Az egyik feladata valóban a lángrejtés, a másik feladata a megfelelõ gáznyomás biztosítása a megbízható mûködéshez (a rövidebb csõ rövidebb gázdugattyút és a csõfarhoz közelebb elhelyezett gázátömlõ furatot is jelent).
Hát furi. A csõtorkolatnál amennyire ki lehet venni, egy tágulási kamra látható, ami az AKS-74U (deszant) gépkarabély egyik ismérve, ahogy a rövid csõ is. Viszont annak behajtható váltámasza van, nem pedig merev. Más AK-másolat gépkarabélyon nem nagyon látni ilyen tágulási kamrát, fõleg ugye azért, mert ez az 5.45x39-es szovjet/orosz gépkarabélyokra volt jellemzõ, ami nem nagyon terjedt el a világban...
Ezt beneztem megint...az also kvazimodos SMT-nek(917-es) van kopoltyuja. (Airlinersel ez a baj...egy kep oszt szevasz, de atnezve a tobbszaz MAKS05-rol keszult kepem, ott meg mas festessel de latszik hogy van kopolytu a puposon, csak a penge lerxesekenhagytak el(OVT, M2, M1, K))
Nah ok, nem ugyanaz a pocsolya, de attol meg ott is politikusok kezeben a pezeta, szal en ma mar olyan szinten szkeptikus vagyok hogy barmit el tudok kepzelni
Nono, a Comanche-nál nem kezdõdött meg a sorozatgyártás, igaz a gyártósor megvolt már a kis szériás sorozatgyártás elkezdéséhez. Ez egy kicsit más tészta, mert már meg kellett rendelni a hajtótesthez a fém lemezeket, a reaktort, a gõzturbinákat, stb.
Nah jah. (Bar lattunk mar majdnem kesz dolgot elvetni (lasd Commanche), igy en nem vetnem el hogy akarmelyik akar a felkesz allapotban dugaba dolhet...(vegulis egy hajotestet sokminden masra is fel lehet hasznalni, nem csak hordozonak)
A sarkanya is mas ha jol latom, mert el van hagyva a kopolytu, ami igen sok + toblet beepitheto teret eredmenyez. (OVT-rol nem is beszelve ami az M/K (hiretelen nem tudom a kodjat..utan kene nezni de lustav vagyok :D) sarkanyat kapta, mert nincs kopolytu, penge lerx, es a stabilizatora is reselt ha joltudom)
A CVN-21-et már építik, tehát ami a megvalósulást illeti, erõsen valószinûtlen, hogy leállítanák. Ami a brit és francia programokat illeti, ott érdekesebb a felállás. De szerintem mindkettõ (három) hajó megvalósul, az angoloknál a következõ évtized közepére mindenképpen ki kell vonni az Invincible-osztályt, a Franciáknál pedig nagyjavítás és üzemanyagcsere vár a Charles de Gaulle-ra.
Mindkettõ. :)
Csak az alsó az SzMT-2 változat (9.17-2). Ez már RD-43 hajtómûvekkel, Zsuk-ME radarral van felszerelve, MIL-STD-1553B adatbusszal, többcsatornás navigációs rendszerrel és új ûzemanyagrendszerrel van ellátva (légi utántöltés). A földi/tengeri célok ellen Kh-31A és P robotrepülõgépek, Kh-29TE rakéták és KAB-500KR légibombák szolgálnak, illetve képes célzókonténerrel lézeres rávezetésû Kh-29L rakéták illetve KAB-500L légibombák alkalmazására.
Mindkét kép egyidõben készült 2005 novemberében a dubai airshow-n.
Az OVT és az S is púpos mig mégis "aránlag tûrhetõen" repülnek. (Mondjuk kissebb púpjuk van.) Elképzelhetõ, hogy a megnövelt részben nincs semmi, csak levegõ, az Oroszoknál nem lehet tudni.
Kozben megneztem az airliners.net-en. Uj kep az is Dubaiban keszult. akkor viszont tobb verzio van ezek szerint az SMT programban. De azt tenykent jelentettek ki hogy a "pup" sokat ront a repulesi tulajdonsagokon.
(utana kell olvasni a neten, es az irott sajtoban hogy mik vannak a ezekben a gepekben...de en most igy hirtelen azt tudom elkepzelni hogy a pupos tobb "extrat" tartalmaz a nem puposhoz kepest. Mint pl a 9.12 es a 9.13 azaz az S valtozat kozott..)
Meresz tervek szvsz ezek a pocsolya mindket oldalarol. En csak arra tudok gondolni hogy valyon ezekbol mi valosul meg?! Mert tudjuk hogy minden evben egyre nagyobb gond a koltsegvetesi hatteret megteremteni az orszagoknak, es meg a jueszejben is rendszeresen nyirbaljak a programokat!
Az also kep mikor keszult?! Mert ugytudom az a regebbi. A felso a manapsag mutogatott (pl MAKS05) verzio.
Tobbhelyen elhangzott a RSK MiG fejlesztoitol, hogy kenytelenek voltak a "pupot" elvetni mert a vartnal nagyobb mertekben karositotta a repulesi tulajdonsagokat!
(ugyebar abba raktak az uj elektronika egy reszet) Igy tehat mas megoldast kellett alkalmazniuk.
Mindkettõ SMT, de a külömség szemmel látható (nem a festésre gondoltam), az egyik szép kövér "púpos" a másik meg egy csúnya vézna alap gép. Akkor melyik az igazi SMT?
Na, akkor a két európai "konkurenciáról" se feledkezzünk meg:
Queen Elizabeth-osztály (Anglia)
Az 1990-es évek végén eldölni látszott, hogy Anglia újra hordozóflottát (flottácskát) épít, teljesértékû hordozókkal, hogy leváltsa a kiöregedõ, 22.000 tonnás Invincible-osztályt. A CVF program keretében két 65.000 tonnás repülõgéphordozó építése mellett döntöttek, hosszú vajúdás után. Eredetileg még 2003-ban a Thales vezette konzorcium gyõzött az Angol Védelmi Minisztérium döntése alapján, ám a védelmi miniszter mégis a BAe csoportot nevezte meg fõvállalkozóként, mégpedig úgy, hogy a BAe és a Thales egy közös céget alapít a két hordozó megépítésére, ami az ACA (Aircraft Carrier Alliance ~ Repülõgép-Hordozó Szövetség) nevet kapta. Az ACA-ba késõbb beépült (beépítettek) több alvállalkozót is, mint a FBM Babcock Marine-t vagy a VT Group-ot, akik eredetileg a tenderen vesztesek voltak, vagy el sem indultak.
Nimitz-osztály (USA): ~100.000 tonna, 90 légi jármû
Queen Elizabeth-osztály (UK): 65.000 tonna, 40 légi jármû
Charles de Gaulle (F): 43.000 tonna, 40 légi jármû
Invincible-osztály (UK): 20.000 tonna, 22 légi jármû
A HMS Queen Elizabeth, és testvérhajója, a HMS Prince of Wales a valaha volt legnagyobb hadihajói lesznek a királyi haditengerészetnek, 280 méteres hosszukkal és 65.000 tonnás vízkiszorításukkal. A két hajó hagyományos meghajtást kap majd, mivel a nukleáris meghajtás jelentõs pluszköltséget jelentett volna, így viszont komoly kihívás lesz a gyártóknak megfelelni a haditengerészet által elvárt 18.520km-es utántöltés nélküli hatótávolságot. Kérdéses még, hogy végülis milyen megoldású lesz a gépek indítása: eredetileg ugrósáncos megoldás mellett döntöttek, de úgy, hogy késõbb át lehessen alakítani (a tervek szerint elektromagnetikus) katapult indításra. Az F-35 programmal kapcsolatosan nemrég felmerült komoly kétségek miatt jelenleg még nem tudni biztosan, változtatnak-e az eredeti, ugrósáncos megoldáson. A repülõszárny egyébként az eredeti tervek szerint 30db F-35B rövid fel- és helyben való leszállásra képes vadászgép, 6db EH-101 Merlin helikopter, valamint négy, még nem meghatározott típusú légi elõrejelzõ repülõgépbõl (a legvalószinûbb változatok: a V-22 Osprey illetve EH-101 Merlin AEW változatai, illetve esetleg az E-2D Hawkeye) áll. A hajó közellégvédelmérõl valószinüleg a RAM rakétarendszer, rövid hatótávolságú légvédelmérõl pedig a Aster 15 és/vagy Aster 30 rakéták gondoskodnak majd. A hajó legénysége a magas szintû automatizáltság miatt viszonylag alacsony, legfeljebb 1500 fõ, melybõl mintegy 600 fõ a repülõszárnyhoz fog tartozni.
A hajóosztály a képen látható "Delta" tender-terv egy módosított változata lesz
A HMS Queen Elizabeth építését 2006-ban kezdik meg, 2011-re kell elkészülnie, és 2012-ben állhat szolgálatba, a HMS Prince of Wales várhatóan 2015-be kerül a királyi haditengerészet soraiba.
FS Richelieu (Franciaország)
Az angolok nemzeti büszkesége csak a fraciákhoz mérhetõ, akik a második világháború után szinte folyamatosan rendelkeztek saját hordozóval. A probléma akkor jelentkezett, amikor elkészült az elsõ (és úgytünik talán egyetlen) európai nukleáris meghajtású hordozó, az eredetileg 38.000 tonnásnak szánt FS Charles de Gaulle (érdekesség: eredetileg a neve Richelieu volt, de politikai okokból a híres francia tábornok és késõbbi miniszterelnök nevét adták neki) elkészült. Az egyik probléma nem is a hajó, hanem a lassan elkészülõ Dassault Raffale M tengerészeti vadászrepülõgép volt, amelynek ráadásul kicsi volt az eredeti fedélzet. A hajó fedélzetének megnagyobbítása miatt a értelemszerûen tömege megnõtt, és az amúgy is problémákkal küszködõ, eredetileg a Le Triomphan osztályú SSBN tengeralattjárókba szánt meghajtás ezzel a megnövekedett tömeggel már nehezen bírkózik meg. A probléma azonban csak ekkor realizálódott: miután a Foch hordozót kivonták, és eladták Braziliának, Franciaországnak csak egy hordozója maradt, amelyet ha karbantartásra vagy javításra szárazdokkba kell vinni, akkor hordozó nélkül maradnak. A probléma megoldására több lehetõség is felmerült (pl. a Charles de Gaulle testvérhajójának megépítése hagyományos meghajtással), de végül egy teljesen új hajóegység megépítése mellett döntöttek. Az FS Richelieu az angol CVF tendere a Thales által benyújtott terven alapszik, a hossza 275 méter, vízkiszorítása pedig az elõzetes tervek szerint 58.000 tonna lesz. Természetesen "örökli" a CVF egyébb jellemzõit is, mint az elektromagnetikus katapultot, a fázisvezérelt radarokat, és feltehetõen a kettéosztott felépítményt is (külön toronyban van a hajóhíd, és különben a fedélzeti és repülésirányítás). A hajón várhatóan 40 légi jármû fog szolgálni, a vadászgépek Rafale M, a légi elõrejelzõ gép pedig E-2D Hawkeye lesz, továbbá lehetõség van AS.565 Panther és az EH-90 helikopterek üzemeltetésére is. A légvédelmérõl Aster 15 és/vagy Aster 30 rakéták fognak gondoskodni.
Az FS Richelieu (R92) egy CnC MOD-ban
A várható rendszerbe állítás valamikor a következõ évtized elejére van datálva, de konkrét idõpont még nincs. Ami biztos, hogy a Francia védelmi minisztérium kikötése volt, hogy kevesebb, mint 2 milliárd euróból kell kihoznia a gyártóknak.
Lassan megindul a hosszadalmas és akadozó fejlesztés ellenére az CVN-21 program, ennek alkalmából egy kicsi szösszenet róla:
Az US NAVY még az 1990-es évek végén elkezdte a Nimitz-osztályú óriás-repülõgéphordozók (angol szóhasználattal: Supercarriers) utódjának fejlesztését. Az elvárások között modernebb fedélzeti rendszerek, kisebb legénység és jobb fejleszthetõség voltak a meghatározók. Két tervet készítettek el, az elsõ a Nimitz-osztály hajótestére épült, a második egy újratervezett hajótestre, de ez két évvel késõbb megvalósítható, a hajótestel való kisérletek és tesztek miatt. A NAVY a második opció mellett döntött, de az eredeti, 2007-es átadással. A határidõket az szabja meg, hogy az USS Kitty Hawk (az utolsó nem nukleáris meghajtású aktív amerikai hordozó) 2008-ban visszavonul, az USS Enterprise pedig a tervek szerint 2013-ban. Miután az US NAVY stratégiai terve 12 hordozóval számol (plusz az USS J.F.Kennedy hordozóval, amit kiképzésre használnak), ezért kénytelen az ennek megfelelõ számú hordozót biztosítani is.
A CVN-21 újításai
Az új hordozó új erõforrást kap, a Seawolf és Virginia-osztály reaktorja alapján, és mintegy 20%-al több energiát biztosít majd a fedélzeti rendszereknek, de kevesebb karbantartást és kisebb kiszolgáló személyzetett igényel majd. A hajótest és a fedélzeti rendszerek tervezésekor nagyobb hangsúlyt fektetnek a jobb túlélõképességnek (figyelembe véve az USS America hordozón nemrég végzett torpedó- és aknarobbantási kisérleteket), és az egyszerûbb karbantartásnak, valamint a nagyobb megbízhatóságnak. A hajó végébe átkerült felépítményrõl eltünnek a forgó radarantennák, és helyettük fázisvezérelt antennarendszer kerül beépítésre (a 2008-ban elkészülõ CVN-77 George HW Bush is eféle antennákkal rendelkezik már) A CVN-21-rõl eltünnek a gõzkatapultok, helyettük elektromagnetikus úton gyorsítják majd fel az indítandó repülõgépeket, ez egyfelõl sokkal egyszerûbb megoldás lesz, másfelõl sokkal kevesebb helyet is igényel, harmadrészt pedig megbízhatóbb lesz a várakozások szerint. A fékezõkötelek mûködtetése szintén elektromagnetikus elven lesz megvalósítva. A fent említett rendszerek miatt a legénység létszáma is csökkenni fog: várhatóan mintegy 800 fõvel kevesebb matrózra lesz szükség, ami egyben azt is jelenti, hogy valamivel kényelmesebben lehet elhelyezni a megmaradt legénységet (persze a Pentagon mást is rögtön kiszámolt: a 800 fõvel kisebb legénység a tervezett 50 éves üzemidõ alatt 3.6 milliárd dollárral kevesebb üzemeltetési költséget is jelent :)).
Fegyverzet terén a CVN-21 eredetileg fel lett volna szerelve elektromagnetikus gyorsítóágyúkkal, de ezek nem valósulnak meg az évtizedben, így lekerültek a napirendrõl, és várhatóan csak késõbb kerülnek beépítésre. A hajó védelmérõl RAM (Rolling Airframe Missile) közellégvédelmi rendszer, ESSM (Evolved Sea Sparrow Missile) rövid hatótávolságú légvédelmi rendszer gondoskodik.
Az elsõ hajó, a CVN-78 (neve még nincs) építését 2005 augusztusában kezdték meg, 2012-ben kerül átadásra, és 2013-ra állhat hadrendbe, a második hajó építését 2011-ben kezdik majd, és 2018-ban fog szolgálatba állni. A CVN-78 beszerzési ára mintegy 8.1 milliárd dollár lesz (a fejlesztési költségek mintegy 5.6 millárdot kóstáltak), viszonyításképpen a nemrég rendszerbe állt CVN-76 Ronald Reagen ára 4.5 milliárd volt.
Ami a repülõgépállományát illeti, még nincs ezzel kapcsolatban végleges és nyilvánosságra került határozat, de a feltételezések szerint a CVN-78 teljes egészében F-35C vadászgépekkel lesz majd felszerelve, természetesen az SH-60 (?) helikopterek és az E-2D (?) Légi elõrejelzõ repülõgépek, valamint az F/A-18G rádióelektronikai zavarógépek mellett.
No problemo. ;)
A legjobbakkal is megesik, meg különben is késõ van már. ;)
("Mirage Factory"-t kerestem..es csak azt lattam hogy F-100 meg hogy miket csinalnak vele..helyett hogy elolvastam volna hog yaz egesz arrol szol hogy miket tudnak osszesegeben elvegezni...ehh de ego :D)
Hoppa tenyleg nem irnak ilyenrol...ezt beneztem....pff
bocs
Nem tudok ilyesmirõl, az viszont tény, hogy saját maguk újítják fel a Mirage és F-16 gépeiket, illetve ATAR 9C és F100 hajtómûveiket. Dehogy a Mirage gépekbe F100 került volna... ilyesmirõl nem tudok. Majd holnap alaposabban utánanézek.
Van valami hirtelen zsebol infod arra hogy apakisztani Mirage III es V gepekbe tenyleg kerult e F100-as hajtomu az ATAR9 helyere?! Vagy ez csak terv vagy mi volt?!
Mach4 ~ 1200m/s, de ezt csak nagy magasságban (10km felett) tudja elérni a rakéta. 1200m/s azt jelenti, hogy ha 20km-re a céltól a rakéta radarja észlel valamit (másik célpontot), akkor a pilótának még mindig legalább 10-12 másodperce van reagálni.
A megoldás másik felhasználási lehetõsége hogy a pilóta akár a saját radarját ki is kapcsolhatja, és a rakétát elindítja a célpont irányába. Ha a rakéta radarja már észleli a célpont(okat), a pilóta eldöntheti melyiket támadja meg a rakéta, és mindezt úgy, hogy a saját radarja nem árulja el (e megoldásnál felmerül a kérdés, mennyire képes a rakéta radarja azonosítani a célt (barát-ellenség meghatározás problémája). A mûködõ radarral a gép olyan mint egy világítótorony: ordibálja a cél felé, hogy héééé, itt vagyok. Ezért fontos az adatkapcsolat, mivel más gép (pl. egy AWACS) már messzebbrõl felderítheti a célt, így a repülõgépnek nem kell elárulnia magát.
A kétirányú adatkapcsolat tehát ilyen téren nagy jövõ elött áll, ha nagy távolságú alkalmazásról van szó. Egy 15-30km-re lévõ cél ellen persze kevés haszna van.
Valamit nem ertesz szvsz! Ha tobb mint 100km-rol inditit boven van ideje celkordinaciora. ugyanebben az esetben tobb mint 100km-rol a repulogep meg a szoros kotelekben kozeledo gepart 1 celnak latja, mig a korabban inditott Meteor haladva cel fele azt pl 20-30km-rol (mikor meg az indito gep akar 80-90km-is lehet) mar meg tudja kulomboztetni..igy jelezheti vissza a gepnek hogy van meg 1 cel...
"Így egy Eurofighter, Rafale vagy Gripen pilótája például menet közben kijelölhet új célpontot a rakétának, vagy ha például kiderül a rakéta radarinformációja alapján, hogy a 120km-re lévõ radarjel valójában nem egy hanem két célpont, akkor máris indíthatja a következõ rakétát."
Erre egy mach4 el száguldó rakétánál hány másodperce van? a kétirányu adatkapcsolatnak van értelme? ugyértem, tök jó hogy a pilóta uj célokat tud meghatározni, de a gépen lévõ radar szerintem egy nagyságrenddel biztosan hatásosabb a rakétán lévõnél, szóval felesleges ez a bonyolítás, fõként úgy, hogy valós modosításra pár sec van csak.
Röviden és tömören: egy következõ generációs nagy hatótávolságú légiharc rakéta (ez esetben a hajtómû miatt nem is biztos, hogy helyes megnevezés, lévén a hajtómûve a légkörbõl táplálkozik). A Meteor több téren is újdonságokkal rukkol elõ. Elõször is a hajtómûve torlósugárhajtómû (egy hagyományos szilárd hajtóanyagú gyorsítófokozat azért még van), tehát az oxidálószer a légkör oxigénje, míg a hagyományos szilárd hajtóanyagnak az oxidálószert tartalmaznia kell. Ebbõl következik, hogy sokkal hatékonyabb, ami nagyobb hatótávolságot jelent. A Meteor hatótávolsága ennek köszönhetõen 100km feletti lesz (hogy pontosan mennyi nem lehet még tudni, hiszen hátravannak a tesztindítások, de kb. 130-160km körüli becslések vannak). A másik újítása, hogy kétirányú adatkapcsolat van a rakéta és a repülõgép között. Itt tudni kell, hogy a nagy hatótávolságú légiharc rakéták eddig is küzdöttek azzal a problémával, hogy a rajtuk lévõ radar túlságosan is kicsi ahhoz, hogy 20-30km-nél messzebbrõl befogjon egy vadászgép méretû célpontot. Emiatt az a megoldás lép fel, hogy a rakéta elindul egy elõre meghatározott találkozási pont felé, amelyet a repülõgép tûzvezetõ rendszere határoz meg a célpont repülési sebessége és iránya alapján. A repülõgép pedig a saját radarjával követi a célpontot, és rádiójelekkel pályamódósításra ad parancsot, ha szükséges. Így mûködött az AIM-54 Phoenix, és így mûködik az AIM-120 AMRAAM is (ezért vicces egy kicsit ezeket a rakétákat "Fire and Forget" rakétáknak titulálni - ha a cél messze van, akkor bizony addig a célon kell a radar befogást tartani, amíg a rakéta saját radarja meg nem találja a célpontot). Az új Meteor esetén kétirányú adatkapcsolat lesz, tehát nemcsak a repülõgép ad parancsokat a rakétának, de a rakéta is küld vissza a repülõgépnek adatokat, elsõ sorban a radarja által észlelt célokról. Így egy Eurofighter, Rafale vagy Gripen pilótája például menet közben kijelölhet új célpontot a rakétának, vagy ha például kiderül a rakéta radarinformációja alapján, hogy a 120km-re lévõ radarjel valójában nem egy, hanem két célpont, akkor máris indíthatja a következõ rakétát. Értelemszerûen ha a rakéta radarja be tudja fogni a célpontot már az indítás elött, vagy közvetlenül utána, akkor a pilótának többé nem kell foglalkoznia vele.
...es igen! Europaikent igen hizelgo mar a gondolat is hogy europai gep (es az legyen barmelyik), europai fegyverzettel (Meteor, Iris-t stb.) europa legteret vedi ;))
Vegulis digitalis fly-by-wire rendszerrel konnyu automatizaltan ellentrimmelni a gepet. Egy ilyen negyedik generacios gepnek ezt szerintem beavatkozas nelkul erzekelni kell es az aszimetriat kikuszobolni hogy ne jelentkezzen a repulesi tulajdonsagokban ;))
Nem, a kínai hadsereg S-70C gépeirõl van szó, amelybõl 24db-ot vásároltak (eredetileg további 100db-ot akartak még, csak jött 1989 és a Tienamen-téri vérengzés...). S-70C @ Sinodefence.com
Az elso ketto Taiwani gep (S-70C)..az utolso az rendben van...amugy nem lattam olyan kinai gepet amin "fenhangon" ne lett volna rajta a kinai felsegjel. Amelett azt se tartom elkepzelhetonek hogy a jenkik/taiwaniak eladjak az S-70C-t (ami mellesleg a Seahawk Taiwani licensze Bluehawk keresztsegben :)) a nagy kinanak mint hadianyagot....
Amugy ezen forras szerint(mas gepeknek is) polgari lajstromja van, es a kinai legitarsasag a "tulajdonos"....szal mashogy teszem fel a kerdest: Hogy-hogy nem virit a kinai legiero felsegjele rajta?!!...(azt elkepzelhetonek tartom hogy a "Nagykina" vett civilkent Taiwantol S-70C-ket, es egyszeruen azokat meg besoroztak...)
Nemtom én asszem 3-4x voltam lövészeten, kb 4-5 tárat lövöldöztem el csak úgy a nagyvilágba, aztán kurvára meguntam, és fájt mindenem.
Meg már meleg is volt meg indúlt a vonatom is hazafelé:)) De összeségében jó móka volt:)
ÖÖö :) megint költõi kérdéseim vannak :) Azt tudom hogy az USAF repülõi már nem nagyon járnak szoros kötelékben a harcmezõ felett.(értelemszerûen a VB-kre gondolok, nem a nagyobb állatokra :) Ha jól emlékszem elõfordult még az 1-2 kilométeres oldaltáv is. Az okát is értem. De a NAVY vagy a Tengerészgyalogság gépeinél is igy van? Vagy õk hagyományosabbak? :) Egyébként nálunk hogy van? Mennyi a "standard" távolság a két gép között? No nem milliméter pontosan, csak az érdekel hogy van e erre valami szabályzat, vagy csak "úgy érzésre" tartja a távolságot a kisérõ.
én örültem hogy el bírtam lõni azt az átkozott 9 töltényt
kb így nézett ki aznap a szitu:
éleslövészet, vagy 3 század kiment a lõpályára, szép januári nap volt, rohadt hideg és esett a hó
a századparancsok meg néhány tiszthelyettes éleslövészetet mutatott be pár fegyverrel, nah akkor már 2 órája álltunk kint a kb -10-ben
miután rájöttek õk is hogy qrva hideg van és még a szél is feltámadt megkérdezték hogy akarunk-e most lõni vagy inkább visszajövünk késõbb
mondtuk persze hogy most bazze ha már itt vagyunk, halálnak sincs kedve visszajönni másnap ide
szép lassan szétváltunk rajokra, kiosztották a 9 töltényt amit ugye 2 tárba kellett tárazni 3 és 6-os kiszerelésbe majd irány a lõtér
ez úgy nézett ki hogy egy töltésszerû placcon feküdtünk a sátorlapon, a fegyvert meg az összetekert vegyvédelmi köpenyre kellett támasztani
eddig rendben is volt, kiadták parancsba a szabályos betárazást
még ez is rendben volt, ahogy lefeküdtünk, szembõl a bukócélpontok felõl olyan szinten kezde a szél hordani a kis jégkristályokat hogy amikor felnéztél a fegyver mellöl rögtön telehordta a szádat és arcodat jéggel ami így jól fagyasztott
nah ekkor esett meg velem a takony-nyál dolog :D nah mondom ez faxa lesz, próbáljunk meg lõni: szépen bevettem vállba, céloztam, tûz, szájonvágott a válltámasz
takony-nyál-vér :D
nah ennek fele sem tréfa, célpontot úgysem látom a széltõl (addigra a fele már fel is borult) úgyhogy kilõttem mindet a picsába valahova :)
a 2 sorozattal is hasonlóan jártam el, mivel tudtam hogy mindenki "megfelelt" lesz :P
úgyhogy így esett meg velem életem elsõ és valószínüleg utolsó éleslövészete :)
Informatika és tudomány
