Jobban belegondolsz, mind jó, mind rossz is üres, még így ellenpárokként is. Ha az ember képes lenne megállni a dolgok egyszerû észlelésénél, és nem használná a szenves tudatát, akkor az egész világ üres lenne, mert semmi nem rendelkezik önlényeggel. Éppen másik topicban fejtegettem, hogy egyetlen dolog sincs jellemzõk nélkül, de vajon mi az, ami tulajdonságokkal rendelkezik? Mi vagy ki az, ami/aki valamilyen? A dolgoknak így nincs önlényegük kezdve a tulajdonságoktól a tudatig.
Én ezt a járva-levõ út részt nem fogom fel, akárhányszor átolvasom...
Mozgásnak léteznie kell, mert észleljük a dolgot, amit mi emberek együttesen mozgásnak hívunk. Mert ha létezik, akkor kell hogy valamikor létezzen. És hol zajlana le ez a mozgás, ha nem a jelen meghatározhatatlan, éppen adott pillanatában? Azt sem értem emellett, hogy a "mozgó mozog" kifejezéshez miért kellene két mozgást is hozzárendelni. A nem-mozgó nem tud mozogni, és a mozgó sem tud nem-mozogni, ez eddig nyílvánvaló. Mint ahogy az is, hogy a nem-mozgó nem mozog. De valaminek mozognia kell, mert mozgást képesek vagyunk érzékelni, tehát számunkra létezik. Így marad az, hogy a mozgó mozog. Hozzárendelünk egy mozgást a kezünkhöz, így a kezünk mozogni fog, és mivel mozog, ezért nevezzük mozgónak. Nem értem, hogy hova kellene ide hozzárendelnünk második mozgást :/
Már elég rég foglalkoztam ezzel a gondolatmenettel, de már csak abból megérthetõ, hogy a múlt már nincs, a jövõ még nincs, a jelen pedig hogy változhatna? Hogy ismerhetõ meg a már nem-levõ és a még nem-levõ nélkül, sõt egyáltalán ha két nem-létezõhöz kötött a léte, akkor hogy létezhet?
Az egész kulcsa, hogy a tudat valamiféle állandóságot generálva, összeköti az "itt és most"-ot a már nem-létezõ múlttal, és a még nem-létezõ jövõvel, és mozgás-érzetet idéz elõ, noha egyáltalán nincsen mozgás. Aki meditál, az tudhatja, hogy olyankor minden mozgás megszûnik amit hétköznapokban tapasztalunk, látod, ahogy egy kocsi végigmegy az utcán, de mintha végig meg sem mozdulna. Mert csak a jelen pillanatot tapasztalod, -(illetve nem-tapasztalod, de ez már megint egy másik téma) -ahol a véges, és végtelen fogalmak, halmazok érvényüket vesztik. Így leírva ez egészen nonszensz. :)
Sejtem, hogy mibõl jön ez a "mozgó mozog" érvelés. Nagardzsuna állította, hogy egyetlen dolog sem létezik jellemzõk nélkül. De mi az, vagy ki az, amihez a tulajdonságok társulnak? Mi vagy ki az, aki 'valamilyen'? Ilyen nincs. :) Nézel egy piros almát. De mi az, ami piros, és úgy hívják, hogy alma?
Valami hasonló lehet a mozgó mozog okfejtés is. A mozgónak már meg van az a tulajdonsága, hogy mozog. De mi az, aminek ez a tulajdonsága?
egyébként meg hogy lehetne nyomorék egy agysejt nemigaz? :) ha nem látja el a feladatát, nincs is szüksége rá a testnek. Amik meg mûködnek, azok nem nagyon különböznek..
szegény nem nyomorodik, meghal. volt amikor sajnáltam hogy véreztem, mert kis vérsejtek értem küzdenek értem halnak meg :D
és arra nem gondoltál, mi van ha pont 1 olyan hal meg, amelyik a barátnõd telefonszámának a részét tárolta? :D
én biztos nem gyilkolnám alkohollal, eltûnnek úgyis maguktól, hátha pár éven belül majd õssejtekkel lehet pótolni õket és majd csinálnak ilyen agytrösztöket, akiknek 20-30 kilos az agyunk XD
Akinek van egy kis tapasztalata arról, hogy az átlagos ember, hogy szemléli társait: Belegondoltatok már abba, hogy miért öltözködtök márkás ruhákban? Miért vesztek milliós autót? Miért költötök feleslegesen magatokra százezreket? Miért sminkelik magukat a nõk? Miért van a temetõben több milliós sírkõkészlet? Miért néz ki úgy a temetõ halottak napján mint egy virágkarnevál? A karácsony miért a bankkártyáról szól? Én úgy vélem csak azért, hogy a többi embernek megfeleljünk, semmiképp sem miattunk. Külsõségre törekszik mindenki. Tisztelet a kivételnek.
Vagy külsõ normakövetés miatt, hogy ne lógjon ki, aztán pedig belsõ értékrend miatt. Van egy csúnya idegen szó, hogy interiorizáció, amikor az értékek belsõvé, ösztönössé válnak.
Számomra inkább az a kérdés, hogy ha valaki képtelen arra, hogy ezeket az értékeket befogadja, magába olvassza, akkor mi történik? Mi marad?
Szerintem két lehetõség van: Vagy erõs, és kiépít egy saját világot, egyéniség lesz. Ha pedig nem elég erõs hozzá, akkor marad a megfelelés, a normakövetés, mert élni muszáj valahogy. Ahhoz pedig alkalmazkodni kell.
Egy barátom írta, hogy gyakran a tudatlanság is kinézhet jóságnak. Amég az ember kevésre tartja magát addig megeshet, hogy önbizalomhiánya miatt jó. Amint rájön, vagy rádöbbentik az értékeire, azonnal lehull az álarc.
az érdekest azt lehet úgy érteni ahogyan tényleg hangzik, pozitív jelentéssel - és ezért nem lehet a másik szó ellentéte - vagy pedig átvitt értelemben
ez megint olyan hogy átvitt értelemben érted e. most vonatkoztassunk el ettõl ha ami tényleg fura, az érdekes, de akkor az az érdekes is fura, amin tényleg furát értesz, vagyis ami a komplementere az érdekesnek, és ezért visszafele is igaznak kell lennie :p
mert ha te a furát érdekesként értelmezed, és az érdekest meg máshogy értelmezed, mint a fura, akkor te, mint mondtam, egyszer az átvitt értelemben látod, másodszor meg az eredeti értelemben, vagyis 2 értelmet használsz, és te úgy kezeled a kétértelmû Érdekest, hogy egyszer hol az egyiket veszed elõ, hol a másikat, pedig egyszerre kéne figyelembe venned hogy 2 féle Érdekest használsz
Már a felvezetés is hibás. Azt állítja, hogy "az evolúció nem érhetõ tetten mint jelenség" ami baromság. Számtalan helyen megnyilvánul, kár errõl beszélni is.
Oké... aztmondják sokat gondolkodom, egész érdekes gondolataim vannak.. de ezt még inkább hagyom asszem...
sziasztok! engem is érdekel a filozófia, fõleg a görög (Szókratész, Platón, Arisztotelész) meg az olyan amik nem feltétlen az emberrel kapcsolatos, például minap nézegettem hogy HA lennének/lesznek értelmes gépek azoknak vannak-e érzelmeik, lelkük meg hasonlók. ugyh remélem jó kis eszmefuttaások/cserék lesznek. érdekeset nézegettem és gondolkozta, hogy a filozófia-a tudományuk és a mûvészet végülis egy. mindegyik a világot rajzolja le, próbálja feefogni csak másképpen. na én a tudományt és a filozófiát szeretem - tudományokból is a matekot és a fizikát. nem a sulis értelembe vett értelmetlen megoldunk 80 egyenletet kijön hogy -0,11323 a megoldás és jövõhéten doga, hanem a maga csodálatosságában. a számok érdekessége meg hasonlók. káosz elmélet ilyenek.
Utóbbi idõben engem is foglalkoztat az MI. Az érzelmeken én is gondolkoztam. Leírom a véleményem: Mivel az érzelmek egy részét(talán mindet?) hormonok okozzák, melyeket az agy hatására kezd el termelni a szervezet, és ezek visszahatnak az agyra -> tanul, és a tanulás volt a kezdet is, ami alapján létrejöttek az érzelmek (meg persze a vele született hajlam), elvileg létrehozható a gépek szintjén is a "szimulált" érzelem. Kérdés, van-e értelme? (egy mértékig feltétlen)
Van benne valami. Sõt tovább megyek. Az érzelem értelem függõ. Minél értelmesebb egy lény annál jobban képes kifejezni az érzelmeit. Gondolj bele amikor megszületsz a síráson és a nevetésen kívül máshogy nem tudod kifejezni az érzelmeidet, illetve mivel nagyon keveset értesz a téged körülvevõ dolgok természetérõl ezért nem is vagy képes azokat teljes egészében felfogni. Így minél idõsebb leszel minél több külsõ behatás ér téged (iskolában szerzett tapasztalatok, családban, barátok, szerelem stb) annál jobban képes leszel kifejezni az érzelmeidet. Szóval az értelem fejlõdéséhez óhatatlanul szükséges a tapasztalás is. Jó kérdés, hogy egyszer vajon képesek leszünk e elõállítani egy olyan gépet ami képes ezeket a külsõ behatásokat és tapasztalásokat úgy befogadni, feldolgozni mint egy ember. És ha igen akkor az mennyiben lesz kevesebb egy embernél?
Szerintem a dolog pont fordítva van. Az értelem fejlõdésével, a civilizálódással egyre jobban tartóztatni kell az érzelmeinket.
Mégis láttál már valakit, aki egy boltban felkiált és elkezd bõgni, mint egy csecsemõ, csak mert rosszul érzi magát? Pedig az embereknek sokkal nagyobb problémáik vannak, mint egy kisgyereknek, aki mondjuk éhségében sír.
Az érzelmek tartóztatása nem egyenlõ azok nem létével, fejletlenségével. Természetesen van egy tásadalmi "norma", amit a legtöbb ember betart. ("Mégis láttál már valakit, aki egy boltban felkiált és elkezd bõgni, mint egy csecsemõ, csak mert rosszul érzi magát?") Ha azt szokjuk meg, hogy ez a természetes, akkor így teszünk. :) Az értelem inkább egy mélyebb szintjét nyitja meg az érzelmek megélésének, amennyiben van elég fejlett hozzá az ember, hogy képes legyen azokat megélni. MINDET. Nem pedig elfojtani.
Viszont, ha fejlettek az érzelmek/értelmek, és a félelem is erõs, nagy az esély, hogy nem éli meg kellõképp az érzelmeit, elfojtja, elrejti õket. -> 191. hsz
sok ember abbahagyja a gondolkodást, néhány gép meg elkezdi...
a gépnek van lelke? és hogy tekinthetne önmagára? a szoftveres úton való létezés eleve értelmetlenné tenné a szerelmet, mivel gyakorlatilag halhatatlan a digitális létezés...
de egy másik dolog? tegyük fel, hogy van egy teleportunk. beállsz (A pont), megsemmisítõ a részecskéid, de létrehoz a másik helyen (B pont) ugyanilyeneket ugyan ebben a sorrendben. a B pontnál a tested úgy érzékeli hpgy áthelyezõdtél. de mivel az eredeti részecskéid megsemmisültek, a lelked is? ugyanaz az ember áll ott, vagy ugyanolyan? egynek tekinthetjük õket, vagy csak egy tökéletes másolat, míg az eredeti ember örökre eltávozott?
erre én is felhívtam a figyelmet a "mi az élet értelme" és a "minden napra egy kérdés" topikban, hogy egy másik ember fog a teleportban állni, hiszen az elsõ meghal
igen. de a B ember úgy érzi, hogy az õ maga, szóval kivülrõl nézve a teleport sikeres volt, de a akit teleportálnak az lehet hogy meghalt (ez attól függ hogy át helyezte a részecskéket vagy csak ugyanolyanokat rakott ugyanabba a sorrendbe). ha az utóbbi, akkor minden teleportál megölünk egy embert :S
No persze. És ahhoz mit szólsz, hogy a testünk részecskéi folyamatosan elhagynak bennünket, és közben kívülrõl újakat kapunk? És hét év alatt az összes részecske fel lesz cserélõdve. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan meghalunk és születünk.
Csak az igaz, hogy az emlékeink a legrégebbi dolgok amik megmaradnak belõlünk felnõtt korunkra (mert az összes anyag kicserélõdik), de ezt eddig is tudtam (és vitattuk) :)
Ezt ki mondta? :D Azért nem igaz hogy ettõl meghalunk és születünk (az anyagkicserélõdéstõl), mert a szervezet amúgy is élõ rendszer marad, miközben bevett szokása szerint a régi sejtekel halnak benne és újakat hoz létre.
Max az igaz, hogy az anyagát nézve már nem teljesen ugyanabból az anyagból vagy mint régen. De hogy meghalunk... :P
"erre én is felhívtam a figyelmet a "mi az élet értelme" és a "minden napra egy kérdés" topikban, hogy egy másik ember fog a teleportban állni, hiszen az elsõ meghal"
Ez a 199-es hozzászólásod, emlékszel?
mert szerinted ugyanaz a kettõ? omg nehogy ezzel jöjj :)
mert a teste minden része közötti kapcsolat teljesen megszakad, míg a mindennapi anyagcsere közben minden rész folyamatosan mûködik másrészt a teleportnál ki sem cserélõdnek az anyagok harmadrészt meg nyilvánvaló hogy épp azért mondtam hogy meghalhat aki teleportál, mert egy speciális eset következik be, nem olyan mint a mindennapi anyagcsere
Ha megszakadna a kapcsolat, nem tudna teleportálódni. Egyfajta kapcsolattípus-módosulásról lehet csak szó.
meg kell szakadnia a kapcsolatnak, mert egyben nem tudna a szilárd test áthatolni a falon például, ami pedig egy teleportnak nem lenne akadály molekulák szét, majd másik helyen összeállnak, ez a teleport lényege
Azért mondom, mert én már olvastam, hogy az ókori Egyiptomban alkalmazták a teleportációt, más dimenziókba utaztak és onnan jöttek, tehát nem ezt az anyagi testet rakták át más helyre, hanem közben más formába is kerültek át. Te meg úgy beszélsz a teleportációról, mintha mindennapos dolog lenne, és tudnád, hogyan mûködik, ami nem igaz. Nem jogosabb a te elképzelésed, mint az enyém.
Azért beszélek így mert tudósoknak már sikerült teleportációt végrehajtaniuk (igaz nem teljes szilárd testtel), és nem dimenzión keresztül történt Ez csak hitelesebb mint az egyiptomos történeted ami csak feltevés.
A pozitivizmusoddal le vagy maradva pár évtizeddel... A bizonyítás relatív dolog.
amit látok/hallok az a teljes bizonyítás számomra... az hogy egyenletekell le van írva már megint más dolog.
látsz egy kiflit és meg eszed. bebizonyítottad hogy a kifli létezik. ugyanezt matematikailag nehezebb lenne, sõt, nem is lehetséges. de bizonyítsd be, hogy a bizonyítás relatív
Leírok egy cikket, hogy én egy tudós vagyok, és teleportáltam egy almát. Majd elküldöm a CNN-nek, meg hallod a híradóban is, és te elhiszed, hogy ez megtörtént. HALLOTTAD, LÁTTAD, bizonyítva van. Jézus mondott valami olyasmit, hogy nem csak a szemeteknek kellene hinni.
maximum nem tetsziik a vezetésnek/nem hiszik ez az emberek/és nehpgya zthidd, hogy azt raksz be amit akarsz.
meg persze ha öreganyámnak kereke lenne, omnibusznak hívnák. a bizonyítás a tudomány egyik alaptétle. ha nem bizonyítasz, az elmélet helyessége nincs alátámasztva, akkor az elméleted sokat nem ér.
akkor hogy ne unatkozz itt egy cikk a februári IPM-bõl rövidítve (eredetileg máshova szúrtam be magyarázatként, érdemes elolvasni :)
A nagy Õ
az énünkben több, egymástól eltérõ réteget különböztetünk meg, ha a szépségrõl alkotott értékítéletünket vizsgáljuk
1. Az elsõ a biológiai alapréteg. Annál erõsebb a biológiai hatás, minél erõteljesebben alakultak ki a másikban az ellenkezõ nemre jellemzõ külsõ jegyek
2 A második a kulturális réteg. Nincs közvetlen biológiai céljuk, viszont hangsúlyoznak egy bizonyos kulturális környezethez való tartozást. A szépség ezen formái érzékenyen reagálnak a divat változásaira, és rövid idõ alatt megváltozhatnak. Mindenki két, alapjában véve teljesen különbözõ dolgot talál szépnek: a divathoz való alkalmazkodást és az egyediséget. Az ellentétek közötti lavírozás azt jelzi, hogy az illetõ akkor szép, ha együttmûködik a közösséggel, képes beilleszkedni - azaz elfogadja a divatját -, de akkor még szebb, még izgalmasabb, ha egyúttal ki is válik belõle, egyedi vonásokat tartalmaz, amelyeket mások is hamarosan követni kezdenek; ezzel új divatirányzat alakul ki, és a körforgás folytatódik.
Minthogy az azonosak tömegébõl való kiemelkedésre csak kevés lehetõség kínálkozik (például egyforma frizura esetén az eltérõ hajszín), ezért különbözõ ismertetõjegyek alapján kialakult típusok szolgálnak a legmegbízhatóbban a hasonlóság és különbözõség határán mozgó szépség megjelölésére. Így például vannak férfiak, akik fõként a szõke, mások pedig a fekete hajú nõket tartják szépnek. Ha valamely típus tetszik nekünk, ebben a tetszésben többnyire öntudatlan kívánságaink törnek felszínre. A mélylélektan ezt így fogalmazta meg: Minden nõ számára létezik egy meghatározott, saját lelki énjét optimálisan kiegészítõ férfitípus. És ez fordítva is így van. Ha ezek az egymást kiegészítõ emberek találkoznak (az ellentétek vonzzák egymást), elsõsorban azt kedvelik a másikban, az nekik a vonzó és szép, ami belõlük hiányzik, és amit a társas kapcsolatban az illetõtõl kapni szeretnének: például akaraterõt, gyengédséget, mély érzéseket, megfontoltságot.
3. A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a korábban említett biológiai és kulturális rétegek után a harmadik a tipológiai réteg. A biológiai indítékok, továbbá a kultúra, a divat által meghatározott körön belül azt az embert tartjuk különösen szépnek, aki saját típusunk kiegészítése. Ezt az ítéletet az életünk alatt szerzett tapasztalatok összessége alapozza meg. Ezután kutatószenvedélyünk újabb lépcsõfokra hág: a nagy õ az egyetlen, akik igazán szép a számunkra. És ez nem romantikus rajongás, hanem szépérzékünk iránymutató megnyilatkoztatása. Nem embercsoportokat, hanem csakis egyes embereket vesz célba, mégpedig a szeretet, a szerelem érzésének segítségével.
Ez az utolsó, talán leginkább emberi fokozat mély biológiai elõkészítésre épül. Élete kezdetén mindenki elõször a szüleivel kapcsolatban kezdi edzeni ítélõképességét. Az anya, apa: a nõ és a férfi egy nép, egy kultúra, egy bizonyos divat és szokásvilág, valamint egy-egy típus megtestesítõje is. De elsõsorban olyan ember, aki az állandóság jelképe, aki a gyerek lelke számára a jó, a helyes és a szép mércéje.
Vak -e a szerelem? (Itt a cikk kitér arra hogy ami az állatvilágban egyértelmû (a legnagyobb agancsú szarvas tényleg a legerõsebb), úgy az emberek esetében lehetséges, hogy a szépség megbízhatatlansággal, hamissággal, vagyis negatív tulajdonságokkal párosul, és fordítva, a visszataszító külsõ mögött is rejtõzhet remek, nagy formátumú személyiség)
Szerencsés esetben olyan Õ-höz jutunk el, aki nemcsak biológiai, kulturális és tipológiai szempontból, hanem pótolhatatlanul és éppen a mi számunkra szép és igaz. Ezzel eljutottunk a szépségrõl alkotott értékítéletünk legfontosabb rétegéhez
4. Ez a nagy jelentõségû negyedik réteg személyes jellegû, és a biológiailag, kulturálisan és tipológiailag megfelelõ, kívánatos személyen túl elvezeti az Én-t a megfelelõ Õ-höz. Itt már nem azt szeretjük, ami szép, hanem megfordítva: Akit szeretünk, az a szép, és az az ember mérce a többi szépség megítélésében. Az anya és a gyermek õsi találkozása elõkészítette a terepet az Én-Õ kapcsolathoz. Ez már biológiai kényszerek nélkül, az egyén önmegvalósításával jön létre.
jó topic. +fav
Szerintem a múvészet és a filozófia, (bár utóbbiban még annyira sem vagyok jártas mint az elsõben) nem egyeznek meg egymással. úgy gondolom hogy a filozófia tanulmányozza az adott világot míg a zene alkotja, ideákat teremt.
"Szerintem a múvészet és a filozófia, nem egyeznek meg egymással"
Én úgy gondolom, hogy minden egyezik mindennel, csak meg kell találni a közös pontot. Az már más kérdés, hogy pl : te nem szereted a "világoskéket" a "fosbarnával" és a "rózsaszínnel" keverve, de attól függetlenül egyezik és létezhet. (lehet, hogy rossz példát hoztam fel, mert nem tudhatom, hogy mit szeretsz, de remélem érted amit próbálok mondani). Ugyan ez a példa arra, hogy ha valaki elénekel valamit "hamisan".... ki szerint hamisan?! Minden hang egyezik egymással, sõt egymás után, vagy egyszerre meg is szólaltható.Legyen az akármennyire két külömbözõ hangszín, a közös vonásuk az, hogy léteznek.
Amúgy belegondoltatok már abba, hogy a hangok ,színek és a szagok/illatok , esetleg az ízek kombinációival,külömbözõ történeteket is meglehet jeleníteni? Arra gondolok, hogy például van 2-3 szín absztrakt módra lefestve valamire és amikor ránézel a : kékre (pl tenger) vörösre ( pl tûz) barnára ( pl egy fa kérge) jut eszetekbe és ezt a 3 dolgot egybemosva elképzeltek egy tengerpartot ahol egy partrasodort fakéreg meggyulladt. Ezt lehet ám kombinálni nagyon durván is, de ahhoz már képzelõerõ is kell. Szóval nincs olyan , hogy valami nem illik ide, vagy oda, maximum nekünk nem illik bele az elképzelésünkbe.
Neki. Például nézzük csak meg a jelrendszereket. Természetes, mesterséges és a természetet utánzó mûvészeti jelek léteznek. A filozófia a nyelvi jeleket használja. A filozófia és mûvészet két nagyon más dolog, esetleg néhány kapoccsal. Aki azt vallja, hogy nem így van, az vagy az egyiket, vagy a másikat nem ismeri elég behatóan. Természetesen a mûvészek filozófiai kérdéseket megvitatnak idõrõl, idõre, még bele szõhetik álláspontjukat a mûbe, de maga a folyamat és úgy önmagában az egész, hogy "mûvészet" más, mint a filozófia.