Valaki hozzáértõ tudna nekem felvilágosítást adni abban, hogy honnan ered a karma teóriája? Hol merül fel ez történelemben elõször és ott nagyjából pontosan mi mondanak róla?
én mostanában kezdtem el hinni a karmában my name is earl hatására (mindenkinek ajánlom ezt a sorozatot! humoros és elgondolkodtató)...kicsit utánanéztem a dolgoknak, de anyukám amúgy is benne van az ilyen "ezoterikus" dolgokban,szóval nem áll messze tõlem ez az egész... meg azóta történt velem egy-két dolog, ami csak erõsíti bennem a létezését
hellosziaztog
váhá upp
yat-tan yee-fook saam bai-fut
Hát igen. Legközelebb majd reméljük inkább a megjavítás mellett dönt.
karma: minap leszakadt egy társasház erkélye, és meghalt egy idõs nõ. Az erkélyeket már többször megakarták csinálni, de minden alkalommal ez a nõ vétozta meg a felujitást. hm...
egyébként ha bolondnak születek és velem viccelõdnek mások, akkor akik velem viccelõdnek szintén rosszat tesznek tehát õk is bolondok lesznek következõ életükben, de mivel én nem tudok sok jót tenni én bolond maradok, tehát pár év mulva mindenki bolond lesz! (kukacos :P)
A viccelQdök vigyázzanak, nehogy bolondnak szülessenek és majd velük viccelgessenek mások :) érdemes elgondolkozni és viselkedni.
Nem leszel állat, csak ember leszel, de nem mindegy, hogy viselkedésed alapján koldus leszel-e akibe belerúgnak, vagy kicsit gazdagabb értelmesebb ember, akit tisztelhetnek jóságáért, szívéért.. stb..
Múltbeli tetteink és aktuális sorsunk között ok-okozati összefüggés van: ezt nevezzük karmának. A karma a kiegyenlítõdés törvénye, gondoskodik arról, hogy az ember ugyanazzal a problématípussal mindaddig konfrontálódjon, amíg cselekedeteivel meg nem oldja, s önmagát alá nem rendeli a törvényszerûségnek. Ezért valamennyi tettünk, sõt minden gondolatunk halhatatlan és kitörölhetetlen. Minden tett és minden gondolat ugyanis kiegyenlítõdésre vár. A karma törvénye azt követeli az embertõl, hogy sorsáért viselje a teljes felelõsséget. Érthetõ az a széleskörû háritás, amelyet a reinkarnációval kapcsolatban tapasztalunk: fáradsággal összeeszkábáltuk azokat a végre tökéletesnek tûnõ elméleteket, amelyek megszabadítanak a felelõsségtõl, s a bûnösséget a társadalomra, a betegséget keltõ anyagokra, vagy a gonosz véletlenre vetíthetjük. Világos, hogy felháborodást szül, ha leleplezzük az emberi ravaszság e rafinált elméleteit, ha öncsalásnak nevezzük õket - mert ha összedõlnek, a vétkest ismét csak önmagunkban kereshetjük. Ezek a mai modellek teoretikusan kiválóan funkcionálnak - azt pedig hogy a gyakorlatban csõdöt mondanak, a haladásba vetett pozitivisztikus hiszékenység ügyesen leplezi . Ha viszont az ember õszinte kezd lenni önmagával, rá kell jönnie, hogy a dolgok értelme csak úgy ismerhetõ fel, ha mindazért ami történik vele, amit átél, maga vállalja a teljes felelõsséget. A felelõsség elválaszthatatlan a dolgok értelmétõl - kölcsönösen feltételezik egymást.
A halál és az élet, akárcsak az éjszaka-nappal állandó váltakozása természetes folyamat. Amikor reggel felébredünk, hogy nekikezdjünk egy új napnak, akkor ez a nap még egészen tisztán áll elöttünk, mi döntjük el, mire használjuk, hogyan alakítjuk. Másrészrõl viszont az új nap történéseit szükségképpen meghatározza az, amit az elõzõ napokon tettünk és átéltünk. Ha valaki az utóbbi idõben mindenkivel konfliktusba került a környezetében, vagy jelentõs adósságot csinált, esetleg testét, lelkét elhanyagolta, akkor ez befolyásolni fogja az új napot; bár a nap önmagában korlátlan lehetõségeket hordoz. Nehéz felfognunk, hogy minden új nap a múlt befolyása alatt áll, ugyanakkor azonban új, kihasználatlan lehetõségekben is gazdag. Minden új élet új esély, amely lehetõségek tömegét kínálja, egyszersmind azonban az eddigi reinkarnációs lánc következménye is, amely eddigi problémáinkat, elkövetett hibáinkat illetve tapasztalatainkat, felismeréseinket tükrözi. Egyetlen új nap kezdetén sem tehetjük meg nem történtté addigi tetteinket, gondolatainkat és cselekedeteinket, egy új inkarnációban sem semmisithetjük meg múltunkat, ugyanazt kell tovább szõnünk, amit addig szõttünk. Hogy hogyan, az már saját tudati fejlettségünkön múlik.
Végülis ez nem vélemény kérdése, de 10/1 ember ismeri el a karmát sztem. Az is karma ha nem kötöd be a cipõfûzõd is elesel. Csak ezt mindenki elfogadja. Ez ugyanugy jelen van máshol is, csak nem ismerik fel az emberek :)
Nem az ilyen kis dolgokra kell gondolni, hanem a valamivel nagyobbakra. Minden tettnek következménye van, magyarul amit adsz, azt kapod vissza az élettõl.
Mit szeretnél tudni a karmáról, azonkívql, hogy a karma a cselekedeteid kozmikus visszahatása. Szerezhetsz jó és rossz karmát, attól függ sorsod alakulása következQ életedben.
Örülök hogy mindenki sikeresen elkezdett offolni, rátérhetnénk a témára is néhanapján nem gondoljátok?
Jah jó kis hey a Karma a westend teteén ;) viccet félretéve minden valási népnek volt van lesz egy a lélehet megfogalmazó fogalma akármien megnyilvánulásban de már ottvan pl Egyiptomban a "KÁ" A ferdéknél a "csí" és még sorolhatnám....
jól van késõbb úgyis errõl fog szólni a topik, ha megéli
tudod mostanában már elõre hozzászólunk dolgokhoz és nyitunk topikokat, arra az esetre, ha mégis úgy lenne a dolog
Informatika és tudomány
