KÖCSÖG BUZI!!!!!!!!!!!!!!!!méghogy homoszexuális! te baromarcú a campy a camper szóból ered amit a Cod2-bõl vettem na errõl ennyit...:D ennyire okos vagy! törödj a magad dolgával sztem!
légyszíves ne írj rólam többet én itt fejeztem be! de te mindig folytatod... a tökéleteséget meg úgysem éred el soha! ettõl fügetlenül lehet h a valódi Campy hazudott!->#558 erre nem gondoltál?
"MOSFET" szó nekem nálam csak annyi az õserdõ mélyén élõ Mosquito szúnyog aki sosem száll le az emberrõl és belédmar!:@ nekem te egy vérszívó lettél nem akarsz leszálni rólam de nem baj! ennyi volt nem érdekel innentõl kezdve amit írkálsz
Inkább legyen is, hiszen nem rég történt velem olyan, hogy kezdeményezni akart velem egy csúnya idõs néni. Fúj. Sokan erre azt mondják, hogy csak azokat a nõket kell nézni, akinek tetszel is, de nem, én soha nem leszek ilyen.
Vannak az igazi barátok, és a régi 'jó' volt osztálytársaim. Míg a barátok, barátnõk azt mondják, hogy de hogy vagy nyomorék, kit érdekel, hogy a hülye k*rv*k mit mondanak, mutassam nekik ezt , addig az egyik volt "jó" osztálytársam felmérést készített a megkérdezésem nélkül a barátnõi körében, hogy mennyire jövök be azoknak a csajoknak. És pofátlanul leírta röhögve magában, hogy senkinek nem jöttem be, és kifejezetten csúnyának tartanak. Az más kérdés, hogy én körömben senki sem tartja szépnek azt a gyereket, de ezt nem fogom neki leírni, így legalább tudok azon is röhögni, hogy mennyire értékeli túl magát.
Az is poénos volt egyszer, hogy mosolyogva nézték a csajok a "csúnya srácot", aztán megszólalt az egyik, hogy "nyomorék, az arca", és továbbra is ugyanúgy néztek. lol Mind1 :D
Nemrég kaptam ezt a cikket valakitöl. Úgy gondolom kissé a témához tartozik a cikk lényege. Sokan nem fogtok egyetérteni velem, de abban az idõben mulatságosabb és mozgalmasabb volt gyereknek, fiatalnak lenni mint napjainkban, nem igazán léteztek lelkisérült emberkék sem. Visszatekintve és átélve is szép idõk voltak azok...
"Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek elõtt születtek, azok valódi Hõsök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélõ fenegyerekek. De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 elõtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sõt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bõven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókokok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédõnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi. Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettõ között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érõ fõben és közeli kiserdõkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfûrõl azt hittük, hogy a sárkányfû egyenesági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerõen mi voltunk a hibásak. Sõt! Ha az erõsebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így mõködött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schubert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edzõdött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helybõl nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíroskenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírbõl sem ismerte az édesítõszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, mûholdról és kábeltévérõl, filmekrõl, DVD-rõl, Surround Soundról, internetrõl, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról. Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerûen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülõket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülõk... Mégis itt vagyunk. Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy iratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerûen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az elsõ csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetõség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra probálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülõknek. Sõt! Ha lehet el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bûntudat, a jóérzés, a felelõség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi."
A régi szép idõk. :) Azóta a világ nagyon megváltozott. A technika fejlõdik, médiának egyre nagyobb uralma van, és sok ember nem tudja elképzelni az életet mobiltelefon nélkül. Ha sokat utazol, sok embert ismersz meg, és követed a divatot. A levegõ szenyezettsége egyre magasabb, autók száma egyre több, és Avon meg stb kasszája is egyre nagyobb. Emberek többet-többet-többet akarnak, több kényelmet, jobb házimozit, telefont, pc-t :D, minél drágább ruhát. Az emberek igénye egyre jobban növekszik. Egyre több dolgokra költenek, és ugyan ez a helyzett az ismerkedés területén is. "Igényesebbek" akarnak az emberek lenni, és ezért minél szebb embert szeretnének párjául. Ebbõl mi következik? Jó sok szakítás, nemi betegség, lelki betegség. Nem egy ismerõsöm van, aki már legalább 5 partnerral kefélt.
Én nem vagyok lelki beteg, és nyomorék sem. Átlagos emberként élem hétköznapjaimat. Persze nem tetszik az, ha negatív kritikát kapok, utálok veszteni is, bármirõl legyen szó. Sokan nem tudják, de egy nagy játékos vagyok :)
azért a szülõi támogatás az jó hogy van! legalább manapság a tanárok nem ütnek gyerekeket! ez pl szar rendszer volt! az viszont jo lehetett mármint kint az utcán, mivel tv adás nem nagyon volt! zene a 80-as években szenzációs lehetett, ma már a pénz miatt csinálják akkor csak kis részben, a pénz miatt! volt még munkahelyük az embereknek, annyira azért nem volt megélhetési gondjuk mint már mondott korábban MO-t a rendszerváltás tette tönkre! azóta várnak jó kormányt az emberek,azóta várják a megváltót, azóa nagy úr a pénz azóta vannak munkanélküliek, azóta káromkodnak intenzíven az emberek! Skinhead, Rasszista, EMO , Rocker, Punk mit tom én kutyafüle 80-as években elképzelhetetlen lett volna! az volt a jó élet! sztem... 1-2 dolog azért hátrányosabb volt mint a mai években! techikának fejlõdnie kell, de a média sajnos ne legyen már akkora nagy úr! erre van az én mondásom kitalálva:-> "Ez van, ezt kell szeretni, ha nem tetszik szar ügy!"
A zene még kilencvenes években is jó volt. Még 2001-ben is, és onnan következett a nagy lejtõ lefelé. Lehet, hogy majd írok részletesebb cikket a zenékrõl, miért vagyunk itt, ahol. Természetesen az MP3 is meg lesz említve.
Bizony nagyszerû lehetett karanténban lenni (vasfüggöny) kultúrástul, gondolatostul, mindenestül... ehhh
A zene ma is szenzációs, a naplemente is ugyan olyan, a madarak hangja is... szóval most is jó. Ahogy Tchaikovsky Diótörõje tanítja: a világ tele van számtalan csodával, csak nem vesszük észre õket.
Én pár hete pl alkonyatkor kint jártam városunk parkjában, és ahogy a levendula illata keveredet az est illatával... hmmm... fennséges volt.
-.- zenére én ugy gondoltam h szar pl ki ez a Lola? , meg ez a magyar együttes aki a Th-ra hasonlit? kik ezek? Fekete Pákó? Rúzsa Magdi?, a sok cigány Gyõzike , Caramel, Pápai Joci, Bartók Eszti:D Jézusom... ezek sztárok?!... na neeee
Nem tudom, nem is hallgatom õket. S nem is kényszerít rá senki és semmi.
Hasonlóképpen vagyok ezzel, mint a rock, punk zenével: nekem nem tetszik - nem hallgatom, nem mondok véleményt -, de felõlem aki szereti hallgassa nyugodtan. Ez mindenkinek szíve joga...
nem nagyon hallgatok semmit! a zenében 1-2 szám tetszik ami a játékban van benne:D:D meg a 80-as évek bejönnek zeneileg! jok azok az ütemek! azért mondom sajnálom picit h nem akkor születtem...
"...a naplemente is ugyan olyan, a madarak hangja is... szóval most is jó."
A madarak ma-holnap lehullnak a fárol a levegõ, talaj meg a vizek szennyezettsége miatt. Majd nézhetjük a sûrü smog mögött bújkáló sápadt napot madárcsicsergés nélkül. Húúú... de jó lessz nekünk! Echte ROMANTIKA...
nem úgy értettem! más volt a divat meg amegjelenés! hajviselet ,meg minden Sapkafej: ennyire nem voltak kirivóak akkor helyesbítek! mivel csak fekete fehér tv volt lehet h nem tudtak róluk!
Erre csak annyit, hogy lehet még most is így élni. Én a gyerekkoromoat így töltöttem (keverve a mai technikákkal :) ) és mondhatom csodálatos gyermekkorom volt. Bunkerépítéssel, erdõben, lõdombon, sérülésekkel , éretlen gyümölcsökkel és mindennel amit csak a cikk tartalmaz. :)
Jó, nekik csak akkor volt. De az nem jelenti azt, hogy másnak nem volt... Az, hogy nekem nem négy magos processzor van a gépemben nem jelenti azt hogy, senki másnak sincs, azt meg végképp nem, hogy nem is létezik.
"1969 márciusától színes kísérleti adás indul a televízió 2. programja keretében, eleinte szerdánként, 18:00-21:00 adásidõvel. Az EMV gyártmányú 2/0,4 kW-os adó az UHF sávban sugároz, a vételkörzete 30 km. 1973 végétõl megszüntetik a 2. program kísérleti jellegét is. Ekkor a heti adásnapok száma már 4, a program sugárzása 4/0,8 kW teljesítménnyel folyik."
"Azért azt még hozzá kell tenni, hogy az emberek belsõ világával szoros összefügésben van a külsõ világ megjelenése."
Van igazság benne, meg kell hagyni. Kár, hogy ez a megállapítás fordítottan mûködik nálam és még jó néhány jóérzésü embernél. Az én "belsõ világom" és sok más ember "belsõ világa" tökéletesen rendben volna ha nem kellene szembesülnünk nap mint nap a "külsõ világ" szánalmas látványával. De ezentúl aval fogom vigasztalni magam, hogy csupán csak más emberek "belsõ világát" tükrözi az elém táruló kép, én és sokan mások, csak véletlenszerüen vagyunk olyan szerencsétlenek, hogy állandóan sérült emberi "belsõ világokkal" szembesülünk úton, útfélen. Ettöl a felismeréstöl máris jobban érzem magam és elégedett vagyok! ...vagy inkább csak a fehér Milka-tol amit épp az imént nyeltem le?
Lehet, azt nem vitatom. Csak az arányok változtak meg kissé. 20-25 évvel ezelött a gyerekek 90-95%-a élte gyerekkorát a leirtak alapján, napjainkban jó ha 5-10%-árol elmondhatjuk ezt.
Ennek mindig ez a vége: "a törvény/szabály/elgondolás mindenkire vonatkozik csak rám nem"
Attól, hogy valamit nem látsz, még nem jelenti azt, hogy az nincs.
Gondolj a rádió példájára. Bekapcsolod és megszólal, és azt mondod, hogy csak az az egy adó van ami épp szól, mert nem hallasz mást. Ám ha arréb tekred az állomás keresõt... sõt ha esetleg hullámhosszot is váltasz, máris más és más adásokat foghatsz, attól függõen, hogy milyen adásra (hullámhosszra) hangolod a rádiót.
Kiemelnék pár szót: hullámhossz, hangolás, adás. Aki érti, érti.
Tesóm még akkor született, tényleg egy jó korszakból jött, neki máshogy telt el a gyerekkora, mint nekem, bár még én se a 90-es táborba tartozom bõven.
89 ben születtem, az utóbbi eszmecserét kiindító hozzászólás fele rám is igaz. A másik felét hiányolom. Hiányzik az az idõ. (hol a fenében van a hangoló poti?... au!)
Ööö... Hmmm. Egy okos ember mondta hogy minden generáció annyiban tér el az elõzõtõl, mint õk az õ szüleiktõl. Gondoljunk csak bele. A szocializmusban nevelkedett generációnak is meg voltak a maguk vitái az õsökkel. Amikor az 50-60-as években a falunkba betört a hajfestés, több szülõ petróleummal mosta ki a lánya hajából, közben persze szidták a büdös kölyköket :D Aztán ahogy mostanság megvannak a punkok, emósok, anno voltak a hippik, õsrockerek, õspunkok :D Minden generációnak megvannak a maga rákfenéi, amikért az idõsek rühellik õket. Szóval nem az a keménydákójú, aki feláll a meccs elõl, lesepri magáról a kiürült sopronis dobozokat, és lemegy a zuccára hogy jól beanyázzon a sarkon focizó srácoknak, hanem az, aki belátja, hogy igenis õk is ilyenek voltak fiatal korukban :D Külön megmosolygtatónak találom campy hszeit is, aki bár az általa imádott korszak után két évtizeddel született, úgy nyilatkozik róla mintha szakértõje lenne.
Hja a hajfestéses példádról meg anyni jutott eszembe, hogy egyre kevesebb õszes hajkoronát látni az utcán, bizony mára sok még azok közül is akik anno a saját gyerekük hajából petróval mosták a színt, most a nyugdíjból elmennek a fodrászhoz festetni:)
Így van! Nálunk anno a katolikus gimiben nem engedték a lányoknak, hogy a saját hajszinük bármilyen árnyalatára befessék a hajukat, vagy kifessék a körmüket, sminkeljenek stb stb, állandóan ebbõl volt a botrány...
Jáj ezek a mai fiatalok,bezzeg a mi idõnkben! Amúgy igaz:Senkit és semmit nem tisztelnek a mai fiatalok-csak az erõszaknak és az anyagi gazdagságnak van igazi értéke a szemükben, a vadkapitalista nihilista társadalom és a gyerekeknek udvaroló szölõk/pedagógusok új rendszere tette õket ilyenné.Csak az egyéni érdeket és a taposást tanulják meg-nem képesek többé valódi emberi közösségeket alkotni-legfeljebb érdekbõl és nincsenek ideáljaik hisz a cinikus média kiölte azokat is.
"nem képesek többé valódi emberi közösségeket alkotni-legfeljebb érdekbõl" Ami nem csoda, hiszen mindenhol azt szajkózzák nekik, hogy mindenki ellenség. Ezt látják a TV-ben (össz reality show errõl szól), ezt nyomatják nekik az iskolában, illetve az összes számítógépes játékban ugyanez van. A Doom volt az elsõ, és egy jó ideig az utolsó olyan játék, ahol a játék célja az volt, hogy közösen egymást segítve vigyék végig a pályákat.
Igen a Coop mód, ez az ami teljesen kihalt. A gyerek azt látja az összes lövöldözõs játékban, hogy mindenki ellenség, mindenkit meg kell ölni ... és lehetõleg minél többet. Magányos harcosok képzõdnek így, közös munkára alkalmatlanok.
Néha vannak kimagaslóan coop játékok, pl a Borderlands. Ezeket kell preferálni, rá kell szoktatni a mai fiatalokat, hogy ha egyedül kóborolsz akkor unatkozni fogsz, állandóan elbuksz, és semmire sem mégy. Míg ha együtt mentek, összedolgoztok, akkor már van egy szerény esélyetek a túlélésre ... de csak szerény, ha komolyan támogatjátok egymást, önfeláldozóan.
egyébként igazad van, de itt nemcsak a számítógépes játékokról van szó, hanem az Internet okozta veszélyekrõl...túl sok kisgyerek, nagyon korán megkapja az 1. számítógépét ezáltal akkor már Internet is van és onnan minden mocsokságot áttanulnak a gyerekek...ez is egyfajta megközelítés...
egyénként egykori ismerõseimen is észrevettem akikkel egy osztályba jártam általánosba gyerekként, tökre normálisak voltak meg minden észrevettem eljött kb a 6. 7. osztály rossz ofõ ilyesmik és baromira szemetek lettek, mert ugyebár akkor kamaszodik az ember...én sztem a kamaszkort az adott illetõ szülõjének kellene valahogyan kezelni, mert sokan ebben a korban kallódnak el és lesznek olyanok felnõtt korukban is...
Mikor kisiskolás voltam a 80-as évek közepén még tisztelettel tekintettünk a "nagyokra" akik mindössze pár évvel jártak felettünk.Elõre köszöntünk a felnõtteknek,elõreengedtük az idõsebbeket,eszünkbe sem jutott visszapofázni meg szülõnek árulkodni ha sérelem ért "feljebbrõl".Egyszerûen elfogadtuk a helyünket és megértettük hogy nem mi vagyunk a világ közepe és az idõsebb embernek több tapasztalata van.Az is természetes volt hogy nem mindíg van az amit mi akarunk és nem kezdtünk vörös fejjel üvölteni ha nem kaptunk meg valamit a boltban.
Istenkém, olyan sztereotípiákkal dobálózol hogy hihetetlen :D A doom meg a borderlands lenne a csapatszellem kovácsa?:D CS, CoD, itt is csapatmunka kell ám. ArmA1-2-ben meg fõképp, egyes pontoknál néha olyan állóháborúk alakulnak ki hogy csak fogaskerékminta csapatmunkával lehet elõrébbjutni. Vagy ha kifejezetten Coopra gondolsz, akkor pl. Gears of war, Halo, hogy csak egy párat említsek. Nem muszáj okoskodni, ha nem érted hogy mi is van voltaképp :D
Bocsi, de sajna te nem érted. Igen, nyomtuk mi is CoD-tól Halóig mindent (haló mint coop ... nevet a májam, az egy semmi sz.r) ... hát k.rvára nem építi a csapatot. Sõt, Moháztunk is nagycsapatosan, meg SW:BF az se. Ezek mind arról szólnak, hogy magányos hõsök rohangálnak hülyegyerekek módjára, mennek ölni. Az ilyenek a fronton is 5 mp alatt hullanak el.
Ha már moha, ez különösen jó példa. Volt ott pár szép nagy 20-30 fõs csatánk. Ahogy szokás, páran mennek egymás után, de nem együtt, mindenki rambózik és elhasal.
Mi viszont összeszokott csapat voltunk, 5-6-an mentünk együtt, ahogy kell. Senki sem rohan elõre, elsõ ajtó nyit, második be gránát, harmadik takarít bent, 4-5 hátvéd (nyílt terepen meg taktikai elõrevonulás). És bár akkor telepítettük elsõnek(!), mégis alaposan vertük a profi minden pályát ismerõket.
És amit te nem értesz, hogy ezek a játékok nem KÉNYSZERÍTIK rá a csapatmunkára az embereket. Mi így csináltuk, mert mi coopba nõttünk fel ... más senki sem.
A Borderlands ezért is tényleges coop. Ott nincs sok esélyed, ha egyedül elindulsz, hogy te majd mekkorákat hentelsz ... mert nem fogsz. Ketten mentek, akkor a game is min 2x nehezebb ... 4-en meg >4x. Akiket egyedüli játéknál kinyírtál volna, azt ha 4-en mentek min 4-6x erõsebben jönnek, így egyedül semmi esélyed ellenük (lõszert is beosszuk, kinek mi kell azt szedi fel, extrákat mint gyógyítás, ammo regen is ... a saját kárunkra erõsítjük a csapatot). Mert mi nem szoktunk ám meghalni benne.
A coop rts-eket meg gondolom hírbõl se ismered. Generals Zero:Hour? 3-an 5 db egy csapatba lévõ maxi erõsségû gép ellen? Szabály: Ha valakit levertek, vesztettetek. Ott sem nyomhatod úgy, hogy te bevéded magad és kész, védeni kell a többieket is, csak így élhetitek túl mind.
Na ez a coop picinyem. Nem az együtt rohanunk az ellenfél felé keresztbe, kasul, agyatlanul.