Csak nem Rorschach-teszt lett a kis herceg rózsáiból?
Szerintem A kis herceg szellemisége más mint a szelídítésre vonatkozó nézeteid.
A megszelídítés francia apprivoiser szavának ilyen jelentése is van még: - nyájassá, barátságossá tesz - bizalmassá, barátságossá válik - meg- vagy összebarátkozik valakivel
--- ... Erre a virág még jobban köhécselt, hadd furdalja csak a lelkiismeret a kis herceget.
Annak pedig, hiába volt tele jóakaró szeretettel, elõbb-utóbb mégiscsak megrendült a bizalma a virágban. Minden lényegtelen megjegyzést a szívére vett, és kezdte nagyon-nagyon boldogtalannak érezni magát.
- Nem lett volna szabad meghallgatnom - vallotta meg egy napon. - A virágok szavát sosem szabad meghallgatni. Nézni kell õket, beszívni az illatukat. Az enyém egész bolygómat elárasztotta az illatával, mégse tudtam örülni neki. Annyira bosszantott az a tigriskarom-história, holott inkább meg kellett volna hatódnom rajta...
Aztán:
- Bizony, nagyon értelmetlen voltam én akkor! A tetteibõl kellett volna megítélnem, nem a szavaiból. Beburkolt az illatával, elborított a ragyogásával. Sosem lett volna szabad megszöknöm! Szegényes kis csalafintaságai mögött meg kellett volna éreznem gyöngéd szeretetét. Minden virág csupa ellentmondás. De én még sokkal fiatalabb voltam, semhogy szeretni tudtam volna!
ha egyeseknek az fejlõdés, hogy úgy kellene kialakítani a társadalmi elvárások szerint kapcsolatokat, (pl. mint szórakozásilag), hogy olyan fiatalok közé kelljen menni, akik ragaszkodnak a mai fos modern DJ zenékhez és netalán attól léphetnék elõre, hogy úgy olvadnék bele a környezetbe, hogy az nekem legyen jó, mert csak ezáltal lehetne barátnõm, ezáltal lehetnének kapcsolataim (rásegítve az alkohollal, mert józanul nem nagyon buliznak ilyen helyeken) akkor én ebbõl köszönöm nem kérek...
Nem attól fog fejlõdni a jellemem, ha olyan stílustalan és egy alomból való embereket "követek", akikkel nem szeretnék együtt lógni...
Akkor inkább egyedül döglök meg és nagy kaland nem fejlõdött semmit a társas kapcsolat kialakításához szükséges készségem...tudom, hogy ezernyi másik program van, de a korosztályom nagyrésze ilyen helyeken mozog...vagy a konditeremben:D
a szelídítés arról szól, hogy nem hagysz neki más választást mint megszeretteted magad vele :D
ez olyan, mint az osztrák pedofil, ahogy megszelídítette a fiatal kiscsajt és bezárta a pincébe; a végén a csaj meg már beleszeretett a fickóba
szóval ez is lehet egy megoldás, hogy behódoltatod a párodat - régen ez volt a módi a nõknek nem volt választása, nem is volt annyi válás - szégyen volt elválni, ma már ez nincs, egy nõnek nem muszáj behódolnia sõt
araboknál még esetleg megölik a hûtlen nõt a családtagok, de nálunk ez már nem játszik egy ideje
Szerintem, ha valaki nem tudja elfogadni a másikat úgy, ahogy van, akkor az egésznek nincs értelme. Viszont, ha valaki képtelen a változásra és fejlõdésre, akkor ne számítson semmi jóra.
Az erõs egyéniség jó, viszont azt sem tartom pozitívnak, ha valaki mereven ragaszkodik az "énjéhez". A változás mindenképp szükséges ahhoz, hogy fejlõdjön az ember.
hát igen...sok ember nem szereti, ha meg akarják változtatni éppen ezért...
nem vall túl erõs egyéniségre, aki hagyja magát megváltoztatni...rólam sok mindent el lehetne mondani, de azt nem, hogy én bármikor is hagytam volna magam megváltoztatni a gyerekkoromban kialakult énemhez képest...Senki még az anyámnak se sikerült 100%-osan a maga javára formálnia, amit eltervezett volna...legalább is a személyiségemet és a gondolataimat abszolút nem.
Ez tényleg attól függ, ki az, aki hagyja és úszik az árral esetlegesen
tévedsz. a leigázás az, amirõl te beszélsz. megszelidíteni valamit/valakit csak úgy lehet, hogy az a személy/állat is belemegy a dologba. nem fog elveszni a legbennsõbb egyénisége, bármikor felszínre kerülhet újra. ha nem így lenne, sosem történnének cirkusztragédiák, ha már az oroszlánnal példálózol. #22053 hajrá :) sok sikert :)
Értem, hogy mit akarsz mondani... De nekem a szelídítés rettentõ negatív szó... Egyenlõtlen kapcsolat, mert ha szelídítesz, akkor uralkodsz és megváltoztatsz; ez oroszlánból kedves házimacskát csinál, éppen a másik különleges voltát veszi el. Aztán lehet csodálkozni, hogy nem tetszik az eredmény.
olyan neked ez a kapcsolat, mint amikor a tested védekezõ rendszere egy apró fertõzést úgy túlreagál, hogy még a tested saját sejtjeit is idegennek és károsnak fogja fel és önmagát is pusztítani kezdi
ez egyfajta szenvedés, szenvedélyes vagy; lázas - túlságosan vonzódsz egy olyan valamihez, amit szeretnél, hogy létezne, de csak illúzió
A kis herceg elment, hogy újra megnézze a rózsákat.
- Egyáltalán nem vagytok hasonlók a rózsámhoz - mondta nekik. - Ti még nem vagytok semmi. Nem szelídített meg benneteket senki, és ti sem szelídítettetek meg senkit. Olyanok vagytok, mint a rókám volt. Ugyanolyan közönséges róka volt, mint a többi száz- meg százezer. De én a barátommá tettem, és most már egyetlen az egész világon.
A rózsák csak feszengtek, õ pedig folytatta:
- Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelõ az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy õ egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert õ az, akit öntözgettem. Mert õ az, akire burát tettem. Mert õ az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettõt-hármat, a lepkék miatt). Mert õt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sõt néha hallgatni is. Mert õ az én rózsám.
rájöttem valamire és ha ezt veszed alapul, akkor nem fogsz rácsodálkozni semmire
a világban egy ember nem más mint egy a vízben(tengerben) egy vízcsepp
ha egy vízcseppet látsz, az alakot vesz fel, kiemeled a tengerbõl, akkor elkezd "viselkedni" - ahogy az ember megszületik és kiemelkedik a környezetének anyagaiból az anya által - de nem más, mint a világ
Nem szeretem az ilyen szélsõséges álláspontokat. Részemrõl nem vagyok a második esély híve; nem véletlen mentünk szét elõször. Mindenki más viszont tegye csak azt, ami számára a legjobb megoldásnak tûnik.
én fordítva gondolkozok, mindenki normális és rendes ember
az pedig, hogy a társadalom mit vár el ma egy párkapcsolattól rendellenes
az ember evolúciója vezetett el ide, hogy a párkapcsolatból csináljunk problémát, mert minden más létfenntartási probléma megoldását már elég magas szinten hozzunk
mi a párkapcsolat: két embernek a szabad akaratát összeerõszakolni eggyé
nem feltétlenül kellene mindenkit eltörölni, de egy háború nem ártana, hogy az emberek újra elkezdjék értékelni az életüket...
nem ártana nekik egy szemléletmód váltás, mert mindenki el van kényelmesedve ebben a rohanó világban és csak azt veszed észre, hogy nem nagyon vesznek emberszámba, akármit is próbálsz tenni...
Duke: Azért szerintem el kell telnie ahhoz pár emberöltõnek...Érdekes lesz látni hogyan fog méginkább a Globalizáció terjedni, hogyan változik az idõjárás és, hogy meddig lesz olaj és vízkészlet...ahogy ez a 2 megújuló ill. nem megújuló energiaforrás megvan addig megy a gazdasági helyezkedés...ha az olaj kifogyna, a vízkészlet csökkenne kitörne egy háború:)
Szimplán aranyosnak tartom, hogy ha tehetnéd, akkor elpusztítanád az emberiséget. :) Nem, nem azért, mert hülyének gondollak emiatt. Hanem azért, mert belátható idõn belül úgy is kipusztítják magukat. :)
Nincs rendes vagy normális lány. De fiú sincs, szóval egyáltalán ember nincs. Aki rendes vagy normális lenne. Mindnyájan rendetlenek, nem-normálisak, defektesek és gyarlók vagyunk. Vagyis emberek. Ezzel kell talán [újra]kalkulálni, s ebbõl kell talán helyesen kiindulni.
Szeretettel, türelemmel, kitartással, kedvezõ elõ- és megítéléssel lehet talán építkezni.
Valamiféle [kiokoskodott, idealizált] rendességhez, normálissághoz való ragaszkodással az ember egyedül marad, megkeseredik, kiüresedik.
Persze a saját jellemünket érdemes lehet finoman valami nagy és kívánatos idea felé irányozni. De ne úgy, hogy ez az embertársainktól való elszakadáshoz vezessen.
Folytatjuk. Egymást és helyzetünket újragondoltuk. Igyekszünk optimalizálni, jobbítani magunkat, a helyzetünket. Tényleges elõrelépések történnek.
Miért? Mert mint írtam, szeretjük egymást.
Persze lehet csak áltatjuk magunkat. Nem tudom megítélni. S ennek megítélésében senki sem tud segíteni. Mindkét párton lehet jogosan állást foglalni. Döntetlen.
Nem egyszerû. Logika. józan ész, precedens gyûjtemény: mindezek teljesen hasznavehetetlennek bizonyulnak.
(Mindezt csak azért írtam, hogy aki olvasna az helyesebb képet alkothasson rólam, s aki hasonló helyzetben lenne esetlegesen inspirálódhasson.)
Lehet, hogy ezt a kérdést nem csak a normálisság szemszögébõl érdemes feltenni.
Lehet, hogy a csaj így szereti, de lehet az is, hogy gátlásai vannak. Sokminden lehet. A lényeg talán a mûködõképesség. Ha szeretik egymást és így is mûködõképesnek tudják megélni a dolgok akkor jó. Ha nem, akkor azt kell megkeresni, akivel jó.
Dehogy normális! A mai világban? Teljesen elfogadott és az is normális, ha egy nõ "udvarol" a pasinak (lásd pl társkeres oldalak, de ma már a való életben se tesznek különbséget, ha egy nõ csapja a szelet a pasinak). Nõi egyenjogúságot akarnak meg egyenrangúságot, de közben persze etéren elvárnak dolgokat. PFf... Na ne már. Egy kapcsolaton belül!!! meg az a NORMÁLIS, ha fifti-fifti arányban közeledik egymáshoz a két fél. Nincsenek elvárások, se fel'rovások', se hántogatás, közös megeggyezés, akarat, megbeszélés. És kölcsönös vonzalom, szex utáni vágy hol egyik, hol másik partner általi kezdeményezés. Ha egyik partner is elvárja az ilyesmit (ált. a nõi egyed részérõl) az már nem õszinte, 100%-os kapcsolat! NINCSENEK efféle elvárások egy kapcsolatban! Ha akarja a szex-et akkor akarja õ is, de ne elvárja, hogy a pasi lépjen. És nincsenek "kibúvók" se a szex alól! Max 1~2 esetben a 100-ból, amikor valóban, elviselhetetlen migrénje van! Akkor ok, érthetõ. De ha csak annyi a kifogás, hogy nincs kedve, vagy fáj a feje az már régen rossz. Egy kapcsolatban akkor is ad és enged akármelyik fél amikor épp nincs hozzá hangulata, kedve, ereje. A másiknak akkor is örömet okoz és átadja magát az élvezetekenek. Felejtsd el! Nincs ilyen h. az a normálsi ha egy pasi akarjon mindíg szexelni, hogy csak a pasi közeledhet, és hogy a nõ bármikor kijelentheti hogy nem akar ettyempettyemet, mert ez meg az. a baja. Kezdeményezzen a NÕ is nyugodtan! Ha meg nem kezdeményez és még elvárásai is vannak, akkor felejtsd e a **csába azt a nõt! Még nincs tisztában azzal, hogy milyen is egy korrekt, õszinte, normális párkapcsolat.
Sziasztok! Nem tudom, hogy jó helyre írom-e de az lenne a kérdésem; Szerintetek az normális, hogy egy kapcsolatban mindig a férfi közeledjen szexuálisan a nõhöz?! Ti közeledtek mindig a csajaitokhoz?
Te mindig ilyen kötekedõ vagy? :) :) Így jött össze nem késtem le semmirõl szerintem :) Nyugi IXEMG szóra sem érdemes az ilyen hangnem :) Egyébként pedig csak hogy megnyugtassalak clio most nem vagyok ráállva a csajozás témára, de nyáron érettségi után nem árt ha van az embernek 1-2 kilátásban akivel találkozhat :) lesz ami lesz :) Ami késik nem múlik :)
Idén még nincs kilátásban senki és nem találkoztam még senkivel, de nyáron érettségizem, utána lesz ami lesz :) Olyan még nem volt hogy ne legyen sehogy :) Itt általában úgy is beszámolok.
Az a probléma, hogy Mondeonak van betegsége, ami nem kimondottan vonzó a mai lányok számára...
annál igényesebbek, merthát az ember nem tehet ugyan a dologról, de egy bárminemû fogyatékkal élõ embernek 100x nehezebb párt találnia akár egyéjszakás kalandokat (amirõl nem is hallasz így úgy, amúgy) ...
Persze, ha Mondeo híres celeb lenne, akkor azonnal rárepülnének ebben biztos vagyok, de így a magukat õszintének valló, kedves lányok a kimondatlan igazság vélelmével elintézi annyival, hogy "nagyon aranyos vagy meg minden, biztos megtalálod majd, aki keresel", de az õ esetében ahogy olvashattuk még ezek se voltak meg...Tény, hogy õ is rossz helyeken keresgél, mert a társkeresõk tényleg szemét oldalak...nem lehet ott szinte 1% esély van arra, hogy az akár egészséges, de önbizalomhiányos férfi, aki mondjuk nem játssza meg magát párt találjon magának...
Lehetne mondani miért nem a saját portékáján sepreget...
Õ dönti el, õ érzi melyik nõtípus jön be neki miért kéne törvényszerûnek lennie annak, hogy fogyatékkal élõ ember olyan illetõvel jöjjön össze...
Uhh... Nem azért, de pont jól jártál. Olyannal ne akard újrakezdeni, aki másért hagyott el, mert az nem becsül meg, és bármikor dobhat másért. És így még azt is tudod, hogy egy olyanért hagyott el, aki õt nem becsüli meg, szóval nyugodt lehetsz, egyszer majd rájön, hogy milyet hibázott.
15 hónap után októberbe megkeresett hogy a srác aki miatt engem ellökött megcsalta hülyének nézte.. Vigasztalgattam nyalogattam a sebeit azthittem új lapot akar kezdeni, erre új év után megkaptam hogy ugyan már felejtsem már el a múltat meg õt is, mert visszaengedte a pesti srácot.
Végig olvastam a storydat. Érdekes történet volt. Az ritka jó támogatás, hogy a szüleid egy 120 ezres tévét adtak el, hogy tudj barátnõzni. Meg a kocsit oda adták, hogy tudjad cipelni is. :)
kommunikációs szinten beszélem a nyelvet nem lesz gond...
környezet változások jót szoktak tenni, amikor kint dolgoztam Németben is rögtön visszatért az életkedvem...hozzáállástól és a munka minõségétõl függ mennyire van motivációja az embernek. Ha engem kellõképpen megfizetnek és nem szekálnak annak ellenére, hogy normálisan odateszem magam akkor semmi gond nincsen
Tudod Angolországba nem csak te, hanem veled együtt saját magad is el fog menni. És vele az egész képzet- és hitvilágod, és az önértékelési nyûgjeid. - amik ott is ugyan úgy mint itt, meg fogják keseríteni az életedet.
Ahogy olvasom nagyon merész, és nagyon hazard lépésre szántátok el magatokat. Fõleg, ha mindent erre tettek fel. Remélem angolul mindketten jól beszéltek, tisztában vagytok a képességeitekkel és tudásotokkal, amit majd ott eladni szándékoztok, és képesek is lesztek azt megfelelõ áron árúba bocsátani.
"A remény valóban a szorongatottak vigasza, s lehet, hogy azokat, akik nagy gazdagság birtokában bíznak benne, ha meg is károsítja, nem teszi tönkre. Aki azonban mindenét egyetlen kockára teszi fel, a remény igazi természetét (hiszen lényege a tékozlás) csak bukása után ismeri fel, miután [a remény] annyit se hagyott meg neki, amennyivel ellene [mármint a remény ellen], lényét kiismerve, védekezhetne. Ti azonban, akik gyengék vagytok, és sorsotok egy hajszálon függ, ne hagyjátok, hogy ez történjék veletek, s ne tegyetek úgy, mint a nagy tömeg, amely mikor emberi eszközökkel még elérhetné megmenekülését, nehéz helyzetében a kézzelfogható reményektõl a megfoghatatlanhoz menekül, a jövendõmondásokhoz, jósigékhez, s mindahhoz, ami az általa keltett reményekkel tönkreteszi az embert." - Thuküdidész
ja csak én nem koszos bulgár és román vagyok...õ tõlük félnek a bankkártya hamisítás miatt...
vannak kint ismerõseink és meg kellett lépni a lakás eladást...máshogy nem tudnék kikerülni, mert egy buznyákunk nem volt. Novemberben még szószerint éheztünk is...múltkor már a netet is kikapcsolták mivel elkéstünk...Normál esetben én ezeket elviselném, de azt nem, hogy mozdulni nem tudok sehova a szegénységtõl...
Nem egyedül mennék ráadásul ketten muterommal dolgoznánk máris könnyebb lenne igaz a kezdetek lennének nehezek, viszont direkt úgy csináljuk, hogy legyen elegendõ tõke ezekhez a marha kemény idõkhöz...Idõvel minden kialakul a lényeg, hogy kint tavasztól az nem dolgozik, aki nem akar...
Majd rájössz, hogy kint sincs kolbászból a kerítés. Ha meg Angliába mész akkor koszos bevándorlónak fognak tekinteni, mindenhol annak de ott most még jobban mint korábban.
A pénz inkább meló, mint álmok kérdése. Én munkát vállaltam, azt igyekeztem jól végezni, a fizumból meg minél többet ismeretanyagokra fordítani.
Nem valami ördöngös dolog ez. Kis pénzbõl is meg lehet oldani. Sok év alatt adódik össze a pár millió.
Még ha a tanácsadást is nézzük, havi 15-25eFt-ból el lehet kezdeni a projektet, - tehát - akár egyedül akár segítséggel. Ennyi pénzt pedig csak össze tudsz rakni; egy csajra is kell(ene) havi ennyi ;)
(4-6eFt/óráért már lehet jó pszichológust/tanácsadót is találni. Sztk-ról nincs tapasztalatom. A nagyon drágák van hogy nagyon rémesek.)
Ha ez segít: volt mikor én is mentem pszichológushoz, tanácsadóhoz mikor nagyon elakadtam és a tudományom kevésnek minõsült. Nem mindig elegendõ/megfelelõ a saját tudásunk és látásmódunk. Olykor jól fog egy külsõ tanács, vélemény, nézõpont, segítség.
És nem éreztem, hogy ez szégyen lett volna, vagy a büszkeségem sérült volna. Viszont jó volt utána helyrerázódni, vagy legalább tovább lépni tudni.
A nyárspolgárok véleményére meg nem kell adni ilyen kérdésekben. Azok csak folytassák a maguk kis légyfilozófiáját.
(ui: Tudok egy Budapesti valakit ha érdekel, akit nekem még Feldmár András ajánlott, mikor õt kerestem fel egy nyûgömmel. Nekem egy telefon beszélgetéssel és egy könyv ajánlással nagyon sokat segített akkor.)
közben rájöttem röpke 3 hét alatt, hogy mi is a szabad akarattal a helyzet
az a helyzet, hogy van szabad akaratunk és ez nem illúzió - az ember egy megfigyelõ egység, aki képes helyváltoztatásra a világában, képes eltárolni a megfigyelt környezetét és ezt tudatosítva képes a szabad akaratra, ami nem más, mint hogy képes azt megfigyelni, amit csak akar(szabadon)
tehát a szabad akarat abban rejlik, hogy képesek vagyunk szabadon eldönteni, hogy mit figyeljünk meg, ezek alapján pedig a bennünk kialakuló gondolatokat és érzéseket tudjuk kialakítani = boldogok lenni
ha gondolatban felül tudsz emelkedni azon, hogy neked ez soha nem sikerülhet, akkor már megtetted az elsõ lépést
nekem az elégedettségemmel vannak hiányosságaim, mindig azt írtam korábban, hogy elégedett vagyok azzal amim van :) - ez így igaz is, csak éppen ez azért volt illetve van így mert mindig van bennem egy kényszer, hogy az elérhetõ legjobbat szerezzem meg magamnak és mivel ez szinte mindig össze is jött eddig, de mivel ezek anyagi jellegûek(pénz) ezért hiányosságom is, hogy a nem anyagi jellegûek pedig nincsenek ezzel egyensúlyban
szóval most a nem anyagi jellegûek rendbetételén vagyok
Belátom lassan, hogy nem szégyen segítséget kérni.Talán ezen büszkeségem félre tudom tenni a kényszer okán. Viszont tudtommal csak az SZTK pszichológusai vállalnak ingyen terápiát.
Több millió Ft...ez az, ami maximum álmaimban, de még ott sem jöhet elõ...
Ha másként nem megy, vegyél igénybe szakértõi segítséget vagy kalauzolást, ha így jobban tetszik. Komolyan. Még akkor is, ha ehhez negatív képeket társít népesség 99%-a. (Kognitív pszichoterápia, coaching – remek eszközök ezek.)
Persze egyedül is törheted az utat. Sok-sok kitartás kell hozzá. Még annál is több. És persze sok-sok meló. Nekem 10 évem és több millió forintom van hasonló projektben.
Plusz rengeteg kudarc és csalódás. De úgy néz ki, megkerülhetetlenül ezen át vezet az út az elõmenetelhez.
ahogy öregszem egyre jobban fosok az emberektõl...a csalódások nem elõrevisznek hiába látom át jobban a dolgokat tõle, hanem lerántanak a mélybe csúnyán...
1 évben 2-3 olyan alkalom szokott lenni amikor elcsendesítem az elmém, mert ugyebár a gondolatok szerteágaznak és akkor utána vmilyen csoda folytán elõjön a választékos nyelvezet belõlem és lehengerlek néhány személyt. Pár hete ez történt a HR-sel...amúgy pedig írtózom attól és mindig így volt, hogy mások elõtt teljesítsek mindig ideges voltam bizottság elõtt amikor szóbelizni kellett. Nem is úgy sikerültek a vizsgáim az érettségin ahogy kellett volna ennek okán...