A támogatással egyet értek.. Ill. nem is kellene támogatás, ha nem vetnének ki rá rablásadót.. az már támogatás lenne..
Mert az így megtakarított kiadások miatt valóban kevesebb adó folyna be, de! Ha nem energiára pazaroltatná el az állam a kevéske forrásokat, akkor az így felszabaduló források befektetése többszörös adóbevételekhez vezetne.. De nem mondok errõl semmi többet, mert az már politizálás lenne..
A Casimir-effektus.. Vannak még buta megközelítések.. Vegyük példának ezt az effektust.. és analógiának egy pohár vizet..
Mindekettõre igaz, hogy egy válaszfal mögött más van mint elötte.. No, igen! De! A föld mágneses terét is leárnyékolhatjuk, akár egy konzerv dobozzal, de továbbra is igaz, hogy ha feszültséget-áramot akarunk akkor erõvel-úton-mozgatnunk kell a tekercset.. Így nem a térbõl kapjuk az energiát, hanem a mozgatással fektetjük be..
A Casimir-effektus általánosságban(, nem csak a mágneses térre) terjeszti ki a "konzervdoboz" árnyékoló tulajdonságát. Tetejében felveti többek között egy alapkérdést: Még az elektromos ill. mágneses tér és a mozgatott tekercsek felhasználásával átalakíthatunk energiát, de; -hogyan alakítsuk át a hõt, a gravitációt, stb. ilyen leányékolásos térrésznél minden félét egyszerre???
Mostanában sok ilyen "remény" él bennünk, és ez nagyon helyes! Az más kérdés, hogy mit teszünk a reményekkel, tisztességesen körbejárjuk és ezzel akkor is tanulunk, ha maga a "valami" egyébként nem teljesen az mint aminek hitték.. És akkor is ha a körbenjárás éppen a helyes megoldásra hívja fel a figyelmünket.
"Mostanában sok ilyen "remény" él bennünk, és ez nagyon helyes!" Csak ezt a "reményt", sokan ki is használják - pénzszerzésre.
Fogy az olaj, a "gaz olajcégek elhallgattatják a alternatívák képviselõit", de én tudom az ingyen energia forrását - 9999 Ft+Áfa áron el is árulom a megoldást. Ja hogy nem mûködik? Hát persze, hisz ez csak elmélet (ami csak szûk feltételek között hajlandó mûködni), de már le is védettem Németországban, az xyz intézet be is vizsgálta - szóval támogatást várok egy mûködõ prototipus elõállítására.
Amíg ilyen kuruzslószerû az egész (pénzért kigyógyítalak kézrátétellel), addig csak remény lesz az ingyenenergia.
Egyébként további cikkek (relevánsabb forrásból) a Casimir effektusról: #1 #2 #3
Látom, mostmár a "hivatalos" tudomány is kezdi pedzegetni, h mégis van valami a semmiben.. Erre úgy látszik Tesla és Moray már a század elején rájött+ arra is, hogyan lehet ezeket a vákuumból elõtûnõ részecskéket munkára bírni..
Szia!
Ez sajnos mellékhatás... De, gyógyszer sem lenne mellékhatás nélkül..
Tudod, egy korrekt leírás, mérés nélküli valamirõl, presztisveszteség nélkül nem nyilatkozhat "komoly" tudós.. Az "én úgy hiszem, vagy úgy gondolom" a tudományban nem érv.. Így még akkor sem nyilatkoznak pozitívan ezekrõl a jelenségekrõl a hivatalos tudósok, ha magukban, ill. baráti körben, tisztában vannak is azzal, hogy van ott "valami"..
Magának az energiának a létét elismerik, azzal nincs is gond. De hogy ezt belátható idõn belül hasznosítható állapotban kinyerjük, nincs sok esély. Még a CERN-ben is csak minimális szinten karcolgatják ennek a tudományágnak a határait.
Az 1999. évi Élet és Tudomány 3. számában megjelent hosszabb cikk eredeti forrása.
Az 1997. évi Élet és Tudomány 14. számában megjelent rövidebb cikk eredeti forrása.
Tehát az effektus létezik, a kérdés az, hogy az ilyen finom µm, nm nagyságrendi eszközökröl át lehet-e térni nagyobb eszközökre, és kihasználhatóvá válik a létrejövõ erõ?
Melyik linken említik a Casimir-effektus makroméretekben való megvalósítását?
Az Ingyen (elektromos) energiát elõállító készülékek építésében? Ahol Tesla és Moray köré szött mendemondákkal (itt a probléma a "szabadenergiával" - beleszõnek mindenféle misztikumot, utána tartják a markukat a pénzért) támasztja alá a feltevéseit? Hogy a Marson látható piramisokra alapozza a szabadenergiás gépeket? A bolygók mozgását, a madarak repülését, a pisztrángok úszását hatalmas anomáliáknak tartja?
Mert hogy lifter - ok. Hogy házi biodízel (napkollektor/napelem/szélerõmû) - ok. Hogy kisérletezik az ember különféle vízbontás-hatásfokot növelõ kütyûvel vagy egyéb dolgokkal, és érdekes eredményeket ér el - rendben. Hogy létezhetnek olyan dolgok, amelyek a jelenlegi fizika nem képes "felfogni" - elismerem.
De amikor mindenféle összeesküvés-elméletekkel, misztikummal, és a nemtudást anomáliának tartó állításokkal tarkítják egyesek a "publikációjukat", akkor ez sok embernél kicsapja a biztosítékot.
Vigyázzunk a különféle hallomásból ismert "biztos többletenergiát"-elõállító csodamasinákkal: nem kell minden misztikummal körített "tudományos értekezést" elhinni.
Ezzel nem azt akarom mondani, hogy felesleges kisérletezni, próbálkozni, kutakodni; hanem azt hogy jelenleg pengeélen táncoló elméleteknek nem kell nyomban gyakorlati megvalósítást tulajdonítani; az Interneten található "ingyenenergia-gépeknek" pedig biztos mûködést elhinni.
Végezetül zárnám egy másik fórumon található kérdés felelet játékkal: nézzünk egy konkrét példát, az atomerõmûvet.
Ha 100év távlatából vizsgáljuk, akkor ez bizony bõven energiakicsatolásos, sõt, örökmozgó dolog. Néhány kg (tonna) anyagból végtelen mennyiségû telepnek megfelelõ energiát ad és még egy oly korszerû hõerõmû sincs sehol hozzá, mert abba hegyekbe kell lapátolni a szenet.
1. egely féle energiakicsatolósok találták fel? nem, az akkori tudomány legjobbjai, elméleti fizikusok, matematikusok és kémikusok kellettek hozzá, állami támogatással.
2. meg lehet tervezni elõképzettség nélkül? Nem, felsõfokú természettudományi, anyag és matematikai ismeretek kellenek hozzá, mérnöki munkaórák tíz(száz) ezrei.
3. feltalálhatja valaki otthon? elõzõekbõl látszik, hogy nem.
4. elméleti ismeretek birtokában elkészíthetõ-e otthon? elõzõekbõl látszik, hogy nem.
5. INGYENES LETT tõle az energia? nem, mert az energia amúgyis ingyenes, fizetni (kisebb részben) az erõmûért (nagyobb részben) a sarcért kell.
6. KICSATOLÓS módszerrel gyártott energia ingyenes lesz-e? az elõzõek miatt, használatáért ugyanúgy kell majd fizetni, mint jelenleg. Az elõállító gépért + sarc.
7. akkor legalább olcsóbb lesz? mivel jelenleg is elhanyagolható rész amit az effektív elõállító gépért fizetünk, nem lesz lényeges árcsökkentõ hatása.
7+1. lehetséges, hogy a jövõ gépe ennél egyszerûbb lesz? Amit valaki otthon fog feltatálni, megépíteni?
Látom nagyon bisztosnak érzed a hitedet.. ezzel nem állítom, hogy hitnél több lenne bármi amit nem bizonyított kisérlet eddig. Csupán azt, hogy a hozzászólásod téves dogmákon alapul.
Tudod, hogy 1842-es év mirõl nevezetes?
Tudod, hogy az energia fogalma mit jelent magyarul?
Tudod, hogy a részecske fizikában nem alkalmazható az energia megmaradási törvény? Tudod, hogy a többi megmaradási törvény egymásból vezetõdött le?
Tudod, hogy az impulzus, az inercia, a szimmetria csak nagyon speciális feltételek között megmaradó mennyiség?
Ha mindezt tudod, akkor hogyan írhatsz le ennyi butaságot ??
Azért bizonyos óvatosság nem árt a "leírtakkal" kapcsolatban sem!
Például a Tesla-féle switch, úgy ahogy Tesla leírta, nem mûködik. Tudom, mert megépítettem. Viszont az elve mûködik. No nem a Tuvok és hasonló site-okon vázolt kapcsolásokkal, mert azok fõ hibája, hogy egymásba nyitnak a kapcsolók.. Inkorrekt hazárd a vezérlésük... Sorolhatnám.. A mai modern, nagy sebességû teljesítmény fetekkel szépen megépíthetõ mûködõképes model.
Kérdezhetnéd, hogy akkor miért nem terjedt el?
Most, nagyon illetlenül visszakérdeznék:
Te adnál korlátlan energiát olyan emberek kezébe, akik képesek agyonverni a másikat, mert megijesztette az ismerõsük gyerekét az autójával, vagy olyanoknak, akik képesek ezreket leõlni, mert más vallást tisztelnek azok???
Nem érett még az emberiség a korlátlan energiák birtoklására.
"Tudod, hogy a részecske fizikában nem alkalmazható az energia megmaradási törvény?"
Miért szûkíted a részecske-fizikára? Úgy persze h nem érvényes, ha ilyen határokat adsz neki. A mechanikában sem érvényes, mert már egy atomerõmû megdönti. Az elmélet mégsem dõlt meg.
Sajnos te is pont azon határok közé szorítod magad, amelyeket át szeretnél lépni.
A semmibõl soha nem lesz energia. Amit szabad energiának nevezünk, az egy olyas valaminek a megcsapolása, amit nem ismerünk. Tehát pont ugyanolyan, mint az atomenergia 100 éve. Csak persze egy újabb nagyságrenddel több lesz az energianyereség belõle.
"Tudod, hogy 1842-es év mirõl nevezetes?" Samuel Colt feltalálja a forgópisztolyt. Doppler felfedezi a Doppler-hatást. A Temze alatt alagút vezet át. Julius Robert Mayer pedig a hõ-munka egyenértékének tételét.
"hitnél több lenne bármi amit nem bizonyított kisérlet eddig." Amíg mindezek a "semmibõl energiát teremtõ gépek" bizonyítottan, reprodukálhatóan nem mûködõképesek, addig marad a misztikum, az összeesküvés-elmélet, a kuruzsló-kéregetõk hada.
Amíg a részecske-fizikában (tegye fel a kezét akinek otthon a garázsban van egy komplett részecskegyorsítója, ciklotronja, tömegspektrométere vagy hasonló eszköze) nem alkalmazható energia-megmaradás törvény lehetõségeit nem tudjuk gyakorlatban alkalmazni, addig mindez csak elmélet marad - ami könnyedén gyártható.
Szóval amíg értékelhetõ, reprodukálható eredményt nem tudnak elõállítani, addig ott tartunk mint Leonardo a repüléssel (bár õ már elõre sejtette, hogy az emberek repülni fognak, de akkoriban még nem volt elérhetõ számára azok a technikai feltételek, mint a Wright fivérek korában).
Ezzel vajon mi a gond??? Talán az akksi feltöltéséhez szükséges energia van aláméretezve?? szerintem
Új eljárás áram fejlesztésére!
Carlos Benitez 1918-ban elfogadott GB121,561 lajstromszámú szabadalma egy kétakkumulátoros kapcsolás, ahol az akkumulátorok egymást töltik. A szabadalmat az egyik Olvasó, Takács Lajos fordította magyarra. A zárójelben lévõ megjegyzéseket szintén Lajos adta hozzá a szöveghez.
Megjegyzés: Ez a szabadalom egy nagyobb témának a része lesz majd, de egyenlõre ide, az "Olvasók írták" rovatba tettem, hogy addig is ismerkedhessetek vele.
Én, Carlos Benitez mérnök, Okampo utca 141, Guadalajara, Mexikó, leírom a találmány lényegét és elkészítési módját.
Ez a találmány nagyfrekvenciás áram, azaz elektromos rezgések felhasználásával foglalkozik oly módon, hogy állandó elektromos energia hozható létre szokatlanul egyszerû, hatásos és ésszerû módon.
Ezek az eredmények a 14,311 számú angol szabadalomban (bejegyezve 1915 október 9) elérhetõk, de azért, hogy a nagyfrekvenciás áram jobban hasznosítható legyen és a berendezés automatikusan mûködjön, feltaláltam egy új elrendezési módját az alkatrészeknek, amibõl további elõnyök származnak. Ezt a következõkben írom le.
Ez a jobb hatásfokú eljárás két csoport akkumulátort használ. Az egyik csoport akku fel van töltve. Ez az akkumulátor kisül egy olyan áramkörön keresztül, amelyen az áram nagyobbik része kivehetõ, a kisebb része pedig egy rezgõkörbe van vezetve, ahová a második akkumulátor van bekötve. Ez a rezgõkör egyenirányítókkal van ellátva, amely úgy irányítja az áramot, hogy az egyenáram töltse a második akkut.
A rezgõkörben a frekvencia változtatható, ezáltal szabályozva az indukált áramot, úgyhogy a töltendõ akku teljesen feltöltõdik azalatt az idõ alatt, amíg az elsõ akku kimerül. Az akkumulátorok kapcsolásával így állandó áramot kapunk.
Az alkatrészek számozása midig ugyanarra az alkatrészre utal.
Az 1. ábrán két csoport akku látható 1-2 és 3-4 sorba kapcsolva, de magától értetõdõen bárhogy lehet kapcsolni, nincs különbség a mûködés szempontjából.
1. ábra. A berendezés látszati képe és kapcsolási rajza.
A "+" kivezetések 23, 25, az ampermérõn 22, 24, keresztül a kommutátor 17, 20 pontjára csatlakoznak. Ez a kommutátor egy henger alakú anyagból áll 5, amely egy forgatható tengelyen 6 van rögzítve és két helyen megtámasztva 7, 8. Ez a henger tartalmazza a szigetelten elhelyezett vezetõ felületeket 9,10,11,12, megfelelõen elhelyezve a henger felületén. Továbbá a hengeren van még elhelyezve az érintkezõ felület 14,15, ami jobban látható a 2. sz. keresztmetszeti ábrán.
2. ábra. A berendezés oldalnézeti képe.
Ezek a vezetõk (gyûrûcikkek) a henger végén találhatók és a szigetelt kefék 17,18,19,20 csúsznak rajtuk. A kefetartók a 16 támasztóra illeszkednek, ami az 5. számú hengert is támasztja (mint egy csapágyház).
Ezek a kefék az akkukhoz kötõdnek a következõ módon:
A 17 kefe az 1-2 akku 23 "+" kivezetéséhez van kötve, a 20 kefe az ampermérõn 24 keresztül az akku 3-4 "+" 25 számú pólusára csatlakozik. A 18 kefe a 26 vezetéken át az egyenáramú motor 27 kivezetésére kötõdik. A fenti motor 28 kivezetése a 29 állítható ellenálláson és a 30 vezetéken keresztül a kommutátor 31 pontjára csatlakozik. A 19 kefe a 32 vezetéken keresztül az egyenirányító 33, 34 szelepeihez (diódák) csatlakozik. A másik két szelep (dióda) 35,36 a 37 vezetéken keresztül a kommutátor 38 pontjára csatlakozik.
A berendezés 39 érintkezõje váltakozva csatlakozik az akkuk negatív kivezetéséhez az 5 hengeren át.
40, 41 az a berendezés, ami hasznosítja az áramot a 31, 39 kivezetésekre kötve. Az innen levett áram nem befolyásolja a berendezés mûködését, ami a továbbiakban látható:
A 27, 28 motorhoz bekötött 42 áramfejlesztõ fordulatszáma szabályozható a kívánt frekvencia elõállítására.
A generátor kivezetései egy felfelé transzformáló trafó kivezetéseire 44,45 csatlakoznak egy indukciós ellenálláson 43 keresztül. A trafó szekundere 46, 47 nagyfeszültségû váltó árammal tölti a 48 kondenzátort.
A fent leirt motor-generátor együttes nem feltétlen szükséges. Ugyanez a cél elérhetõ egy közönséges megszakítóval is, amely a trafó primer áramát - ami a tápláló akkumulátorból folyik - megszaggatja.
A kondenzátor 49,50 kivezetései egy Poulsen típusú ívlámpához csatlakoznak 51-52, vagy egy megfelelõ szikraközhöz, amely az egyenirányítókon 33,34,35,36 át a töltendõ akkuhoz 3-4 kapcsolódik.
A szikraközbe benyúlik két erõs elektromágnes, amelyek tekercse sorba van kötve a szikraközzel, vagyis a mágnesek árama megegyezik a szikraköz áramával. Ilyen módon az elektromágnesek erõtere és az ívet tápláló áram, amely a transzformátorból 46-47 jön, egyenlõ erõsségû és kölcsönösen erõsíti és gyengíti egymást úgy, hogy az ív feszültsége automatikusan emelkedik és süllyed.
Amikor a mágneses tér erõsebb, mint a szekunder feszültsége, a szikra nem tud kialakulni, ezáltal a kondenzátor feltöltõdik. De egy nagyon rövid idõ múlva a töltõáram lecsökken és a kondenzátor kisül a szikraközön át. Mivel az áramkör egy rezgõkört alkot, amelynek tulajdonságai a kapacitás, az induktivitás és az egyenáramú ellenállás megfelelõ megválasztásával lett beállítva, a kondenzátor kisülési frekvenciája több millió lehet másodpercenként. Ezáltal nagy áramerõsség érhetõ el a rezgõkörben annak ellenére, hogy csak kis elektromos energiát tárol a kondenzátor. Máshogy kifejezve: Az energia, ami az egyenáramú motort 27-28 hajtja, kis vesztéséggel jelenik meg a generátoron 42, amelyik azt a transzformátor primer 44-45 tekercsére juttatja. Az indukciós veszteségek után a szekunder tekercs 46-47 árama megjelenik a kondenzátoron lüktetõ energia formájában. (lüktetõ egyenáram, váltakozó áram)
Belátható, hogy ha ezt a kis áramot nem a kondenzátorba töltjük, hanem egyenirányítás után az akkumulátorok töltésére használnánk, csak kis hatással lehetne a töltendõ akkumulátorra, és az elsõ akkumulátor egész energiája sem lenne elég a második akku töltésére.
Azonban ha a fenti kis energiát egy kondenzátorba 48 töltjük és megfelelõképpen csatlakoztatjuk egy rezgõkörhöz, ahol a nagyfrekvenciás áram egyenirányítás után a töltendõ akkumulátoron átfolyik, akkor magától értetõdik, hogy ilyen módon mindig elõ lehet állítani az akku feltöltéséhez szükséges áramot egy bizonyos idõ alatt.
Vagyis a 48 kondenzátorban egy kis mennyiségû elektromos töltés képes nagy erõsségû áramot produkálni a rezgõkörben. Ez a frekvencia másodpercenként ezer vagy akár a millió tartományába esik. Továbbá a kapacitás, ellenállás, indukció és feszültség széles határok között változtatható és így mindig lehetséges a kívánt másodpercenkénti rezgésszám elõállítása.
A kondenzátor kapacitása bizonyos határok között változtatható a lemezek felületén levõ bevonat csökkentésével vagy növelésével. (valószínûleg a szerzõ nem tudott a forgó kondikról.) Az áramkör ellenállása a Poulsen lámpa ív hosszának állításával vagy tetszés szerinti párhuzamos kapcsolásával módosítható. A indukciós ellenállás az áramkörben levõ vezetõ szigetelõ anyagra való csavarásával változtatható. A töltõfeszültség a transzformátor szekunder menetszámának a változtatásával, vagy a szekunder tekercs vezetékátmérõjének (?) a változtatásával szabályozható.
A generátor 42 jobb hatásfoka érdekében legegyszerûbb egy rezgõtekercset vagy váltóztatható indukciós ellenállást 43 használni a transzformátor primerre 44-45 csatlakozó áramkörében. Ha ez megfelelõen van hangolva, akkor a generátor árama fázisban lesz a feszültségével, így a hatásos teljesítménye maximális lesz a primer és szekunder körben.
A változtatható ellenállás 29 - amely az akkumulátor és a motor 27-28 közé van kötve - állandó értékre szabályozza a kisülõ akku áramát, mivel fontos, hogy a generátor állandó fordulatszámmal járjon.
A berendezés két voltmérõt 56,57 is tartalmaz, amelyek az 58, 59 kapcsolón keresztül kötõdnek a kommutátorhoz és az akkumulátorok kisütõ áramának a feszültségét tudják mérni. (A kisülõ akku feszültségét mutatják) A kapcsoló 60, amely a 40,41 berendezések kivezetését zárja rövidre, ezen berendezések ki-be kapcsolására szolgál. (Ha ez tényleg mûködik, mekkora lesz a rövidzárlati áram?)
Ennél az elrendezésnél bármelyik akkumulátor kezdeti töltése megoldható az egyenáramú motorról 27-28. Ilyenkor szét kell kapcsolni a generátortól 42 és meghajtani egy külön benzinmotorral vagy más megfelelõ géppel, ami nem szerepel az ábrán, hogy úgy mûködjön, mint egy egyenáramú dinamó.
Ilyen esetben a kapcsoló 60 zárva kell legyen, a generátor 42 pedig szétválasztva az egyenáramú motortól 27-28, amely az azt meghajtó benzinmotorhoz van kötve. Ekkor az egyenáramú motor áramfejlesztõként mûködik áramot hajtva a csatlakozó 27-en keresztül, át a 26 vezetéken a kommutátor 18 és 17 pontján (amennyiben az elsõ akkumulátort 1-2 vagy akkumulátorokat töltjük) a vezeték 21, ampermérõ 22 , "+" akkusaru 23, akku(k) 1-2, át a kommutátor érintkezõ lemezén 9, kapcsoló 60, pont 31, vezeték 30, ellenállás 29, és csatlakozó 28-on.
Ha azonban a második csoport akkut 3-4 kívánjuk tölteni, akkor a kommutátort 5 el kell fordítani a rászerelt kézikerékkel 61 úgy, hogy az érintkezõ lemez 11 és 12 azzal az érintkezõvel érintkezzen, amihez az akkumulátorok kivezetései vannak kötve.
Ilyen esetben a vezetõ lemez 14, amely a henger végén van (2. ábra), összeköti érintkezõ 18 és 20 pontját. Az áram útja ilyen esetben: kivezetés 27, vezeték 26, kommutátor 18 és 20 kivezetése, árammérõ 24, akku 3-4, áramvezetõ lemez 11, csatlakozópont 39, kapcsoló 60, vezeték 30, ellenállás 29, és csatlakozó 28.
Láthatjuk, hogy bármelyik akkumulátor így feltölthetõ függetlenül a másiktól, és a robbanómotor nem szükséges továbbá. (Az Edison elemeket nem töltve szállították a megrendelõhöz.) Ha az áramfejlesztõ berendezésünket nem akarjuk mûködtetni, a kommutátort 5 el kell forgatni úgy, hogy a csúszó érintkezõk egyik érintkezõhöz se érjenek hozzá. Így a berendezés bármikor beindítható marad.
Most már egyszerû megérteni a szerkezet mûködését: Például legyen akku 1-2 töltve és a kommutátor 5 abban a helyzetben van, amit az 1. ábrán láthatunk. Ilyenkor az akkumulátor azonnal elkezd kisülni a következõ áram úton: kivezetés 23, ampermérõ 22, vezeték 21, érintkezõk 17-18, vezeték 26, motor 27-28, ellenállás 29, vezeték 30, forgó transzformátorok 40,41, (toroid transzformátor?) (vagy bármilyen más berendezés, ami hasznosítani tudja az itt folyó áramot, amelyet a kisüléssel keltettünk), csatlakozó 39, és lemez 9, így az áramkör zárt.
Ilyen esetben a keltett energia háromfelé lett elosztva:
* Elsõ rész a berendezések belsõ ellenállásán vész el, * második rész a motor 27-28 forgatására használódik el, * a harmadik részt a kommutátor 31-39 pontjához kapcsolódó berendezések használják fel. Ez a hasznos munka, amit kiveszünk az áramfejlesztõbõl.
Jól ismert, hogy az egyenáramú motor 27-28 forgó mozgása átalakítható elektromos energiává a generátor 42 meghajtásával. Az így keletkezett kis feszültség nagyfeszültséggé alakítható a transzformátorral. Az is ismert, hogy hogyan lehet a nagyfeszültségû energiát váltakozó árammá alakítani és az is köztudott, hogyan lehet az így keletkezett váltakozó áramból egyenirányítással egyenáramot elõállítani. Eddig azonban nem volt olyan berendezés, amely az egyik akku felhasználásával tölti a másikat.
Itt következik néhány hasznos számítás a szükséges kapacitás, ellenállás, induktív ellenállás és feszültség kiszámítására, ami ahhoz szükséges, hogy egy ilyen áramfejlesztõt szokásos eljárásokkal meg lehessen szerkeszteni.
Tegyük fel, hogy mind a két akkumulátor csoport 1-2 és 3-4 50 db Edison cellából áll. Mindegyik cella 1,2 V-ot produkál, így sorba kötve 1,2 * 50= 60 V-os egy akku. Minden cella kapacitása 40 Ah, tehát az akkumulátorok kapacitása is 40 Ah. Abban az esetben, ha akkumulátor 1-2 40 A-rel teljesen kisül egy óra alatt, akkor az eközben felszabadult energia: 60 V * 40 A = 2400 W. Ugyanakkor ha fel akarjuk tölteni a másik akkumulátort 3-4, akkor ez alatt az idõ alatt legalább 40 A töltõáramról kell gondoskodjunk. Tegyük fel hogy ennek az áramnak az elõállításához a kisülõ akku áramának egy részét használjuk. Ez legyen:
40 A * 10 V = 400 W
Tehát az egyenáramú motor áramfelvétele 40 A kell legyen, és az áramkörön 10 V feszültség kell essen. Az egyenáramú motor hatásfoka 95%, ilyenkor a fenti 400 W-os motor teljesítménye:
400 * 95 -------- = 380 W 100
A generátor 42 hatásfokát 95 %-nak véve a belõle kivehetõ teljesítmény hasonló módon számítva:
380 * 95 -------- = 361 W 100
Ez az energia a transzformátor primerjére vezetve a szekunderén újra veszteséggel jelenik meg . A trafó hatásfokát 89 % -nak véve:
361 * 89 -------- = 321 W 100
Ennyi az az energia, amely a rezgõkörbe vezetve elõ kell hogy állítsa a minimum 40 A és töltõáramot.
Legyen a generátor 42 frekvenciája 500 Hz, vagyis másodpercenként 1000 feszültségcsúcsot keltünk, így a kondenzátor másodpercenként ezerszer fog kisülni azalatt az idõ alatt, amíg feszültség maximum keletkezik. Így a szükséges energia, amit a kondenzátornak produkálnia kell a következõképpen határozható meg:
Legyen az oszcillátor váltóáramú ellenállása 15 W. Ha 40 A áramot akarunk fejleszteni, akkor a szükséges feszültség:
40 A * 15 W = 600 V
Azonban ha 600 V-ot akarunk a kondenzátorból kivenni, akkor azt 1200 V-ra kell töltenünk, ugyanis az átlagos potenciál a kisütés alatt U/2, tehát:
U/2 = 600 V, így U = 1200 V
Ha a felhasználható energiája a transzformátor szekunderének 321 W és a kondenzátor töltõfeszültsége 1200 V, akkor az áramerõsség a szekunder oldalon így számítható:
P 321 W I = - = -------- = 0,267 A (2) V 1200 V
A rezgõkör frekvenciáját elõzõleg 1000-nek megállapítva a szekunder tekercs árama egy ezredmásodperc alatt 0,000267 C (vagy 267 mC) töltést fog a kondenzátorra tölteni. Tehát a kondenzátornak ezt a töltést kell elraktároznia. A szükséges kapacitást a következõképpen számítjuk ki:
Q = C * U (3)
C a kondi kapacitása mF-ban, Q mértékegysége mC és U a maximális feszültség V-ban.
Q 267 mC C = - = ------- = 0,222 mF (4) U 1200 V
Rezgõkör esetén az alábbi egyenlet eredménye nagyobb kell legyen, mint a rezgõkör egyenáramú ellenállása:
1000 * L ---------- (5) C
ahol L az induktivitás mH-ben, C pedig a kondenzátor kapacitása mF-ban.
A rezgõkör ellenállasát 15 W-nak véve a fenti egyenlet eredménye:
1000 * L ---------- = 20 W (6) C
Ebbõl kifejezve:
400 * C 0,222 L = ------- = ------ = 0,0222 mH (7) 4000 10
Most már kiszámítható a másodpercenkénti rezgések száma a fenti adatokkal ebbõl a képletbõl:
5033000 f = ---------- (8) (L * C)
Behelyettesítve az ismert értékeit a kapacitásnak és váltakozó áramú ellenállásnak:
5033000 f = ---------------- = 71900 rezgés per másodperc. (22200 * 0,222)
Vagyis 72 rezgés szikránként, mivel megállapítottuk, hogy másodpercenként 1000 szikrát keltünk.
A keletkezett áramerõsség a következõ egyenlettel számolható:
U I = --------------------------------------------- (9) [R2 + (6,26 * f * L) - {1/(6,26 * f * C)}]
ahol:
* U - az áramkör feszültsége * R - a rezgõkör egyenáramú ellenállása * L - a rezgõkör induktivitása Henry-ben * C - a kapacitás Faradban * f - a rezgésszám másodpercenként
Ezeket behelyettesítve I = 40 A.
Ez azt jelenti, hogy az áramkör váltakozó áramú ellenállása egyenlõ az egyenáramú ellenállásával, vagyis a kondenzátor és a tekercs kölcsönösen kioltják egymás váltóáramú hatását és az áramkör tiszta egyenáramú ellenálláskent viselkedik, vagyis az áram fázisban van a feszültséggel. Tehát ahhoz, hogy az áramkörben 40 A folyjon csak akkora feszültség kell, hogy legyõzze az áramkör egyenáramú ellenállását. ezért nem fér kétség ahhoz, hogy az akku 3-4 teljesen fel lesz töltve azalatt, amíg akku 1-2 kisül. Továbbá a kivehetõ áram tovább fokozható anélkül, hogy tovább terhelnénk a kisülõ akkumulátort.
Valóban könnyû a tekercsek számát növelni a transzformátor szekunderén 46-47, hogy magasabb feszültséget nyerjünk. Magától értetõdõ, hogy ha a transzformátor primer oldalán 44-45 a betáplált energia 321 W marad és a feszültség a szekunder oldalon emelkedik, akkor a kondenzátorba szállított elektromos áram mennyisége csökken, lásd a (2) egyenletet. Ennek következtében a kondenzátor kapacitását csökkenteni kell, amint az a (4) egyenletbõl látható. A kör rezgési frekvenciáját pedig emelni kell, lásd a (8) egyenlet. Tehát a feszültséget emelve az áramerõsség arányosan emelkedik amint a (9) egyenletbõl látható.
Mindig lehetséges a rezgõkörben az egyenáramú ellenállás, az induktivitás, a kapacitás és feszültség megfelelõ beállításával a kívánt töltõáramot elõállítani, hogy miközben az egyik akkumulátor kisül, addig az feltöltse a másikat. Amikor ez megtörtént (az egyik akku kimerült és a másik feltöltõdött) és tovább akarjuk mûködtetni az áramfejlesztõt, akkor a kommutátort 5 úgy kell elfordítani, hogy a vezetõ 11 és 12 azokhoz a kefékhez érjen, amelyek az akku negatív kivezetéséhez vannak kötve. Ekkor az akku 3-4 - amelyik most teljesen fel van töltve - az egyenáramú motorhoz 27-28 van kötve és a kisütõ áram a következõ úton halad: kivezetés 25, ampermérõ 24, kivezetés 20 és 18, vezeték 26, motor 27-28, ellenállás 29, vezeték 30, berendezések 40 és 41, vezetõ 11, ami az akkuk negatív oldalával zárja az áramkört.
Más szóval, a motor 27-28, a berendezés 40-41, és a generátor 42 ugyanúgy mûködik, mint az elõbb, a nagyfrekvenciás áram ugyanazt az áramerõsséget produkálja, ami most a következõ úton halad: Kondenzátor kivezetés 50, ívlámpa 51-52, egyenirányító 34 és szelepe (diódája), vezeték 32, érintkezõk 19-17, vezeték 21, ampermérõ 22, kivezetés 23, akku 1-2, (most a kommutátor 38 pontjához kötve a vezetõn 12 keresztül), vezeték 37, szelep 36 (dióda), tekercs 55 és kivezetés 49.
Vagy: kivezetés 49, szelep 33 (dióda), vezeték 32, érintkezõk 19-17, vezeték 21, árammérõ 22, kivezetés 23, akku 1-2, vezetõ 12, kivezetés 38, vezeték 37, szelep 35, ívlámpa 52-51, és kivezetés 50. Vagyis akku 1-2 teljesen fel lesz töltve, amíg akku 3-4 kisül.
Természetesen a fenti eljárás végtelenül megismételhetõ az akkumulátorok kivezetéseinek kapcsolásával - az akkumulátorok kapacitásától és a kisütõ áramtól függõen.
Ezek után egy ilyen folyamatosan mûködõ áramfejlesztõbõl kivehetõ teljesítmény könnyen kiszámítható, hiszen a kisülõ akkuból 400 W kell csak a többi akku feltöltésére, és a fennmaradó 2000 W a 40-41 fogyasztókat tudja táplálni. Pl.: 40 A * 50 V = 2000 W, vagyis 40 ampert tudunk 50 V feszültségen kivenni.
Az áramkörben az akkumulátorok belsõ ellenállásából és a vezetõk ellenállásán keletkezõ kis veszteségeket a következõképpen lehet kiszámolni:
Az akkumulátor celláinak egyenkénti ellenállása 0,005 W és a sorba kötött cellák ellenállása:
50 * 0,005 W= 0,250 W
Az alkalmazott vezeték - amely a következõ úton halad: motor 27-28, berendezés 40, 41 - ellenállása hasonló módon elég kicsi. Tegyük fel hogy a vezeték 20 láb hosszú (kb. 6 méter) # 5 méretû, (ma már nem gyártják 1,57 mm és 1.96 mm átmérõ közé esik) a lábankénti ellenállása 0,0003 W, így a hat méter vezeték ellenállása 0,006 W. Az áramkör teljes ellenállása 0,256 W, a számított teljesítményvesztés:
(40 A)2 * 0,256 W = 409 W
A hatásos teljesítménye az ilyen áramfejlesztõnek:
2000 W - 409 W = 1591 W
Ez a fogyasztóknak 40-41 rendelkezésére áll anélkül, hogy befolyásolná az áramfejlesztõ mûködését.
Amennyiben automatizálni akarjuk az áramfejlesztõ mûködését, úgy a kommutátorra szerelhetünk további alkatrészeket, amit az 1. ábrán láthatunk: hajlított tekercs 62-63 egy lapra szerelve, ami az egész berendezést tartó lapból áll ki függõlegesen. Minden egyes tekercs egy-egy akkumulátor "+" kivezetéséhez 64, 65 van kötve az akkumulátor 1-2-n és az akkumulátor 3-4-en.
A hajlított tekercsekben egy mozgatható vasmag van, ami a karon 66 keresztül csatlakozik a kommutátor 5 tengelyéhez 6. A vasmag és a kommutátor együtt úgy ki van egyensúlyozva, hogy az minden helyzetben meg tud állni. Ezt a berendezést egy közönséges órával 67 lehet automatikussá tenni. Az óra számlapja érintkezõkkel van ellátva úgy, hogy az óra két mutatója zárhassa az áramköröket. Ha a kommutátort óránként kell elfordítani akkor az órát 67 két sor érintkezõvel 68,69 kell ellátni úgy, hogy a mutató minden körbeforgásakor érintkezzen velük. A számlap közepe felé 12 érintkezõt 70 kell tenni, amelyekhez a kismutató kapcsolódhat. Mivel a kismutató rövidebb mint a nagymutató, ezért a kismutató soha nem érinti a percmutató érintkezõit 68, 69, amikor az óra mûködik, akkor minden órában záródik az áramkör a két mutatón keresztül. A két mágnes váltakozó kapcsolását úgy érjük el, hogy az érintkezõk 70 váltakozva két különálló fémtárcsára 71, 72 vannak felerõsítve. Lásd 3. és 4. ábrát.
3. és 4. ábra. Az idõzítõ
Megfelelõképpen elszigetelve az óra számlapja alatt helyezkednek el. A felsõ fémlapon 72 hat lyuk van, amelyen keresztül az alatta levõ korong 71 érintkezõi elérhetõk. Ezek az érintkezõk nagyobbak, mint a felette levõ korongon. Ezek a korongok a mágnesek másik végéhez kapcsolódnak vezetéken 74,75 keresztül. Az érintkezõk 68, 69 az akkuk negatív kivezetéséhez 76, 77 kötõdnek. Ezáltal a mágnesek minden két órában bekapcsolódnak, amikor a kommutátort fordítani kell. Minden alkalommal, amikor az egyik mágnes behúzza a vasmagot, a kommutátor vele fordul és ezzel megfordítja az akkumulátorok kapcsolását. A tengely 6 végére szerelt koronggal 61 a kommutátor az órától függetlenül forgatható és olyan helyzetbe állítható, hogy az érintkezõk mind elválasztva legyenek, így az áramfejlesztõ mûködése bármikor megállítható.
Összefoglalva: Az elektromos áram termelése ennél nem lehet olcsóbb mert ez a berendezés nem kíván állandóan sem üzemanyagot, sem vízikereket, amit nem lehet mindenhova szerelni. Ez a berendezés a felhasználó helyen lehet, állandóan mûködhet és a karbantartás elenyészõ költségén kívül üzemeltetése nem kerül semmibe.
Az akkumulátorok - amelyek fontos elemei ennek a készüléknek - a cellák számának növelésével nagyobbíthatók a szükséges teljesítmény függvényében. Magától értetõdõen az ismert cellák közül a legfejlettebb az Edison cella, amely a legmegfelelõbb erre a célra. Az Edison cella pozitív lemeze vas, a negatív nikkel, az elektrolit 21 %-os kálium-karbonát vizes oldata, amit nyolc- vagy kilenchavonta cserélni kell. A cellák lemezeit az elektrolit el kell, hogy lepje. A víz elpárolog az elektrolitból, így azt gyakran tiszta desztillált vízzel pótolni kell, de ez könnyen megoldható az Edison vállalat automatikus utántöltõjével.
Az egyenirányító karbantartása is csekély költséggel jár. Amennyiben az folyadékos, akkor semleges kémhatású ammónium-foszfátot használunk. Az egyenirányítók nagyméretû elektródái vagy ólomból, vagy polírozott vasból készülnek az anód oldalon, valamint alumíniumból a katód oldalon. Ezek az egyenirányítók azon az elven mûködnek, hogy az alumínium nem engedi át az áramot, ha katódként van kapcsolva. Ha jól van elkészítve, akkor lassan használódik el és olcsó a kicserélésük. Az ilyen fajta egyenirányítók csak alacsony feszültségen mûködnek, mely kevesebb mint 600 V. Nagyobb feszültségeknél az egyenirányítókat sorba kell kötni és úgy kialakítani a négyes csoportot a kapcsolási ábra szerint. Ajánlatos más egyenirányítót használni, például a higanygõz egyenirányítót, amelyik olcsó és nem igényel karbantartást. Ha higanygõz egyenirányítót használunk, akkor a tekercs 55 autótranszformátorként alkalmazható. Ekkor a 13 kivezetését az ívlámpa 52 kivezetésére kell kötni. Az egyenirányítók anódjait a tekercs végeihez kell kapcsolni, a katódok pedig a kommutátor 19 pontjához kapcsolandók. Az áramkör záródása a kommutátor 38 csatlakozójától a csúszó érintkezõ 78-on keresztül történik. Ezzel a csuszkával állítható a töltõáram.
Számtalan más egyenirányítási megoldás is alkalmazható a nagyfrekvenciás áram egyenirányítására, mindegyik alkalmazható, itt csak egy lehetséges megoldás van leírva. Bármelyik megoldást is használjuk, a felmerülõ költségek elenyészõek.
A kép meg lemaradt :)
Azért szeretném tudni, h a Curie házaspár kapott-e állami támogatást?? Szerintem inkább csak sugárbetegséget....
Szerintem ( úgy magya-ráztaki- Árpi )a nagyon-nagy potenciál különbségeken (kilo-Mega Hz-ek en) kisülõ áramkörök "megtisztítják " a vezetéket egy pillanatra a szabad elektronoktól, és ez a kis idõ alatt elektronok materializálódnak ( mondjuk a vákuumból) és ha ezeket az elektronokat gyorsan "elbírjuk kapni" ( kondiba, akksiba tölteni) máris van a "semmibõl" egy kis energiánk. Ezt másodperc alatt 1000X, 10000X megtesszük, az eredmény mérhetõ lesz. Ez szerintem van, nem a fizika mai hozzáállása szerint.
Két Nobel-díjat kapott. Sajnos a radioaktív sugárzásból eredõ betegségekkel csak az 1920-as évek végén kezdtek el foglalkozni. Nézzetek utána Byers szenátor és a Radithor nevû "gyógyhatású" szer esetének. Elárulom: az utóbbi gyõzött. Vagy ajánlom figyelmetekbe az óragyári munkáslányok és az óra számlapjának felfestésére használt radiokatív festék (szájukhoz emelték a rádium/cink-szulfid festékbe mártott ecsetet, és ajkukkal formázták hegyesre) afférjának tanulmányozását - sajnos az akkori méréstechnika nem tette lehetõvé a lányok testében felhalmozódott rádiumot meghatározzák, így nem tudták kimutatni a sugárzás káros hatását.
Nos akkor mégegyszer: Ez, ha figyelmesen elolvasod, egy bejegyzett szabadalom. kíváncsi vagyok, h a képletek helyesek-e? Elég-e a kb 400W a másik akku feltöltésére, míg az egyik kisül? Mert ha igen..
"Ez, ha figyelmesen elolvasod, egy bejegyzett szabadalom."
Ez itt már milliószor el lett magyarázva, hogy azt jhegyeztetetsz be szabadalomként, amit akarsz. Senki nem vizsgálja a mûködõképességét. A szabadalom jogi fogalom, nem fizikai és nem technológiai.
Nincs olyan mérnök, aki úgy implementálna egy tervet, hogy annak elméleti mûködésével ne lenne tisztában. Tehát a mûködésének elméletére lennénk kíváncsiak.
Fõleg, hgoy ez az egész úgy meg van bonyolítva, hogy már átláthatatlan szinte. Már ennél egyszerûbb példáknál is úgy meg tud egy-egy kis hiba, hogy senki sem veszi észre. És ez a hiba magyarázhatja, hogy miért is mûködik valami, aminek nem kéne.
De mivel már elméletileg sincs rendben a dolog, így értelmetlen foglalkozni vele.
No és ha nincs benne hiba? De nem értem, h mit hiányolsz, hiszen le van írva a mûködés, és számítások is ott vannak a kinyerhetõ energia mennyiségérõl. Elmélet és gyakorlati útmutató. Mi hiányzik?
Ennek kb 0.0000000000000000000000000000001% az esélye. Csak úgy összerak egy gépet, és pont ezt csinálja. Miért nem pont klónoz? Vagy féreglyukat csinál. Persze van rá esély, de annyi ilyen áltudományos maszlag kering a neten (igencsak hasonló stílusban, hogy sokkal-sokkal nagyobb az esély arra, hogy ez is csak közéjük tartozik.
Nem ez csak gyakorlat. Annak a tervei pontosabban. Az elméletben fizikai törvények lennének, amik magyarázzák a mûködõképességét. És egy elmélet pár szóban el is magyarázható akár, hogy miért van úgy. Most hirtelen egy elméletet sem tudok mondani, amit pár szóban ne lehetne elmondani (a relativitással, és az atombomba elméletével együtt)
Most csak konkrétan annyit kérnék Tõled, h mondd el, ez az említett szabadalom vajon miért nem mûködik??? Csak ennyit kérek, ne az atombomba gyártását emlegesd itt kérlek!
Ha mondasz egy okot, hogy miért is kéne ezzel foglalkoznom, én átnézem. De ez egyenlõre akkor is 0. Most vagy legyen egy mûködõ elmélete, vagy egy mûködõ példánya.
Na ez az. Itt már egybõl a megépítésrõl van szó. Elméletrõl szó sincs. Ezért is kérdezem az elméletét, ha lenne elmélete és mûködne akkor átnézném. De ebben az esetben nem lenne rá szükség, mert mindenki ezt bújná:)
De nem értem, h mit hiányolsz, hiszen le van írva a mûködés, és számítások is ott vannak a kinyerhetõ energia mennyiségérõl. Elmélet és gyakorlati útmutató. Olvasd végig már egyszer pls!
Csak azok "bújják" ezeket a dolgokat, akiket ez érdekel.
Még1x mondom, ez nem a nagybetûs ELMÉLET. Ez implementáció. Én, mint mérnök meg tudom különböztetni az elméletet, a gyakorlati megvalósítástól, és ez bizony az utóbbi. Persze a gyakorlatban is vannak elméleti kérdések, de az nem ugyanaz.
/Az atombomba analógiával: Az atombomba elmélete: e=mc2. Attól még a tervekben is van sok számítás, meg minden, de az nem ugyanaz./
A patikussegéd játszadozott a rúdmágnessel, meg rézdrót tekerccsel. Fel is fedezte az indukciót. Nem volt elõtte elmélet, se gyakorlat. Csak megcsinálta. Szerinted mit tenne Faraday ha ma élne?
Szerinted mit tenne Faraday ha ma élne? Megépítené, aztán majd az elmélettel foglalkozzanak, akik akarnak. Az a lényeg, h mûködjön nem? Mert ha mûködik, akkor mûködik elmélet nélkül is. Ha meg csak egy elmélet van, ami a gyakorlatban nem válik be, azt a hajunkra kenhetjük.
"Mert ha mûködik, akkor mûködik elmélet nélkül is. Ha meg csak egy elmélet van, ami a gyakorlatban nem válik be, azt a hajunkra kenhetjük."
Ja ez így leírva szép, de a valós életben millió példa van, amikor az elméletbõl jöttek a tervek(tulképp minden amit használsz), ellenben alig van, amikor fordítva. És azok is csak végtelenül egyszerû gépek, amik lefektették a fizika alapjait.
De mivel a fizika ma már igen kiterjedt tudomány, annak az esélye, hogy véletlenül összedobj egy ilyen gépet iszonyatosan kicsi.
Ti mit neveztek szabad energiának. Ami a semmibbõl keletkezik? Mivel a világegyetem egy egységes egész, és ha ehhez csak egy fotont is hozzátennénk, vagy elvennénk anomáliát okozna. Megszûnne létezni.
Egy olyan világban, ahol az elmélet, hogy a világ is a semmibõl keletkezett, nem meglepõ. :) Nem így van? Amúgy, ha elvennél egy fotont, hova tennéd? :)
Szabadjon emlékeztetne, a mélyen tisztelt fórumozó hölgyeket és urakat, h ez a topik nem a filozófiákkal és elméletekkel foglalkozik, hanem olyan mûködõ gépek leírásával, melyek látszólag sértik az energiamegmaradás törvényét. Én belinkeltem egy ezzel foglalkozó szabadalom leírását, de Juzosch egyre csak azt hajtogatja, h nem foglalkozik vele. Akkor meg miért kötekszik? Vagy megbeszéljük normálisan, vagy hagyjuk a fenébe.
Már hogy lenne örökmozgó? az akksikat desztvízzel kell töltögetni, a motor-generátor páros csapágyazása sem jellemzõ egy örökmozgóra.. Ha olyan nagy elméleti szakembernek érzed magad, világíts rá a szerkezet és a számítás hibáira! Ezzel énylegesen segíthetsz az áltudományok elleni küzdelemben. ( Bár szerintem az elektrotechnika nem áltudomány, és ha van némely számításbeli hiba, az nem az egész elektrotechnika hibája..)
3 ember bemegy egy motelba. A recepciós monda, hogy 30 dollár egy szoba, így mindegyik fizetett 10 dollárt és elment a szobába. Kicsit késõbb a recepciós rájött, hogy a szoba csak 25 dollár, ezért elküldte a hordárt a 3 férfihoz az 5 dollárral. Útközben a hordár nem tudta kitalálni, hogyan ossza el egyenlõen az 5 dollárt a 3 férfi közt, így mindegyiknek adott egyet, kettõt pedig megtartott. Eszerint a három férfi 9 dollárt fizetett, ami 27-et tesz ki. Ha ehhez hozzáadjuk a hordár által megtartott 2-t, az összesen 29 dollár.
Én ezt sörrel ismertem :) De térjünk vissza a lényegre! Volt már szó atomerõmûrõl, most meg 30 dolláros szobákról is, de még semmi érdemi meglátásod nem volt a számításokkal kapcsolatban. Érik a gyanú bennem, h nem is értesz hozzá, csak a "szádat jártatod". Mert aki nem ért hozzá, az beszél róla és csak beszél...
Nem azt mondja, hogy a "semmibõl", hanem, hogy a kiterjedése matematikai pont. Erre mondtam, hogy szûz energia. Mert ugye azt kurva nehéz az anyagi világban elképzelni, hogy a feketelyukban minden /anyag, tér, idõ, stb/ szerepüket vesztik. Vagy hogy egy neutron csillagból egy gyûszûnyi anyag a földével egyenlõ.
Vannak tudósok, akik azt állítják, hogy a feketelyukak átrobbantják a "dimenziófalat", amihez rohadtul nagy energia kell, és a ezek az objektumok idõvel elsímulnak, eltûnnek. Ha most ezt a dolgot mindkét oldalról figyeled, akkor az egyiken eltûnik a semmibe, de a másik oldalon megjelenik a semmibbõl. De mivel a TELJES világegyetem egységes egész, az õt alkotó részek megmaradnak. Ha sportolsz, mozgásod által vesztesz súlyodból, de az az anyagi rész energiává alakul, tehát nem vész el. A Te gondolataid is / érdekes?!/ a világegyetem részei, vagyis abból vonsz el energiát, azonban az univerzum egységes marad. NEM vehetsz el tõle, és nem rakhatsz hozzá még egy "húrt" sem, mert megszûnik létezni.
az egésszel egyetértek, de honnan veszed, hogy megszûnne létezni egy olyan cselekedettõl, amit soha sehogy nem bírnál elkövetni? - tehát spekulációtól.
Mégegyszer szépen kérek mindenkit, különösen Topikromboló Szabolcsot, hanyagolja a topik témájához nem kapcsolódó hozzászólásait. Igazán szépen kérek mindenkit. Ha nem hagyjátok abba, az adminokat is ilyen szépen fogom kérni..
nem kell, már megkértem õket, azt mondták, hogy még belefér.
Tudom Szabolcs, h Neked különösen nehéz a topic témájához kapcsolódó hsz-eket írni, de próbáld megerõltetni magad légyszi! Például linkelj be egy-két érdekes kísérlet leírást lehetõleg magyarul :) És próbáljuk meg együtt kitalálni, h mûködik-e , hibás-e stb..
A �Joe Cell� története: Egy Ausztrál férfi, aki csupán Joe �X� néven ismert, tervezett egy figyelemreméltó víz alapú energia cellát, amely üzemanyagként csupán a vizet hasznosítva lényegesen nagyobb energiát fejleszt, mint a benzin. Eredetileg autókba történõ felhasználásra lett kifejlesztve, de szinte bármilyen olyan motorhoz felhasználható, amely alapban benzinnel mûködik (mint pl. motorkerékpárok, motorcsónak, fûnyíró, hordozható elektromos generátorok, etc.). Az energia cella biztosítja az összes energiát, amely a motor mûködéséhez szükséges. Miután egy Energia Cella már beépítésre került, és az megfelelõen mûködik, az üzemanyag vonalat teljesen le lehet csatlakoztatni a rendszerrõl. Egy olyan motor, amelyik Joe Energia Cellával mûködik, nem hoz létre kipufogógáz mellékterméket, és nem melegszik. Kipufogó melléktermék nélkül szükségtelenné válnak a szennyezõanyag kontroll berendezések. Mivel a motor hidegen fut, ezért nincs szükség hûtõrendszerre, viszont a hengereket körülvevõ víz átveheti eme szerepet, lehetõvé téve ezt a jelenséget.
Meglepõ, de az Energia Cella nem meríti ki a vizet mûködése alatt. A víz mint katalizátor játszik csupán szerepet az energia eme különleges formájának környezeti atmoszférából motorba történõ átvitele során. A víz ezért nem fogy a folyamatban. Az összes külsõ jelbõl úgy tûnik, hogy a motor az implózió elvén (negatív robbanás) mûködik ezzel a cellával. A jelenség széles körben kutatott, illetve találmányokban rögzített Viktor Schauberger, Walter Russell, John Worrall Kelly és mások által.
A következõ tulajdonságokat figyelték meg az Implózió (negatív robbanás) jelensége esetén:
1. Az energia szívóerõként manifesztálódik és nem egy robbanás erejeként. 2. Implózió jelenlétében, a környezeti hõmérséklet jobban csökken, mint expanzió esetén, amihez egy Anomália Pont van rendelve. Víz esetében ez az anomália pont 4°C. 3. Az ellenállás és a súrlódás hiánya. 4. A katalizátor közeg megfelelõ sebességénél (víz, vagy levegõ), a gravitáció megszûnik, és a motor, vagy az implózív energiát létrehozó berendezés levitálni fog. 5. Az erõmû elegendõ energiát tud produkálni ahhoz, hogy fenntartsa magát, és folyamatosan tudjon mûködni. 6. Nincs kipufogott melléktermék. 7. Diamágneses anyagok szükségesek az implózióhoz. A diamágneses anyagok ellentétes tulajdonságokkal rendelkeznek a mágneses anyagokéhoz képest. 8. Például egy mágneses anyag párhuzamosan fog igazodni egy mágneses mezõ erõvonalához, míg egy diamágneses fém (pl. vörösréz) derékszögben fog igazodni.
A Joe Energia Cella közönséges anyagokból épül fel, melyeket könnyen be lehet szerezni. Ezek a következõk: rozsdamentes acél, gumi, víz (lásd anyagok). Gyakorlatilag bárki, aki figyelmes és ügyel az építés és az illesztés részleteire, meg tudja építeni ezt a cellát.
Joe Cella kísérletek 1993-1997 között amatõr videóra lettek rögzítve Ausztráliában. Ezek a videó felvételek több mint 2 órás Joe-tól származó kommentárt tartalmaznak az 1997-es Melbourne �ben megrendezett �Joe Mûhely Szimpózium� idejébõl. A teljes videofelvétel hossza 5óra 15perc, amely két kazettán található. Az elsõ szalag egy 1993-as lábjegyzettel indul, melyben Joe demonstrálja az õ korai cella design-ját, és megpróbálja elmagyarázni a jelenséget az akkori tudása szerint. A szalag ezután 1994-95 idõszakkal folytatódik, melyben Joe demonstrálja a cella prototípusok mûhelyében történõ kialakítását, és közutakon futó olyan jármûveket mutat be, melyek az õ energia celláival lettek ellátva.
Ezután következik az 1997-es Melbourne-ben megrendezett szimpózium, ahol a meglátogatja azokat a helyi mûhelyeket, ahol a kísérletezõk nem tudják elérni a helyes energia cella mûködést, és elmagyarázza nekik, hogy hogyan hozzák helyre az építési hibákat és kerüljék el a tévedéseket. A 2.szalag folytatja a kísérletezõkkel folytatott mûhely megbeszélést, és azután elvezet más személyek megjegyzéseihez, beleértve Les Banki �t, aki szintén elkészítette a saját különleges energia celláját , amely leginkább a hidrogén üzemanyagcellákon alapszik. A második szalag utolsó részében egy hírösszefoglaló található olyan free-energy berendezésekrõl, melyeket IAN Hacon mutat be egy 1997. Április 07.-én lebonyolított konferencián.
A �Joe jelenség� (The Joe Phenomenon) címû könyv (melyet Barry Hilton, mint jól ismert free energy kutató írt) a videokazettákkal együtt kapható. Ez részletesen kifejti a Joe cella építésével kapcsolatos megjegyzéseket és megfigyeléseket. A könyvben Barry elmagyarázza, hogy miután látta az 1993-95 Joe video-kat, összeszedte a papírjait az energia celláról, és elõadást tartott errõl a témáról az 1996-os Ausztrál free energy konferencián. A konferencia elõtt Barry megkísérelt kapcsolatba lépni Joe -val, de nem sikerült megtalálnia õt. Azonban miután a konferencia végetért Joe vette fel Barry -vel a kapcsolatot. Joe elmondta telefonon Barry �nek, hogy nem rég látta egy másolatát Barry dolgozatának, amiben szeretne kijavítani néhány hibát a cella mûködésével kapcsolatban.
Barry nagyon megörült ennek az ajánlatnak. Az elõkészületek után Joe meglátogatta Barry-t Melburne �ben és levezényelte a fent említett találkozót. Ezen látogatás alatt lehetõség nyílt arra, hogy tisztázódjanak a félreértések, illetve lehetõvé tették Barry számára a Joe cella konstrukciós és illesztési paramétereinek pontos leírását. Ennek eredményeként született meg Barry könyve, amely segít megvilágítani több olyan fontos tényezõt a Joe cella építésével kapcsolatban, melyet néha elég nehéz pontosan beazonosítani a video-ról, hacsak valaki nem szentel rendkívüli figyelmet annak, hogy mit is mondanak a szalagok.
1999-ben a Joe cella építõ Alex Schiffer rukkolt elõ egy brilliáns, kutatómunkával jól alátámasztott írással, melynek �Experimenter's Guide to The Joe Cell� (Kísérletezõk Kézikönyve a Joe Cella építéséhez) volt a címe. Alex könyve felemelte, és sokkal messzebb vitte a Joe Cella történetét ott, ahol Barry már abbhagyta azt. Alex alapos kutatómunkával feltárta az orgon energia jellemzõit: -a töltött vizet; -a kondenzátor effektust; -a különbözõ cella variációkat, anyagokat, illesztéseket, specifikációkat; -a mag átmérõjét a magasság arányában, -az elektrolíziseket; -a forgó mezõket, polaritásokat; -az �Y� faktort; -a motorhoz való illesztést, és számos más olyan jelenséget, amely kapcsolatban van a cellával, beleértve az építõ érzelmi hozzáállását is. A Kísérletezõk Kézikönyve mutatja be a Joe cella mûködésének legtisztább magyarázatát, amit mind a mai napig láttam.
Joe, mint feltaláló, nem próbálta meg financiálisan kiaknázni megdöbbentõ felfedezését, inkább úgy döntött, hogy ingyen továbbadja ezt az információt: hogy hogyan lehet megépíteni ezt a hihetetlen Energia Cellát a nagyközönség hasznára. Válaszul erre a hatalmas nagylelkûségre, Joe folyamatos zaklatás és fenyegetés célpontjává vált azért, hogy nyomást gyakoroljanak rá demonstrációinak leállítása érdekében. A megfélemlítés végül sikerült, ezért Joe már nem demonstrál és nem is beszél az Energia cellájáról többé.
Szia!
Ezzel csak egy baj van: a töltés-anyag megmaradás.. Az energia az más tészta. Energiáról tudjuk, hogy néha nem megmaradó mennyiség, de a töltés az megmaradó mind addig amíg elektronok hordozzák..
Így ha az egyik akkuból Q töltés kijön, és ezt a Q töltést nem vezetjük maradéktalanul egy másik akkuba, akkor ezen másik akku eleve fel sem töltõdhet.. No persze akkor sem töltõdne fel, mert a töltésmennyiség egy része "szétfolyik" az elektrolitban, és csak a nagyon jó hatásfokú akkuk adják vissza a beléjük töltött Q töltés 60 esetleg 80 %-át.. Az általad idézett berendezés pedig helybõl elvezeti a a Q töltés többségét. Az más kérdés, hogy az akkoriban még ismeretlen mágneses-maszlaggal próbálta helyettesíteni az elpocsékolt elektronokat..
A nagy tanulság nem ez! Amikor feltöltünk egy akkut, akkor kapocsfeszültsége pl. 14-15 V kisütjük 10-11 V. Így ha kb 4 V-ra ültetjük a kisütendõt, akkor töltése áttölthetõ a másik akkuba..
Igaz, hogy így csak 80% marad az eredetileg betöltött Q töltésnek, de a folyamat ismételhetõ visszafelé..és még így is marad 64%, majd a következõ fordítással 51%, majd 40%, 32%, 25%, 20%..
Akkor mennyi munkát tudtunk végezni??
Adjuk össze, befektettünk 100%-ot.. kivettünk: 80+64+51+40+32+25+20= 312%-ot
Vagyis a befektetett háromszorosát...
Ha jobb hatásfokú, nem akkut, hanem szuperkapacitást használunk akkor lényegesen többet..
Azt hiszem tõlem a legnagyobb marhaság lenne, ha Veled vitatkozni akarnék. Úgy érzem, hogy magasan a többség felett állsz ebben a témában. A Te hivatkozásaid túl tárgyszerûek, és megtámadhatatlanok. A tudomány mai állását vallod, bizonyos fantázia nélkül. /ne haragudj!/ De mégis veszem magamnak a bátorságot, és megkérdem: mi a topic címe? Szabad energia. Nos szerintem ugy mint szabad energia nem létezik, hiszen mindig valahonnan el KELL vonnunk. Talán csak a hatékonyságban lehet javítani. Különben sikerülne feltalálni az örökmozgót. De mivel én azt vallom, hogy a világegyetem egységes egész, ez nem lesz soha.
Nos mindez arra vonatkozik, h egy akkuból áttöltünk Q-t egy másik akkuba. Az általam idézett szabadalomban van 1 nagyfesz-tekercs és egy nagyfrekis generátor is + számítások is. Ezek is hibásak? ( mármint a számítások)