és azt is kevesen tudják, hogy az IKARUS Mátyásföldön(Bp.) még terepjárókat is gyártott.
az IKARUS JEEP:
nem is olyan rossz... bár a buszok sokkal jobbak. a gáz hogy itt pécsett mercik (csak a tömegközlekedésnél a távolsági az ikarusz) futnak, de volt lehetõségem elutazni februárban egerbe, meg miskolcon is voltam és ott új ikaruszok futnak, eszméletlenszépek, csuklósat nem láttad addig. azt hittem hogy nem is gyártanak és azé van itt is merci. de nemhogy gyártják hanem még szépek is. azt nem tuom hogy jók e mert autóval voltam és nem buszoztunk.
a pécsi volán azért vett merciket, mert a minõségnek és a mennyiségnek nem tudott eleget tenni egyetlen hazai buszgyár sem... nagy port kavart fel annak idején ez a beszerzés. márminthogy nem a magyar ipart támogatják és import buszokat vesznek. a bkv is volvokat vett a metró pótlására... azok is nagyon jók. igaz a rossz utak miatt 2 hónap alatt kidurrantak a lengéscsillapítók :) de gariba cserélték õket.
Budapesten a BKV is inkább Volvót vesz (tegyük hozzá az a Stocholmi, meg a Norköppingi és a Malmöi utakra való, de nem Pestre, a kockaköves Thököly útra ami úgy szétrázza, hogy már a felét pár hónap után komolyabban szervízelni kellett...)
Kár ez van, magyar árút vettek volna, magyarok szervizelték volna, magyarok gyártották volna az alkatrészeket, magyarok lettek volna a beszálíítok. Így maximum az a 3-4 fõ járt jól a svédeken kívûl akik lezsírozták a boltot....
és a sztori ugyanez a villamossal. Miért ütötték el azonnal a Ganz-Mávagot a 4-6-os villamos tenderétõl, miért a jelenleginél ugyan hosszabb de jóval kisebb kapacitású SIEMENS a favorit???
Metró dettó...
Sõt az egész ország uez... :(
ja sajna... minõség a régi ikaruszok vannak kb olyan állapotban mint mercik néhány évesen. kényelmetlen kicsik az ülõhelyek ronda és csattog kerreg az összes. néha olyan érzésem volt hogy szétesik. igaz a fûtés jó. de csak azé mert viszonylag új! sztem valaki nagyot akasztott ezzel hogy mercik lettek idehozva.
Figyelj, ha jól tudom ezekre mindre tendert írt ki a BKV.. És azt választotta amelyik a legjobbnak bizonyult. Ha a magyar áru annyira jó lenne, valószínûleg azt választották volna..
a Credo buszokat Gyõrben szerelik össze. ha jól tudom Rába futómû van bennük. (a Rába egyébként manapság Dél-Amerikába szállít meglehetõsen nagy mennyiségû futómûvet, talán ennek köszönheti a túlélését.) egyébként a Credo buszok nem rosszak (van néhány itt Gyõrött), de indokolatlanul kevés utas fér el rajtuk a külsõ méreteikhez képest.
egyébként nem magyar vonatkozású, de Gyõrött van Audi is (gondolom a TT-t mindenki ismeri, azt mind itt gyártják + a VW konszernnek durvulens sok motort - gyakorlatilag az összes Audiban gyõri motor van, meg néhány seatban is), nemsokára épít a VW egy futómûgyárat is idefelé, hogy ne kelljen annyit szállítgatni az Audihoz. meg ugye itt a Rába és a Credo is. szóval ha autógyártás érdekel valakit, az errefelé kacsintgasson, mert ha nem szúr el valamit a városvezetõség a következõ 20-30 évben, akkor itt egy elég nagy autógyártási centrum lesz.
sõt az audihoz Egerben gyártják a teljes kábelezést.
Dehogynem, az ikarus AEG az simán jól üzemel, ha jól tudom akkor ideén adtak át 20-30 új "Alfa" buszt is a BKV-nak, ami szintén magyar Volvo alvázon. Akkkor Ottvan Kravtex busz kft. Sokan vannak még.
Gondolom tudjátok, de nekem teljesen új volt, amit a minap hallottam, mégpedig az hogy magyarország iparának legnagyobb részét az autó- és buszgyártás teszi ki. Érdekes info, lehet hogy ebben van az ország jövõje...
volt a napokban vmeik adon, nem tom hol már(rövidtávu memo suxx:), vmi vizplazmásito kütyu.Nem látta véletlenül vki?Magyar szabadalom az is.Ugy nézett ki, mint vmi hajszárito, v. forrasztó páka /pill.páka aki ismeri/.A pali öntött bele 1 kis desztilált vizet, bedugta 1 trafoba a tyúkbelet a végén, kicsit gerjesztette(ahogy ö fogalmazott), és meggyujtotta.Olyan szurolángja volt, hogy simán átégetett ott a studioban 1 kb 2 cm vastag vaslemezt.
jaja,én is láttam asszem rtlen vagy tv2n volt...a németek boldogan pénzelték volna,de õ mégis itthon akarja szabadamaztatni...
Szerintem az ország jövõje olyan találmányokban van, amiket az elejétõl a végéig magyar forrásokból fejlesztenek, majd a gyártást is magyar tõkébõl valósítják meg.
Sajnos ennek pont a szabadalmi hivatal áll legtöbb esetben az útjában, illetve a magyar befektetõk kicsi és túlóvatos rétege (a legtöbb dolog ugyebár már nem sufniban elkészíthetõ, hanem komoly (drága) berendezések és rendszerek kellenek a prototipus elõállításához is)
volt régebben egy olyan is amikor a fúrót belenyesték a lavor vízbe. azt láttátok? az sem volt semmi. nem lehet róla hallani mostanában sztem ezt is kivitték külföldre.
A tenderekkel kapcsolatban> sokszor nem a minõség és a szakmaitudás, stb.k számítanak. Ami fontos: kinek mennyi pénze van. Licit van a cégek között, és az gyõz, aki a nagyobb összeget kínálja a tender elnyeréséért.
Úgy értettem, hogy pl x tenderre pályázik 6 valagnyi cég, mindegyik mond egy árat, de nem az dönt, hanem hogy ki hány millát dob rá még plusszba, hogy elnyerje a megrendelést.
A Gyurcsány cége is 5.000.000 az az ötmillió forintot tett le az asztalra a MOTIM-ért (Mosonmagyaróvári Timföldgyár), a többi 795 millió forintot felesége, meg a haverjai intézék a bankból, hitelbe. Pedig 1992-ben nem sokan tudtak venni gyárat 5 milláért, illetve nem sokan kaptak ekkora hitelt...
Szal nem a pénz, hanem a kapcsolat a lényeg. Az többet ér bármennyi pénznél,.
Íme, hogy gyártunk mi jó dolgokat, csak az ABA BOTOND (bkv vezérig.) egy utolsó fasz (már elnézést, de nincs rá jobb szó)
USA-nak kell, a BKV-nak nem! Magyar buszok Los Angeles utcáin A BKV-val nem sikerült üzletet kötni
A tengerentúlra több százat szállítanak, itthon viszont alig tudnak eladni belõle. Egy közel 19 millió dolláros értékû üzletnek köszönhetõen Mátyásföldön gyártott buszok közlekednek majd Los Angeles utcáin. A BKV-val a magyar cég fennállása óta nem sikerült üzletet kötni. Los Angelesben az elmúlt 20 évben nem lehetett látni csuklósbuszokat. A mátyásföldön gyártott buszok meg sem állnak egészen az Egyesült Államokig. A sûrített földgáz üzemû buszok a legfejlettebb tömegközlekedési jármûvek, amelyek valaha is Los Angeles utcáin közlekedtek. A buszok egyenként 633 ezer dollárba, vagyis több, mint 126 millió forintba kerülnek. A 30 buszért mintegy 19 millió dollár fizetnek az amerikaiak. A magyar cég Budapesttõl 11 ezer kilométerre sikeres üzleteket köt, itthon viszont kevésbé: a BKV-val az elmúlt 10 év alatt például nem sikerült üzleti kapcsolatba kerülniük.
"Nem zártuk ki a magyar piacot, azonban idõközben a magyar piaci érdeklõdés az autóbuszok cseréjére lényegesen lecsökkent. Így hát nagyon korlátozott mértékben tudtunk csak eladni, mindösszesen 60 darab autóbuszt tudtunk csak értékesíteni" - fogalmazott Rácz András, a NABI vezérigazgatója.
Csehországban például négyszer annyi új busz kerül az utakra évente, mint nálunk. Magyarországon a Volán buszokat 8 éves élettartamra tervzeték, ezzel szemben az átlagéletkoruk 12 év felett van. Ráadásul a buszok több mint fele 15 évnél idõsebb. Egy szeptemberi kormánydöntés értelmében 23 Volán társaság 10 milliárd forintot kap. A forrást az ÁPV Rt. döntõ részben új autóbuszok közbeszerzési eljárás keretében történõ beszerzésére hagyta jóvá, ám a tendert az új buszokra még nem írták ki. Hogy mikor lehet látni és használni az új buszokat, az annak a függvénye, hogy mikor zárul az eljárás, illetve a nyertes milyen határidõkkel vállalja a buszok szállítását.
most meg mondom egy darab magyar buszt sem fog venni a BKV! (mert idegenek szolgái Aba és haverjai)
Csehországban azért "sikerült" az, hogy 4szer annyi új busz kerüljön forgalomba, mert a buszgyártók érdekeltek a Volán társaságokban. Ez végül is mindkét fél részérõl jó ugye. Nálunk ez nem megvalósítható. érthetetlen okokból. :S akit érdekel itt van egy cikk róla
OFF ebben igazad van, de itt most a buszokról beszéltünk :) egyébként kb 2 hete jártam Komáromban és átugrottunk Komárnoba szétnézni. hát van különbség a szlovák és a magyar Komárom közt erõsen a mi javunkra... az autópályák Szlovákiában és Csehországban is olyan minõségûek, mint az M7es 10 évvel ezelõtt! ON
Ez nagyon meggyõzõnek tûnik, csak azt nem vetted figyelembe hogy pl. az új Volvo buszok fele ennyibe (harmad ennyibe? nem emlékszem pontosan hogy mit olvastam, de biztosan jóval kevesebb összeg volt) kerültek... És nekem azokkal sincs személy szerint semmi problémám (jó, az igaz hogy a hetessel nem sûrûn járok, de a 106ossal naponta). Akkor minek nekünk jóval drágább busz? Fõleg úgy hogy pénz sem lenne nagyon rá. Természetesen azt le kéne tisztáznunk hogy a távolsági vagy a helyi járatos buszokról beszélünk. Énszerintem a helyi járatosokkal (nem csak Budapesten, szinte mindenhol) nagyobb bajok vannak, ugyanakkor mindkét részre ráférne egy kis vérfrissítés.
Ma volt a hírekben, lehet félre értettem, de 10milliárd forintot kapnak volán társaságonként a kormánytól, hogy frissítsék a buszokat, mert az átlagéletkor 15:S
Eszembe jutott még 2 jó magyar márka: Cerbona, Cornexi.
Ikarus is kurvajó volt. Legsikeresebb autógyártó cég volt. még Szaudarábiában is jártak Ikarusok. Államnak sikerült tönkrebasznia teljesn. Rába is már csak alvázokat gyárt, meg egyéb alkatrészeket.
Ami még világszinvonalú itthon az ugye a Béres pl. meg úgy amblokk a magyar gyógyszergyártás benne van a világ top3ban, és ez nem vicc.
De az gyárt Merci teherautókat is, és tudomásom szerint Rába katona szállító jármûveket még az amcsi hadseregnek is gyárt a Rába.
Ötven év kényszerû szünet után 1998-ban Gyõrött, a Rába Rt-nél ismét újjáéledt az autóbuszgyártás. Saját modell kifejlesztére nem volt a társaságnak sem ideje, sem pénze, így a licencvásárlás mellett döntöttek. A belga Jonckheere cégtõl vásárolt autóbuszfelépítmény-licencet azonban megtöltötték magyar tartalommal, így a Rába Contact és Premier típusok csak formájukban hasonlítanak belga rokonaikra, a felhasznált részegységek és alkatrészek zöme hazai gyártású. Az alaptípusok (12 méteres szóló és 18 méteres csuklós elõvárosi-városi buszok) mellett hamarosan elindult a szokásostól eltérõ hosszúságú (13,5 és 15 méter) jármûvek gyártása is, tovább erõsítve a Rába buszok egyediségét. Két év után azonban a lendület alábbhagyott, s a szervezeti átalakulások, vezetõváltások sajnálatos módon egybeestek gazdasági recesszióval, mindkét tényezõ egyre nehezítette a buszok gazdaságos gyártását. 2001. év nyarán végül elfogyott a türelem, mivel már a Holding egésze veszélybe került. Az autóbuszgyártást be kellett fejezni annak veszteségessége, s a vevõk elmaradása miatt. Ördögi kör, melybõl nem volt kiút. Pedig tervekben továbbra sem volt hiány. Már kész volt az Euro 3-as motor, melyet próbaként egy Rába Premier autóbuszba be is építettek. Tervezték teljesen alacsonypadlós autóbusz elkészítését is, melyet végül a pénzhiány akadályozott meg. De ez a három termékeny év nem múlik el nyomtalanul. Emlékül itt maradt kétszáz-egynéhány autóbusz, melyek még jó néhány évig szállítani fogják az utasokat. S ha már az utolsó Contact és Premier is eltûnik az utakról, maradjon meg emlékezetünkben e mozgalmas három év, mely megerõsíti a Rába buszok rajongóit abban, hogy a leállás ismét csak ideiglenes...
tegnap bnõmet lekisértem a buszmegállóba s láttam egy credo nevû buszt. ebben nem lenne semmi érdekes mert egy csomó furcsa nevû busz van de ennek az oldalára az volt írva hogy itt az új magyar busz credo (nem bizti hogy pont ez volt de ez volt a lényege). Volt egy nem túl magyar hangzású és egy magyar (sztem) cég ráírva no meg az hogy gyõr (gondolom ott gyártották). esetleg tud valaki valami közelebbit???
1941-ben születtem Gömör megyében. A családom elég jómódban élt, ami természetes is. A háború után aztán, a „békében” megkezdõdött a magyarok deportálása, kitelepítése Csehországba, és mi rögtön belekerültünk az elsõ turnusba. Azok a magyarok lettek az elsõk, akik a legkevésbé tetszettek a szlovák államnak. Mint gyerek, végignéztem, hogyan verik agyon a magyarokat, vagy lövik le azokat, akik szökni próbáltak. Minket egy tanyára vittek dolgozni, onnan aztán bekerültünk Vimperkbe, ott kezdtem iskolába járni. Tanítás után mentünk a bátyámmal visszaadni az ottani gyerekeknek azt, amit a magyarokkal tettek a deportálások idején. Késõbb átszöktünk Magyarországra, akkor, amikor már édesapámat mint beteget visszahozták az orosz hadifogságból, Szibériából. A háborúban fõhadnagyként szolgált, úgy vezette végig a rábízott embereket, hogy egyetlen katonája sem halt meg. Erre nagyon büszke voltam. Itt Magyarországon aztán osztályidegenek, fasiszták, népnyúzók lettünk – törvényen kívüliek. Emiatt kitettek a gimnáziumból is. Segédmunkás lettem, csak késõbb, amikor már adódott rá lehetõség, folytattam a tanulást. A Bláthy Ottó Mûszaki Fõiskolát végeztem el. Amikor aztán már jóval késõbb tartalékos katonaként ki akartak vinni Vietnamba – mert Brezsnyev elvtárs elrendelte, hogy a vietnamiakat meg kell segíteni - , akkor úgy gondoltam, inkább kimegyek Németországba. Ez a második vietnami háború idején volt, 1979-ben, amikor Vietnam megtámadta Kambodzsát. Akkoriban éppen mûtötték a lábamat, mert amikor munkaszolgálatosként a katonaidõmet töltöttem, még a ’60-as évek közepén , a lábamra esett egy kompresszor az én hibámból. A mûtét elég rosszul sikerült, annak idején erõsen sántítottam is. A kiegészítõ parancsnokságon azonban azt mondták, hogy amire engem akarnak használni, arra így is megfelelek. Erre én megérdeklõdtem, elég magas helyrõl, hogy miért történik ez a mozgósítás. Úgy döntöttem, hogy nem akarok megfelelni, és Németország egyébként is közelebb volt, mint Vietnam. Ott megpróbáltam újra felépíteni mindazt, amit itt elveszítettem. Nem tudtam, hol fogok letelepedni, hol fogadnak be. Hát bizony, a menekültek élete borzalmasan nehéz, rengeteg csapda várja az embert. A legkülönbözõbb organizációk próbálják beszervezni, és a menekültek nagy részét bizony be is szervezik. Aláírják, hogy adatokat fognak szolgáltatni, mert hát mindenki élni akar, és azt hiszik, hogy ez az egyetlen módja a megélhetésnek.
Ott is szerzett diplomát?
Igen, ipari robotok vezérlése, programozása, tervezése volt a szakterületem, ebbõl szereztem diplomát, mint elektromérnök. Voltam Szerbiában is, Boszniában, ahova gyárakat terveztem, és oda kellett utaznom beüzemelni ezeket. Ez volt az életem.
Mikor kezdett el robbanómotorokkal foglalkozni?
1982-ben, de már a ’60-as évek közepén itt Magyarországon szerettem volna elérni, hogy az autókat propánbutángáz-üzemre állítsák át. De részint fiatalember voltam, ráadásul osztályidegen is, másrészt meg a nagyokosok azt mondták, ha ez egyáltalán megoldható lenne, akkor Nyugaton már minden autó így mûködne, mit gondolok én. Amikor aztán kimentem Németországba, láttam, hogy a kirakatban gázüzemû autókat reklámoznak. Keserû szájízzel gondoltam arra, hogy itt Magyarországon, úgy látszik, nem lehet semmit sem megvalósítani, mert hát az ember nem lehet okosabb, mint maga a párt. Aztán azon törtem a fejem, hogy úgy fogom megoldani a robbanómotorok energiaellátását, hogy hidrogént állítok elõ, az is ég úgy, mint a propánbután-gáz, sõt sokkal jobban. Nagyon sokáig gondolkoztam ezen, számításokat végeztem, és egyszer egy baráti körben viccbõl azt mondtam, hogy vízzel fogom hajtani az autót – azt nem mondtam el, hogy szétválasztom a vizet oxigénre és hidrogénre -, természetesen csak mosolyogtak rajta. Kiszámoltam, hogy 2,8 kilowatt villamos energia elegendõ ahhoz, hogy egy köbméter hidrogént elõ tudjak állítani, az pedig nagyon sokáig elég egy autónak. Hosszú ideig gondolkoztam azon, hogyan tudnám lecsökkenteni a szükséges energiamennyiséget, ami a víz szétbontásához kell. Egyszer csak eljutottam egy pontig, ahol rájöttem, hogy nem is fontos az egészet szétbontanom, mert elõ tudok állítani vízplazmát, és ez megoldja a problémámat. Annyira hihetetlen volt, hogy ez ennyire egyszerû, hogy amikor rájöttem, magam sem hittem el. Újra és újra megpróbáltam mindig más oldalról megközelíteni a kérdést, többféle számítást végeztem, de a számításokat összetéptem, csak a végeredményt tartottam meg, hogy a következõ számításnál ne befolyásoljon a korábbi gondolatmenet. Mindig ugyanarra az eredményre jutottam. Akkor különbözõ plazmafizikai, atomfizikai könyveket tanulmányoztam, hogy biztos legyek a dolgomban, mert nem akartam kinevettetni magamat azzal, hogy egyszerûen kijelentem: elégetem a vizet. Hiszen ha valakinek ilyet mondok, egyszerûen azt gondolja, bolond vagyok. Végül 1985-ben beadtam a találmány leírását a Német Szabadalmi Hivatalba. Ott ugyanaz történt, ami Magyarországon is késõbb, hogy mosolyogva próbálták meg az egészet félretolni, sõt még a Franhofer Institut is olyan levelet írt, hogy amit én kitaláltam, az csak egy perpetuum mobile. Hadjárat kezdõdött a találmányom ellen, megpróbálták az egészet bagatellizálni, „megsemmisíteni” a németek, mert hát természetesen rögtön látták, hogy ez kivitelezhetõ és milyen óriási jelentõsége van, hiszen szakemberek dolgoznak a Német Szabadalmi Hivatalban. Háromezer embert foglalkoztatnak, ebbõl 650 tudós, az õ feladatuk, hogy õrizzék Németország technikai, technológiai szintjét.
Miért így álltak hozzá?
Azért, mert a németek szeretik azt képzelni, hogy mindent õk találtak fel, hogy náluk zseniálisabb nép nincs a világon. Nem akarom nagyon kiélezni ezt a dolgot, elég az hozzá, hogy amikor elõször leültünk errõl beszélgetni, azt mondták, vonjam vissza ezt a találmányt, adjak be bármilyen másikat, azt azonnal elfogadják. Nagyon nehezen viselik el azt, hogy egy ilyen találmány nem német embertõl származik. Amikor aztán mondtam, hogy nem vonom vissza, hanem szabadalmaztatni akarom, akkor az volt a válasz, hogy mit akar maga, hát maga csak egy magyar. Amikor erre a beszélgetésre sor került, természetesen õk már rég kiszámolták, hogy ez anyagiakban mit jelentene – márkabilliókban lehet gondolkozni. Ha én ezt a szabadalmi kérelmet visszavontam volna, azonnal közkinccsé válik, abban a pillanatban õk már tudták volna szabadon hasznosítani. Boros Imre találmányának a sorsa jó példa erre a mentalitásra. Ez volt az a szerkezet, amivel a kuvaiti olajtüzeket is eloltották. Eladta, most Németországban gyártják, és az ottani televízióban láttam egy Fischer nevû urat, akit úgy mutattak be, mint a feltalálót, tehát ott már mint német találmány szerepel. Megjegyzem, elég jól tartják a világszínvonalat. Ha nem is az elsõk, de az elsõk között vannak. Ha ezt összehasonlítjuk a magyar iparral, a magyar technológia szintjével, azt kell mondanunk, siralmasan lemaradtunk. Ez az elmúlt 50 év eredménye. A németek egyébként rendkívül sokat profitáltak a kint élõ magyarokból. Elég, ha csak Barényi Bélát említem meg, aki a Volkswagen autót tervezte, és több mint ezer különbözõ szabadalma volt már a ’30-as években a Mercedes és a Volkswagen gyárakban, ahol dolgozott. A végén pert kellett indítania, amit meg is nyert, így végül a német állam kénytelen volt elismerni, hogy a Volkswagent nem a németek tervezték, hanem egy magyar mérnök. Ha ezek az emberek mind a haza javára fordíthatták volna a tudásukat, nem kellett volna nekik idegenben rohangálniuk az érvényesülésért, akkor Magyarország ma nagyon gazdag ország lenne.
Meddig tartott, amíg sikerült elfogadtatnia a találmányt?
Hét évig tartott a folyamat, amelynek a végén elértem, hogy nagyon komolyan leüljünk a Német Találmányi Hivatal szakembereivel és érdemben beszéljünk a továbbiakról. Természetesen közben meg kellett élnem, dolgoznom kellett, gyakran kellett külföldre utaznom, nem volt könnyû az életem. Ráadásul mint bevándorló jóval kevesebbet kaptam annál, amit egy német mérnök kap, mert hát a külföldieket így fizetik. A vadnyugat így mûködik, csak a magyarok hiszik azt, hogy ott kolbászból fonják a kerítést. Az a néhány ember, aki Nyugaton hirtelen meggazdagodott, csakis úgy tehette ezt meg, hogy bizonyos erkölcsi normákat elvetett, de engem soha nem a pénz érdekelt. Engem a visszajönni akarás tartott meg, mindenáron szeretnék hazajönni, ha nem is százszázalékosan, mert hiszen az életem részben már Németországhoz kötõdik, de mindenképpen érezni akarom azt, hogy végre újra van hazám, és van hova jönnöm. Az én fajtám, a magyar, más mint a többi. Csak ott érzem jól magam, ahol a gyökereim vannak. Az nem igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában: lehet, csak nem kell tönkretenni! Tehát leültünk végre tárgyalni, és sikerült elérnem, hogy a Német Szabadalmi Hivatal állami támogatást javasoljon ennek a találmánynak a kipróbálására. Ezt én nem tudtam volna megfizetni, hiszen ehhez egy laboratóriumot kellett volna építeni, azonkívül szükség volt megfelelõ szakmunkás- és tudósgárdára, hogy a mûködési kísérleteket el lehessen végezni.
Mibe került ez?
Azt nem tudom megmondani, hogy õk mennyit számoltak ki erre, nekem csak egy törvényben meghatározott tarifa alapján kellett fizetnem. Ott az a rend, hogy ha a szabadalmi hivatal úgy találja, hogy egy találmánnyal érdemes foglalkozni, akkor maga a hivatal kap erre állami támogatást. Így aztán a Franhofer Institut plazmakutató intézetében megvizsgálták ennek a motornak a mûködését, és megkaptam a szabadalmat. Ha Németországban egy szabadalom megszületik, azt 27 országban hozzák nyilvánosságra, az országon belül pedig 13 különbözõ intézetbe küldik szét szakterületek szerint, és három hónap megtámadási idõt adnak. Ha ez letelt, megnézik a beérkezett véleményeket, és ha nem érkezett érdemleges támadás, akkor a szabadalmi hatóság jogerõre emeli az elismerést. Megtámadni több okból lehet egy szabadalmat, például azért, mert valaki már készített hasonlót, de azért is, mert például valaki rájöhet, hogy ez valójában nem felel meg szakmailag, nem megvalósítható, vagy esetleg a feltaláló lopta az ötletet. Az én találmányom közzétételekor érdemleges támadás nem érkezett, úgyhogy ’92 novemberében megszületett a szabadalom. Már néhány nap múlva Magyarországra utaztam, mert már ’85-ben is az volt az elképzelésem, hogy ezt a találmányt a haza, a magyar nemzet javára fordítom. Kohl kancellárral is megpróbáltam szót érteni annak idején, hiszen ez a találmány akkora jelentõségû, hogy az egész világ energiatechnológiáját megváltoztatja. Hasznosításával tudniillik a víz válik energiahordozóvá, ami sohasem fogy ki, mert bármit csinálunk is vele, újra visszaalakul, a víz mennyisége nem csökken a földön. Ennek az energiaforrásnak a felhasználása nem mellékesen a levegõt is tisztítja. Azt gondoltam, ha ezt a németekkel meg tudom valósítani, akkor mint közös vállalkozást hozom be Magyarországra, de nem sikerült, mert õk nem partnerkodnak. A német az idegentõl megvesz vagy elvesz, de nem közösködik. A német még soha nem tartott be szerzõdést, a szavát sohasem állta, a történelem ezt bizonyítja. Természetesen az orosz sem jobb, de mivel én most Németországban élek, csak róluk beszélek. Tehát Magyarországra érkeztem és itt Csurka Istvánnal sikerült találkoznom, aki megnézette a találmányt egy elektromérnökkel, de az azt mondta, hogy nem mûködik. Akkor visszamentem Németországba, onnan aztán újra próbáltam kapcsolatot teremteni Csurkával, beszéltem telefonon Papolczy Gizellával, a titkárnõjével, akivel megegyeztünk, hogy ’93 januárjában újra Magyarországra jövök, hogy találkozzunk. El is mentem a képviselõi irodaházba, ahol egy Kovács nevezetû úr lerázott, és késõbb már nem is álltak szóba velem, hiába telefonáltam. Akkor dr. Zacsek Gyula országgyûlési képviselõ jött a segítségemre, elvitt az ipari államtitkárhoz, dr. László Jenõhöz, akihez a hadiipar is tartozott. Meg is beszéltük, hogy szeptemberben elkezdjük a munkát, de májusban õ is az utcára került, mert a NATO-csatlakozás közeledte miatt megszûntették a hadiipar fejlesztését. Aztán pedig, mikor már Horn lett a „király”, nem jöttem haza, mert korábbi élettapasztalatom és a viselt dolgaik felháborítottak. Mihelyt Orbán Viktor lett a miniszterelnök, hazajöttem, mert annyi szépet és jót ígértek a magyar hazának, hogy úgy gondoltam, tényleg sikerül megvalósítani a tervemet, hogy Magyarországot gazdaggá tegyük. Akkor döbbentem rá, hogy Ipari Minisztérium már nincs, ipar sincs, kolduló, munkanélküli, kukázó, csikkszedõ magyarok vannak. Mikor Magyarországra érkeztem, az Ipari Minisztérium egyik fõosztályvezetõjével kerültem kapcsolatba. A tárgyalás során a jelen lévõ urak megpróbálták lehúzni a találmányomat. Én csak annyit mondtam nekik, hogy azok a rettenetes állapotok, amik Magyarországon vannak, hogy a budapesti utcán lassan több a kéregetõ, mint a járókelõ, hogy a magyar ember szolga lett a saját hazájában, az minden magyart arra kellene ösztönözzön, hogy valahogyan segíteni próbáljon a nemzeten. A háború után is hasonló állapotok voltak, voltak hajléktalanok, voltak nyomorgók, de akkor egy vesztes háború után voltunk. Akkor is burjánzott a prostitúció, az alvilág, és nekik ezt éppen hogy segíteniük kellene megállítani, nem pedig ebbõl profitálni. Ma már jóformán nincs olyan komolyabb vállalkozás, amelyik magyar kézben lenne. Ha kimegy az ember az utcára, lassan már nem lát magyar feliratot. Ha valakivel szóba állok, az mindjárt azt nézi, hogyan csaphatna be. Az egésztõl olyan érzésem van, mint ahogy Ali baba érezhette magát a negyven rabló között.
Magántõkét nem próbált bevonni?
De igen, hirdetést tettem közzé az újságban a víziautóról, a Napi Magyarországban írtak is róla, a rádióban is készült interjú. Azonban rá kellett jönnöm, hogy akik szívesen beszállnának ebbe az üzletbe, azok erkölcsileg nem nõttek fel arra a szintre, hogy partnereimmé fogadnám õket. Azt hitték, tehetetlen, saját lábán átesõ idióta feltaláló vagyok. Magyarországon a feltalálóknak is elég mostoha a sorsuk. Itt az a rend, hogy a feltalálót megpróbálják kielégíteni egy marék pénzzel, aztán, hogy mi történik a találmányával, hogy azon kik mennyit keresnek és mire használják, arra már nincsen semmilyen befolyása. Ez ugyanolyan hazaárulás, mint a föld eladása. A szellemi terméket sem szabad eladni külföldinek. Éppen ezért én azt is feladatomnak tekintem, hogy példát mutassak. Most már nem várhatunk arra, hogy majd jön Árpád apánk és kiveri innen a parazitákat, nekünk a magunk erejébõl kell megtisztítanunk az országot és megteremtenünk magunknak a jövõt. Ezt nem lehet fegyverrel megtenni, csakis gazdasági úton.
A mostani kormányból keresett-e valakivel kapcsolatot az Ipari Minisztériumon kívül?
A Miniszterelnöki Hivatalban dr. Loydl Tamás fõtanácsosnak is átadtam a projektem, javaslatára Orbán Viktor miniszterelnöknek is elküldtem 1998. október 10-én. A küldemény sorsa ismeretlen. A Környezetvédelmi Minisztériummal, az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottsággal és a Földmûvelésügyi Minisztériummal is kapcsolatot kerestem. Õk, bár jogellenesen, mert ez nem szokás, megvizsgáltatták ezt a patentot, amibe én hallgatólagosan belementem. Úgyhogy egy atomfizikus kandidátus, egy plazmafizikus kandidátus és egy motortechnológus kandidátus megvizsgálták, és azt állapították meg – június 29-én volt egy megbeszélésünk -, hogy valóban egy új tudományágról van szó, egy korszakos találmányról, amit õk a legmesszebbmenõkig támogatnak, és a találmány megvalósítható. A motortechnológus több mint 30 évig foglalkozott benzin-víz és gázolaj-víz emulziók robbanómotorokban történõ hasznosításával. Na most, ha a szakemberek azt mondják, hogy igenis ez mûködik és lehet vele valamit kezdeni, akkor nem tudom, hogy a politikusoknak miért olyan nehéz ezt felfogni. Pillanatnyilag ott tartok, hogy megpróbálok különbözõ fõtanácsosokkal kapcsolatot keresni, akik rendszerint elérhetetlenek. Kérték, hogy készítsem el egy laboratórium felállításának és egy kísérleti modell elkészítésének, kipróbálásának a költségvetését. Magyarországon ebbõl a szempontból is nagyon kedvezõtlenek a szabályok. Ahhoz, hogy valaki mondjuk 50 millió hitelt kapjon ilyesmire, ugyanilyen összegû vagyonnal kell rendelkeznie. De ha gazdag vagyok, akkor minek nekem a támogatás? Tehát itt borzasztó nagy ellentmondás van. Ennek az az eredménye, hogy a magyar találmányok rendszerint nem Magyarországon valósulnak meg. Ezért is van az, hogy az Interneten kínálják a magyar találmányokat, így funkcionál az agyelszívás.
Most mi a terve?
Szeretnék egy üzemet fölépíteni, egy autógyárat, ahol licenc alapján gyártanék autókat ilyen motorokkal, azonkívül külföldrõl behozott autókat is átépítenék. Az a tervem, hogy csak Magyarországon legyen ilyen gyár, és minden fillér haszon, ami ebbõl származik, itthon maradjon. Természetesen ennek nemcsak a közlekedésben van jelentõsége, hiszen ez olyan energiaforrás, ami a sugárhajtómûvektõl a kazánokig bárhol hasznosítható, az egész energiatechnológiát forradalmasítja, azonkívül tökéletesen tiszta környezetet eredményez.
forrás: vizenergia.hu
és még egy:
Világszenzáció: magyar találmány az égõ víz! 16th September, 2005 by Webm.
Az egész világ jelenlegi energiafelhasználási szokásait és keserves kényszereit, például az olajválság szorítását változtathatja meg rövid idõn belül az az új magyar találmány, amelynek modellje a közelmúltban készült el. Gróf Spanyol Zoltán feltaláló által szabadalmaztatott eljárás során nyert óriási, új típusú energia forrása pedig nem más, mint az egyik legõsibb és legtermészetesebb anyag: A VÍZ.
Mindezidáig nemcsak mi laikusok, de az energetikával foglalkozó szakemberek jelentõs része is abban a hitben élt, hogy a víz közvetlen energiatermelésre csak ebben a formában, azaz nagy tömege helyzeti- és mozgási energiájának felhasználásával alkalmas. S bár a tudósok évtizedek óta keresik a "vízbõl hidrogént" eljárás gazdaságos módszerét, ezek a próbálkozások eredménytelenek maradtak. A nagy hõértékû hidrogéngázt vízbõl nem lehet olcsón elõállítani. Kevesebb figyelem fordult azonban az úgynevezett vízplazma felé, egészen mostanáig. A közelmúltban elkészült ugyanis az a berendezés, amely immár demonstrálja, hogy a sima víz plazmaként tényleg elégethetõ. A gerjesztett víz hidrogénje ég el természetesen, azonban úgy, hogy az csak égésekor szabadul fel a vízmolekulából. Ez az égés rendkívül magas, 8-15 ezer fok közötti hõmérsékleten zajlik, amellyel minden ismert anyag megolvasztható, sõt el is párologtatható. A találmányt '92 óta szabadalom védi és az adott tudományos szakterület kompetens szakértõi is elfogadták a technológiát. Idézzük: a víz nukleáris energiáján alapuló eljárás új terminológiáját - bármennyire szokatlan is ez a megnevezés - annak fizikai megalapozottsága miatt el kell fogadni. A készülék megépítése is pusztán azt érzékelteti, hogy a vízplazma veszélytelenül égethetõ el, semmilyen káros hatása nincs, s hogy a berendezés elkészítése fajlagosan rendkívül alacsony költségû. A feltaláló egyébként nem tart attól, hogy a különbözõ energialobbik heves támadást intéznének a találmánya ellen. Az arab világ éppúgy érdeklõdik iránta, mint az Egyesült Államok energetikusai.
Gróf Spanyol Zoltán: - Az araboknak például azért kell, - mint ahogy elmondták - hogy ha nagy mennyiségben tudjuk ezzel, ezen a hihetetlen nagy hõfokon a vizet desztillálni, akkor ivóvizet tudunk nekik biztosítani, azonkívül, hogy locsolják a sivatagot. Ott vannak például a New York-iak, akik azzal jöttek, hogy a 110-ik atomerõmûvet nem engedték nekik beüzemelni - New York mellett egy szigeten, õk mondták - hogy jó lenne, ha mi építenénk át az egészet arra a plazma-kazánrendszerre, amit õk hasznosítani tudnának. Magyarországról is jelentkeztek azért, hogy önellátással oldják meg az energiaproblémát.
Gróf Spanyol Zoltán kiemelt jelentõséget tulajdonít annak is, hogy találmányának megvalósítása hazai érdekeltségben maradjon.
- Magyar ember vagyok, ez a magyar nemzet vagyona, tulajdona, ez egy kincs, amit nekünk használni kell arra, hasznosítani kell arra, hogy a magyar nemzet gazdaságilag felemelkedjen.
******* Duna Televízió
A további fejlesztési és szabadalmi költségek nagy anyagi terhet jelentenek, ezért a feltaláló és támogatói létrehoztak egy háttérszervezetet, a Vízenergia Alapítványt. Állami támogatás hiányában az egyetlen megoldás a közadakozás. Az alapítvány kuratóriuma kéri a módosabb magyarok, a magyar vállalkozók sürgõs támogatását.
Isten adta lehetõség a magyarság fennmaradásáért!
Vízenergia Alapítvány 1088 Budapest, Rákóczi út 53
1et értek. errõl annó én is hallotam de akkoriban azt pletyálták hogy eladta néhány olajsejknek akik annyi lóvét adtak neki hogy többet semmi gondja ne legyen az életbe. ezek szerint csak pletyka volt. szerencsére. rem tényleg sikerül neki megvalósítani ezt a dolgot, ráadásul itthon.
alapvetõen mindent az olajipar befolyásol, fõleg az ilyen találmányokat. ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne nagyon engedjenek teret neki, habár ahogy a #241 hozzászólásban leírtad pont az arabok érdeklõdnek iránta. Õk pontosan azért, mert tudják, hogy az olaj nem tart örökké és kell valami "megélhetés" nekik is. az amerikaiakban már nem lennék azért ennyire biztos. ott nagyon nagy lehet az "ellentábor" is.