Hát ez az! Én azt mondom, nem tudom, de van rá x% esély. De van, aki azt mondja, 0% az esély.
(De ebben nem is merül ki a dolog, hogy OK, van valamire x% esély. El lehet kezdeni próbálni mögé nézni a dolgoknak, összefüggéseket keresni, stb. Halkan megsúgom, ez is hozzátartozik a tudományhoz. Így kezdtek el valaha vizsgálni sok dolgot, amit ma már "ténynek" veszünk, stb. És ma már tudják, hogy milyen képlékeny dolog is az, hogy "valóság".)
Dez irta: >> Én szemellenzõ nélkül próbálom nézni a dolgokat. Egyátalán nem hiszek el mindent elsõre. Sõt, másodszorra sem. Nem így állok hozzá. Mindenhez valószínûségeket rendelek.
Ehhez a mondatodhoz feltétel nélkül csatlakozom :-))) Tényleg... Csak talán kisebb valószínûséget rendelek a misztikus, megismételhetetlen dolgok "irracionális" magyarázatának mint Te.
Egy híres amerikai bíró, Jerome Frank egyszer azt mondta: "A tények nem sétálnak be maguktól a bíróságra" :-))) (minden tényt (bizonyítékot) mindenki a sáját világképe szûrõjén keresztül értelmez.)
Arra meg hogy kinek van igaza: A rabbihoz elmegy a zsidó hitközösség egy tagja, és panaszkodik, hogy szomszédja a kertben avart éget, és ez zavarja õt, és mit mond a Tóra? A rabbi hosszasan gondolkozik, és végül azt mondja: "alaposan átgondoltam a kérdést, és igazad van. Hívd ide a szomszédodat." Jön a szomszéd: "miért nem csinálhatok a kertemben azt amit akarok? Mmit mond erre a tóra?" A rabbi gondolkozik: "fiam, azt kell mondjam igazad van, a saját kertedben a magad ura vagy". Felhördül a rabbi segédje: "de rabbi, nem lehet mindkettõjüknek igazuk!" a rabbi eltöpreng: "tudod fiam.... igazad van"
szóval nehéz elkülöníteni a "tényeket" azaz a valóság részeit az "eszméktõl".
Ha nem hiszed, nézd meg, milyen általános, absztrakt fogalmakban gondolkozol, a tudatodtól független valóság minden egyes történése viszont abszolút speciális és megismételhetetlen. A tudomány egyik sarokköve az úgynevezett "lényegtelen körülmények" kizárása. (pl a hõteljesítményt mérõ személy szereti-e a fagylaltot) azonban ezzel kizárjuk a megismerés teljességét.
Tulajdonképpen pontosan milyen hozzáállással? Hogy mindent kipróbálhatsz? Vagy azzal, hogy ezt és ezt felesleges kipróbálni, mert úgyis tudom, hogy nincs ott semmi, stb.?
A modern fizikában nem sokra mész a realizmusoddal...
Egyébként valaminek az elutasítása, anélkül, hogy bizonyítani tudnád, hogy nincs, ugyanúgy hit. De az is egy hit, hogy a tudomány mindenre kiterjed.
Én szemellenzõ nélkül próbálom nézni a dolgokat. Egyátalán nem hiszek el mindent elsõre. Sõt, másodszorra sem. Nem így állok hozzá. Mindenhez valószínûségeket rendelek. És az egészbõl egy bináris fát állítok fel. És ebben nem csak egy ágnak van létjogosultsága, hanem jópárnak. Mellesleg a tudomány is így nagyjából mûködik.
Ne haragudj, de ez hülye kérdés volt. Egyébként sem jellemzõ rám a "hit" és hiszékenység. Velem kapcsolatban maximum azt írhattad volna, hogy én _feltételezem_, hogy van az asztalodon egy kulcstartó, de ez sem igaz, mert leszarom, hogy van-e ott kulcstartód, vagy nincs.
Az asztalomon van egy kulcstartó. dez azt hiszi, hogy van az asztalomon egy kulcstartó. lola azt hiszi, hogy nincs az asztalomon kulcstartó.
Melyiknek van igaza? :-)
"OK, de ha pl. hozzá sem nyúlsz egy villanykapcsolóhoz, mert nem hiszed el, hogy attól "világosság lesz", akkor... sötétben maradsz. :)"
Ezen gondolkodtam tegnap. Elõször túl akartam bonyolítani, de rájöttem rossz helyen kutatok. A válasz egyszerû: Ha még nem kapcsoltam föl villanyt, addig számomra lehet egy hit, hogy világosság lesz, vagy nem lesz világosság, de minden egyes esetben meg tudok róla gyõzõdni, tudom bizonyítani, hogy ha megnyomom a gombot, mi történik. Melyik az a része a világnak, ami ezzel a hozzáállással nem nyilvánulhat meg?
Ezt komolyan gondolod? Szerintem, ha nem tudod, mit jelent egy kifejezés, nézz utána... Olyasmit kérdõjelezel meg, ami jól ismert dolog, tény. Ez teljesen tudománytalan. Egyébként azt jelenti, hogy többmindent tud befogadni, felfogni az illetõ (átmenetileg), mennyiségileg és minõségileg is. (Ha csak ez a hatása lenne, az hasznos lenne, de sajnos emellett jelentkeznek mellékhatások, pl. amit már leírtam [felerõsödött szuggesszibilitás - egyeseknél kontrollálhatatlanul]. Amit említettél, az ide tartozik. [Ja, már megint nem ismersz egy amúgy általában ismert kifejezést?] Amikor felfedezték az anyagot, szenzációnak számított, aztán amikor kiderültek a mellékhatások, betiltották.)
És nincs itt semmiféle szellemmizéria (amit írtam csak példa volt), csak a te szûklátokörûséged.
És mit tágít rajta? Okosabb leszel? Mert ez nem valószínû. Vagy talán úgy, mint a klasszikus esetben, hogy azt hiszed, hogy tudsz repülni, kiugrasz az ablakon és kiderül, hogy mégsem? Ez az egész szellemmizériád pedig egyenesen siralmas.
Ráadásul van egy másik aspektusa is a dolognak, egy fajta lustaság, amit magamon tapasztalok néha;)
Ha megadatik a tudás, szerintem az ember hajlamos direkt vaknak tetetni magát, mert a tudás, a tudatosság kurva macerás dolog tudd lenni! Általában azt jelenti, hogy meg kell változnunk, ráadásul nem olyan módon, ahogy az a rózsaszínû álmainkban van. Felelõsséget kell vállalnunk, törõdnünk olyannal amire régebben nem kellett figyelni. Akkor már kényelmesebb nem is tudni az egészrõl.
Még nincs meg a válasz, de odamentem a tükörhöz, háromszor elmondtam, hogy kampókéz, és nem történt semmi. A lépcsõ fölötti lámpa kapcsolóját megnyomtam, és nem kapcsolt föl.
Azt hiszem a válaszom is ezekre a hibákra fog épülni. :-)
Nyilván valamelyik fullerén molekulára gondolsz. Ennek interferenciája is lehetséges, ha egy interferenciára képes közeggel (pl. elektromágneses mezõvel) olyan kölcsönhatásban van, amely nem szórja meg véletlenszerûen a fázist. Úgy tûnhet, hogy a közvetettség miatt ez nem is "igazi interferencia" - csakhogy a közönséges fényinterferenciánál is az van, hogy pl. az üvegen áthaladó (és interferenciára képes!) foton garantáltan nem azonos azzal, amelyik belépett az üvegbe. Ilyenkor a foton interferenciája is más fotonok (sõt, elektronok) közvetítésével zajlik. Az interferenciánál egyszerûen a fáziskapcsolat a lényeg.
Érteni senki nem érti, mert a kvantummechnek nincs szemléletes képe a világra!!!! A rel elmélet viszont viszonylag érthetõ.
Általában a relativitás elmélet nem összesgyeztethetetlen a kvantummechanikával, ezekben az esetekben legfeljebb nincs közös nevezõ, mert a gravitáció kvantummechanikai leírása még nem létezik. Ott pl ahol a kvantummechanikában felmerül a tömeg és az idõ általában használható kiegészítésként a relativitás elmélet. De a gravitációs erõ akkor sincs a kvantummechanika szerint rendesen lemodellezve.
Bizonyos esetekben viszont ellentmondanak egymásnak: Pl fekete lyukak, ezek a klasszikus csak relativitás elméletet használva leírásukra, feneketlen zsákok, amibõl semmi nem menekülhet. Aztán Hawking el kezdte õket vizsgálni és a kvantummechanika törvényei szerint még sugároznak is, ráadásul a legújabb elmélete szerint még eseményhorizontja sincs, szal egyre kevésbé feketelyuk szerû. Egy nem rég megjelent kvantummechanikai alapú elmélet szerint pedig nincsenek is ilyen képzõdmények!
Más pl a kvantumteleportáció/telepátia pedig teljesen értelmezhetetlen a relativitás elmélet számára!
OK, de ha pl. hozzá sem nyúlsz egy villanykapcsolóhoz, mert nem hiszed el, hogy attól "világosság lesz", akkor... sötétben maradsz. :)
Na mondjuk a vallások nagyrészt meg pont olyan emberekre apellálnak, akik ugyanúgy nem nyúlnak a kapcsolóhoz, és beérik a hittel, hogy ha felkapcsolnák, világos lenne (és elhiszik a történeteket, hogy akkor mit látnának).
"például megmagyarázhatatlan - egyanlõre - hogyan tud egy atomi méretû test EGYSZERRE átmenni két résen, hogy aztán saját magával interferáljon"
lool ezt mar reg megmagyaraztak, jezusom LowEnd ne egesd mar magad plz
te nagyon nem vagy tisztaban a dolgokkal:
"csak sajnos nem lehet a másik nagyon jó elmélettel, a relativitáselmélettel összeegyeztetni."
ezt te bizonyitottad be? pont az hogy nagyon sok mindenre ravilagitott a relativ.elm. helyessegere es megforditasara is egyarant. lol hany eves vagy te?
"Mondom, egyesek számára nem nyilvánul meg - mások számára meg igen. Tehát számukra megtapasztalható." - Igen. Én is ezen gondolkodtam mielõtt elmentem délben. Erre írtam, hogy akkor vagy hiszek benne, vagy nem. Természetesen nem zárom ki. És nem is tudod, mennyire szeretem a szellem-históriákat.
Nem. Én nem tagadom egy hit tárgyát. Nyitott vagyok rájuk. Nyugodtan jöjjön, és nyilvánuljon meg, örülni fogok neki, ha olyan dolgokat tapasztalok meg, amiket csak kevés ember tapasztal. Addig nem fogok benne hinni. Ez abszolut személyes, de én úgy vallom, hogy ha Isten, egy szellem, vagy egy hit tárgya létezik, akkor nekem nem kell benne hinnem.
Nem csak erre a szellemesre gondoltam. Hanem esetenkénti spontán clair-voyance-ra (amikor úgymond egy pillanatra bekapcsol a 7. érzék), telepátióra (pl. amikor közeli hozzátartozók megérzik, hogy komoly bajban van a másik - erre persze vannak különféle tudományos magyarátatok is, de mind csak próbálkozás-jellegû).
Vagy itt van a tudat. Lásd alább, amit errõl írtam. (És nézz utána szakirodalmakban, mielõtt hozod a szokásos kifogásokat, mert nincs kedvem már sokadszorra végigrágni.)
Az LSD jól ismerten tudattágító hatású (ez azt jelenti, hogy olyan dolgok is bekerülnek az illetõ tudatába, amikre addig "nem volt vevõ" [genetikai és/vagy személyes fejlõdési alapon]), ugyannakkor (átmenetileg) igencsak felerõsíti a szuggesszibilitást is - ez lehet saját "ötlet" is, pl. kitalálok egy történést, és már érzem is, mintha valóban megtörténne, de ez megfelelõ felkészültség esetén kontrollálható, azaz többnyire különbséget tud tenni az ember a valóság és a képzelet között (kivéve, aki túl könnyen hisz a szemének :) ). De azért ezt a két dolgot nem lehet mindíg teljesen szétválasztani. Szóval egy kicsit becsapós lehet.
Úgy gondolom, meditációval messzebbre lehet jutni, csak persze sokkal lassabban, de az eredmény tisztább tudás. Pl. jól látom, hogy ilyen vita keretében úgysem foglak tudni meggyõzni... :)
Erre gondoltál: Dez irta: "Mi van akkor, ha "beszél hozzád" egy szellem, nem pl. nem mond mindíg igazat, így nincs semmi fogódzkodó? Akkor kívülrõl nézve csak hallucinálsz. Vagy ha egy jós néha jól érez meg dolgokat, néha nem."
Szerintem az a jós aki csak az esetek 50% ában találja ki hogy melyik felére esik a pénzérme, az nem jós... Illetve ennyire én is az vagyok :-)
Eddig elég könnyû volt a válasz.
Ha csak neked sugdos a szellem, és kamuzik is néha? Hááát... ha velem történne, azt gondoltam hogy megsütötte a fejem a nap :-), komolyra fordítva a szót, nem kizárt hogy tényleg szellem, és tényleg súg, csak hazudós egy kicsit, de mivel az állításai ellenõrizhetetlenek, és (amennyiben) a statisztikai átlagtól (a találgatástól) nem térne el az eredmény.... hát nem tudom...
a napszúrás egyszerûbb magyarázat lenne. Persze a tánti szelleme is bosszút állhat így az ellopott befõttekért.
Szóval tényleg nem tudom. Mivel joghallgató vagyok, érdekel a tények és bizonyítékok viszonya. Mi a tény? Amit mindenki elhisz? (lapos a föld) Amit tapasztalunk? (ki látott már kilobájtot? :-))
A világban levõ boldogulásunkhoz szükséges a megtapasztalható dolgokra és az abból levont következtetésekre támaszkodnunk.
Egy LSD fogyasztó is persze sok olyan dolgot él meg valóságosnak amit senki más nem lát, akár a rég halott általános iskolai pedellus is körbekergetheti az udvaron, azonban az elfogadott álláspont az, hogy ezek a képek csak az agymûködés (ideiglenes) zavárának eredményei.
Megjegyzem, az LSD fogyasztók egy része meg van arról gyõzõdve, hogy az acid-on keresztül betekintést nyernek valamilyen mélyebb dimenzióba, meg ilyenek.
Bár a fizikatudásod számomra vitathatatlannak tûnik (másik topic), és nem akarok veled vitába szállni, de nem fotonra gondoltam, az még számomra is könnyen elképzelhetõ, hanem a "focilabda molekulára" (hatvanvalahány szénatom, rendezett szerkezetben), elég furcsán hat 3 dimenziós térben (oké - oké legyen 4 és téridõ) hogy egy TEST és nem egy hol hullám hol részecsketerméyszetû dolog hullámként viselkedik. Ismerted a kisérletet?
LowEnd!
Az ebben a topicban folyó vitába nem akarok beszállni, mert a véleményemet nagyon jól képviseled. Maximálisan egyetértek Veled!
"például megmagyarázhatatlan - egyanlõre - hogyan tud egy atomi méretû test EGYSZERRE átmenni két résen, hogy aztán saját magával interferáljon" Szerencsére nem kell ragaszkodnunk ahhoz az elképzeléshez, hogy pl. egy foton ugyanolyan pici térrészre korlátozódik a haladása közben is, mint amilyen pici helyrõl (pl. elektronról) kisugárzódott korábban, és amilyen pici helyen (egy másik elektronon) majd késõbb elnyelõdik.
Ahogyan ahhoz az elképzeléshez sem kell ragaszkodnunk, hogy ha egy fürdõkádba egyik helyen beleöntöttünk egy pohár vizet, egy másik helyén pedig kimerjük, akkor a pohár víz a kádban "egyben" tenné meg a két hely közötti utat.
Más dolog egy részecske kisugárzódása és elnyelõdése (ez kvantált), és más dolog a terjedése (ez meg hullámszerû).
Lécci hozz valami példát... Szerintem ugyanis nincs olyan adat, ami a tudomány (mint eszme) számára értékelhetetlen lenne.
(az értékelhetetlen nem összekeverendõ a megmagyarázhatatlannal. például megmagyarázhatatlan - egyanlõre - hogyan tud egy atomi méretû test EGYSZERRE átmenni két résen, hogy aztán saját magával interferáljon, de ezek az eredmények nem értékelhetetlenek.)
Szóval õszintén mondom nem tudom mire gondolsz
Mondom, egyesek számára nem nyilvánul meg - mások számára meg igen. Tehát számukra megtapasztalható. Csak mondjuk nem tudnak a tudomány számára értékelhetõ adattal szolgálni.
Lehet hogy ebben igazad van. Én azonban úgy gondolom hogy a valóságnak az a része, ami "nem nyilvánul meg", az nem valóság (így tisztán tudományos szempontból érdektelen), illetve ha állítólag valóság de ab ovo megismerhetetlen - láthatatlan - mérhetetlen - felfoghatatlan, akkor nem bír jelentõséggel a világ számára.
Igy például: minden racionális elme számára nagyon valószínû hogy az ember nem az egyedüli értelmes életforma a világmindenségben. Feltételezve, hogy a mindenség és az idõ "végtelen", így nagyjából biztosra vehetõ hogy benne elõbb utóbb kialakul egy olyan békaszerû életforma, amely az összes matematikai problémát meg tudja oldani, két légy lenyelése között. Mivel errõl az életformáról semmiféle adatunk nincsen, így a vele való foglalkozás jobbára a sci-fi regényírók "hatáskörébe" tartozik, az exobiológusok legfeljebb csak egy üveg sör mellett tárgyalnak ilyenrõl. Ugyanis ennek se jelentõsége, se haszna.
Szerintem az emberi elme lehetõségeit az jobban kihasználja, ha túllépünk a farkasember - szellem - vámpír - zombi - sárkány - E.T. mesefigurákon és csak a megtapasztalhatóval foglalkozunk.
(tudományos szempontból persze. Magánemberként nagyon szeretem a sci-fi-t és a meséket.)
Aha, csak mi van akkor, ha pl. azokból a sallangokból, amit levág az a bizonyos borotva, így a tudományos világ számára értéktelen, összeállítható egy "mögöttes" egység? Ami így akár lehet is, meg nem is.
Ma már egyébként nem olyan könnyû bekerülni a "vigyorgóba". Mert pl. ilyen alapon sok tudóst is be lehetne zárni. (Vagy a bezárókat, amikor kiderül, hogy az említett tudósoknak mégis igazuk van, de azt õk nem tudják elfogadni... Lásd kvantum-fizika furcsaságai!)
Tudományos szempontból lehet bármit vizsgálni. Lehet hipotézist, emlméletet felállítani. Elfogadottá azonban csak akkor válik, ha többet magyaráz, meg, vagy a korábban megmyagyarázott jelenségek értelmezését egyszerûbben teszi. (Ezt a gondolkodásmódot hívják Ockham borotvájának (a felesleges sallangot vágja le az elméletekrõl))
Igy hát ha van egy szellem, amit csak te látsz, és az esetek felében hazudik neked pl a fej vagy írás játék kimenetelével kapcsolatban, akkor pont a statisztikai átlagot hozod, a tudósok a legvalószínûbb magyarázatot (mármint azt, hogy agylágyulásod van) fogják elfogadni. Persze nem zárják ki a szellemeket sem, hiszen az nem bizonyítható hogy nincsenek, ezért ezzel kapcsolatban úgy fognak nyilatkozni hogy "roppant valószínûtlen".
Szóval ha nem akarsz bekerülni a vigyorgóba, ahol életed végéig kosarat fonhatsz, ne nagyon mondogasd, hogy olyant látsz, amit senki más nem képes, mert például az UFO-k kisérleteztek rajtad, vagy megtaláltad a fejedben Abdul al Hazred elveszett szellemidézõ könyvét :-)
Mi van akkor, ha "beszél hozzád" egy szellem, nem pl. nem mond mindíg igazat, így nincs semmi fogódzkodó? Akkor kívülrõl nézve csak hallucinálsz. Vagy ha egy jós néha jól érez meg dolgokat, néha nem.
Egyébként a szellemekkel - pontosabban olyan jelenségekkel, amik azt az érzetet keltik a szemtanúban, mintha ott lenne egy szellem - kapcsolatban folynak tudományos vizsgálatok is, de egyelõre csak feltételezések vannak.
Persze nem vetem el egyik létezését sem. Ha szubjektív dolgok, akkor érvelésnek, vagy bizonyításnak van helye?
Tehát ebben az esetben a pszichológus vizsgálja, és méri. De mi a helyzet az asztrológiával, a jóslással, a szellemidézéssel? Én akkor tudok ilyenekkel foglalkozni, ha saját szubjektív tapasztalatom van róla; hat rám.
Van, amikor ez a hatás - vagy pusztán belsõ egymásrahatások - úgymond belevesznek az agy bonyolultságába, így nem mérhetõk, és csak szubjektív tapasztalatokat lehet vizsgálni, ami természettudományosan nem tényszerû. (Tehát pl. a fizikusok számára nem sokat jelent - pl. a pszichológusok már másként állnak hozzá, de azt a fizikusok nem tekintik komoly tudományágnak.)
Nos kétlem, hogy félreérthetõ egy kazán esetén, hogy melyik energiaértéket kell figyelembe venni, legalábbis amíg a kazánok az égés hõjével hevítik fel a vizet. ;)
Vagy már létezik talán földgáz üzemû nukleáris reaktor?
Még annyit, hogy az alsó fûtõérték az az energiamennyiség, ami 1m^3 földgáz elégetésekor felszabadul. A felsõ fûtõérték az az energiamennyiség, ami 1m^3 földgáz elégetése után keletkezõ égésterméket szobahûmérsékletre visszahûtve, a benne rjtõzõ látens hõt kinyerve kapunk. Tehát ezt használják ki a kondenzációs kazánok. A felsõ fûtõérték viszont csak egy elméleti energia mennyiség, alsó viszont a hétköznapokban használotos, gyakorlati érték. Ha a gyakorlati (alsó fûtõérték) vesszük alapul, akkor valóban 109%, ha viszont az elméletileg kinyerhetõ energiát (felsõ fûtõérték), akkor olyan 96-99%.
Van egy olyan sejtésem, hogy ez a "cirko" fûtés elnevezés valami köznyelvi kifejezés lehet, mert én még tényleg nem hallottam ilyet. Van olyan, hogy gravitációs fûtés, ahol szivattyú nélküli rendszerekrõl van szó, jó nagy csõátmérõkkel. Nyáron, a hõmérskéletkülönbség hatására valóban létrejöhet egyfajta cirkuláció, de az egyáltalán nem számottevõ.
Ja, igen! A klímáknál nyáron, ha a külsõ hõmérséklet a helyiségben tartandó hõmérséklet felett van, akkor is kell használni az utófûtõt, ami igen nagy energiapazarlás.
Levegõ-levegõ hõszivattyúról nem tudok, ha lenne is ilyen irtózatosan sok csövet kéne használni. Aklímák nem lehetnek hõszivattyúk, mert a h.sz.-nek az a lényege, hogy a kompresszor által továbbított gáz halmazállapotú közeg a kondenzátorban lekondenzálódik, majd egy folytószelepen áthaladva a teljesen folyékony halmazállapotú közeg az elpárologtatóba kerül, ahol elpárolog, aztán a gáz halmazállapotú közeg visszajut a kompresszorba (így mûködik a hûtõgép is), igaz ez csak az ideális körfolyamat. A klímáknál a belépû friss levegõt -szûrõn átvezetve- télen az elõfûtõvel elõfûtjük, majd nedves hõcserélõvel vizet porlasztunk be (adiabatikus állapotválozás), majd utófûtjük és bejuttatjuk a helyiségbe. Ez csak egy egyszerûbb klíma, vannak ennél jóval bonyolultabbak is, például ahol nedvesség elvonásra van szükség (uszodák). Itt szó sincs hõszivattyúról. Az ablak és split klímák ennél jóval egyszerûbbek, és ezeknél, valamint a fan-coil-oknál szokás használni hûtõgépeket és folyadékhûtõket, de ezeket se lehet hõszivattyúnak tekinteni.
"Egyébként kvantummechanika ez és egy csomó más dolog csak a "nagyon valószínû hipotézis" kategóriába tartozik"
ez mar reg nincs igy, de egy ijen allitast tevo embernek hiaba is kezdenem megmagyarazni a dolgokat. a kvantum~ termodin. mecha. stb mar mind elfogadott tenyek melyekkel nagyon sokat lepett elore a tudomanyunk .....
De legalabb ha nem ertesz hozza akkor ugy ird hogy a velemenyed szerint nem hiszel a kvantumfizikaban. Az a baj nem erzed a mondatod sulyossagat.
Válasz:
Szívesen beszélgetek veled a kvantumfizikáról és a tudományos forradalmak paradigmaváltásairól ha gondolod. Valószínûleg ÉN nem kezdlek el sértegetni, még ha azt hiszem hogy hozzá nem értõ / naív is lennél.
Lényegileg a következõt akartam írni (valószínúleg nem sikerült teljesen megértened): minden fizikai elmélet a valóság leírásának olyan megdönthetõ hipotézise (u.n. paradigmája) amely csak jobb / korszerûbb / több dolgot megmagyarázó elméletnek adja át a helyét. A kvantummechanika egy nagyon jól mûködõ elmélet, csak sajnos nem lehet a másik nagyon jó elmélettel, a relativitáselmélettel összeegyeztetni. Ezért várnak a fizikusok a megváltó új elméletekre.
persze hajlandó vagyok vitatkozni is, sok sikert :-)))
Sklimo és instificu, olvassátok el a korábbi hozzászólásokat :-)
"a földgáz energiatartalmának" - és az ilyen pontatlan megfogalmazás nem szúrja a szemed? ;) Kicsit más energiamennyiséget kapunk pl. a hidrogén egyszerû elégetése, vagy hidrogén-bombában való alkalmazása közben.. (Na ez csak kötekedés volt, persze poénból.)
Te biztos, hogy 109 %-ot mondtál??? bocsi, de ez hihetetlen egy aprónyit. Ha ilyen lenne, akkor valószínüleg vagy marha nagy titokban tartanák, vagy már mindenki használná, hogy energiát nyerjen belõle.
Yepp, az lesz az, a fûtéstechnológia nem erõs oldalam, de hõtannal és hõerõgépekkel foglalkoztam, ezért is olyan istenkáromlás a 109%-os hatásfok az én füleimnek (szemeimnek). Ez ugyanis annyit jelent az én értelmezésem szerint, hogy a földgáz energiatartalmának 109%-a jelenne meg a víz felmelegítésekor. Ez pedig már csak mérnökileg is elképzelhetettlen, hiszen még a 100% sem elérhetõ, lévén kismillió helyen vész el az energia. Veszteségként jelentkezik gyakorlatilag minden hõ, ami nem a felmelegítendõ vízben realizálódik, vagyis ha hõt vesz fel a környezõ levegõ, maga a kazán, de még a kéményen kiáramló fûst hõje is veszteség ebbõl a szempontból...
Nem kötekedésbõl írom, csak pontosításképp, hogy az agyban nem csak egy ütemezés van, hanem egyszerre igen sok különféle frekvencia van jelen, és ezek egymáshoz képesti aránya változik. Az adott területrõl elvezetett EEG-görbén látható hullámok frekvenciája és amplitúdója attól függ, az ott lévõ területen lévõ agysejtek mennyire egységesen vannak összehangol(ód)va. Kisebb egységekben gyorsabban tudnak mûködni, nagyobbakban lassabban. És ez folyamatosan változik. (Ebben a hangolódásban segít nekik egy háttérmechanizmus is, amit talán ilyen órajel-generátornak lehet tekinteni, de akkor ez erõs leegyszerûsítés.)
A -20 +20 pedig csak példa volt, tudom, hogy a gyakorlatban nem ilyen körülmények között mûködnek, bár vannak levegõ-levegõ hõszivattyúk is, pl. az egyszerû klímák is olyanok. Bár ezeknél néha elõfordul, hogy visszafele kell mentetni, hogy télen a jeget leolvassza a külsõ egységrõl. De ez csak gyakorlati megközelítés. A fûtõértéket pedig nemcsak mérni lehet, hanem ki is lehet számolni. Bár a kémiához annyira nem értek, de a kötéserõsségek különbségébõl levezethezõ a felszabaduló energia. Ezért van az, hogy pl. a benzin éghetõ. Mert oxigénnel egyesülve alacsonyabb energiaszintre jut. De úgy is meg lehet határozni, hogy elégetnek egy mol gázt, abból tudják, mennyi víz keletkezik. A víz párolgáshõje szintén ismert és mérhetõ adat, így csak hozzá kell adni.