"Azonkívül senki sem beszélt arról, h Stan Meyer vízbontási módszerével örökmozgót lehetne létrehozni."
bocsánat, azt hittem hogy a hangsúly az "örökmozgón" van, nem pedig a "senkin".még eccer bocs.
a térre visszatérve. a görbült tér nem "hat" a testekre, hanem a testek mozognak a térben mégpedig olyan pályán, ahogy az a tér meg van görbülve. elhiszem, hogy ez a dolog elképzelhetetlen, de a tér szerkezetét le lehet írni matematikailag. a tér semmi másból nem áll, csak térbõl (ezt nem tudom máshogy kifejteni).
Akkor azt kellene mondani, h van ez a "tér", aminek az igazi szerkezetét nem ismerjük. (húrelmélet, 11 dimenzió stb, teória hegyek). Akkor mégiscsak van ott valami...
Ahogyan a gravitáció hatásmechanizmusát sem ismerjük. (legalábbis hivatalosan)
Olvastam a térrõl egyfajta definíciót (sokféle szempontból lehet ugyanazt definiálni). " A tér a lehetséges tehetetlenségi pályák összessége." Ezen definíció szerint a tér egy képzetes statisztikai halmaz, amely halmaz elemei a valószínûségi mozgáspályák. Tehát úgy gondolom, hogy Einsteini tér nincs, hanem a fizikai entitások vannak egymással kölcsönhatásban (anyag,sugárzások meg a többi izé). Viszont minden fizikai entitáshoz rendelhetõ egy saját vonatkoztatási rendszer, ezeknek a rendszereknek az összessége jelenti a teret,amely a benne lehetséges mozgásállapotokkal írható le. Ez a leírás a gravitációt adott ténynek veszi, megelégszik a hatásait leíró matematikai formulákkal.-Amikor a NASA egy ûrszonda pályáját megtervezi, ezekkel a formulákkal dolgozik és nem érdekli hogy a hatást mi közvetíti. A gravitációkutatás egy másik terület, amely még eléggé homályos. Feltevés van gazdagon, ezeket bizonyítani elég bajos.
Az ûrkutatásban bõven elég Newton képleteit használni. Az einsteini leírásra csak erõs gravitációs térben van szükség.
A modern kozmológia szerint a tér tágul. A modern kvantumelmélet szerint a térnek van egy nullponti energia-fluktációja. A tér nagyon is valami. Az étert kidobták, mert nem volt rá szükség. Jelenleg hallgatólagosan próbálják visszacsempészni Higgs-tér állnéven a fizikába.
A fény nem ballisztikusan terjed, sebessége független a forrás sebességétõl. Ez egy közegbeli rezgés tulajdonsága. Ugye jöttek azzal, hogy nincs kitüntetett inerciális rendszer, amihez a fény sebességét meg lehetne adni, tehát nincs is ilyen közeg(ez volt az éter). Igenám, de kijelölhetünk egyet a sok közül, és ez pont olyan lesz, mintha a fény egy közegben terjedne. Az anyag és az energia hullámtulajdonsága is azt sugallja, hogy az anyag valaminek a rezgése. A kvantumelméletben ezt a rezgést csak mint matematikai fogást ismerik el, mondván Scrödingert idézve, ezek csak 'gondolathullámok'. Sajnálatos módon gondolathullámok nem keltenek interferenciát. Szerencsére léteznek alternatív elméletek, ahol az 'anyaghullám' rezgése valódi rezgés. Ezek a húr és bránelméletek.
A tudományban van egy elvonatkoztatási kényszer, mert fogalmi rendszerünk kevés a valóság leírására. Ezért is használják a matematika nevû logikai "nyelvet". Ugyanakkor ma már az elvonatkoztatás sokszor átlépi az abszurditás határát. Amit a matek megenged, az lehetséges, de nem biztos hogy valóságos. Ezért van annyi egzotikus elmélet. Én a tér kifejezést szívesebben használom Einsteini-Newtoni értelemben, míg egyébként jobbnak tûnik a vákum (vacuum) szó használata, ami ugye nem az anyag nélküli teret jelenti, hiszen az anyag is a vákumot tölti ki, abban létezik. A vákumnak pedig pedig elképesztõen nagy az energiája, nem emlékszem a pontos értékre, de valahol a 10*94 g/köbcenti anyag energia egyenértéknek felel meg. A nukleáris reakciók valahol 10*16 környékén mûxenek(ha 100% os a reakció hatásfoka.(sic)) Ha ezt a gigászi energiát átszámolja valaki eVoltra akkor látszik, hogy milyen messze vagyunk a valódi vákumkutatás lehetõségétõl(vákum vs CERN.) A vákum minõsége pedig statisztikailag azonos (abszolút értelemben végtelenül kis térrészekben folyamatosan fluktuál (habzik.) Mivel tehát statisztikusan állandó értéket mutat, a "rugalmassági modulusa" irányfüggetlen és állandó ezért a fénysebesség is irányfüggetlen és állandó. Ebbõl az aspektusból jó volt az éterelmélet. Azért borult meg, mert a korabeli gondolkodás csak valamiféle misztikus anyagnak tudta feltételezni. Anyagról, sõt közvetlen módon még energiáról sem beszélhetünk a vákum esetében. Szintén olvastam valahol, hogy az anyag információval rendelkezõ energia. Információval az energia is rendelkezik. A vákumnál információ nélküli energiahalmazról beszélhetünk, ez pedig nem képes kölcsönhatásra. Hogy még abszurdabb legyen az eszmefuttatás, ha valaki információt ad a vákumnak, akkor világot teremt. ("kezdetben vala az ige...")
Szerintem azért nem jó a matematika nyelve arra, hogy leírja a Világot, mert túl sok mindent megenged. Pl ki lehet számítani azt, h mi történik akkor, ha a buszon van 5 utas és a megállóban leszáll 8. Marad -3 utas. Ez matematikailag értelmezhetõ, viszont az érzékszervekkel tapasztalható világban ilyen nem tud megtörténni. Ennek az egyenes következményei ezek a terek, az idõ mint dimenzió, a vákuum, ami igazából nem-semmi és a többi paradoxon, vagy annak látszó fogalmak...
már megint ez az éterbaromság. az éter az EM hullámok terjedési közegeként van definiálva. minthogy ilyen nem létezik , nincs:). a higgs - mezö teljesen más dolog.
Most akkor 5-8 az -3 vagy nulla? Én úgy tanultam, -3. De egy mennyiségi adat nem lehet kevesebb a semminél, max. egyenlõ lehet vele. A matek szabályai mégis megengedik. Többek között szerintem ezért nem jó a vegytiszta spekuláció és matematikai számolás a valóság megismerésére. Kísérletek, kísérletek. Ez a megoldás.
Nincs kitüntetett inerciarendszer, mert ilyet nem lehet kimutatni. Ez nem jelenti azt, hogy nincs éter.
A matematikai logika nem írhatja felül az oksági logikát, amint nem is teszi. A fizika valóságos, a matek virtuális. Viszont ami matematikailag hamis, az nem is létezhet. Tehát minden valóságos dolog matekkal leírható, de nem minden matek formula alkalmazható a valóságra. Most éppen elõvettem a Half Life (bájosan ásatag) játékot. A bináris aritmetikával és matek logikával modellezett szörnyek virtuálisak, nem léteznek. De ugyanezzel az eszköztárral megépíthetõ, valóságos dolgokat tervezhetek és modellezhetek a gépen.
te azt mondod, 5-böl ki kell vonni a 8-at és az eredmény (-3) a helyes megoldás. én azt mondom, rossz a módszered, az 5 bõl ki kell vonni a 8-at majd az eredmény(-3) pozitív egész részét kell venni, ami 0. szerintem ez a helyes eredmény,nem a tied.
Lehet hogy most nagy baromságot fogok leírni. Filózgattam arról, hogyan terjedhetnek a hatások a vákumban (sugárzások, részecskék meg az izék...). Az újabb feltevések szerint a vákum fluktuál. Én ezt úgy képzelem hogy a vákum minden egyes pontja a teljes elektromágneses spektrumban kaotikusan pulzál a nullaközeli és az egységnyi energiaállapot között. Amikor egységnyi az energiaszint (kvantált),akkor a kvantumállapotnak megfelelõen foton, vagy egyébb sugárzás illetve részecske keletkezik. Ezek azonban párban keletkeznek, és az interferencia miatt azonnal kioltják egymást és nem tudnak kölcsönhatni (fizikailag létezni). A részecskék valószínûsége nem egységnyi, ezért csak virtuálisak. Ha a spontán párkeletkezés egy eseményhorizont közvetlen közelében keletkezik, esély lehet arra hogy a pár egyikét elnyeli az eseményhorizont és a pár másik fele egységnyi valószínûséget kap a szingularitás rovására. Asszem ez lehet a Hawking sugárzás. A részecske energiája a fekete lyukból származik, amely ilyen módon "párolog). Ha nincs eseményhorizont, de Gipsz Jakab az elemlámpájával az égre világít, Akkor a világûr vákumába kilépõ fotonok inerciális pályán fénysebességgel terjednek. Nem haladnak(-nagyon fontos. A foton tulajdonságai adottak. Hullámhossz, energia,IMPULZUS. Azt gondolom, hogy a foton, vagy akármi nem folyamatosan halad, hanem kvantumállapotának megfelelõen gerjeszti a vákumot, és az impulzus irányának megfelelõen a vákumnak egy fotonnyi valószínûséget ad át, (iszonyú kis távolságokról van szó) tehát az elõzõ ponton a foton valószínûsége nulla lesz, a következõ ponton egy fotonnyi, mégpedig úgy, hogy a foton energiája és információja miatt a vákum nem spontán fluktuál, hanem a terjedés irányának következõ pontján új foton keletkezik, ugyanazokkal a tulajdonságokkal, mint a gerjesztõ foton. Tehát a foton pontról pontra megsemmisül és újra keletkezik. Átadja teljes információját a vákumnak és abból újra keletkezik. Ez érvényes bármely dologra a kvantummechanika törvényeinek megfelelõen. Mivel a vákum minõsége a mi univerzumunkban azonos, ezért a hatás elõbb leírt módjának terjedése is azonos és iránytól függetlenül egységnyi. Ezért annyi a fénysebesség amennyi, és ezért irányfüggetlen. Tehát a fénysebesség az univerzum egészére jellemzõ álandó, amelyet nevezhetünk a vákumunk (világegyetemünk) állandójának. A fény pedig azért terjed egyenes vonalban, mert a saját vonatkoztatási rendszerében mozog, azt "magával viszi". Csak relativisztikus mértékû gravitációban mutat görbületet. Ebbõl következik, hogy ha több világegyetem, netán multiverzum létezik, mindben más kell legyen a fénysebesség is. Mert két azonos tulajdonságú univerzum létezése drámaian kis valószínûségû. Nah basszus, feltaláltam a kvantumgravitációt :)
Sziasztiok Lenne egy kérdésem, Hogy van az hogy a földre folyamatosan csak jön fény a napból melynek egy része viszaverõdik és egy része itt marad.De az energia ami itt marad miért nem melegíti föl a földet?Hova távozik az energia??A hõ nem tud távozni mert az ûrben vákum van és a hõ csak anyagban tud áramlani.Az emberre nem lehet fogni hisz amit kisugárzunk energiát nagyon minimális és egyébként is akkor az ember elõtt hogy volt?
Hát, ilyenek, hogy mozgásban tartja a nagy földi légkörzést meg a víz körforgását, életben tartja az élõvilágot(növények, fotoszintézis), amit aztán megeszel és mozgássá konvertálsz. Melegíti a talajt és a levegõt, amit aztán visszasugároz éjjel a ûrbe... Ilyesmi. Nagyjából napsütés nélkül a bolygónk csak egy kopár szikla lenne. Van hová tenni azt az energiát. :)
a földet igenis melegíti a napenergia, különben -273 fok lenne itt is. a föld pedig ugyanúgy sugároz magából energiát (elektromágneses hullámok formájában) mint a nap, csak nem oly intenzíven. tehát a nap által sugárzott energia legnagyobb részét visstaveri, maradékát elnyeli, de ugyanannyit ki is sugároz (különben állandóan csak melegedne). így kialakul egy egyensúlyi állapot, ami a felszíni hömérsékletnek felel meg. ez egy leegyszerüsített magyarázat, valójában a hõmérséklet függ a magasságtól is. az, hogy éjszaka nem hûlik ki a föld -273-ra szintén a légkörnek köszönhet½¨o.
Jaj. A hõátadás alapjaismeretk hiányi vannak nálad úgy látom. A hõ terjedhet átadással, vezetéssel, vagy sugárzással. Az utóbbi vákuumban is mûködik. Viszont a sugárzást az egyes anyagok nem egyfomán nyelik el. A levegõ jószerivel semennyire. Ezért van az, hogy a napsugárzás a földfelszínt melegíti és a földfelszín hõtátadással melegíti az alsó légrétegeket. A légrétegben meg hõvezetés van. Így már tiszta? Ajánlom figyelmedbe a Környei féle hõtan könyveket.
Ja ok értem.Csak azt nem tudtam hogy a fold is folyamatosan sugároz.Gondolom ez olyan mint amikor a fémet felmelegíted izzani kezd. Így világos hogy hogy lesz az egyensúly.Akkor most minden atom addig sugárzik amíg nem lesz -273 a hõmérséklete???
Honnan tudok én Környei féle hõtan könyveket szerezni?Megpróbáltam torrentel de nem találtam...
"Akkor most minden atom addig sugárzik amíg nem lesz -273 a hõmérséklete??"
Hááááááááát. Ennyire nem ástam bele magam. Hõtani szemlélettel a világ entrópiája folyamatosan nõ, tehát a "hõhalál" felé tart. Csak van egy "apró" probléma. A hõtan törvényei nem levezethetõek, tapasztalati törvények. Azon rendeszerekre amiket vizsgáltak igazak. A probléma, hogya világegyetemre való extrapolálása csak feltételzés mivel az egséz világegyetemrõl nincs infó. Mûszaki szempontok szülték a hõtant.
ha nem kap energiát sehonnan akkor igen, -273 -ra hûl le, hacsak nem létezik tökéletes szigetelés. (ebben nem vagyok 100% biztos, ugyanis szerintem az atomok nem lehetnek teljesen nyugalomban (abszolút 0 fok) a határozatlanság miatt)
Beépül a nagyobb energiájú kémiai kötésekbe. Ahogy az õsrobbanás lehetséges energiája is eltárolódott a kvarkok és a leptonok tömegébe.
A foton nem részecske, hanem HULLÁMcsomag. Felesleges agyalni azon, hogy miképp lehetne értelmes képet alkotni a fotonról, ha pontszerû. Nem lehet.
épp most döftem át egy kemény érett almát egy hosszú mûanyag szívószállal, a titka az, hogy nagyon gyorsan kell mozgatni,különben a szívószál elgörbül.
Igen-igen, a gyors mozgás. Ezt már tudjuk. De mégsem ennyire egyszerû. Mert ha a másik tárgyat mozgatjuk, akkor ...
Azért kíváncsi lennék a Te véleményedre is arról a bizonyos "tér"rõl!
A megoldás az anyagok, bizonyos térrészek saját ideje. Már kis sebességen is (értsd: nem csak a fényhez közeli sebességen) torzul az idõfaktor. Amikor két eltérõ idõfaktorú tárgy ütközik, akkor az roncsolódik, vagy az roncsolódik jobban, amelyiknek a saját idõfaktora kisebb. Amelyiknek a személyi ideje lassabban telik. Egyerûbb szavakkal megfogalmazva: annak az anyagszerkezete "ráér" roncsolódni.
....akkor is müködik. csak pontosan olyan gyorsan kell mozgatni az almát mint a szívószálat. (ezt nehezebb kivitelezni, mert az almának nagyobb a tömege, de ha elég erõs a karod, akkor sikerülni fog, nekem sikerült). próbáld csak ki!
mit ne tudok elvégezni? azt amit elvégeztem? mivel elvégeztem, nem igaz hogy nem tudom elvégezni. te is eltudod végezni, nem is értem miért beszélsz úgy a dolgokról mintha végeztél volna kísérletet, ha nem végeztél. én elvégeztem a kísérletet mindkét irányban és müködik. ha ezt nem hiszed el, akkor nagyon sajnállak.
Vadászpuskából kilõtt gyertya átmegy a deszkán. CO2-vel kilõtt ceruza átmegy a deszkán. kontra: Almába szívószálat nyomsz. Ezek szerintem nem ugyanazt a természettudományos folyamatot mutatják. Ennyi.
lehetséges hogy nem ugyanazt a tudományos folyamatot mutatják, de most nem errõl vitáztunk. azt állítottad, hogy h ha az almát mozgatjuk, akkor a kísérlet nem sikerül. nekem sikerült. 1-0 ide. namármost ha a deszkás kísérletnél a deszkát mozgatnánk akkor nem sikerülne a mutatvány- állítod te. mire föl állítod ezt? én úgy gondolom, hogy sikerül, mégpedig azért mert a két eset ekvivalens, ugyanolyan erõk hatnak mindkét esetben.
Bonyolultabb - nem sokkal de - egy kicsit mert meg kellene nézni a különbséget a deszka és az alma, másrészt a ceruza (vagy gyertya) és a szívószál között.
Idõközben rájöttem, h nem gondoltam végig a dolgokat teljesen. Mert ha 5 -8 végeredménye(-3) minden esetben igaz, akkor léteznie kell (valahol) negatív mértékû (tehát a nullánál kevesebb tömegû) anyagnak. Amit, ha hozzáadok 5kg általunk ismert anyaghoz (maradva a példánál -8 kgrammot) akkor eltûnik a "negatív súlyú" anyagból -5kg, de még mindig marad -3 kg "negatív súlyú" anyagunk. Most nem az antianyagra gondolok, hiszen az ugyanúgy lenyomná a mérleg serpenyõjét.
Tehát vagy igaz a matematikai spekuláció minden esetben, és léteznie kell negatív tömegnek, vagy nem igaz minden esetben a matematika tételeibõl valamelyik. Ha nem igaz, akkor felül kell vizsgálni ebbõl a szempontból az összes matek alapú spekulációt, ami a valóságra vonatkozik. Amit nem tud alátámasztani közvetlen megfigyelés, vagy elvégezhetõ kísérlet.
A megoldási javaslatod, miszerint vegyük a negatív értéket nullának némely esetben nem lehet jó. Mert milyen szabály alapján döntjük el, hogy most nullára kell gondolni, vagy -3 ra a megoldáskor?
Ez a megfogalmazás nem mond semmi konkrétumot az "Einstein-i" térrõl ami nincs, de gumilepedõ effektusokat tud produkálni és ebbõl valahogyan gravitáció lesz.
Ennek a cikknek az alján írnak valamirõl. Erre döbbenhetett rá az az elõadó is, aki a hetvenes évek elején végigolvasta az instabil elrendezésû (egyensúlyi helyzetet keresve folyamatosan egyfelé forgó) állandó mágneses motort készítõ Howard Johnson iratait, és visszadobta az egészet. Röviden le lehet írni hogyan mûködik meg mire jó?
Albert Einstein szerint, ha egy zárt dobozban állunk, pl. egy liftben, akkor nem lehet eldönteni, hogy a gravitáció húz a padlóhoz, vagy egy rakéta gyorsítja a dobozt..
Pedig, ez az Einstein ha ismerte volna a speciális relativitás elméletét, akkor tudta volna, hogy egy ilyen dobozban elejtett test a rakátás gyorsítás esetén inerciális, azaz tehetetlenségi mozgást végez, ahogy mondjuk IR-ben nyugvó.. A gravitációban leejtett pedig gyorsuló mozgást végez..
Azaz a rakétás esetben leejtett sugárzó-frekvencia mérõ páros fent is, lent is azonos értéket mutat, a gravitációsan gyorsított páros pedig nem azonos értéket..
Vagy mégis egyenértékû lenne a gyorsított és a tehetetlenségi pályán haladó rendszer?
Komolyan egy rendõrvicc a mindent megmagyarázó világmodelled alapja? Höhö, kemény vagy! :P :D
Akkor mondd meg, melyik természeti törvény mondja meg, mikor értelmezhetõek a negatív mennyiségek. Ezeket hogyan lehet realizálni? (vagyis hogyan lehet fizikailag is létrehozni negatív mennyiséget? pl olyan tömeget, ami kevesebb a zérónál?)
Mint mondottam, a matematika mivel egzakt, nem biztos, h le tudja írni a valóságot és így nem minden esetben használható jelenségek elõrejelzésénél. Vagy a valóság is egzakt, és bármi megtörténhet bármikor csak esetleg mi ezt nem vesszük észre, nem tudjuk megfigyelni, mert alkalmatlanok a mûszereink.
hali.. egy kis segítség kellene.. régen volt már amikor tanultam és egy kis bizonytalanságban vagyok, ha valaki le tudná vezetni a megoldást az hasznos lenne számomra..
adott egy 'm' tömeg ami egy 'r' sugarú köríven egyenletes 'n' fordulatszámmal mozog.. ha az útjába helyezek egy ütközõt, mekkora erõvel hat a tömeg az ütközõre?
köszi elõre is..
Attól függ h mennyi idõ alatt áll meg. Utána meg csak m*v/t elvileg. De nem biztos kiváncsi vagyok hogy az okosabbak mit mondanak??
hát az attól fûgg, hogy mennyi idõ alatt áll meg a tömeg.
ha az idõ pillanatnyi, akkor az erõ elméletileg végtelen nagy. de ha pi*r úton egyenletesen lassul le, akkor a fellépö erö: F= m*a ahol a lassulás a= v^2/(2*pi*r)
közben rájöttem hogy hülyeséget mondok.. az ütközésnél valójában nem 0 az idõ.. akkor is ha két tömör acél ütközik van valamekkora rugalmassága az anyagnak és ez ad egy csillapítást, amibõl valahogyan számolható az az idõ amennyi alatt lefékezõdik.. akkor már ezt kell valahogy kitalálnom :):)
A sebességét megkapod ugy hogy 2r*π/(egy fordlathoz szükséges idõ) Na ezután az erõt ugy tudod kiszámolni hogy a sebsességet(m/s) megszorzod a tömeggel(kg) és elosztod az idõvel(s). Ebbõl megkapod hogy mekkora a fékezõerõ ha az végig egyenletes a fékezési idõ alatt.
Na kb. ennyi.
Jah bocs nem arra válaszoltam amit kérdeztél :D
Ezt nemtom most még csak 9.edikes vok :D
Am azt ki lehetne számolni hogy mekkora lesz a "benyomódás" és ebbõl lehetne valamivel még idõt számolni.
szerintem a buszos példa rossz.. mert a valós világban nyilván nem szállnak le a buszról többen mint amennyien fent vannak.. a matematika meg elméleti tudomány.. másrészt meg egyetértek abban hogy egy tudományág nem képes leírni a világegyetemet.. és erre jobb példát hozok: lélek..
"A matematikai logika nem írhatja felül az oksági logikát, amint nem is teszi. A fizika valóságos, a matek virtuális. Viszont ami matematikailag hamis, az nem is létezhet. Tehát minden valóságos dolog matekkal leírható, de nem minden matek formula alkalmazható a valóságra. Most éppen elõvettem a Half Life (bájosan ásatag) játékot. A bináris aritmetikával és matek logikával modellezett szörnyek virtuálisak, nem léteznek. De ugyanezzel az eszköztárral megépíthetõ, valóságos dolgokat tervezhetek és modellezhetek a gépen."
Ha létezik a valóságban olyan, hogy 5en vannak a buszon, és leszállnak 8an, akkor azt a matematika minden bizonnyal képes leírni. Ha nem létezik a valóságban ilyen, azt is képes leírni.
Tehát minden valóságos dolog matekkal leírható -- oké, biztos így van, bár nem hiszem hogy minden valóságos dolog le van írva matekkal, mibõl is gondolod h akkor leírható?
de nem minden matek formula alkalmazható a valóságra-- kérlek mondj egy példát!
A bináris aritmetikával és matek logikával modellezett szörnyek virtuálisak, nem léteznek. --- mi az hogy léteznek? ott vannak vagy nem? nem csak képzeled öket. szerintem léteznek.
"Viszont ami matematikailag hamis, az nem is létezhet. Tehát minden valóságos dolog matekkal leírható.."
egy apró hozzávetés még ehez.. mivel nem ismerünk mindent a világegyetemben így nem állítható hogy mindent leírhatunk matekkal vagy fizikával vagy bármi más emberi tudománnyal ugyanis az hogy valami leírható-e bármilyen eddig ismert tudásanyaggal csak akkor állapítható meg ha már leírtuk azt:) továbbmegyek.. amit eddig leírtunk a tudományokban az is csak az emberi felfogóképességen alapszik és hát lássuk be az emberi elme sem tévedhetetlen és nem is végtelen..
igen. a szerelem és a harag leírható hormon- fehérje- és egyéb anyagokkal, amik a felszabadulnak a szervezetedben, miáltal te "érzésként" éled meg ezeket a folyamatokat. tehát az érzések leírhatóak ezeknek az anygoknak a mennyiségével. De a lelket mivel írod le?
ezt kérdeztem én is.. a lelket mivel írod le? :) és a lelket nem én találtam ki nem is újkeletû dolog .. viszont pl a fekete lyukakat már leírták (többféleképpen is) de még mindig nem bizonyították be egyértelmûen a létezésüket, ezt inkább tartom mókásnak :)
amúgymeg az hogy elméletileg le lehet írni az egy dolog.. de megpróbálta már valaki, le van írva valahol bármely érzelem matematikai modellje?