A torlósugár-hajtómûben a beáramló levegõ a sûrítési fázisban a hangsebesség (~300m/s) alá lassul le. A szuperszónikus áramlású torló-sugárhajtómûben (nevébõl következõen) a beáramló sebesség még a sûrítési fázisban sem lassul le szuperszónikus sebsség alá. A két hajtómû viszont más-más beömlési és kiömlési résszel rendelkezik, egy szuperszónikus áramlású hajtómûnél a minimális beáramlási sebesség olyan 4-5Mach, ez alatt egyszerûen nem elég gyorsan áramlik a levegõ ahoz, hogy a sûrítés kellõ fokú legyen.
Legyetek kedvesek, világosítsatok márr fel, miben tér ez a torlósugár-hajtómû a szuperszónikus torlósugár-hajtómûtõl.
További kellemest.
Hmm... utánanéztem, és igazad van, az eredeti HOTOL-nál valóban ilyet terveztek, aztán rájöttek, hogy ez nem fog menni, és áttervezték a négy RD-120-as rakétahajtómûre - ezt pedig iHOTOL-nak keresztelték - én kevertem a kettõt, maxima mea culpa...
Egen, miután leírtam máris fájt a fejem, hogy ilyen blödséget hogy voltam képes összehozni. Mindegy, megyek a sarokba egy órát kukoricán térdepelni büntetésbõl...
A Lockheed-Martin cég 90-es évek végi terve: a jármû egy kombinált ramjet/scramjet hajtómûvel rendelkezne, és ez segítségével jutna fel olyan 50-60km magasra, és itt indítaná a rakétahajtómûvel ellátott ûrkapszulát, amely lehet egy mûhold vagy akár egy ûrhajó, amely az ISS-re vinné a legénységet. Ez a terv úgy számol, hogy kb. 7,8 tonna hasznos terhet képes felvinni LEO-ra (Alacsony Föld-körüli Pályára) - az orosz Szojuz-ûrajók is kb. ilyen tömegûek.
Az SR-71 nek hagyományos(de igen fejlett)gázturbinás sugárhajtómûve van.A torlósugár-hajtómû lényege,hogy a forgórész a turbinalapátokkal,és minden egyébbel együtt hiányzik.Lényegében az egész egy speciális geometriájú csõ,a falán szelepekkel az üzemanyag befecskendezéshez.A sûrítést a légáramlás végzi,mégkozzá a miatt,hogy hangnál gyorsabban áramló gáz nyomása megnõ,a gáz összesõrûsödik ha szûhülõ keresztmetszeten áramlik át,pont ellentétben a hangsebesség alatti áramlásoknál.(a hangsebesség az adott közegre vonatkozik)A scramjet hajtású gépek földi indítására érdekes terv a MAGLIFTER.A lényeg,hogy a mágnesvasutaknál alkalmazott módon gyorsítanák üzemi sebességre a jármûvet.
A végsõ változat a légkörben gyorsul pályamenti sebességre(kb.8km/s),majd rakétahajtómûvet használva "kiugrik" az ûrbe,tehát lényegében csupán pályát módosít az utolsó szakaszon,ez rel. kevés üzemanyagot igényel.A hírben sztem elírták>>>szökési sebességet írtak pályamenti helyett,annyira azért nem kell felgyorsulni...:-)
Elnézést, ha keményen fogalmaznék, de a bulvársajtót inkább ne hozzuk fel semilyen szinten, minõségtelen szemét. Egyszerûen nem értenek hozzá, de még arra sem képesek, hogy akkor legalább szó szerint lefordítsák a hivatalos közleményt, inkább nekiállnak össze-vissza átkölteni a témát, hogy minél szenzációsabbnak hasson.
A Metro újság nálam ott ásta el magát örökre, mikor (ha jól emlékszem) a Szerbiai légi hadjárat idején lehoztak valami ilyesmit: "...az anyahajókról felszálló B-52-es bombázók...". Pufff, nesze neked tényszerû újságírás.....
Megnyugtatlak - az X-43A kb. 43km magasan repült. :) Az Everesten még bõven van oxigén - csak nekünk, embereknek már nem elég, ráadásul a légkör nyomása is túl alacsony már. Ilyen iszonyú nagy magasságokban (30km+) ahoz, hogy elég levegõt préseljenek át a hajtómûvön nagy sebességre és apró trükkökre van szükség (a gép alakja szinte csak azt a célt szolgálja, hogy a hason lévõ beömlõnyíláshoz minél több levegõt tereljen). Szóval nem könnyen, de megoldható...
1.: Azt írtad, hogy ilyen gyorsan repült már ember, és példának az X-15-öt hoztad fel. Az X-15 viszont nem repült ilyen gyorsan - akkor én leszek Kukacos v2.0 :)) 2.: A sebesség azért olyan fontos, mert a légkör oxigénjét használó hajtómûvel ilyen gyorsan még ment jármû - ezt az eredeti sajtóközlemény is kihangsúlyozza. Persze, hogy a lényeg a hajtómû, de a média még a nevét sem tudja ennek a technológiának (még a CNN-en sem mondták ki, hogy "scramjet"). Ez egy ilyen világ... 3.: A "18G gyorsulás" témát rövidre zártam az #53-as üzenetben. Egyszerûen azt hitte, hogy a B-52 közvetlenül az X-43A-t indítja - kegyetlenül nem volt képben emberünk, ez tény.
Figyi te nagy tudor, nézz már a képekre, a B-52 csak a Pegasus gyorsítórakétát indította, és ez vitte fel 95ezer láb magasságba és gyorsította fel ~Mach5-re! Az X-43A az a kis fekete jármû a Pegasus orrán!!!
Jaja, de mondjuk az RTL klub déli híradója a szokásos bulvár stílusban adott számot róla:
-Folyamatosan mondogatták, hogy "szuperszónikus", miközben ha csak az lenne, akkor kb. 50 éve lett volna igazán nagy hír. Csakhogy az X-43A célja a hiperszónikus sebesség elérése... -Olyat voltak képesek mondani, hogy az X-43A "begyújtotta rakétahajtómûveit", holott az a módosított Pegasus gyorsítórakéta, amelynek az orrán csücsül az X-43A. -"Toló-sugárhajtómû'".... no comment...
Hiába, a bulvár az bulvár...
Úgy látom a fenn emlegetett kísélet azért összejött: http://www.nasa.gov/missions/research/daily_updates.html
Az STS-rendszerhez már a 90-es évek elején terveztek folyékony hajtóanyagú (LOX-LH2) gyorsító rakétát, csak éppen a pénzhiány miatt abból (sem) lett semmi. A szilárd hajtóanyagú gyorsító rakéta elõnye pont abból fakadt a tervezési idõszakban (70-es évek!!), hogy sokkal egyszerûbb szerkezet, mint egy folyékony hajtóanyagú rendszer (nincs szükség üzemanyagrendszerre, turbószivattyúkra, stb.), vagyis éppen az általad is említett okokat próbálták szem elött tartani!
Szvsz a probléma az az STS-rendszerrel, hogy egyszerûen nem használják ki a benne rejlõ fejlesztési lehetõségeket, valószinüleg félelembõl, nehogy esetleg egy új technológia miatt következzen be valami baleset. Éppen ezért az STS fejlesztések igen apró lépésekkel haladnak (könyebb külsõ üzemanyagtartály, modernebb elektronika, stb.), de a rendszer "gerincét" továbbra is a 70-es évek szinvonala jellemzi...
Ne feled, hogy az STS-t univerzális feladatra tervezték, képes mûholdak felbocsátára, befogására és visszahozására, képes tudományos kisérleteknek otthont adni (a rakterébe elhelyezett SpaceHab konténerrel akár komolyabb mennyiségû kisérletnek is) és alkalmas ûrállomások kiszolgálására is. Igen elõrelátóan megálmodott és rugalmas rendszer, csakhát drága, és a Challenger-katasztrófa után felülvizsálták az ereditleg igen nagyratörõ terveket...
"Azon kívûl elárulnád miért "összegányolt" a Space Shuttle? Kiváncsi lennék mi alapján szólod le a jelenlegi legösszetettebb emberes ûrjármûvet."
Jaj cifu ne csináld, te sem vagy már kezdõ a témában! A Space Shuttle szilárd hajtóanyagú gyórsító búsztereinek párosítása a sokkal nagyobb hatékonyságú technológiát képviselõ Hidrogén hajtómûvekkel, kb olyan a rakéta technológiában, mintha a legújabb technológiát képviselõ elektronikusan vezérelt befecskendezéses ferrari motort párosítanánk egy jármûben, egy gõzgép meghajtással, mert hogy az elmegy kukorica szárral is, ha elfogyna a benzin.
Lehet, hogy az eredmény a világegyetem legbonyulultabb rendszere -ami bizonyos szempontból lehet akár egy pozitív jelzõ is, de gyakorlatilag egy mérnöki rémálom.
Egy biztos: a jövõben nem megengedhetõ, hogy valamilyen ûrbe felbocsájtandó eszköz ilyen túlbonyolított legyen, mert az biztos garanciája a katasztrófának. Gondolj bele, mire tervezték a Shuttlet, -képes legyen 2 héten belül újra az ûrbe jutni- ehhez képest a mûszakiak sziszifuszi munkával szinte minden repüléshez szétszedik és újraépítik az egész rendszert és ehhez minimum 2 hónap kell két repülés között.
Jah, én elõzõ hozzászólásodból arra következtettem, hogy megjelent a folytatás. Ezek szerint tévesen :(
"Csak azt sajnálom, hogy - tudomásom szerint - a könyvnek soha nem jelent meg a folytatása, így soha nem derült ki, mi is történt az emberiséggel és a KEEC-cel. " :(
Az a baj, hogy ifjú koromban olvastam a könyvet. Ezért is nem emlékeztem tisztán a nevükre, kösz a korrekciót. A másik dolog: akkoriban nem volt még net, így hiába kerestem mindenhol, nem találtam meg a folytatást (persze azt se tudtam igazán, hogy létezik-e egyáltalán) De ha tudnál segíteni, hogy mi a címe, hol kaphatom meg, akkor telán még most is, vén fejjel is elolvasnám :)
Igen, ez is igaz. De elõbb-utóbb, ha így folytatjuk, akkor jobb esetben más bolygókon kell erõforrások után néznünk, rosszabb esetben el kell hagyni a Földet, és keresni egy lakható bolygót (vagy lakhatóvá tenni egyet), ehhez pedig jól jönne, ha kicsit "ráfeküdnének" az ûrutazás gyorsabbá, biztonságosabbá és egyszerûbbé tételének. Persze ez még sci-finek tûnik most, de lehet, hogy hamarabb ebben a helyzetben leszünk, mint hinnénk (és lehet, hogy nem lesznek kéznél pippinek :) )
Azért ne feled, hogy milyen ára volt a holdutazásnak. Bõdületes pénzeket öltek bele akkor az ûrkutatásba. Egyszerûen az a helyzet, hogy az fejlõdik, amire igény van, a 60-as években az amerikai politikusok képesek voltak kisajtolni több milliárd dollárt (akkori áron!) a költségvetésbõl, csak hogy sikerüljön JFK "álma". Ma mi fejlõdik? A számítástechnika, szórakoztatóipar és hasonlók. Erre van igény...
Nem tudom, ki látta a héten a Burt Rutan (Scaled Composite alapítója) interjút a spektrumon ? Õ jócskán beszólt a repülõiparnak, szerinte a jelenleg csúcs JSF programot, ha hallja '65-ben (amikor részt vett az SR-71 fejlesztésében, és akkoriban volt készülõben az F-16 is), akkor arra gondolt volna, hogy mi történhett a földön az elmúlt 30 évben ,hogy megállt a fejlõdés és mindent majdnem újra elölrõl kellett kezdeni ? Ha azt vesszük, hogy milyen fejlõdés volt a '65-öt megelõzõ 30 évben és azt azt követõ 30 évben, akkor ez tényleg elgondolkoztató. Ugyan ez vonatkozik az ûrrepülésre is szerinte. Már szinte természetesnek kéne annak is lennie. Szerinte a "sima", földi repülésnek ma már ott kellen tartania, hogy a mindennapjaink része legyen. Ott helyben fel is vázolt egy tervet, hogy hogyan lehetne egyszerûen az elsajátítható és biztonságos repülést megvalósítani.
Szóval errõl szólt a riport, sajnos csak az utolsó 10-15 percet láttam már csak, de nagyon érdekes lehetett, és ezekben a dolgokban sztem igaza is van az úriembernek.
A Clinton-érában el is kezdõdött az új project, nevezetesen az X-33/Venture Star. Csakhát ugye a Bush-éra lelállította a projectet... Pedig az eredeti tervek szerint valamikor 2004/2005 körül készült volna el a Venture Star elsõ példánya... :(
A kínai ûrkutatás azért nem fejlõdik olyan sebességel, jelenleg kb. ott tartanak, mint a szovjetek anno az 1970-es évek elején. Lehet, hogy eléri az USA szintjét, de azért ez nem várható 2030-2040 elött. Az ESA esetén a HOPPER szépen lassan fejlõdik, de az is csak a 2010-es évek elejére fog elkészülni...
Az ûrsikló a maga idejében csúcs volt, de mára már elavultnak számít. (Technológiák, hatásfok, szállítókapacitás.) Clinton idejében -mikor volt pénz dögivel- kellett volna elkezdeni gõzerõvel új projektet. Az X-43 az pl az ûrsiklóhoz képest micro-projekt, Bush 'költségvetési terveit' pedig a következõ kormány úgyis átrendezi. A kínai gazdaság/ûrkutatás fejlõdése iszonyú gyors, hamar elérik a USA szintjét (szerintem). És itt van az EU, itt is presztizs lesz az ilyenirányú munka, nameg biznisz. Tehát véleményem szerint a NASAénál komolyabb volumenû fejlesztések csírái már ott vannak a mérnökök asztalain s 2-3 év múlva erre a bohóckodásra senki sem fog emlékezni.
Tényleg elér ratyin néz ki !! Nem értem mi ebben a nagy dolog. Megint csak leborotválják az ózonpajzsunkat!
Ki a rák beszélt is 2010-rõl?!?! A Bush-bácsi elképzelése (CEV) teljesen hagyományos jármû lesz a tervek szerint, a jelenlegi EELV-k (hagyományos, egyszerhasználatos hordozórakéták) következõ generációjával (Atlas-VI. és Delta-5?).
A Scaled Composites-nek is csaknem tíz évébe került a Space Ship One és a White Knight kifejlesztése, és ez csupán egy "ûrbe ugrásra" képes jármû...
Azon kívûl elárulnád miért "összegányolt" a Space Shuttle? Kiváncsi lennék mi alapján szólod le a jelenlegi legösszetettebb emberes ûrjármûvet.
Az SR-71-nek Ramjet hajtómûve van ("hagyományos" torlósugárhajtómû), az X-43A-nak pedig Scramjet hajtómûve. Mellesleg az X-43A az elsõ Scramjet hajtómûves jármû...
Kissé tudatlan barátunk valószinüleg nem értette meg, hogy nem a NASA B-52-es indítójámûve fog Mach7-el repülni, hanem az a kis fekete szinû kisérleti gép, amely a B-52 szárnya alól indított gyorsítórakéta orrán ücsörög...
Végül is nem rosz az elgondolás. Csak szerintem mem kéne olyan tecsnológival erõltetni ezt az új ûrszálítóeszközt, ami még nem is bizonyított. Pláne 2010-re, marha gyorsan elrepül az a pár év, oszt megint kapunk egy olyan összegányolt rendszert mint az Space Shuttle. Miközben a hagyományos technológiákkal is lehetséges lenne legalább 90%-ban újrafelhasználható BIZTONSÁGOS szállítójármûvet késziteni. Akinek van kedve, nézzen el ide: http://www.scaled.com/ egy éven belül lehet hogy meg is nyerik az x-prize-t.
a nitrgonénnel nincs semmi problem, mivel elég kicsi a reakcióképessége. nem lesz savas esõ, nitrogén oxid meg egyéb marhaságok. a légbeszívásos hajtómû már bizonyított, egyszerûen beszívja és sûríti a levegõt ill. oxigént oszt kész.
Na az második mondat megfogalmazása kevésbé volt sikeres :) Helyesen: Jelenleg a hordozórakéták a világûr határáig tartó (kb. 200km-es) út elsõ harmadában használják el üzemanyaguk döntõ többségét (olyan 60-70%-át), ráadásul úgy, hogy annak több, mint fele oxidálószer - sokkal gazdaságosabb lenne a légkör oxigénjét használni.
Épp az a lényege a Scramjetnek, hogy akár 50-60km-es magasságban is képes elég levegõt beszívni, de ehez igen nagy áramlási sebességre van szükség a beömlõnyílásnál, ergo magas repülési sebességre van szükség. A korábbi cikkekben már volt róla szó, hogy a gép törzskialakítása is éppen azt szolgálja, hogy minél több levegõt tereljen a beömlõnyílásokhoz...
Miért? Jelenleg a legtöbb üzemanyagot a hordozórakéták a világûr határáig tartó (kb. 200km-es) út elsõ harmadában használják el üzemanyaguk döntõ többségét (olyan 60-70%-át), ráadásul úgy, hogy annak több, mint fele oxidálószer - sokkal gazdaságosabb lenne a légkör oxigénjét használni.
A NASA (és a Lockheed-Martin) terveiben egy olyan többfokozatú hajtómû szerepel, amely alacsony magasságban és sebességnél (olyan 20km-ig és Mach3-ig) torlósugárhajtómûként (angolban Ramjet), nagyobb magasságban (olyan 50km-ig) és nagyobb sebességnél (kb. Mach7-ig) pedig szuperszónikus áramlású torlósugárhajtómûként (angolban Scramjet) üzemelne, e fölött pedig rakétahajtómûként. Egyértelmû, hogy sokkal jobb lenne a fajlagos üzemanyaghasználata, hiszen ez esetben 50km-es magasságig a légkörbõl nyerné az oxigént, és nem kellene magával cipelnie. Jelenleg azonban elég kevés gyakorlati tapasztalat van a Scramjet hajtómûvekkel, és éppen az a cél az X-43A-val, hogy minél több adatott gyûjtsenek.
Informatika és tudomány
