Istenem, miért nem képesek az emberek konfrontálni önmagukkal. 10-bõl 8 ember megbízhatatlan, csak és kizárólag ezért. Lényeg a lényeg: irigylem azon emberek egyszerû boldogságát, akik kevesebbet értenek meg a világból, mint én.
Igen, én is így vagyok vele. Bár nyilván nem lehetek benne biztos, de körülnézek, és azt látom, hogy sok általam leértékelt ember több örömet él meg az életben, mint én. Ilyenkor általában eljutok ahhoz a kérdéshez, hogy "ha nekem még eszem is van, akkor hogy a picsába van az, hogy folyamatosan pofára esek?". Úgy a magánéletben, mint a munkában. Aztán rájövök, hogy amit én csinálok, az egyfajta szélmalomharc: túl sokat teszek be, tervezek, megbízok emberekben, olyasmit várok el valakitõl, ami számára nem reális, mivel nem képes megérteni, vagy éppen csak -a látszat ellenére- nem tesz bele annyit egy párkapcsolatba, amennyit én elvárnék, ha már egyszer a szemembe néz, és elhiteti velem, hogy így meg úgy. És nem állok több lábon, pedig kéne. A legtöbb ember taktikázik, és nem a végletekig kiélezett helyzetekben hoz meg fontos döntéseket. És ezek a döntések talán éppen azért nem is igazán fontosak, mert nincs igazi tétjük. Én viszont ennek pont az ellenkezõje vagyok. Nekem marad a fekete vagy a fehér. Illetve csak voltam. Úgy érzem, ha a boldogság elérése a célom, nekem is hozzájuk hasonlóvá kell válnom. Nem egyszerûvé, hanem egyszerûen több lábon kell állnom, taktikáznom kell. Aztán majd reménykedhetek, hogy a sors nem hoz össze egy olyan valakivel a jövõben, amilyen most én vagyok. Egészen idáig pont egy ilyen lányt kerestem. Mától már nem.
Ha így teszek, mindig szopni fogok. Egy párkapcsolatban nem szarhatom le, hogy milyen a másik, egyszerûen arról van szó, hogy több lábon kell állnom, be kell biztosítanom magam, hogy elkerüljem a lelki sérüléseket. Az érzelmeim attól még õszinték lesznek, de nem szélsõségesek.
Szeres de ne légy szerelmes igy nincs nagy kopp saját tapaszralat bár én 7 éve eggyüt vagyok az asszonyal kb 3-4 éve vagyunk házasok de elbaszottul kezdödõt a dolog kb 5 honap után szakitás és utána kb 6-8 honapp mulva ujra összjöttünk mielöt szakitottunk én voltam full szerelmes asszonyba de másodjára már forditva volt én szeretem a feleségem de a szeretem és a szerelem közõt kibasszott nagy a külõnbség
Attól függ, mennyi információval rendelkezel. Amíg nincs elég információd az adott helyzetrõl, addig nem vagy képes józan ésszel az érzelmek fölé kerekedni. Ezt nevezhetjük vak szerelemnek is, vagy akár fellángolásnak is. Az érzelmeid vezetnek, a józan ítélõképességed vagy teljesen háttérbe szorul, vagy csak nagyon minimális mértékben támaszkodhatsz rá. Amint megérted a másik szándékait, motivációit, képes leszel ismét az eszedet használni, és az érzelmeidet kontrollálni. Az információgyûjtés leghatékonyabb eszköze a kérdezés. Beszélgess a célszeméllyel, figyeld a reakcióit, a viselkedését, a metakommunikációt. Beszélgess az ismerõseivel, kérd ki a véleményüket. Beszélgess a volt barátjával/férjével/feleségével, hogy legyen elegendõ információd. Ha a józan eszed képes az érzelmeid felé kerekedni, akkor döntöttél, és tudod, mit akarsz. A szerelem ettõl még nem feltétlenül múlik el, csak új értelmezést kaphat, és képes leszel az eszedet használva cselekedni.
ezekkel tisztában vagyok:) csak nem voltam még nõvel...de tudnám ezeket simán alkalmazni nem véletlenül mondtam az érzelem kontrollálást...csak nem akartam regényt írni. köszi:)
Ha van kivel, de nincs hol - búvóhely pár órára kiadó a Kálvin térnél!
Ha partnereddel szívesen töltenél kettesben néhány kellemes órát, esetleg egy éjszakát de problémát jelent a búvóhely, akkor keress minket! Szép, tiszta, nagyon diszkrét belvárosi lakásunkban jól érezhetitek magatokat. Diákkedvezménnyel! :-) Részleteket itt találsz: lakasorakra.atw.hu