Hmmm... hosszútávon a gyorstüzelõk igényeinek a kiszolgálása tényleg nem egy jó dolog, ráadásul sok a Quick and Dirty meló, ami a saját szakmai fejlõdést teszi lehetetlenné. Az ember így rengeteg gány dolgot mûvelhet, lásd http://thedailywtf.com/. Ez az oldal tele van ilyen gyorstüzelések eredményével. Mellesleg merre lépsz tovább? Elég nehéz lehet új ügyfélkört és szakértõi bázist kiépíteni. Fõleg, ha a profil és a nagyságrend is változik. Mellesleg van egy terület, ahol néhány kezdõ elhelyezheti magát, mégpedig a régi DOS-os progik újraírása modern felületre (web pl.). Az ilyen progiknak sokszor a fejlesztõje már rég felszívódott. Az egyik ismerõsöm ezt teszi éppen.
Meg mellesleg a cikkrõl, amit linkeltél: konkrétan tudok is két szakembert, akik átálltak inkább képregényesnek, az egyik Scott Adams a Dilberttõl (õ fejlesztõ volt, az ötleteket a valóságból vette), a másik pedig Illiad, a User-friendly írója, aki pedig techsupportos volt az SCO-nál. :)
Csak nagyon egyszerû igények esetében, és ezekkel a vevõkkel nem érdemes foglalkozni, mert amit kérnek nem kihívás, fizetõképességük gyenge és még valószínûleg még gyengébb lesz, ezért nem jönnek vissza mégegyszer venni valamit, tehát elvesztett ügyfelek, a befektetett pénz és idõ a megszerzésükre nem térül meg a továbbiakban, mert nem lesznek többszöri ögyfelek, sõt valószínûleg a gyorstüzelésük miatt nem is fognak senki ügyfele sem lenni hamarossan. Szóval egy középsávban dolgozó IT-snek már nem kell ilyenekkel foglalkoznia, persze kezdés esetén esetleg az ilyeneket is fogadni muszáj, de jobb ha inkább hitelt vesz fel az ember, mert könnyebben megussza, mint, hogy az ilyen ögyfelekre dobja el a drága idejét. Ha emlékszer amikor azt mondtam, hogy becsüld meg magad és a munkádat, erre gondoltam. Különben én éppen azért változtatok most környezetet néhány nap múlva, mert a közép európai IT elérte azt a szintet amikor már tovább lépni szinte lehetetlen, mert nincs elegendõ pénz és tapasztalat, az ami meg van az napról napra jobban és jobban tartozik a gyorstüzelõ reaktív körbe, és az IT-t itt nem úgy kezelik mint valamit ami elõnyben részesíti a céget ha jól van csinálva, hanem mint valamit ami a megmaradás eszköze, mert mindenki úgy csinálja akkor muszáj nekem is. Szóval nincs benne semmi kihívás, ezért lépek tovább gazdagabb mezékre , a legnehezebb dolog volt letisztázni a válalt felelõségeket, bevezetni a munkatársakat, hogy folytatni tudják zükkenõmentessen, mondhatom, hogy már 2-3 éve ez volt a legnagyobb kihívás, a többi meg úgy rutinos dolog, általában fejlõdési lehetõségek nélkül.
Igen, de a gyorstüzelõk sokszor elfogadható kódot adnak, kevesebb idõ alatt, mint pl. a gyors, de megfontoltak. Hiába jobb a tied, de az övét veszik meg, mert az kész van, és a vevõnek feltehetõen azért sürgõs, mert õk is gyorstüzelõk. A lánc átterjed az összes ismert szakmára. Tehát az IT még tovább gyorsított az amúgy sem lassú folyamaton.
Igen erre van az a mondás, ha valami jó akkor már elavult, ha valamit tudok akkor az már elavult... szóval ma igy mennek a dolgok, két esetben lehet sikeres lenni, ha valamiben elsõ vagy (de ez kicsi esély, mert általában az elsõ nem elég jó), és ha valamiben második vagy (tanultál az elsõ hibáiból), ha harmadik vagy akkor biztos nem sikerül. És ez persze egyenessen oda vezet, hogy a legjobb gyors lenni, de nem sietni, nem elhamarkodni, mert ugyan az lehet, hogy valaki elõbb lép mint te, de kicsi az esélye, hogy nyerjen. Ez kb. olyan mint a vadnyugati párbalyok, ha szépen lassan kivetted a Colt-ot céloztál és lõttél akkor 90%-ban gyõztél, ha csak elõrántottad és lõttél akkor csak 10%-ban, ha szerencséd volt és véletlen eltaláltad, ha meg nem akkor az ellenfélnek volt 10%-a mert ha szerencséje volt akkor te már nem lõttél, de ha nem akkor a te 90%-od érvényesült, tehát garancia soha sincs, de a valószínûség mindég a megfontolt de gyors oldalán áll.
Erre az angoltanárom azt mondta, hogy Life is hard. Asszem volt is egy számítógép, amit addig tökéletesítgettek, míg ki nem ment a divatból. Asszem Marsnak hívták és tökéletes volt sok szempontból, de túl késõn adták ki. Perfekció mindenekfelett. És egy tök jó termék "halálához" vezetett.
A történet itt: http://catb.org/jargon/html/M/Mars.html
Jó pelda... ez az amikor van csapat de nincs csapat. Itt megkellett volna beszélni, hogy melyik a jobb megoldás, vagyis közössen támadni minden megoldást és objektívan ellemezni, a pluszokat és a minuszokat, a végén pedig dönteni, hogy na ez az ami az adott esetben a legmegfelelõbb. Persze a legmegfelelõbb nem mindég a legjobb, de éppen azért kihívó a csapatmunka, van 3 megoldás, az egyik perfekció, de 3 hét munka, a másik megfelelõ és 1 hét munka a harmadik meg majdnem olyan mint a második de 3 nap elég rá... de a mi csapatunknak nincs 3 hete, tehát a legjobb megoldás nem jöhet számításba... mert csak 1 hetet szánhatunk rá, a második belefér, de nem sokkal kapunk többet mint a harmadik megoldással és megmarad néhány nap, ami jól jöhet ha késöbb valahol fennakadunk... szóval sok sok mérlegelés után kell kiválasztani a megoldást közössen, fontos, hogy az egéssz csapat ezt elfogadja, hogy a magáénak érezze, ekkor nincs baj, hogy kitöl ered, mert közössen vitattuk meg, közössen világítottuk meg mindet és közössen határoztunk, hogy igen is a harmadik megoldás a legmegfelelõbb, persze sajnáljuk, hogy nem lehet az elsõ, de... ilyen a valóság.
Nos igen, ez pontosabb fogalmazás, de a lényeg az inkompetencia. A mai világ jobb szakembereket igényel(ne), jobb tanárokat, de nem tudják (lehet) tartani a tempót. Meg aki tudja, az csinálja.
Még valamit... a régebbi oktatás azért volt hát enyhén fogalmazva komoly és mondhatjuk alapos, mert egy olyan világban volt amely viszonylag lassan változott, a tanárok képessek voltak majdnem azt elõadni nyugdíjba vonulásuk elõtt mint fiatal korukban, az alapok azok voltak a fontossak és ezt tanították, és az alapok lassan változnak vagy egyáltalán nem. Most egy más helyzet alakult ki, egy gyorsan változó világ jött amiben nem igen tudja mindenki megtalálni a helyét, a régebbi készülés, célzás, lõvés helyett jött a lövés, készülés, célzás... a másik dolog meg, hogy a meglévõ erõforrások nem tudták kisérni a mesterségessen elõállított igényeket, vagyis ma néhányszor annyi egyetemista van mint régebben, és lehetetlen annyi jó tanárt biztosítani, meg persze ezeknek az egyetemistáknak is nagy része nem rendelkezik megfelelõ kognitív képességekkel, hogy egy magas szintû oktatást kövessen és ezért is csökkent a szinvonal, mert nem érdek, hogy 100-ból ketten diplomázzanak. Aztán megjelentek a kis magániskolák meg hasonló dolgok amelyekkel az egyetemek versenybe száltak, és a gyengébbel ha versenyezel, te is legyengülsz ez már régen ismert dolog. Szóval ma oda jutottunk, hogy az erõsebbek erõködnek, hogy ráhajtsák magukat, hogy az egyetemet végigjárják, csak hogy meglegyen a papír, mert már az elején rájönnek, hogy tudást nem igen kapnak. Az átlagossak meg átlagon aluliak pedig végigjárják rutinossan és diplomáznak, de sajnos tudásuk semmire sem jó. Most itt az a baj, hogy aki pl. autodidakta, és egyetemre jár, de maga tanul annak az egyetemen eltöltött idõ miatt kevesebb ideje marad a valüdi tanulásra... de ha nem diplomál akkor meg papírhiány miatt lesz hátrányos helyzetben. Na alapjában a gyors változások és a problémák szönyeg alá temetése az ami miatt van az oktatás olyan állapotban amilyenben van.
Miután megnéztem, hogy mi a normalizáció (ami nekem elég triviálisnak tûnik nulladik megközelítésre), rájöttem, hogy valószínû akkor jó a denormalizáció, ha bizonyos adatok számításigényesek, és nem éri meg külön-külön számolgatni a dolgokat. Idõt nyerek, de komplikáltabb lesz az adatok naprakészen tartása. Mondjuk most csak a poén kedvéért válaszoltam, de értem, amire gondolsz. :)
A csapatmunkáról annyit, hogy szerintem én jó csapatjátékos vagyok abból a szemszögbõl, hogy nem fogom széthúzni a csapatot (szándékosan biztos nem).
De mondjuk szerintem a csapatmunka rengeteg stresszt jelent, hiszen alkalmazkodni kell. Gondolom ezt is jól kell tudni kezelni. Meg apró-cseprõ dolgok, pl. hogy ki hagyta két hete a mosogatóban a kávésbögréjét is problémát okozhatnak, mert nem relevánsak a munkával kapcsolatban.
"szintén nem szabad titkolni a dolgokat és nem szabad sem nagyon nagyképûnek lenni"
Egy érdekes történet mellesleg a megjegyzéshez. Volt egy feladat tavaly egy laboron. Egy IRC-szervert kellett írni, amely nem használ forkot. Volt négy csávó, akik tudtak C-ben programozni, elég jól ahhoz, hogy a feladat ne legyen túl nehéz. Ráadásul elitisták voltak. Mindegyiknek volt egy ötlete (az egyik poll-t akart, a másik selectet, stb.), amit mindenképpen érvényesíteni akart a többieken. Az eredmény az lett, hogy mindenki titokban megírta a saját változatát. Amiatt, hogy mindenkinek más volt az eredménye, és nem tudtak konszenzusra jutni, összehegesztették a kódokat. Ebbõl 2-es lett, mert éppen mûködõképes volt, persze ha a holdfázis megfelelõ volt, valamint áldoztál egy bárányt a programozók istenének. :) Szóval ezért is kérdeztem a csapatmunka-személyiséget. Sok eset van, amikor a legkissebb együttmûködés triviálisra redukál egy-egy problémát.
Pl. ezek azok a dolgok amelyeket csak gyakorlat árán lehet elsajátítani, de nem labor-okban hanem produkciós munkában. Pl. mondj egy peldát, mikor lehet jó megoldás az adatbázis denormalizálás, és az általad említett esetben szerinted mit nyersz és hol és mit veszíthetsz? Mindezek alapján ha az XYZ pl. sokat használt az ABC pedig keveset, te melyik megoldást választanád és miért? Szóval most itt konkrétabban nehéz beszélni... de remélem érted, hogy milyen kérdésekrõl lehet szó, praktikus kérdések amelyektõl az élet függ .
Ami a csapatmunkát illeti, sajnos nem tudnák válaszolni, ugyanis nagyon nehéz elõre megmondani, hogy valaki jó csapatjátékos e vagy sem, sõt ez még nem is csak az adott személytõl függ. Capatmunkát tanulni kell, sajnos nem tanítják, azt hiszik, hogy azt majd magától megtanulja az ember. Fontos a konfliktusokat kezelni, mert az mindég megvan, sokszor az emberek a saját megoldásukat, saját megközelítésüket tartják a legjobbnak, és ez konfliktushoz is vezethet, ezért a csapatmunkához nyitott kell lenni, és közössen megbeszélni mindent, szintén nem szabad titkolni a dolgokat és nem szabad sem nagyon nagyképûnek lenni ha esetleg többet tudsz mint a többiek, sem szégyelni magad ha kevesebbet, a csapat mindég azon kell, hogy dolgozzon, hogy egymást segíteni kell, ha valamit jobban tudok akkor segítek annak aki kevésbé tudja stb. És megkell becsülni a munkát, ezért ha valamit a csapat megbeszél akkor tartaniuk kell magukat hozzá, nem szabad egymásra törni mégha van is rá okunk, inkább pozitív oldalról kell közelíteni mindent (ez jó, ez jó, ez hát OK, de gondolom, hogy te jobbra is képes vagy, dolgozz még rajta egy kicsit...) és semmiképpen sem (ez nem jó...) de ennek van egy elõfeltétele, a csapat kiegyensúlyozott kell, hogy legyen, ha valaki a csapatot széthuzza akkor azt ki kell dobni, mert elõbb vagy utobb mindenki mindenki ellen fordul és akkor nincs munka. Mindenesetre meg kell különböztetni a csapatmunkát a csoportmunkától, mert még csak közelrõl sem azonos dologról van szó.
"Szerintetek miért van az, hogy az oktatás színvonala egyre rosszabb(kevesebb óraszám, vacak könyvek, vacak tananyag, mindez természetesen azért, mert nincs pénze az iskolának, meg mert egyesek odafenn elsz*rják az egészet), miközben egyre többet is várnak el késõbb néhány embertõl?"
Rövid válasz: evolúció. A gyengébbek kibuknak, az erõsek maradnak.
Hosszú válasz: inkompetencia. Az egyetemeken pl. nem mindíg lehet bentmaradni, ha csak a tanított dolgokat ismered. Rengeteg dolgot tudnod kell elõre, vagy magadtól meg kell tanulnod. Például fizikán agyba-fõbe használjátok a div és rot megnevezésû operátorokat, de nem mindíg írják le, hogy mi is az. Az összefüggéseket pláne nem. Tehát pl. Wikipediában utána kell nézned.
"Módszertanilag is. Hajdan tényleg elitoktatás volt Magyarországon?"
Ja, nem is jutott be mindenki egyetemre. A tanárok jók voltak (van is néhány legendás középiskolai és egyetemi tanár), a diákok is tisztelettudóbbak, volt mindkét irányban pozitív visszajelzés.
Egyre jobban elhagyom magam, ahogy közeledek az érettségi felé, erre meg ez! Hát tényleg ilyen a helyzet? Meg kell emberelnem magam. Egyébként lenne egy kérdésem: Szerintetek miért van az, hogy az oktatás színvonala egyre rosszabb(kevesebb óraszám, vacak könyvek, vacak tananyag, mindez természetesen azért, mert nincs pénze az iskolának, meg mert egyesek odafenn elsz*rják az egészet), miközben egyre többet is várnak el késõbb néhány embertõl? És egyre jobban jelentkezik a specializáció minden területen, nem tudom hova mennyek mert túl sok minden érdekel/vagyok jó benne (nyelv sajna pont nincs itt). Mondjuk ez nem is õrjítene meg egyeseket, ha az oktatás színvonala az alapoktól kezdve magasabb lenne. Módszertanilag is. Hajdan tényleg elitoktatás volt Magyarországon? Vagy azt csak álmodtam egy törióra alatt?:-) "Mily álom suhant át elmémen, hogy így el is tûnjön?(asszem így szól). Na mindegy, nem szeretem azt, ahogy az oktatás ma áll, és az már teljesen elszomorít, mikor az elvárásokat nem az igazi elvárásokhoz igazítják, hanem ahhoz, hogy a gyerek nyafog(osztálytársaim is), "tanárnõ! ezt ugye nem kell tudni?-Á nem, csak annak aki éretségizni akar belõle." Miért van ez, mondjuk nemtom hogy bírnám, ha ez hirteen beköszöntene, de idõvel, talán, mondjuk az is néha elképesztõ számomra, hogy mekkora különbségek vannak egyes iskolák közt. Asszem ennyit akartam. Csak úgy jött.:-) Remélem hozzászólnak néhányan, konstruktívan persze.
Hmmm. Adnál egy konkrét példát egy ilyen, nem mindenhol olvasható kérdésre? Csak érdekel, hogy esetleg mire számítsak.
A csapatmunkáról annyit, hogy ezt meg végképpen nem tanítják sehol, csak tanulni lehet, de ahhoz ki kell magunkat próbálni. Egy INTJ személyiség-típus mire számíthat csapatmunka szempontjából? (Myers-Briggs-féle személyiség-osztály szerinti)
Mellesleg köszi az eddigi válaszaidat, sokat segítenek. Egy kicsit ebbõl már kezd fogalmam lenni a dologról. Ugyanis amikor az IT-rõl, mint szakmáról beszélnek (pl. újságokban), ezeket sorra ki szokták hagyni, meg emellett folyamatosan "bõségszaruról" beszélnek. :-/
Ami az egyetemi képzést illeti, tökéletessen igazad van. Sajnos a helyzet már katasztrófális. Egyébként csak elõre az autodidakta modszerrel, én jómagam is ha csak azt tudnám amit az iskolákban és az egyetemen tanultam, nem tudnák majdnem semmit. Szóval ha felismerted ezeket a dolgokat amelyeket egyébként a mai emberek nagyrésze nem ismer fel, akkor jó úton jársz.
Ami a teszteket illeti, azokra a kitöltõsökre gondoltam, amit általában vizsgákon is kapsz. Az interjún meg ha specialistát keresek akkor elbeszélgetek vele az adott területrõl, ha már van specialistám a csapatban akkor ezt mindenképpen bevonom a beszélgetésbe, egy pár nem mindenütt olvasható dolgot kérdezel, és ha megfelelõ választ kapsz akkor biztos lehetsz, hogy a szakmai tudás megvan. És ekkor jön a második dolog ami szintén fontos, az pedig, hogy a személy képes e jó csapatmunkás lenni.
Konkrétan milyen jellegû tesztre gondolsz? Pl. bemegy a jelentkezõ a megbeszélésre, és kifaggatod az adott területre vonatkozó tudásáról? Egyik ismerõsöm elment egy helyre, rendszergazdának (pontosabban nem abszolút rendszergazdának, hanem kisegítõnek) fél évre. Egész jó fizetést kapott, de nagy szerencséje volt. Õ is tipikus autodidakta volt, tapasztalat nélkül.
Jelenleg én is autodidakta módban tanulok, csak kérdés, hogy milyen módon lesz ez segítségemre.
Meg azon is elgondolkodtam, hogy inkább elmegyek tanítani, ott esetleg több esélye van az embernek. :-)
Meg igazából az egyetemi tanárok "ideái" vannak sokszor útjában a szakmai fejlõdésnek. Túl kevés a labor, amikor csinálni kell a dolgokat, ami pedig van, az bõven kevés. Például a programozás oktatása egy kész vicc.
Az embernek elsõben megtanítják az alapokat (egy félév van C-re, egy pedig C++-ra), ami kevés, és hamar felejti is az ember. Utána jönnek a tanszékes laborok (IRT: socket-programozás, KNT: képfeldolgozás, stb.), amire, mint akkor mindíg kiderül nincs felkészülve senki (nekem mákom volt, én vettem a fáradtságot, és tanultam programnyelveket, módszereket, algoritmusokat és ami a legfontosabb, szemléletet).
Most kábé hetente kapok 5-6 levelet, hogy írjam meg ezt a beadandót valakinek. Ez még nem is segít rajta, hiszen nem fog semmit tudni. És a legszarabb az, hogy minden apró, hasznos tudásmorzsát neked kell összekaparnod, és még ellenállást is tapasztalsz, mert úgy kell csinálni, ahogyan mondják, nem úgy, ahogyan jó lenne.
És mindez az ideák miatt, miszerint egy mérnök inkább legyen mûvelt, mint hozzáértõ, az adott szemlélettel rendelkezõ személy. Így pl. a matek-tanszéket folyamatosan építik le, pedig az az egyik olyan ágazat, amely összetartja a mérnököket, természet-tudósokat, gazdászokat és úgy az oktatott szakok 70%-át. Stratégiai, az oktatás szempontjából, de azért züllesztik, ahogy csak tudják. És emellett hangsújozzák a felesleges dolgokat, amit az embernek magától illene tanulnia (mûv.töri, filozófia, stb.). De még azt sem jól.
Pardon, de ez kikivánkozott. Csak hogy körvonalazzam az aggodalmaimat.
"minnél több nyelvet beszélsz annál jobb, de már az angol elég, hogy elérd a céljaid, ezen a téren sem szabad túl szélesre menni, inkább tanulj meg kifogástalanul angolul, többet fog érni, mint ha ökögni makogni tudsz néhány nyelven."
Nem terveztem a "túlképzést", csak gondolkodtam, hogy angol és német mellé még megtanulok egy plussz nyelvet (franciát pölö).
"a szakmai tudás annyira nem is fontos, mert úgyis be kell tanulni, arra van 2-3 hónap"
éppen errõl beszélek, ez a baj, nem elég 2-3 hónap az marhaság, ha van néhány éves tapasztalat akkor 2-3 hónap elég, hogy az ember az adott dolgokhoz rutinosabb legyen, hogy már értéket is teremtsen a cégnek, ne csak tanuljon de ez csak akkor érvényes ha komoly szakmai tudása van esetleg nem pontossan azon a területen. Szóval ezért van a sok probléma. A nyelv az fontos, mert kommunikálni tudni kell és szükséges, elõször is magyar nyelven aztán pedig angolul, szintén fontos, hogy irni is tudjon az ember, mert az nélkül is gyenge lesz a teljesítmény. De azért elképesztõ amikor a HR-esek egy irodalmat vagy filozófiát végzett embert (akinek kimagasló nyelvi képességei vannak), felvesznek fejlesztõnek, mert 2-3 hónap alatt úgyis megtanulja... micsodát, 2-3 hónap ilyen esetben nem elég a Supeman-nak sem... én mindég úgy csinálom, hogy a csapatomba én veszem fel az embert, én beszélgetek el vele, én szûröm ki a jelenkezõket, az HR-eseknek nem ez a dolga, sajnos errefelé ezt soha nem fogják fel. Vagyis én felelek a projektért a munkáért, akkor kikérem magamnak, hogy azokat akik ezt a munkát kell velem együtt elvégezzék, kimondottan énáltalam kerülhessenek a csapatba. Különben még valamit a teszteket alapjában marhaságnak tartom, az interjún egyszerû beszélgetéssel és néhány kérdéssel kiderül, hogy a szakmai tudás megfelel e vagy sem, a teszteket csak azért találták ki, mert a HR-esek akiknek halvány gõzük sincs a szakmához kell, hogy kiszûrjék vagy osztályozzák a jelenkezõt. Ha ilyen helyre kerültök, azt ajánlom önszûrés a legjobb, vagyis a köszönöm szépen a fáradságukat, de nem szeretném ha tovább pazarolnánk egymás idejét... lépj tovább keress rendes lehetõségeket.
h4x0r...
minnél több nyelvet beszélsz annál jobb, de már az angol elég, hogy elérd a céljaid, ezen a téren sem szabad túl szélesre menni, inkább tanulj meg kifogástalanul angolul, többet fog érni, mint ha ökögni makogni tudsz néhány nyelven.
"kezdõ pozi->kezdõ fizu(3 hónap próbaidõ): Netto 130 3hónap után -> kb Netto 150. 1-2-3 év után -> netto 180 (Ez a max.)"
Azért ennél sokkal jobbat is lehet kapni. Pl. ha nem alkalmazott vagy, hanem vállalkozó, és csak a minimálbér után adózol, akkor legalább egy százassal több marad.
Akkor német és angol mellett illene megtanulni pölö franciául is? Vagy szerintetek elég-e ez a két nyelv? Hollandul meg eszperantóul netrõl kezdtem el tanulni, de akadozik. Mármint a tanulás :)
Nem vagyunk külön kaszt. Éppenséggel semmi bajunk nincs a felhasználókkal, amíg ha valamit nem tudnak, segítséget kérnek. De ha enélkül elb... valamit és utána megmagyarázzák, hogy a gép a hülye, nna az igazán kimerítõ tud ám lenni a sokadik eset után. Alapjában véve a dolog arról szól, hogy mint mindenhol máshol, ha kérsz, akkor kapsz. Ha parancsolgatsz és még netalán ordítasz is mellé, akkor bizony fölényeskedni fogunk, a pofádba nyomunk olyan szöveget, hogy padlót fogsz és örülhetsz, ha kihúzunk a szarból...
Jesszus, ha tényleg ennyi lenne, nem özönlenének az IT-be ennyien. Vagy ezt milyen pozícióra írtad? A kezdõ nagyjából stimmel, de a másik...Mondjuk az igaz, hogy fizuemelés mint olyan felejthetõ, csak váltásokkal lehet tornázni. Amit mondasz a nyelvrõl az lehet, túl természetesnek veszem és mindig elfelejtem hogy a magyarok nem beszélni külföldiül :(. (Én meg magyarul, de az más kérdés :() Márcsak azért is érdekes, mert egy nyelv elvileg diplomakövetelmény, (illetve sok egyetemen felvételi követelmény is, és nem egy nyelvrõl van szó)...
feszültséglevezetésnek én a fallabdát (squash) ajánlom:)
EZt ide is beírom: Hát ennél azért jobb a helyzet: Fejlesztõi pozíció/fõiskolai diploma: kezdõ pozi->kezdõ fizu(3 hónap próbaidõ): Netto 130 3hónap után -> kb Netto 150. 1-2-3 év után -> netto 180 (Ez a max.)
Ja és a menõbb cégek lesz*rják , hogy hol diplomáztál(kezdõ pozíció)!!! Tapasztalataim alapján: 25% a szakmai - 25% a personal skill és 50% a nyelvi skill. Aki nem tud szakmai nyelven/kommunikációs szinten(pl. Mesélj magadról és mire jó az MSN, mibe programozol, ezeket nem tudja elmondani folyékonyan), az jobb ha nem is jelentkezik olyan pozícióba, ahol kell a nyelv. Már az elsõ interjún sor kerül a nyelvre és az össze többin is. Ha gagyi vagy kiszûrnek úgyis. Engem elõször nyelvben nagyon, majd soft skill&personal skillben mértek fel. Majd csak ezután jöhetett a szakmai teszt. A HR-es a szemebe mondta, hogy a szakmai tudás annyira nem is fontos, mert úgyis be kell tanulni, arra van 2-3 hónap, de a nyelv az fontos, mert azt sokkal több idõbe telik megtanulni.
Web designon rajta vagyok, de csak azért, mert ha véletlenül az összes designer kihalna, lenne szükség új webdesignerekre. :) Ezt azért mondom, mert grafikához abszolúte nincs lövésem.
"H4x0r: farmert le, szövetnadrágot fel, hajnyírás, névváltoztatás :). Már megbocsáss, hogy érted azt, hgoy már végzel az egyetemen és még nem dolgozol már egy-két-hár éve?? ;)"
Aye, aye sir! :)
Mellesleg még van idõm az egyetem végéig (2 év) és dolgoztam (építkezés, egyébb melódijákos szarok), de még nem jöttem rá, hol kellhet egy önjelölt C programozó és (ugyancsak önjelölt) DBA, ráadásul mindkettõben kezdõ. Hacsak a tanszéki melót nem számítod ide.
"farmert le, szövetnadrágot fel, hajnyírás, névváltoztatás :). Már megbocsáss, hogy érted azt, hgoy már végzel az egyetemen és még nem dolgozol már egy-két-hár éve??" Tetszett már hallani a kapunyitási pánikról? A diplomák munkaerõpiacon való elértéktelenõdésérõl (felsõoktatás=>papírgyár)? A túlképzésrõl? A pályakezdõ munkanélküliségrõl? A másod-harmad negyed-diplomák beszerzésérõl?
Ez volt az eddig látot legrövidebb self-management tréning :)
Komolytalan: Mi az az ECDL? Aki nekem ilyet hoz állásinterjúra, azt kilógatom az ablakon. 3 mondatból amúgy is meg lehet mondani, hogy valaki titkárnõi szinten el tudja kezelni a gépet vagy nem. Aki meg "számítástechnikus" :)))... hehehe
MrZed001: hidd el, hogy csak olyant akarsz majd te is a team-be, akinek megvan a 10 év és nem az "egyetemen kezdte pascalban, és már tök jól megy a fór ciklus" típust.
Bunny, szerintem menj tanulni (újra), tegyél le pár vizsgát, és legyen egy tisszességes állásod. A help desk - már bocs, nem bántó szándékkal mondom - nem az.
H4x0r: farmert le, szövetnadrágot fel, hajnyírás, névváltoztatás :). Már megbocsáss, hogy érted azt, hgoy már végzel az egyetemen és még nem dolgozol már egy-két-hár éve?? ;)
:-((( jogsi van tapasztalat több éves nincs...ha csak nem mondható annak a 2 éves képzés...Marketingben eléggé járatos vok, programozás is dereng pár nyelven, de az kevés tudom. :-((
Mit tanácsolok? Alapjában a következõket: próbáld meg a lehetõ legpontosabban értékelni a reális értéket a tudásodban, pl. hogy melyik területen mekkora falatot tudsz megrágni, és mint kezdõ próbáld meg azon a területen ahol a legjobban álsz helyreállítani magad. Hogyan... hát elõször is ne igérj többet mint amennyit teljesíteni tudsz, ez a kezdõk leggyakoribb hibája, mindent elfogadnak, mindenre bólítanak, annélkül, hogy alapossan ellemeznék a dolgokat. Szóval az UNDER PROMISE - OVER DELIVER legyen a politikád. Ezenkívül becsüld meg magad, becsüld meg a tudásod és a munkát amit csináltál, becsüld meg az utat amin végigjártál és az utat amelyre éppen rálépni készülsz. Ez azért fontos, mert ha magad megbecsülöd akkor mások is megfogják becsülni. Persze ez nem jelenti, hogy nagyképû kell lenni, de el kell találni az egyensúlyt, hogy magadat de mást sem érje kár. Szóval amikor elkezdesz valahol dolgozni akkor a saját érdemeid szerint követeld ami jár (itt nem csak anyagiakra gondolok), ne akarj ettõl többet, de ne elégedj meg kevesebbel sem. Mivel fiatal vagy, ha valahol ki lennél szolgálva, akkor próbáld kiharcolni a téged illetõ státust, vagy ha nem lehetséges akkor lépj tovább, lehet, hogy rövid távon esetleg veszítenél egy kicsit, de hosszú távon kifizetõdik a dolog. Legyél egy picit agressziv (nem veszekedõs), de ne kéresd magad, hogy valamit megcsinálj, inkább próbálj önnálóan elõre haladni, ha a fõnökeid ezt nem jutalmazzák, akkor lépj tovább, keress más lehetõségeket, ha pedig megfelelõen kezelnek akkor elõtted áll az út a fejlõdésre a továbbtanulásra és persze státusod is magasabb körökbe fog ívelni. Hogy ez mennyire lesz egyenesírányú és gyors az nem csak tölled függ sajnos, hanem a körülményektõl is, ezért próbáld meg elõrelátni a körülményeket, megtámadni a jövõt, mindég kisérd a szakmában a dolgokat még ha nem is alapossan, és próbáld mek kitalálni, hogy mi lesz holnap, mi lesz fél év múlva, mi lesz néhány éven belül, persze ezt nagyon nehéz eltalálni, de nem is az a cél, fontos nem meglepõdni, fontos dolog idõben felkészülni a változásokra, fontos dolog, hogy te magad hozd a változást a környezetedbe, nem pedig reakcióból társuly a tömeghez amikor már késõ. Így lehetsz idõvel generalista, de mondom nem szabad lemondani, hogy legalább egy területen jó minõséget és teljesítményt tudj produkálni, ugyanis ez az alapfeltétele, hogy a játékban maradj, és hogy egyáltalán legyen lehetõséged fejlõdni. Szóval ez röviden amit tanácsolok, legyél elkötelezett, becsüld meg magad és mások munkáját (ha érdemes) és legyél aktív amennyire csak lehet. Mindemelett ne próbálj akkora falatot megrágni amire nem vagy képes, idõvel a falat nagyobb lehet, mert a fogaid erõsebbek lesznek és azt is felfedezed, hogy az sem mindegy, merrõl kezded el rágni a falatot, hogy egy picit képekben fogalmazzak... és még valami ne engedd meg, hogy meghátráltassanak, mert ez voltaképpen egy nagyon gyakori dolog, ha észreveszik, hogy kapacitás vagy, meghátráltatni próbálnak, fõleg ott ahol másod vagy harmadosztályú emberekkel kell dolgoznod, ezért ilyen esetben mérd fel a helyzetet, érdemes e ellenálni nekik, vannak e szövetségeseid (ezt kifelejtettem, fontos, hogy szövetségeseket nyerj, és ezt jó és kitartó munkával lehet a legkönyebben), ha igen akkor támadás ha nem akkor meg lépj tovább és keress más lehetõséget, de soha ne engedd meg, hogy meghátláltassanak.
Az alapvetõ gond, hogy a laikusok szemében elmosódnak a határok az informatikán belül, hisz õ azt látja, hogy akitõl a segítséget kéri az "informatikus", tehát most rögtön és azonnal oldja meg az Õ egetrengetõ problémáját. Pedig mint tudjuk, külön szakma a rendszerprogramozó, illetve a helpdesk, hiába egy nagy kategóriába sorolható, úgyhogy ha a szõke titkárnõ az elõbbit találja meg a jelentéktelen baromságaival, akkor ne lepõdjön meg ha szájhúzást kap segítség helyett.
Amit írtál, az nagyon jó és igaz, csak felmerül bennem egy kérdés: én, mint lelkes kezdõ mit csináljak pl., hogy az egyetemrõl kikerülve mindíg legyen munkám, és meg tudjam szerezni a generális tapasztalatokat. Mert ahhoz, hogy tudjak fejlõdni, kell egy munka, amelyik feljeszti a képességeimet, de ehhez viszont már kell egy bázis-tapasztalat, amit csak munkával, "élesben" lehet megszerezni. Szóval Te, mint vén róka (no offense :)) mit tanácsolsz egy kezdõnek?
Ez az egész nem újdonság. Az IT fejlõdik a leggyorsabban így az embereknek is hozzá kell alkalmazkodni. Feltéve ha megmaradnak embernek. Ha nem akkor csak az antidepresszánsok fognak segíteni. Sajnos. Tudok más megoldást, de nem vágom magam alatt a fát. Mindenesetre kérjük el a pénzt mert ha nem adják meg megadják mások! Értünk. Elhelyezkedni könnyû, de megmaradni nehéz és ez generálja a folyamatos teljesítménykényszert. Hiba.
Na en eppen ezert szalltam ki a kereskedelmi szoftverfejlesztesbol.
"Szóval számítógépkezelõi jogosítvány, ECDL minimum legyen azoknál, akik olyan melóhelyre kerülnek ahol gép elé kell ülniük."
Én inkább demonstrált tudást és hozzáértést szeretnék, nem egy vacak papírt. A másik dolog, meg, hogy a meló elvégzése a fontos és ezt ugye olyan erõforrásokkal fogod megcsinálni amilyen a rendelkezésedre áll, ha az emberek tudják a dolgukat, gyorsabban és minõségesebben végzed el a munkát, és ez több pénzt is jelent, ha viszont nem akkor úgy végzed el ahogy tudod, lassan és gyengén. Szóüval hiába kérsz te szakembert ha nincs a piacon, vagy ha esetleg van, de nem tudod megfizetni az árát. Na szóval nem olyan egyszerû a dolog ahogy gondolod, és a mai helyzet többek között azért is van, hogy valaki kap egy papírt amely igazolja a tudását, de a papír az csak azt a tudást igazolja amire az adott helyen megtanítottak, az nem biztos, hogy azt a tudást igazolja amelyre szükséged van egy adott munka eredményes elvégzésére, sõt általában éppen az ellenkezõje az érvényes.
Ami pedig a specializációt illeti... két út van, az egyik a generalista a másik a specialista, harmadik nincs. A generalista (magam is ide tartozom) sok éves tapasztalatot követel és általában csak felügyelõ, tanácsadó vagy vezetõi pozíciókra alkalmas. A specialisták azok akik minõséges munkát végeznek jó teljesítményel. De szükségük van generalistákra akik összefogják a specialistákat, és megszervezik a munkát, szóval a jó generalista olyan aki megcsináljhatja a specialista munkáját is, de kicsit gyengébb minõséggel és sokkal roszabb produktivitással, de értenie kell a dologhoz olyan sinten, hogy pontossan tudja mi is történik. Van egy harmadik út amit talán a legnehezebb járni... én ezt próbálom, de mondhatom, hogy sok energiát és kitartást követel, generalistaként kiválasztunk 3 területet, az egyiken pl. 60%-át célzom meg a competency model-nek a másikon 30%-át a harmadikon 10%-át, és mint generalista olyan projekteken dolgozok ahol ez a három terület a legjelentõsebb, pl. 1. SQL és adatbázisok, 2. .NET és fejlesztések, 3. Mobil Fejlesztések, persze az én esetemben egy átfogó és 20-évnél hoszabb tapasztalat áll, amely megengedheti, hogy kisebb erõfeszítéssel feltornázzam magam a kijelõlt százalékszámokra az adott területen. Most ha egy üzleti alkalmazás fejlesztését vezetem, akkor ott az adatbázisok a legfontosabb dolog, és itt már majdnem egyszinten vagyok a specialistákkal, de a fejlesztések is nagyon fontossak, mert ugye .NET-ben akarok tiszta, minõséges és optimizált kódot, ezért ha belenézek a kódba akkor értem, hogy mi van, mi mit csinál és esetleg még együttmûködve a specialistákkal konstruktívan segíthetek, hogy a kód minõségesebb legyen, mert pl. jobban értek az adatbázisokhoz mint specialista fejlesztõ, de még más területekhez is mint pl. a UI, az IT-környezetek amelyben mûködnie kell a rendszernek, és persze az üsszekötõ technológiákat is. Na mindenesetre, ma már a kutyák is specialisták, vannak olyanok amelyek drogot szimatolnak és vannak olyanok amelyek pl. vakokat vezetnek, szóval a specializálódás az elkerülhetetlen és generalistának csak olyat ismerek el akinek legalább 10 év tapasztalata van, de több területen. Még egy érdekes dolog, pl. az SQL Server 2000 esetében az ember lehetett specialista az egész területen, de most az SQL Server 2005 esetében azt vettem észre, hogy már nem, most már itt is még keskenyebb specializálódásra van szükség, pl. CLR integráció, analysis services, integration services... szóval ma már nem lehet SQL Server specialistának lenni ha minõséget és produktív teljesítményt akarunk nyújtani. Most itt fennál a probléma, hogy egy adott környezetben mennyire engedheti meg magának az ember, hogy ilyen szûk specialista legyen, mert pl. egy megalopoliszban ahol nagyon sok IT munka folyik és ahol a piac fizetõképessége nagy ott ez akár maga a paradicsom, de egy kisebb vagy szegényebb környezetben nehezen talál magának az ember munkát ha szûken specializálódik, ez pl. a térségre is jellemzõ.
Ja és még valamit... az értek a Linuxhoz, vagy tudom az SQL-t az majdnem mindélg azt jelenti, hogy félre kell dobni a CV-t a kukába, ugyanis nem létezik olyan. Ha azt írja, hogy van két évem a Linuxban, mint rendszergazda, pl. Samba ismeretek, és Apache ismeretek meg általánosan feltudom magam találni a Linuxban az OK és azt elfogadom, de hogy értek a Linux-hoz az NULL. Hasonló az eset az SQL-hez is, mindenki aki tudja a SELECT * FROM dbo.valami-t az ezt állítja, persze más dolog, hogy egy komolyabb query-t nem tud megoldani, vagy ha éppen megoldja akkor 77x lasabban fog mûködni mint ahogyan kellene a 2NF-ról meg ugyan hallot valamit a suliban, de már nem tudja mi is az pontossan, de azért azt mondja, hogy ért az UML-hez is, sõt szakember. Szóval specialisták elõpnyben, de ha rászaladok egy 10 plusz éves generalistára akkor annak annyira örülök, hogy rögtön munkát adok neki, ha lehet.
Nem egy olyan hirdetést láttam, hogy diplomást keresnek, 25-30 évest 10 éves tapasztalattal ... ehhez mindössze az egyetemen fel kellett volna venni az IDÕUTAZÁS HALADÓKNAK tantárgyat is :p
Az egyébként hozzá tartozik, hogy ezeket "kérik", de gyakorlatilag pályakezdõket, vagy pár év tapasztalattal keresnek a legtöbb helyen. Beleírják a kérésbe, hogy 25 év tapasztalat meg 3 diploma, meg 50 certifikát, de a meló nem igényli. Ez max arra jó, hogy megszûrjék a túljelentkezéseket, de utána valahogy meg is kéne tartani az embereket...
Túlspecializálódni szerintem meg nem éri meg, mert jelentõsen csökken az ember mozgástere. Jobb az ha minél többet látsz az elsõ pár évben, mintha csak mindig ugyanazt nyomnád. A HR-esek ezt persze utálják, mert az emberek állandóan forognak, a fõnökök meg állandóan piszkálják õket, hogy még még ember kell, de hát ez van :). Megoldás? :)
Egyébként nem ártana megemlíteni, hogy vagyunk olyanok is akiknek a "gyakran változó munkakörülmények, a hagyományostól eltérõ munkaidõ és az állandó teljesítménykényszer" éppen a legmegfelelõbb, majdnem maga a paradicsom. Most nagyon sajnálom, hogy IT-vel ma mindenki foglalkozni szaretne a pénz miatt, és nagyon rühelem amikor a fizetéseket a kihívások felé emelik az "informatikusok", de a kikerülhetetlen és könyörtelen igazság az, hogy IT-vel csak igazi szenvedélyel, szinte fanatikus technikai érdeklõdésel és egy olyan alapfelfogásal lehet foglalkozni, hogy minden gyõzelmet sok-sok vereség elõz meg. Az IT nem a gyõztesek területe, hanem a kitartóké, az IT nem egy olyan dolog, hogy végigrohanunk a 4 éves képzésen és aztán majd ömlik a pénz, persze régebben ennek is volt értelme, de manapság már szinte butaság. Na mit mondjak az igazi IT-seknek WELCOME TO THE EXCITING WORLD OF UNLIMITED OPPORTUNITIES, akik pedig csak úgy megélhetésbõl és nem szenvedélybõl, szerelembõl jöttek, azoknak csak azt tudom ajánlani, hogy inkább válasszanak másik szakmát, ugyanis éppen õmiattuk van ez a zûrzavar az IT.ben és sokszor az õ hibáikat kell a másik félnek azoknak akik élvezik az IT-t kijavítani. Szóval sajnálom, de ide ész és elkötelezettség kell, és mindez úgy, hogy nem biztos, hogy lesz jó anyagi megtérítés, de egy igazi IT-snek ez nem a meghatározó, maga a munka már elég arra, hogy feldobjon bennünket és nem az a munka amit már 2 milliószor megcsináltunk, attól szinte szökünk mint a tûztõl, hanem az amit most csinálunk elõször, az új dolgok megismerése és problémák megoldása, ez az amiért él egy IT-s, és ez nagyon lehetetlen "gyakran változó munkakörülmények, a hagyományostól eltérõ munkaidõ és az állandó teljesítménykényszer" és még hozzátenném olyan ismeretek és tudás értékét veszítése amely megszerzése esetleg több hónapot vagy évet vett igénybe.
IT egy élõ, állandóan fejlõdõ és változó dolog, amibõl 2 éve agyonkerestük magunkat az ma nem kell senkinek még ingyen sem, erre fel kell készülni, szóval az IT nem való mindenkinek. Különben úgy hallotam, hogy az autóversenyben (pl. F1) is nagyok a fizuk, és mégsem akar mindenki Schumaher lenni, miért, mert ugyanolyan erõfeszítéseket, tudást és elkötelezettséget kíván mint az IT, és csak egy kis százalék ember képes ezt nyújtani, még az a szerencse, hogy ott más alapokon mûködik a piac, nem kinálat-kereslet, különben mindenki Schumaher akarna lenni.
Érdekes, de több dolog a hibás ezért, az egyik az, hogy folyton elakarják hitetni az emberekkel, hogy az IT az átlagos dolog, a másik, hogy az egyetemeken a számítástechnikai oktatás legalább 10x olyan mértékben terjedt el, mint amennyire valós erõforrások voltak és ezáltal az oktatási szint annyira mélyponton van, hogy az siralmas, a harmadik, mindez a nagy kereslet miatt volt a piacon, a nagy kereslet a szakemberek iránt oda vezetett, hogy most még nagyobb a kereslet a szakemberek iránt de van egy csomó munkanélküli vagy nagyon rosz munkát végzõ úgynevezett szakember is. A harmadik pedig... hát errõl inkább nem beszélnék, de annyit mondanák, hogy az IT-t vezetõk kevesebb mint 5% tudja, mit is kell csinálni és még ennél is kevesebb tudja, hogyan kell csinálni, és ez vezet oda, hogy az emberek nem tudják mit tegyenek, sokesetben még akkor sem ha nem tartoznak ezekhez a csupán munkalehetõséget keresõ IT-sekhez.
Nem a felhasználók a probléma. Az a dolguk, hogy a segítségünket kérjék, mert ebbõl lesz nekünk munkánk. A hozzá nem értõ (táblázatos) fõnökség, és a hozzá nem értõ (specifikációs) HRes itt a gond, meg az embermunkaóra.
De nem kell aggódni, lassan a többi szakma is ilyen lesz. :D
Milyen esélyeid lesznek? Nézz körül a Jobmonitoron. 3 év gyakorlat 3-4 speciális dologban, angol nyelv értése, b-kategóriás jogosítvány.
Bunny jól leírta a lényeget: "Most az IT ugyanolyan favágó szakma lett, mint bármi más. Iszonyúan specializált szakemberek, akik csak egy dologhoz értenek ... " Hozzáteszem, fõleg azért, mert akik az új embereket felveszik, nem értenek a szakmához. Pl értek valamit a Linuxhoz, de sajnos a cégnek Unixos szakember kellett volna. Ehh. :)
Majd' mindennel egyetértek, de kérdem én, mit kezdhet magával egy kiégett infós, akit halálra idegesítenek a hülye felhasználók? Én pl gépészmérnök végzettségû vagyok, de még 1 percet sem dolgoztam az "eredeti" szakmámban. És ezek az "infós betegség" jelek már egy idelye mutatkoznak. Szóval mit lehet tenni, ha már így elcsesztük (vagy inkább a felhasználók) ez életünket?
Rövid pihenõk...LOL...hja, csak nem Magyarországon, ahol hajtják az informatikusokat, grafikusokat mint a marhát...sõt inkább nem ezen a világon. Az ember ebben a szakmában (sok másban is) egy tétel az adott cég könyvelésében. Ennyi. Kétlábonjáró emberszerû programozó, ill. grafikusrobot.
Miért van az, hogy az informatikusok (valójában a rendszergazdákra gondolok, akiknek létjogosultsága azon alapul, hogy vannak hozzá nem értõ userek) olyan különlegesnek érzik magukat? Egy külön kaszt. Nem lesz ez mindig így (ennek jeleit mutatja a terület telítettsége), úgyhogy inkább örülniük kéne a lámáknak. Amíg vannak a témában járatlanok, addig van melójuk. Utána mehetnek õk is a levesbe.
üdv: egy nem informatikus, aki szeretne papír nélkül netezni és játszani és dolgozni (amíg lehet) [#rinya
mindenki jön a fölényes dumájával, hogy csak az üljön oda, aki ért hozzá, stb. stb. Mondtátok az autóvezetés témát. Azt is tudjátok hogy kell gyertyát cserélni, melyik alkatrészgyártó a jó stb. Meg ilyen erõvel ne használj othon vízcsapot, meg gáztûzhelyet, mert ha valami gigszer van, nem tudod hogy kell megjavítani. Meg ha valakinek az a munkája, hogy segítsen a felhasználóknak, az ne hõbörögjön, ez a dolga. Minden más munkánál is vannak feleslegesnek tûnõ dolgok, amiket mégis meg kell oldani...
:-(( Nem túl bíztató kilátások. :-(( Ha minden jól megy és szépen süt a nap, akkor 2 hónapöon belül számítástechnikai programozó leszek...és eddíg sem hittem, hogy bárhova is könnyen felvennének, mert ugyebár 1 kezdõ ewlég keveset tud egy a több éve a szakmában dolgozó emberhez képest. :-( Van valami esélyem? Web designer biztos nem leszek, mert abból annyi van mint égen a csillag.:-(( Szal nem tom mi lesz. Mi az hogy telített a piac? Nem értem. Nekünk eddíg az volt a tudatunkban, hogy hiányszakma a miénk. Mi a helyzet valójában?
Borús jövõkép: 2010: Elfogadnak egy törvényt, hogy gép elõtt csak az dolgozhat, akinek van róla papírja, hogy elvégzett egy ahhoz a munkához való képzést. De akkor is csak az adott programot tudja elindítani.
2014: Csak azoknak lehet számítógépet és alkatrészeket vásárolni, akiknek létezik ilyen képzésük (pl. hardver ismeretek OKJ-s, esetleg számítógép kezelõ, de ezt még nem szavazták meg egyöntetûen).
2015: Csak saját biometrikus igazolványunkkal lehet egy gépet bekapcsolni, de csak akkor, ha van rá megfelelõ végzésünk, ami tárolva van persze a kártyán.
2015: Még ugyanebben az évben leleplezõdik egy hamisító "társulat", akik EU-s igazolványokat töltöttek fel megfelelõ euróért megfelelõ képzésekkel.
2027: Kifejlesztik az agyba beépülõ számítógépet, ezzel egyidõben a biometrikus kártyát kivonják a forgalomból.
2027: A Microsoft új operációs rendszert dolgoz ki ennek a mûködtetéséhez, ám az elsõ béta változatok komoly agyleépülést mutatnak, és az alapmûveletek elvégzése is egy helyben állást eredményez, mivel a test többi része a számolás ideje alatt le van "terhelve".
2031: Az MS tönkremegy az emberjogi perek miatt, más pedig nem vállalja a kockázatot a veszélyes op. rendszer létrehozásához.
2032: Az emberiség "üres fejjel" nekilát, hogy elõkeresse a rég elveszett dokumentumokat, hogy újra megpróbáljon önálló számítógépet alkotni.
2037: Több évnyi keresés után megtalálnak egy épületet, ami romokban áll, és találnak benne rengeteg feljegyzést, amibõl elkezdhetik a számítógépeket elkészíteni. Ennek a projektnek a neve (a feljegyzések fejlécén talált név alapján): NEUMANN...
Bocsi, hogy hosszúra sikerült, de még így is vissza kellett fognom magam.
"Soha ne mutasd meg, hogy mekkora sebességre vagy képes, mivel egy idõ után azt fogják elvárni, hogy csak azon "üzemelj"!"
A lehetõ legjobb tanács. Ha többet dolgozol, akkor többet terhelnek rád, minél jobban csinálod, annál több munkád lesz. Aztán ha egyszer visszaveszel a tempóból, és mások sebességére lassítasz, akkor meg azt mondják, hogy már nem dolgozol jól, és ez rövid távon megbosszulja magát.
Nem teljesen gondoltam én sem komolyan.
Ritka, de szerencsére van pár olyan hely (Én is egy ilyet fogtam ki), ahol a vezetõk azokból lettek, akik régebben a munkámat csinálták. Ezáltal tudják, hogy mire számíthatnak, és nem vállalnak, szinte lehetetlen határidõket.
Ui.: Egy jó tanács a végére: - Soha ne mutasd meg, hogy mekkora sebességre vagy képes, mivel egy idõ után azt fogják elvárni, hogy csak azon "üzemelj"!
Ui.: Ezt kihasználva már sok hétvégét nyertem. Azt állítottam, hogy mindkét nap alatt sok-sok órát dolgoztam a gép elõtt, ám valójában pár óra alatt megvoltam vele, és fizették duplán a komplett hétvégémet!!!
Nagyjából két ember van aki mindent tud arról, hogy pontosan mi történik egy vállalatnál. Az egyik a portás-recepciós, a másik a nagyfõnök titkárnõje Sztem pont ez a két ember, aki nagy általánosságban semmit sem tud a vállalatról, és mégis mindenbe bele akar pofázni (nem egyszer meséltem, hogy volt sokszor haver cégvezetõkkel megbeszélés, átjutás ezen a két semmirekellõ-fontoskodó állatfajtán egy külön poén volt)
Amit a továbbiakban írsz részben igaz. Igen, nekik is voltak határidõik, igen, õk is pénzért csinálták amit csináltak, DE! mesternek szólították õket, megkapták a kellõ tiszteletet, és max "apró" módosításokat kértek a megrendelõk tõlük, nem pedig az egész teljes újrakészítését (5 percenként váltogatva, hogy a háttérben angyalok repkedjenek, vagy egy folyó fûzfákkal) ...
Most nézem csak az értelmes tanácsokat a cikk végén: "A megoldás a szakemberek szerint a jó kollegiális kapcsolat" - mindenki próbálja védeni a s.ggét, meg másra áttolni a felelõsséget. "a gyakori rövid pihenõidõk beiktatása a munkarendbe" - lol. "és a sok pihenés lehet" - max 6 láb mélyen a föld alatt. "Nem árt az sem, ha a beosztott megbeszélheti gondjait a fõnökével" - persze, pont annak a felfelé nyaló, lefelé taposó yuppie köcsögnek fogom elmondani mi a bajom. Tuti hogy kihasználná, és érzelmeimre próbálna hatni, ezt tanulják manager képzõn. "ha érzik hogy figyelnek rá" - 1984 "fontos ember akire számítanak." - azt a fizetési papíron közöljék.
Csak két hatalmas különbség van a példádban: 1. számítógépnél Te és mások idegeivel "játszol" 2. autónál Te és mások életeivel!
Az igazi szagembereknek nincs se ideje, se ereje sportolni meló után. Lenyomsz 8-10 órát, az agyad olyan szinten elfárad, max annyi erõd van, hogy a TV elé elvánszorogj. Marad a hétvége (ha esetleg nem kell dolgozni akkor is). Akkor kell levezetni a fesz nagy részét. Sztem felváltva jó, egyszer a testi, egyszer a szellemi levezetés. Ami a testit illeti ott is azok a jobb sportok, ahol ütni lehet (mivel az infós jámbor ember :), ezért nem karate, hanem pölö tenisz)
A napi 30 perc max úgy mûködne, mint japánban, ahol egész cég ki, és ott kötelezõ torna (az igazgató vezetésével!). Illetve mégegy: volt, hogy pingpong asztal volt az iroda közepén, és amikor valakiknek éppen k-rvára elege volt, akkor játszottak egy meccset (a hardcore õrülteknek volt darts is :p)
Ne csináld, a portásnak igen is nagyon felelõsségteljes munkaköre van. Nagyjából két ember van aki mindent tud arról, hogy pontosan mi történik egy vállalatnál. Az egyik a portás-recepciós, a másik a nagyfõnök titkárnõje.
Amit mondasz írók-költõk stb. szerintem hajszálpontosan így történik. Douglas Adams-et is bezárták egy szobába a határidõk lejártával, hogy írjon már, mert leadás van. Munkácsy is nagyrészt burzsoá emberkéknek festett szalonjába a falra képet, nem pedig amit õ maga szeretett volna. (Leginkább az élete második felében) Udvari zeneszerzõk is nagyjából a császár vagy épp akárki aktuális mufti partijára alkottak. Az színpadi írók határidejérõl és munkájáról egyébként szerintem egy jó novella Rejtõ apótól az Ezenegy éjszaka. Csak legfeljebb más retorziók voltak határidõcsúszáskor.
Hmmm... fesz levezetésnek nem éppen az ülõ "sportok" az ideálisak. Én kötelezõvé tenném a napi 1x 30 perces sportot minden infós melósnak. A számítógép elõtt a hosszú évek alatt csak elsorvadni lehet.
Való igaz, a cikk teljesen igaz. Én is úgy megyek haza a melóból,hogy nem érdekel semmi és mindenki hagyjon békén.
Fejlesztõként mondhatom, hogy bizony minket is kb a portással vesznek egy kalap alá. Sok idióta manager nem érti, hogy mi az eszünkkel dolgozunk (hogy is érthetné, van neki ?), és kreatívnak kell lennünk napi >8 órában. Ez kb olyan, mintha egy költõt/festõt/zeneszerzõt ültetnének le, hogy akkor most napi nyolc órában csak ezt csinálod (nem pihen), és még egypár manager is ott lihegne a nyakába, hogy ez a strófa/képrészlet nem jó, õ nem így képzelte és javítsa (az egész módosítása nélkül) És mi van, ha éppen nem jön az ihlet (a hogyan tovább)? Akárcsak más mûvészeknél, itt kezdõdik a kiégés ...
Mellesleg éppen mi infósok tudjuk legjobban levezetni a feszültséget: - kis fesz: RTS - NAGY fesz: FPS (az igazán öldöklõs agyatlan fajtából pl: Serious Sam 1-1,5-2)
Jó cikk, teljesen igaz.
Rendszergazda, user pátyolgatós munkakörrel az a baj, hogy míg autóba - ami a számítógéphez képest egy primitív eszköz - akkor ülhet az ember, ha egy több 10 órás tanfolyamot elvégez, majd utána sikeresen vizsgázik, gép elé minden idióta odaül. Ráadásul legtöbb helyen Win van, ami híres arról hogy frankón haza lehet vágni. Szóval számítógépkezelõi jogosítvány, ECDL minimum legyen azoknál, akik olyan melóhelyre kerülnek ahol gép elé kell ülniük. Szoftverfejlesztõknél az a gond, hogy a fejlesztések vezetõi nem értenek általában semmihez sem a vezetésen kívül. Erre azt mondják hogy ez nem baj, mert managerkém tudjon managelni, aztán a niggerek meg majd dolgoznak. Viszont ígérgetni meg tudnak, a határidõt persze nem tolják ki.
Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy az autószerelõ tanítsa meg vezetni az embereket, kinyitni a csomagtartót, letekerni az ablakot, vagy behúzni a kéziféket... Mert ugye ha ezeket nem tennék nem kellene az autószerelõ sem...
Én lassan 20 éve foglalkozom a számítógépekkel, és sajna tényleg úgy érzem, kiégés. Leginkább azért, mert ez az egész IT nagyon más mint volt. MIkor kezdtem, átlátható, értelmes, logikus és ami fõ, változatos volt a munkánk. Most az IT ugyanolyan favágó szakma lett, mint bármi más. Iszonyúan specializált szakemberek, akik csak egy dologhoz értenek ... komolyan fontolgatom, hogy valami más szakma kellene, ahol vannak igazi változatos kihívások. Egyedüli némi régi feeling a helpdesk-es meló - most is azt csinálom - de azt meg kb. a takarító szintjén ismerik el.
Azért ne mi rendszergazdák tanítsuk meg a tisztelt felhasználókat írni olvasni. Tetszik nem tetszik a számítógép kezelési ismeretek is hozzátartoznak az általános mûveltséghez. Megfelelõ embert a megfelelõ feladatra. Ha valaki nem tudja kezelni a munkaeszközét az alkalmatlan a feladata ellátására. Egyébként a fáradtság és a cinizmus ismerõs jelenségek :)
Szoftverfejlesztõkre eléggé igaz ez a cikk. Én még nem dolgozom túl régóta, de vannak idõszakok amikor kész idegbeteg az ember a határidõktõl és leginkább a megrendelõ kívánságaitól :) De én még szeretem csinálni!
Informatikus != Rendszergazda. Sok egyéb területe is van ennek a dolognak, ahol a user-ek a legkevésbé szólnak bele abba, hogy mit csinálj..
a láma usereknek nem az a dolguk, hogy mindent tudjanak a számítógéprõl. Ha így lenne, nem kéne informatikus. Õ user, azaz használja a gépet. Ha meg gondja van, akkor a "szakemberhez" fordul. Vagy szerinted ez így rossz? Próbálja meg maga megoldani? Vágja tönkre a mittudumén mit?
Informatika és tudomány
, a legnehezebb dolog volt letisztázni a válalt felelõségeket, bevezetni a munkatársakat, hogy folytatni tudják zükkenõmentessen, mondhatom, hogy már 2-3 éve ez volt a legnagyobb kihívás, a többi meg úgy rutinos dolog, általában fejlõdési lehetõségek nélkül.
