Nem arról beszélek. Mindkét iromány kihoz a másik rendszerben mérhetõ frekvenciára egy képletet, a kettõ közti eltérés az mit írtam. Nekem sehogy se jön ki egyformára (pedig elvileg tényleg ugyan az), de ha te ki tudod hozni azt meglesném. Lehet ám hogy csak az angol nyelvvel van a baj, és valamit fordítva nézek vagy ilyesmi.
Szerintem te nem érted amit mondasz. Biztos hogy van a fejedbe valami kép róla, csak igazából egy zagyvaság. Már eleve necces dolog sebességet mérni pusztán távolságméréssel...
Persze igaz. Einstein relativitás elmélete teljesen más alakú lenne, ha anno felmerülhetett volna a fejében a megcímkézett fény lehetõsége.
Azaz egy olyan mérési lehetõség, amikor az elõbb említett kísérletben, pillanatról pillanatra egy-egy növekvõ sorszámmal kódolt fényimpulzust küldene a zseblámpád a cél felé.
Mert ekkor ha minden megfigyelõ koordináta rendszerében az események helyén (mármint az õ rendszerükbeni helyén) és idõpontjában feljegyezné a történés idõpontját, akkor nem kellene a fényutak hosszából adódó késleltetésekkel szenvednünk a levezetés során.
A példád egyrészt elég pongyolán van megfogalmazva, másrészt nyoma sincs benne a fénysebesség változásának. Ja és nem használsz benne számodra ismeretlen idegen szavakat, pedig azt már úgy megszoktuk.
Folytatva a példát, ott tartottunk, hogy a megfigyelõkhöz a lámpádból kilépõ fény, a fénycsíkot okozó ködrõl visszaverõdve jut el.
A fénycsíknak a fénye a lámpád felõli végérõl a bekapcsolástól kezdve folyamatosan különféle úthosszakon érkezik és ezzel különféle idõpontokban érkezik a megfigyelõkhöz. (Természetesen azért mert a megfigyelõk rendszerében a ködcsíkoddal együtt mozogsz v=3e4 m/s ill. v=3e5 m/s sebességgel.)
Nyilván ezért a megfigyelõk szerint a te rendszeredben a csík növekedési sebessége nem lehet c=3e8 m/s, mert a fény az õ rendszereikben halad ilyen sebességgel az átlós irányú szakaszon és a te rendszeredben ezzel az átlóval szöget zár be a te rendszeredben a fénycsóvád iránya, ami összeköt tégedet a céllal. Azaz különbözõ hosszúságú utakon nem haladhat azonos sebességgel semmi sem akkor ha az indulás és a beérkezés mindkét úton azonos idõpontban történt.
Vagyis a távolságod a céltárgytól a háromszög egyik befogója, a sebességed folytán a beérkezésig megtett utad a másik befogó, és a megfigyelõk rendszereiben a fény által megtett út az átfogója az így kapott háromszögnek.
Na akkor most kinek van igaza? Hol haladt a fény fénysebességgel?
Mert ugye szerinted a lámpád és a cél közötti út hossza egy érték. Egy másik érték amit az egyik megfigyelõ látott, és egy harmadik hossz amit a harmadik megfigyelõ látott ill. mért meg a saját rendszerének koordinátái szerint.
Nyilván belátod, hogy a fény egyszerre nem mehet annyiféle sebességgel ahányan éppen megfigyelik.
Azt is tudhatod, hogy abban a rendszerben ahol a fényforrás nyugvó, minden mérés ugyanazon egyetlen c=3e8 m/s sebességet mutatott eddig is és gondolhatjuk, hogy ezután is így lesz..
Ebbõl következhetne az, hogy a többiek által látott, a saját koordináta rendszereik segítségével megmért sebességek azon d sebességek amikkel a γ = c/d arányt kapjuk?
Nos igen. Éppen ezt tesszük! És a gamma=c/d arány felhasználásával a mérési eredményeket átszámítjuk a rendszerek között.
Na egy másik példa.. Gondolom csináltál már olyat, hogy a zseblámpáddal rávilágítottál valamire.. És természetesen a zseblámpád fénye, fénysebességgel és egyenesen arra a valamire vetült. Sõt! Esetleg kicsit ködös idõben is csináltál ilyet már, és a ködben a lámpád megvilágította a fényutat is. Azaz egy fénycsík kötötte össze a lámpádat a megvilágított tárggyal. Jól gondolom, hogy csináltál már ilyet?
Nos, akkor nézzük meg azt, hogy ugyanezt az esetet hogyan látná egy olyan szemlélõ aki például: 1. A Föld pályán éppen ott lebeg ahol a lámpád felkapcsolásakor a Föld elhalad a Nap körüli 3e4 m/s sebességével. 2. A Naprendszer galaxis középpontja körüli pályán éppen ott lebeg ahol a lámpád felkapcsolásakor a Föld elhalad a Galaxis központja körüli 3e5 m/s sebességével.
Mondjuk mindkét esetben a célpontod ugyanazon csillag alatt állónak látszik a te szemszögedbõl nézve.
Mindkét esetben a külsõ megfigyelõk szerint Te nem oda irányítottad a lámpádat ahol a célod volt a lámpa felkapcsolásakor, hanem oda ahová a célod érkezett addigra amire az egyre hosszabb ködcsík is odaérkezett.
A te általad látott ködcsík irányával, azaz a csillag azon irányával ahol volt a lámpa felkapcsolásakor mindkét külsõ megfigyelõ más szögûnek méri a ködcsík irányát.
Tehát van három irány, a tiéd és a két megfigyelõnek egy-egy.. Három egymástól eltérõ szögben haladó fénycsík és ezzel három különbözõ hosszúságú útszakasz.
És itt jön az érdekesség! A külsõ megfigyelõk által az õ rendszereikben a fény elindulásától a beérkezéséig mért fényút hosszok nem lesznek azonos hosszúságúak a ködcsíknak azzal a hosszával, amit akkor mérnek amikor a csík vége eléri a céltárgyat.
Hogy hogyan látják a te ködcsíkod hosszát?
Nagyon egyszerû! Nem kapcsolod ki a lámpádat. Így a fénycsík célba érkezésekor a lámpádtól is és az egész ködcsík teljes hosszáról is indul fény a megfigyelõk felé.
Na igen, de a cél távolabb van a megfigyelõkhöz mérve, mint ugyanakkor a lámpád. Ezért a fénycsóva két végérõl a feléjük elindult fényeknek különbözõ hosszúságú utakat kell befutniuk, ezért a rövidebb úton haladó ér a megfigyelõkhöz hamarabb.
Vagyis azok a fények közül, amik a te rendszeredben a fénycsóva két végérõl egyszerre indultak szerinted.. a külsõ megfigyelõk szerint különbözõ idõpontokban érkeznek hozzájuk.
Az a különbség kettõnk között, hogy én észreveszem ha valamit félreértek és utánajárok, te meg nem, és inkább hiszel abban hogy az egész világ hülye csak te nem.
A levezetést megtalálod Lorentz-nél, Feynman-nál, ha tévedtek, akkor a tõlük idézett d sebesség és γ=c/d arány is téves. Na persze akkor a relativitás elmélete is téves, miután ezzel a γ=c/d aránnyal számol.
Köszi neked is, de ez a része nem igaz: "Minden rendszerben azonosan c=3e8 m/s a fény sebessége, de ezt más rendszerekbõl nem ilyen c hanem helyette d sebességûnek látjuk-mérjük." És ez se: "Ebbõl következõen viszont a más rendszerbõl hozzánk érkezõ fény sebessége d értékûnek látszik, mérhetõ. A hatásai is ennek a d sebességnek megfelelõen alakulnak."
Talán nem érted? A fény, azaz a foton, minden rendszerben egyaránt: c=3e8 m/s sebességû.
Viszont, ezt a sebességet egy másik rendszerbõl Lorentz szerint ( és az Õ által levezetett transzformációkat alkalmazza az Einstein féle relativitás elmélet,) d sebességûnek mérjük, érzékeljük.
A két sebesség hányadosa a Lorentz transzformációk arányszáma γ=c/d azaz ahogy ma szokás nevezni a transzformáció gammája. Amit Feynman szerint a fényóra saját és megmért fényútjával számolhatunk ki legegyszerûbben, lévén, hogy a két "út" egymásra merõleges irányú, átfogója pedig a mi rendszerünkbeni fényút, így a derékszögû háromszögek oldalainak arányából: d=gyök(c²-v²) ahol a saját rendszerbeli fényúton a fény sebessége c=3e8 m/s, v [m/s] a másik rendszerben nyugvó célpont (tükör) relatív sebessége a fényforrásunkhoz relatívan.
d=gyök(c²-v²), így az 1/γ = d/c arány:
Így azért, hogy ne kelljen d értékét külön kiszámolni a levezetett γ=1/gyök(1-v²/c²) függvénnyel kapott γ (gamma) értékû arányszámot adó függvényt használjuk.
Ezért a γ=c/d arány alapjául szolgáló d "relatív fénysebesség" gyakorlatilag "nem látszik" a függvényben és ezzel azt a látszatot kelti, mintha nem is lenne. Pedig van és nélküle nem lenne sem specrel, sem áltrel.
Szóval a kérdésedre válaszoltam.
Összefoglalva:
Minden rendszerben azonosan c=3e8 m/s a fény sebessége, de ezt más rendszerekbõl nem ilyen c hanem helyette d sebességûnek látjuk-mérjük.
Ezért a rendszerek közötti "számítási mérési kompatibilitás" létrehozásához használnunk kell a Lorentz transzformációkat a bennük szereplõ γ=c/d arányszámmal együtt.
Ebbõl következõen viszont a más rendszerbõl hozzánk érkezõ fény sebessége d értékûnek látszik, mérhetõ. A hatásai is ennek a d sebességnek megfelelõen alakulnak. Ezért kell alkalmaznunk a Lorentz transzformálást ahhoz, hogy az ismert kiindulási energiát-frekvenciát-hullámhosszat megkaphassuk a mérési eredményekbõl, vagy a mérési eredményeink alapján megkaphassuk azt, hogy a hozzánk d sebességgel beérkezõ fény a forrás rendszerében milyen paraméterekkel rendelkezett.
f_s az az energiával arányos a mozgó rendszerben e*. f_0 a frekvencia az eredeti rendszerben.. vagyis 'e' a szövegben. ami viki téta, az ott a fí. végül a még a v elõjele különbözik, mert a wikin távolodik, ott meg közeledik. a gamma meg a gyökös faktor.
Hát nagyon hivatalosnak tûnik. Csak nem adnák a nevüket hozzá ha hülyeség lenne. Gondolom nálam van a hiba. Abban viszont most már egész biztos vagyok hogy a megértésben nem Gézoo pajtás fog segíteni XD
a fény energiája nem a sebességétõl függ, hanem a frekvenciájától. és a különbözõ frekvenciákhoz különbözõ hullámnosszok tartotznak, mivel a sebesség állandó. a hullámhosszok meg Doppler szerint változnak, ezért az energia is .
Albertus kollégával gyakran találkozom. Való igaz, nagyon sok mindent hasonlóan vagy azonosan látunk. Természetesen vannak vélemény különbözeteink is. Sokat köszönhetek neki. Többek között az ezen a fórumon való megjelenésemet is. Ha õ nem citál ide, akkor eszembe se jutott volna ide is írogatni. Hogy nem érteném "az elméletet"?
Nos, alapvetõ különbség az egyet nem értés és a nem értés között az, hogy a nem értõnek nincs mivel egyetértenie vagy éppen ellenkeznie. Csak az értõk képesek érdemben vitatni bármit is.
No igen, a specrel szerint, de errõl a fényt, Einstein elfelejtette értesíteni. Helyette úgy csinált mintha a Doppler hatás az állandó fénysebességgel is mûködne. Persze a sebesség micsoda? Út/idõ.. na de milyen út és milyen idõ? Mert ha bármelyik változik vagy ne adja a jó Isten mindkettõ változik, akkor három féle sebességgel kellene számolnunk (miközben az irányfüggés megduplázná a lehetõségek számát,) így a "közös nevezõ" az egyféle fénysebességgel való számolás némi csalással.
A lényegen nem változtat..
Na egy példa: Beérkezik a v sebességû rendszerbõl c sebességgel a foton sorozat.
Ezzel számolhatunk úgy is, hogy f'=f*ß (ahol ß=1/gyök(1-v²/c²) ) És ebbõl λ'=c/f' azaz a λ' hullámhossz rövidülést Lorentz transzformálással kapott frekvencia értékbõl számoljuk, vagy
képezzük a beérkezõ c' fénysebességet c'=c*gyök((c+v)/(c-v)) alakban és a beérkezõ f' frekvencia helyett az eredeti frekvenciával λ'=c'/f vagy ha az eredeti λ kell akkor nem kell "visszatranszformálni", hanem helyette a beérkezõ frekvenciával λ=c'/f' közvetlenül megkapható.
Vagyis tök mindegy, hogy csalunk-e a beérkezõ c' sebesség helyett c sebesség alkalmazásával, ha utána a hibás eredményt alakítjuk úgy át, mintha eleve c' sebességgel számoltunk volna.
Azért nem, mert ha két rendszer között relatív sebesség van, ( és .. miután azzal különböztetjük meg a rendszereket, hogy nem nyugvóak egymáshoz viszonyítva, azaz mindig van relatív sebesség köztük, ) ezzel a másik rendszerbõl beérkezõ fotonok közötti idõszakaszok hossza eltér a kisugárzó rendszerbeli idõ szakaszok hosszától.
És miután az energia egyik komponense az idõ, így ugyanazon munkavégzõ képességgel rendelkezõ adag rövidebb idõ alatt nagyobb, hosszabb idõ alatt kisebb "sûrûségû" .. Azaz az energia pl. E= F*s= m*a*s [pl.: Joule kg*m/s²*m ] függvényében az idõ változása az eredmény megváltozását okozza. Vagyis az energia nagysága az idõegységre esõ hatás nagyságától függve, az idõszakasz hosszával az idõegységre esõ rész nagyságát változtatja meg.
Igazából le van írva szépen, minden részlet. Segítségül elárulom, hogy páros hiba van a levezetésben. Az elkövetett hiba érték nagyságok egyenlõek, elõjelük ellentétes. De ettõl még nem lesz "kompenzált, mert mindkettõ alapvetõ elvi hiba.
Én már ott elakadtam hogy akkor az a "fény" amirõl a 34. oldalon szó van az akkor most foton-e, és ha igen akkor mit keres ott a v. Csak mert minden rendszerben a kibocsátott fény ugyan úgy c-vel megy. Vagy valamit félreértek, vagy valami nagyon össze van keverve.
nem, a tükrök (part) az "éterrel (folyó)" nem mozognak együtt. az éter "áll" és a tükrök (part) hozzá képest mozognak. VAGY a tükröket (part) tekintjük állónak és az éter (folyó) mozog hozzá képest.
Elkezdtem olvasgatni a relativitás elméletrõl. Találtam egy kisérletet amit az re. megold. Én nem vagyok fizikus, de alapvetõen logikusan gondolkodok és nem értem a kisérlet problémáját. A folyós analógiában a parton lévõ két pont álló helyzetben van és nem mozog a folyóval eggyüt vagyis rendszer kivül helyezkedik el. Amikor a kisérletet végezték a tükrök a rendszerrel együtt mozogtak ahogy a fény is ezért egyértelmü hogy nem történt fáziseltérés. Tudom hogy én tévedek. Pls magyarázza meg valaki miért is gondoltál úgy hogy ez a kisérlet müködni fog?
én csak anyit szeretnék kérdezni hogy a a filmekben van mesterséges gracitáció az ürhajókban és hogy ez a valóságban igaz hogy képesek vagyunk az ürhajokba mesterséges gravitációt létrehozni??
Ha linket nem is, de a Öveges, Budo, Feynman, Fercsik, stb. könyveket ajánlom. Illetve ha bementek a könyvtárba, és a fizika polchoz odaálltok, minden könyvet ajánlok, ami csak elérhetõ. (Az olvasótermi példányok mindig bent vannak!) Úgy is, leteszitek, ha a számotokra túl bonyolultan fogalmazna valamelyik. És az is biztos, hogy valamelyik másikat pedig érthetõnek és világosnak fogjátok tartani.
Tudna nekem valaki ajánlani valami jó könyvet(ket) kvantumfizikával és a relativitás elmélettel kapcsoltban?
Magyar nyelvû e-booknak örülnék a legjobban.
Elõre is köszönöm!
Hogy lenne az ellenkezõje?
Te magad másoltad ide:"csak ha elõbb azt az annak egyéni kritikus hõmérséklete alá hûtjük"
Azaz a kritukus hõmérséklete alá kell hûteni. Ez éppen azt jelenti, hogy a kritikus hõmérséklete feletti hõmérsékleten nem cseppfolyósítható.
Kritikus hõmérsékletnek azt a hõmérsékleti értéket nevezzük, amely felett a gázok végtelen nagy nyomáson sem cseppfolyósíthatók. Így sem a hidrogén, sem semmilyen más gáz sem nyomható "fémes jellegûvé" a kritikus hûmérséklete feletti hõmérsékleteken.
Hát ide pont az ellenkezõje van írva. Jelzem én sem sokat értek a témához,csak mûködik a keresõm.:-)
Ha egy gõzt összenyomunk (komprimáljuk) akkor az folyadékká válik (cseppfolyósodik), de egy gázt nem lehet nyomással cseppfolyósítani, csak ha elõbb azt az annak egyéni kritikus hõmérséklete alá hûtjük, hogy gõzzé alakuljon. Azt a minimális nyomást ami a gõz cseppfolyósítására szükséges kritikus nyomásnak nevezzük, az anyag térfogatát kritikus hõmérsékletén kritikus nyomása alatt kritikus térfogatnak. Ilyen körülmények között az anyag kritikus állapotban van.
Kritikus hõmérsékletnek azt a hõmérsékleti értéket nevezzük, amely felett a gázok végtelen nagy nyomáson sem cseppfolyósíthatók. Így sem a hidrogén, sem semmilyen más gáz sem nyomható "fémes jellegûvé" a kritikus hûmérséklete feletti hõmérsékleteken.
Egymásbatolásról már beszélni sem érdemes a végtelen nagy feletti nyomásból adódóan. Azaz nincs akkora nyomóerõ amellyel egymásba nyomhatók lennének az atomok.
Jelzem, hogy kozmológia ide vagy oda, de a Napban a 100 millió atmoszférás nyomáson is csak a lecsupaszított, elektronjaiktól megfosztott plazma állapotú hidrogénmagok, a protonok nyomhatók egymáshoz.
Kérlek nézz utána a következõknek. Kozmológia, neutroncsillag, kvarkcsillag, erõs kölcsönhatás, gyenge kölcsönhatás, gravitáció.
Akkor talán érteni is fogod amirõl beszélsz.
Szia Kamov! Ezt ugye valahol olvastad? Megjelölnéd a forrást?
Amíg keresed, addig kérlek néz utánna: kritikus hõmérséklet, CERN, LHC, szilárd anyagok össznyomhatóságának mértéke, stb. Talán így nem fog benned ilyen tévhit halmaz élni.
"Ha már ennyire nagyon "üres" az anyag, akkor miért nem tolhatók össze a szomszédos atomok?"
Összetolhatók. Az atommagok egymást taszítása kellõ erõvel legyõzhetõ. ha a hidrogéngázt megfelelõen nagy nyomáson összesajtolják, akkor az atommagok közelebb kerülésével az elektronok minden atommag körül fognak keringeni (elektronfelhõt alkotnak) ezért a hidrogén fémes tulajdonságokat fog mutatni. További több nagyságrendi erõnöveléssel az elektronok besajtolódnak a protonokba és neutronokat alkotnak. Ez játszódott le a neutroncsillagokban. A neutronok egy darabig gázként viselkednek majd az összepréselõ erõ növekedésével folyadék, majd szilárd halmazállapotba kerülnek különbözõ kristályszerkezettel. A nagyobb tömegû neutroncsillagok magjában ez elmegy a kvarkokig.
Igen, értettem. Csupán azért kaptam az alkalmon, hogy a vasat a gyémánttal összehasonlítva a kötések energiáit hasonlíthassam össze. Ezzel jelezve azt, hogy nem a tömörség vagy a kitöltõ anyag mennyisége határozza meg elsõsorban a kûlsõ tapasztalást. A másik szempont ami még szóba sem került: Ha már ennyire nagyon "üres" az anyag, akkor miért nem tolhatók össze a szomszédos atomok? Mert ugye mi, általában az ürességgel a kölcsönhatás mentességet is párosítjuk a tudatunkban. Azaz nem lehet csupán a térfogat kitöltésével jellemezni az atomot, amikor gigászi mennyiségû foton áramlik a mag és az elektronfelhõ között. És bár a fotonoknak piciny a kiterjedésük, és tömeget sem rendelünk hozzájuk, de az áramlásukkal, gázszerûen "kitöltik" ezt a térfogatot. Olyan jól kitöltik, hogy kívûlre már nem is nagyon jut a hatásukból. Mondhatjuk azt is, hogy az elektronok és a protonok kölcsönösen folyamatosan sugároznak és elnyelik ezeket a fotonokat. Ami érdekessé teszi ezt az elnyelés-kisugárzás játékot, az az, hogy ezzel az elektronok körüli térerõsség nem gömbszimmetrikus. Hanem a mag felöli oldalra sugároznak az elektronok, mintha a mag felöl érkezõ fotonok folyamatosan a mag irányába fordítanák az elektronok "lámpáit". Ha nincs proton a közelben, akkor egy-egy elektron elektrosztatikus tere gömbszimmetrikus. Ha mozgatjuk, akkor "csõszerû", ha pedig a proton körül kering akkor a proton felé forduló egyoldalas..
Bocs, a vasat csak példaként hoztam, írhattam volna fát is, az legalább kevésbé homogén. Csak azt akartam szemléltetni, hogy ha az idõ egy adott pillanatát néznénk, akkor az atomban lévõ anyag a térnek csak 1/10-kétezerötszázadikon részét teszi ki, a többi térrész üres. (Persze a kvantumelmélet szerint adott esetben ott is lehet néha valami.)
Nos, nem az üresség miatt kemény, hanem az elektronjainak a pályáikhoz való kötésük erõsségétõl. Minél nagyobb energia rögzíti az elektronokat egy-egy adott pályához a keresztmetszet minél nagyobb arányában, annál keményebb-erõsebb az adott anyag. Vegyük példának a vasat, majd a gyémántot. A vas rácsában a felületen vagy térben középpontos kockarácsban az elektronok kötési energiája már olyan nagy, hogy ha nem lenne szennyezõdés a rácsban, akkor elvághatatlan lenne az ismert módszerekkel. De tele van "szennyezõ", idegen atomokkal, amelyek azon a helyen ahol vannak a rácsban, bevágás szerûen lehetõvé teszik a rácssíkok elcsúszását. Ezen síkok mentén nyújtható-húzható a vas..
A gyémántban csak 4 db külsõ elektron kovalens kötéssel kisebb kötési energiával rögzít egy-egy szénatomot a helyére, de nagyon tiszta a rács, szinte nincs benne idegen atom. Ezért elcsúszáshoz sincsenek bevágások mint a vasban. A másik ok, hogy a vas kockarácsai síkokat képeznek, a gyémánt rácsában nem egyetlen síkon követik egymást az atomok, így nincs olyan sík sem, amelyik elcsúszhatna.. Jó ellenpélda a grafit, ahol a hatszög alapú hasábok hosszában szintén nincs elcsúszási lehetõség, de a hasábok síkokban rendezettek, így a síkok még szennyezés nélkül is könnyen elcsúsznak egymás mellett. Ezen síkok irányában fog a grafitceruza hegye. Pedig ha ezek a síkok olyan közel lennének ehymáshoz mint a vas kockarácsának síkjai, akkor már csak éppen akkora erõvel lehetne a síkokat elcsúztatni, mint a vas síkjaik.
Végeztem egy érdekes számítást: Tudjuk, hogy egy átlagos atom sugara 10<SUP>-10</SUP> m, míg az atommag csupán 10<SUP>-14</SUP> m, az elektron pedig 10<SUP>-18</SUP> m. Azaz az atom 10<SUP>-1000</SUP> m<SUP>3</SUP>-es méretét a körülötte gyorsan keringõ néhány kb. 10<SUP>-5000</SUP> m<SUP>3</SUP>-es elektronnak kösznheti. Az atommag térfogata viszont kb. 10<SUP>-2500</SUP> m<SUP>3</SUP>. Ez azt jelenti, hogy 1 egységnyi „anyag”-ra nagyjából 10<SUP>2500</SUP> (1után 2500 db. nulla ) egységnyi üres tér jut. Ezért ilyen kemény a vas.
Nagyon szívesen! Megjeygzem, hogy Cern-ben és még sok felé, hatalmas pénzeket ölnek az alapkutatásokba. Másutt, elméleti kutatások folynak, és megint másutt Gézoo barátom és kollégái centekbõl alkotnak. Azt nagyon kétlem, hogy a társadalmak hajlandók lennének többet áldozni a kutatásokra. Még az életmentõ orvosi kutatásokra sincs elegendõ pénz. Persze egy-egy plasztikai sebész, szülész-nõgyógyás, vagy éppen ügyvéd, könyvelõ, stb. Sem kap túl sokat élete során. Na jó, sokszorosát mint egy halandó pl. lakatos mester. De összességében a társadalom sokezerszeresét adja a fent említetteknek mint amit a tudományra áldoz.
Köszönöm válaszod! Jó lenne, ha a mai tudomány éppen azt mondaná, h mennyi mindent nem tudunk még, új erõket állítana be a fizika alap kérdéseinek kutatásába...
Szia! A garvitáció miben léte bizonyított és a bizonyítást vitatják.
A részecske gyorsítókban is, másutt is, általában fotoemulzióban nyomot hagyó részecskékkel történik általában a detektálás. A rajzolat alakja, hossza, stb. paraméterei megmutatják, hogy az a részecske mennyi ideig élt, mikor alakult át, hogyan reagált az elektromos és a mágneses mezõre. Ilyen fotókat a google-ben ezerszámra nézegethetsz.
"Értem, "c"-vel lép ki a foton az elektronból. De miért nem gyorsabban, miért nem lassabban? " Jelenlegi tudásunk alapján a fotonok egymással kölcsönhathatnak, ha a fázisuk azonos. Ezt a lézerek önfókuszálása egyértelmûen igazolja. Azaz, ha a részecskéinket egyfázisú foton csomagok alkotják, akkor folyamatosan haladhatnak c sebességgel a pályájukon, és egy új foton beérkezésekor szinkron egyfázisban beléphet a cirkulációba, madj kiléphet onnan. Hogy hogyan azt még kutatjuk, de a miértre már körvonalazódik a válasz: Azért mert.. helyesebben olyankor kép ki foton, amikor a "fotonlabdát" elmozdítjuk, azaz gyorsulásnak tesszük ki. Ilyenkor a szélsõ foton(ok) relatív sebessége c felettivé válna ha a csomagban maradnának, ezért a gyorsulással arra kényszerítjük õket, hogy leváljanak. Hogyan kényszerítjük gyorsulásra a "foton labdákat"? Fotonárammal.. Fotonokkal bombázzuk õket, ezzel eltoljuk a már bent létezõ fotonáramlás egyensúlyát, és a következõ egyensúlyi helyzet felvételére kényszerítjük. Nem szabad elfelejteni, hogy a mozgás relatív, a forgás is az. Így abban az esetben is elmozdul valami, ha a forgástengelyét úgy változtatjuk meg, hogy valamely részéhez hozzáadunk, ezzel kialakított új forgásközpont helye más lesz, mint az elõzõ forgásközpont helye volt. És ebben az összefüggésben a hely, reltív helyet jelent, azaz a köznapi értelemben sebességet.
"Az elektron véges vagy végtelen számú fotont tartalmaz?" A mérési tapasztalat szerint, csak azt tudjuk hogy az elektronban lévõ fotonok össz energiája 511 keV. Ezt az energiát egyetlen gamma foton is hordozhatja és milliárdszor milliárdnyi egyesével piciny energiájú foton is.
Itt jelzem, hogy egyetlen fotonról sem tudjuk azt, hogy hány részbõl áll. Hogy valóban egyetlen "bogyó" vagy gigászi számú piciny energiájú foton együttese.
Az tapasztalati tény, hogy minden foton széthasítható két azonos enrgiájú félre. A felek is.. a végtelenségig folytathatóan. Csak feltevések vannak arról, hogy hol van a hasíthatóság vége. Logikus magyarázat, határ vagy mérési tapasztalat nincs.
A tudás is relatív.. Ptolemájosz a lapos Földrõl volt meggyõzõdve, Kopernikusz a Nap középpontú világban, Galilei már a Napot is csak egy csillagként értelmezte.. Newton geometriáit helyesbítette Lorentz és Einstein.. És mamár tudjuk, hogy õk mind csak a saját szintjükön érvényes "igazságokat" ismerték fel. Ebbõl következõen, soha-senki sem érhet a végsõ igazsághoz el, csupán nagyon jól megközelítheti egy-egy kérdésben.
A gravitáció rendkívül kis energiájú fotonok árama által okozott jelenség. Ezen 0,0001 Hz körüli frekvenciájú fotonokat gravitonoknak szokás nevezni.
Ha ez az elmélet bizonyított lenne, nem volna kérdés a gravitáció.
Arról viszont szívesen olvasnék, hogyan lehet szabad szemmel a legkisebb részecskéket megfigyelni. Mikor a gyorsítókban keletkezõ sokkal nagyobb részecskéket is csak detektorokkal tudják érzékelni, meg következtetni rájuk különféle számításokkal.
A méréseink és a logika, valamint a filozófia azt mutatja, hogy a foton a kisugárzójából lép ki. Ezzel a kilépési folyamat határozza meg a foton sebességét a forrásához mérten.
A miért annyi (amennyi) kérdésre ez nem válasz, csak a mérési módszerre. Értem, "c"-vel lép ki a foton az elektronból. De miért nem gyorsabban, miért nem lassabban? Az elektron véges vagy végtelen számú fotont tartalmaz?
Kérdések maradnak, csak elméletek a válaszok. Nincs igazi tudás az alapvetõ kérdésekre, csak elméletek egyenlõre.
De miért esik le a vajas vagy lekváros kenyér mindig a megkent felével lefelé? Nos ez is nagyon egyszerû. Bár ebbe egy kicsit a kö-zegellenállás is belejátszik, de lényegében azért mert a vajnak és a lekvárnak nagyobb a sûrûsége mint a kenyérnek. Persze ennek ellentmond a macska esete, amely ugyebár állandóan a talpára esik, holott a tömege nem negatív. De mi történne, ha a macska hátára vajaskenyeret erõsítenénk a vajas felével felfelé? Egyesek szerint létrejönne a tökéletes antigravitációs tér, amiben lebegtetni lehetne a macskát.
Kedves HUmanEmber41st!
"Megfigyelték szabad szemmel a kvantum-párok keletkezését?"
Igen, buborék és Wilson kamrákban.
"Amit A. Ei. mond, annyi igaz, h fizikai test nem tud fénysebességnél gyorsabban haladni." Nos, Einstein modelje a lokális éterre építve, valóban kizárja a test c sebességét, de ez nem jelenti azt, hogy a térrel is közölte volna, sem a testekkel, sem a fotonokkal.. Így senki sem akadályozhatja meg azt, hogy két térbeli test akármekkora sebességgel mozogjon.
"Hol van az a "tér", ami a bannerban is szerepel bal oldalon? Az sem létezik, csak mint fogalom."
A tér annak a helynek a neve ahol az események, a testek, a fotonok vannak.
"Mi a fény? (azonkívül, h foton, meg hullám, meg részecske)"
Piciny E=6,63e-34 * f [J] energia csomag. Ha akarod részletezem.
"Miért pont annyi a fénysebesség vákuumban?" A méréseink és a logika, valamint a filozófia azt mutatja, hogy a foton a kisugárzójából lép ki. Ezzel a kilépési folyamat határozza meg a foton sebességét a forrásához mérten.
"Mi a gravitáció?"
A garvitáció rendkívûl kis energiájú fotonok árama által okozott jelenség. Ezen 0,0001 Hz körüli frekvenciájú fotonokat gravitonoknak szokás nevezni.
"Mi tartja egyben a protont és a neutront? (mag-erõ ezt is tudjuk.és???)" A neutron 8,5 perc felezési idejû részecske, a bomlása során a szomszzédos proton veszi át a neutronból kilépõ 4 db elektron tömeggel egyenértékû energiájú részecskéket, ezzel neutronná alakul. Így ez a folytonos átalakulás "ragasztja" össze a protonokat, amik ilyen értelemben idõnként neutronná alakulnak át.
" Miért vonzzák egymást az ellentétes töltések, holott a logikus az lenne, h hasonló a hasonlót vonzza?"
Ez az ipulzus átadással magyarázható. Azonos részecskék által kisugárzott virtuális fotonok által átadott impulzus távolítja az azonos típusú töltéseket, az ellentétes töltésekbõl származó fotonok által átadott impulzusok a perdület megmaradásán keresztül, egymás felé "kanyarítják" a befogó részecskéket. Ezt mi vonzásként és taszításként tapasztaljuk.
"Miért semleges a neutron, az ugyanakkora proton miért töltött?" Nem ugyanakkora, fentebb írtam a proton tömege 1836 db elektron tömege, a neutroné 1840 db elektrontömeg.
"Mi volt az az erõ, ami szingularitássá préselte a világegyetemet?"
szingularitás: szakadási helye a függvénynek.. a tér ábrázolására felírt Einsteini függvénynek van szingularitása, nem a térnek.
"Miért szûnt meg? ( és robbanhatott õsit a Világegyetem)?" nem szünt meg.. ami nem is létezett.
Az események befolyásolják egymást, és az eseményeket nem érdekli, hogy minek mekkora volt a valószínûsége, csak a tényleges állapot számít, ez fogja meghatározni a többi eseményt. A véletleneket a megfigyelõk generálják, a valóságban mindig az történik aminek meg kell történnie. Erre csak egy bizonyíték van, az hogy eddig még minden csak egyféle képen történt meg. Ezzel sajnos nem sokra megyünk, a fizikát ez semmivel nem mozdítja elõre, mivel a fizikusok kénytelenek megfigyelõként tevékenykedni, számukra minden véletlenszerû lesz.
Pontatlan a megfogalmazás, ezt így könnyen félre lehet érteni. Csak azt tudjuk, hogy semmit sem tudunk biztosan megjósolni. Sohasem tudhatod meg, hogy valóban eldöntetlen-e a jövõ, csak az a biztos, hogy semmilyen megfigyelõ nem lesz képes tökéletes jóslatra. A megfigyelõ szemszögébõl nézve, tényleg véletlenszerûen mûködik a világ, hisz bármit próbál elõre meghatározni, azt csak valamilyen valószínûséggel tudja csinálni.
hinni a templomban kell; idõ eldönti hogy így van-e vagy sem. Sosem értettem a fizikusokat, nagyritkán egy kettõ kitalál, feltalál valamit, a többi meg vitázik rajtuk a következõ nagy felfedezésig. A többség (nép)meg nem ért semmit. Kívülrõl szélmalomharc, még megérteni mindet is..
Isten természeténél fogva csakis egy lehet. Több isten kifejezés ezért teljesen értelmetlen. Bár kicsit off: de a Védikus Bölcselet szerint Van egy Univerzum vagyis az anyagi teremtés. Ez gömb alakú és a Mennyország veszi körül, ami maga Isten. Az egyéni lelkeket pedig el lehet képzelni, mint Isten testének az atomjait. Az anyagi világban nagyon sokféle Univerzum van. A mienk 4 tér dimenzióval rendelkezik, de van 6, 8, 10, 100 térdimenziós univerzumok is. Ezek között nem lehet fizikai testben utazni. Képzelj el egy hasonló képet: egy szappanbuborék fújó készülékbõl mindig más és más buborékok keletkeznek. Az anyagi világot Isten azért teremti, h az egyéni lelkek kiélhessék magukat. Mint mondjuk a gyerekek a játszótéren. Aztán, ha már kiélték magukat szépen hazamennek a lelki világba.
az a baj, hogy nem is figyeltél mit írtam, azóta TUDJUK, hogy véletlenek vannak (nem pedig azóta vannak véletlenek)
a kérdésfeltevés pedig természetesen elõre visz, fõleg a miért típusú kérdések, de ezeken a legnagyobb agyaknak kell töprengeni nem neked vagy nekem..és ezek szigorúan elméleti fizikai témakörhöz kapcsolódnak, nem filóziófiához(Wheeler,Davies,Hawking stb. mind-mind isten nélkül próbálják az õsrobbanást, és az egyesített elméletet tekinteni) mivel nem lehet kísérleti úton bizonyítani õket, de közvetett bizonyítékok (ha igen távoliak is..) lehetségesek
szerinted létezik az univerzumban egyfajta kezdeti finomhangolás, ami életbarát világegyetemet hozott létre?