na skacok, átnéztem az írásomat a bizonyos "szólított" dolog után. sztem egyáltalán nem durva. nem is naon sok... ez olyan vészes?? biztos, hogy nem amolyan kukacoskodás akart lenni az egész? de egyébként természetesen megpróbálom megfogadni a tanácsokat amiket kapok. csak ez akkor is olyan izéé volt. :) ja, és mivel itt a szünet, nekiálltam már ma a regényemnek. mindenképpen végezni akarok vele!
tessék, megajándékozlak titeket 2 új oldallal:
Ezután bekövetkezett a kínos csend, és hallgatás. De oly mértékben kínos volt, hogy Erena idegesen toporogni kezdett ázott cipõiben. A szülõk fel-felvonták szemöldöküket, egymásra néztek, aztán az apa nem bírta tovább. - Á, nem hiszem el!- kelt ki magából úgy, hogy a bajsza is beleremegett. - Mit?- kérdezte a lány. - Minden lány vígan ugrándozna örömében, ha eljuthatna Eraldváradba! - Én nem- szólt nyugodtan Erena. - Azt látjuk- válaszolt rá lekókadt fejjel édesanyja. - De ha mindenképp harcos akarsz lenni, akkor sem maradhatsz itt, Loghazban- az apa kezdett lenyugodni. - Miért nem?- kérdezte szakadatlan önbizalommal a lány. - Mert egy szegény kis település, kevés lehetõséggel. Velünk jössz, kipróbálod a fényûzõ életet, és ha még mindig úgy vélekedsz, ahogy most, akkor..hát… - Akkor?- kérdezte együtt az anya, és a lánya. - Akkor beléphetsz az ottani gárda kiképzõ iskolájába. Ott legalább normális küldetéseket kapnak az emberek, és jól is fizetik a munkájukat- nagyot sóhajtott beszéde végén, viszont korántsem könnyebbült meg. Erena arca elégedettséget tükrözött. Odakint közben elállt az esõ, és csak a lenge szél zúgását lehetett hallani. - Rendben, ez elfogadható javaslat. De higgyétek el, nem fog megtetszeni a pompa, meg a kishercegnõsdi. - Talán mégis- mondta vidámabban a nõ- De most menj aludni, már mi is fáradtak vagyunk! - Ráadásul holnap hosszú napunk lesz. Jó éjt kislányom!- szólt a férfi.
Loghazban reggel virradt, csodaszép, napos reggel. Ami nem volt túl megszokott a mostani, esõs napokban. Felhõk azért még szép lassan úszkáltak az égen, de abból is kevés volt. Az apró, szalmatetõs házak udvaraiban, a kakasok hangosan kukorékolni kezdtek. A felszáradt talajon, a város közepén kezdett összegyûlni a nép. Mindenki várt valamire, ami nem lehetett egy hétköznapi esemény errefelé. A település talán legdíszesebb házának ajtajából, egy háromtagú család lépett ki. A Lavres család, aminek a legfiatalabb tagja Erena volt. Õ nem is ment tovább, inkább csak leült az ajtó elõtti kõlépcsõre. - Nem jössz ki a barátokhoz? Nem köszönsz el tõlük?- kérdezte anyja, megigazítva frizuráját. Egy fejrázást kapott válaszul. - Hát jó, ahogy te akarod! Nemsokára megérkezik a hintónk, és az eraldváradi Gróf Iharfius Unlow’hir is vele együtt jön. Ne feledd a jó modort, õ nagyon nagy úr arrafelé!- szólt szépen kimért hangon, és kiejtéssel, mint aki rengeteget készült a beszédjére. Aztán férjével együtt elballagott a sûrû nép felé. Erena kifejezetten rossz hangulatban volt. Valamiért rossz érzés támadt a lelkében, és ez nyugtalanította. Többször átmosott arcát a tenyerébe fektette, majd nyugodtan várt. Egyszer csak valaki megszólította. Felnézett, s két apró fiúcskát pillantott meg. Az egyik izgatottan beszélt hozzá: - Te vagy Erena, ugye? - Igen. Miért? - Az öcsikémmel el szeretnénk menni Eraldváradba, és tudjuk, hogy te mész. Azért jön az a nagy úr is, nem?- kérdezett lelkesen a szeplõs, szõke kisfiú. - Azért jön, hogy elvigyen minket. De csak az én családomat. Ezért is jön csak egy hintóval. - De mi el akarunk menni! Olyan unalmas itt élni! - Igen!- helyeselt az ugyancsak szõke testvére. - Miért lenne unalmas? Én rengeteg dolgot tudok itt csinálni- szólt kedvesen a lány. 8.
- Mit, malacokat kergetni?- kérdezte gúnyosan az idõsebb kisfiú. - Nem, segíteni az idõsebbeknek, vagy annak, aki rászorul. Én például, sokszor járok vadászni, és a Mézeshordóban is segítek Klethának- mondta büszkén, s vidáman Erena. A kölykök elgondolkodtak, végül a kisebbik ölbe tett karokkal megszólalt: - Hú, ezek nem is rossz dolgok! Miért nem jutott ez nekünk eszünkbe Tani? A bátyja vállat vont. - Nem tudom, de mindegy. Menjünk játszani!- lelkesedett fel. - Ez a beszéd! Játszatok, amíg még lehet, és amíg idõsebbek nem lesztek!- szólt vidáman a lány. A két kistestvér elszaladt az égbe törõ nap felé, kergették egymást nevetgélve. Erenának errõl az idõ rettenetesen gyors múlása jutott eszébe, és már ismét nem volt boldog. A lépcsõn kuporogva ült, ragyogó, új, vörös és arany színû ruhájában, amit ez alkalomra kapott. Egyébként sosem vett volna fel ilyet. Az égen, a bárányfelhõk alatt, egy csoport madárraj repült szélsebesen. Avenum egyik legszebb madárfaja volt ez, az unikolmadár. A kék, a világoszöld, és a citromsárga pompázatos színeiben tündökölt, csõre vékony, és kissé hajlított volt. Az egyik lemaradt a társaitól, furcsán is mozgatta jobb szárnyát. Senki sem vette figyelembe alant a szenvedését, mindenki a nagy vendéggel volt elfoglalva. Ezt a nagy vendéget láthatta is a madár, már közeledett a hintó a városhoz. Erena hirtelen felemelte a fejét. Nem búcsúzott el Klethától! Ahogy lába csak bírta, úgy rohant a Mézeshordó nevû vendéglõ felé. A nem igazán futásra készített cipõiben néhányszor félrelépett, de ez nem zavarta különösebben. Már csak pár méterre volt az aranyos kis faház ajtajától, amikor bevágtattak a fehér lovak, a hintóval. A lány megállt. Azt hitte a szívverése is ezt fogja tenni, de aztán meglátta az egyik kerek ablak mögött, felnõtt barátnõjét. Integettek egymásnak. - Erena! Megjött a gróf!- kiáltott neki hátra édesanyja. Erena megfordult, és keserû érzéssel a lelkében sietett a kocsi felé. Ott a díszes öltözetû szülei elõtt, egy náluk sokkal feltûnõbben díszes öltözetû férfi állt. Csillogóan ezüstös ruhája volt, ékszerekkel és nyakláncokkal teleaggatva, s egy hosszú, ugyancsak ezüst színû köpenyt is hordott. Arca öreg volt, beesett, homlokát a hosszú, õsz hajtincsei verték. Szemei alig látszot-tak ki mögüle, csak annyit lehetett látni, hogy sárgák. Vakítóan sárgák. - Jaj, remélem nem ijesztettem rá a hölgyekre! Tudják egy régi mágikus baleset áldozata voltam. Azóta ilyen a szemem- beszélt mély, talán túlságosan barátságos hangon. - Ugyan dehogy, láttam ennél rondábbat is!- mondta nyugodtan Erena, majd beszállt a hintóba. A szülõk elképedve bámultak utána, de végül sikerült úrrá lenni magukon. - Ha nem akar szétnézni apró városunkban, esetleg indulhatnánk is- szólt rátérve a lényegre az apa. - Természetesen, indulhatunk!- azzal egy puszta kézlendítéssel újra kinyitotta a kocsiajtót, s megvárta, amíg az utasok beszállnak. A két férfi a hintó elejében ült, szemben a két hölggyel. A lovak elõtt ülõ goblin inasról senki sem vett tudomást, pedig az õ dolga volt most a legfontosabb: a szállítás. A goblinok rendkívül ostoba, általában vihogó lények voltak, akiket (fõleg az emberek) segédként tartottak. Szürke, vastag bõrük, nagy, kerek szemük, hosszúra nyúlt orruk és fülük volt. Maximum egy méterre nõhettek csak meg, de egyesek szerint létezik egy barlangi faj, aminek egyedei ennek a dupláját is elérhetik. Ez az inas viszont egészen nyugodt, és komor volt. A kis lény meghúzta a gyeplõt, erre a lovak nekiindultak. A kisváros szinte összes lakója intett feléjük, a gyerekek futkároztak és énekeltek. A hintó egyre távolodott tõlük, és nemsokára elhaladt a termõföldek mellet, ahol keményen dolgozó munkások kapáltak. A kocsi szinte már ugrálva haladt a dombos területen, egyre beljebb haladt a sûrû erdõ mélyébe. 9.
remélem olvasható, meg ilyenek, mert így bemásolva kicsit másabb a formája.:)
már írtam új oldalakat, de látom fölösleges feltennem...nem túl népszerû ez a topic
nekem +fav topic de oha nem olvasom el az írásokat:) nincs kedvem annyit olvasni, majd ha én írok egy regényt(nemsokára) akkor azt is berakom ide függetlenül a topic népszerûségétõl..
lesz mit fikázni.. mert az lesz az elsõ olyan tipusú írásom.. de esetleg kis nemisrészleteket hanem az alaptörténetet kb. megtalálod itt... errõl szeretnék írni egy regényméretû irományt:)
Meleg, páradús hajnal virradt Adop városára. A nap elsõ sugarai nemcsak az erdõt, de a várost is felkeltette. A még hideg utcaköveket egyre több láb taposta. A férfiak elindultak a mezõkre, az asszonyok elkezdték a baromfik gondozását, a katonák hozzáfogtak a napi õrjáratukhoz. Csupán néhány gyerek futkározott az udvarokon. Nyugodtan aludhattak volna, hiszen akkoriban még nem volt iskola a kisvárosban. Sõt, ez a nap is szokatlanul kezdõdött. Az emberek ilyenkor még általában a házakban tartózkodnak. De csak akkor, ha egy szokásos napról lenne szó. Ám a mai nap nem ilyen volt. Az emberek a király érkezésére készültek. A kamasz lányok az utcákat díszítették. A város vezetõsége persze azt akarta, hogy lenyûgözzék a királyt. Szemléljük csak meg az igazi Adopot! Ha a város utcáira nézünk, azonnal elmegy a kedvünk a sétálástól. Csupán a Fõ utca van szépen rendben tartva. A többi igazából nem is nevezhetõ utcának, hanem inkább csak köznek. Ezek kövezetét magas por lepi. A sikátorok két oldalán apró, kis ablakokkal rendelkezõ dülöngélõ kunyhók állnak, vagy azt sem teszik. Adopot így az ország nyomornegyedének is nevezhetnénk. Ha e kisváros alapján ítélnénk meg az országot, nem sok reményt látnánk. De hát valljuk be õszintén: melyik ország nem rendelkezik ilyen várossal? A fõtérre rá se lehet ismerni. Ha városi körutunkat a téren kezdenénk, azt hihetnénk, hogy a városban két külön világ egyesülne. A kör alakú területet márványszobrok övezik. Északi oldalán a városháza gyönyörû épülete áll. Valójában itt folyik az igazi városi élet. Ebben az egy épületben székel a városi tanács, a katonaságnak és a csendõrségnek is itt van a központja. Mögötte egy istálló van fenntartva a csendõrség számára. A kaszárnya e csodálatos épülettel szemben magaslik ki az apró szobrok közül. A teret sok kis apróbb épület övezi. Végre mindenki végzett a munkával, és elfoglalta a helyét. Vártak, de a király nem jött. Helyette a herceg érkezett. Ám õ furcsa mód a hátsó kapun érkezett, így „megcsodálhatta” a város igazi oldalát. Estefelé már senki se ácsorgott a Fõ utcán. A férfiak nagy része a kocsmában felháborodva üvöltözött, ugyanis idõközben kiderült, hogy a herceg jött meg. A két leghangosabb fickó a pultnál ült. - Szóval te a herceget véded? - Nem, de értsd meg, hogy a király óhajtotta így. - Az én fiam a tábornok apródja, és nemrég tért haza a városházáról friss híreket hozva. A tanács amellett határozott, hogy a herceget a legmagasabb ponton helyezzék el, eleget téve kérésének, miszerint itt szeretne aludni. Erre a kijelentésre a vendégek egy része el is indult a Domb-házhoz, ahogy ezt a helyet a helyiek nevezték. A legrészegebbek viszont a kocsmában maradtak. A pletykálás egészen éjjelig tartott. Senkinek sem volt mire támasztani kijelentését. Annyi volt, bizonyos, hogy Sur herceg az éjszakát a városban tölti. A részegek egy része sajnos már nem tudott hazakóvályogni, így párnakánt használva a pultot a sörházban aludt. Eközben a kisvárosban egy árny mozgott a Domb-ház felé…
Már pirkadt, mikor a dombról egy sikoly ébresztette a városka lakóit. A herceget, Surt meggyilkolták! A város vezetõsége fel volt háborodva, nagy részük elviharzott a városból. Mindnyájan számítottak a király érkezésére. Õ pedig nem tûrt kegyelmet, ha a fiáról volt szó. Így is lett: déltájban megérkezett maga a király. A városban maradt képviselõk és a polgármester a városházában várták a király büntetését. A herceg holttestét eközben kivitték Adopból. Az uralkodó nem is tétlenkedett, egyenesen a városházába sietett. Hamar ítélte el a képviselõket. Java részét börtönre ítélte, a polgármestert pedig magával vitte a fõvárosba, ahol az üres zászlórúdra kötöztette, így vetve véget az életének. De nemcsak a város vezetõségére, hanem magára a községre is megharagudott. Beküldte a városba katonáit és átvette az uralmat. A férfiaknak napkeltétõl napnyugtáig a földeken kellett dolgozniuk, míg az asszonyok egész nap a várost tisztították. A gyerekeknek kötelezõ volt minden nap iskolába menni. Így nem csoda, ha a város lakói megharagudtak a királyra. Mégis szó nélkül engedelmeskedtek uruknak. A kamasz fiúknak fát kellett vágniuk, egy részüket pedig elvitték katonáknak. A lányok a királyi tanácstagok cselédei voltak. A fiúk és a férfiak egy összeesküvésen törték a fejüket és bosszút forraltak a király ellen. - Talán ha megtalálnánk a tettest, aki megölte a herceget, a király visszaállítaná korábbi életünket. - De ki tudja már, hogy hol van az a fejvadász? - Akkor fel kell lázadjunk. Holnap reggel a város kapuinál visszafordulunk, a szerszámainkkal pedig legyûrjük a katonákat. Ezután betörünk a városházába, és követeljük a törvények visszavonását. Kitûnõ terv! - És ha még több Katona jön? - Biztos, hogy jön. De azután már az utcáinkról rájuk tudunk támadni, ha sikerül õket a Fõ utcára csalni. - Remek! Akkor holnap lesz a nagy nap…
Van folytatása, de azt még nem ellenõriztem át. sry
14 alatti vagy??? na, akkor ahhoz képest ez nagyon rendben van :) én 12 éves koromban írtam az elsõ könyvem, és hát az ennél gyengébbre sikeredett...sokkal xD Persze lehet benne találni hibát...deee, nem sztem bírálni mások mûveit. fõleg, hogy tudom, hogy én se igazán sztem, ha rosszakat írnak a regényemrõl. csak annyit mondok, így tovább, mert ha ügyeskedsz, még egy kis idõ múlva szuper mûveket írhatsz :)
Amúgy végeztem az interneten egy kis kutatómunkát a fantasy regényírással kapcsolatban úgy mûfajilag, mint írátechnikailag. És nagyon hasznosnak találtam.
Itt van pár mûfaj a fantasyn belül: -kitalált cselekmény kitalált világban -kitalált cselekmény a valóságban -kitalált cselekmény más dimenzióban -megtörtént cselekmény (ugyanezekben)
Még ezeken belül is nagyon sok van. Én most egy furcsa almûfajjal (a fantasyn belül) próbálkozom több-kevesebb sikerrel, mindenesetre szigorúan követtem a hozzá talált tippeket, trükköket, és szerintem igen jó lett. Majd felteszem. Ja, a mûfaj neve: REAL FANTASY. Ez érdekes név, de találó. A valóságban kell kiépíteni egy fantasy világot. Hasonlít a HP-re.
Akkor röhögtem volna, ha a hasznos oldal címe tényleg Hasznos oldal :DDd
hopp..most vettem csak észre, hogy elszúrtam egy családnevet :D Lavres családot írtam, a késõbbiekben pedig végig Nalmen volt helyette... de már nyomtatásban és gépemen kijavítottam a hibát. Nalmen lett a 8. oldalon is :) amúgy most 29 oldalam van...sajnos csak ennyi, mert nagyon lefoglal a sok tanulás. éppen, hogy van idõm kicsit kikapcsolódni a gép elõtt xD De mindenképpen folytatni akarom az Avenumot, ettõl azért teljesen nem tilthat el a suli!
Most írtam nemrég ezt a kis verset... verssel nem nagyon próbálkoztam, úgyhogy lehet, hogy nincs is benne semmi nagy költõiség :)
Blase Arcane
A Képzelet
Kápráztatja szemedet, e ragyogó Képzeleted. Érezd lelkedben robajló erejét, s vesd el az elmét! Tudás nem számít, ne feledd, csak a Képzeleted! Áttekinted más mûvét, látod az eszét? Nem, csak a Képzeletét.
Gúnyos csúfolás, lelkedben mélyre ás. De ne feledd, ott bent él a Képzeleted! Ha nincs mûvedben okosság, az nem ostobaság. Lényeg legyen a képzelet, hisz ez jelenti a lelkedet! Emberiség ne eszelj, de jól Képzelj!
na, ma megírtam a következõ oldalamat az Avenumhoz! még így is csak a 38. oldalon járok... de hát ez részben a suli miatt, s részben a gépezés-mániám miatt van. Ha nem lennék hülye játékõrült, már rég túl lennék vagy 100 oldalon :D Ha meg suli se lenne, akkor a 200-on is. Na jó, ez nem biztos... Lényeg, hogy el fog tartani még egy jó ideig, mire kész lesz az egész könyv (kb 250/300 oldalasra tervezem). Az egész alap, és több kisebb részlet már a fejemben van. Csak le kell írni õket
Érdekes lehet regényt írni, fõleg a történetet jól fonni szõni, hajrá