tegnap azaz szombaton nem volt 1 napig netem:) nem tudom h h bírtam ki de fetrengtem össze vissza várva a net visszajöttét:)
mindenki függõ :) ki a pcre csuszott rá ki a piára drogra, vásárlásra a plazaban, tévézés egész nap, pletykálás munkaidõben stb.... az ember nem élhet fuggoségek nélkul vmi kell :) persze nem mindegy hogy mi....
Én meg egyszer elmentem nyaralni egy hónapra és rá sem goldoltam a gépemre... aztán ha tényleg nincs mit csinálni jön a játék, de éjjel 2-ig, akkor ez most kóros vagy sem? Honnan kezdõdik a függés? És mi a szrt lehet csinálni 10 órán keresztül a gépen??
12 éves koromba kezdem el játszani számgépes játékokkal és már 2 éve nem játszok szinte semmivel néha unalmamba felrakom a warcraft 3-at meg van most egy ilyen savge nevû ingyenens internetes izé de azzal se játszok már legalább egy hete akkor is egy fél órán keresztül játszottam a lényeg egyszerûen csak azt tudom mondani amit én tapasztaltam 14 éves koromra meguntam a gépet és lassan egyre kevesebbet foglalkoztam vele egy nap 6 órát nyomtam aztán egy év mulva már csak 1 órát aztán már annyit se szerintem ez egy embernek igy folyamatosan megy lejjebb észre se veszi és már le se szarja ugyanugy ahogy rászokik megkapja ,megveszi a gépet és akkor foglalkozik vele nálam már nins függõség és ennek örülök tudom h az voltam 3-4 éve. de egyszerüen már nem érdekel a gép. csak ennyit akartam mondani
és ez igaz mondjuk én angolt tanulok de a szavak többségét a játékokból tudom
Imádom ezeket a cikkeket. Valahol a játék- és internetfüggõ kifejezés pontos definícióját is leírhatnák, érdekelne, hogyan számolták össze a 60 ezret.
én basszus játékfüggõ vagyok, 10 éves korm óta van gépem, azóta eltelt 22 év, és még mindig játszok. S még fogok is, nem érzem,hogy valami rosszat cselekednék, sõt inkább pozitiv dolgokat fedeztem fel: - megtanultam angolul - megtanultam a számitógépet, azaz az egyik szakmám ez ( rendszergazda) - képes vagyok gyorsan dönteni, pedig holt béna fps játékos vagyok - megismertem egy csomó embert, személyesen is, valószinû, ha nem játszanék, sose ismerném õket a teljesség igénye nélkül a felsorolás
ezek ellenére sezmebn sincs lövöldözni az utcán vagy hasonló képtelenségeket elkövetni annyi a véleményem ezekrõl a cikkekrõl, hogy olyanok irják, akik outsiderek ebben a témában, mésrészt nincs jobb dolguk, s valamiért csak kell fizetést kapniuk.
Ja, s családom is van, nem élek bezárva az emlitett szobában, de az egy éjszakás kalandok kora már lejárt( vagy ki tudja).
ismerõs nekem is volt olyan h kidobott 1 kékhalált kiírta csõ servizben 1.5 hét alatt jöttek rá h sz*r a vinyó + 1 hét míg hoztak pestrõl vinyót majd meg döglötten nem bírtam ki már minden kínom volt.mikor megjött akkor meg már nem is akartam gépezni...
Amire utalni akartam, az éppen ez, hogy kinek a pap, kinek a paplan. Szerintem is érdemes egyetemre járni blabla, és igazad van, a gép elõtt ülni is "megéri", ha a munkádat végzed rajta.
De itt nem az a téma.
ensomhet: Azért, mert egyedül ülsz a szobában, és interneten kommunikálsz. Bárki bármit mond, interneten nem lehet "társalogni", ahogyan megismerni sem lehet senkit. Erre a legjobb példa akár ez a fórum. És megint elmondom: akkor elbaszott dolog a szobádban ülni, amikor 24/7 azt csinálod, és semmi más nem is érdekel.
maverik: A katonai szimulátorban megtanulsz repülõgépet vezetni. A WoW-ból mit tanulsz meg? Midet fejleszti? Amúgy bármi más játékot is mondhattam volna, csak ez jutott eszembe. Egy szó, mint száz, egy katonai szimulátor a valóság autentikus szimulációja, pl. egy pilóta-képzõ program. Magyarán megtanulsz olyasmit, amit a való világban tudsz használni. A játékoknál ilyen nincsen.
Furcsa én is voltam játékfüggõ. 4 éven keresztül görnyedtem a starcraft elõdt napi sok órát, azóta ugy meguntam, h alig birok játékokra ránézni. Aztán rászoktam a piára de mostmár ott tartok h alig birok ránézni az alkoholra. Gondolkozom mi lehetne a következö de attól tartok megunom 1 év alatt aztán nézhetek új függõség után . Amikor gépfüggõ voltam megcsináltam a mester aknakeresöt 96 sec alatt, az jó?
Nem tudom hova irjam ugyhogy ide irom Akit érdekelne az V.aknakeresõ bajnokság msnen az érdelõdjön a [email protected] msn cimen V.aknakeresõ bajnokságra nevezés nálam Nevezõk száma: 52 szabad hely: 12 | www.msnakna5.atw.hu siessetek lene maradjatok;) kaba
Nem tudom te hogy vagy vele, de szerintem pl. van értelme egyetemre járni. Vagy van értelme egész nap "számítógépezni", ha mondjuk a munkádat végzed rajta. Egy szolid kis deréktetoválás eszméletlen jól tud kinézni. 120-ért is lehet venni karórát, ha valaki megengedheti magának. Hát, egyéjszakás kapcsolatok kinek hogy, ugyebár
Hogy minek van értelme és minek nincs, az abszolute szubjektív dolog.
Akkor ezekszerint a katonak is fuggok mert szimulatorokban fejlesztik tudasukat,es az ebben tanultakat nem hasznaljak ez badarsag.
Nem igazán értettem ezt a felsorolást. A saját értékrendem szerintem ezek közül ki tudom válogatni, hogy szerintem mi értelmes, és mi nem. Másnak lehet más az értékrendje. Erre akartam-volt utalni. Miért elbaszottabb az idõ egy bezárt szobában, mint pl a napfényen fekve. Relatív. Szerintem az a nem elbaszott idõ, ami alatt azt csinálod, amihez kedved van. Persze mindennek vannak szintjei. Engem leköt a játékom. Ha jobban tudnék angolul, akkor még jobb lenne. Érdekes a játékosok szóródása, találkoztam pl egy 50 éves emberkével, eddig vele beszéltem a legjobbakat. Nagy különbség van az idõsebbek és a fiatalabbak között, játékstílusban is, nyilván. A kicsi között sokkal több a csaló, "szabálytalanul", "etikátlanul" játszó.
Fiatalkorodban anyu és apu. Késõbb már akár te is alkalmas lehetsz erre.
De ha 10 éves korodtól a gép elõtt ülsz, és ennyi az élmény számodra, akkor bizony cseszheted az alkalmasságodat.
Egyébként tégy egy próbát: Van-e értelme: - 16.000 forintért kokaint venni - 3500 forintért koktélt inni - VBK-tól, vagy pezsgõ-bombától rókázni egy házibuliban - egyéjszakás kapcsolatokba bonyolódni - 120.000-ért karórát venni - deréktetoválást csináltatni - 75.000-ért fotogray szemüveget venni - egyetemre járni - megcsalni a párodat - egész nap számítógépezni - ismeretlen embereknek azt mondani élõ beszédben, hogy "LOL" - elbaszni minden idõdet egy bezárt szobában - lakni egy kollégiumban 1 évig úgy, hogy csnkit nem ismersz, csak pár marhát valami tört WoW-szerverrõl
Nekem is a Wing Commanderbõl, meg az angol filmekbõl lett egy középfokúm kvázi. De ha megnézed a manapság ultrapopuláris online gameket, akkor ez már kapásból nem ilyen kerek a lány segge. A mai tömegkultúra annyit ért el, hogy minden kis idióta lol-nyelven beszél.
Szerintem úgy értette, hogy amikor egy függõnek az arcába vágod, hogy 24/7 játszik egy értelmetlen játékkal, és eközben az égegyadta világon semmit nem csinál, akkor szokott jönni a "De vazze, fejlõdik tõle a nyelvtudásom, a kreativitásom, a képzelõerõm, a szemkoordinációm, a reflexeim, a management-képességeim ecetera"
Magyarán ezekkel próbálnak indokolni olyan emberek elõtt, akik nem értik meg, hogy miért jó 24/7 egy PC-s játék elõtt görnyedni.
Már bocs, de ez egy baromság, aki függõ az nem ilyeneket mesél be magának... Vagy konkrétan találkoztál már olyan emberrel, aki csak azért játszik, hogy fejlõdjön bármilyen érzékszerve vagy képessége? Na ugye hogy nem. Ezek az említett dolgok (már akinél megmutatkoznak) csak egy pozitív velejárói a játéknak, senki nem ezért játszik.
Szerintem nem is az önuralmon múlik (ami viszont tagadhatatlanul nagy elõny), hanem a lehetõségeiden. A saját baráti körömben is van olyan, aki nagyon szeret játszadozni (ha olyanja van, simán egy teljes napot, akár többet végigül a gép elõtt), sõt, olyan is mondott már, hogy azért nem jön valahová/csinál valamit, mert játszik. Ettõl függetlenül legtöbbször velünk tart, ha program van, és nem mondja azt, hogy "bocs de beragadtam a wowba".
Amit akartam ezzel mondani, hogy azok az emberek, akik teljesen betokosodnak egy játékba, valószínûleg nem ismerik/csalódtak az egyéb szórakozási lehetõségekben, esetleg - igaz, klisé - egyszerûen nincsen megfelelõ baráti körük. És most jöhet az oltás, mert igen, ezzel gyakorlatilag azt mondtam, hogy aki teljesen rákattan egy játékra, és - mint ahogy Enlight is mondta - nem lehet kirobbantani belõle, körme szakadtáig ragaszkodik hozzá, azzal van valami (kisebb vagy nagyobb) probléma.
Szerintem a legfõbb gond ott van, hogy sokan nem függõségként élik meg a dolgot, illetve nem látják benne a veszélyeket (csak amikor már esetleg késõ), és ha kapnak egy figyelmeztetõ jótanácsot, akkor egybõl védekezéssel reagálnak, védik azt, aminek rabjai lettek, ahelyett, hogy akárcsak egy kósza gondolat is végigfutna rajtuk, mérlegelve a helyzetet és a következményeket. Régebben én is sokat játszadoztam gépen, de függõ nem lettem szerencsére. Ez mondjuk attól is függ, hogy ki képes magának megálljt parancsolni a kellõ idõben. Önuralom, nagy erény!
Nem akarok senkit kritizalni, megbantani... De sok baratommal a wow-juk miatt szakadt meg a kapcsolatom...ok bizony fuggok lettek, ez nagyon meglàtszik az életukon...Ez nehéz lehet az embrnek bevallani, talàn eloszor magàval kellene tisztàzni a helyzetet. De van belol kiut...csak nagyon nehéz rajta végigmenni.
Ezt most aztán jól megmondtad nekem :D Fõleg, hogy errõl beszéltem, de nem probléma. De azért kösz, hogy elmagyaráztad nekem, amire gondoltam :)
"Megfigyelõképességed nem fejleszti a kántörsztrájk... ha sokat játszol vele, könnyebben észreveszel dolgokat... a játékon belül."
Na ezaz! Ezek mind olyan dolgok, amiket a függõ játékos ürügyként használ fel függõségének védelmére.. "Fejleszti ezt meg azt..." fenéket, mindezt csak bemeséli magának, hogy mások elõtt is el tudja fogadtatni a függõségét. A játékon belül jobb lesz és kész, attól pedig senki sem lesz életképesebb.
ha játszol egy bizonyos stílusú játékkal, a fejlõdésed nem a való életre terjed ki, hanem azon a rendszeren belül fejlõdsz, ami az életedre nincsen hatással. Megfigyelõképességed nem fejleszti a kántörsztrájk... ha sokat játszol vele, könnyebben észreveszel dolgokat... a játékon belül. Ha már csapatjátéknál járunk, akkor paintball, na attól fejlõdsz a valóságban, mert valós környezetben játszod.
ennek a tudósnak már nagyon átszervezõdött az agya könyvírásra :c
Énmár unom ezt a játék és számítógépfüggõ témákat. Mindenkinek van hobbija. Van aki minden focimeccset végignéz, van aki számítógéphez ül, ha teheti. Egyébként az én helyzetem az, hogy kb 3-4 éve rengeteget gépeztem, a családban a lehtöbbet, de ugyanakkor én játszottam a legkevesebbet. Aztán lassan meguntam az állandó netezést, és átmentem a játszadozásba. Ma már az a helyzet, hogy alig számítógépezek, mert jóval többet kell tanulni, mint régebben, nincs kedvem végigvinni a játékokat, ezért ha játszok, akkor csak hétvégén valamilyen autós játékkal. Persze az sg.hu-ra minden nap feljövök legalább egyszer:D
Hm, azt hiszem nem fogalmaztam világosan. Arra gondoltam, hogy mióta a játékkal játszom, azóta nem programozok, nem zenélek. Tehát a játékkal töltött idõ elvonja azt a kreatív cselekvéstõl.
Attól függ, hogy milyen játékok. A probléma-megoldást minimális szintû játék fejleszti, leginkább a lehetõ legyegyszerûbbek.
Annak ellenére, hogy divatos azt mondani, egy RTS mennyire javítja a problémamegoldó képességet, teljes ökörség, mivel egy zárt rendszerû szabályozás alapján mûködõ, nem autentikus világ. Soha életedben nem leszel képes jobban managelni semmit attól, hogy királyul Red Alert-ezel.
A reakcióidõ javulására szimplán nincsen semmiféle bizonyíték, de még e nélkül is felemás a kép, fõleg azért, mert gyakran összekeverik a koncentrációs képesség és megfigyelõkészség javulásával, ami tényleg feljõdik bizonyos FPS-ek (leginkább a csapatjátékok, mint pl. a CSÉ) alatt.
Ellenben ez még mindig nem ok arra, hogy azt mondja valaki: nem létezik függõség.
A függõség egyáltalán nem annyira szubjektív dolog, mint ahogyan sokan gondolják. És attól, hogy "játszani tök jó", még válthat ki függõséget. Ilyenkor nem a dohányzásra, vagy a drogokra kell gondolni, ami a pszichikai függõség mellett erõs élettani kötöttséget is okoz. Remek példa a "melómánia", ez is pont olyan. Kényszeres pszichikai függõség. És igen, amikor mindenre szarsz, és csak internetes ismerõseid vannak, akkor az nem azt jelenti, hogy te vagy a király, mert nem költesz kocsmára, hanem azt, hogy igen, te függõ vagy, mindenedet alárendeled a függõséged tárgyának, és erre vonatkozik az is, hogy elveszíted a reális világlátásodat. Igen, elveszíted, hiszen ragaszkodsz ahhoz, hogy az egyetlen és legjobb dolog az, amit te csinálsz, neked ennél sehogyan sem lehet jobb. A realitásérzék elvesztése nem azt jelenti, hogy orkoknak meg elfeknek nézed az embereket, hanem azt, hogy nem tudod elképzelni az életedet máshogyan.
Nem az volt egy régebbi sg-s cikkben hogy a számítógépes játékok növelik a térérzékelõ képességet, és a problémamegoldót?
Asszem az ELTE-sek hozták ki :)
Hüjje németek...
sztem ez a függõség relatív meg,hogy menniyre káros az is, pl.: ott a sokkal sokkal több birka aki leül napi 2-3 órát barátokközt/brazil sorozat nézni (mindegy melyik nemzet termékérõl beszélünk mindegyik egy rakás szar), sztem az károsabb, de vkit meg az kapcsol ki, engem inkább néha fél-1 óra gaming, az ,hogy konzol/pc sztem már mindegy :D
Cigi meg pia függõség ami igazán elterjedt nem a számítógépes.
öööö, akkor most ha mondjuk én beszívva wowoznék, akkor politoxikomán lennék?
He-? hÖ? -he?? nem is igaz, megyek iszok egy sört, aztán elszívok egy füves cigit, attúl majd kitisztul az a függõ agyam
"emhinném hogy ottis kreativitást vesztek." ... ott épp hogy használod szerintem. Namármost, ha valamelyik képességedet/szervedet használni fogod, akkor az erôsödni, fejlôdni fog nem pedig elgyengülni. (nagyon tetszett amikor ezt a folyamatot pár RPG-ben is megleltem)
volt hogy 1X órát is dolgoztam egy képen, de ha jön az "ihlet" és élvezed is amit és amikor csinálod, akkor rettent sok idôt el tudsz tölteni az alkotásod mellett. Természetesen meg is fog látszani a végeredményen a beleölt idô.
elvonja a kreativitást??? ööö hát ha egész nap egy mmorpg-t nyomsz ahol buff-hent-tresurehunt-levelup-buff-hent-tresurehunt-levelup-buff-hent-tresurehunt-levelup-buff-hent-tresurehunt-levelup-buff-hent-tresurehunt akkor nemis csodálom, én photoshop-ozok rengeteget, egy jó kép min. 2-3 óra egy izombrutál kép meg akár 5-6 óra. ergó nemhinném hogy ottis kreativitást vesztek... :)
Dejó hogy nekem olyan szar a gépem, hogy csak filmet lehet rajta nézni meg netezni... Esetleg régi játékokat nyomni, néha starcraftozok azt ennyi.
a csákó rettent HC :) de crt elôtt ül, elég közerlôl és gondolom elég sokat. (le a kalappal azért elôtte mert én valszínûleg már behaltam volna a fej/szemfájástól) A helyében ütnék egy tft-t. Azt skubezolhatja egész nap/éjjel ha idôközben meg nem éhezik, vagy mellékhelységre nem kell mennie, bár minden ingert elnyomhatjuk magunkban, csak hogy tovább élvezzük a hatást... azért vigyáznunk kell hogy ott ne pusztuljunk :)
"nem élem bele teljesen magam a játékba. Lehet vannak ilyenek is, azt már valóban károsnak lehet nevezni." Szerintem egyáltalán nincs köze ahhoz, hogy mennyire éled bele magad a játékba. én pl szeretem a kedvenceimnek maximálisan átadni magam, mert így sokkal erôteljesebb az élmény mintha felületesen állnék hozzá. Ha játszok akkor amúgy is relaxálás képpen teszem, akkor nem szeretnék a melórol meg hasonlókrol gondolkozni Mindennek megvan a maga ideje, és gyûrni sem lehet folyamatosan. Ha nem kapcsolunk egy kicsit "át" néha, azaz nem pihenünk (legyen síma zenehallgatás, játék, beszélgetés, úszás de akármi más is) akkor eleve sokkal nehezebben is megy a munka, mivel mentálisan le leszünk fáradva.
"A kreativitást mindenképpen csökkenti, mert elveszi az idõt." heh, ez nem pont így van, csak lehet, hogy így jön le :). A kreativitásod az megmarad ettôl függetlenül, csak mint magad is mondtad egyszerûen nem jut idôd alkotni a szoros napirend mellett. Ez benne van a pakliba, valamit valamiért. (mindég így lesz, csak mérlegelni kell a legjobb belátásod szerint, mi az amit érdemes feláldoznod és mi az amit nem.)
mi?....hogy?....ja, hogy már megint játékfüggôség a téma? Ha valaki megengedheti magának, hogy naphosszat tolja és van is rá kedve akkor miért ne tehetné? Mindenki azzal üti el az életét amivel akarja/teheti. Az aki meg egész nap a munka elôtt görnyed mert ki kell a számlákat fizetni, enni is néha valamit (esetleg több szájnak is), este holt-fáradtan ér haza, garantálom, hogy eleve egy csep ereje sem lesz akármilyen függôsékben szenvedni. (ha csak nem munkafüggôségbe)
a képet miért nem commentelte senki? pedig annyira zsír!!! hogy nekem eddig ez nem jutott eszembe! :) így ébredés után az elsõ dolog lehet a monitor amit megpillathatok. ja és nem vagyok függõ és ilyesmi nem is létezik. :)
Én egy online játékkal szoktam játszani, jelenleg szerintem már több, mint 1 éve játszom. Elõtte is mindig használtam a gépet valamire, de nem annyira játékra. A kreativitást mindenképpen csökkenti, mert elveszi az idõt. Ettõl függetlenül szerintem a munkámat nem érinti. Ha az függõség, hogy ébredéskor/hazaéréskor elõször a gépet nézem meg, hogy mi a helyzet, akkor lehet annak nevezni. A valóságérzet elvesztését nem tapasztalom, nem élem bele teljesen magam a játékba. Lehet vannak ilyenek is, azt már valóban károsnak lehet nevezni.
Hát kb. én is úgy vagyok mint VRSDM.Szeretek játszani ,de nem lesz elvonási tüneteim ha napokig nem nyúlok hozzá ,csak az zavar ,hogy akkor a fórumoknál legálább 1000 új üzi van és utána pedig lehet olvasni.:P
Csak a cikk címét olvastam el, de annyira biztos voltam benne, hogy az elsõk között keszel... :D ;)
hát nemtudom naponta sokat játszok, reggel egybõl bekapcs, hazaérek egybõl leülök, mekibe közbe netezek néha picit miközben eszek, de nemhinném hogy függõ lennék, elmegyünk nyaralni pl 1-2 hétig eszembe sem jut, mondjuk apropó németek hiába játékfüggõ mind én imádok velük játszanni, mert szarrá tudod magad FRAG-elni rajtuk... németek n00b ok (kivételek vannak persze) de ez igy igaz... :)
"Aki függõvé válik, az gyakorlatilag nem tud megszabadulni a kényszertõl. Amennyiben már meglát valahol egy számítógépet szinte azonnal a hatalmába keríti az az érzés, hogy neki most azonnal le kell ülnie elé és használnia kell"
ez jó, mert akkor nem vagyok függõ :D nem tudom, hogy megy ez, de 1-2 éve még csak a játék, játék vég nélkül, most meg szinte jó, ha hetente nyomok valamit pár perc erejéig, mert megunom...egyszer mindenki felnõ, a gond ott van, ha minden marad a régiben
"Az érintett személyeket a valóságérzékelés teljes elvesztése fenyegeti. Amennyiben ez a folyamat már elõrehaladottnak tekinthetõ, akkor megfigyelhetõ, hogy ezek a fiatalok már nem igazán tudnak mit kezdeni a valós élettel."
Az ilyen teátrálisnak ható (illetve hatni próbáló) frázisoktól kíméljék már meg a nyíltplénumot.
Amúgy tagadhatatlan tény, hogy amirõl szó van, az egy valós és fennálló "probléma".