ha már a verseknél tartunk, írtam egy újat:
Boldog vadász, s madarász
A vadász nem tétováz,
Eltökélten lépked a madarász.
Egyikük sem észlel mást,
Csak a természetben élõ harmóniát.
A vadász máshol láthatatlan,
A madarász is otthontalan.
Mindkettõ hazája az erdõ,
Még ha eláznak is, mert jön az esõ.
Káosz szülte városokban,
Mérhetetlen aranyakban,
Fekszenek a gazdagok.
De õk így is boldogtalanok.
Boldog az ki kint él,
Még ha jön is a tél.
Együtt fog kezet a vadász,
És kedves társa, a madarász.