Mivel van saját hajtómûve, amely huzamosabb ideig is mûködhet, ez nem jelent problémát - valószinüleg évekre elegendõ üzemanyagot visz magával.
A hagyományos mûholdak esetén viszont csak a pozició tartásához szükséges üzemanyagot viszik magukkal, amivel képtelenség egy komolyabb pályakorrekciót véghezvinni - ilyenkor jön a vontatómûhold, és oldja meg a problémát...
Azért nem ennyire sötét a dolog, bár tény, hogy a technológiát még ki kell fejleszteni, és annak ki kell forrnia...
A biztosítás azért nem minden, egy komolyabb mûhold értéke akár a többszáz millió eurót is elérhet, de még egy szimpla kommunikációs mûhold is 30-50 millió euró, és a megépítésük éveket vesz igénybe. Egy próba ezzel a "tuggal" mindenképpen olcsóbb és egyszerûbb, mint megépíteni egy új mûholdat...
nem jósolok ennek az egésznek nagy jövõt, egyszerü okbol
1. mint a cikk is irja, kétséges hogy sikeres e a pályaváltoztatás 2. az értékes müholdakra mindig kötnek biztosítást - ha nem sikerül a dolog, fizet a biztosító, és fellõnek egy másikat
az arianespace igyis ugyis megkapja a pénzét, ez a vontató csak egy plusz biztosíték, hogy biztosan pályára állítják a megrendelõ cuccát
Már jó 20-30 éve használnak mûholdaknál ionhajtómûveket, a DS1 olyan téren volt korszakalkotó, hogy ott folyamatos üzemû hajtómûvrõl volt szó. Mondjuk ilyen feladatra a kémiai hajtómû felejthetõ, hiszen az üzemanyagfelhasználása iszonytatóan nagy - és persze idõ is van, szóval nem gond, ha a mûhold adott esetben egy-két hónap alatt ér a rendeltetési helyére...
Informatika és tudomány
