Filózgattam arról, hogyan terjedhetnek a hatások a vákumban (sugárzások, részecskék meg az izék...). Az újabb feltevések szerint a vákum fluktuál. Én ezt úgy képzelem hogy a vákum minden egyes pontja a teljes elektromágneses spektrumban kaotikusan pulzál a nullaközeli és az egységnyi energiaállapot között. Amikor egységnyi az energiaszint (kvantált),akkor a kvantumállapotnak megfelelõen foton, vagy egyébb sugárzás illetve részecske keletkezik. Ezek azonban párban keletkeznek, és az interferencia miatt azonnal kioltják egymást és nem tudnak kölcsönhatni (fizikailag létezni). A részecskék valószínûsége nem egységnyi, ezért csak virtuálisak. Ha a spontán párkeletkezés egy eseményhorizont közvetlen közelében keletkezik, esély lehet arra hogy a pár egyikét elnyeli az eseményhorizont és a pár másik fele egységnyi valószínûséget kap a szingularitás rovására. Asszem ez lehet a Hawking sugárzás. A részecske energiája a fekete lyukból származik, amely ilyen módon "párolog). Ha nincs eseményhorizont, de Gipsz Jakab az elemlámpájával az égre világít, Akkor a világûr vákumába kilépõ fotonok inerciális pályán fénysebességgel terjednek. Nem haladnak(-nagyon fontos. A foton tulajdonságai adottak. Hullámhossz, energia,IMPULZUS. Azt gondolom, hogy a foton, vagy akármi nem folyamatosan halad, hanem kvantumállapotának megfelelõen gerjeszti a vákumot, és az impulzus irányának megfelelõen a vákumnak egy fotonnyi valószínûséget ad át, (iszonyú kis távolságokról van szó) tehát az elõzõ ponton a foton valószínûsége nulla lesz, a következõ ponton egy fotonnyi, mégpedig úgy, hogy a foton energiája és információja miatt a vákum nem spontán fluktuál, hanem a terjedés irányának következõ pontján új foton keletkezik, ugyanazokkal a tulajdonságokkal, mint a gerjesztõ foton. Tehát a foton pontról pontra megsemmisül és újra keletkezik. Átadja teljes információját a vákumnak és abból újra keletkezik. Ez érvényes bármely dologra a kvantummechanika törvényeinek megfelelõen. Mivel a vákum minõsége a mi univerzumunkban azonos, ezért a hatás elõbb leírt módjának terjedése is azonos és iránytól függetlenül egységnyi. Ezért annyi a fénysebesség amennyi, és ezért irányfüggetlen. Tehát a fénysebesség az univerzum egészére jellemzõ álandó, amelyet nevezhetünk a vákumunk (világegyetemünk) állandójának. A fény pedig azért terjed egyenes vonalban, mert a saját vonatkoztatási rendszerében mozog, azt "magával viszi". Csak relativisztikus mértékû gravitációban mutat görbületet. Ebbõl következik, hogy ha több világegyetem, netán multiverzum létezik, mindben más kell legyen a fénysebesség is. Mert két azonos tulajdonságú univerzum létezése drámaian kis valószínûségû.