A tudományban van egy elvonatkoztatási kényszer, mert fogalmi rendszerünk kevés a valóság leírására. Ezért is használják a matematika nevû logikai "nyelvet". Ugyanakkor ma már az elvonatkoztatás sokszor átlépi az abszurditás határát. Amit a matek megenged, az lehetséges, de nem biztos hogy valóságos. Ezért van annyi egzotikus elmélet. Én a tér kifejezést szívesebben használom Einsteini-Newtoni értelemben, míg egyébként jobbnak tûnik a vákum (vacuum) szó használata, ami ugye nem az anyag nélküli teret jelenti, hiszen az anyag is a vákumot tölti ki, abban létezik. A vákumnak pedig pedig elképesztõen nagy az energiája, nem emlékszem a pontos értékre, de valahol a 10*94 g/köbcenti anyag energia egyenértéknek felel meg. A nukleáris reakciók valahol 10*16 környékén mûxenek(ha 100% os a reakció hatásfoka.(sic))
Ha ezt a gigászi energiát átszámolja valaki eVoltra akkor látszik, hogy milyen messze vagyunk a valódi vákumkutatás lehetõségétõl(vákum vs CERN.) A vákum minõsége pedig statisztikailag azonos (abszolút értelemben végtelenül kis térrészekben folyamatosan fluktuál (habzik.) Mivel tehát statisztikusan állandó értéket mutat, a "rugalmassági modulusa" irányfüggetlen és állandó ezért a fénysebesség is irányfüggetlen és állandó. Ebbõl az aspektusból jó volt az éterelmélet. Azért borult meg, mert a korabeli gondolkodás csak valamiféle misztikus anyagnak tudta feltételezni. Anyagról, sõt közvetlen módon még energiáról sem beszélhetünk a vákum esetében. Szintén olvastam valahol, hogy az anyag információval rendelkezõ energia. Információval az energia is rendelkezik. A vákumnál információ nélküli energiahalmazról beszélhetünk, ez pedig nem képes kölcsönhatásra. Hogy még abszurdabb legyen az eszmefuttatás, ha valaki információt ad a vákumnak, akkor világot teremt. ("kezdetben vala az ige...")