ATRAC (alap)? De hiszen az nem lossless... (Csak az Advanced Lossless.) Így aztán biztos az eredetit kapod. :)
Leírtam, alapvetõen mi a jó az AES/EBU-ban (hosszú kábel). Ezt azzal éri el, hogy az egyik ér nem a föld, mint az SPDIF-nél, hanem az invertált jel (többek között épp az invertálás [és a másik oldali egyesítés] visz be olyan problémákat, ami az igazi high-end-ben már túl sok). Így a külsõ elektromágneses zavarokat ki lehet küszöbölni (a feszkülönbség szinte mindig ugyanannyi lesz a két kábel között, mert a külsõ zaj egyformán hat rájuk), amit egy hosszú kábel felvesz. A lehetõségek hiányos felmérése, ha 50cm-es összeköttetéshez használjuk (egy jó SPDIF helyett), csak "mert ez profi".
SPDIF és SPDIF lehet eléggé más. Ebbõl is van consumer és profi változat (egyszerû kondis csatolás vagy trafós, a trafó jó vagy rossz, stb.). És egyéb dolgokat is meg lehet oldani rosszul vagy jól. Továbbá lehet beiktatni reclockingot (ennek jobb/egyszerûbb változatait csak egyes profi/high-end eszközökben alkalmazzák, és egy consumer forrásból is elég jó minõséget hoz ki, mert nagyrészt kiküszöböli a jittert - a megoldás jóságától függõen).
MD, az tulajdonképpen annyival jobb, hogy saját kódoló algoritmust használ (ATRAC).
Jobb karik alatt ilyen E-Mu, Focusrite vagy pl. Apogee karikra gondoltam, bár az Apogee külsõ konverteres és elég húzós egy olyan cucc.
Nem tudom, hogy mit értesz high-end módon megoldott s/pdif alatt, mert az s/pdif az s/pdif. AES/EBU-t használja minden valamire való studio, meg mi is még live hangosításnál is, meg az az úgymond 'ipari' standard.
Ja, az a pc közbeiktatása nélküli (kiv. biz. profi kártyák) átírás persze jó lehet. (Bár hallottam ilyet, hogy másolásvédett lemeznél nem jött ki az spdif.)
De így sem kapod feltétlenül 100%-ra ugyanazt. Mivel az író olyan ütemben írja az adatot, ahogy kapja (nincs reclocking), és a sima lejátszók eléggé jitteres jelet küldenek (a mintavételi értékek nem teljesen pontos ütemben jönnek).
Bár legalább ezt a CD-t már pc-n is be lehet olvasni (digitális adatként, hangkaris buherálás felejtõs), és egy file esetén nincs jitter-probléma (nincs idõ, csak a számsor) [hacsak nem volt olyan nagy, hogy adathibát is okozott].
Akkor elmondanám, hogy az AES/EBU csak hosszú kábel esetén tud jobb lenni, mint egy high-end módon megoldott spdif, amúgy meg gyengébb. (Persze nyilván egy kommersz spdif az más kategória.) Az elektronikai részletekbe most nem mennék bele.
Kár, hogy nem is olvastad el, amit írtam. A nem-profi hangkarik többsége (incl. Live, Audigyk) az spdif bemeneten beküldött hangot is SRC-zi 48kHz-re! (Lejátszáskor 2x-es SRC is bejátszik [44.1{file}->48{DSP}->44.1{spdif-out}].) Ezek közül a Creative kártyák különösen rossz minõségû SRC-vel rendelkeznek... (A3-on egy fokkal jobb, de messze van a fél-profizmustól is.)
Csak az X-fi (de ez is csak akkor, ha kimondottan ilyen üzemmódra állítják), és pár egyéb (nem AC97 alapú) kártya tud bit-helyes spdif átvitelt, vagy legalább SRC nélküli átvitelt.
(Az MD-t nem ismerem, de mintha az is 48kHz-es lenne, nem tudom.)
"PC-vel alap eszközökkel nem lehet normális minõségû hanganyagot produkálni. Legalábbis ami megüti az audioCD szintjét, olyat biztos nem."
Hát ezt mondom én is, de ezzel ellentmondasz annak, amit a hsz elején írtál.
Jah, és egy live vagy egy audigy hangkari az audioCD minõséghez képest nem az igazi. Amúgy s/pdif csak home szabvány, az igazi az AES/EBU, de ilyet kommersz cuccokban nem talál az ember.
Nah, akkor mondok vmit CD-vel kapcsolatban. Fogom a sima asztali CD lejátszót. Lejátszok vele egy akármilyen másolásvédett audioCD-t és kijön belõle az analóg audiojel (mert ugye analóg CD lejátszót nem érinti a másolásvédelem), vagy a akár koaxdigit, vagy opto, lényegében teljesen mind1, de ottvan a hangjel. Ráakasztok egy MD-t vagy egy akármilyen DSP-s hangkarit, vagy bármit, és az eredeti CD minõségében megvan a hanganyag. Itt akkor kapsz szar minõséget, ha alapbol szarul van masterelve a CD. Ilyen sajnos elõfordul a balfasz hangmérnökök, vagy szar stúdiók miatt...
És nem kell semmi féle PC-s meg mp3-as szórakozás, meg program meg pitekkel való variálás.
Sõt. Létezik egy olyan eszköz is, hogy analóg CD-író. Én special ezzel szoktam másolni akár CD-t, akár MD-t. Fogom a koaxdigitet, összekötöm 1 szem kábellel, és 100%-ban ugyanazt kapom, mint ami az eredeti hanghordozón volt. PC-vel alap eszközökkel nem lehet normális minõségû hanganyagot produkálni. Legalábbis ami megüti az audioCD szintjét, olyat biztos nem.
A DVD-t nem nagyon ismerem, de pl. audio-CD-knél az egyik elterjedt másolásvédelem a pitekkel manipulál. És azokat nem tudod 1:1-ben átmásolni pc-vel. Esetleg egy spéci hw-rel, de ilyenrõl még nem hallottam. A másik a minõség: nem mindegy, hogy pontosan az eredeti minõséget kapod, vagy ilyen-olyan átalakításokon ment át a cucc. Már jópár gyenge másolatot hallottam ilyen védett CD-krõl. (Pl. Live és Audigy 1-2-3 kártyák elrontják az spdifen beküldött hangot is. Az újra-digizés fõleg rossz.)
Ha valamit le lehet játszani, akkor másolni is lehet. Legalábbis ez eddig így volt és nem hinném, hogy sokban változni fog. Akár hardveres, akár szoftveres megoldással, de midig is ki fogják küszöbölni az úgymond másolásvédelmi eljárást. Mert ha lejátszani le tudom és látható képet, vagy hallható hangot tudok belõle produkálni, akkor azt le is fogom tudni másolni. Ennyi.
Volt? Mire föl a múltidõ? Még sokáig fogják ez egyesek (lásd ti) emlegetni.
Jó nagy hasznuk? Mibõl? Hogy megakadályozzák a PC-s sessionben lévõ mp3-ak másolását? (Az audio session [amit egy CD-játszó lejátszik] másolását, amihez ennek semmi köze, egyéb, szokványos módszerrel gátolják.)
Egyébként ha emlékeim nem csalnak, nem az volt az elsõ reagálásuk, hogy kapásból mutogattak a másik cégre, hogy az tette oda. Hanem amelyik cég felfedezte, az nevezte meg a céget, akik el is ismerték a felelõsségüket.
dez:) nem tett jot nekik az a dolog, de ezt a "kalozkodas elleni harc" jegyeben csinalhattak. En azon csodalkoztam volna, ha elvallalja a Sony. Mas: A Symantech is beismerte, hogy rootkittel dolgozik, de nem itt volt a problem, hanem, hogy ezt hasznalta ki vmi kartevo.
"további lépésekkel biztosítja, hogy hasonló eset ne fordulhasson elõ" Azaz nehezebben felfedezhetõ eszközöket fejleszt, fejlesztet, hogy ne fordulhasson elõ, mármint, hogy leleplezik az aljas kis cseleiket.
dez, biztosan nem hiányzott, de biztosan tudtak is róla, mert ha modjuk nem lesz felfedezve akkor abból akár jó hasznuk származhatott volna, most meg kifizet néhány ezer $-t és kész. A hírnevét ez nem csorbítja, annál nagyobb mammut. Megnevez 1-2 felelõst kirugja õket, ha más cég szerzõdést bont és rájuk kent mindent, ennyi.
A jatekoknal alkalmazott rootkit vedelmekkel mi a helyzet?
Ha te mondod... De inkább érveket. Szerinted hiányzott ez a Sonynak? Számíthattak arra, hogy nem derül ki? Hát arra, hogy biztonsági cégek és mások nem fogják verni a kolompokat? Melyik kérdésre válaszolsz igennel?
A nagyvilágban általában a multik ilyen módon védik a seggüket. külsös cég alválalkozo igy a felelöség tovább hárítható és a márka név többé kevésbé tiszta marad.
Szerinted vállalta volna a Sony, hogy igen rossz fényt vet rá, és mindenki anyázza, ha kiderül (márpedig az ilyesmi elõbb-utóbb kiderül)? Bár az igaz, most perelhetné a Sony a céget, de nem hallottam róla, hogy megtenné. Viszont ha jól emlékszem, szakítottak velük.
Figyelmetekbe ajánlanám, hogy egy külsõ cég termékérõl van szó, ami a Sony tudta nélkül alkalmazta ezt a módszert. Ha tudtak volna róla, maguk sem engedélyezik. És amint kiderült, viszzavonták a piacról, és elnézést kértek.
Informatika és tudomány
