és a többi... :)
Kõvárinak valami rejtett ellentéte lehetett / vagy még mindig van, mert úgy fúj a Gripenre és mindenre ami vele kapcsolatos, mintha fizetnének érte. Egy óriási kivételt csinált, a Gripenrõl szóló cikksorozata meglepõen korrekt és tárgyilagos volt. Bár vele kapcsolatban sose fog valószinüleg változni a véleményem, az F-15 vs. Szu-27 cikke óta nem tekintem mérvadónak a munkásságát.
De ez mondjuk az egész Aranysasra igaz kicsit.
Ami a titkolódzást illeti, arról annyit, hogy jó ideig kutatgattam, kérdezgettem mi is a helyzet azokkal a bizonyos R-27 rakétákkal, amelyek a MiG-ek szárnyai alól már hiányoznak egy ideje (ugye a szóbeszédek szerint lejárt az üzemidejük, ezt a verziót "terjesztettem" én is a pletykák alapján). Sehol, senkitõl nem kaptam értelmes választ. Végül egy szerencsés vételen folyamán összehozott a sors egy benfentessel, aki szépen kifejtette, hogy az R-27-esek üzemidejét repórában mérik, tehát azért lettek szépen elrakva, mert már kevés óra van bennük (vagyis még nem járt le az üzemidejük). Az R-73-asoknál nincs ilyen, azok naptári dátumra mennek, és a lejártakat szépen ellövöldözgetik lengyelországban...
Azért a másik véglet az egyesült államok, ahol kis túlzással még arról is találni a neten tételes adatokat, hogy melyik egység mennyi WC papírt rendelt az elmúlt évben...
Viszont az is meglepett, hogy Kõvári László mit írt az Aranysasban a beszerzésre kerülõ Sidewinderekrõl. Lehet nem ugyan azon a konferencián vettünk részt (pedig emlékszem, hogy ott volt Õ is), vagy megrendelték tõle, hogy ne írjon le mindent. Meg se említette pl a cikkben, hogy az elektronikát tisztán félvezetõsre cseréli a DRM, a típusjelzést is rosszul adja meg...
Ez a titkolózás már szánalmas. Egy nyilvános konferencián elhangzott elõadás tartalmát is elferdít(tet)ik. Még mindig a Balkánon vagyunk.
Attól, hogy nem Leopard 2A6-okkal, Strykerekkel és Tiger-ekkel operálunk, még lehet hatékony a hadsereg, ez szervezeti kérdés (is). Oké, takarékoskodni kell, ezzel nincs is hiba, de a haderõreform ne csak azt jelentse, hogy egységeket, zászlóaljakat szüntetnek meg, laktanyákat zárnak be (amelyek többsége ma is üresen áll), hanem ténylegesen alakítsák át a hadsereget egy hatékony szervezetté. Persze könnyû a partvonalról nekem ugatnom... :)
Ha nincs pénz akkor nem lehet haderõt fejleszteni. Most jöhet mindenki az okoskodásaival, hogy mi lenne jó meg mi nem, de nem csak a hadügy olyan része kishazánknak ami nem igazán "korszerû".
Amit olvastam róla az alapján szakember - arra, ami a dolga lesz. Mert valószinüleg az lesz a dolga, hogy tovább építse lefele a HM-et (említettem korábban a 16e fõs létszámú hadseregrõl szóló pletykát...), szorítson a nadrágszíjjon, mert takarékossági évek jönnek. Õ pedig állítólag nagyon jó politikus abban az értelemben, hogy képes lesz végigvinni mindezt. Képes leszerelni a tábornoki kar esetleges ellenkezését a tiszti állomány megkurtítása ügyében, képes lesz Brüsszelben a NATO megbeszéléseken lekommunikálni azt, hogy miért nem teljesítjük továbbra sem a vállallt kötelezettségeinket. Ráadásul ez utóbbit tolmács segítsége nélkül lesz képes megoldani...
Abból a szempontból tényleg nem 'szakember', hogy legyen egy kialakult képe arról, hogy akkor milyen hadseregre is lenne szüksége kis hazánknak, és hogy ehhez mit kell végbevinni (a leszereléseken kívûl). Magyarul az lesz a dolga, ami a HM miniszter dolga már 16 éve...
Ha az M1A3-ra gondolsz, akkor olyan még nem létezik. Jelenleg még a TUSK (Tank Urban Survival Kit) program sem kapott zöld lámpát, csak a raktározott, régi M1A1-eseket kezdték el felújítani, hogy kiváltsák az irakban megrongálódott/megsemmisült M1A1/A2 hk.-kat.
Errõl a cikkrõl is csak úgy süt a szakmai hozzáértés.
A Maverick beszerzés meg tipikus magyar módszer szerint ment.
Mikor gyomlálódik már ki ez a mentalitás?
Még 1 dolgot érdemes megfigyelni: a Szép féle fegyveren a red dot egy szinte érthetettlen magasítón trónol. A harmadik képen látható egy "rendes" megoldás, ez sokkal közelebb van a csõ síkjához. Szituációs lövõk szerint ennyi is sokat számít, mivel a lövész különösen stresszhelyzetben nem figyel oda az ilyen apróságokra, és nem emeli ki a csõ síkját a fedezék mögül (mivel az irányzékon keresztülnézve nem érzékeli ezt) - vagyis szépen belelõ az orra elötti fedezékbe...
Ha volt errõl szó akkor bocsánat,hogy ismétlem. Ezzel a Szép féle AMD-65-el kapcsolatban úgy tûnik a reflexirányzék vagy red dot irányzék fordítva lett felszerelve.
Mások így szerelik fel:
=(
Várjá, a poén az, hogy belinkeltem a gyakorlatól készült videót egy angol nyelvû fórumba. Reakció: "milyen régi hadgyakorlatról készült ez a videó?" :)))
Nem tudom láttad-e a tavalyi hadgyakorlatról legalább a videókat. Szvsz úgy képzelik el odafent, hogy a BTR-ekbõl majd a harchelyzett elõtt kiszálnak a katonák, és utána velük együtt, egyvonalban támadnak... :D
Ami azt illeti, ott az AMP, meg most a Szép féle mesterlövészpuska. Ez utóbbi mondjuk inkább csak a tervezés és az összeépítés terén magyar, a csöve például dél-afrikai, stb. Apró probléma vele, hogy az árából megvásárolható szinte bármilyen hasonló kategóriás nyugati mesterlövészpuska. Most elvileg készül még a Szép féle gépkarabély (ami a rendelkezésre álló gépkarabélyok "felturbózása"), kérdés persze, hogy rendszeresítve lesz-e.
Egyébként nem is annyira a tervezés, mint inkább a gyártás terén vannak gondok. A Fég pisztolyoknál például mesélik fegyvermesterek, hogy szinte nincs két tökéletesen egyforma P9R... :D
A KGP-9 elsõ szériáit a BV-sek utálták kegyetlenül, megtörtént, hogy szó szerint szétesett a fegyver egy lõtéren végzett gyakorlatnál. Az utolsó szériák állítólag már elég korrektek e téren is.
"Az AKM–63 mûanyag tusával, és lemez alsóágyra szerelt mûanyag mellsô pisztolymarkolattal készült. Mivel a mûanyag alkatrészek 2,5 m magasról leejtve – 30°C-on szilánkosan törtek, ezért késôbb a mûanyag alkatrészek gôzölt bükkfára lettek lecserélve, ennek típusjele AMM (AK–63 F). Az aláhajtható válltámasszal ellátott (deszant) változat az AMMSz (AK–63 D). A fatusás gépkarabély egyik változatának lôirányú bal oldalára van felszegecselve az infrabak, melyre az elektrooptikai NSzP–3 éjszakai irányzék helyezhetô fel. Mindhárom típus tûzváltó állásai: biztosított, egyeslövés, sorozatlövés.
Valamennyi említett fegyver hazai (FÉG) gyártású volt."
Az általam linkelt képeken nem igazán látszódik a mûanyag/fa mellsõ pisztolymarkolat. Ezért kerestem tovább, aztán összekeveredtek az AMD-63 és AK-63.
A BMP legalább valamelyest nagyobb fegyverzettel rendelkezik, hátrafelé egy irányban ki tudja dobni a katonákat. A BTR-t ha ellenséges tûz éri (kézifegyverek), akkor az egyik oldalt kiszállnak a katonák (fedezékként használva a jármûvet), s a másik oldalt meg nem bírnak a tûz miatt. Akkor belül átvergõdnek az ülések háttámláján?? Vagy a BTR megfordul?
Gyakorlatilag egy AKM-klón, némi módosítással, de ezek nem érintették különösebben a belsõ szerkezetett.
A BTR-80 annyiból jobb, hogy nyugodtabban közlekedhet a mûúton, meg talán olcsóbb az üzemben tartása. Mûúton talán gyorsabban haladhat, de a fordulóköre például nagyobb, mint a BMP-1-é. :)
A BMP-ket azért vonták ki itthon, mert "nehéz" és lánctalpas, márpedig mi (ill. a HM/MH vezetése) könnyûgyalogságot akar. Ebben csak az a poén, hogy a BMP-1 konkrétan könnyebb, mint a BTR-80A...
Volt egyáltalán olyan magyar tervezésû fegyver az elmúlt negyven évben, ami nem volt elbaszott konstrukció? Egyedül a Gepárdról és a KGP-9-rõl tudok, ami megállta a helyét.
Argh! Benéztem. A sok keresgélés közben összekevertem az AMD-63-at az AK-63-al. Miben különbözik az AK-63 az AKM-47-tõl?
Ránézésre a külsõ jegyek alapján azt hittem AKM, AKM-kompenzátor, AKM tokfedél, az a "rövid barázda oldalt a tár felett".
Egyébként a BTR80 mivel jobb a BMPnél? Mert ha jól tudom, a BTR-t rendszeresítették nálunk, a BMP-ket meg kivonják. Ültem mind2ben, s a BMPnél szimpatikusabb a hátulról kiugrálás, mint a BTR-ben a két oldalt 3-3 harcos megy ki verzió. A menettulajdonságai jobbak?
Azért mert az AMD-65 egy elbaszott konstrukció volt. Elvileg a harckocsizóknak, ejtõernyõsöknek, tüzéreknek, légvédelmi tüzéreknek számták, ahol a hosszú csõ akadályt jelenthet a tevékenység végrehajtása közben (pl. jármûbe ki és beszállás). Azonban az alkalmazott megoldások finoman szólva is kispályások voltak.
Egyrészt a váltámaszt alkotó acélrúd hihetetlenül gyenge minõségû acélból készült (orosz metóduas szerint a cuccnak nem kell 10-20 évet kibírnia a katona kezében). Nálunk menetrendszerûek voltak voltak a törések az acélrúdon kialakított csavarmenet és a tokba forgathatan illeszkedõ befogó elem találkozásánál (sry a körülményes fogalmazésért, de már több mint 10 éve nem foglalkozom részletekbe menõen a haditechnikával, bizonyos részegységek nevei már nem ugranak be).
Ezenkívül a rövidebb csõ miatt romlott a találati pontossága (röviden drasztikusan nõtt a szórása) már a 150-300 méteres távon is. Sorozat lövés esetén az elsõ utáni lövések már a lõszerpazalás kategóriába tartoztak.
A váltámasz acélrúdja is tört vonalvezetésû volt (nem esett egybe a csõ vonalával), ami szintén nem pozitív irányba befolyásolta a találati pontosságot.
Egyelövéssel még úgy ahogy megállta volna a helyét, ha az állomány 9 (sorállomány) illetve 20-30 (mûszaki fõiskola) lõszernél többet kapott volna évente gyakorlásra. Ezt tetézte, hogy csak hidegbelövésen mentek keresztül a fegyverek. A szabályzat által elõírt, lõszerrel történõ belövés a vágyálom kategóriába tartozott.
A melsõ markolat is erõsen ambivalens érzelmeket váltott ki, volt aki tudott úgy lõni, hogy azt markolta, más nem (én is mindíg elõtte fogtam rá a perforált köpenyre).
Nekünk nem AK/AKM/AKMS gépkarabélyaink vannak tudomásom szerint, hanem AK-63D/F/I, ezek magyar gyártású, kissé módosított változatok. Hogy miért nem az AMD-ket tartották meg? Nos csak feltevéseim vannak, de talán amiatt, mert az AK-63-at jobbnak tartják. A pontos választ sajnos nem tudom, csak találgatni, de talán a mûanyag részekkel voltak gondok...
Miért van az, hogy a mai Honvédség az AK47/AKM47/AKS47/AKMS47-et használja, mikor van nekünk egy rakat AMD-65ünk is? Ennyivel rosszabb az AMD az origy AKnál?
"proton mellett egy neutron, a trícium magban pedig a proton mellett két neutron található"
A nehézvíz a természetben is elõfordul, de a tengerekben csak igen kis arányban fordul elõ. Természetesen a Föld hatalmas vízkészlete miatt ez a kis arány is elég jelentõs mennyiséget jelent. Amennyire én tudom csak a nukleáris célú eszközökben használják.
Informatika és tudomány
Ezzel a Szép féle AMD-65-el kapcsolatban úgy tûnik a reflexirányzék vagy red dot irányzék fordítva lett felszerelve.
