Ja és UI: nem szokásom felvenni az ehhez hasonló topicokat fav-ba, úgyhogy privátba üzenjétek meg, hogy összefüggésbe hoztátok jóanyámat a legõsibb mesterséggel. THX
Tehát ez a topic fog arról szólni, hogy "én itt és itt olvastam róla" ... "én meg ott és amott". Erre a vélemények megoszlanak holott mindenki elõtt ott a net és utána tud nézni még annak is hogy hányas lába volt KK-nak meg, hogy megvolt-e mint a 42 ujja. Függetlenül attól, hogy nem zárkózom el a mûvelõdés semmilyen formájától sem, azért kétkedve fogadom a topic népszerûségét. Függetlenül mindettõl viszont sok sikert és kitartást is kívánok hozzá. Remélem a konkurencia nem fogja tele önteni az eSGét az összes uralkodónk és híres eleinkrõl elnevezett topic-okkal. Üdv.
Ugrás: navigáció, keresés Könyves Kálmán Magyarország királya Könyves Kálmán ábrázolása Thuróczy János krónikájában Uralkodása 1095 - 1116 Születése kb. 1074 Halála 1116. február 3 Székesfehérvár Temetése Székesfehérvár Elõzõ uralkodó I. László Következõ uralkodó II. István Felesége Buzilla (1097 - kb. 1110), Eufémia (1112 - kb. 1113) Utódai Zsófia (Buzillától), István († 1131) (Buzillától), László († 1110 körül) (Buzillától) Dinasztia Árpád-ház Apja I. Géza
Könyves Kálmán (kb. 1074 – 1116. február 3.) magyar király 1095 - 1116. I. Géza fia, anyja görög hercegnõ volt. Kálmánt nagybátyja, I. László papnak szánta, de a felavatás elõl néhány fõúr segítségével Lengyelországba szökött. Tartalomjegyzék [elrejt]
* 1 Trónralépése * 2 A keresztesek * 3 Külpolitikája és hódításai * 4 Harca Álmossal * 5 Jelentõssége * 6 Forrás Trónralépése
Amikor a király helyre akarta állítani a pápával IV. Henrik német-római császárral való kiegyezése miatt hûvösre fordult viszonyát, hazahívta a fiút és utódjául jelölte az addigi trónörökössel, Álmos herceggel szemben, aki Kálmán öccse volt.
Mivel az Árpád-ház késõbbi királyai Álmos ágából kerültek ki, a krónikák meglehetõsen elõnytelen képet festenek Kálmánról. Azonban valószínûtlen, hogy akár püspök, akár király lehetett volna, ha valóban selypít, sánta, kancsal és púpos; ezt mind az egyház szabályai, mind a korabeli fõurak elvárásai megakadályozták volna. Annyi valószínû, hogy nem volt olyan atletikus termetû, mint harcedzett öccse, de esze és szokatlanul nagy mûveltsége, amiért Könyvesnek is nevezték, csakhamar bebizonyította trónra termettségét.
Szent László halála (1095. július 29.) után õ lett az ország királya; eleinte, úgy látszott, hogy megosztja hatalmát öccsével, Álmossal, akit László Horvátország királyává tett. Segítségére sietett, amikor a horvátok fellázadtak ellene, a normannokat pedig, akik a lázadást segítették és a dalmát partokat támadták, visszaverte. Azonban hamarosan vissza kellett hívatnia a csapatait, hogy az elsõ keresztes hadjárat átvonuló seregei ellen biztosítsa az országot.
A keresztesek
1096 márciusában elõször Gauthier Valter francia lovagjainak engedte meg az átkelést, de Zimonynál már kénytelen volt ezek egy részének rablásait fegyverrel megakadályozni. Mindamellett élelmiszerek küldésével segítette elõ az Amiensi Remete Péter vezetése alatt álló második csapat átvonulását is; a csapatokat szétverte, mikor azok Zimony környékén összecsaptak a kísérõ seregekkel és 4000 magyar harcost megöltek. Mégis beengedte az országba Volkmar és Gottschalk csapatait; egyiket, rablások miatt, Nyitra mellett a nép, a másikat Magyaróvárnál maga a király gyõzte le.
Emiko gróf már nem kapott engedélyt a belépésre, ezért ostrom alá vette Mosonyt. A király azonban itt is gyõzelmet aratott. A határra érkezett derékhad vezére, Bouillon Gottfried emiatt kérdõre vonta ugyan Kálmánt, a soproni találkozáson azonban megegyeztek, az átkelés alatti fegyelmezett viselkedés biztosítására kezeseket adott, s Pannonhalmán maga is meglátogatta a királyt, aki nagyobb magyar sereggel kísérte s mindennel ellátta az átvonuló kereszteseket. 1096. november közepén barátságosan búcsúzott el tõlük.
Külpolitikája és hódításai
1097 tavaszán megsemmisítette az utolsó horvát királynak, Péternek seregét, átvéve az irányítást Horvátország addig még független részei felett is. A latin városokat ugyan Velence befolyása alatt hagyta, a dalmát–horvát hercegi címet azonban nem adta meg a dózsénak, aki hatalmának ellensúlyozására az új tengeri hatalommal, a szicíliai normannokkal lépett szövetségre: feleségül vette Roger király leányát, Buzillát. Öccse, aki ezzel elvesztette a magyar koronára való reményét, föllázadt ellene, de Várkonynál 1098-ban a már szembenálló feleket ekkor még sikerült kibékíteni.
A kijevi nagyfejedelem hívására Igorevics Dávid ladoméri herceg ellen indult hadba és megszállta Pøzemyslt. 1099-ben azonban súlyos vereséget szenvedett, és kénytelen volt visszavonulni. Még ebben az évben (1099. május 29-én) beleegyezett abba is, hogy II. Bretiszláv cseh herceg örököse testvére, Borzsivoj legyen, bár ezt annak idején I. László ellenezte, sõt békét és szövetséget is kötött Csehországgal.
Bizánccal szintén szövetségre lépett 1104-ben, amikor László leányát, Piroskát, férjhez adta Jánoshoz, I. Alexiosz császár legidõsebb fiához. Ebben a szövetségben bízva 1105-ben megtámadta Dalmáciát, mire Zára (Zadar), Trau (Trogir), Spalato (Split) és a legtöbb sziget önként meghódolt Kálmánnak. Õ ezért biztosította a városok önkormányzatát. Ordelafo Faliero dózse ebbe kénytelen volt belenyugodni és lemondani a dalmát és horvát hercegi címrõl. 1108-ban már együtt harcolt Kálmán seregeivel és a bizánciakkal Apuliában, Boemund tarenti és antióchiai herceg ellen.
Harca Álmossal
Álmos 1104. augusztus 21-én vette feleségül Szvjatopolk kijevi nagyherceg leányát. 1106-ban Német-, majd Lengyelországban keresett segítséget Kálmán ellen. Sógora, III. Boleszló egy ideig segítette is, de azután kibékült a magyar királlyal. Álmos Abaújvárnál kegyelmet kért és kapott; ekkor néhány hónapra zarándokként ment Jeruzsálembe. Visszatérve, Dömösön templomot és monostort építtetett, melynek fölszentelésén (1108-ban) királyi bátyja is megjelent.
Álmos végül Passauba ment és V. Henrik német-római császártól kért segítséget, aki szeptemberben Szvatopluk cseh herceggel megtámadta Magyarországot. Miután a császár Pozsonyt több hónapos ostrommal sem tudta bevenni, kibékült Kálmánnal, a csehek és a magyarok között azonban folytatódtak a harcok.
Kálmán felesége és László fia 1110. körül meghalt, és a király újra nõsült. Új felesége Eufémia, Vladimir Monomachos orosz nagyfejedelem leánya lett, akit azonban házasságtörés gyanújával 1114. táján elûzött és tõle született fiát, Boriszt nem ismerte el.
A király 1113-ban megvakíttatta Álmost és fiát, Bélát, hogy lehetetlenné tegye trónigényüket és megóvja fiát, Istvánt a trónviszályoktól. Végül 1116. február 3-án hunyt el.
Jelentõssége
Megreformálta és enyhítette elõdje, László törvényeit, ritkábban alkalmazva a halálbüntetést és eltörölve a kínzást. Elfogadta a papi nõtlenségrõl szóló állásfoglalást és lemondott az invesztitúra jogról (ezekre László nem volt hajlandó), de õ sem engedte, hogy a püspökök hûbéresküt tegyenek a pápának. Kötelezõvé tette a házasság egyházi szentesítését és fölállíttatta a nyitrai püspökséget. Azért, hogy tanulatlan személyeket ne nevezhessenek ki egyházi pozíciókba, az Esztergomban tartott zsinat azt is elrendelte, hogy a kanonokok egymás között latinul beszéljenek.
Megakadályozandó a királyi vagyon csökkenését elrendelte, hogy a fiúág kihalásával a nemesi birtokok a királyra szálljanak. Intézkedéseket hozott a rabszolgakereskedelemrõl, a zsidókról és a honvédelemrõl. A törvénykönyvébe foglalt, felvilágosultságát igazolni látszó kijelentés, miszerint boszorkányok pedig nincsenek, valójában csak a kererszténység megerõsítését szolgálta: könyves királyunk csak a strigák, a pogány hitvilág szerinti csodatévõnõk létezését tagadta, ugyanebben a törvénykönyben törvényt hozott a maleficák, a bûbájosok ellen. Hosszú távra meghatározta az erdélyi vajda és a horvát bán címek használatát.