Jövõre Svájcból, Dániából és Csehországból Magyarországra (Sárvárra) telepíti át a Duplo termékek gyártását a Lego. A cég ezzel a lépéssel le tudja rövidíteni a szállítási útvonalait, és csökkenteni tudja a szállítási idõket, illetve elõnyt jelent az alacsonyabb gyártási költség is.
A közbeszerzési eljárásokon országos szinten
Franciaországban 70% Lengyelországban 60% Németországban 50% Magyarországban 30% -ban nyernek belföldi cégek
ez itt a szomorú.... meg az, hogy a Boci csokit Csehországban gyártják. eladtuk már mindenünket, azok felét már be is zárták (pl Lehel) csak is azért privatizálták, hogy igy iktassa ki a konkurencia a hazai termelõ piacot...
tulajdonképp nincs is MA egy magyar termék amire büszke lehetnék... talán a tokaji, meg 1-2 pálesz de amit a Pick rt mûvel az is már röhejes
Na látod ez is egy megközelítés, van rá esély hogy ez így lezajlódjon, ahogy leírtad, ugyanakkor korántsem biztos hogy ez történne. A BKV nyilván ár szerint választott, a kormány gazdaságpolitikája pedig inkább a szabad verseny, mintsem nemzeti monopóliumok kialakítása felé mutat. Ennek is vannak mind elõnyei, mind hátrányai, de ebbe most ne menjünk bele, elvégre ez nem a tudományos eszmecsere részleg ^^
Hat ez a csavo lehet, hogy feltalalta a spanyolviaszt, de eleg nagy egy faszkalap ugy emberileg, azt kell hogy mondjam...
Bar sokmindenben igaza van, azert megis gusztustalan modon adja elö magat. Amugy a vizhajtasu autorol meg mar 88-ban olvastam, hogy a japanok vizhajtasu autot csinaltak, csak sajna akkora volt a motor, hogy egy normalis szemelygepkocsiba bajos lett volna beepiteni.
Azt termeszetesen nem tudom, milyen technologiat hasznaltak...
Azért azok a régi Ikarusok is amik ma szolgálatot tesznek 85-90 közötti évjáratúak. A szocializmus mûve, hogy megálltak 1 1970akárhányas fejlesztésnél és 20 évig ugyanazt csinálták.
Sziasztok! Bár régi téma ez a "buszos" dolog, de azért lenne egy-két észrevételem! Én autóbuszos személyszállítással foglalkozom, tehát van egy kis rálátásom a dologra. Azok a volvo buszok, "csak pár" millióval voltak olcsóbbak mint az ikaruszok! Az a pár millió viszont a végelszámolásnál nem olcsóbb, hanem drágább lesz! A volvo ezt az összeget teljes mértékben kiviszi az országból! Az ikaruszban pedig ott csücsülnek a melósok az esztrega pad szélén és lobálják a lábukat. Mivel nincs megrendelés, elõbb vagy utóbb az utcán végzik...aztán majd sorba állnak munkanélküli segélyért! Az ikarus csõdbe megy...nem adózik tovább stb...stb! Ha rajtam múlna, mind a bkv, mind a volán társaságok minimum 75%-ban csak ikaruszokat vehetnének!! A kiscégeket pedig államilag támogatott kamatmentes hitelekkel kéne arra ösztönözni, hogy új ikaruszokra cseréljék a régi buszparkot! Televagyunk szakadt, öreg neoplan és mercedes buszokkal, amiket méregdága fentartani, ráadásul ez a korosztály még semmivel sem különb egy ikarusznál! A másik ilyen a rába...itt ugyanez a helyzet! Itt is támogatni kéne a fuvarozókat, hogy cseréljék le új rábákra a régi szakadt roburokat, aviákat, ifákat! A katonaság is veszi sorban a kiselejtezett bundeswehr tragacsokat, ahelyett, hogy a rábától rendelne katonai szállító teherautókat! Szerintem így mindenki jól járna, a fuvarozók, a megrendelõk, a gyártók, sõt még az állam is, mivel a fellendült gyártás következtében több adót szedhetne, nem kéne munkanélküli segélyeket osztogatnia ennek a rétegnek, és így a végén még több pénze jönne vissza mint amit a kamat támogatással "elveszít"! Eleinte valószinûleg lenne egy kis mûszaki különbség az ikarusz, a rába, valamint a mercedes, m.a.n., volvo, scania, iveco között, de a támogatott hitelell ezek jóval olcsóbbak lennének mint nyugati társaik és idõvel a szinvonal is kiegyenlítõdne! A régi rábák, vagy ikaruszok a maguk idejében világszinvonalat képviseltek, és ez nem túlzás! Az ikarusznak a 200-as sorozata a 70-es évek végén több külföldi kiállításon is kívállóan szerepelt és nagyon sok elismerést szerzett. A mai napig ezek a buszok sorakoznak mind a bkv, mind a volán telepeken és teljesítenek nap mint nap nem kevés kilómétert biztonságosan immáron, több mint 30 éve!! /most a kigyúlladt buszokról ne beszéljünk, mert az semmi más csak negatív kampány, és álltalában mindig valami nagyobb beszerzés elõtt gyúlladnak ki!!/ És akkor még a legendás "faros" ikaruszról még nem is beszéltem! A németek, felújjítva gyári állapotába a mai napi retro utakat szerveznek vele! A hungaroringre minden évben eljönnek velük!!! Gyönyörûek, pedig több mint 50 éves konstrukció!! Így elsõre ennyi, köszönöm a figyelmet!
újabban gyártanak aszúszem néven bonbont(természetesen a tokajiak) ami tulajdonképpen tokaji aszúban áztatott mazsola csokibevonattal...elég érdekesen hangzik,de kóstolt már valaki ilyet?
hol vettél ennyiért mostanában? énis énis akarok...
Csináljunk szürkemarha tejbõl készült tejcsokoládét! Szép csomagolás, és rögtön ez lenne az egyik legelitebb csoki :D Belgák, Svájciak, Osztrákok, Hollandok! Kössétek fel a gatyót, mert jön a HORTOBÁGY SZELET!!!! :D
tényleg egy jó körkérdés! nektek mit jelent a magyar valóság? erre a kérdésre mi ugrik be? a "kutyaszar a moszkvatéren"-tõl egészen a mittomén "kilátás a Gellérthegyrõl"-ig minden jöhet
Caola: Amikor kicsi voltam mindíg Gabi tusfürdõm és samponom volt:) Még ma is létezik, szeretném majd a fiamat is Gabival fürdetni, a Johonso&Jhonsonos idiótasáok helyett, remélem ez a márka megmarad sokáig.
alapvetõen mindent az olajipar befolyásol, fõleg az ilyen találmányokat. ez nagyban hozzájárul ahhoz, hogy ne nagyon engedjenek teret neki, habár ahogy a #241 hozzászólásban leírtad pont az arabok érdeklõdnek iránta. Õk pontosan azért, mert tudják, hogy az olaj nem tart örökké és kell valami "megélhetés" nekik is. az amerikaiakban már nem lennék azért ennyire biztos. ott nagyon nagy lehet az "ellentábor" is.
1et értek. errõl annó én is hallotam de akkoriban azt pletyálták hogy eladta néhány olajsejknek akik annyi lóvét adtak neki hogy többet semmi gondja ne legyen az életbe. ezek szerint csak pletyka volt. szerencsére. rem tényleg sikerül neki megvalósítani ezt a dolgot, ráadásul itthon.
Világszenzáció: magyar találmány az égõ víz! 16th September, 2005 by Webm.
Az egész világ jelenlegi energiafelhasználási szokásait és keserves kényszereit, például az olajválság szorítását változtathatja meg rövid idõn belül az az új magyar találmány, amelynek modellje a közelmúltban készült el. Gróf Spanyol Zoltán feltaláló által szabadalmaztatott eljárás során nyert óriási, új típusú energia forrása pedig nem más, mint az egyik legõsibb és legtermészetesebb anyag: A VÍZ.
Mindezidáig nemcsak mi laikusok, de az energetikával foglalkozó szakemberek jelentõs része is abban a hitben élt, hogy a víz közvetlen energiatermelésre csak ebben a formában, azaz nagy tömege helyzeti- és mozgási energiájának felhasználásával alkalmas. S bár a tudósok évtizedek óta keresik a "vízbõl hidrogént" eljárás gazdaságos módszerét, ezek a próbálkozások eredménytelenek maradtak. A nagy hõértékû hidrogéngázt vízbõl nem lehet olcsón elõállítani. Kevesebb figyelem fordult azonban az úgynevezett vízplazma felé, egészen mostanáig. A közelmúltban elkészült ugyanis az a berendezés, amely immár demonstrálja, hogy a sima víz plazmaként tényleg elégethetõ. A gerjesztett víz hidrogénje ég el természetesen, azonban úgy, hogy az csak égésekor szabadul fel a vízmolekulából. Ez az égés rendkívül magas, 8-15 ezer fok közötti hõmérsékleten zajlik, amellyel minden ismert anyag megolvasztható, sõt el is párologtatható. A találmányt '92 óta szabadalom védi és az adott tudományos szakterület kompetens szakértõi is elfogadták a technológiát. Idézzük: a víz nukleáris energiáján alapuló eljárás új terminológiáját - bármennyire szokatlan is ez a megnevezés - annak fizikai megalapozottsága miatt el kell fogadni. A készülék megépítése is pusztán azt érzékelteti, hogy a vízplazma veszélytelenül égethetõ el, semmilyen káros hatása nincs, s hogy a berendezés elkészítése fajlagosan rendkívül alacsony költségû. A feltaláló egyébként nem tart attól, hogy a különbözõ energialobbik heves támadást intéznének a találmánya ellen. Az arab világ éppúgy érdeklõdik iránta, mint az Egyesült Államok energetikusai.
Gróf Spanyol Zoltán: - Az araboknak például azért kell, - mint ahogy elmondták - hogy ha nagy mennyiségben tudjuk ezzel, ezen a hihetetlen nagy hõfokon a vizet desztillálni, akkor ivóvizet tudunk nekik biztosítani, azonkívül, hogy locsolják a sivatagot. Ott vannak például a New York-iak, akik azzal jöttek, hogy a 110-ik atomerõmûvet nem engedték nekik beüzemelni - New York mellett egy szigeten, õk mondták - hogy jó lenne, ha mi építenénk át az egészet arra a plazma-kazánrendszerre, amit õk hasznosítani tudnának. Magyarországról is jelentkeztek azért, hogy önellátással oldják meg az energiaproblémát.
Gróf Spanyol Zoltán kiemelt jelentõséget tulajdonít annak is, hogy találmányának megvalósítása hazai érdekeltségben maradjon.
- Magyar ember vagyok, ez a magyar nemzet vagyona, tulajdona, ez egy kincs, amit nekünk használni kell arra, hasznosítani kell arra, hogy a magyar nemzet gazdaságilag felemelkedjen.
******* Duna Televízió
A további fejlesztési és szabadalmi költségek nagy anyagi terhet jelentenek, ezért a feltaláló és támogatói létrehoztak egy háttérszervezetet, a Vízenergia Alapítványt. Állami támogatás hiányában az egyetlen megoldás a közadakozás. Az alapítvány kuratóriuma kéri a módosabb magyarok, a magyar vállalkozók sürgõs támogatását.
Isten adta lehetõség a magyarság fennmaradásáért!
Vízenergia Alapítvány 1088 Budapest, Rákóczi út 53
Számlaszámok: Budapest Bank Rt. 1072 Budapest, Rákóczi u. 40. 10100716-41123700-00000006
Postabank München Konto-Nr.: 440686-803 Blz(bankszám) 700 100 80
A témához kapcsolódik: Vízenergia Alapítvány Gróf Spanyol Zoltán feltaláló
VÍZHAJTÁSÚ AUTÓK? AZ ÉGÕ VÍZ?
MAGYAR TALÁLMÁNY
Gróf Spanyol Zoltán feltaláló
Írta: Boros Károly
1941-ben születtem Gömör megyében. A családom elég jómódban élt, ami természetes is. A háború után aztán, a „békében” megkezdõdött a magyarok deportálása, kitelepítése Csehországba, és mi rögtön belekerültünk az elsõ turnusba. Azok a magyarok lettek az elsõk, akik a legkevésbé tetszettek a szlovák államnak. Mint gyerek, végignéztem, hogyan verik agyon a magyarokat, vagy lövik le azokat, akik szökni próbáltak. Minket egy tanyára vittek dolgozni, onnan aztán bekerültünk Vimperkbe, ott kezdtem iskolába járni. Tanítás után mentünk a bátyámmal visszaadni az ottani gyerekeknek azt, amit a magyarokkal tettek a deportálások idején. Késõbb átszöktünk Magyarországra, akkor, amikor már édesapámat mint beteget visszahozták az orosz hadifogságból, Szibériából. A háborúban fõhadnagyként szolgált, úgy vezette végig a rábízott embereket, hogy egyetlen katonája sem halt meg. Erre nagyon büszke voltam. Itt Magyarországon aztán osztályidegenek, fasiszták, népnyúzók lettünk – törvényen kívüliek. Emiatt kitettek a gimnáziumból is. Segédmunkás lettem, csak késõbb, amikor már adódott rá lehetõség, folytattam a tanulást. A Bláthy Ottó Mûszaki Fõiskolát végeztem el. Amikor aztán már jóval késõbb tartalékos katonaként ki akartak vinni Vietnamba – mert Brezsnyev elvtárs elrendelte, hogy a vietnamiakat meg kell segíteni - , akkor úgy gondoltam, inkább kimegyek Németországba. Ez a második vietnami háború idején volt, 1979-ben, amikor Vietnam megtámadta Kambodzsát. Akkoriban éppen mûtötték a lábamat, mert amikor munkaszolgálatosként a katonaidõmet töltöttem, még a ’60-as évek közepén , a lábamra esett egy kompresszor az én hibámból. A mûtét elég rosszul sikerült, annak idején erõsen sántítottam is. A kiegészítõ parancsnokságon azonban azt mondták, hogy amire engem akarnak használni, arra így is megfelelek. Erre én megérdeklõdtem, elég magas helyrõl, hogy miért történik ez a mozgósítás. Úgy döntöttem, hogy nem akarok megfelelni, és Németország egyébként is közelebb volt, mint Vietnam. Ott megpróbáltam újra felépíteni mindazt, amit itt elveszítettem. Nem tudtam, hol fogok letelepedni, hol fogadnak be. Hát bizony, a menekültek élete borzalmasan nehéz, rengeteg csapda várja az embert. A legkülönbözõbb organizációk próbálják beszervezni, és a menekültek nagy részét bizony be is szervezik. Aláírják, hogy adatokat fognak szolgáltatni, mert hát mindenki élni akar, és azt hiszik, hogy ez az egyetlen módja a megélhetésnek.
Ott is szerzett diplomát?
Igen, ipari robotok vezérlése, programozása, tervezése volt a szakterületem, ebbõl szereztem diplomát, mint elektromérnök. Voltam Szerbiában is, Boszniában, ahova gyárakat terveztem, és oda kellett utaznom beüzemelni ezeket. Ez volt az életem.
Mikor kezdett el robbanómotorokkal foglalkozni?
1982-ben, de már a ’60-as évek közepén itt Magyarországon szerettem volna elérni, hogy az autókat propánbutángáz-üzemre állítsák át. De részint fiatalember voltam, ráadásul osztályidegen is, másrészt meg a nagyokosok azt mondták, ha ez egyáltalán megoldható lenne, akkor Nyugaton már minden autó így mûködne, mit gondolok én. Amikor aztán kimentem Németországba, láttam, hogy a kirakatban gázüzemû autókat reklámoznak. Keserû szájízzel gondoltam arra, hogy itt Magyarországon, úgy látszik, nem lehet semmit sem megvalósítani, mert hát az ember nem lehet okosabb, mint maga a párt. Aztán azon törtem a fejem, hogy úgy fogom megoldani a robbanómotorok energiaellátását, hogy hidrogént állítok elõ, az is ég úgy, mint a propánbután-gáz, sõt sokkal jobban. Nagyon sokáig gondolkoztam ezen, számításokat végeztem, és egyszer egy baráti körben viccbõl azt mondtam, hogy vízzel fogom hajtani az autót – azt nem mondtam el, hogy szétválasztom a vizet oxigénre és hidrogénre -, természetesen csak mosolyogtak rajta. Kiszámoltam, hogy 2,8 kilowatt villamos energia elegendõ ahhoz, hogy egy köbméter hidrogént elõ tudjak állítani, az pedig nagyon sokáig elég egy autónak. Hosszú ideig gondolkoztam azon, hogyan tudnám lecsökkenteni a szükséges energiamennyiséget, ami a víz szétbontásához kell. Egyszer csak eljutottam egy pontig, ahol rájöttem, hogy nem is fontos az egészet szétbontanom, mert elõ tudok állítani vízplazmát, és ez megoldja a problémámat. Annyira hihetetlen volt, hogy ez ennyire egyszerû, hogy amikor rájöttem, magam sem hittem el. Újra és újra megpróbáltam mindig más oldalról megközelíteni a kérdést, többféle számítást végeztem, de a számításokat összetéptem, csak a végeredményt tartottam meg, hogy a következõ számításnál ne befolyásoljon a korábbi gondolatmenet. Mindig ugyanarra az eredményre jutottam. Akkor különbözõ plazmafizikai, atomfizikai könyveket tanulmányoztam, hogy biztos legyek a dolgomban, mert nem akartam kinevettetni magamat azzal, hogy egyszerûen kijelentem: elégetem a vizet. Hiszen ha valakinek ilyet mondok, egyszerûen azt gondolja, bolond vagyok. Végül 1985-ben beadtam a találmány leírását a Német Szabadalmi Hivatalba. Ott ugyanaz történt, ami Magyarországon is késõbb, hogy mosolyogva próbálták meg az egészet félretolni, sõt még a Franhofer Institut is olyan levelet írt, hogy amit én kitaláltam, az csak egy perpetuum mobile. Hadjárat kezdõdött a találmányom ellen, megpróbálták az egészet bagatellizálni, „megsemmisíteni” a németek, mert hát természetesen rögtön látták, hogy ez kivitelezhetõ és milyen óriási jelentõsége van, hiszen szakemberek dolgoznak a Német Szabadalmi Hivatalban. Háromezer embert foglalkoztatnak, ebbõl 650 tudós, az õ feladatuk, hogy õrizzék Németország technikai, technológiai szintjét.
Miért így álltak hozzá?
Azért, mert a németek szeretik azt képzelni, hogy mindent õk találtak fel, hogy náluk zseniálisabb nép nincs a világon. Nem akarom nagyon kiélezni ezt a dolgot, elég az hozzá, hogy amikor elõször leültünk errõl beszélgetni, azt mondták, vonjam vissza ezt a találmányt, adjak be bármilyen másikat, azt azonnal elfogadják. Nagyon nehezen viselik el azt, hogy egy ilyen találmány nem német embertõl származik. Amikor aztán mondtam, hogy nem vonom vissza, hanem szabadalmaztatni akarom, akkor az volt a válasz, hogy mit akar maga, hát maga csak egy magyar. Amikor erre a beszélgetésre sor került, természetesen õk már rég kiszámolták, hogy ez anyagiakban mit jelentene – márkabilliókban lehet gondolkozni. Ha én ezt a szabadalmi kérelmet visszavontam volna, azonnal közkinccsé válik, abban a pillanatban õk már tudták volna szabadon hasznosítani. Boros Imre találmányának a sorsa jó példa erre a mentalitásra. Ez volt az a szerkezet, amivel a kuvaiti olajtüzeket is eloltották. Eladta, most Németországban gyártják, és az ottani televízióban láttam egy Fischer nevû urat, akit úgy mutattak be, mint a feltalálót, tehát ott már mint német találmány szerepel. Megjegyzem, elég jól tartják a világszínvonalat. Ha nem is az elsõk, de az elsõk között vannak. Ha ezt összehasonlítjuk a magyar iparral, a magyar technológia szintjével, azt kell mondanunk, siralmasan lemaradtunk. Ez az elmúlt 50 év eredménye. A németek egyébként rendkívül sokat profitáltak a kint élõ magyarokból. Elég, ha csak Barényi Bélát említem meg, aki a Volkswagen autót tervezte, és több mint ezer különbözõ szabadalma volt már a ’30-as években a Mercedes és a Volkswagen gyárakban, ahol dolgozott. A végén pert kellett indítania, amit meg is nyert, így végül a német állam kénytelen volt elismerni, hogy a Volkswagent nem a németek tervezték, hanem egy magyar mérnök. Ha ezek az emberek mind a haza javára fordíthatták volna a tudásukat, nem kellett volna nekik idegenben rohangálniuk az érvényesülésért, akkor Magyarország ma nagyon gazdag ország lenne.
Meddig tartott, amíg sikerült elfogadtatnia a találmányt?
Hét évig tartott a folyamat, amelynek a végén elértem, hogy nagyon komolyan leüljünk a Német Találmányi Hivatal szakembereivel és érdemben beszéljünk a továbbiakról. Természetesen közben meg kellett élnem, dolgoznom kellett, gyakran kellett külföldre utaznom, nem volt könnyû az életem. Ráadásul mint bevándorló jóval kevesebbet kaptam annál, amit egy német mérnök kap, mert hát a külföldieket így fizetik. A vadnyugat így mûködik, csak a magyarok hiszik azt, hogy ott kolbászból fonják a kerítést. Az a néhány ember, aki Nyugaton hirtelen meggazdagodott, csakis úgy tehette ezt meg, hogy bizonyos erkölcsi normákat elvetett, de engem soha nem a pénz érdekelt. Engem a visszajönni akarás tartott meg, mindenáron szeretnék hazajönni, ha nem is százszázalékosan, mert hiszen az életem részben már Németországhoz kötõdik, de mindenképpen érezni akarom azt, hogy végre újra van hazám, és van hova jönnöm. Az én fajtám, a magyar, más mint a többi. Csak ott érzem jól magam, ahol a gyökereim vannak. Az nem igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában: lehet, csak nem kell tönkretenni! Tehát leültünk végre tárgyalni, és sikerült elérnem, hogy a Német Szabadalmi Hivatal állami támogatást javasoljon ennek a találmánynak a kipróbálására. Ezt én nem tudtam volna megfizetni, hiszen ehhez egy laboratóriumot kellett volna építeni, azonkívül szükség volt megfelelõ szakmunkás- és tudósgárdára, hogy a mûködési kísérleteket el lehessen végezni.
Mibe került ez?
Azt nem tudom megmondani, hogy õk mennyit számoltak ki erre, nekem csak egy törvényben meghatározott tarifa alapján kellett fizetnem. Ott az a rend, hogy ha a szabadalmi hivatal úgy találja, hogy egy találmánnyal érdemes foglalkozni, akkor maga a hivatal kap erre állami támogatást. Így aztán a Franhofer Institut plazmakutató intézetében megvizsgálták ennek a motornak a mûködését, és megkaptam a szabadalmat. Ha Németországban egy szabadalom megszületik, azt 27 országban hozzák nyilvánosságra, az országon belül pedig 13 különbözõ intézetbe küldik szét szakterületek szerint, és három hónap megtámadási idõt adnak. Ha ez letelt, megnézik a beérkezett véleményeket, és ha nem érkezett érdemleges támadás, akkor a szabadalmi hatóság jogerõre emeli az elismerést. Megtámadni több okból lehet egy szabadalmat, például azért, mert valaki már készített hasonlót, de azért is, mert például valaki rájöhet, hogy ez valójában nem felel meg szakmailag, nem megvalósítható, vagy esetleg a feltaláló lopta az ötletet. Az én találmányom közzétételekor érdemleges támadás nem érkezett, úgyhogy ’92 novemberében megszületett a szabadalom. Már néhány nap múlva Magyarországra utaztam, mert már ’85-ben is az volt az elképzelésem, hogy ezt a találmányt a haza, a magyar nemzet javára fordítom. Kohl kancellárral is megpróbáltam szót érteni annak idején, hiszen ez a találmány akkora jelentõségû, hogy az egész világ energiatechnológiáját megváltoztatja. Hasznosításával tudniillik a víz válik energiahordozóvá, ami sohasem fogy ki, mert bármit csinálunk is vele, újra visszaalakul, a víz mennyisége nem csökken a földön. Ennek az energiaforrásnak a felhasználása nem mellékesen a levegõt is tisztítja. Azt gondoltam, ha ezt a németekkel meg tudom valósítani, akkor mint közös vállalkozást hozom be Magyarországra, de nem sikerült, mert õk nem partnerkodnak. A német az idegentõl megvesz vagy elvesz, de nem közösködik. A német még soha nem tartott be szerzõdést, a szavát sohasem állta, a történelem ezt bizonyítja. Természetesen az orosz sem jobb, de mivel én most Németországban élek, csak róluk beszélek. Tehát Magyarországra érkeztem és itt Csurka Istvánnal sikerült találkoznom, aki megnézette a találmányt egy elektromérnökkel, de az azt mondta, hogy nem mûködik. Akkor visszamentem Németországba, onnan aztán újra próbáltam kapcsolatot teremteni Csurkával, beszéltem telefonon Papolczy Gizellával, a titkárnõjével, akivel megegyeztünk, hogy ’93 januárjában újra Magyarországra jövök, hogy találkozzunk. El is mentem a képviselõi irodaházba, ahol egy Kovács nevezetû úr lerázott, és késõbb már nem is álltak szóba velem, hiába telefonáltam. Akkor dr. Zacsek Gyula országgyûlési képviselõ jött a segítségemre, elvitt az ipari államtitkárhoz, dr. László Jenõhöz, akihez a hadiipar is tartozott. Meg is beszéltük, hogy szeptemberben elkezdjük a munkát, de májusban õ is az utcára került, mert a NATO-csatlakozás közeledte miatt megszûntették a hadiipar fejlesztését. Aztán pedig, mikor már Horn lett a „király”, nem jöttem haza, mert korábbi élettapasztalatom és a viselt dolgaik felháborítottak. Mihelyt Orbán Viktor lett a miniszterelnök, hazajöttem, mert annyi szépet és jót ígértek a magyar hazának, hogy úgy gondoltam, tényleg sikerül megvalósítani a tervemet, hogy Magyarországot gazdaggá tegyük. Akkor döbbentem rá, hogy Ipari Minisztérium már nincs, ipar sincs, kolduló, munkanélküli, kukázó, csikkszedõ magyarok vannak. Mikor Magyarországra érkeztem, az Ipari Minisztérium egyik fõosztályvezetõjével kerültem kapcsolatba. A tárgyalás során a jelen lévõ urak megpróbálták lehúzni a találmányomat. Én csak annyit mondtam nekik, hogy azok a rettenetes állapotok, amik Magyarországon vannak, hogy a budapesti utcán lassan több a kéregetõ, mint a járókelõ, hogy a magyar ember szolga lett a saját hazájában, az minden magyart arra kellene ösztönözzön, hogy valahogyan segíteni próbáljon a nemzeten. A háború után is hasonló állapotok voltak, voltak hajléktalanok, voltak nyomorgók, de akkor egy vesztes háború után voltunk. Akkor is burjánzott a prostitúció, az alvilág, és nekik ezt éppen hogy segíteniük kellene megállítani, nem pedig ebbõl profitálni. Ma már jóformán nincs olyan komolyabb vállalkozás, amelyik magyar kézben lenne. Ha kimegy az ember az utcára, lassan már nem lát magyar feliratot. Ha valakivel szóba állok, az mindjárt azt nézi, hogyan csaphatna be. Az egésztõl olyan érzésem van, mint ahogy Ali baba érezhette magát a negyven rabló között.
Magántõkét nem próbált bevonni?
De igen, hirdetést tettem közzé az újságban a víziautóról, a Napi Magyarországban írtak is róla, a rádióban is készült interjú. Azonban rá kellett jönnöm, hogy akik szívesen beszállnának ebbe az üzletbe, azok erkölcsileg nem nõttek fel arra a szintre, hogy partnereimmé fogadnám õket. Azt hitték, tehetetlen, saját lábán átesõ idióta feltaláló vagyok. Magyarországon a feltalálóknak is elég mostoha a sorsuk. Itt az a rend, hogy a feltalálót megpróbálják kielégíteni egy marék pénzzel, aztán, hogy mi történik a találmányával, hogy azon kik mennyit keresnek és mire használják, arra már nincsen semmilyen befolyása. Ez ugyanolyan hazaárulás, mint a föld eladása. A szellemi terméket sem szabad eladni külföldinek. Éppen ezért én azt is feladatomnak tekintem, hogy példát mutassak. Most már nem várhatunk arra, hogy majd jön Árpád apánk és kiveri innen a parazitákat, nekünk a magunk erejébõl kell megtisztítanunk az országot és megteremtenünk magunknak a jövõt. Ezt nem lehet fegyverrel megtenni, csakis gazdasági úton.
A mostani kormányból keresett-e valakivel kapcsolatot az Ipari Minisztériumon kívül?
A Miniszterelnöki Hivatalban dr. Loydl Tamás fõtanácsosnak is átadtam a projektem, javaslatára Orbán Viktor miniszterelnöknek is elküldtem 1998. október 10-én. A küldemény sorsa ismeretlen. A Környezetvédelmi Minisztériummal, az Országos Mûszaki Fejlesztési Bizottsággal és a Földmûvelésügyi Minisztériummal is kapcsolatot kerestem. Õk, bár jogellenesen, mert ez nem szokás, megvizsgáltatták ezt a patentot, amibe én hallgatólagosan belementem. Úgyhogy egy atomfizikus kandidátus, egy plazmafizikus kandidátus és egy motortechnológus kandidátus megvizsgálták, és azt állapították meg – június 29-én volt egy megbeszélésünk -, hogy valóban egy új tudományágról van szó, egy korszakos találmányról, amit õk a legmesszebbmenõkig támogatnak, és a találmány megvalósítható. A motortechnológus több mint 30 évig foglalkozott benzin-víz és gázolaj-víz emulziók robbanómotorokban történõ hasznosításával. Na most, ha a szakemberek azt mondják, hogy igenis ez mûködik és lehet vele valamit kezdeni, akkor nem tudom, hogy a politikusoknak miért olyan nehéz ezt felfogni. Pillanatnyilag ott tartok, hogy megpróbálok különbözõ fõtanácsosokkal kapcsolatot keresni, akik rendszerint elérhetetlenek. Kérték, hogy készítsem el egy laboratórium felállításának és egy kísérleti modell elkészítésének, kipróbálásának a költségvetését. Magyarországon ebbõl a szempontból is nagyon kedvezõtlenek a szabályok. Ahhoz, hogy valaki mondjuk 50 millió hitelt kapjon ilyesmire, ugyanilyen összegû vagyonnal kell rendelkeznie. De ha gazdag vagyok, akkor minek nekem a támogatás? Tehát itt borzasztó nagy ellentmondás van. Ennek az az eredménye, hogy a magyar találmányok rendszerint nem Magyarországon valósulnak meg. Ezért is van az, hogy az Interneten kínálják a magyar találmányokat, így funkcionál az agyelszívás.
Most mi a terve?
Szeretnék egy üzemet fölépíteni, egy autógyárat, ahol licenc alapján gyártanék autókat ilyen motorokkal, azonkívül külföldrõl behozott autókat is átépítenék. Az a tervem, hogy csak Magyarországon legyen ilyen gyár, és minden fillér haszon, ami ebbõl származik, itthon maradjon. Természetesen ennek nemcsak a közlekedésben van jelentõsége, hiszen ez olyan energiaforrás, ami a sugárhajtómûvektõl a kazánokig bárhol hasznosítható, az egész energiatechnológiát forradalmasítja, azonkívül tökéletesen tiszta környezetet eredményez.
forrás: vizenergia.hu
hupszi... bocsesz nem tom mié feledkeztem meg róla, pedig rendszeresen olvasom... na mind1
tegnap bnõmet lekisértem a buszmegállóba s láttam egy credo nevû buszt. ebben nem lenne semmi érdekes mert egy csomó furcsa nevû busz van de ennek az oldalára az volt írva hogy itt az új magyar busz credo (nem bizti hogy pont ez volt de ez volt a lényege). Volt egy nem túl magyar hangzású és egy magyar (sztem) cég ráírva no meg az hogy gyõr (gondolom ott gyártották). esetleg tud valaki valami közelebbit???
Informatika és tudomány
fincsin hangzik
az már nem a régi
#179
