Nem Jouan Manolo Oliveirá del Castillio Huanaz Ernandez Hozé Leonszió don Diego Alvárádó Szilviéró Fefulszító álá Roderszia von Szerdzsónió Moharasz Bútósz Fercsílióne don Hose Emanuel Ricardo Della Coronia Ias Vedo Migel Huánitosz Oliveira Szanchez Szerráno Zsusztó Alvaradó Mendez Delavéga volt az eredeti neve?
mindenki úgy isteníti ezt az embert, meg hordják az õ fejével díszített pólót, közben meg azt sem tudják ki volt. olyan jókat szoktam kacagni az ilyen kis 14 éves fütyiken. annyit tudnak, hogy vmi lázadó lehetett. az, hogy elõtte börtönben dolgozott, és kínozta a rabokat már nem tudják. mind1, õ keményen, mert csegevarás pólójuk van.
Az argentin születésû marxista forradalmár és kubai gerillavezér kultusza ma is eleven. Legutóbb A motoros naplója címmel a magyarországi mozikban is vetített film mutatja be eszmei ébredését. De ki volt õ, s milyen élettörténet tette alkalmassá, hogy az antikapitalista politikai ikonból a fogyasztói kapitalizmus legismertebb áruvédjegyévé váljon?
A felsõ-középosztályból a latin-amerikai nyomorba
Che Guevara az argentínai Rosarioban egy spanyol-ír származású családban 1928. május 14-én Ernesto Rafael Guevara de la Serna néven látta meg a napvilágot. Bár születési bizonyítványán hivatalos dátumként június 14-e szerepel, a valódi idõpont május 14-e. A dátumváltoztatás hátterében az a törekvés állt, hogy elfedjék, anyja három hónapos terhesként kötött házasságot. A baloldali hagyományokkal rendelkezõ felsõ-középosztálybeli családban a szülõknek, Ernesto Guevara Lynch-nek és Celia de la Sernának Ernesto után még négy gyermeke született. Che gyermekkorát egy különösen nehéz típusú asztma nehezítette meg, végül mégis kiváló atlétaként tûnt ki kortársai közül.
1948-ban beiratkozott a Buenos Aires-i Egyetemre orvostanhallgatónak, ahol 1953-ban orvosként diplomázott. Szabadideje nagy részét utazásokkal töltötte Latin-Amerikában. 1951-ben idõsebb barátjával, Alberto Granadoval, a radikális politikai nézetekkel rendelkezõ biokémikussal nagy utazást terveztek. La Poderosa nevû 500 köbcentis motorjukon indultak el a kontinens átszelésére Alta Graciaból. Guevara az utazást az "Egy motoros naplójá"-ban örökítette meg, melyet 1996-ban fordítottak le angolra, és most 2004-ben elkészült belõle a filmes verzió is.
Az utazás során látott tömeges szegénység megerõsítette benne a hitet, hogy a latin-amerikai nyomor és kiszolgáltatottság felszámolása az egész kontinens jövõjének legmeghatározóbb momentuma lehet. Hamarosan Guatemalába utazott, ahol Jacobo Arbenz Guzmán szocialista kormányzata átfogó szociális reformok megvalósításán dolgozott. Az 1954-ben a CIA által pénzelt államcsínyben megbuktatott kormányzat sorsát látva Guevara csatlakozott az önkéntes ellenállókhoz, majd az argentin konzulátusra menekült. Innen azonban nem tudott visszatérni Argentinába, így életének következõ helyszíne Mexikó lett.
wikipédia: Ernesto Rafael Guevara de la Serna (Rosario, Argentína, 1928. június 14. - La Higuera, Bolívia, 1967. október 9.), ismertebb nevén Che Guevara, vagy egyszerûen Che orvos, politikus, marxista forradalmár, gerillavezér, kubai miniszter. Bár Argentínában látta meg a napvilágot, Fidel Castro 1959-ben „született” kubai állampolgárnak nyilvánította. Tartalomjegyzék [elrejt]
* 1 Fiatalkora o 1.1 A motoros naplója o 1.2 Guatemala * 2 A forradalmár o 2.1 A Granma és Kuba o 2.2 A csúcson * 3 Végjáték * 4 Élet a halál után * 5 Becenevek, álnevek * 6 Jegyzetek * 7 Külsõ hivatkozások
[szerkesztés] Fiatalkora A kis Teté szamárháton A kis Teté szamárháton
Apja, Ernesto Guevara Lynch és anyja, Celia de la Serna öt gyermeke közül a legidõsebb volt. Három éves korától kezdve egész életében asztmában szenvedett, emiatt a család Alta Gracia-ba költözött, az ottani szárazabb klíma kedvéért. Szülei nagy súlyt fektettek taníttatására, kezdetben anyja tanította, középiskolai tanulmányait az ország második legnagyobb városában, a közeli Córdoba-ban, a Colegio Nacional Deán Funes-ben folytatta, ahol fõképp az irodalom és – betegsége dacára – a sport területén jeleskedett.
Orvosnak készült, 1947-tõl a Buenos Aires-i egyetemen orvosi tanulmányokat folytatott. Annak ellenére, hogy szülei – elsõsorban anyja – anti-perónista aktivisták voltak, õ maga ekkoriban nem mutatott érdeklõdést a politika iránt, az egyetemi politikai életben sem vett részt.
[szerkesztés] A motoros naplója
1951-ben barátja, Alberto Granado, biokémikus és politikai radikális ösztönzésére egy évet halasztott az egyetemen, hogy megvalósítsák régen eltervezett utazásukat Dél-Amerikán keresztül egy öreg Norton 500-as motorkerékpáron („La Poderosa”). Guevara ennek történetét Diarios de motocicleta: Notas de viaje por América Latina címû naplójában meséli el. Az itt szerzett élmények nagy hatással voltak rá, ekkor körvonalazódott benne az a gondolat, hogy az egész Dél-Amerikára jellemzõ tömeges szegénységet és kiáltó társadalmi egyenlõtlenségeket csakis fegyveres forradalommal lehet orvosolni. Az is világossá vált számára, hogy Latin-Amerika nem különálló nemzetek összessége, hanem gazdasági és kulturális egységet képez, felszabadítása tehát az egész földrészre kiterjedõ stratégiát követel. Visszatért Argentínába, sietve befejezte tanulmányait[1] (dermatológus lett), hogy folytathassa utazásait.
[szerkesztés] Guatemala
1953-ban Bolívia, Peru, Ecuador, Panama, Costa Rica, Nicaragua, Honduras és El Salvador érintésével az ekkor baloldali vezetés alatt álló Guatemalába érkezett, itt ismerkedett meg Hilda Gadea Ontalia-val, egy perui indián származású marxista közgazdásszal, akit késõbb, 1955. augusztus 18-án feleségül vett, és akitõl 1956. február 15-én megszületett elsõ gyermeke, Hildita Beatriz Guevara. Hilda Gadea vezette be õt a helyi baloldali politikai körökbe, itt ismerkedett meg Fidel Castróval kapcsolatban álló számûzött kubaiakkal. Guatemalai tartózkodása idején ragadt rá híres beceneve, a „Che”, az argentin köznyelv e kedvelt töltelékszava, ami kb. annyit tesz, mint „Hé!” vagy „Ember!”. 1954-ben egy jobboldali államcsíny következtében a politikai klíma hirtelen megváltozott, sürgõsen el kellett hagynia az országot.
[szerkesztés] A forradalmár
Mexikóvárosban telepedett le, egy kórházban dolgozott. 1955-ben itt ismerkedett meg Raúl és Fidel Castróval, és csatlakozott a Fulgencio Batista kubai diktátor megdöntésére szervezkedõ csoporthoz. A csoport tagjaival együtt Jalisco államban, egy ranchon katonai tanfolyamon és kiképzésen vett részt, ahol a gerillaháború elméletét és gyakorlatát sajátította el Alberto Bayo ezredestõl, a spanyol polgárháborúban részt vett katonatiszttõl. Che kiváló tanítványnak bizonyult, de az éles lõszerrel és robbanóanyaggal folytatott hadijátékok felkeltették a mexikói rendõrség figyelmét, a csoportot letartóztatták, csak 1956 júniusában kerültek újra szabadlábra.
[szerkesztés] A Granma és Kuba Che az ENSZ-ben Che az ENSZ-ben
81 társával együtt a Granma (nagymama) nevû jachton Kuba partjainál Los Cayelos környékén, a sziget keleti részén szálltak partra 1956. december 2-án, hogy forradalmi gerillaharcot indítsanak a Sierra Maestra-ban. Kezdetben jelentõs veszteségeket szenvedtek, az eredeti létszám 22-re apadt. Che az akciókban eleinte orvosként vett részt, késõbb fokozatosan egyre nagyobb szerepet vállalt a katonai vezetésben, és a kubai forradalom késõbb legendássá vált alakjai közé emelkedett. Harcostársai magabiztos, vakmerõ, önmagával és másokkal szemben is könyörtelen[2] parancsnoknak tartották. Õ vezette 1958. december 31-én a gerillaháború egyik legsikeresebb, talán döntõ hadmûveletét, Santa Clara bevételét. 1959. január 1-jén Batista elmenekült, gyõzött a forradalom, Che elsõként vonulhatott be diadalmasan Havannába. De mindig nagyon ügyelt arra, hogy Castro mögött maradjon.
[szerkesztés] A csúcson
A gyõzelem utáni elsõ hónapokban a havannai La Cabaña börtön-erõd parancsnokaként sok ember elítélését és kivégzését irányította, ezek között voltak a Batista-hadsereg egyes parancsnokai, a BRAC (Buró de Represión de Actividades Comunistas, „Kommunista Tevékenységet Visszaszorító Hivatal”) emberei, a titkosrendõrség tagjai, háborús bûnösök.
1959 májusában elvált feleségétõl, hogy törvényesíthesse kapcsolatát Aleida March Torres-szel, akivel még a harcok idején Las Villas tartományban ismerkedett meg.
Júliusban Fidel Castro kinevezte a Nemzeti Földreform Intézet, késõbb a Kubai Nemzeti Bank elnökévé, majd 1961-ben ipari miniszterré. Feladata a kubai gazdaság szocialista átalakítása volt. Az új kubai állam egyik legfontosabb vezetõje, utazó nagykövete lett, sorra látogatta a harmadik világ legjelentõsebb vezetõit, találkozott Hruscsovval, Mao Ce-tunggal, felszólalt az ENSZ-ben, és más nemzetközi szervezetekben. Fontos szerepe volt a keleti blokk országaival való gazdasági kapcsolatok fejlesztésében, hogy Kuba hozzájuthasson a számára létfontosságú nyersanyagokhoz.
[szerkesztés] Végjáték
1965-ben hirtelen eltûnt a közéletbõl, Fidel Castro egy általa írt üzenetet[3] olvasott fel nyilvánosan, melyben lemondott minden tisztségérõl[4], sõt, kubai állampolgárságáról is. Titokban Prágába utazott, onnan több afrikai országba: Guineába, Angolába, végül Kongóba. Itt kubai önkéntesekkel együtt Laurent-Désiré Kabila lázadó Simba csapatait segítve próbálkozott a forradalom „exportjával”, de tevékenységét teljes kudarc kísérte. Fidelhez írt levelében így fakadt ki: „...nem lehet felszabadítani egy országot, ha az nem hajlandó ezért küzdeni.” Ramón parancsnok szamárháton, Bolívia Ramón parancsnok szamárháton, Bolívia
1966-ban, fél évi titokban tartott Dar es Salaam-i, prágai és NDK-beli tartózkodás után rövid idõre visszatért Kubába, majd útnak indult Bolíviába, mivel megítélése szerint ez az ország rendelkezett az adott pillanatban a legmegfelelõbb feltételekkel a szocialista forradalomra, melyet reményei szerint a gerillaharc révén késõbb az egész dél-amerikai kontinensre ki lehetett volna terjeszteni. Kubai önkéntesekbõl és helybeli aktivistákból létrehozta a Bolíviai Nemzeti Felszabadítási Hadsereget, de a kongói kudarcból tanulva a parancsnoki posztot magának tartotta fenn. Katonai akciókat kezdeményezett a kelet-bolíviai Andok hegyeinek gerillaharcra alkalmas terepén, de kezdeti apróbb sikerek után egyre nyilvánvalóbb lett, hogy szinte semmilyen támogatást, együttmûködést sem sikerül kicsikarnia sem a lakosságtól, sem a helyi politikai mozgalmaktól.
1967. október 8-án Quebrada del Yuro-nál több társával együtt bolíviai rangerek fogságába esett, és másnap La Higuera faluban René Barrientos bolíviai elnök személyes utasítására kivégezték. [5]
[szerkesztés] Élet a halál után Che a pesti utcán Che a pesti utcán
Legendává válása szinte halálának pillanatában megkezdõdött. Világszerte tüntetéseket tartottak tiltakozásul meggyilkolása ellen. Versek születtek életérõl és haláláról olyan költõk tollából, mint Pablo Neruda vagy Csoóri Sándor. Jean-Paul Sartre „korunk legteljesebb emberi lényének” nevezte õt. Alberto Korda kubai fényképész híres képének „grafikásított” változata a teáscsészéktõl a pólókig szinte minden felületen megtalálható, korunknak talán világszerte legismertebb ikonjai közé tartozik.
Állítólag ma halálának helyén egy kápolna áll, ahol a mélyen vallásos helybeliek egy bizonyos San Ernesto de La Higuera nevû szentet tisztelnek.
[szerkesztés] Becenevek, álnevek
* Gyermekkor, családi kör: Teté * Középiskolai, egyetemi évek: Fuser (Furibundo, dühöngõ + Serna, anyai neve) * Forradalmárként, politikusként: Che * Kongó: Tatu ('három', 'hármas' szuahéli nyelven, megtévesztésül) * Bolívia: Ramón, Mongo, késõbb Fernando, Fernando el sacamuelas (sarlatán Fernando)
hát engem személy szerint rohadtul irritál, hogy egyre több kis gyökeren ott feszít ennek a túlhájpolt baromnak a pofája, pedig csak egy túlbuzgó komcsi volt...úgy volt vele, hogy õ most jól "felszabadítja" az országokat, csakhát valamelyik sokadik országban nem kértek belõle, és jól legyilkolták...sok idióta meg hõsként ünnepli, aki mártírhalált halt...érdekes, az afgán gerillaharcosokról nemlátok sok pólót, pedig legalább ekkora "érdemeik" nekik is vannak :D
Jó ember volt, bírom a fejét Csak a kapzsi imperialisták árucikket csináltak belõle. Ettõl függetlenül respect him
Én is így voltam vele, aztán tüzetesebben utánaolvastam...ez az ember konkrétan ki akarta robbantani a 3. VH-t...szóval nagy kummadt lófasz a seggébe...
Igen, mert fenyegette õket egy ellenséges világrend (nem mintha egyik jobb lett volna/lenne a másiknál). Ettõl függetlenül Latin-Amerika egyik legnagyobb alakja szerintem. Meg asszem Nyugat-Afrikában is dolgozott valamit a forradalmon.
Na petõfirõl csak ne nyissunk topikot...arról a mitugrász kis gecirõl, aki tönkrebaszta az ország fejlõdését...najó...szerepet játszott csak a dologban...
Én annyit tudok róla, hogy valami komcsi volt, aki sok ember halála árán kivívta, hogy kuba az USA-tól független legyen, és jólét helyett nyomor legyen.
Ez így kicsit durván hangzik, de ahogy én tudom, ez így volt.
SZERK: spoilerbe tettem, mert tényleg durva, és nem szeretném, ha esetleg idézve lenne egy kis szürke table-be.
hm... én elõször olaszban olvastam Che életrajzát, akkor vált a példaképemmé, kb 17-18 éves koromig annak tekintettem. az a könyv címe, h víta e morte di Ernesto Cheguevara, sajnos magyarul nincs, de ha vki tud olaszul, akkor nagyon ajánlom. csekély 1000 oldalas olvasmány.
azoknak akik szapulják (walaki, joebácsi, ronny...): sztem meg pontosan ti vagytok akik semmit sem tudtok róla. olvastok 3 sort neten, aztán rohatt okosnak érzitek magatokat. ami igaz az igaz, néha hidegvérrel gyilkolt, és bizony pár fegyvertelen embert kivégzett saját kezével, talán nem is ez a követendõ a személyiségében. amit valszeg nem tudtok: Che akkor vált forradalmárrá, amikor rájött, h délamerikában hogyan használja ki az akkor kibontakozó kapitalizmus a szegény réteget (afrikában ugyan ez volt a helyzet). tízezreket dolgoztatak éhbérért, és sokan éhen is haltak, föleg az öslakosság (indiánok, négerek, félvérek...) mert vagy kiszolgálták a rendszert, vagy maradtak munka nélkül, de mind szenvedett a szegénységtõl éhezéstõl. ez rohattul nem érdekelt senkit, mert az amerikai tökések eközben süttették a seggüket. Che ez ellen lépett fel Castro oldalán, és az eszme amiért harcolt az emberiség javát szolgálta volna. más kérdés h erõszakkal nem lehetett elérni a kívánt hatást. érdekesség: Che kétszer esett fogságba. elõször az amerikai vezetõség csak a karját vágta le elrettentésül, és úgy dobták ki a dzsungelbe. kishíján elvérzett mire rátaláltak, de a hadsereg megdöbbenésére nem futamodott meg, folytatta a harcot az elnyomó rendszer ellen és még ezek után is ért el kissebb sikereket. mindig a frontvonalban harcolt, ha valami veszélyes akciót kellett végrehajtani soha nem küldött maga helyett más parancsnokot, mindig õ állt az emberei élére. RiM által beszúrt életrajz kicsit pontatlan. sok lényeges dolog kimarad belõle, valamint nem végezték ki senki parancsára, egy részeg amcsi katona végzett vele a fogságba esése után, miközben az amerikai vezetõség tárgyalt a sorsáról.
sztem nem azok a bosszantóak, akik Che-s pólóban járnak, hanem azok, akik egész nap zabálják a chipset meg a kólát, növesztik a seggüket a szg elõtt és arra várnak h mikor cseszhetik szét a hülyeségükkel az ilyen és hasonló topicokat.
Félreértés ne esség elismerem che-t, sõt még tisztelni is tudom, de kérlekalássan mi koze van a mai magyar che guevarát viselõ srácknak hozzá? SEMMI azt sem tudják ki volt.. Petõfi legalább a sajátunk....
ne röhötessük már egymást. Mi volt az a világmegváltó eszme? Szerintem kurvára bosszantó, hogy egy véreskezû kommunista arcképét hordozzák a kölykök, akihez ráadásúl semmi közünk. Még jó, hogy nincs Pol Potos poló.
Én tudom ezt, nem volt bálványuk Sztálinéknak meg a többi komcsinak, nem volt senki, aki arról írt volna, hogy kommunizmus dejó, ezért fogták Marxot, Engelst és az õ igazi kommunizmusukkal betakaróztak.
Azt kéne belátni, hogy a Marxi kommunizmus sziplán tudományos alapú. Marx gondolkodó és szakember volt, nem holmi zsarnok. Az a kommunizmus, amit Sztálin csinált már nem az a kommunizmus. És mint ahogy mondtam, Sztálinnak meg a többinek kellett alap, hogy bizonyítsák, hogy õk faszák. Elõvették Marxot, Engelst, pedig nekik semmi közük nem volt a diktatórikus kommunizmushoz, amit Sztálin csinált. Az oké, hogy Marx szerint a kommunizmus kiépítéséhez pár év diktatúria kell a legelején. De nem több, mint egy-két. Meg a kommunizmus nem a nélkülözésrõl szólt volna, hanem a hatékonyságról. Két eltérõ célú eszme - egy név alatt.
"Azt kéne belátni, hogy a Marxi kommunizmus sziplán tudományos alapú." - épp ezért megvalósíthatatlan.
Tudom, hogy a kommunizmus elméletileg jobb is lehetne mint gyakorlatilag, de én akkor sem szeretném, mert az alapelvei ellent mondanak az én alapelveimmel.
100% pontosan nem ismerem a kommunizmus elveit, de a lényegét tudom. Nekem az az alapelvem, hogy a legfontosabb a világon az egyén, és az lenne a legjobb szerintem, ha mindenkire egyéni törvények vonatkoznának, aszerint, hogy az az egyén milyen. Ez így lehet, hogy nem teljesen érthetõ, de mondok egy példát, ami szeritem kitûnõ példa: Most tilos petárdázni. Ez nem jó így. Azok, akik elég megbízhatóak, felelõsségteljesek, és ezáltal biztonságosan petárdáznának, nem petárdáznak, mert nem akarják, hogy megbüntessék õket. Azonban azok, akik miatt a petárdát betiltották, mert nem figyelnek oda, nem mérik fel a petárdázással járó veszélyt, össze-vissza dobálják mindenhova, na azok a törvény ellenére is petárdázni fognak, mert olyanok.
Tehát ez így nem jó. És itt jönnének az egyéni törvények: aki olyan, az petárdázhatna, aki nem, az meg nem petárdázhatna. Persze ettõl még azok, akik nem petárdázhatnának talán mégis petárdáznának, de mondjuk a legális petárdaárus³tó nem szolgálná ki õket, így ugyanott lennének, mintha be lenne tiltva mint most, azonban akik petárdázhatnának, azoknak jobb lenne, mert nem kéne félniük, hogy megbüntetik õket, és persze könnyebben be is tudnák szerezni, mert a boltos õket kiszolgálná. És ez így lenne jó az összes törvénnyel: aki jól vezet, az mehetne 150-el az autópályán, aki szarul az csak 100-al. Aki nem húzna hasznot az illegális neten letöltött dolgokból, annak nem számítana illegálisnak a letöltés, aki viszont hasznot húzna, annak viszont illegálisnak számítana. És így tovább az összes törvénnyel...
Persze világosan tudom, hogy ez nem megvalósítható, de akkor is így lenne jó. Persze nem csak a törvényekkel vagyok így, sok más dologgal is, ami még jobban ellenkezik a kommunizmussal.
Che egy kisstílû kis pöcs volt, aki annyira szabadságharcosnak képzelte magát, hogy végükl castróéknak kellett lelõniük, hogy ugyan, kussoljon már. Különben is, nekünk van sajátunk! PETÕFI!!!
"Persze világosan tudom, hogy ez nem megvalósítható, de akkor is így lenne jó."
Az egész elképzeléssel egy nagy gond van: Ki fogja eldönteni, hogy ki petárdázhat, és ki nem, hogy ki vezethet 150-el és ki 100-al, és milyen alapon?
Amúgy Che még csak nem is kommunista volt...én azért határoltam el magamat teljesen tõle, mert inkább Maoista elveket vallott és ez még Castroéknak is szar volt...folyton háborút sürgett az amcsik ellen, miközben a többiek inkább a békére törekedtek és hasonlók...szal nagyon elborult egy fazon volt...
Mondjuk Marx életérõl is lehetne mesélni, például, hogy hogyan is használta ki szerencsétlen Engelst:D
Megkérdezhetem, hogy ezeket az információkat honnan vetted? A halála után készült képeken mindkét karja megvan - csak késõbb amputálta azokat egy hadisebész, ha jól tudom.
a te forrásod mennyivel hitelesebb? attól, hogy olasz nyelvû? :D lehet, hogy õ volt a szentlélek, de hogy egy életképtelen rendszert akart rásózni az országokra, azis biztos :) az pedig, hogy ennek õ akkor még nemvolt tudatában nemigazán mentesíti szvsz...
a kommunizmus nem megvalósítható eszme, hisz mindenütt átment/átmegy diktatúrába, elnyomásba, pedig a kommunizmus kulcsszavai közé tartozik az egyenlõség, a testvériség, és a szabadság eszménye is a középpontban áll
Szovjetunió: 20 millió áldozat Kína: 65 millió Vietnam: 1 millió Észak-Korea: 2 millió Kambodzsa: 2 millió Kelet-Európa: 1 millió Latin-Amerika: 150 000 Afrika: 1,7 millió Afganisztán: 1,5 millió
1. '80 as évek zenéi 2. Test Drive Unlimited 3. Football Manager 4. XBOX360 5. !!!SEGÍTSÉG!!! 6. World of Warcraft 7. Anime 8. Che 9. Humoros és aranyos képek, videók 10. Medieval 2: Total War
Köszi!
most ezt nem teljesen értettem, de ha valaki nem ismeri Guevarát, az tényleg elég gáz ember lehet o.0
Ezzel csak egy baj van, hogy ha valakirõl tényleg meg szeretnél egy kicsit többet tudni,akkor nem egy forrást kell megnézned és nem azt kell Bibliának tekintened amit elõször olvastál róla. 5-6 forrásból már lehet tájékozódni. Mindenképpen keresned kellene amerikai és kubai forrásokat, majd pedig megpróbálni függetlennek mondott irományok után nézni. Az elsõ kettõ forrás még biztos ferdített igazságtartalommal rendelkezik. Az általad igaznak vélt tényeket még ennek ellenére is magadnak kell összetenned. Azokban az adatokban már nagy valószínûséggel megbízhatsz amit az összes könyvben megtalálsz. Én nem nagyon jártam utánna, de az eddigi felületes ismereteim alapján annyit mondanék, hogy nem egy példaképtípus az én értékítéletem szerint.
Mt 26.64 "Magad mondtad - felelte Jézus. - De mondom nektek, mostantól látni fogjátok az Emberfiát, amint a Hatalom jobbján ül, és amint majd eljön az ég felhõin."
Nekem ez van: ^26.64 Monda néki Jézus: Te mondád. Sõt mondom néktek: Mostantól fogva meglátjátok [rész 24,30.] az embernek Fiát ülni az Istennek hatalmas jobbján, és eljõni az égnek felhõiben.
Ez tény. Utópikus, igen, de ez nem változtat azon, hogy a kettõ különbözik.