én úgy tudom, hogy bizonyos körülmények között már lassítottak le/állítottak meg fényt, de bocs, hogy beledumálok
A foton CSAK fénysebességû részecske, nincs lassabb vagy gyorsabb foton, mindig az adott közegnek megfelelõ "fénysebességgel" mozog. Ezzel azt akarom mondani hogy a fotonnak se gyorsuló se lassuló állapota sincs, mindig c-vel megy ahogy létrejön(kilép).
Szia!
Nos, azt tudjuk, hogy a fény gyorsulással nem születhet.
Akkor hogyan? Mi is a sebesség?
Idõegység alatt megtett útszakasz hossza.
Idõegységet lehet zsugorítani vagy útszakaszt nyújtani?
Nos, a relativitásnak köszönhetõen igen! Mindkettõ, igen. Sõt!
Nagy energiasûrûségû zónában, (pl. gravitációs erõtérben) egy adott sebesség sokkal nagyobbnak számít.
Ha a sebesség nagyobbnak számítana c-nél? Akkor c sebességgel terjedõ foton a beérkezéskor nem csak a frekvenciájának megfelelõ energiát adja át, hanem még plussz impulzust is.. mozgó test
Nem azt mondtam, hogy nem lehet fénysebességgel utazni, hanem azt, hogy a fénysebességet nem lehet gyorsítással elérni!
Lásd a fény fotonjait! Ha egyetlen fotont is szeretnénk fénysebességre gyorsítani, akkor a Föld összes energiaforrásának kapacitása is kevés lenne hozzá!
Ugyanakkor egy szál gyufa lángja is ontja magából a fénysebességre ugratott fotonok milliárdjait!
A tömeg és a méret sincs egymással összefüggésben. Egyetlen gyorsított részecske mérete sem növekedett meg, a tehetetlensége, amit tehetetlen tömegként érzékelük, pl egy 99,99%c sebességre gyorsított elektron esetén közel háromszázszorosára nõtt!
És azért nem lehet fénysebességgel haladni, mert ahhoz már végtelen nagyságú energia kellene mint a sebesség eléréséhez mint annak fentartásához! Ha azt mondtad h végtelen nagylenne a tömege az nem jelentené azt hogy úgy megtörné a tér-idõt,mint egy fekete lyuk?...
Gézoo azt írja, hogy a tömeg és az elektromos potenciál aránya határozza meg minden létezõ folyamat sebességét.
Az elektromos potenciál közvetlenül független a sebességtõl, így a zéró és közel c közötti sebességek esetén közel állandó,
szemben a tehetetlen tömeggel, ami m = m0/(gyök(1/(v/c)^2)) szerint változik.
Vagyis ha közel fénysebességgel halad az anyag, a tehetetlen tömege közel végtelen nagy.. Ezért ezt a közel végtelen nagy tömeget kell mozgatnia a változatlan elektromos térerõsségnek.
Így végtelenül lelassulnak a folyamatok..
Kár, hogy nem értetted meg elsõre.. Valószínûleg nem olvastad el figyelmesen.
Egy mondatban kifejti, hogy nem lehet 2es spinû a gravitáció részecskéje. Ugyan már.
A referenciái viszont érdekesek, meg az orosz antigravitációs havert is emlegeti.
Hát nemtom. Az egyenletekben állandóan feltûnik a gyök(8) ami látszólag csak úgy van, mindenféle ok nélkül.
Gyanus az egész.
Jónak tünik így beleolvasásra a linked.
Extrém alacson frekvenciájú elektromágneses sugárzásról ír. Valami ilyesmire gondolok én is, csak szerintem nem a foton közvetíti a gravitációt. De lehet hogy az.
Elég lesz végigolvasni, pláne hogy tele van képletekkel.
Az általános relativitás is a téridõre építkezik, és jól leírja a gravitációt. Igazad van, nem magyarázza.
De már leírtam, hogy mi is a téridõ. Mérési értékek halmaza. (szerintem nem sokan tudták követni a mondandóm, de tényleg lehetetlen egyszerûbben leírni) Nem lehet ez a halmaz a gravitáció oka. Értelmetlen igy a felvetés.
Nekem egy bajom van a téridõvel, hogy rengetek helyen a leírásokban azt sugallják, hogy az idõ tényleg a tér egyik dimenziója. Ez teljességgel valótlan, és irreális.
Én nem tudom mi a gravitáció, csak a gravitont tartom a legesélyesebb jelöltnek. Nincs saját elgondolásom. Amit elõször leírtam, az nem egy elmélet, hanem Einstein relativitásának és a valóságnak a kapcsolata.
És nem írom le hogy szerintem, mert ki lehet számolni, tényleg úgy van ahogy leírtam.
Jaj és jut eszembe Meskhenet, miért tartod jobbnak a te elgondolásod hogy nincs téridõ(remélem jól írtam), mikor az még úgy sem magyarázza a gravitációt?
Mivel épp most végeztem ki a téridõt (kizárólag a saját agyam számára), a gravitáció megint magyarázatlanul lóg a levegõben.
Mivel a gravitációs idõdilatáció képletét át lehet alakítani a specrel sebességes képletére,
emiatt egy gravitációs potenciálhoz hozzárendelhetõ egy sebesség. Ez a szökési sebesség. Gondoltam arra, hogy a Föld felülete mozoghatna ennyivel, és ekkor a specrel idõdilatációja lenne a gravitációé is. A felület zuhanhatna a középpont fele, vagy tágulhatna kifelé. Ezzel csak az a gond, hogy egy másik bolygó felületén más a szökési sebesség, ami miatt minden bolygó más sebességgel tágulna, tehát nem lehetne a méreteik aránya konstans, vagyis állandó. De ugye ez állandó, tehát bukott az elmélet (szerencsére).
A másik véglet, amikor a tér áramlik, Az áramló téridõ plazma , ami nagyon tetszetõs elmélet,de egy a gond vele, a gravitáció terjedési sebességére túl kis sebességet ad.
A gravitáció fénysebességû terjedése azt sugallja, hogy valami részecske lehet a közvetítõ. Talán a graviton, talán a neutrinók, vagy egy még kisebb energiájú valami, amit még nem is ismerünk. Ez hatással van mindenre amit jelenleg ismerünk, tehát a fotonra is.
Jelenleg ezt tartom a legvalószínûbbnek ami a gravitációt okozhatja.
Meskhenet, és akkor mivel magyarázható, hogy a gravitácós térben elhajlik a fény iránya, pont mintha ott görbe lenne a tér ?? Azonkívül mivel magyarázható hogy a gravitációs térben lassabban telik az idõ mint gravitációmentesben??
Mivel nincs megfejtés, jöhet a paradoxon feloldása.
Tényleg nincs megfejtés, hanem az a tény fogja feloldani a paradoxont, hogy semmi nem mehet a fénysebességnél gyorsabban.
Az a pillanat, amikor szegecs fejének a pereme felütközik a furat elején, 'térszerûen elválasztott' attól, amikor az eleje nekimegy a furat aljának. Ez annyit jelent konyhanyelven, hogy nem tudnak egymásnak fényjeleket küldeni, nincsenek oksági kapcsolatban. Mert ahhoz c-nél nagyobb sebességre lenne szükség .
Emiatt nem tartóztathatja fel a végének az ütközése a szegecs elejét, az atomjai csak fénysebességgel tudják az ütközést közvetíteni az eleje felé. A bogárnak annyi.
A szegecs szerint (#904) amikor felütközött az eleje, akkor még a vége kint van a furatból.
Legyen most a jobb oldali sárga vonal a szegecs eleje és a másik a vége. (#902 hozzászólás) Itt a szegecs jobbra megy. A piros legyen a furat.
A furat inerciarendszere (IR) #902 A szegecs inerciarendszere (IR) #904
A bogár kicsivel a jobboldali sárga 79 másodperces pillanat elõtt fog meghalni. Ott ütközik a furat aljával a szegecs.
Igen ám, de a furat szerint(#902) a piros 70-es körül a szegecs feje felütközik a furat elején, ami miatt 'elvileg' a szegecs eleje nem érhetné el a furat alját.
Mit bizonyít valójában ez a kisérlet? Minek is kellene történnie?
Vannak akik abban a tévhitben élnek, hogy a fény oda-vissza útja a lényeg ebben a kisérletben. Hát nem.
Nézzük újra a #1023as rajzot. (mennyi mindenre jó) Ugyanis a sárga vonalak lehetnek az MM kisérlet tükrei is.
A (Z) pontban adjuk le a két fényjelet, az (A)ban érkeznek vissza középre. A kérdés nem az, hogy az elõre küldött érkezik e meg hamarabb vagy a másik. A kérdés az, hogy ha oldalirányba (Y)ba is küldünk fényjeleket, akkor azoknak mikor kellene megérkezniük, és valójában a kisérletben mikor érkeznek meg?
A hátra küldött fényjel érkezése a tükörhöz t1=30/(c+v) ha c=1 és v=0.8 akkor t1=16.66 ez a (B).
t2= 30/(c-v) = 150 tehát az út oda vissza 166.66.
Mi van, ha oldalirányba megy a fény? Ekkor a lila vonalon kell mennie, ami c(x)=0.8 al megy. ez a c x-irányú komponense. Ekkor a c(y) = gyök(c*c-c(x)*c(x)) ami = 0.6 Ennyivel halad y irányban a fény oldalra. Az oda vissza idõ ekkor t3=2* 30/0.6 =100.
A fénynek jóval hamarabb kellene visszaérkeznie oldalról, mint haladási irányból. Ha elforgatjuk a karokat 90 fokkal, akkor az interferenciacsíkoknak el kellene tolódniuk.
A kisérlet eredménye, nincs eltolódás. Ez egyetlen dolgot bizonyít, a karok menetirányban rövidebbek egy mozgó rendszerbõl nézve a kisérletet.
Ha a Lorentz hosszkontrakcióval számoltunk a menetirányban lévõ karokra, akkor 30 helyett 18 lesz a karok hossza. Igy már t1 =10 és t2 =90 aminek az összege kiadja a t3=100 at. Tehát a mozgó testek ténylegesen rövidebbek. Nem annak látszanak, hanem azok.
A relativitás egy igaz hazugság.
A mátrix az, ami elrejti a szemed elöl a valóságot. A relativitás mátrixjai. xD
Na és mi lesz a gravitációval? Egy illúzió vajon létre tud hozni egy ilyen erõt?
GEzoo is azt írja, hogy az idõ jár lasabban.
Az órák járnak lasabban. A mozgó órák. És nem egy másikhoz, ami távcsõvel nézi a mozgó órát, hanem azokhoz a hozzá képest álló órákhoz jár lasabban, amelyek melett elhalad.
Ugyan így egy sor mozgó órához képest meg az álló jár lasabban.
De mindez ott van a #957 ábrán. Csak végre érteni kellene, mit is ábrázol. Mert annak, aki megérti, az az egy ábra ezerszer többet fog mondani, mint gezoo irománya.
Van egy elméletünk, a relativitás, ami szinte hibátlanul írja le a világunkat. Kimutatható, hogy mögötte egy newtoni világ rejtõzik. Azonban gyakorlatilag lehetetlen olyan kisérletet végezni, amivel ezt közvetlenül be lehetne bizonyítani. A relativitás egy látszatvilágot ír le. Azonban ez a látszatvilág a mi valóságunk.
Legyen egy liftünk, ami mozog. Az elejének és a hátuljának a pillanatnyi helyét a sárga vonalak mutatják. Az felsõ ábrán X tengely legyen a tér, Y az idõ. A lift jobbra,+X irányba halad. Alulról indul, az idõ felfele telik. Az alsó ábra XY térbeli felülnézet szerint van felrajzolva, és a lift falainak sarkaiból induló fényjelek térbeli haladása látszik, amibõl látható majd, hogy mekkora kép keletkezik a fotógép ccd-jén. A keletkezõ képek térbeli szélességét a fehér vonalak jelzik.
Ha (A) pillanatban fotózunk, akkor a (B)(C) pillanatokban indult fényjeleket engedjük csak át az optikán. Ez igaz akkor is ha a fotógép áll a piros vonalon, és akkor is ha halad a lifttel a lila vonalon. A zár csak egy pillanatra nyit ki, ami miatt csak az ebben a pillanatban odaérkezõ fotonok haladhatnak át az optikán a ccd felé.
Ha áll a piros vonal által jelölt térbeli ponton a fotógép, akkor a lift elejérõl érkezõ (C) pillanatban indult sötétkék fény a (D) méretû képet fogja adni. Mivel a fotógép elõre nézett, a ccd helyét a D fehér vonalon átmenõ zöld vonal jelzi. Itt jön létre a kép.
A lift hátuljából érkezõ (B) pillanatban indult világoskék fény pedig az (E) kis méretû képet adja. Nem csoda hogy kisebb ez a kép, hiszen a (B) pillanat térben messzebb van (A)tól mint a (C) pillanat. Most a gép hátrafele nézett, igy a ccd helye az a zöld vonal, amelyiken az (E) kép van.
Most mozogjon a fotógép a lifttel együtt a lila vonalon. Az egyszerûség kedvéért a ccd helyei legyenek a lift falánál, tehát a sárga vonalakon.
A lift elejérõl érkezõ (C) pillanatban indult sötétkék fény a újra (D) méretû képet fogja adni. A lift hátuljából érkezõ (B) pillanatban indult világoskék fény pedig az (F) méretû képet adja, mert a fény csak a (G) pillanatban éri utól a ccd-t. Az (F) kép UGYAN AKKORA mint a (D) kép, annak ellenére, hogy (A) tól a (B) esemény térben meszebb volt, mint a (C).
Mi következik ebbõl? A lifttel együtt mozgó fotógép a ccd mozgása miatt az torzítja a távolságokat. - A torzítás mértéke ugyan annyi, mint amit a Lorentz-transzformáció ad az esemémyek térbeli koordinátájára. -
Emiatt az (A) pillanatban levõ megfigyelõ a (B)(C) eseményeket nemcsak hogy egyszerre látja, de az ott lévõ szélességeket is egyforma nagyságúnak LÁTJA, ami miatt azt HISZI , hogy egyforma térbeli távolságra vannak tõle. Emiatt úgy gondolja, hogy helyesen teszi, ha a lift két végében levõ órán egyazon idõpontot állít be. - Csakhogy egy optikai csalódás áldozata ! - És azt számolja, hogy mind a két pontból c-vel érkezett hozzá a fény. - Csakhogy torz értékekkel számolt ! -
Miután sikeresen összekavart mindent, ezután már mérni is c-nek fogja mind két irányban saját magához viszonyítva a fény sebességét. Csakhogy ez egy ILLÚZIÓ, és nem a valóság.
___________________________________________ Na ez a Lorentz-transzformáció valós fizikai háttere. ___________________________________________
Semmiféle téridõ nem létezik a fizikai valóságban.A téridõ kitaláció.
A relativitás jól írja le a valóságot, szép elmélet, de hazugságra épít. Nem megcáfolható, mert mindig minden úgy torzul, mintha az események ténylegesen egy négydimenziós téridõben lennének. A valóság nem megérthetõ, ha tévútra terelnek nem valós részletek.
Newton rulez.
Miért jár lasabban a mozgó óra?
Nézzük meg, mi van akkor, ha áll a lift. Bal felsõ ábra. A lift közepérõl (Y) pillanatban két fényjelet küldünk elõre és hátra. Ezek visszaverõdnek a falakról, és (X) pillanatban találkoznak újra. Ha a lift mozog, akkor (Z) a küldés pillanata, és (A) a fényjelek visszaérkezésének a pillanata. Jól látszik a rajzon, hogy mindenféle Lorentzes bûvészkedés nélkül is a mozgó liftet kivülrõl szemlélve a liftben lasabban folyik le ugyanaz a folyamat. (Y)(X) események között kevesebb idõ telt el, mint a (Z)(A) között. ( annyi a matematikai háttere ennek, hogy ha két pont között oda-vissza haladunk, akkor a legkevesebb idõ alatt akkor tesszük meg a távolságot, ha oda-vissza egyforma sebességgel megyünk. Ha oda c-v vissza c+v a sebesség, akkor mindenképp több idõ kell a táv megtételéhez. Számolás nélkül is könnyû belátni hogy ez így van. Legyen c=50 km/h, v=25 km/h és az út 50 km . Ekkor már odafele 2 óra kell az utazáshoz, és még vissza is kellene jönni. De ha egyenletes c-vel haladunk, akkor oda-vissza összesen 2 óra az út. )
- NEM az idõ telik lasabban ! Az idõ abszolút, és Newtoni. - Azok a folyamatok, amelyekben a fény is résztvesz, azok fognak lelassulni. Ha a fénnyel szinkronizáljuk az órákat, akkor TERMÉSZETESEN összevissza fognak járni az ÓRÁK, és nem az idõ fog összevissza járni.
És mindennek az oka az, hogy a fény sebességéhez nem adódik hozzá a forrás sebessége. - A fény az abszolút térhez képest halad állandó sebességgel ! -
De minden úgy torzul, hogy minden mozgó is állandó sebességet MÉR a fényre. De ez nem azt jelenti, hogy nincs abszolút álló tér ! Vegyünk egy pillanatot, amikor nem mozog semmi. Na ami ebben a pillanatban bennemarad, az az abszolút álló tér.
A relativitás térideje csak az órák által mért idõk ÉRTÉKEIBÕL , és a méterrudak és a fény futási idejével mért távolságok ÉRTÉKEIBÕL áll. Csak ennyit tud elmondani nekünk a valóságról, hogy ha mérünk, akkor milyen értékeket fogunk kapni.
De a valóságban NINCS téridõ. A relativitás matematikai hátterének semmi köze a fizikai valósághoz ! Ami pedig nincs, azt nem lehet görbíteni, és nem lehet utazni benne.
A méterrudak sem mérvadóak. Csak bele kell gondolni abba, hogy az elektromos erõ távolságfüggõ. Mivel a foton közvetíti az elektromágneses teret, a fotonnak kell valahogy ezt a távolságfüggést közvetítenie. Mivel a foton energiája nem csökken haladás közben, egy megoldás marad, a térbeli szétszóródás. De ha szóródik, akkor ugyan az fog történni, mint a fotógépnél. Az atom nem a valós távolságot fogja 'észlelni'. Ha mozog, akkor messzebb látja a többi atomot, emiatt közelebb KELL mennie a többihez. A mozgó testek összehúzódnak.
A relativitás nem érthetetlen, csak rettentõen összekeveri a dolgokat. Az a gyanum, hogy a kvantummechanika is ezt teszi. A gravitáció a téridõ görbülete? Hát nem hinném.
A relativitás egy szép és szimmetrikus látszatvilág, aminek a hátterében összetett newtoni folyamatok zajlanak. Nem továbbfejlesztése Newton fizikájának, hanem annak elrejtését szolgálja.
Ennél érthetõbben nemtom leírni. Sorry.
Szia!
Írd csak nyugodtan QED-nek.. Nem zárják ki egymást.. Miért érzed úgy? Szerinted miért zárná ki egymást?
Elõre is bocs, ha nagy butaságokat írok! Ha a Newtoni fogalomrendszert használjuk, (ami nem cáfolt, de túlhaladott)a grafikus ábrázolás nagyon elegáns. Einstein óta tudjuk, hogy az idõ relatív. Én úgy fogalmaznám hogy az idõ a kauzalitás mérõszáma, ha a térdimenziókkal együtt vizsgáljuk, logikusnak tûnik hogy a viszonyítási rendszerek közötti összevetéséhez, ugyanúgy transzformáció szükséges, mint a sebességek esetén. Azt gondolom, hogy az idõ az események közötti képzetes szám, amely egyáltalán nem biztos hogy lineáris haladvány szerint változik, mivel azonban mi csak lineáris folyamatnak tudjuk elképzelni, ezért a függvényeket úgy írtuk le, hogy a nemlineáris mennyiséget más változó képviselje: pld. sebesség; gyorsulás; mezõk stb. Ha viszont a dimenziók tejesen egyenértékûek és felcserélhetõek, akkor léteznie kell az egész világegyetemre érvényes alapállandónak, ami szinkronizálja az oksági hatásokat. (Feltaláltam a spanyolviaszkot?)
elírtam kvantumfizika helyett kvantummechanika
Feltennék egy kérdést ami ebben a fórumban elég evidensnek számít, és ha elolvasnám a topicot még ráis jönnék, de sajnos ehez nincs idõm, úgy ,hogy felteszem a laikus kérdést , hátha vki megszán válasszal :)
A gravitáció és a kvantumfizika miért zárják ki egymást?
Egyetértek, akarom mondani nem lehet különválasztani a teret az idõtõl, túlségosan összefüggnek. Na de azt akarom én kérdezni, nem tudtok valami linket ahol megvan az egész relativitás speciális is és általános is KÉPLETEKKEL levezetve, nem csak duma/sok szöveg, hanem úgy keményen levezetésekkel. ???
Sziasztok!
Az idõ dimenzió..?
Legegyszerûbben úgy dönthetjük el, ha pl készítünk egy x-y kordinátarendszer rajzot. Az y-helyére az idõt "t"-vel jelölve írjuk. A helyes lépték-egység alapja legyen a fénysebesség. Így az idõtengelyen c*t és az x tengelyen is a c*t legyen az egység.
Most jelöljük be azt a pontot ahol t=0 és x=0 kor kezdõdik egy esemény ami t=1 -kor x=1 helyen fejezõdik be. (pl. egy villanás fénye x=1 -ig haladt és ott egy vetítõvásznat elért.) Ha az idõkordináta teljesen egyenértékû a hely kordinátával, akkor ez az ábra akkor is pontosan ugyanezt a képet adja, ha felcseréljük a tengelyeket. Szerintetek azonos képet kapunk?
Mert szerintem igen, azonos képet. Miután az idõ éppen olyan kordinátája az eseményeknek, mint az x,y, vagy akár a z... Minden esemény a három látott kiterjedés x,y,z és!!! a tapasztalt idõ kiterjedés mentén történik.
Jó példa az s elektronpálya gömbhély alakja. Kívülrõl gömbnek látszik, gömbnek tapasztaljuk, de a gömb egyetlen pontja az ahol éppen akkor van az elektron.. No persze, csak a filmekben érvényes az, hogy
"Ó, hát akkor az üres részbe betolható végtelen számú világ, lásd a "Sliders" c. film)
sajnos nem tolható be.
Miért nem?
Azért nem, mert nem hobbyból csak egy elektron (ill. max 2 db) van ezen a hélyon, hanem azért mert annak az egy elektronnak az egész gömbre kiterjed a hatása. Így csak akkor "fér el mellette" másik, ha a kettõjük spinje ellentétes irányú.. különben nem..
Mielõtt új topicot nyitsz, keress rá a fórumban, nehogy olyat nyiss, ami már van, csak régen nem postoltak oda...
Sziasztok! Sajnos nem volt idõm végigkövetni az eszmecserét. Azt szeretném kérdezni, hogy az idõ fogalma nem tévesen értelmezet-e? Most nem vulgáris ismeretterjesztésre vágyok, hanem annak kritikai átgondolására, hogy tudományos (relativisztikus) idõdefiníciónk, nem az antropomorf megközelítésbõl ered-e? (Pld: A föld lapos, mert úgy látjuk.) Nyilvánvaló, hogy matematikailag hasznos a jelenlegi értelmezés. Ahogyan a nemlineáris megközelítés nem érvénytelenítette az ókori definíciókat, úgy az Eisteini megközelítés sem érvényteleníti a Newtoni definíciókat. Csak az érvényességi körük nagyobb. Az újabb elméletek jobb közelítést adnak a valóság leírására, azonban elõbb utóbb kiderül, hogy szignifikánsan eltérnek a valóságtól. ( A hibaszázalék csökkenõ tendenciát mutat.) Tehát az idõ önálló dimenzióként(a térdimenziók közé sorolva) való elképzelése, nem hamis-e? Lehetséges az, hogy a történések egymásutániságának oksági megközelítése, ennek az idõfogalom helyébe való, matematikai behelyettítése, nagysádrendi áttörést eredményezhet? Ugyanez a kérdésem a tér hagyományos megközelítése szempontjával is. Lehetséges, hogy csak azért használjuk a bevezetett módon ezeket a fogalmakat, mert így alakult ki a tudományos definíciójuk? (Tekintély elv) Mert az elsõ gimis fizikaórán így tanították? Még mingig az oksági dominóelvnél tartok! Amely talán a káoszelmélethez áll a legközelebb. A lineáris idõfogalmat felváltottuk a nemlináris idõ (és tér) fogalmakkal. De még ma is ott tartunk, hogy kibékíthetetlennek tûnõ ellentmondások vannak a mikró és makró elméletek között. Nem lehet -e, hogy az elméletek közötti ellentmondás feloldható a valóság ezen nem is nagyon újfajta megközelítésével, amely talán feloldaná az antropomorf szubjektivizmust? Ismét mondom, hogy nem a regnáló elméletek magyarázata érdekel, hanem a kérdés kritikus átgongolása. Persze azt hiszem, hogy ezzel zseniális tudósoknak is több évi munkája volna. tehát a kérdés inkább gondolarébresztõ, azért érdekel mit gondoltok errõl?
Nekem errõl a negyedik dimenzióról a hidrogén atom gömbszimetrikus elektronpályája jut eszembe. Ott is az elektron egyenlo valószínûséggel található meg az egész gömbfelületen, úgy hogy tulajdonképpen forog a mag körül(csúcs hogy még spin-saját tengley küröli mozgása is van) de ezek túl elvontak hogy rálehessen mondani úgy is van, inkább hasonlít mintha "forogna". Mindenesetre én nemnagyon hiszek negyedik dimenzióba És én is azt mondom hogy az idõ az nem negyedik koordináta tengely, az idõ az idõ, a távolság meg távolság. Hogy mi az idõ, arról is lehetne tárgyalni, kellene nyissak egy két érdekes új topikot csak tudjátok hogy van ... "sosincs idõ..."
Próbálom példákkal valahogy elmondani, mi is kavarog mostanában nekem "odabenn". De látom nem megy. Íme még egy példa: Ahhoz, h levegyük a lekvárt a polcról el kell végeznünk egy mozgássorozatot, amihez mind a 3 irányt felhasználjuk. Namost, ha az a polc a 4. irányban van, és mondjuk hatalmas mennyiségû szabad elektromos töltés található ott. Ha belökünk oda ( erre a "polcra") egy -két elektront, azok talán "lelöknek" sokkal többet. ( mint a biliárd asztalon egy golyó sok más golyót mozgat meg) Tudom, h ilyen dolgokkal a topológia foglalkozik. Készültek-e ilyen számítások? Mi történik egy tárggyal, ha egyszerre mind a három irányba végez gyorsuló mozgást?
Szia!
Majdnem jó a logikája.. Nézzük meg egy másik szemszögbõl.
Legyen egy 3D-s világban egy kocka ami elötted balról jobbra nagyon gyorsan mozog..
Mikor látjuk a hosszát? Akkor ha az elejérõl és a végérõl hozzánk egyszerre beérkezõ fénypontok között van távolság.. Mert ugye nyílvánvaló, hogy ha összeolvad az elejérõl és a végérõl egyszerre beérkezõ fény egyetlen pontban, akkor csupán egyetlen egy pontot látunk és nem kettõt ???
Ehhez milyen gyorsan kellene mennie a kockának..? A trigonometriát elõvesszük és egy kis speciális relativitás elméletet akkor (csak kis specrelt, mert a specrel tíltja az értelmezhetetlenség miatt a kocka fénysebességû mozgását!) akkor az eleje és vége között fénysebességen nincs távolság.. vagyis nincs balról-jobbra kiterjedése-dimenziója..
Tehát egy dimenziója elveszett, vagy helyesebben láthatatlan lett számunkra..
3D-1D = 2D vagyis kétdimenziós lett..
Ha belülrõl kinéz a kockában utazó, akkor Õ mit lát?
A világnak elveszett 1 db dimenziója. A másik kettõ meg van..
Neki megmaradt mind a három.. Nyílván a látja, a hiányzó dimenzió irányát, mint ahogy mi is az Õ, számunkra hiányzó dienziójának irányát..
Abbot, Síkföld c. könyvének ötlete a moziban, film nézése közben született, és nem túl logikus.. mert elfeledkezik arról, hogy nem az egyetlen lehetõség.
Csak gondoljuk tovább Abbot: Síkföld c. könyvét. A két dimenzióban élõ lények sem tudták elképzelni azt a harmadik irányt, ami "fölfelé, de nem északra". Most akkor én hogyan írjam le? :D
Van egy olyan "hely", ahonnét átlátni minden számunkra szilárd ( átláthatatlan)testen, akár egy egész bolygón is. Ha abba az irányba mozdulsz el, 0 idõ alatt lehet akár fényévnyi távolságokat megtenni. Melyik lehet az az irány? Talán az, amikor egyszerre mozdulsz mondjuk egy kocka közepe felé és a kocka szélei felé. Persze mi erre nem vagyunk képesek, de valaminek a segítségével talán..
Albertus! Én nem 3 tér + 1 idõ dimenzióról beszélek, hanem 4 tér dimenzióról. Semmi folyásirány meg miegyebek. 4 irány. 3, amit ismerünk +1 amit nem.
Szia!
Ezt hogyan érted? Az idõ az emberrel és nélküle is múlik.. A hossz a mértékegysége és a mércék nélkül is, sõt az ember nélkül is szintén létezõ valóság.. akár megfogalmazza a fogalmát valaki akár nem..
A kiterjedés és mértéke objektív, mint az idõ is az, de ahogyan ezeket mi értelmezzük, az a fogalomkör amit rendelünk hozzá, az már tõlünk függõ és ezért erõsen szubjektív. Errõl szólt a példa, a más körülmények között élõ lények látásmódjáról.. De ha egy legyet vagy egy pókot megkérdezhetnénk, hogy õk hogyan látják a téridõt, akkor is két egymástól eltérõ erõsen szubjektív álláspontot hallanánk válaszként..
Még nem beszéltünk IR-ekrõl.. pusztán azt érzékeltettem, hogy a három tér és egy idõkordináta helyett, kialakulhatott volna úgy is, a környezetünkben tapasztaltak hatására, hogy két tér és egy idõkordináta alkotja a rendszert. A harmadik térkordinátát, úgy mint most az idõt, csak óra segítségével képezhetnénk..
"A radar nem idõvel.." A méterrúd meg nem hosszal.. mondhattad volna ennyi erõvel..
A radar eredetileg, az oszcilloszkópon két púpként adott képet. Az elsõ és magasabb volt a kiküldött jel, a második és alacsonyabb a visszaverõdött jel. A visszatérési idõt a két kúp közötti távolság lemérésével kapták. Az oszásokat (odaút +visszaút)/2 léptékkel kalibrált ráccsal készítették.
Miután idõt mértek, egy az idõben állandó sebességgel haladó mérce a fénysebesség segítségével, a kapott idõbõl kiszámították a távolságot.
értem mire gondolsz :D viszont. nem értem, hogy ez miben különbözne bármely más inerciarendszertõl. ha a sebesség állandó, nyugodt szívvel lehet benne számolni a fizika törvényei szerint. a raddarral pedig nem idõvel _mér_ távolságot, hanem az eltelt idõ és a fénysebesség állandójának ismeretében _számol_ peace.
A sodródási hosszra visszatérve..
Gondolj bele abba, ha nem tudnád a sodródás hosszát mihez képes mérni, mert folyamatosan sodródsz.. Viszont a sodródás közben mint a zebra csíkjai adnak ütemet az áthaladónak, úgy (csak sokkal kisebb méretben) az egyforma méretû a homokszemek felvillanásai egyenletes ütemet adnak.. Máris kész az idõkordináta ami folyamatosan növekszik...
(A hiányzó sodródásihossz kordináta helyett..) És mivel a szélesség és magasság fogalmunk állandó kiterjedéshez kötött.. A sodródás irányába esõ hosszunkat az idõegység alatt megszámlált csíkokkal-homokszemekkel jellemezve képezhetjük a sodródási hosszat..
Oké.. Mérjük le a Hold-Föld távolságot a méterrúddal.. Kicsit körülményes, de csak azért mert túl sok sámlit kellene egymás tetejére pakolni közben..
A viccet félretéve. Az idõméréssel hogyan lehetne távolságot mérni??
Úgy hívják radar.. Erre találták ki. Irányt és távolságot mér.. és még a kissámlis módszer sem kell hozzá. Csupán egy segéderõ: az idõ és az idõegységenként állandóan ugyanakkora sebességgel folyó "fény" vagy más "színû" elektromágneses jel.. ..és máris kész az idõméréssel mûködõ mérce.
ne haragudj, tényleg nem kötekedni akarok, de: 1.hogyne tudnánk a távolságot összegezni méterrúddal 2.idõmérõvel viszont biztosan nem tudsz távolságot mérni, maximum (amire te is gondolsz) idõbõl és megtett távból sebességet számolni (esetleg ha tudnád a sebességet meg az eltelt idõt, a távot is ki tudnád számolni, de az ugye eleve nem is mérés...) 3. mi az, hogy sodródási hossz? :D (ezt valszeg csak én nem értem)
Ezt a gondolatmenetet nem csak az idõre, hanem három dimenzióra is lehetne alkalmazni. Mi szerint van valaminek hossza, magassága, színe, szaga, különbözõ tulajdonságai? szubjektív, objektív?
Vegyük azt a példát, hogy mi olyan lények vagyunk akiket folyamatosan sodor a víz.. folyó, patak vagy tenger áramlat.. az mindegy. A lényeg a folyamatos, állandó sebességû sodródáson legyen.
Ha így lenne akkor bizonyára a sodródási hossz egyben az idõkordináta is lenne számunkra. Így ez esetben lenne oldal és magasság mint térkordinátánk és idõ (ami akár hosszként is értelmezhetõ).. Ebben az esetben egy másik, szubjektív szemléletünk lenne a téridõrõl.
A kettõt összevetve még eldönteni sem lehet, hogy melyik a helyes..
Igen, errõl beszélek. Hogy a négydimenziós téridõ 3 térdimenzióját azonos módon érzékeljük, mígy az idõdimenziót más módon. Emiatt nehéz emberi ésszel felfogni a téridõt homogén négydimenziós térként leíró elméleteket. De vajon ez a megkülönböztetettség csak az emberi szubjektumból következik, és valójában tényleg homogén a négy dimenzió, vagy pedig van valami mélyebb oka az idõ eltérõ érzékelésének?
Nincs kitüntetett helyzete..csupán más mint a távolságok..
A távolságok irányába méterrudat lefektethetünk ugyan, de a távolságot nem tugjuk összegezni a méterrúddal, viszont az idõmérõinkkel igen.. Gondolj csak bele! 1 m-t teszel meg egy másodperc alatt akkor az órádat nézve 3600 másodperc múlva már tudod, hogy 3,6 km-t tettél meg.. Ha ugyanezt a méterrudaddal akartad volna lemérni.. sajogna minden tagod.. és ez a példa csak 3,6 km-rõl szólt.. Mi lenne a derekaddal pl. Siófokig pl. Érdtõl.. ? Na ugye?
Az idõ sem kitüntetet csupán kicsit más, mert "külön helyen tartjuk a az egyenesét".. Ami leginkább kör (óra számlap) vagy csak számsor.. mint ahogy azt a digitális kijelzõkön megszokhattuk..azt
A tér egy pontja egy adott pillanatban 3 db egymásra merõleges irányú tengely segítségével egyértelmûen meghatározható.. No igen! Egy adott pillanatban.. amely viszont a negyedik tengely, az idõtengely egy pontja.. Így áll össze a négy tengely.. és erre már a régi görög filozófusok is rájöttek..
Ezzel együtt szokás egy eseményt helyét a térben úgy is jelölni, hogy csak egy tér és az idõ kordinátákat vesszük fel, feltételezve (egyszerûsítés kedvéért így meghatározva), hogy csak ezen tér kordináta mentén változik a jelenség helyzete, így olyan az idõ-tér kordinátarendszer mint egy normál X-Y kordinátarendszer, az idõtengelyt az X (hely) tengelyre merõlegesen ábrázoljuk.. (Azért merõlegesen, hogy a normál trigonometria használható legyen a pontok közötti távolságok számításánál.)
A szuperhúr elmélet kidolgozóinak biztosan volt szüksége volt erre 11 dimenzióra, de mi lenne, ha csak 4 létezõ dimenzióval számolnánk? Így talán megmagyarázhatók lennének a semmiból elõtûnõ és eltûnõ kvantum párok és sok egyéb is.
A szuperhúr-elmélet létjogosultsága is kérdéses.. a megállapításai eleddig bizonyítatlan hypotézisek.. ezért nem vennék mérget a 10-35 méretû fotonokra.,
Szemben azzal a ténnyel, hogy E=h*f bizonyítottan érvényes összefüggése szerint folyamatosan kisugárzott gravitációs fotonok egyesével olyan kevés energiát hordozhatnak, hogy a kibocsájtó energiakészletét mérhetõen nem befolyásolják.,
Amibõl viszont az következik, hogy a gravitációs foton f=E/h -bõl következõen sok-sok ezer km hullámhosszúság felett keresendõ..
A szuperhúr-elméletbeni 10-35 méret így sok nagyságrenddel nagyobb energiát saccol a gravitációs fotonok számára, mint amit a bizonyított ismereteink megengednek..
Az elmélet szerint a graviton az 10 -35 mérettartományú a szuperhur elmélet ezt állitja.
Szia!
Igen, valóban van ilyen elmélet is.. Az a kényszerképzet szûlte, hogy a fotonok csak toló impulzust hordozhatnak. Miután leírható a negatív impulzust hordozó foton is, nem feltétlenül kell ragaszkodni a toló gravitációs fotonokhoz. Különös képpen azért nem szabad ragaszkodnunk a toló gravitáció elvéhez, mert az univerzum "felforrását" okozná az, ha valóban létezne..
Azon a fenykapus oldalon az antigravitáció résznél leltem errõl a Fran de Aquino féle kinetikus antigravitáció elméletrõl. Nekem tetszik, és nekem is rég óta az volt a véleményem hogy a gravitáció a sok/nagyfrekvenciás elektromágneses sugárzással nagyon rokon kell legyen. Az elmélete megmagyaráz sokmindent, Casimir effektust, az univerzum mérteit, alakját, a legkisebb idõ és térkvantumot, stb, nekem bejött.. egy Braziliai professzorról van szó, abból indul ki hogy különválasztja a kinetikus és gravitációs tömeget, és megkeresi utánna a kapcsolatot közöttük