A Ceratosaurus az elsõ nagyobb testû húsevõ dinoszaurusz volt. Könnyen felismerhetõ az orrán lévõ szarvszerû kivövésrõl. Ismeretes egy Proceratosaurus is de ennek a fajnak csak egy koponyamaradványa van így lehetséges, hogy ugyanazon fajról van szó ami még régebbi mivoltára utal. A Ceratosaurus 170 millió éve jelent meg és méretébõl kifolyólag nem volt ellenfele. Magányos vadász volt, így valósznû, hogy nagy territóriumot ellenõrzött. Koponyája nagyon hasonlított a késõbbi terpodákéhoz (nagytestû ragadozó dinoszauruszok), de még nem olyan fejlett.
A Proceratosaurus egyetlen ismert maradványa:
Annakidejen miert nottek akkorara az allatok? En ezt nem ertem :)
A növényevõk méretnövekedése vonta magával a húsevõk növekedését. A nagy sauropodák, mint amilyen a diplodocus is, a táplálékfeldolgozás gatdaságossága miatt nõttek nagyobbra. Az akkori páfrányerdõk lombozata a mai zárvatermõkéhez képest nagyon nehezen emészthetõ volt. Egy hosszabb bélrendszer sokkal többet tudott belõle megemészteni és hasznosítani.
A spinosaurust a Jurassic Park 3 c. filmbõl ismerhette meg igazán a nagyvilág, a film azonban tévesen ábrázolja az állatot. Nem volt akkora mint egy T.rex, sõt egy allosaurus méreteivel vetekszik. Az Spinosaurust Marokkóban találták meg elõször és egyenlõre nincs Afrikán kívüli lelet róla. Jellegzetes theropoda volt amely a felsõ Jurában élt. Hosszú feje arra enged következtetni, hogy halászó életmódot is folytathatott. A testfelépítésében szokatlan felépítésû theropoda legfeltûnõbb különlegessége a hátán feszülõ bõrhártya amely világhírûvé tette. Tovább szította a vitát a dinoszauruszok melegvérûségérõl. Azért, mert a bõrlebeny feladata minden valószínüség szerint a test napsugarakkal való felmelegítése. Egy másik dinoszaurusznál, az Ouranosaurusnál is megtalálhatóak és a Stegosaurus lemezeinek funkcióját erre tartják. A Spinosaurus mindenesetre szokatlanul fejlett mellsõ végtagokkal rendelkezett, ami szintén a halászó életmódra utal, hasonlóan a Baryonxyhoz.
Kiegészítésképp az Ouranosaurus (Ausztrália, Iguanodon rokon) képe:
A Spinosaurus koponyája:
Huu, hát ez bezs*rás ami itt összeírtatok(bár inkább csak Bobo írt...:D), csak gratulálni tudok!!!
Régen én megõrûltem a dinszorauruszokért, már olyan szinten hogy a suliban enyhén gúnyoltak is miatta...
Volt jópár könyvem is, de ezek közûl sajnos már asszem csak 1 van meg..:( Kedvencem a legelsõ volt, akkor ismerkedtem meg elõszõr a dinókkal és lettek dínóbuzi, nem tudom hogy a topik elején leírt könyvcímek közül volt-e valamelyik, de tisztán emlékszem a borítójára, egy Diplodocus, de lehet hogy Brontoszaurusz volt az elején és épp egy pálmafa levelét zabantotta, a kép felett pedig rohadtan piros betûkkel volt felírva hogy "Dinoszaurusz". Na abban rohadtjó festmények voltak!!! Persze ott is hibásan voltak ábrázolva, de attól még bármit megtennék hogy újra láthassam azt a könyvet...:o
Na végre már nem csak ketten vagyunk FrezeRrel. Üdvözöllek a topicban.
A könyvet amirõl irsz, még nem láttam. Be tudnál linkelni egy képet?
Visznt megtaláltam itthon az 1995-1996-ig megjelent, 10 részes "Élõ Világ" sorozatot amiben szintév foglalkoznak jó pár számban a dinoszaurszokkal, no meg eleve arról szól az egész hogy hogyan keletkezett a föld és végigmutat mindent a mai idõkig...persze kevés szöveggel és nagy képekkel, elvégre kisebbeknek készûlt, de akkorigan még én is az voltam..:D Amúgy nagyon dizájnos amindegyik szám..:o
üdv a klubban:)
#182-ben nagyon érdekes ez a koponya! milyen íves az álkapocs
Megláttyuk, kincsként õrzöm õket és sajna már kissé ígyis megviseltek, szal nem merem õket nagyon "hajtogatni", de majd beszkennelek belõle pár oldalt!:)
A stegosaurus nagyon buta állatként terjedt ki a közhiedelembe a múlt század 60-as 70-es éveiben. Az agya testméretéhez viszonyítva a nagyon kicsi (azért nem a legkisebb, mert a sauropodáké kisebb), ami persze nem vonja feltétlenül azt magával, hogy buta volt. Minden bizonnyal egyszerû gondolkodása volt, erre mondhatnánk, hogy a cél szentesíti az eszközt. Mindenesetre a stegosaurus rendelkezett egy "második aggyal" is. Ez a mellsõ lábai fölött helyezkedett el a gerincoszlopban. Ez az agy, azonban nem valódi agy, hanem a gerincvelõ megvastagodott darabkája, és minden bizonnyal kizárólag mozgáskoordiációs feladatokat irányított. Ez arra enged következtetni, hogy az állat valódi agya ezzel kismértékben foglalkozott. Ugye, hogy nem is olyan buta! A hátán lévõ hatalmas asztallapnyi lemezek, azonkívül, hogy védhették egy Allosaurus támadása esetén, hasonló célt szolgálhattak, mint a spinosaurus bõrlebenyei. A napsütés segítségével felmelegíthették az állat testét. A farka végén ezek a lemezek tüskékké redukálódtak, ezzel tudta igazán megvédeni magát. A lemezek elhelyezkedését nagy vita kísérte korábban. Volt aki úgy gondolta, hogy vízzintesen álltak, volt aki bõrlebenyeket képzelt közéjük, de egy lelet végérvényesen bebizonyította a valódi pozíciójukat. A stegosaurus mellsõ végtagja jóval kisebbek voltak a hátsónál, ennek ellenére néby lábon közlekedett, ám nem lehetett túl gyors.
Egy stegosaurus impozáns csontváza:
Ja elvileg akkora agya volt mint egy mai házi macskának, dió méretû..:)
Dromaeosaurus (csak azért tettem be a képet, mert gyönyörû):
Coelophysis (Kölofízisz):
A Coelophysisek a korai dinoszauruszok közül a legismertebbek. A felsõ triászban éltek, így õk is találkozhattak még a anapsida hüllõkkel (korábbi primitívebb csoport) amelyekkel szemben komoly elõnnyel rendelkeztek (cheat-téma :)). Rendkívül gyorsak és alkalmazkóképesek voltak. Fõként a Pangea (korábbi földrész, az akkori egyetlen a bolygón) évszakos tájain, azon belül is a szárazabb területeken éltek, amelyek nagyon hasonlítottak a mai szavannára, csak természetesen teljesen már volt a növényfauna. A száraz idõszak alatt volt igazán érezhetõ a modern testelépítésû dinoszauruszok evolúciós elõnye. A Coelophysis falkákba verõdve vészelte át a szárazságot és nem volt ritka a fajon belül a kannibalizmus sem. Ezt a tényt egy gyönyörû lelet támasztja alá, ahol a gyomortájon apró Coelophysis-csontvázak nyugodnak:
ez tényleg nagyon szép :) #202 ez is tök jó, a kis kannibál :)
A Plateosaurust az elsõ nagytestû növényevõ dinoszaurusznak tartják. Ez a soport még a Prosauropoda csoportba tartozik, közvetlen elõága az óriási sauropodáknak. A Plateosaurus társaságában gyarkan elõfordult az Anchisaurus is egy kisebb testû prosauropoda. A Plateosaurus a nyílt síkságok növényevõje volt, és nagy csordákban vonult új legelõket keresni. A lombozat táplálékát akkoriban csak õ tudta letépni és így um. kisajátíthatta magának. Azokat az ágakat amiken nem ért el, mellsõ végtagjaival húzta le. És itt rejtezik a Plateosaurus különlegessége. A mellsõ végtagjai nagy karmokban végzõdött, amellyel ugye az ágakat húzta le, és ez adott okot arra a gyanúra miszerint az óriások egy korai ragadozó ágból fejlõdtek ki. A Plateosaurus "elõdje" egy ázsiában talált még kezdetlegesebb forma, amely sokkal inkább emlékeztet egy ragadozóra, mint egy sauropodára, mégis a koponyája és az állkapcsa egy kész prosauropoda-fej. Tehát egy korai ragadozó dinoszaurusz-ág szép fokozatosan áttért a növényevésre és emiatt fokozatosan nõni kezdtek, melynek eredménye az alsó krétáig létezõ sauropoda-óriások
Na itt a példa, hogy fejbõl nyomom és most tévedtem egy picit: az Anchisaurus az az ázsiai forma, tehát nem járhatott együtt a Plateosaurussal.
Az Anchisaurus anatómiai vizsgálatával tökéletesen szemléltethetõ az korai prosauropodák kialakulása:
1, Egy ragadozó-szerû testtartás:
2, Egy köztes állapot:
3, A Sauropoda testtartás:
Az Anchisaurus mérete, ami valljuk be, nem túl sauropodás :)
Az anchisaurus koponyája, ami tökéletesen sauropoda felépítésû:
egy percig sem vitattuk, hogy fejbõl nyomod :P a mai adag is szupi! köszi!
Ezt nem tudtam, kihagyni, hogy be ne tegyem. Egy felnõtt Tylosaurus, a tengerek T. Rexének nevezték, és elérte a 12 méteres hoszt is (nem dinoszaurusz, hanem tengeri hüllõ):
Itt egy kép is róla:
Holnap következik az tolvaj:
durvaa nem szivesen akadtam volna össze vele a tengerben
Az Oviraptor méltán viseli a tolvaj nevet, hisz a Góbi sivatag rettegett fészekrablója volt. Testfelépítése alapvetõen a raptor-család jellemvonásait viseli, a feje viszont merõben különleges felépítésû. Azon felül, hogy zömök a megszokott hosszúkás raptor-formához képest, tarajat visel. A legkülönlegesebb azonban a felõ szájpadlásán ülõ két fog. Ez segített rávezeti az életmódjára. Ezzel a két foggal nyitotta fel a tojásokat rendkívül gyorsan, amiben csõre is segítette. Ezután hegyes nyelvével hamar kiette a tartalmát. Az oviraptor gyenge, kecses felépítésû gyors állat volt, a fészkek szülõi elõl minden esetben elmenekült, ezért ez a nagy sietség. A Góbiban minden bizonnyal közutálatnak örvendõ állat emellet valószínüleg kisebb gyíkokra és esetleg emlõsökre is vadászhatott. Egy híres, a National Geographic által tudósított, leletegyüttes alapjaiban változtatta meg, az addig csak pimasz oldaláról megismert állat viselkedésérõl alkotott képet. A lelet tanulsága szerint az Oviraptor rendkívül gondos szülõ volt s a fészkeket tartós párkapcsolatban gondozta. A lelet két gondos szülõ és a fészkük "pillanatképe", valószínüleg egy iszaplavina, vagy más kisebb katasztrófa áldozatai
A Leaellynasaura egy nagyon különleges dinoszaurusz volt. Leginkább azért, mert tovább szítja a vitát a dinoszauruszok melegvérûségérõl. A Leaellynasaura ugyanis a bolygó déli felén, azon belül is a mai ausztráliában élt és õ az elsõ dinoszaurusz, akit megtaláltak az Antarktiszon. E két kontinens kevesebb mint 100 millió éve olyan klímával rendelkezett mint ma Európa legészakibb vidékei. A táj az akkori faunához képest is különleges volt, sok olyan faj utolsó menedéke, akik az evolúciós versenyben alulmaradtak a kellemesebb, melegebb éghajlatú vidékeken. Kétéltûeké, sõt dinoszauruszoké is. Az Allosaurus ekkoriban már csak itt volt megtalálható (különlegesség, hogy a rivális modernebb ragadozót ma még nem ismerjük). A vidék tehát hûvös volt, voltak olyan tájak, ahol fél évig nem bukott le a nap. A dinoszauruszok mégis megvettték a lábukat itt. A leggyakoribb a most tárgyalt Leaellynasaura volt. Minden bizonnyal klánban élt, mert fészkeik feltárásakor egyfajta hierarchia volt felfedezhetõ köztük. A Leaellynasaura kecses kis növényevõ volt, magokkal és egyébb termésekkel táplálkozhatott, amiket erõs csõrével törhetett fel. Azt, hogy a hideg évszakot hogy vészelte át, máig rejtély. Minden bizonnyal társas életében keresendõ a megoldás. Született több elmélet is, hogy összebújtak egy kupacban, barlangot ástak, vándoroltak ahogy a Muttaburrasaurusok (Iguanodon féle növényevõ), stb... A legkézenfekvõbb az, hogy melegvérûek voltak, ami mindmáig vitatott ugye. Fürgék lehettek, más nem nagyon védhette õket a ragadozóktól.