Amúgy én Mindennap megnézem ezt az oldalt ha tudom, de csak délután hattól. Mivel 5-ig tart a munkaidõ és még haza is kell érnem meg minden.
Az interneten is fent vannak!
Az interneten is fent vannak!
Az interneten is fent vannak!
Amugy meg kukkantsatok be az Gravity Control Technologies-hez ezzel kapcsolatban. Szerintem õk is hasonlóban törik a fejüket. Ja és van valami laborjuk itt, Csillebércen.
Miért is nem érheti utól a fényt? HMMMM? A tömegnövekedés miatt? Nos én pont erre a tömegnövekedésre alapoztam az antigravitációsmeghajtás elképzelésemet.
Abból indultam ki, hogy egy asztronauta a súlytalanság állapotában ha ellök magától egy vele azonos tömegû tárgyat, akkor mindketten az elrugaszkodásból származó sebesség felével fognak felgyorsulni eredeti állapotukhoz képest. De csak egyszer! Én arra gondoltam, megkéne próbálni ezt a folyamatot végteleníteni. Vagyis a tárgyat újra és újra ellökni. Normál körülmények közöttt ez azzal jár, hogy a tárgyat visszahúzzuk magunkhoz és ezzel vissza állítjuk az eredeti mozgásállapotunkat, és ezzel gyakorlatilag egyhelyben toporgunk.
De!
Ha az ellökött tárgynak kisebb lenne a tömmege, mint a visszahúzottnak?
Ugye egy áramkörben függetlenül az áramló anyag milyenségétõl a bernouli egyenlet értelmében egyensúlynak kell lennie. Azonban nagyon apró részecskék esetén ez az egyensúly kicsit másként nézki. Vagy legalábbis tudunk rajta változtatni.
Az elsõ gondolatom az volt, hogy egy elektromos áramkör egyik ágában az áramló elektronok tömegét megkellene növelni. Eredetileg ezt úgyképzeltem el,hogy az elektronokat megpörgetem egy spirálvonalban elektromágnesek segítségével a haladási irányvonaluk körül. Ennek több akadálya is volt. 1.egy hagyományos rézvezetékben ha értékelhetõ hatásfokkal akarunk dolgozni, akkor olyannyira le kell hûteni a vezetéket, hogy az szupravezetõ legyen, különben megolvad. 2.egy vezetékben mégis mekkora mágnesesmezõ tudná kialakítani a fent említett spirális áramlást? 3.Ezzel a tömeget megnövelni még csakcsak meg lehet, de lecsökkenteni a visszajövõágban már nem. Ja és hogy miért jó ez a spirális áramlás nekünk? Szerény elképzelésem szerint a körkörösen nagyongyorsan mozgó elektronoknak megnõ a tömegük az egyenesvonalban mozgóékhoz képest, míg a sebességük az áramkörben nem csökken. Nagyobb utat kell megtenniük, így egy szakaszon fel kell gyorsulniuk. Ez volt az alapötletem.
Aztán jött a következõ.
Ne az elektron tömegét próbáljuk megváltoztatni, hanem a közeg sûrûségét, amiben halad. (Ekkor már vákuumcsövekben gondolkodtam, nem rézdrótokban.) Két ilyen csõ képezné az áramkör két ágát. Az egyikben az elektronok sûrûbb, a másikban ritkább közegben haladnának. Ez a közeg maga a tér. A sûrûbb és ritkább tereket elektromágnesekkel gondoltam megvalósítani. Szerintem ott, ahol a mágnesek taszítják egymást, ott a térnek sûrûsödnie kell,míg fordított esetben ritkulnia.
Visszatérve a vákuumcsövekhez, úgy terveztem, hogy kicsi vákuumcsöveket kell felhasználni, hogy viszonylag kisfeszültséggel is fenn tudjuk tartani a villamos ívet. Viszont az alacsonynak mondható feszültség ellenére nagyon nagy árammerrõsségre van szükség.(Ehez pedig szupravezetõ anyagokra, nagyteljesítményû generátorokra és akkumulátorokra.) Ez persze függ a kivitelezés precizitásától és a gépezet hatásfokától is.
Ahoz, hogy egy 1 tonnás gépet ilymódon a levegõbe emeljél 1 tonna elektront kell megmozgatnod függõlegesen a gravitációs sebességgel. Ez soknak tûnik, de gondolj bele, hogy ha az elektronoknak a tömegét a fenti eljárással a megsokszorozzuk, akkor ez a tömegarány drasztikusan lecsökken.
Ráadásul fent, a világûrben, a súlytalanság állapotában már nem kell legyõzni semilyen erõhatást, így a legkisebb hatásfokkal is képesek lehetünk az ûrutazásra.
Mi a magyarázata ennek az "álló" kilépésnek?
Einstein spec.rel.-jéhez a Lorentz féle transzformációkat alkalmazzuk. Így ha behelyettesítünk a méret kontrakció számító képletbe, akkor a fotonra haladási irányban nulla(zéró, semmi, értelmezhetetlen vastagság) méretet kapunk. A nulla méret leküzdése nulla idõ alatt történik. Így akármekkora sebességgel is halad a kibocsájtó, akkor is nulla métert tesz meg nulla idõ és nulla hosszon, amikor a foton kilép. A foton kilépése után már mehet utánna, de soha nem érheti utol..így hatással sem lehet rá..
Pontosan így van!
A foton amikor kilép a forrásból, mindig úgy lép ki, mintha a forrás állna, és ehhez az álló kilépési ponthoz képest 300 000 000 m/s -el kilép a foton..
A doppler-radarok (trafipax) éppen ezt használják fel a mûködésükhöz. Hiszen teljesen mindegy, hogy áll vagy mozog a forrás, a fotonok utazási sebessége mindenképpen állandóan ugyanakkora, 300 000 000 m/s..
Ha áll, ha mozog az ûrhajó hozzá képest mindig 300 000 km/s lesz a sebessége? Tehát nem vonódik le az ûrhajó sebessége? Erre gondolsz?
Szia Csucsu!
A hõtágulás az atomok átmérõjét nem érinti, csupán az atomok közötti távolság növekszik meg..
A fénysebesség mindig és mindenütt 3e8 m/s..
Tehát ha egy 3000 méter hosszú ûrhajó végébõl az eleje felé villantunk, akkor ha
-- áll a hajó akkor a külsõ szemlélõ azt látja, hogy t=3000/3000 00 000 azaz 1/100 000 (egy százezred) másodperc alatt ér a fény a hajó elejére..
-- Ha pedig a hajó halad, pl 100 000 m/s sebességgel, akkor amire a fény leküzdi a 3000 métert az 1/100 000-ed másodperc alatt, az alatt a hajó még egy métert megtesz, így a mozgó hajóban csak késõbb ér a fény a hajó elejére.
-- Ha pedig a hajó fénysebességgel haladna akkor a külsõ szemlélõ azt látná, hogy a fény a hajó végével azonos sebességgel halad, és soha nem éri el a hajó elejét..
Ha én a Földrõl figyelem , amint egy fénysugarat lõnek ki egy ûrállomásról Egy éppen az ûrállomástól távolodó, és egy másikat egy közeledõ ûrhajóra, akkor NEM tudom elképzelni, ahogy a hajók mozgási irányától függetlenül ugyanolyan sebességet érzékelnek fénysebességként hacsaaaaaak!
Az jutott eszembe, hogy hogyan terjednek a hullámok egy zárt medencében. De ez attóltartok már túl sok nekem.
Mindegy. Azért még gondolkozom ezen.Sziasztok!
Az ûrhajó sebességétõl függetlenül a fény sebessége mindig 300 000 Km/s? Ebbe én bele fogok õrülni. Minden fizikai tankönyv ezt írja, én mégis megkérdezem: Ez biztos?
Mert erre nemtudok mit lépni.
Ezzel nem értek egyet. Amennyiben igazad lenne, úgy az anyagok a hevítés hatására nem változtatnák meg méreteiket.
HÕTÁGULÁS!
Aprapó!
Általánosban amikor a hõtágulást tanultuk, akkor mindig a részecskék mozgásáról beszéltünk. Valaki feltudna világosítani, hogy a kristályrácsokban pontszerû testeknek ábrázolt RÉSZECSKÉK tulajdonképpen micsodák?
Mert nem atomok, nem is atomot alkotó részecskék , akkor mik?
Az anyagok hõmozgása és az atomok belsõ mozgása két külön dolog.
Az lehet, hogy -273 fokon leáll a hõmozgás, de ettõl még az elektronok keringenek tovább, mert a mozgásukhoz nincs köze a külsõ hõmérséklethez.. (Vagy pontosabban allig észrevehetõ a külsõ hõmérséklet hatása.)
Az egyik szupernova robbanását képsorozattal rögzítették a Palomar-hegyi óriás távcsövet használó csillagászok.. A szétterjedõ fénygyûrû sebességét kiszámolva kiderült, hogy pont fénysebességü.. Azt hitték, hogy anyag robbant szét fénysebességgel..
A poén az volt, hogy a szupernovát körülvevõ port világította meg a szétterjedõ fény így nem a robbanás anyagát fotózták le..ezért nem csoda, hogy a fény fénysebességgel terjedt szét...
Soha ne feledd el, hogy ha legalább két részecske kapcsolódik össze kötél, vascsõ formájában, akkor a részecskék kozött a vonzó-taszító erõk egyensúlya létesíti a kötést. Ebbõl következõen, ha a végét elkezded húzni, akkor ez a hatás, részecskérõl, részecskére terjedve, csak nagyon hosszú idõ alatt halad elõre.. Például ez acélrúd esetén csupán 1100 m/s vagyis még a levegõben mért hangsebesség négyszeresét sem éri el.. Az elektronok már majdnem fénysebességgel lökdösik arrébb egymást.. Sõt akár koaxális kábel esetén a vákumban mért fénysebesség akár másfélszeresével terjedhet tovább a hatás..
Ha viszont abszulut 0 fokon,egy részecskét megmozdítunk, akkor annak már lessz mozgásienergiája, tehát megjelenne a térgörbület a gravitáció és ez megmozdítaná az összes többit, amik természetesen felébrednének és ismét lenne tömege az egésznek.Ja és megint itt az öcsém.
Mégvalami a 4-D-s részecskékrõl!
Állítólag -273 celziuszon minden részecske megáll.Azt is tudom, hogy ebben az állapotukban szupravezetõek, vagyis egyáltalán nincs ellenállásuk. Nem lehet, hogy a részecskék mozgási energiája és száma együttesen határozzák meg a tömegüket és az így kapott ellenállást?
(Itt a mozgási energián van a hangsúly!)
Vagyis ha nemmozognak, akkor megszûnik az õket összetartó erõ, és ezáltal végtelenül könnyen elmozdíthatók egymáshoz képest.
Ez azt is bizonyítaná, hogy a térgörbületek csak a térhez viszonyított nullától különbözõ sebességgel mozgó elemeknél jelenik meg, következésképpen csak a térhez viszonyított x sebességgel mozgó objektumoknak van gravitációs ereje.
Mert ha igen,akkor gondoljunk csak arra, hogy ha úszunk egy folyóban, és közeledik egy motorcsónak,és mi lemerülünk a felszín alá (Na nem a csónak elõtt!),akkor a víz alatt már messzirõl halljuk a csónak hangját, mígy a csónak által keltett hullámok csak lehet hogy percekkel késõbb érnek ide.
Vízalatt érzékelt hang=a lézer megpillantásával, felszínen és vízalatt is érzékelt hullám=a lézer becsapódásával?
Sziasztok!
Egyre ritkábban kerülök a gép elé, de attól még engem is érdekel a téma. Ezúttal is sok érdekes hozzászólást olvastam tõletek.Különösen tetszik ez a bizonyos négydimenziós proton. Viszont szeretnék egy kicsit visszatérni az ûrhajó és a fény egymáshoz viszonyított sebességéhez. Csak egy gondolat.
Ha egy hosszú kötélnek az egyik végét meghúzzuk, akkor ha nemszámítjuk a kötél nyúlását, akkor a húzást a másik oldalon is ugyanakkor kell tapasztalnunk. De ugyanez az eset áll fenn akkor is , ha egy hosszú vascsõvel játszuk el ugyanezt negatív elõjellel.
Vajon a fény is ugyanígy közvetítõdik?
Van mégegy kérdésem. Egy gagyi ûrhajós-lövöldözõs játékban találkoztam elõször ezzel a kérdéssel. Nevezetesen ha egy lézerfegyverbõl kilõnek egy nyalábot az én nagyon messze lévõ hajómra, akkor a játék szerint mielõtt az becsapódna én meglátom, hogy közeledik felém. Ez igaz?
A részletesebb magyarázatokat az alapfogalmakról az "Elektromágnesesség anyagisága" topicban találhatsz..
Érdemes visszalapozni a könnyû megértéshez az alapozás elejére..
Szia!
Az elektron is 4D-s. Sõt igazán csak az elemi részecskék 4D-sek.
Ahogy a proton három golyója ha állna, három golyó lenne csak, ugyanúgy az elektron is egész más lenne, ha az idõ kordináta mentén "állnánk", vagyis megfagyna az idõ..
Térdimenzió-e az idõ? Olyan értelemben igen, hogy csak az idõ múlásával alakulnak ki az általunk ismert dolgok..
Ha pl. megfagyna az idõ akkor nem lenne látható semmi.. A részecskéink helyén végtelenül kicsiny pontocskák lennének.. Bruuhhh!
Nos az a 3D-s ami .. kezdhetném, de félrevezetnélek.
A mi világunkban minden 4D-s. Három irány és egy idõ kordináta tartozik egy testhez.
Gondolj csak bele! Minden mozog, rezeg, száguldozik.. Ezért nem csak az a hely számít ahol valamelyik része éppen van, hanem az is ahol lesz.. Na igen de a két hely között van az idõ! Vagy úgy is mondhatjuk hogy az idõ kordináta..
Az elektron, proton szintén 4D-s. (A protonban 3 db "golyó" (kvark) eszeveszett tempóban kering a közös középpont körül. Így 3D-ben (idõ pillanatban) csak 3 golyó, de 4D-ben már protonnak látszik.)
ja csak nem tudtam, h az is foton... igen de a labda 3Ds az elektron 1, nem? a protonnak is van spinje nem?...de az 3D-s. Érdekes...mi lehet a kettõ között a különbség...?
spin, graviton...
A spin jelentése: perdület. Éppen az elõbb utaltam a "megnyesett" labdára. Vagyis minden megnyesett labdának van spinje - perdülete.
Tehát ha egy részecskérõl azt tapasztaljuk, hogy van perdülete, akkor "tudományos" nyelvhasználattal azt mondjuk, hogy spinje van..
A graviton.. Egyes gravitációs elméletekben a gravitációt közvetítõ fotont nevezik gravitonnak.
Köszi... tudnád szemléltetni valamiképpen a spin-t is?...mert nem értem mi az...legalábbis nem tudom elképzelni.
Szia!
Idõutazás? Nem rossz, de kissé túlzás. Azért mert néhányan hajlanak a vonzás "idõben visszafelé haladó taszításként" magyarázni, (nem túl eredeti módon,) attól még nincs idõben visszafelé haladás. Különben is a vonzásnak egészen más a magyarázata. Egyszerû példával élve, ping-pongban vagy teniszben minden napos a nyesett labda.. Lepattan, de "visszafelé". Hogyan lehet ez? Nagyon egyszerûen. A pörgését vitte magával, és amikor kapcsolatba került egy tárggyal (asztal, föld, padló..) akkor átadja a forgását és "visszafelé pörögve pattan. A fotonokkal is hasonló a helyzet. Egy részük hordozhat "visszafelé ható" impulzust. Így amikor eltalálnak valamit, azt nem "tovább lökik" mint ahogy egyszerû ütközéseknél megszoktuk, hanem "visszarántják"..
A gravitáció magyarázatánál azt írtam, hogy a gravitációs fotonok az egyedül ilyenek. Nos ez fél igazság. Mert ez csak azon fotonok körére igaz amelyeknek a közvetlen hatásával találkozunk, úgy mint gravitációs vonzás.
A protonok, neutronok negatív impulzust szállító fotonjainak többsége az elektronfelhõbe elnyelõdik, az elektronok taszító fotonjaival közel teljesen semlegesítik egymást..
Egyszerûsítve ami kimarad azt érzékeljük gravitációként..
Úgy tudom, a fizikusok véleménye szerint a fény terjedése maga az idõ múlása. Ezt támasztaná alá a minkowski térgeometria is, ahol megjelenik az idõ, mint a negyedik dimenzió, és mindez a fény térbeli terjedésében kifejezve. A spec rel is nagyjából a fényhez való viszonyítgatásokon alapszik... Úgy tûnik a fény a fizika világában egy misztikus központi szerepet játszik. Pont úgy ahogy az ember életében is a látható fény, hiszen ebbõl a forrásból kapjuk a legtöbb információt... Lehet h csak nekem tûnik ilyen misztikusnak a fény,mert nem nagyon értem meg a specrel és ahhoz hasonló fizikai jelenségeket...vagycsak nem képletekben gondolkodok....mindenesetre számomra ez egy kicsit megmagyarázhatatlan, és rejtélyes... De azt magyarázza meg nekem valaki,hogy egy "olyan egyszerû" folyamatból, mint 2 hidrogén atom fúziója után kisugárzódó energiamaradék, hogy okozhat ilyen misztikumot, hogy magát az idéutazást véljük benne....
bocs, h ennyire visszaírok, de megfogadtam Albertus tanácsát, és visszaolvastam egy kicsit...
ha mondjuk két vonat (A és B)megy egmássla szemben,A sebessége 50, B sebessége 60, akkor A sebessége B-hez viszonyítva 110.Ugyanis A sajaátmagát álónak érzékeli, ezért a saját sebessége áttevõdik B-re, így lesz 110.De ha egy ûrhajós a fénnyel szemben megy 100.000 km/s-el,és ha megméri a fény sebességét, 300.000 km/s-et kap.nem változik. Ennek fügvényében lehet is "érezni", h milyen hatásai vannak a mozgásnak...
Ok. Szerinted ha a Gellért-hegy alá a Duna magasságában egy akkora lapot tolnánk, hogy az egész hegy ráférjen és felemelnénk két méter magasra, mennyi munkát kellene végezni a lebegtetés fenntartásához??
1 Wh ... 1000 kWh ?? vagy semennyit?
Segítõ kérdés: az asztalnak mennyi munkát kell végeznie a ráhelyezett almán, hogy ne nyomódjon bele az alma ??
Az egyik: az MM egyáltalán nem bizonyít semmit. Csupán azért mert nem sugárzással, hanem vezetéssel terjed a berendezésben a fény. Arról pedig 1881 óta tudjuk, hogy a fényvezetõvel együtt elmozdul a fény is.. Persze, hogy nem jöhet létre interferenciakép változás.. Arról nem is szólva, hogy az MM berendezésnek a föld forgásából származó relativisztikus sebességváltozást ki kellene mutatnia, de még erre sem képes..
A másik: hullámok vezetõ közeg nélkül nem terjednek. Így ha hullámokat emlegetsz, ezzel egyben deklarálod a vezetõ közeget is.. Vagyis az éter létét.
Ami még szerinted is csacskaság.. Így Önmagaddal kerültél ellentmondásba.
Ó, nagyon sok féle elmélet van a piacon.. Többek között Iszugyi doktor gravitációs töltésekrõl szóló elmélete is.. Mégsem fogadnak el mindent..
A foton kifejezést, c-vel haladó energiacsomag megjelölésére használtam. Ez önmagában nem több és nem kevesebb, sõt! nem zár ki pontosabb megközelítéseket sem.
Nos, attól, hogy számunkra nincs tömege a haladó fotonnak, még nem jelenti, hogy nincs is..DE ezt a tömeget majd csak akkor érzékelhetjük, akkor kerülhetünk vele kapcsolatba, ha visszalassul c-alá.. Vagyis befogódik.
Ha valami fénysebességgel halad, akkor számunkra nincs tömege, hiszen akkor a tömeget számunkra jelentõ hatások forrása is fénysebességgel halad. Így a tömeget jelentõ hatások soha nem érhetnének el hozzánk egy fotonról..
A biliárdgolyó-lyuk és a lyukas tér összehozása eléggé pikáns, de egyben sajnos nagyon téves..
Gondolj csak bele! A semmi maga a határ nélküli lyuk.. Ez maga az üres tér. Ugye a lyukat szerinted is butaság tovább lyukasztani?
Az a gond, hogy az a tömegnövekedés szempontjából lényegtelen, hogy két vagy több tömeg egymáshoz képest mekkora sebességgel mozog.. Arról már nem is szólva, hogy nem így számolandó a relatív sebességük..
Azt írod, hogy nem volt érthetõ a válasz.. Nos akkor más megközelítésben:
Azt tudjuk, hogy a fény fotonjai "automatikusan" fénysebességgel haladnak. Akkor már kézenfekvõ a megoldás: hozzájuk viszonyítsd a sebességed. Ha azonos sebességgel haladsz akkor fénysebességgel, ha felel olyan gyorsan akkor a fénysebesség felével haladsz..
Miven ugyanannyi elektronnak kell visszjönni másodpercenként, mint amennyit kilöksz, emiatt a távolodó sugárban a nagyobb sebesség miatt kevesebb elektron lesz mint a visszafele haladóban. Vagyis nem mûködik a ketyere.
Szomorú, hogy valaki ír egy cikket amiben megpróbálja elmagyarázni miért is nem lehet rejtett paraméter az EPR kisérletben, és az emberek fejében ennyi marad meg belõle, hogy 'az ember párok is hasonlóan viselkednek'. Falra hányt borsó, mit ér a szó.
Az én fejemben itt van, a szomszédéban ott van, a tiédben amott. Az érzékszervek, beleértve a gondolkodást is alapot nyújtanak ahhoz, hogy azt gondoljuk, valóban ott vannak. Máskülönben mi alapján jelennének meg hasonlóan a jelenségek más-más fejben? Ha a jelenségek nem is lennének valóságosak, azt az emberek akkor is különbözõ helyeken tapasztalhatják, ez az alapja a bizonyítható tudásnak.
Igen, lógnak a jelenségek a levegõben: 1-a fény minden mozgó megfigyelõ szerint c-vel halad. 2-EPR párok, ugyan a relativitás szerint nincs fénysebesség feletti információközlés, mégis az EPR párnál BIZONYíTHATÓAN egyszerre dõl el a két távoli részecske tulajdonsága, és azok mindig ellentétesek, kiegészítik egymást. A relativitás és a QM a jelenleg két vezetõ(és mûködõ) elmélet. Az egyik a nagyonnagy tárgyakat írja le, másik a nagyonkicsiket. És mindegyik olyanokat állít, ami nem passzol a másikhoz.
Tehát az agy a világegyetem olyan ici-pici szikrája, amiben tapasztalható a hasonlóság? Akkor mégsem hiányzik a világból a törvényszerûség, hisz az egész világé itt van a fejemben. zárójelbenkérdõjel :P
Az emberi agy hasonlóságra épít. De kérdem én, amitket mi hasonlónak látunk, azok ténylegesen hasonlítanak egymáshoz, közük van egymáshoz? Vagy csak annyi köztük a kapcsolat, hogy az agy összekapcsolta õket?
A mi tudományunk csak kis energiákon mûködik, és nagy méretekben, sokatomos stabil állapotú rendszerekben.
Ez a mi tudományunk.
Ameddig kis energiával keringetsz vizet, addig szépen az egyenletek szerint áramlik a víz. Ahogy növeled az energiát, megjelenik a káosz, dobhatod az egyenleteket a kukába. Úgy áramlik a víz, mint a ki megkergült. Én láttam azt a kisérletet. Minden fizikaoktatást azzal a videóval kezdenék.
"Hogyha feltételezzük hogy a véletlen nem létezik, és minden determinisztikus, akkor tulajdonképpen semmiképp sem tudunk változtatni semmin, sõt kellemetlen feltételezés hogy elegendõ infomáció birtokában "megjósolhatjuk" a jövõt, de semmit sem tehetünk a bekövetkezése ellen."
Nem igaz. Olyan szinten KÁOSZ a világ, hogy már egy kis elektronra se lehet megjósolni, mikor merre fog menni.
Semmiféle determinizmus NINCS.
Teljes kiszámíthatatlanság, és elõreláthatatlan események vannak. Befolyásolni lehetne a világot, csak ahhoz ész is kellene, nem 5 milliárd zombi.
A fotonnak nincs nyugalmi tömege, de van az energiájából adódó tömege. Ha valami elnyeli a fotont igenis megváltozik a tömege. Ez a tömeg-energia ekvivalencia.
Mond valamit a Heisenberg-féle határozatlansági reláció? A hely és impulzus szorzata nem lehet kisebb h-nál. Ha mondjuk az atommagba kényszeríted az elektront, akkor megnõ az impulzus határozatlansága, nem tud ott maradni, nem tud belezuhanni.