Az meg a másik, ha én nem érek el egy bizonyos értelmi színvonalat szerinted, vagy a pénzügyi képzettségem nem megfelelõ, akkor már nem is írhatok ide mert ez a "tudományos" szekció?
Tudod az én "gazdagságom" abból áll, hogy nem vagyok eladósodva. Ezek szerint lehet hogy mégiscsak egy pénzügyi guru vagyok?
Komlyan mondom neked engem nem nagyon érdekelne a gazdaság, ha minden menne a rendes kerékvágásban. Az ország vezetõi a rájuk bízott ország érdekeinek megfelelõen irányítanának, és a gazdaság szereplõi is egy normális profittal megelégednének, nem akarnának úgy gazdagodni mint az egykori balatoni zimmer ferisek... Viszont azt Te sem tagdhatod, hogy a világ kifordult önmagából. A farok csóválja a kutyát, a pénzvilág irányítja az országokat...
Nemrég írtam neked, de a kedvedért megismétlem önmagam: vagy a tartalomhoz szólj hozzá, vagy "ha már eleged van", akkor ne itt szítsd a kedélyeket! A terelés, konteósozás, személyeskedés nem ide való! Menj a gumiba vagy akárhova!
Ha a témával kapcsolatban van mondandód, akkor azt bármikor örömmel megvitatom veled! De azzal nem tudok és nem is akarok mit kezdeni, hogy téged zavar az, hogy az ember nem ért veled egyet.
Érteni értem mi a bajotok, csak már elegem van a 2x2-ket magyarázgatni. Értelmes dolgokról szívesen vitázok, de vaéahogy mindig úgy érzem, hogy az itteni "tudományos eszmecsere" tagozatan annyira elõtérbe került egy hangos kisebbség aki mindenhol összeesküvést lát, hogy meguntam a velük való vitát.
(veled is, mert mindig ugyanaz van. Ahelyett, hogy értelmezel, darabokra szeded a mondandómat és a darabokat passzintgatod a saját mondandódhoz. kontextus nélkül. Így inkább nem vitázok veled -> nem adok muníciót arra, hogy hülyesget beszélj.)
Akik pedig konteósoznak, azok a legegyszerûbb, legnyilvánvalóbb, minden második hírben bemutatott összefüggésre is azt mondják, hogy "itt nincs mit nézni". Ráadásul a konteósozással elterelik a figyelmet a lényegrõl. Mint pl. most te. ManoNegra olyan kérdéseket vetett fel, amit meg lehetne vitatni. Vita helyett lásd. válaszod #3103-ban. Érted mi a probléma? Érted hogy ez kinek kedvezõ? Nem érted? Miért nem érted?
Ezt (hogy "a mestereid") szimplán értheted úgy is, hogy a fõnökeid fõnökeinek a fõnökeinek a fõnökei. (Akik pénzügyi lufikban utaznak.) Nem kell feltétlen úgy értelmezned, hogy "azok, akikkel egy követ fújsz". Az meg hogy a megnyilvánulásaid alapján az ember mire következtet a személyeddel kapcsolatban, az meg egy másik téma.
Nézd, oda írok ahova akarok, míg egy modi azt nem mondja, hogy elég.
Azt hogy "mestereid" azért írtam, mert pénzügyi vonalon dolgozol, képezed magad, és gyanítom az a célod, hogy olyan "magasságokba" juss mint azok. Azon nem gondolkodtál, hogy miért pont a rossz gyógyszerhez nyúlnak az országok vezetõi? Akkor õk a buták? Nem azért teszik e azt mert azt a parancsot kapják a "mestereidtõl"? Aki ilyen jól informált az még hisz a véletlenekben? Ezek szerint nem csak én hiszek a mesékben?
Ha csak a mesékben nyeri el méltó "jutalmát" a megtestesült gonosz, akkor nagyobb bajba vagyunk mint gondolnád!
Én is mondtam már itten, hogy a megoldás nem biztosan az amit a kormányok tesznek és nem értek velük egyet 100%-ban sõt sokmindent máshogy tettem volna.
Akkor ez mire volt jó: "Amit linkeltél múlt idejû okoskodás." Most akkor múlt idejû okoskodás, vagy "a megoldás nem biztosan az amit a kormányok tesznek". A válság volt, vagy lesz?
Ahhoz nagyon jól értessz, hogy hogyan kell kontextusból kiragadni jól megszerkesztett szövegrészleteket.
Hajlandó lennél kifejteni, hogy mivel van problémád?
A saintgerman és Okkultist féle "amit a mestereid csinálnak" dumával kérlek húzz vissza a konteó topicba. Nincs mesterem.
#3096 A válság folyamatos és vannak enyhulés jelei és súlyosbodásra mutató jelei is, folyamatosan változik. A probléma, hogy a kormányok nem igazán érzékelik a változást és mostanra rossz gyógyszerrel próbálják gyógyítani a beteget. Én is mondtam már itten, hogy a megoldás nem biztosan az amit a kormányok tesznek és nem értek velük egyet 100%-ban sõt sokmindent máshogy tettem volna. Vissza lehet keresni.
#3098 a rossz csak a mesében nyeri el büntetését és a végén feltehetõen akkora ótvar nagyot fognak bukni a spekik, hogy szép lesz nézni is. Egyébként a konteót pedig valóban pesszimista betegségnek tartom.
#3083 Ahhoz nagyon jól értessz, hogy hogyan kell kontextusból kiragadni jól megszerkesztett szövegrészleteket.
Szinte a csapból is az folyik ma már, hogy gáz van. Ezzel párhuzamosan a problémákat jól bemutató írások száma is megnövekedett. Remélem ezek nem vesznek el a cikktömegben mint a tû a szénakazalban. Például ami nem is olyan rég még NWO meg összeesküvés-elmélet téma volt, azt jól és "szépen" kerül megfogalmazásra itt: #3083.
Ma már szinte az számít "furcsának" aki csak rávágja: "ez csak egy összeesküvés elmélet" meg "hülyemagyar pesszimizmus". Konkrétan ezekrõl beszélek: "pénzügyi tõkefeleslegek irányított lecsapolása" és hogy ezt "a különérdekeket követõ cégek, tõkeközpontok érdekérvényesítése reménytelenné - lehetetlenné - teszi". És mikor a "tökefelesleg" nem irányítottan, hanem szabadon kerül lecsapolásra, azt nevezzük az NWO topikban "betakarításnak", amitõl most annyira félnek Görögországban.
Az azért érdekes, hogy Bucsernek nem tûnt föl, hogy ebbõl az egész sz@rból a legnagyobb gazfickók mindig gyõztesen jönnek ki, csak az országok, és ezen keresztül az adófizetõk szívnak. Persze ez is konteó meg hülyemagyar pesszimizmus...
Szándékosan. Ahogy arra rámutat az általad ajánlott VÁLSÁG? MIFÉLE VÁLSÁG? írás. Azaz ami az egyik szereplõnek válság, a másik szereplõnek lehetõség. Ezt mondom évek óta.
Kell még? Köszi, de amit a mestereid csinálnak az egyenlõ a szakdékba száguldó féknélküli teherautóval.. Ennyire buták, vagy szándékosan véreztetik ki a gazdaságot?
A magam részérõl valamivel valószínûbbnek tartom – amennyiben az amerikai demokraták és republikánusok megegyeznek –, hogy a világgazdaság még elzötyög egy ideig. A kormányok kezében még sokféle mentési lehetõség van, az Egyesült Államok kormányzata többször ígéretett tett, hogy alkalmazni fogja ezeket. Újabb hitelekkel, újabb pénzpumpálással, egyeztetett költségvetési politikákkal feltehetõen az euróövezet rendszerszerû (pl. eltérõ fejlettségbõl adódó) bomlási folyamatai is fékezhetõk, de nem megszüntethetõek.
Az újabb válsághullám elodázásának azonban ára van.
Tehát amire te azt mondod, hogy "a gazdaság egyelõre köszöni szépen jól van" arra Farkas Péter azt mondja, hogy egyelõre csak a probléma elodázása történt meg.
Bocs, de nem fogok egy Blikk színvonalú cikket cáfolgatni.
Az általad linkelthez pedig beírtam: a valóság megdöntöte a képzeletet... Amit linkeltél múlt idejû okoskodás. a valóságban máshogy történt mint ahogy a kedves vészmadár felfestette.
Melyik részének? A tipikus konteósnak akinek egyébként mindenbõl elege van, vagy éppen az értelmes dolgozó embernek aki csak normálisan kiszámíthatóan akar élni?
Kicsit régi a cikk.. amirõl a hölgy beszél, hogy majd összeomlasztja azonnal a világazdaságot már megtörtént és a gazdaság egyelõre köszöni szépen jól van.
Az angol változat alcíme: "Félelemtõl hajtott emberek csendben menekítik ki a pénzüket a bankokból - néhányan a megszorító intézkedésekben a rég várt változás lehetõségét látják." Pont ami #3084-ben szerepelt: "A reformok miatt aggódó görögök a válságot alkalomnak tekintik, hogy hazájuk helyes pályára állhasson."
A válság javában zajlik, a nehezét szimplán eltolták pár évvel. Nyakunkon a változás. De ki irányít, mit akar elérni, és mi fog ebbõl sikerülni? Mire és hogyan kell felkészülnünk? A kérdéseket nem muszáj "hangosan" megválaszolni...
"Az egyre mélyülõ görög válság lassan a teljes összeomlás szintjére jut, amirõl a nyugati média egyöntetûen hallgat.
Lehetséges, hogy az amerikai adósságplafon körüli vita és a kedden kiadott ijesztõ amerikai gazdasági adatok hatására összeomlott belföldi pénzügyi piacokról szóló hírek szorították ki a görög válságot az újságok címoldaláról.
Mindegy miért kerülte el a görög helyzet a média figyelmét, jobban tesszük, ha észrevesszük, mi történik, mert a helyzet igen súlyos.
Görögországban az otthoni széfek egyre kelendõbbek és lassan hiánycikké válnak, mivel az emberek megpróbálják minden pénzüket kivenni a bankból és inkább otthon a párna alatt, vagy ha elég gyorsak voltak, egy széfben tartani."
Úgy látszik, a dolog máshol is mûködik, ugyanis pár nappal korábban, június 11-én a The Economist egyik vezércikkírója így fogalmazott: „A reformok miatt aggódó görögök a válságot alkalomnak tekintik, hogy hazájuk helyes pályára állhasson. Titokban dicsérik a külföldieket, akik megszorongatták a képviselõket.” A liberális hetilap ugyanazon számában található egy elemzés arról a megszorító tervrõl, amelyet az unió és az IMF kényszerít rá Portugáliára. „Az üzletemberek kategorikusan állítják, hogy nem lehet kibújni a dolog alól. Pedro Ferraz da Costa, az egyik munkaadói agytröszt vezetõje azt állítja, hogy az elmúlt harminc évben egyetlen portugál párt sem javasolt ilyen radikális reformokat. Hozzáteszi, Portugáliának nem szabad veszni hagyni egy ilyen lehetõséget.” Vagyis éljen a válság!
(...) „Akár tudatában vannak, akár nem – állítja Paul Krugman amerikai közgazdász –, a politikai vezetõk szinte kizárólag a részvényesek érdekeit szolgálják, azokét, akik hatalmas jövedelmet húznak a vagyonukból, akik a múltban nagy hiteleket nyújtottak meggondolatlanul, s akiket most megkímélnek a veszteségtõl, azt a többiekre hárítva.”
(...) Az államadósság-válság látszólag összetett mechanizmusok eredménye, amelyek megértéséhez jól kell ismernünk a pénzügyi szféra állandó újításait: a származtatott termékeket, a hitelkockázati ügyleteket, stb. Ez a technikai kifinomultság félrevezeti az elemzõket, de fõleg leszûkíti az elemzõk körét azokra a bennfentesekre, akik ugyanakkor a közvetlen haszonélvezõi ennek a rafináltságnak. Csak õk ismerik részleteiben a különbözõ „termékeket”, míg a pénzügyi analfabéták fizetnek, miközben azt képzelik, hogy a végzetnek járó sarcról van szó. De az is lehet, hogy ezt a sarcot a hétköznapi emberek feje fölött kialakított modern rendszer szedi, ami ugyanaz.
(...) Az IMF, amely a francia alkotmányról is véleményt formál, felkérte Párizst, hogy vegye bele „az állami pénzügyek egyensúlyának szabályát”. Nicolas Sarkozy pedig mindent elkövet, hogy belemesterkedje az alkotmányba az IMF kérését.
(...) Jean-Claude Trichet, az EKB elnöke pedig abban bízik, hogy „az európai hatóságok vétójogot kapnak bizonyos nemzetgazdasági politikai döntések felett”.
Honduras szabadzónákat hozott létre, ahol a nemzeti szuverenitás nem érvényesül. Európa most a szabad szférák intézményét vezeti be, és itt felesleges a pártok közötti vita, hiszen ezekben a kérdésekben a szuverenitás korlátozott vagy nem is létezik. A pártok diskurzusa ezért „a társadalmi témákra” koncentrál: burka, a kábítószer legalizálása, sebességmérõk az autópályákon, egy-egy politikus szerencsétlen elszólása vagy félreérthetõ mozdulata, vagy egy iszákos mûvész viselt dolgai. Ez az általános hanyatlás láthatóvá teszi a két évtizede megjelent tendenciát: a tényleges politikai hatalom áttevõdött a demokrácián kívüli körök kezébe. Ez pedig addig tarthat, amíg a felháborodás ki nem robban. Most itt tartunk.
(...) A megoldások ismertek: meg kell akadályozni a pénzügyek túlburjánzását, a monetarista és deflációs politikát, mely súlyosbítja a „válságot”, el kell törölni az adósság egy részét, államosítani kell a bankokat, megfékezni a pénzügyi köröket, visszafordítani a globalizációt...
Ha a világ vezetõ politikusai és gazdasági szakemberei a mainál sokkal tudatosabban végiggondolnák a világgazdasági feszültségek valódi, mélyebb okait, nagyon gyorsan, irányítottan lecsapolnák a pénzügyi tõkefeleslegeket, jelentõsen korlátoznák a spekulációt, a kereslet ösztönzésével csökkentenék a termelési potenciál és a piaci kereslet közötti feszültséget és további hasonló intézkedéseket tennének, akkor talán a nagyon nagy válság megúszható lenne.
A gazdasági életet meghatározó nagyvállalkozások és befektetési alapok ebben az esetben szabályozott módon írnák le a veszteségeket, amelyek elkerülhetetlenek. Ilyen körülmények között talán hosszabb konjunktúra, fellendülési szakasz is kezdõdhetne a tudatos válságmentesítés után. Valljuk be õszintén, a különérdekeket követõ cégek, tõkeközpontok érdekérvényesítése reménytelenné teszi az ilyen világméretû tudatos cselekvési összefogást.
A gazdasági válságok feladata mindenkor az volt a kapitalizmusban, hogy „leírja”, megsemmisítse a jó konjunktúra idején túlságosan felhalmozott, gazdaságosan nem visszaforgatható, megfelelõ profitot nem hozó tõkéket (termelési egységeket, árutömeget, likvid tõkét). A 2000-es évek nagy válsága ugyan a második világháború utáni legnagyobb megrázkódtatást hozta a világgazdaságban, de (eddig!) mégsem töltötte be teljesen ezt a feladatot. Joseph Schumpeter osztrák-amerikai közgazdász kifejezésével élve, nem teljesítette azt a „teremtõ pusztítást”, amely a felesleges tõkék sok veszteséggel járó leradírozását jelentette volna.
(...) A válság esetleges újabb elmélyülésének elõbb említett veszélytényezõi éppen azért fenyegetõek, mert a világgazdaság alapjai gyengék, hatalmas például ma is a felesleges, lényegében csak papíron és a számítógépek digitális jeleiben számon tartott, az optimizmus által felfújt árfolyamú tõkemennyiség.
(...) Az állami mentõcsomagok és a bõkezû állami pénzpolitika folytán a válsághoz vezetõ óriási pénzügyi lufi (reálfedezet nélküli papír-, illetve számítógépes jel-gazdaság) lényegében megmenekült. A korábbi szinten maradt például a világgazdaságban nyilvántartott spekulációs pénzmennyiség, de tovább nõtt a forgási sebessége, amit a napi forgalommal mérnek. Ez jelenleg 4-4,5 billió dollár, ami azt jelenti, hogy 12 naponta megfordul a Földünk teljes éves GDP-jének megfelelõ összeg a spekulációs piacokon. A spekuláció nem hoz létre új értéket, csak újraosztja a saját javára a jövedelmeket, és egyes országok elleni támadásokkal veszélyezteti a nemzetközi pénzügyi rendszert.
(...) Kissé enyhült, de megmaradtak a világgazdaság strukturális feszültségei is: a legtöbb fejlett ország, beleértve az Egyesült Államok fenntarthatatlan túlfogyasztása, fizetési és kereskedelmi mérleghiánya. Ez utóbbi következtében a közepesen és gyengén fejlett országok ma már GDP-jük 3,5%-ával „támogatják” a fejletteket (Magyarul a "nyugat" - az erõsebb kutya jogán - továbbra is kirabolja és gyarmatként kezeli a gyengébb országokat.)
Nem tudom van-e ertelme. Kicsit hedge fund es takszov keverek szaga van. Olvasd el a beteti szerzodest, hogy ezzel a befektetes valasztosdival, nem-e haritani akarjak a vesztesegbol szarmazo felelosseget.
A kérdés azért merült fel, mert bankot akarok választani Magyarországon. Van egy ilyen topik: Bankok,Bankártyák,Hitelkártyák, de engem ennél több érdekel.
Ezért is tettem fel az NWO-ban és (jobb híján) itt a kérdést, mert itt látszólag hitelkihelyezési portfólió is választható, nem csak a megszokott befektetési portfólió. Erre vonatkozott a kérdés, hogy ennek vajon van-e bármi értelme a gyakorlatban.
Azt írod, hogy a bank Fáy-hoz köthetõ, majd adsz egy írást, ami igazából csak Leisztinger-rõl ír rosszat. Kettõjük viszonyáról ezt találtam:
Arról, hogy másfél év után miért szakítottak egymással a HBW I tulajdonosai, nem sikerült az érintetteket megkérdeznünk. Egy forrásunk szerint az alapítók befektetési filozófiája különbözött: Fáyék bankot akartak, míg Leisztinger gyorsan szeretett volna extraprofitot szerezni, "mint Richard Gere a Pretty Womanben" - felvásárlással, reorganizációval, eladással. Más úgy véli, prudenciális okokból került sor a válásra: nem vette volna jól ki magát, ha hasonló néven mûködik egy takarékszövetkezet - a HBW Expressz - és egy hiperaktív befektetési holding.
Nem lehet, hogy mégis van értelme annak amit csinálnak?
Fáy Zsolt kezében lévõ magyar takszöv (HBW Takarékszövetkezet elõtte pedig HBW ingtlankezelõ elõtte pedig HB Westminster Kárpótlásijegy Befektetõ Rt.) 2010-ben a takszöv alakult bankká.
Fáy pedig Leisztinger Tamáshoz köthetõ aki a 94-95 -ös években szedte meg magát a privatizálásokból a Mancs szerint.
Sok jót nem remélnék tõlük, pláne nem "újfajta" bankolást.
Gondolom ha nagy a baj az egyik valutával, akkor majd leváltják egy másikra, ami "minden problémát megold, és olyan biztonságos hogy a problémák sose ismétlõdnek majd meg" - vagy valami hasonló szlogen.
Talán a dollár bedõlése megteremti a lehetõségét az új világvaluta vagy régióvaluta bevezetésének.
Ez az USA gazdasági vagy államcsõd miben érint minket és a világot ? Forint alapu hitelesekre és a Svájci alapu hitelesekre gondolok ? Mi lesz azokkal az országokkal akiknek dollárban vannak a valutatartalékaik annyi meg egy bambi uszott a vagyon ( Szaud-Arábia stb ) ? Csak sejtenek már valamit a kinaiak hogy belehuztak a nemesfémek vásárlásába . Vége a dollár alapu világnak ? Mi lesz a FED-el és a " Vörös Pajzs " családdal ? Hogy fogják bemagyarázni a világnak hogy amit nyomtatnak semmit sem ér ( mindenkit jól megszivattak ) . A világ hogy fogja elviselni azt hogy az USA miatt sziv ?? Gondolom az USA-ra ( külpolitikára ) nézve hosszabb távon nem lesz jó ez a csõd ha bekövetkezik ?
En azert nem jelentgetnek ki ilyet ilyen magabiztosan.
Leszarom mennyit vonnak le. Nettorol beszelgetunk. Ha nem elég keress mas munkat, ha meg torlesztoszamolgatasrol beszelunk a keves fizetes Ne mentegesse mar az agyatlansagot.
Kérdezd " Bucser " kódnevû nagyfönököt mint a BANKVILÁG forumon levõ helyi képviselõjét vagy érdekképviselõjét !!!! Ugytudom tán hitelminõsitõ volt vagy az valahol irta a forumon ha jól emlékszem ! Biztos ezt is elmagyarázza ha akarja !
Mindent ertek(nagyjabol)a CHF-hitelezessel kapcsban, csak 1 dolog nem vilagos..Hogyan lehetseges h pl. 20%-os arfolyam valtozas 100% torlesztoreszlet-novekedest okoz..?? Ertheto h nem onmagaban van bajuk a devhiteleseknek(nekem nincs)a problemaval..?? Itt a forumon megis mindenki a "hitelfelvevok felelossege"-rol beszel.. Vilagosits mar fel, mert tenyleg nem vilagos szamomra..!?(ez kerdes, tenyleg szeretnem tudni, nem flame..)
Abszolute igazad van..szerintem is felesleges tartani a sok felesleges lehutot(azert h az eletunket megkeserito latszatintezkedeseket hozzanak!), ha ugyis a "penzvilag" kormanyoz, nem a nemzetek kormanyai..
Ongondoskodas alatt azt erted hogy: 41%-at elvonom az emberek jovedelmenek( 25% AFA+16 SZJA, csak evvel szamoltam) es utana meg el is varnam h oldjak meg a sajat letuk finanszirozasat..?! Tisztaban vagy Te a "valosag"-gal, vagy a tankonyvekbol idezgetsz szokas szerint..?? (persze akikre te gondolsz--10%--nem hiszem h problemat okoz ez mert a megtermelt GDP-bol jut boven a sajat jovojuk epitgetesere..nekik marad vastagon ezen adok befizetese utan is..Mint pl. TE aki csak annyit tud a munka-rol= ero szorozva az ero iranyaba torteno elmozdulassal..) Kivanom hogy 110e HUF-bol valositsd meg az ongondoskodast..!(persze minusz 25% AFA,rezsik, elelem,stb. Ha sikerult eskuszom feltetlen hived leszek..) Egyszeruen: HAZUDSZ..
Az USA szovetsegi kormanyara is gondolsz pl. amely jelenleg is AAA besorolasu a hitelminostok szerint..?(vegulis kivalo ados=szinte a vegletekig vallalja az eladosodast..)
"Persze jogorvoslattal élhetsz, ha átvágnak. De senki nem vágott át senkit." vs. "Egy szóval sem mondtam, hogy nem képviselte, hanem hogy rosszul képviselte."
Szavakon lovagolsz. Ha lett volna miért képviselni az embereket (te írod), akkor ez a valami ez illethetõ az "átvágás" szóval is. Maga az emberek képviselése pedig nevezhetõ "jogorvoslatnak" is.
Tehát az állam pl. úgy is képviselhette volna az emberek érdekeit hogy megteremtheti annak feltételeit, hogy a pórul járt emberek jogorvoslattal élhessenek.
A lényeg az, hogy az állam képviselhette volna az emberek érdekeit, erre lehetõsége is volt, ereje is volt, hogy úgy mondjam precedens is volt már erre (magyarul ez a mindenkori feladata, hogy az emberek érdekeit képviselje, tehát ez nem az államtól idegen szerep), de nem tette. A kérdés most inkább az, hogy ha az állam nem képviseli megfelelõen az emberek érdekeit, akkor mi a jogorvoslat?
Persze jogorvoslattal élhetsz, ha átvágnak. De senki nem vágott át senkit. Mindenki tudta mit vesz, mindenki tudta mit ad el. Csak sokan nem akarták érteni és más szempontokat tartottak fontosnak (pl törlesztõrészlet aktuális nagysága a kockázatok helyett).
"Egy új terméket csak úgy lehet Magyarországon forgalomba hozni, ha az nem veszélyezteti az ország lakosságát. "
Az új termék nem veszélyeztette az ország lakosságát. Sõt elõnye is származott belõle.
"Te magad írod le, hogy a kormány képviselhette volna a devizahitelesek érdekeit, de nem képviselte, ezzel automatikusan mások érdekeit képviselte."
Egy szóval sem mondtam, hogy nem képviselte, hanem hogy rosszul képviselte.
Ki mondta, hogy eladott motor nélküli autót? Ez egy példa volt arra, hogy az állam igenis folytat érdekképviseletet. Sokadik topikban csinálsz úgy, mintha ez nem így lenne, és mindenkit le-szocializmus-hívõztök, miközben pont a nyugati rendszer alapja az, hogy az emberek jogorvoslattal élhetnek, amikor valaki átvágja õket.
Természetesen az átverésnek létezik jogszerû változata is, erre mondja az ember azt, hogy az államnak kötelessége lenne lépni. Egy új terméket csak úgy lehet Magyarországon forgalomba hozni, ha az nem veszélyezteti az ország lakosságát. Ha egy devizahitel veszélyezteti, akkor az állam tehetné, hogy közbelép.
Konkrét példa még mindig a sajátod: HA a kormány képes lett volna/akart olyan intézkedést hozni ami a CHF hitelállományt megtartja és szépen lassan csökkenti és nem pedig levágja akkor most a devhiteles emberek nem lennének ekkora szarban.
Te magad írod le, hogy a kormány képviselhette volna a devizahitelesek érdekeit, de nem képviselte, ezzel automatikusan mások érdekeit képviselte.
Teljesen másról beszélünk. Magyarországon nem anarchia van, hanem az állam üzemeltet pl. bíróságokat, ahol pl. beperelheted a kereskedõt, aki egy olyan autót adott el neked, amiben nincs motor. Tehát az állam igenis képviseli a többek érdekét a kevesebbekkel szemben. Ez a kiindulási alap, most ne csináljunk úgy, mintha Magyarországon teljes fejetlenség lenne.
Amirõl itt valójában szó van, az az, hogy egyes jól meghatározható esetekben az állam nem a többek érdekét képviseli, hanem a kevesek érdekét.
Tudtommal 89 óta öngondoskodás van Magyarországon. Amíg jól ment addig senkit nem érdekelt senkinek a véleménye. Ahogy baj lett mindenki érdekképviseletért sír.
kicsit a 90-es évekbeli meg 2000 eleji mezõgazdasági tüntetésre emlékeztet engem ez a dolog. A Parasztnak elveri a jég a termését és az államtól akar segítséget kérni, mert Biztosítást nem volt hajlandó kötni jégkárra.
Én valahogy megint úgy látom, hogy monetizáljuk a privát elbaszását párszázezer kisembernek.
De már megint minek költöd tovább az egészet? Nehéz lenne azt mondani, hogy #3035 az úgy van? És igen, pont az a helyzet ma Magyarországon, hogy "valaki valamit elbaszott".
Na csak megkaptad a választ, mert tudtad értelmezni. Akkor most mi is a problémád?
Leírtam, hogy szerintem hogy mûködik. Leírtad, hogy szerinted hogy mûködik majd lefordítottad a saját nyelvezetedre. A Kettõ fedte egymást. Akkor ugyanarról beszélünk.
Évekkel ezelõtt is aztat mondtam és most is aztat mondom, hogy haszna a hitelezésnek csak akkor van, ha a kölcsönbe vett összegbõl úgy tudsz beruházni, hogy a kamat kifizetése után maradjon valami a zsebedben. mert így saját forrás nélkül vagy képes beruházni.
Szóval még mindig nem értem, hogy mire akarsz kilyukadni. Ugyanis ha a külföldi visszajön "benyújtani a számlát" és elvisz némi eszközt még mindig több marad az országban mint ami elõtte volt. Ha ez nem így van akkor ott valaki valamit elbaszott.
Miért van az, hogy a konkrét válasz helyett mindig nekiállsz engem minõsíteni? Nem mindegy az neked, hogy mit kezdek a válasszal amit adsz? Nem mindegy az neked, hogy a válasz mit bizonyít vagy nem bizonyít?
Most megint menjünk bele szõrszálhasogatásba csak azért, mert neked nem tetszenek a nézeteim, nem tetszik a megfogalmazásom, vagy mittudom én mi nem tetszik?
Példa: Téves: Belföldiek költenek el belföldiek vagy külföldiek által biztosított javakra.
Hogy az a jó édes mennyi manna rúgja oldalba, hát én nem pontosan errõl beszélek?? Egy olyan gazdaság egyszerûsített modelljét hoztam fel példának, ahol az ország importra szorul!
Másik példa: Már megint téves, mert nem mindegy, hogy ki vette fel a hitelt. Ugyanis ha az állam veszi fel a hitelt mondhat nemet (ez egyenlõ államcsõddel, de ott a lehetõség).
De az én példámban nincs államcsõd. Az én példámban a gazdaság hosszú távon mûködõkepés marad. Nem leírtam ezt a kitételt? De, leírtam. Akkor meg?
Harmadik példa: A végelszámolásnál pedig igen valóban 0 egyenleget kell felmutatni azaz idõközben fizetni kellett vagy az elszémolás idején kell fizetni valamilyen eszközzel. Az eszköz lehet bármi: pénzeszköz, állóeszköz, készlet a lényeg, hogy eszköz legyen
Hogy az a mohával borított fatalicska húzna csíkot a csillagos egeden! Hát nem ezt írtam én is? Mit gondoltál, mit jelent az, hogy "egy külföldi szereplõ kerül abba a helyzetbe, hogy követelésekkel álljon elõ"?? Hát azt amit te írtál: "kell fizetni valamilyen eszközzel. Az eszköz lehet bármi: pénzeszköz, állóeszköz, készlet".
Minek kell egyfolytában mindenbe belekötnöd? Hogy lehet az, hogy nem lehet semmit se kérdezni, mert ha már a kérdés valami olyasmit sugall amivel nem értesz egyet, akkor már válaszolni se vagy hajlandó? Jó, akkor ne válaszolj. De akkor írd azt, és ne állj neki sokadjára is engem minõsítgetni, mert cserébe egy nagy fügét fogsz kapni, nem többet!
Most vagy azért kötsz bele mindenbe válogatás nélkül, mert tényleg ennyire nem érted, hogy mirõl beszélek, vagy azért, mert ennyire zavar, hogy a te cirádás megfogalmazásod helyett én leírom kerek perec, hogy fizetési kötelezettség az annyit tesz, hogy a felénk követelésekkel állhatnak elõ. Igen, követelésekkel, ami bizony sokféle lehet. Politikai engedmény, hosszútávú együttmûködés cégek és országok között, stb. stb.
Zavar, hogy a szemed elõtt bontakozik ki annak világos képe, hogy a fedezet nélküli hitelkihelyezés eredménye minden esetben az, hogy a hitelt fogadó fél követeléseket kénytelen teljesíteni, kivéve ha kiugrik a rendszerbõl, azaz pl. becsõdöl, vagy háborút indít, vagy elszigetelõdik.
Ugyanarról beszélünk az elejétõl a végéig, mégis kiharcolod, hogy a beszélgetésbõl vita, majd személyeskedés legyen.
És mindez kinek hasznos? Hát a kedves "külföldiek" kódnéven futó érdekcsoportoknak.
Most megint felhoztál egy elméletet ami a valóságban nem így mûködik, de a te teóriádat alátámasztja.
Ezért hagytam abba a veled való vitát korábban is, mert úgy variálod a példádat, hogy mindig a te elméletedet támassza alá. Ezért is hívtalak rögeszmésnek.
A Valóságban elmondom mi történik.
"A lényeg az, hogy mindkét módon pénz kerül az országba, amit mindkét esetben (tegyük fel, az egyszerûség kedvéért) belföldiek költenek el külföldiek által biztosított javakra."
Téves: Belföldiek költenek el belföldiek vagy külföldiek által biztosított javakra. (tudod, export import egyenleg =/= gazdasági egyenleg)
"De végelszámolásnál a belföldieknek (hogy kinek, az most mindegy, mert a balhét közösen viszik el ígyis-úgyis) kell valami értéket felmutatnia akkor, mikor a külföldi visszajön a pénzzel, és azt mondja, hogy na most "fizess" ki, azaz adj javakat, ha az nincs, akkor "add el az országod egy darabját". "
Már megint téves, mert nem mindegy, hogy ki vette fel a hitelt. Ugyanis ha az állam veszi fel a hitelt mondhat nemet (ez egyenlõ államcsõddel, de ott a lehetõség).
A végelszámolásnál pedig igen valóban 0 egyenleget kell felmutatni azaz idõközben fizetni kellett vagy az elszémolás idején kell fizetni valamilyen eszközzel. Az eszköz lehet bármi: pénzeszköz, állóeszköz, készlet a lényeg, hogy eszköz legyen (tanultál számvitelt tudod mi az eszköz fogalma).
(ha külföldrõl jön az kölcsön akkor az egyenértékes törlesztés is külföldre megy legyen az bármilyen eszköz formájában).
Nem értem mi a kérdés... Vagy mi lesz már megint a csapda amivel valami haláli mást akarsz alátámasztani...
Akkor mást értünk technikai részletek alatt. Pedig kiemeltem, hogy melyik az a "technikai részlet" amire kíváncsi vagyok.
A lényeg az, hogy mindkét módon pénz kerül az országba, amit mindkét esetben (tegyük fel, az egyszerûség kedvéért) belföldiek költenek el külföldiek által biztosított javakra. (~Külföld finanszírozza a magyar gazdaságot.) De végelszámolásnál a belföldieknek (hogy kinek, az most mindegy, mert a balhét közösen viszik el ígyis-úgyis) kell valami értéket felmutatnia akkor, mikor a külföldi visszajön a pénzzel, és azt mondja, hogy na most "fizess" ki, azaz adj javakat, ha az nincs, akkor "add el az országod egy darabját". De itt sem a konkrét követelés a lényeg, hanem az, hogy ilyenkor mindenképp a külföldi szereplõ van abban a helyzetben, hogy követelésekkel álljon elõ.
Tehát ebbõl a szempontból a kétféle hitelezés egy és ugyanaz: a végén egy külföldi szereplõ kerül abba a helyzetbe, hogy követelésekkel álljon elõ. Ezt kérdeztem, hogy ez így van-e.
És ebben hol van az országon kívüliek érdeke? A külföldi bank továbbra is ugyanannyi CHF-et kap. Neki sehol nincs ebben a profitja. Csak éppen a CHF-et drágábban lehet megvenni, mert kevés van a piacon és sok vevõ akar belõle.
Szóval hol is van az országon kívüliek szolgálata megint csak? Én ezt szimpla elbaszásnak hívom és nem orzságon kívüliek szolgálatának hisz azok nem nyernek ezen semmi extrat.
Az egyik esetben az államon keresztül zajlik a hitelkihelyezés (az állam hitelt vesz fel, majd azt elhelyezi a devizatartalékban és átváltási árfolyamon itthon forintot nyom ki a bankrendszernek, akik kihitelezik de a lánc végén az állam áll mint adós)
A Másik esetben pedig a bankok külföldrõl vesznek fel CHF-et amit átváltanak a belsõ piacokon a devizatartalék terhére vagy a devizapiacok terhére, majd kihitelezik magánszemélyeknek.
Az elsõ esetben az állam áll a hitelezési lánc végén, a második esetben pedig egy bank amely nemzetközi vagy civil jog alapján ugyanazon helyi jogszabályok alá tartozik mint magánszemély.
Innentõl remélem érthetõ a különbség a két tranzakció különbözõsége között.
Te politikáról és konkrét eseményekrõl beszélsz. Én a hitelfolyósítás technikai részleteirõl kérdeztelek. Nem érthetõ, hogy mit értek technikai részletek alatt? Vagy rossz kifejezést használok?
És miben szolgálják a kormányok az "orzságon kívüliek" érdekeit?
Válaszul egy általad felhozott példa:
A CHF egyensúlyi árfolyama kb 185ft/CHF körül van. A 140 FT/CHF-es idõkben futott fel a hitelezés a 220Ft/CHF-es idõkben pedig nettó visszafizetõk vagyunk.
HA a kormány képes lett volna/akart olyan intézkedést hozni ami a CHF hitelállományt megtartja és szépen lassan csökkenti és nem pedig levágja akkor most a devhiteles emberek nem lennének ekkora szarban.
"Ha általánossá teszem a mondjuk CHF alapú hitelezést a forint alapúval szemben, akkor ez hosszú távon nem ugyanazt okozza mintha forint alapon hagytam volna az egészet? Mert szerintem igen."
Két dolgot hagysz figyelmen kívül:
1.: HA Idegen valutára helyezed a hitelkibocsátást az országban akkor túlképp feladod az önálló monetáris politika esélyét hisz nem lesz hatásod a kamatra és a jegybanki kötelezõ tartalékráta sem befolyásolja a hitelmennyiséget az országban.
2.: HA az ország adósódik el, az teljesen más mintha egyénként adósodik el sokmindenki.
HA HUF alapon adósodunk el úgy, hogy közben az állam vesz fel hitelt, akkor külföldön az érdekérvényesítõ erõ sokkal nagyobb a befektetõvel szemben.
A legrosszabb ami történhet ha elutasítod a visszafizetést a magánbefektetõvel szemben, hogy többet nem adnak kölcsön vagy csak nagyon drágán.
A Magánszemély/szervezet az államtól nem vehet el semmit hacsak nem nemzetközi bíróságon hajtja ki belõle és a nemzetközi bíróság határozatát az adott állam betartja.
Ha nem tartja be akkor sújthatja a nemzetközi közösség szankciókkal az államot de innentõl ez már nagypolitika és sokkal fontosabb érdekek is érvényesülnek a végrehajtás során mint az egyszerû pénzügyi érdek.
b.: HA magánszemélyként adósodik el sok ember az országon belül saját devizában vagy idegen devizában, akkor hitelezõ az ország belsõ törvényeit kihasználva egyedi alapon a helyi bíróság határozatai alapján, járhat el. Azaz az állam köteles segíteni a végrehajtásban azt a felet amelynek a bíróság igazat ad (ezzel biztosítva a jogfolytonosságot).
Tehát a hitelezõ könnyedén be tudja hajtani részben avgy egészben az adósságot az egyes tagokon míg az államon ez sokkal nehezebb legvégsõ esetben.
Mit szólok Pofánrúgnám az összes idiótát. Hogyan adhattak kiválóü hitelminõsítést annak, akinek az ingatlanát mittomén hány jelzálog terhelte és a derivatívák kereskedését meg egyenesen leszarták. Lényegében az idióták szabadon garázdálkodtak.
Mai napig nem értem, hogy a pénzügyi felügyeletek mi a lófaszt csináltak...
Most inkább elviekre vagyok kíváncsi, nem a konkrét eseményekre.
Ha általánossá teszem a mondjuk CHF alapú hitelezést a forint alapúval szemben, akkor ez hosszú távon nem ugyanazt okozza mintha forint alapon hagytam volna az egészet? Mert szerintem igen.
Tehát most két hitelezési alternatívát hasonlítok össze tisztán technikai szempontból. Én úgy látom, hogy mindegy, hogy milyen pénztechnikai folyamatok következtében jelenik meg az extra forint a gazdaságban, ha nincs meg az országban a potenciál arra, hogy az extra forint mögé valós javakat állítson, akkor "végelszámoláskor" mindenképp koppan valaki az országban.
Ezért mondom, hogy teljesen mindegy, hogy milyen alapokon teszünk elérhetõvé az országban "túl sok" pénzt - forint vagy CHF alapokon - az eredmény végül ugyanaz lesz: mikor azon külföldi partnerek, akik elfogadták ezt az extra pénzt fizetõeszközként, végül benyújtják a számlát azaz fel kívánják nálunk használni az õ általuk elfogadott pénzt, akkor vagy tudunk adni nekik valamit, amit megtermeltünk/elõteremtettünk, vagy visznek az országból egy darabot. Ez így van, vagy nincs így?
Hát elõször is megjegyezném, hogy Magyarország az elmúlt 2 évben export gazdaság volt:) (kereskedelmi szufficitet futtatunk, mert a belsõ fogyasztás nem emelkedett vissza a hitelkihelyezés visszaesése óta.)
Másrészt a devizahitelezés hatalmas térnyerése valóban hozzájárult a monetáris politika jelentõs hatásvesztéséhez. Hogy a lakosság jobban járt-e a devizahitelezéssel?
Természetesen.
Egészen addig amíg nem vágták el a devizabeáramlás forrását magát a hitelezést. Ahogy azt korábban írtam a technikáliája miatt.
Ha a gazdaságba befolyó pénzeknek nincs meg a gazdasági fedezete az egyébként is inflációt gerjeszt. A forint maga nem értékelõdött le a fõbb valutákhoz képest olyan mértékben mint mondjuk a chf-el szemben. Ergó értéket nem vesztett a hitelezés következtében. (ha megnézed az Euroval szemben sávban maradt a GBP-vel szemben sávban maradt sõt erõsödött folyamatosan, USD-vel szemben 10%-os sávban maradt az elmúlt 3 évben. egyedül a CHF árfolyam szállt el.)
Mikor egy ember eltéved a jelenben, érdemes visszanézni a múltba, hogy megértse mi folyik körülötte.
Az én véleményem az, hogy a gazdaság állapotát nem érdemes úgy nézni, hogy mi van most, mert nem fogsz választ kapni arra, hogy jutottunk idáig. Olvasd el ezt a cikket.
“A helyzet tehát az - összegezi Szakolczai György fentebb idézett cikkében -, hogy a Kékszalag Bizottság által megszervezett és semmiféle alkotmányos felhatalmazással nem rendelkezõ és tárgyalásainak tartalmát mindeddig szigorúan homályban tartó csoport megbeszéléseinek (vagy akár hallgatólagos megállapodásainak) folytán alakultak ki a rendszerváltás utáni magyar gazdaság - sõt társadalompolitika - legfontosabb alapelvei! Ezek szerint Magyarország - és egyedül Magyarország a) nem kezdeményez adósságkönnyítést; b) elutasítja a reprivatizáció minden formáját; c) kizárja a széles rétegeket a nemzeti termelõtõke tulajdonából; és d) megindítja a nemzeti termelõtõke külföldiek javára való nagy volumenû értékesítését bevételszerzési célból.”
A kérdésem lényege az, hogy alapjait nézve mindegy, hogy egy ország saját vagy idegen valutában folyósít-e belföldön hiteleket, a probléma amit ez gerjeszt az ugyanaz lesz: a gazdaságba pumpált plusz pénzeknek nem lesz meg a gazdaságon belül a fedezete.