A foton se nem lassul,se nem gyorsul, mivel nem hat rá erõ. Nem az a lényeg, hogy sûrûbb a közeg(optikailag), hanem hogy miért halad benne a fény lassabban. Mint lentebb olvasható, a foton sok elemi hullám összege. Ezek ha egy közegben haladnak, rezgésbe hozzák annak atomjait, molekuláit. Ezek ugyan olyan síkhullámokat fognak létrehozni, mint ami rezgésbe hozta õket, de kicsit késésben lesz a fázisuk (az amplitudó maximuma el lesz tolódva), emiatt az eredõ hullám sebessége kisebb lesz, és hullámhossza rövidebb. Tehát a fotont felépítõ síkhullámok akár mehetnek továbbra is 300000km/s-al, az hullámcsomag csoportsebessége kisebb lesz.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Diszperzió
Ez így szövegesen elég száraz. Jöjjön valami,ami látványosabb.
float fazis=0.0;
while(1) { XClearWindow(dpy,w);
for(int x=0;x<1200;x++) { int y=500+(int)(100.0*sin((float)x*M_PI/100.0+fazis)); pixel(x,y,0xff0000);
10 pixelenként egy új forrás lép be, ami ugyan olyan fázissebességgel rezeg és a hullámhossza is annyi mint az eredetié. A külömbség csak az, hogy +i/5 késés adódik a hullám fázisához. Minél jobban haladunk a kép jobb széle fele, annál több ilyen fáziskésésû hullám adódik az eredetihez. Amint látszik a képen, az eredõ hullám lelassult és a hullámhossza is kisebb lett, hiszen a ságra maximum jobb oldalt már majdnem a piros minimumánál van. Az anyagban ugyan ez történik a fénnyel. Minél nagyobb a törésmutatója, minél sûrûbb optikailag, annál nagyobb fáziskéséssel sugározza vissza az õt gerjesztõ rezgést.
Ha már így berángattatok a mátrixba, nézzük meg mi történik egy bonyolultabb helyzetben, 2d-ben.
Ami legfontosabb, a Huygens-Fresner-elv:
A Huygens-Fresner-elv "A hullámfront minden pontja elemi gömbhullámok kiindulópontja. Az elemi hullámok a fény sebességével terjednek. Egy késõbbi ?t" idõpontban a hullámfront új helyzetét az elemi hullámok interferenciájának burkolója adja meg."
A képeket ez alapján számoltam. A kép alsó fele az optikailag sûrûbb közeg. Mivel itt kb félmillió pixel van, emiatt az én gépen nem lehet hullámforrást számolni az összes pontra. Egyszerûsíteni lehet, az eredmény majdnem ugyan az. Nem a lentebb bemutatott diszpezióval számolom a rövidebb hullámhosszt, hanem eleve rövidebb hullámhosszú fénnyel számolok. Igy csak a határfelületen kell számolni új fényforrásokat, ebbõl 1200 van a programban. Kis csalás, de az eredmény ugyan az.
gépen=gépemen
A második kép egyetlen ilyen felületi forrást mutat. Itt látszik, hogy körkörösen(térben gömbszerûen) terjed szét a hullám minden irányba. Emiatt értelmetlen az a kérdés, hogy a fény egyenesen megy vagy nem. A síkhullámok minden irányban mennek, a fotonok kanyarodnak a felületen, hogy a legrövidebb idõ alatt érjenek célba, ahogy Feynman is bemutatta. Az õ módszere ugyan ez, csak fordított megközeltéssel. A QED-ben fotonok vanna, amelyek két pont közt minden lehetséges útvonalon haladnak. De mint látható, hullámokkal ugyan az az eredmény, csak érthetõbb az egész. A QED helyes, de nem magyarázza meg, miért viselkednek a fotonok úgy, ahogy.
A programok c++ban vannak megírva, linuxon ha a fejlesztõi környezet fel van installálva, akkor egy konzolban egyszerûen lefordíthatóak ezt begépelve. cc x.cpp /usr/X11R6/lib/libX11.so.6.2 -lm ha nem találja a 6.2est, akkor meg kell keresni, milyen van felrakva. A futtatható file a ./a.out
Ha a két vonalat kiszedem, akkor érvényes a definició, akkor csak egy forrás lesz(második kép): //#define one_src
Az összes surface_faz[x] és surface_faz[j] után közvetlenül kell egy . A fórum lenyelte õket.
Hah. Szóóvaal [] és közé egy i.
És a kérdés, amire rá akartok vezetni: Hogy lehetne már a gravitáció olyan mint a fénytörés, amikor mindenki tudja, hogy a sûrûbb közegben lassabban halad a fény, és a vak is látja, hogy a gravitáció gyorsítja a testeket.
Vártam, hátha valaki észreveszi, de nem szólt senki. Ez egy rugószerû mozgás, de nem a rezgés amplitudójától függ a visszahúzó erõ, hanem annak a négyzetétõl. Tehát NEM keringõ elektront számoltam, hanem egy különleges(multidimenziós?) rezgést.
Na ezt el tudod magyarázni egy 8-adikosnak?? :D Addig hogy rezgésbe hozza az atomokat és molekulákat, és azok olyan (frekvencia,és amplitudójau?????) hullámot hoz létre. Azt is hogy miért lesz eltolódva, csak azt nem hogy ez a frekvencián kívül mit változtat az eredeti hullámon?? Ettõl még annak ugyanolyan gyorsan éne mnnie vagy nem??
Remélem nem mondtam nagy hülyeséget, ha mégis akkor bocs
éne=kéne és mnnie=mennie
sose tudtam írni XD
Egy nyolcadikosnak nem biztos hogy értenie kell ezeket a dolgokat. De legyen.
Balról jobbra terjed a rezgés.Sorba lépnek be a másodlagos források, ezek kicsit más fázisban sugározzák vissza a fényt. Látszik a rajzon, hogy minél több lép be, annál hátrább tolódik az amplitudók összegébõl felépülõ eredõ hullám. Ez azt is jelenti, hogy ugyanannyi idõ alatt kevesebb utat tud megtenni a hullám, tehát lassabban megy. Az összetevõi továbbra is 300000 km/s-al haladnak, de az eredõ fény lelassul. Mint már a hullámcsomagnál írtam, az összetevõk, az elemi síkhullámok önmagukban kimutathatatlanok.
Az ember azt hinné elsõ látásra, hogy amikor ez a hullámcsopot kilép az anyagból, akkor is megmarad a lassusága, hiszen a lila hullámok már léteznek, és továbbra is azokból épül fel a sárga eredõ görbe. De le kell tudni olvasni az ábráról, hogy azért lassul folyamatosan a sárga rezgés, mert mindig belép egy új forrás. Ezek a pontok a lila vonalak kezdeteinél vannak. Látszik hogy a sárga hullám fázisa itt ugrik hátrébb. A kis animációnál ezek sûrûbben voltak.
Amit megszünnek a belépõ másodlagos források, az eredõ hullám onnantól újra gyorsan fog menni. A folyamatos újragerjesztés miatt lassul le a fény az anyagban,
no problem Majd emlits meg amikor majd megkapod a Nóbeldíjad. ,)
Azért még van kérdésem. :D Pl. ha van 2 ugyanolyan frekvenciáju hullám csak az egyiknek sokkal nagyob az amplitudója akkor milyen észrevehetõ különbség van a 2 között??
hm? :D
Szia!
Jól értelek? Ezzel magyarázod az egyes anyagokbani különbözõ fénysebességet?
Szia! Nos, az úgy van, hogy a fotonok az anyagokban is, elektrontól elektronig haladnak. Azaz egy gyémánt rácson át, a rácspontokról rácspontokra sugárzódva (ugyanis ott vannak az elektronok is..) közel két és félszer hosszabb utat futnak be, mint amit mi "kintrõl" látunk..
A törésmutató hányadosa így ezt a belsõ szöget mutatja.. hiszen éppen az utolsó cikk-(cakk) szögét..
Ami kétségtelenül a belsõ cikk-cakk útvonalát is jelenti egyben..
Azaz minél nagyobb ez a szög, annál nagyobb cikk-cakkonat tesz meg a fény az anyagban.
Amirõl én írtam, az minden tipusú diszperzió alapja, ez a fázis eltolódása. Amirõl õ ir, az az egyik tipusa a diszperziónak(Módusdiszperzió), például a sokmódusú üvegszálban lép fel.Ott is a fázis tolódik el, de itt az az ok, hogy hosszabb úton is halad a fény, és emiatt adódik folyamatosan egy késleltetett fázisú hullám az eredetihez, ahogy bemutattam. De nem ez a hagyományos értelemben vett diszperzió.(Anyagi diszperzió) Ha a fény csak egyenesen tud menni az anyagban, akkor is fellép diszperzió, például nagyon vékony üvegszálakban.
Diszperziók lehetnek: " Módusdiszperzió (különbözõ módusok különbözõ sebességgel terjednek) kromatikus diszperzió (különbözõ spektrális komponensek különbözõ sebességgel terjednek) Anyagi diszperzió, DM (az átviteli közeg anyagának tulajdonságai miatt) hullámvezetõ diszperzió, DW (a hullámvezetõ tulajdonságai miatt) Polarizáció diszperzió (különbözõ polarizációjú komponensek eltérõ sebességgel terjednek). Hatása általában elhanyagolható. " Õ errõl beszélt: " Módusdiszperzió Többmódusú szálakban jelentõs a szerepe, ez a meghatározó nagyságrendû jelenség. Abból származik, hogy a különbözõ hullámformák csoportsebessége különbözik, azaz a különbözõ módusok különbözõ úton és különbözõ idõ alatt érnek a szál egyik végébõl a másikba. Nem függ a forrás vonalszélességétõl, mert nem kromatikus diszperzió. Tipikus értéke körülbelül három nagyságrenddel nagyobb, tehát hatására általában jobban kiszélesedik az impulzus, mint a kromatikus diszperzió hatására. " http://74.125.39.104/search?q=cache:9XvscXD2DcAJ:kando.prociweb.hu/letoltes/data/2.evfolyam/Altalanos_mernoki_ismeretek/MTI_Meszlenyi_Gyorgy/VG1/Optikai_Kabelek_Katay_Miklos/Optikai%2520k%25E1belek.doc+feny+diszperzio+uvegszal&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
Az anyagi diszperzió okai: " Anyag okozta diszperzió: Elmélet: elektromágneses hullám az anyag atomjaival kölcsönhatásba lép. Ez frekvenciafüggõ (diszperzív az anyag, az impulzusok szétkenõdnek). A hullám csillapodik: Az anyag polarizálódik fény hatásásra (az atomok elektromos struktúrája rezeg a hullám frekvenciájával).A rezgõ töltés új hullámot bocsát ki, amely interferál a fénnyel. Így annak laz eredetihez képest fáziseltolódása lesz..Ez folyamatosan történik a teljes fázistolás arányos a terjedési távolsággal és az eredeti hullám kisebb fázissebességgel tud terjedni. " http://www.eet.bme.hu/~zolomy/vieem500/
A többmódusú szálban a kiszélesedés oka a sokféle úton terjedés, de ez az egymódusú szálnál nincs: " Az impulzusok kiszélesedése ... A kiszélesedés oka, hogy a fénysugár a szálban nagyon sokféle úton terjedhet: A legrövidebb úton a szál tengelyével párhuzamosan beesõ sugár halad, míg a leghosszabb utat nyilvánvalóan a Θk szög alatt beesõ sugár teszi meg. ... Mivel egymódusú szál esetében csak egy úton haladhat végig a jel (csak egy jelúton terjed a fény), a többmódusú diszperzió ezzel kiiktatódott. Az egymódusú szál teljesítményét a kromatikus diszperzió határozza meg, amit az okoz, hogy az üveg törésmutatójának változása csekély mértékben függ az alkalmazott fény hullámhosszától, és a valódi adótól jövõ fénysugárnak nem nulla szélességû a spektruma, hanem véges. " http://hu.wikipedia.org/wiki/Optikai_szál
" A diszperziót elméletileg az elektronelmélet alapján lehet értelmezni. Eszerint az anyag molekulái (atomjai vagy ionjai) úgy tekinthetõk, mint apró rezonátorok. Az atomi részecskében a töltések egyensúlyi helyzetük körül rezgõmozgást végeznek, amelyekhez meghatározott sajátfrekvenciák tartoznak. A beesõ fény ezeket az apró rezonátorokat a saját frekvenciájával rezgésekre kényszeríti, miközben mint a kis rezgõ dipólok, szekunder hullámokat bocsátanak ki. Az anyagban terjedõ, ténylegesen megfigyelhetõ hullám a gerjesztõ primer hullámnak és a szekunder hullámnak az eredõje lesz. Az anyagban terjedõ hullám fázissebessége a számítások szerint a primer hullám frekvenciájától függ, vagyis a törésmutató függ a frekvenciától. Ez a diszperzió " http://74.125.39.104/search?q=cache:va7IvBJuOJgJ:members.iif.hu/rad8012/fiz-programok/geomopt.doc+feny+anyagban+diszperzio&hl=hu&ct=clnk&cd=2&gl=hu
" A klasszikus hullámképben a lassulást lehet úgy magyarázni, hogy a fény elektromos polarizációt indukál az anyagban, és a polarizált anyag új fényt sugároz ki, amely interferál az eredetivel késleltetett hullámot hozva létre. Részecskeképben ehelyett a fotonok és az anyag kvantumgerjesztéseinek (kvázirészecskék, mint a fonon és az exciton) keveredéseiként, polaritonokként írható le; ez a polariton nem nulla effektív tömeggel rendelkezik, emiatt nem haladhat c sebességgel. A különbözõ frekvenciájú fény különbözõ sebességgel haladhat át az anyagon; ezt hívják diszperziónak. " http://hu.wikipedia.org/wiki/Foton
..és ugyebár én a klasszikus képpel magyaráztam az elemi hullámok terjedését.. Hiányosak az ismeretei, Albertus tanárúr ,)
Kedves Ithink!
"Hiányosak az ismeretei tanárúr!" -- mondatodat mire alapoztad?
Elõször is: Még az egykristályokban sincs olyan hosszú szabad egyenes szakasz amin akadály nélkül végighaladhatna egy foton (ill. akinek úgy jobban tetszik: egy hullám). A fotonok mindig az elektronfelhõben nyelõdnek el és sugárzódnak ki. Én csupán ezt az általános érvényû megállapítást tettem. Nem emlegettem csoportsebességet, diszperziót.. így nem vitattam a tárgyalásának ilyen módú voltát sem.
Az igaz, hogy az atomok rezgései módosíthatják a vezetés szögét, fázisát, de: Miután az egyfotonos esetben a teljes fényúton a módosítások eredõje zéró, így hacsak nem túl vékony réteget vizsgálunk, a termikus rezgések okozta fázistolás éréke is zéró.
Abban igazad van, hogy ha elegendõen sok, egyetlen frekvenciájú fotont küldünk be egy kristályba, akkor az interferenciák helyi csoportsebesség változásokat idéznek elõ, de miután az interferenciák oka a termikus rezgésbõl és a különbözõ útszakaszok megtételébõl adódik, és mint tudjuk a termikus rezgések statisztikusan minden irányú változása semlegesíti egymást, valamint a különbözõ útszakaszok szimmetriái hasonló képpen semlegesítik a változásokat, szintén ezen okokból nem történik fázistolódás.
Ami valóban okoz fázis eltolást, az a lézergirókban alkalmazott hatás: az elindított impulzus haladási ideje alatt elmozduló hordozó közeg fázistoló hatása. Ugyanis ez a hatás nem egyenlítõdik ki a statisztikus szimmetriák következtében, hiszen a vezetõ közeg elmozdulásai aszimmetrikusak. (Pl. a Föld forgása következtében.)
Ezek idézetek. Amit írtál, annak meg semmi értelme.
Visszatérve a QMre. A foton hullámcsomag, a hullámcsomag pedig elemi hullámokból áll. Nem lila elefántokból se nem másból. Nem érdekes, hogy számunkra ez csak egy valószínûségi amplitudónak tünik, az elemi hullámok reálisak. Nem számít, hogy egy kétkarú interferométerben csak az egyik karban detektálhatunk fotont, mert tudjuk hogy az elemi hullámok minkét karban terjednek, csak épp a másikban kioltják egymást. Az egyszem foton nem önmagával interferál, hanem az elemi hullámok interferálnak a másik irányban haladó elemi hullámokkal. Csak éppen a másik karban haladók nem alakítanak ki hullámcsomagot, mert épp úgy állnak a fázisaik. Nem állítom hogy az elemi hullámok elektromágneses hullámok, de valami olyasmik.
Az látom, hogy nem érted. Értesz bármit az egészbõl? Amint látom a rózsaszín elefántokat..
kétréses módszer erre a meggyõzõ példa, de a fény dualizmusa is érdekes... lehet h csak mi tesszük azzá h megfigyeljük és mi okozzuk a hullámfüggvény összeomlását
A lényege, hogy egy szupernehéz elemrõl beszél, a 115-ös elemrõl, 1989-ben, holott az akkor még nem volt felfedezve. Az ebbõl az elembõl kinyerhetõ gravitációs hullámokról is mond ezt azt, pl., hogy 2féle gravitációs hullám van: A és B, az A a lényeges, mert az olyan erõs, mint az atomokat összekötõ erõ, a B meg gyenge, viszont az A csak azokban az elemekben terjed ki legalább az atommag átmérõjének a feléig, ahol elég proton és neutron van, pl. az UUP-ben. Ezt a sugárzást erõsítik fel, mint a mikrohullámot, és ezzel sok mindent el lehet érni. De mond mást is, pl. egy 100%-os hatásfokkal mûködõ cucc, ami a hõt alakítja elektromos árammá. Állítólag egy kevés 115-ös elemet sikerült kilopnia, és ezzel végeztek pár kísérletet is, legalábbis ezt állítják, õ és John Lear. (a milliomos hobbikutató) Aki az összes hasonló témakörben felbukkkan, az Teller Ede. (mint belsõs, õ viszont a haláláig sem beszélt ezekrõl, sírba vitte a titkot)
"Állítólag a klasszikus fizika szerint az elektromágneses hullám amplitudójától függ az elektron keringési sebessége."
Igazabol nem is ez a fo kerdes. A kerdes az, hogy vajon leirhato olyan energiaatadas, ami kozonseges hullamokra epul.
Akkor lassuk. Hullam energiahordozo es pontszeru enegria-elnyelovel nem fog menni, vagy csak nagyon nehezen, kulonfele csalasokkal. De semmi gond, az elektron hullamkent is leirhato. Oke, de hogyan adhat at hullam hullamnak energiat? Mint ismert, a kozonseges hullamok linearis szuperpozicioban vannak, magyarul valtozatlanul athaladnak egymason, De tegyuk fel, hogy a hullamoknak lehet egy masik csopotja is, ahol ez nem igaz. Ekkor a ket hullam valahogy hat egymasra. Ki kellene talalni egy mechanizmust erre. Mihez hasonlit egy hullam a legyjobban? Egy racsra. Egy racson pedig egy masik hullam el tud hajlani. Ezt nevezik diffrakcionak.
http://en.wikipedia.org/wiki/Diffraction
Itt a hullam a racsallandotol fuggoen elhajlik a racson. Ha a fotont is egy ilyen racsnak vesszuk, akkor az elektron-foton kolcsonhatas felirhato ugy, hogy az elektron-hullam diffrakciot szenved a foton-hullam racson.
Ki kellene szamolni, hogy ez valos feltetelezes-e?
Lassuk. http://en.wikipedia.org/wiki/Bragg%27s_law l=2*d*sin(fi)/n Az utobbi egyenletbol levezetheto az a szog, ahol a beeso es a visszaverodo hullam egymasnak az egesz szamu tobbszorosei, Itt jon legre a hullamok konstruktiv interferenciaja.Ez a szog lesz: fi4=asin((l*n)/(2*d))
Vegyunk egy elektron-hullamot, es valasszunk egy aranyszamot, ami a foton-hullamhosszat adja meg az elektron-hullamhosszabol. v=c*0.3 l=h/(m*v)
a=3.5 A d lesz a foton hullamhossza, amihez tartozik egy frekvencia es egy energia. d=l*a f=c/d E=h*f
Ezekbol az adatokbol mar kiszamolhato a foton impulzusa. p=2*E/c
Majd az adott beesesi szogre az elektron impulzusa. A szamitas nem relativisztikus, igy csak kozelitoleg helyes. px=p*sin(fi) py=p*cos(fi) + v*m fi3=atan(px/py)
A kerdes az, hogy vajon leirhato olyan KVANTALT energiaatadas, ami kozonseges hullamokra epul.
Az igazi legyeg kimaradt. Marpedig az elektronhullam diffrakcio egy fotonhullam altal kepviselt racson kvantalt energia atadas. Hogy miert?
Mert a toresi szog mindig csak a foton es az elektron hullamhosszatol fugg. hmmm csak nem igy viselkedik a 'foton' is?
Ha ez igaz, akkor nincs semmifele HIGGS mechanizmus, a tomeget kutyakozonseges hullam-diffrakcio hozza letre.
Persze megint gunyos kacaj, hogy ilyen nincs. Persze persze, akkor olvassunk.
Megjelent az Élet és Tudomány 1999/42. számában
Atomoptika: Ha atom és fény helyet cserél
Nem a fény szóródik anyagkristályokon, hanem az atomok szóródnak fénykristályokon. Ez a költõien hangzó esemény abban a furcsa, “megfordított” világban történik, amelyben – a mindennapi tapasztalattól eltérõen – az atomok és a fény szerepet cserélnek. Az Innsbrucki Egyetem professzora, Anton Zeilinger és munkatársai, akik az elsõ sikeres kvantumteleportálási kísérlettel tettek szert világhírnévre, (lásd lapunk tavalyi 6. és 7. számát – A szerk.), évek óta végeznek hasonló kísérleteket. Legutóbb a kristályszerkezetek meghatározásában használatos Bragg-féle elhajlás "ikerfolyamatát" vizsgálták fényállóhullámok rácsára beesõ atomokon. Fény és anyag szerepcseréjét a kvantumfizika törvényei teszik lehetõvé. Ezek szerint a fény kvantumai (a fotonok) esetenként részecskeként, míg a kvantumrészecskék (elektron, proton, atomok, stb.) bizonyos körülmények között hullámokként viselkednek. Az elõbbire példa a fényelektromos-hatás, az utóbbira az elektronok elhajlása kristályrácson. Atomok esetében azonban a hullámtulajdonságok csak az abszolút nulla fok (0 kelvin) közelében – amikor az atomok mozgása már elegendõen lomha – kerülnek elõtérbe, és csupán az utóbbi évtizedben alakultak ki azok az eljárások, amelyekkel az atomok ennyire lehûthetõk. (Lásd a fizikai Nobel-díjról szóló cikkünket, lapunk 1997. évi 49. számában. – A szerk.) Az atomoptika, amely az atomnyalábokat a fényhez hasonlóan kezeli, a fizika egy izgalmas új és gyorsan fejlõdõ ága, amelyet olyan nagyszerû eredmények fémjeleznek mint például a Bose–Einstein-kondenzátum, vagy az elsõ atomlézerek elõállítása.
Atomok fénykristályon való szóródásakor kialakuló interferenciaképek (részletes magyarázat a szövegben)
Az eredeti Bragg-féle elhajlási (diffrakciós) kísérletekben röntgensugarak esnek egy kristályra. A rácsot alkotó atomok a sugárzást minden irányba szórják, a szórt sugarak újratalálkozásukkor fázisuktól függõen erõsítik vagy gyengítik egymást, így interferenciakép alakul ki. A Bragg-törvény szerint az erõsítés a rácssíkokról való tükörvisszaverõdés irányánál a legnagyobb: az ehhez tartozó úgynevezett Bragg-szög () a sugárzás hullámhosszától és a kristály rácsállandójától függ. Az osztrák kutatók a fénykristály létrehozására lézerfényt irányítottak egy aranytükörre: a beesõ és a tükörrõl visszavert hullámok interferenciájából állóhullámok alakultak ki, amelyekben a terjedés irányára merõleges sötétebb és világosabb hullámsíkok az anyagkristályok atomsíkjaihoz hasonló periodikus rácsot alkotnak. Ezen vizsgálták a kutatók a lézersugár irányára merõlegesen beesõ argonatomok szóródását. Az anyagkristályokban a beesõ röntgensugarak azonban többnyire nemcsak szóródnak, hanem egy részüket a kristály atomjai el is nyelik. A fénykristályon szóródó atomok esetében a kutatók ezt a hatást nagyon szellemesen modellezték. Mivel a fény fotonjai természetesen nem nyelhetnek el argonatomokat, egy további, megfelelõ frekvenciára hangolt lézerrel az argonatomok egy részét gerjesztett állapotba emelték. A szóródó atomok észlelésére pedig olyan detektort készítettek, amely csak az alapállapotú atomokat mutatja ki, a gerjesztett atomok láthatatlanok számára, ezért úgy tûnik, mintha a fénykristály elnyelte volna õket. (Ugyanezzel a módszerrel egyébként olyan szûrõmaszkok” is készíthetõk, amelyekkel az atomok nagyon monokromatikus és térben is jól kollimált nyalábjai állítható elõ, amelyek a továbbiakban atomlitográfiában vagy atomoptikai alapkísérletekben egyaránt jól alkalmazhatók.) Az atomok fénykristályon való szóródásával olyan jelenségek is vizsgálhatók, amelyek a hagyományos fény–kristály elhajlási kísérletekben nem. Ez annak köszönhetõ, hogy míg az anyagkristályoknál be kell érnünk azzal, amit a természet kínál, addig a lézer(ek) frekvenciájának változtatásával kívánság szerinti, “testreszabott” fénykristályok állíthatók elõ. Ezt kihasználva a kutatók olyan kristályt hoztak létre, amely teljes mértékben sérti az úgynevezett Friedel-féle törvényt, és nincs megfelelõje az anyagkristályok körében. E tapasztalati úton felállított törvény (1913) szerint a kristályról szórt röntgensugarak interferenciája a Bragg-szög pozitív és negatív értékéinél ugyanakkora maximális erõsítést okoz. Ez a szabály azonban csupán a sugárzást tisztán csak törõ kristályokra igaz, a sugárzást részben el is nyelõkben viszont többé-kevésbé sérül, náluk a pozitív és a negatív Bragg-szögnél némileg eltérõ intenzitás jön létre. Zeilinger és munkatársai az atomsugarat “törõ” és “elnyelõ” összetevõk kombinációjával olyan fénykristályt állítottak elõ, amelyben az egyik irányban teljes kioltás jött létre – valódi kristályokban ez a véglet sohasem valósul meg. Az eredmény a mellékelt képsorozaton látható: a valamennyi kép közepén végighúzódó széles vörös csík az elhajlás nélkül áthaladó atomoknak felel meg, míg a fényes “szigetek” az elhajlási kép legnagyobb intenzitású helyeit jelzik. Középen a szimmetrikus, tõle balra és jobbra a két teljesen aszimmetrikus eset látható, amikor a Bragg-szög pozitív illetõleg negatív értékénél teljes kioltás jön létre.
1999/42
http://optika.hu/magazin/atomfeny.htm
Ha belegondolok, hogy itt a szomszet topikban mar igazolodott, hogy a gravitacio leginkabb a fenyelhajlashoz hasonlithato.
Ez mar utalt az arra, hogy a tomeg is valahogy onnan ered. Mert mit is mondott Einstein? A gravitalo tomeg ekvivalens a tehetetlen tomeggel. A ketto ugyan az.
Ha az egyik hullamjelenseg, akkor a masik is. Dehat nincs itt semmi ujdonsag, a kvantumfizika is hullamokkal irja le az anyagot.
Kar, hogy az eredmeny csak kozelitoleg jo. Igy nem eleg meggyozo az egesz. De nem rossz.
A hullamter energiaatadasa kvantumokban tortenik. Ez eddig stimmel. De aki jartas a foton viselkedeseben, az tisztaban van azzal, hogy ez igy meg keves.
Egy beamsplitteren a foton vagy az egyik iranyba halad tovabb, vagy a masikba. A hullam mindig mindket iranyba halad. Ha a fotonelnyelodes nem mas, mint az elektronhullam diffrakcioja az elektromagneses ter hullamai altal alkotott racson, akkor ott mindig mindket oldalon energiaelmyelodes lenne.
Ha a hullam elnyelodik, onnan idoben visszafele is hullamnak kell haladnia, ami a beamsplitteren kioltja a masik agban halado hullamot.
Sehogy mashogy nem lehetseges. Ha igaz amit leirtam, akkor igaz az idobeli visszahatas is.
Tovabba van egy masik ok is, amit miatt visszafele halado hullam kell. A fotont kisugazo elektron-hullamnak is el kell hajlania valamit. Nem torhet meg csak ugy. A visszafele halado hullamon torik meg. A kor bezarult.
Itt mar le volt irva, hogy a foton frekvenciaja avagy energiaja, a ket elektronpalya-energia kulonbsege. Ez egy modulacio vagy lebeges, amit ket kozeli frekvencia hoz letre. Az terben ket hullam van jelen EGYSZERRE, az egyik a kisugazo elektron kelti, a masikat az elnyelo. Mivel a ket hullam mindenutt egyszerre jelen van, ez az jelenti, hogy az egyiknek feltetlenul idoben visszafele kell haladnia.
Ennyi,
Tovabba, lementettem az egeszet, ha ezt is letorlitek, belinkelem 100 helyre.
Kerem ismetelje meg a kerdest. Ha lehet fogalmazza at, mert krvara nem ertem.
Folytatva a TOPIK TEMAJAT. Miert nem omlik ossze az anyag? Pontosabban megfogalmazva, mi a lenyege a Pauli-elvnek?
Ez ugye kimondja, hogy ket azonos allapotu elektron nem lehet ugyanazon helyen. Ha az elektron egy hullam, ami linearis szuperpozicio helyett racskent viselkedik a masik hullam szamara, akkor ertheto kepet kapunk a Pauli-elvrol.
Hiszen ha a racstavolsag megegyezik a hullam hullamhosszaval, akkor az visszaverodik a racsrol. Ez a fermionok titka. Ezert van az, hogy amikor ket elektron-hullam ugyanazon 'palyan' halad, akkor egymas szamara racskent viselkednek, es visszaverodnek egymasrol.
Persze ha ugy oktatjak, hogy a newtoni fizika megcafolva, akkor nem csoda, hogy senki sem ismeri a hullamok fizikajat. Meg kell ismerni, mert ott a lenyeg.
Leirtam egy gondolatot. Nem csak arra jo egy ilyen forum, hogy beszelgess. Nyugodtan ird le, mit gondolsz, lehet, hogy kesobb valakinek ad egy jo es hasznalhato otletet.
Nem gondolom, hogy minden ugy van, ahogy leirtam, de nem kizarhato ez a lehetoseg sem.Aligha olvassa barki? Te peldaul olvasod.
OFF hehe, elõször nekem is forrai jutott eszembe :D azt hittem új névvel reggelt be :)
**** sublimiter! nyugodtan fejtsd ki gondolataidat, sokkal többen olvassák ezt a topicot (is), mint amennyien hozzászólnak! Bár még én sem olvastam el, amit írtál, mert most kezdtem a legelejétõl olvasni a topicot, de már csak félezer hsz. van hátra... :)
Lehet nem kellene kiragadni egyes mondatokat, de mégis megteszem:
"Schrödinger macskája Az egyik leghíresebb ilyen, igencsak paradox kísérlet már majdnem 100 éves, és azóta sem tud a tudományos világ egységes álláspontot kialakítani annak megítélésében. Több száz könyv, több ezer cikk és tanulmány született már az élõhalott macska értelmezésének témájában: mindhiába. Nincs egységes álláspont."
"A lényeg az, hogy amíg ki nem nyitjuk a dobozt, addig éppolyan valószínû, hogy a cica él és virul, mint az, hogy jobblétre szenderült."
Képfelirat: "According to the Copenhagen interpretation, the cat is both alive and dead. It exists in a state of "superposition"."
"Amíg meg nem nézzük, melyik valósult meg a kettõ közül - vagyis, hogy az izotóp elbomlott-e, vagy sem, illetve hogy a foton a baloldali, vagy a jobb oldali résen haladt át - addig a két állapot "egyszerre" létezik. Vagyis, a macska élõ és halott egyszerre, a fotonok pedig mindkét résen áthaladnak."
Ez most komoly? Hogy lehet ezt értelmesen megindokolni, hogy a macska csak azért elõ is és halott is egyszerre, mert nem tudom, hogy a kettõ közül melyik? Csak szerintem abszurd ez a példa? (Szinte elment a kedvem attól hogy tovább olvassam a cikket.)
üdv a kvantumvilágban - azzal kezdi a cikk is, hogy felejts el mindent, amit úgy éreztél, hogy eddig tudtál, és fogadd el a gondolatokat.
Értelmesen pedig úgy lehet megindokolni, hogy mivel 50% esélye van arra, hogy vagy élõ vagy holt, ezért addig, amíg meg nem nézed tulajdonképpen mindkét állapotában egyszerre létezik (mert az izotóp bomlása vagy bekövetkezett, vagy nem) - ugyanígy egy foton is, amelyik önmagával interferál, és hullámként viselkedik mindaddig (és mindkét lyukon átmegy), amíg meg nem figyeled, mert onnantól részecske, és csak az egyiken ment keresztül. Ha nem figyeled, akkor pedig mindkettõn. A macska is vagy élõ, vagy holt, amikor kinyitod a dobozt, de amíg nem nyitod ki, addig bizony mindkettõ.
A szamitas nem pontos, tobb okbol is. Elso ami egyertelmu, en allo raccsal szamoltam, ami nem helyes. A fotonhoz rendelheto 'hullam-racs' mozog, mind az elektronhoz kepest, mint hozzam kepest, amelyik koordinata-rendszerbol en szamoltam. A problemat meg ekkor sem egyszeru levezetni, hiszen a fotonhoz jelenlegi ismereteink szerint nem tudunk koordinata-rendszert hozzarendelni. Ha pedig az elektronnal egyutt mozgunk, annak a hullamhossza valik ismeretlenne.
Dopplerre megpontosabb az eredmeny, de sajnos a fuggveny meredeksege nem jo. Ennek ellenere lehet valami ebben az egeszben, mert szep. Ez az egyik ismerteto lele a helyes elmeletnek.
De egy dolgot eszre kell venni. a Bragg-torveny magaban rejti a kvantaltsagot.
A racsbol visszaverodo-elhajlo hullamoknak tobb rendje van. Ezt jelzi az n. Egyertelmu, hogy a racs altal adott hullameltolodas nem csak egyszerese lehet az eredetenek, hanem tobbszorose is.
Ez ha igaz ez az egesz, akkor az egyszeres, ketszeres es tobbszoros foton-elnyelodesnek felel meg. Magyarul a hullamterbol az elektron kvantaltan ugyanazon energia egesz szamu tobbszoroseit tudja felvenni. Ez egyben iranykvantaltsagot is jelent.
"Az egyik leghíresebb ilyen, igencsak paradox kísérlet már majdnem 100 éves, "
Az allitas tobb sebbol verzik. Eloszor is, amit a link allit, nem igaz. A macska nincs elo es holt allapotban egyszerre. Hozzakapcsolhatjuk egy rendszerhez, aminek a leirasaban lehet a hozzarendelt allapot kevert allapotu.
Ez egy leirasi mod. Amikor Schrodinger ezt a GONDOLAT kiserletet kitalalta, azt akarta megmutatni, hogy ha szoszerint a valosagra vonatkoztatjuk a kvantumfizikat, akkor ilyen ertelmetlen dolgokat kapunk. Sajnalatosan kiforgattak a szavait.
A leiras csak azz adott kiserletre vonatkozik.
Es ezt nem en allitom, hanem egy elismert fizikus.
http://www.youtube.com/watch?v=F3viANPhfD0&feature=related A kerdes felvetodik a videoban 41 perc 20 masodpercnel.
" azzal kezdi a cikk is, hogy felejts el mindent, amit úgy éreztél, hogy eddig tudtál, és fogadd el a gondolatokat."
Nagy hiba. Nem tudom, ki volt az elso, aki ezt kimondta. Biztos nagy tekintelye lehetett, mert 100 evig senki nem mert mashogy gondolkodni.
Pedig alap fizika, amit itt felvazoltam. Senkinek nem jutott ez eddig eszebe? Nem hinnem. Az azt jelentene, hogy az emberek keptelenek gondolkodni. Csak mennek az utan, amit mondanak nekik.
rossz helyre raktam be a linket, bocsánat. viszlát, jó pötyögést!
Csodalnam, ha bele tudnatok ertelmesen kotni. Ahhoz szamolni kellene. A tarsforumon ezt ugy oldottak meg, hogy kitoroltek mindent. Gratulalok, hatasos erveles.
Ez lattam, hogyan torik meg a hullam egyracson, es lattam, ahogy a kulonbozo rendu toresek amplitudoja valtakozik. Nem csodalnam, ha a kiserleteket jol lehetne ennek a modellel kozeliteni.
Ez mad nem rajtam mulik, en leirtam. Lehet hogy tevedes az egesz, de ha senki nem szamol utanna, mert a forumokrol kitorlik, mondtav nem ez van a konyvben, akkor nem is tudjuk meg soha.
Semmi panik, ez csak egy forum. Azt irsz, amit akarsz.
Szamolni sem kell, hogy belassuk, az elektronnal egyutt mozogva helyes a model. Ha az elektron az origo. akkor a fotonhoz rendelheto hullam-racs mindig merolegesen erkezik az elektronra. Nem is lehet maskepp, hiszen az impulzusmegmaradas torvenye miatt az elektron pont az ellenkezo iranyba fog megindulni, mint ahonna a foton erkezett.
Ennek megfelel a racskep, mivel meroleges beeseskor nincs Bragg-szoras. Valahogy a fotonhoz kellene koordinata-rendszert kapcsolni, hogy helyes legyen az eredmeny. Ez enyhez szolva lehetetlen.
Lehet nem egyertelmu, hogy mi fog akkor valtozni. A foton energiaja kisebb mint az elektrone, ha mindketto mozog, akkor a szogek elmasznak. Egy kulso koordinata-rendszerbol nezve az esemenyt, az elektron nem ugyan abban a szogben fog mozogni utkozes utan, mint amilyenben a foton erkezett.
"Értelmesen pedig úgy lehet megindokolni, hogy mivel 50% esélye van arra, hogy vagy élõ vagy holt, ezért addig, amíg meg nem nézed tulajdonképpen mindkét állapotában egyszerre létezik"
Akkor ezen "tudományos" alapon javasolnám, hogy a halálos betegeket ne próbálják gyógyítani, hanem zárják be egy zárt helységbe, ahonnan semmi információ nem tud kijönni. Ez az elõzmények alapján tökéletes megakadályozza, hogy elhalálozzanak. Legfeljebb a két állapotban egyszerre létezik, de a biztos halálnál ez mindenképpen elõnyösebb. Majd ha az orvostudomány megfelelõ szintre jut, akkor feltépik az ajtót, és gyorsan meggyógyítják.
Az impulzusra ugyan ez vonatkozik.Az eredmenyt a foton hullamfrontjanak a sikjahoz merten kapom. Ott is le kell vonni a fi-t.
De minden lenyegtelen. Hogy miert? Mert igazabol szamolni sem kell.
http://en.wikipedia.org/wiki/Compton_scattering
Elektron utkozik fotonnal. Itt forditott a helyzet, az elektron hullama lesz a racs. l'-l = h/mc (1-cos fi)
Keressuk vissza a racs egyenletet. http://en.wikipedia.org/wiki/Bragg_diffraction
2d sin fi = nl Ami egy extra hossz, tehat itt az l valojaban dl vagyis l'-l. A d pedig a racstavolsag, ami az elektronhullam eseten a Compton hullamhossz. d=h/mc. Modositas utan igy nez ki a Bragg-formula n=1 esetben. 2 h/mc sin fi = l'-l
A hasonlosag felemetes. Sajnos az eredmeny ismet nem jo. 90 fokos elforgatassal kozeliteni lehet a ket egyenlet eredmenyet, de igy sem stimmel valami. Nyilvan, ha egyszeru lenne a megoldas, mar reg felfigyelt volna valaki. Az ilyen egybeeseseket kezlegyintessel szokas elintezni, mondvan, csak veletlen.
Nos, olyan nincs. Emogott a hasonlosag mogott valami melyebb osszefuggesnek kell lennie.