Nagyon sokan úgy mondják ki, a magyar beszédnek "kedves" az egy hosszú egy rövid hangzó váltogatása, így ha sok rövid van egymás mellett, akkor vagy a magánhangzó hosszabbodik meg (*szaalag, bár inkább o-ó ö-õ téren észrevehetõ, innen a neve is: "ormány-nyúlás", hiszen azt is órmány-nak mondják sokan), vagy a mássalhangzó (*szallag). Az, hogy a helyesírás nem követte le a beszédnek ezt az ismert szabályosságát, és akik így írják, azok jelenleg nem helyesen teszik, az maximum oda nem figyelés eredménye. (hasonlóképpen lehet példákat találni a sok hosszú hangzóban a rövidülésre is, most nem keresgélek)
Lásd lejjebb az 1304-ben található olvasnivalót (is).
A mai napig nem tudom mit jelent a re, afk (illetve most már igen, mert az imént megnéztem) és a többi hülyeség, annyira nem folytam bele ebbe a csetes rövidítés mániába:) A vokért meg rendesen ütni tudnék. Bár mintha mostanában ritkult volna.
ilyen helyeken, mint a fórum, msn, cset stb én is sokat használom. pl vok, re, afk, pill, sztem, stb rövidítések. sokszor mikor hivatalos e-mail-t kell írni néha belefutok 1-2 ilyenbe :D de nem szoktam elküldeni, mert mindig elolvasom mégegyszer mielött kimegy :D
"de mos amugy ezt miért is kéne bezárni? engem nem zavar...mondjuk isszonyat szar és undorito egy hely de kell ien is, hiszen vkinek ez nem szar és enm undorito...:D vagy megöltek tetán jol torkonerõszakoltak ott vkit vagy mosmér kell bezárni de télleg??? csak h tudjam...."
"csak azért ne zárják be mert eggyik barátom msot ott dolgozik ki dobóként "
halászléhoz vagy halászléhez? mivel, hogy vegyes hangrendû, így elvileg mély toldalék járna, de szerintem a -hez jobban illik. ezen "vitázunk" a fõnökkel :D
A JCVD film gondolom nem Oscar-ra jelölt filmdráma volt, és nem a királyi ház egy protokollebédjén hangzott el a szöveg.
A helyes és szép beszéd pedig természetesen elvárt, a régies, ma már esetleg nem vagy nehezen érthetõ koránt sem. A magyar klasszikusokat - pl. Jókait többek között azért sem olvasnak ma már, mert a mai fülnek nagyon nehézkes, terjengõs, ráadásul olyan kifejezésekkel van tele, amit ma már esetleg lábjegyzet vagy szótár nélkül nem is érthetõ. Simán lehetne belõle egy modern fordítást csinálni, de már a rövidítésektõl is lelökte a szíjat a fél ország.
Szerintem, pedig éppenséggel szomorú ez - mind az (szép)irodalomban, mind pedig az élet más területein (fõképp a kultúrában - aminek éppenséggel pont a helyes példamutatásról kellene szólnia, esetünkben a szép beszédrõl). A "vágod" és más szleng/alpári utcanyelv-fordulatnak nincs helye olyan környezetben, ami eleve nem ilyen kifejezéssel íródott.
Szerintem nem meglepõ, hogy egy friss fordítás az aktuálisan ismert, elterjedt nyelvet, fordulatokat használja. Shakespeare-rõl pár évtizedenként(!) készül modern angol fordítás (a régit egyszerûen már nem értik), a Bibliából szintén van legalább 10-15, különféle korban készült változat szinte minden nyelven (lásd itt). A modern magyar Shakespeare fordítások mostanában készülnek, pl. a többször emlegetett Nádasdy Ádám és Varró Dániel is készítettek új fordításokat - azért is, mert a régieket (Arany János és kora) már egyre nehezebb megérteni.
A mai nyelvben a 'vágod' elterjedt, közismert, a szleng-szerû nyelvben elfér, egy fordításban minden további nélkül szerepelhet, ha megfelelõen festi az eredeti szöveg hangulatát.
Ha nem is használati útmutató, de konkrét, "élõ" példa az újraszinkronizált filmek esete - a minap láttam egy újraszinkronizált változatban [nem is tudtam végignézni, szörnyû volt!] egy Jean-Claude van Damme filmet valamelyik adón. Nos, kérlek, abban már ott volt a "vágod" kifejezés, többek között.
Majd kibasztam a monitoromat (TV-kártyázom) az ablakon.
Azok nem szavak - a nyögést, a lábbal toppantást vagy a nyelvnyújtást sem jelölöd írásban. (a chat - formáját tekintve - sokkal közelebb áll a beszélt nyelvhez, pontosan emiatt jelent meg az igény az emotikonokra, hogy a beszéd bõvített jelkészletét valahogy meg lehessen jeleníteni, ki is alakultak az általánosan elfogadott, lassan világszinten ismert alapvetõ jelek)
A használati útmutató pedig - a lenti "illemtani rendezés" alapján pedig nem engedi meg az ilyen szövegstílust, tehát ha lehetne sem jelenne meg benne.
Használati útmutatón: - Telepítsd vazz a szoftvert fõ a géppedre! - Rakja be az 1. cédét a meghajtóba, vágod?! - Aaa öö az autorun exe-t indítsad csak el, ha nincs beállítva a compjúteren öö a szettingszben az automatikus indításnál a... vágod a vakert, kiccsávó?!
Az rendben van, hogy valamelyest a szóban használt nyelv idõvel alakítja magukat a nyelvtani szabályokat is (amelyek rövid távon éppen a szóbeli nyelvhasználatot határozzák meg illetve szabályoznák), de azt azért nagyon remélem, hogy vannak határai és ennek szellemében nem válik írásban is használhatóvá, helyessé például a "heee"-zés és az "õõõõõ"-zés.
Képzeld el leírva:
Használati útmutatón: - Telepítse a szoftvert heee! - Rakja be õõõ az 1. cédét a meghajtóba! - Aaa öö az autorun exe-t indítsa el, amennyiben ööö nincs beállítva a számítógépén öö a beállításoknál az automatikus indításnál a ööö...
Persze az ööö-zés kicsit drasztikus példa mert itt már szigorúan véve talán nem is nyelvrõl van szó hanem csak idõhúzó "artikulációról" vagy hangkiadásról, a kínos hallgatás kiváltására... de nem szabad engedni, hogy a szóbeli nyelv minden esetben teljesen kénye-kedve szerint formálja az írott szabályokat, mivel azok sem véletlenül jöttek létre / vannak jelen. Kell azért egy határnak lennie.
Szerintem a szabályoknak kellene a közbeszédhez gyakrabban alkalmazkodniuk, hiszen a nyelvet beszélik, és csak másodsorban írják le, majd rögzítik az így felismerhetõ szabályosságokat. Persze az is érthetõ és elvárható, hogy legyen valamilyen kötöttség, de az igazából csak akkor lehet elvárt, ha olyan környezetben használod (pl. munkainterjú, vizsga, hivatalos ügyintézés).
Az én gondolataimban (és nem csak nálam) a helyes írás és helyes beszéd ugyanúgy az illemtan és illedelmesség része, mint a "helyes" öltözködés vagy a "helyes" étkezés, viselkedés. Megvannak bizonyos körök, ahol bizonyos viselkedés (ruházkodás, étkezés, beszéd) elvárt, ezt a viselkedést (ruházkodást, stb.) illik ismerni, és ha azt szeretné a viselkedõ (öltözködõ, étkezõ, beszélõ stb.), hogy komolyan vegyék, elfogadják abban a környezetben, akkor ezeket az illemszabályokat ajánlott betartani.
Ahogy más ruhát veszek fel egy kirándulásra a haverokkal, egy színházba és egy állásinterjúra, ugyanúgy másképp és akár másféle evõeszközöket használva étkezek egy pályaudvaron a restiben, egy Michelin-csillagos étteremben és otthon, és más szavakat, akár más nyelvtant használok családon belül, egy ügyfélszolgálaton és egy egyetemi vizsgán. Mindegyiknek megvannak a maga illemszabályai minden téren, és mindenkinek van egy saját igényességi szintje, hogy milyen képet mutat magáról másokkal szemben nyilvános helyen (pl. fórumon).
A 'hogy' elhagyásáról talán volt is itt szó, IMYke nagyon frappánsan írta: irodalmiasan hangzik (1113-as hozzászólás és környéke).
Ennek elvileg úgy van értelme, hogy nekem kell megcsinálni, tehát meg kell csináljam. Ha valakinek kell megcsinálni akkor meg kell csinálni. De szerintem ez inkább úgy lenne helyes, hogy (nekem) meg kell csinálnom. a csináljam az sztem így helyes, hogy "- Elromlott a TV. - Megcsináljam?"
Egyébként úgy tudom, hogy mind a két változat helyesnek számít.
Értem én ezt a cikket, viszont nem értek azzal egyet, hogy mivel úgyis érjük mit akar mondani, akkor már nem is fontos betartani a nyelvtani szabályokat. Abban viszont szerintem igaza van, hogy ez a "hozott bunkóság" nem bunkóság. :)
Egyébként én úgy "gyakorlom" a toleranciát, hogy elképzelem azt, hogy külföldön próbálok meg külföldiül makogni, és örülök ha nem hurrognak le a nyelvhelyességi hibáimért.
Viszont a másik, ami közben eszembe jutott és nem tudom szépen megfogalmazni hogy ez micsoda, azt sem tudom hogy hibás-e, az én fülemet viszont báncsa, és a szobatársam is így beszél: "Meg kell csináljam ezt a beadandót éjfélig, de szerencsére holnap nem kell menjek suliba"
Ja, és nem tájszólás, hanem nyelvváltozat az elegáns neve :) (hiszen nem mindig és nem feltétlenül földrajzi területhez köthetõ, hanem származáshoz, iskolázottsághoz, szakmához, társadalmi pozícióhoz, egyebekhez is kapcsolódhat)
Az ë-zés ugyanazt a hangzót ejti másként, mint az ö, csak egy zárt ë hanggal. Ha hallottad már a tévében/rádióban Reisz András meteorológust, neki nagyon szép ë-zõ beszéde van, felvidéki származású, ott lehet még könnyen megtalálni (palócos nyelvjárással bëszél).
Igazából a 'budapesti' forma furcsa, mert az ë/ö és az e közt nincs már mëg a különbség, bár az alábbi táblázat szerint igen (csak a nyílt e válik â-vá, a zárt pedig marad e) http://hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_nyelvjárások
A suksükölés nagyon durván el van nyomva az iskolában, ezért (is) van meg az a - valószínûleg már valamennyire létezõ - kapcsolat, hogy az iskolázatlan, egyszerûbb életvitelû emberekhez kötik.
másik link (érdemes a hivatkozásokból a Nádasdy-cikket is elolvasni, kicsit másképp világít rá a dolgokra - ahogy az tõle szokás)
Érdekes, sosem gondoltam úgy a suk-sükre, mint tájszólás. A szögedi és az ë-zés között mi a különbség? Én eddig simán ö-zésnek mondtam. Barátnõm rokonsága is ö-zik, de a családja simán vált ö-zés és "normál" beszéd között (pl elõttem nem ö-znek), míg a távolabbi rokonságáról tudom, hogy csoportmunkával is gondot okozna nekik egy összetett mondat megszerkesztése, minden gúnyt és túlzást félretéve. Õk mellette erõsen suk-sükölnek, meg amit el tudok képzleni, hogy báncsa hasogassa a fülemet, azért is írtam a lenti fórumhozzászólásra, hogy annyira nem is rossz, kiindulva az eddigi tapasztalataimból. :)
Vannak olyan vidékek, ahol teljesen elfogadott a suk-sük, bár a "nyelvõrzõk" generációk óta démonizálják. Elég sikeresen, mert nagyon keveseknek nem báncsa a fülét, az iskolában kiírtják a gyerekekbõl, mint a szögedit vagy az ë-zést. Ettõl még otthonra megmarad, érdekes, hogy fórumra "kimerészkedik" vele, iskolaviselt emberek általában csak szûk családon vagy bizalmas baráti körön belül váltanak vissza az otthoni beszédre. Nekem egyetemen volt olyan szaktársam, akirõl másodév vége felé derült ki, hogy lendületesen (szögediesen) ö-zik, csak odáig nem számítottunk annyira közeli barátainak, hogy vissza merjen váltani rá. Addigra tudta, hogy nem fogjuk miatta kinevetni vagy kigúnyolni, és el merte engedni magát.