Egy jelentõs különbség van azért: az alkohol a természetes drogok közül való. Egy pohárnyi, vagy egyszeri berúgásnyi nem okoz függõséget. Az LSD mesterséges drog. Beépül azonnal az idegrendszerbe.
Azért ha választanom kell, hogy egy light üdítõ, vagy egy pohár sör, inkább az utóbbi. Mert az édesítõt tartalmazó üdítõk közül az aszpartam tartalmú idegméreg, a másik verzió rákkeltõ. A sör legalább kárt nem tesz bennem, a pohárnyi nem is részegít. (Ezzel együtt inkább megmaradok a teaként készíthetõ koffeinmentes italoknál, mézzel, vagy natúr.)
Jut eszembe: nem baj. Egyáltalán semmi gond azzal, hogy nem iszol, meg sok mást sem teszel, amit manapság szokás.
Neked nem önbizalmat kell tanulnod, hanem önállóságot. Aminek során meghallgathatod bárki tanácsait, a lényeg: te magad dönts. És mikor valami feladat van, te magad oldd meg. Ahogy végignéztem a hozzászólásaidat és véleményedet egyre inkább megerõsödött bennem ez a gondolat. Szerintem ha ez sikerül, az önbizalom is meglesz, észrevétlen. Nyugodtan lehetsz attól még csendes, visszahúzódó természetû. A lányokról meg bátran elhiheted: szeretik a biztonságot. Sok van közöttük olyan, aki nem vágyik egyáltalán a központban villogó, sokszor értéktelen fiúkra, férfiakra.
Ezen kívül ahogy látom fiatal vagy. Sok olyan van, aminek egyszerûen nem jött el az ideje.
jut eszembe nekem nem igazán vannak olyan haverjaim pont akik olyan nagy bulizósok lennének szval ez ugrott és ilyen formában nem fog megvalósulni...viszont a pszichologus az ember vmely akaratát nem tudja megváltoztatni. Bátyád szerette volna így csinálni tán ezért sikerül neki. de örülök neki hogy õ legalább kikecmereg és kimer "rendesen az életbe menni"
tudod nem hangzik rosszul thxyou...legfõbb probléma (utálok segítséget kérni de ezuttal muszáj lesz elõbb utóbb szétkínzom magam...) ha belegondolok, hogy egy vidám gyerekbõl mi leszek lassan ááá mint egy robotgép kb...csak tudod ha ezt itthon megemlíteném még meglepõdnének h nekem pszichologus? és akkor régen volt róla szó h megyek na mind1 jelen pillanatban a költözéssel, temetéssel kell foglalkoznunk ügyéd stb...
Érdekes dolgok ezek a gátlások ill. az ebbõl következõ önbizalomhiány. Fel is hozok egy példát: a bátyám és a barátja is önbizalomhiányosok voltak, enyhén szólva. Tehát nem a vagány klikkbe tartoztak az a lényeg. A barátja elkezdett szórakozni járni, eleinte még nehezen oldódott fel, de idõvel "megtanulta" (hozzászokott). Viszont a bátyámat elvittük pszichológushoz (nem viccelek!), és ott kiderült hogy elég mélyen benne vannak a gátlások, most már 3/4 éve heti 1 alkalommal jár dokihoz és sokat javult, látványosan. Lehet hogy neked is el kéne menni, hátha tudnak segíteni. szvsz nem ciki pszichológushoz járni. A lényeg, hogy ne fizetõshöz járj, hanem tb-shez, mert a fizetõsök csak a pénzt gombolják le rólad, és nagy ívbõl szarnak rád!
Az általad említett esetben akaratgyengeség és határozottság hiányában lesz belõlük alkholista
Az ivászat általában úgy kezdõdik, hogy az trendi, csakúgy mint trágárul beszélni, éshát mitõl mástól lenne (válna) valaki igazi felnõtt(é).
Aztán úgy marad fenn, hogy az egyéneknek bejön' a vegyianyag (alkohol, simulánsok, opiátok sat) által kiváltott eufória, mint univerzális probléma megoldó és gondûzõ módszer.
Aztán ezzel orvoslja kezdteben a bulin a szar zenét, a gátlásait, aztán otthoni magányát, a munkahelyi gondjait, a stresszt, a fáradtságot, hogy szar az egész élete, hogy semmire sem viszi az életben...
A gond az, hogy az egész csak átbaszás úgymond, mert egyre szarosabb rétegekbe taszítja az embert úgymond.
"Olyan emberré leszel aki már nem te vagy, s ebben fekszik veszélyessége."
Bocs, de ezzel nem értek egyet. Szerintem: 1)Az alkohol megszabadít a gátlásoktól, a mennyiség függvényében más és más szintûektõl. 2)A gátlások miatt nem vagyunk azok, akik valójában vagyunk.
Bizonyos gátlások kellenek, hogy ne állatként viselkedjünk, de természetesen nem ezekre gondolok, hanem például arra, hogy bizonyos szorongástól megszabaduljon az ember, ami a társadalmi elvárásokból fakad.
"Haladja meg a deffektjeit, problémáit javítsa ki azokat. Ha kell vegyen igéynbe hozzá segítséget."
Miért ne lehetne az alkohol a segítség? Véleményem szerint komoly önismereti kurzus, ha egy görbe éjszaka után átgondolja az ember, hogyan is viselkedett, miért viselkedett úgy, és miért nem viselkedik úgy józanul?
Teljesen egyetértek a legidegesítõbb amikor próbálják rám erõltetni a szar szokásukat:csak egy kis pohárkával,csak egy szívást nem fog meg ártani...rengetegszer próbálkoztak már de sosem sikerült..de a franc se érti mi benük ez a késztetés
önmegtartóztatás az önmegvalósítás hamis hitének jegyében.
Akár hogy is nézem, s nézek szerte a környezetemben sehol sem találom az alkohol pozitív vagy legalább semleges hatásait. Kivéve kontakttisztításnál sat.
A kis mérték - eredményben - olyan mintha vizet ittál volna. Az a kis mérték ami könnyebb megnyíláshoz (euforikus állapotokhoz) vezet, már tudatot (személyiséget) módosit vegyi úton. Olyan emberré leszel aki már nem te vagy, s ebben fekszik veszélyessége. Akinek gondot okoz a megnyílás, a jó hangulat az inkább járjon el személyiség fejlesztõ tréningre mert az alkhol legjobb estben is csak probléma-elfedõ-megoldás, s csak súllyosbítani fogja gondját.
Még kicsit is ittas társaságban sem beszélek komoly dolgokról. A pia - kis mértékben is - old és szétszór... az ember lelkét is és értelmét is...
Nem koccintok társaságban sem, senki kedvéért sem. Mindenki tudja aki ismer, hogy nem iszok. Mégsem tudják ezt tekintetbe venni, tiszteletben tartani, s folyton kinálgatják meg öntözik a poharamba a piát... Minden alkalomra piát ajándékoznak sat.
"De az erõsen gátlásos embereknek egyszerûen javallott kipróbálnia, mert orvosolja a problémát, hogy meg tudjon nyílni társaságban." Nem nem nem! Pont ilyenkor e legkkerülendõbb! Haladja meg a deffektjeit, problémáit javítsa ki azokat. Ha kell vegyen igéynbe hozzá segítséget. Az alkohol senki helyett sem fog megtenni, megoldani semmit. A tüzet sem lehet azzal eloltani, hogy kikapcsoljuk a tûzjelzõ szirénát...
nem így mûködik minden...hagyjuk is mert csak idegesít ugy látom mindenkit ez a téma is xD beszéljünk akkor hogy miért nem marad meg a hó ami leesik? xD xD
és azzal, amit eddig leírtam, nem akarom azt mondani, hogy alkohol nélkül nem érezheti jól magát az ember! De az erõsen gátlásos embereknek egyszerûen javallott kipróbálnia, mert orvosolja a problémát, hogy meg tudjon nyílni társaságban. Ha pedig ellenzi, mert nem akar megnyílni, akkor miért rinyál? :) Persze, ehelyett lehet választani az önértékelési kurzust meg az önbizalomfejlesztõ tréninget, ha valaki nagyon galamblelkû, végtelenül türelmes, valamint hisz az elcsépelt mézes-mázas szövegeknek. Ez csak egy alternatíva.
ez hülyeség. Egy mély/tartalmas/filozofikus beszélgetésen is elõkerülhet mondjuk a szivar meg a whiskey. Gondolod, hogy a kis mennyiségû alkohol kizárja az értelmet? Remélem azt azért nem tagadod, hogy az alkohol kis mennyiségben egészséges. Senki nem mondta, hogy társaságban vedelned kell. Koccintasz, lehúzod, aztán még egyet. És ennyi. Józan maradsz, viszont meg tudsz jobban nyílni. Ezen a szinten még nincsen semmi gond az alkohollal.
"De ha olyan társaságban van az ember, azért jó dolog lehajtani egy kicsit, de csak annyit, hogy az ép ész, és értékítélet megmaradjon. Itt jön képbe az erkölcs, amirõl beszéltek."
Én akár hány ittas emberrel találkoztam mind meg voltak gyõzõdve arról, hogy nekik még megmaradt az ép eszük és értékítéletük. Sõt minél jobban be voltak tépve annál inkább...
Magánvélemény: szar és/vagy (egyébként) unalmas és/vagy felszínes, üres társaságban, buliban van szükség italozgatásra.
Az alkohol - még akkor is, ha egyes kutatások szerint például a bornak vérképzõ hatása van, vagy a pálinka fájdalomcsillapító hatású - összhatását tekintve károsítja a szervezetet. Ezzel senki nem vitatkozhat, aki az alkohol az agyunk egyensúlyára gyakorolt negatív hatását ismeri.
Aztán még elég csak arra gondolni, hogy miként is használják az alkoholt: oldószerként, fertõtlenítõként (sejtölõ)... Élõ szervezetre nézve mérgezõ.
keresztény vagyok de én sem igazán értem ezeket a szövegeket, hogy "elvbõl nem iszok semmi alkoholt" :S Egyáltalán nem lesz kevesebb vagy erkölcstelen az az ember aki felhajt pár sört vagy megiszik 1-2 kupica pálinkát (az már más, ha valaki nem tudja kontrollálni magát és függõ lesz) én például minden hétvégi bulin iszom és mégsem jön rám hétköznaponként hogy jáj igyak már valamit... De ilyen felfogással mondjuk muzulmánnak elmehet, ott nem isznak alkoholt (általában xD )...bár kétlem, hogy a szórakozást tiltja bármely vallás...
Én már beletörõdtem, hogy "bolond" vagyok. És jól is érzem magam így. Poén megbotránkoztatni az embereket. :D :D Úgyhogy felesleges ezen görcsölni. Én furának születtem. És minél jobban ügyelek rá hogy ne legyek az, annál inkább az vagyok. Már észreveszem magamon. :D
Tudni kell, hogy mikor szabad inni és mikor nem... Pl. a suliban nem...na sokszor ezt nem tartják be az én osztálytársaim. :S
Volt egy kolléganõm. Ember nem tud úgy mulatni, mint õ. Soha egy kortyot se ivott. Nem ezen múlik.
Az egy másik kérdés, hogy mit iszik az ember - ha már alkohol - és mennyit. Mert én is megittam tavaly egy egész üveg bort egyedül. De a tavalyt szó szerint kell érteni, mert újévre kaptam és karácsonykor fogyott el a vége. Viszont jégbor volt, annak meg nemigen lehet ellenállni.
Viszont Retsu: Kicsit kiegyensúlyozatlanak érezlek. Ez az elvbõl nem iszom azért nem jó, mert vezethet bizonyos helyzetekben a "Ne gondolj a zöld disznóra!" állapothoz. Valami más módon kéne ezt az elutasítást megfogalmaznod magadban.
ti valamit nagyon félreértetek ezzel a piálós dologgal kapcsolatban. Senki nem mondta, hogy be kell b@szni, és össze kell hányni a padlót. De ha olyan társaságban van az ember, azért jó dolog lehajtani egy kicsit, de csak annyit, hogy az ép ész, és értékítélet megmaradjon. Itt jön képbe az erkölcs, amirõl beszéltek. Az ízlés meg... kétlem, hogy nem tudsz találni olyan alkoholos italt, ami ízlik. Bár a hozzáállásodból ítélve nem igazán próbálkoztál még be ezekkel a dolgokkal, mert erkölcsös vagy. Szerintem térj át valami vallásra, ahol találsz még hasonló embereket.
Ezzel én is így vagyok. Elvbõl nem iszok, nem akarok abba a hibába esni mint apám. Évente 1-2 alkalommal azért felhajtok pár pohárral, de tudom hol a határ. Ettõl függetlenül van, akinél bejön feszültségoldásra pl. Csakhát akármennyire is bízik magában az ember, részegen akkor se beszámítható. Szóval nekem is megvannak az okaim, hogy miért ne igyak. Jól tudom érezni magam anélkül is.
"nem tudom néha mit is csináljak mert semmire nem szoktattak rá..."
-Épp ez a lényeg. Senki nem fogja megmondani, mit csinálj. És egyre kevesebb olyan ember lesz, aki közel áll hozzád, és megmondja, mit csinálj. Sõt, hogy egy még rémisztõbbet mondjak, a régi megszokások is meg fognak szûnni, anyukád elvárásai tefeléd is meg fognak változni, és marad a nagy büdös semmi, amikor is kénytelen leszel kitalálni saját magad.
te lány vagy sokkal egyszerûbb elengedni magad, kész le is vezetted a feszültségedet annyi...a másik realista ember lennék, és a szívemmel nem tudok gondolkodni mert meghibásodott nem érzek semmit...és nem vagyok a szoknyája mellett csak már benne bízhatok. Egyetlen élõ közeli rokonom...nem értheted milyen szoros volt a viszony vele mindig is...
jóó rendben...nem ismered az osztálytársaim...kinyilni sosem tudtam, az egyszerûen nem megy nekem, mindig 1 arculatom van sosem játszom meg magam...ivást már le se írom mert már 100 ezerszer leírtam h egészségesen élek...akkor sem innék ha ott lennék a buliban...többet nem írok, mert nem ti vagytok az én helyzetemben...
ja..rólunk, nõkrõl meg annyit, hogy jön az majd magától..minél inkább erõlködsz,annál kevésbé fog összejönni..szal ne agyalj ezen!!:D és nem vagy se dilis, se hülye, és legfõképp nem vagy áldozat!!sokan esnek ebbe a hibába, hogy mindenért a környezetüket okolják!!te ne tedd!!
hát csak az uccsó írományod olvastam..a többihez túl lusta vagyok:P szal 18 vagy..akkor most fogsz érettségizni?egyetemre/fõsulira mész?(bár manapság már nincs különbség) középsuliban én is totál befordultam...aztán jött egy osztálykirándulás.nem akartam menni..anyám nyüstölt..elmentem..akkorát buliztam a többiekkel, hogy csuda..persze ebben némiképp segítséget nyújtott az alkohol..Most félre ne értsd!!nem azt mondom, hogy menj és idd seggrészegre magad..de néha egy-két pohárka nem árt a gátlások feloldásához!!Szal csak mértékkel..Az osztályban nem lesz valami buli?osztálykirándulás?Szal valami olyasmi, ahol meg tudnád mutatni, hogy te igenis szeretnél barátkozni, ismerkedni?? Ha meg jön a fõsuli, akkor nyert ügyed van..egyszerûen új környezet, mindent tiszta lappal kezdhetsz..vesd le a gátlásaid és ne bújj anyuci szoknyája mögé!!Szeretsz sportolni?Hát sportolj!!Járj el kondizni, vagy iratkozz be az iskolai kosárcsapatba!Sortolhatsz is, több mindenkit megismersz stb..Merj kockáztatni!Ne siránkozz!! A kérdésedre a válasz tényleg az,hogy még gyerek vagy!Jobb esetben idõvel kinövöd ezeket a komplexusokat!Meglátod, hogy te sem vagy más, mint bárki más..ugyanazokkal az örömökkel, gondokkal..ezt kell, hogy felismerd elsõsorban!! sok sikert!!és ne a gép elõtt éld az életed!!
Miért? Milyen életmódot élek? honnan tudod azt te? Miért olyan nagy baj az, hogy nyerni szeretnénk? Nehéz lenne egyszerûen csak szavazni? Ja, naív vagyok...
totálisan jól látod Nessi az elõbb nem rád gondoltam amikor mondtam h a nagytudók, szval anya iszonyúan egyéniség õt vagy szeretik vagy nagyon utálják, de õt nem érdekli...tudod 48 évnyi szenvedés van az életében már 17 évesen férjhez ment és sorolhatnám ebbõl látszik mennyire tudott már akkor is dönteni...nyílván azért mert az édesanyja nem nagyon volt kedves vele, + elûzte otthonról...na meg ugye azok a 70-es 80-as évek neki sokat jelentettek abból a szempontból h volt élet zene, buli, barátok/nõk meg sokkal több koncert, minden...ez hosszú szval így lett õ kemény egyéniség, de örökölhette is...
én viszont valszeg eleve a másik családból örököltem többet (apám ágáról) jellemzõ az én fajtámra h mûvész, humánus lélek, kedves, szerény, családszeretõ, határozott ( ami nem igaz rám) viszont szégyenlõs, pl segítséget kérni abban is, büszke, és sajnos azt kell mondjam nyalógép is volt/van is sztem a családban, de persze nem ugy ahogy gondoljátok nem érdekségbõl... nagyjából ezek jellemzõek arra az ágra...pont a határozottságot nem kaptam meg ugy látszik, meg azért mûvész lélek sem vagyok de sok mindent szinte csak onnan örököltem:)
viszont nem az a család nevelt fel hanem édesanyám...ahogy NEssi mondta kiskoromtól ahhoz voltam szokva hogy csak is ráhallgassak, sosem nevelt keményen...de sok mindent nem engedett meg viszont mégis ekényesztetett..viszont nagyon keveset beszélgettünk, mert én kisebb koromban még megszólalni is alig mertem, semmiféle terror nem volt csak vhogy nem volt beszélni vagy szégyeltem témát felhozni...vitázni ezért nem is vitáztunk soha tán egyszer vmiért mikor elmentem és nem írtam SMS-t!!! na ezt vegye ki vki:S furcsa mi? mostmár 18 vagyok több dolgot csinálhatnék de mondjuk a kamaszkorom elõtt nem nagyon engedett meg semmit én meg ugye hozzászoktam ehhez és nem tudok változtatni mert megszoktam az "otthoni" régen rajzfilmek bámulása, most inkább gépezés életmódot ez az igazság...nem tudom néha mit is csináljak mert semmire nem szoktattak rá...pedig a sportot mennyire imádom(anya meg utálja), fõleg sajnos tv-ben nézem, de azért gyerekkoromban sokat focizgattam, bringáztam mikor apámnál voltam!...hozzáteszem 2 hetente mehettem hozzá! ahol élek nem sikerült egyetlen barátot sem összeszednem vhogy így nem is nagyon jártam el sehova itt! Kispesten voltak a haverjaim de az megszûnt 2006-ban...azóta csak egyedül érzem magam meg sokat is gépeztem szval ennyi és még sok minden. Szerencsére a középiskolai osztálytársaim rendesek 3-4 kel néha néha tudok velük programot csinálni...a szoknya hajkurászásról ne is beszéljünk mert mindig tabu téma volt nagyon nagyon kevésszer volt mikor szóba került általam. Most mondjátok meg õszintén dilis vagyok, hülye, vagy pedig áldozat? esetleg papucs? melyik a helyes válasz? sztem az hogy gyerek vagyok abszolút és a felfogásom nem egyezik meg az átlaggal...na jó elég ennyi:S ha vki még kíváncsi vmire mostantól csak is privátba írok...aki elolvasta elolvasta (nem muszáj), de erre varrjon vki gombot a kérdés az ki mit tett volna a helyemben?
ezt most miért mondod?:S remélem nem arra gondolsz h meleg vagyok mert akkor menten leesem a székrõl:S de most miért kell nekem ilyen választ adni...áá na mind1 nem vettem sértésnek...
naa basszus szépek vagytok... tudtam én hogy a menõk írkálnak itt:D:D és pont õk akarnak tanácsot adni na neee ez abszurd... errõl beszélek nem tudom megmagyarázni de vmiért nem megy ez az életmód amit hordávid él nem tudom erre magam rávenni
hát ha nem lenne nem tudom mit csinálnék..vhogy biztos megoldanám a dolgokat kitalálnám bár ki tudja erre nem is gondoltam...remélem erre a következõ 30 évben nem kell gondolnom...tudnék önálló lenni csak nagyon nem tetszik nekem az az életmód...tudok dönteni csak nem mindig...állandóan nem tudok csak önálló lenni ha érted, de igazad van elszurtaok mindent evvel:S csak még nem tudom mi lesz tudod
Tudod, akasztott ember még nem voltam, de gyerekekkel elég sokáig foglalkoztam, sajátom is van. Az óvodásoktól átváltottam a felnõttoktatásba. Ezt csak azért mondom, hogy tudd, nagyon sok emberrel találkoztam már.
Az elõ mondatoddal részben értek csak egyet. Nem VAGY, hanem ÉS. Ez tényleg független az anyjától, de nem független a családon belüli kapcsolatrendszer következtében kialakult személyiségtõl.
Most megint a lelkedbe gázolok. Belõlem öntörvényû gondoskodó lett. Senkit nem tartottam soha tulajdonomnak. Tiszteletben tartom mindenki tisztességes szabad akaratát.
Az idõsebbekre hallgatás és a tõlük függés az két különbözõ dolog ezzel szemben. Hallgatni kell amit mondanak. Átgondolni, majd a szükségest megfogadni. De nem többet. Ha minden szavát megfogadod egy másik embernek, akkor õ gondolkodik és õ álmodik helyetted. Te csak végrehajtod azt. Ezért az õ életét, álmait éled a sajátjaid helyett.
Ennek a legnagyobb veszélye az: mi lesz akkor, ha már nem lesz aki megmondja? Mit fogsz tenni akkor, ha nem szoktál akarathoz, kitartáshoz, önálló döntésekhez? Emiatt különösen helytelen túlzottan másokra bízni magad. Azt meg bátran elhiheted: az önállóság könnyíti az életet, az öntörvényûség nehezíti, de az önzés ettõl teljesen független.
Gondolom hallottad már elégszer: járt utat a járatlanért el ne hagyd! Mindig azok viszik elõre a világot, akik nem eszerint élnek. Az idõk kezdetén nem lehettek utak. De valakik megjárták azokat elsõként az ételért, a vízért, az életért.
Nem mondom hogy mostantól gondolkodj másképp, fordulj ki magadból, mert az marhaság lenne. Olyan nem létezik. Ha engem kérdezel a kérdéseidet tedd másképp fel az idõsebbeknek. Ne azt kérdezd, mit tegyél, hanem azt: mi lehet a következménye annak, ha:
1. így döntök 2. másképp döntök
ugyanabban a kérdésben. Hallgasd meg a válaszokat és abból válassz kedvedre valót. Neked is könnyebb lesz megismerni a tanácsok sok-sok arcát, meg édesanyád is jobban fogja érezni magát, hogy a fia az õ tanácsain keresztül felnõ végre.
nem ugy értettem ezt a tudatomba dolgot hanem hogy ez a küzdés vhogy bekelljen menjen a tudatomba...hogy fogalmazzak:D, hát mindenkine máshogy alakul...sztem sokan pont avval vágják maguk alatt a fát ha nem hallgatnak az idõsebbekre mármint fõként a szülõkre!! felfogás kérdése ki mennyire ragaszkodó születésétõl fogva...vkibõl gondoskodó vkibõl öntérvényû lesz és a saját érdekei érdeklik fõleg...
utolsó kérdést nem értem miért kéne választanom? mások álmait? hogy gondoltad ezt h megtudnám másokét valósítani? egyenlõre zavar van a fejemben piszkosul...alig alszom + vhogy mégiscsak tudat alatt ki vok...na mind1 ezt a választ még várom aztán én lezárom :) jo8
Dehogy kell. Meg se próbáld. Ha bejutnál a saját tudatodba fájdalmas dolgok történhetnek. Érzések és gondolatok lesznek, amikkel találkoznod kell. Annál sokkal de sokkal kényelmesebb, ha megkérded otthon, mit is tégy ebben a helyzetben.
Csak az a baj, hogy felmenõink nem élnek örökké. Emiatt elõbb-utóbb kénytelenek leszünk magunk intézni a dolgainkat, élni az életünket. Minél késõbb kezdjük, annál nehezebb lesz.
Tartok tõle, hogy az én felmenõim boldogok lettek volna, ha csak félig olyan vagyok, mint te. De engem már óvodás koromban se volt egyszerû irányítani. Aztán ez kb. 14 éves koromra végképp megszûnt.
Nem találtak rajtam fogást azzal se, hogy nem teljesítették a kéréseimet. Ha kértem valamit és nem volt a válasz, akkor úgy volt. Nincs beleszólásom más döntésébe. De azt sem tûrtem, hogy beleszóljanak az enyémbe.
Elõtted két választás áll: élni akarsz, vagy mások álmait megvalósítani? Mert az utóbbi az õ dolguk amúgy.
Ez van, de miért? Azért elég fura, hogy a kissebbségieknél pl. ha odaszól az egyik a másod, harmad-vagy fene tudja hányadik unokatestvírének, rohan még ha az ország másik csücskében is van. Nálunk meg jó magasról tenni a másikra, az a lényeg. Érted, múltkor üzentem tesónak, OLVASATLANUL kitörli a levelet. Pedig régebben nálunk összetartó volt a rokonság, de most... Nem akarom tömjénezni magam, de rajtam kívül mindegyiknek csak a karrier, az élvezetek hajszolása a célja. Nem baj, a lényeg hogy egyszer úgyis mindenki megkapja, ami jár neki, ilyen vagy olyan formában. Kicsit felidegeltem magam, de ez 1 olyan nap, hogy nem javaslom senkinek, hogy szórakozzon velem:) Most ilyen idõszakomban vagyok, hogy kieresztem a fáradt gõzt. Szerintem azért jobb, mintha hagynám, hogy felgyülemjen bennem az agresszió.
na még erre válaszolnék ha tudok...azt hiszem ezt nem most 18 lassan 19 évesen fogom elkezdeni de errõl is megvan a véleményem!!! csak annyit mondok régóta nincs szívem ehhez a témához sõt ez nálam mindig tabu téma volt
valóban ez is igaz az utóbb pár év óta tudom csak a gondjaim elmondani elõtte semmi ilyesmirõl nem beszéltem most kijönnek ezek a dolgok mivel már zsong a fejem...örülök h talpra álltál anno, kiközösítve sohasem voltam viszont....én vagyok a hülye
annak látod mivel nem ismersz...itt nemcsak errõl van szó mondjuk...nem lettem arra nevelve hogy küzdjek talán ez a gond amugy mindenre meg lettem tanítva...mindenre amire nem kellett volna és mindig szót fogadtam de hiába ha nem tudok az életben küzdeni...a hibákat ha megtalálja az ember utána márcsak a kijavításában kell dolgoznia csak azt vhogy nem tudom elkezdeni tudom ti azt mondjátok h nem is akarom...ha vki elindítana hátulról akkor menne onnantól kezdve...ki tudja de részemrõl téma lezárva nem akarom hogy ez a topik rólam szoljon örökké mások is vannak
totál jól látod, kezdem vhogy átlépni azt a határt érzem néha jó kedvem van, de vannak olyan napok mikor szinte 50-en felüli alkeszként viselkedem...még borotválkozni is lusta vagyok jelenleg am is utálatos:S!
Pedig a halotton nincs mit sajnálni. Ha netán beteg volt és szenvedett halála elõtt, akkor minden nap illik áldani a sorsot, hogy megszabadította õt a szenvedéstõl.
Sajnálni az élõket szokás. És igen, általában önsajnálat, jaj-mi-lesz-velem-nélküle érzés. Legalábbis a gyásznak mondott állapotokról eddig tapasztaltakat figyelembe véve. Néhányaknak még némi mazochizmus is bejátszik, mintha még meg is akarnák magukat büntetni más halála miatt.
Sokan hozzák fel, hogy aki meghalt hiányzik. Az is saját érzés. Azzal is csak magunkat sajnáljuk. Bátran elhiheted, hogy tapasztalatból beszélek. Se nagyszüleim, se szüleim nem élnek.
Ezek természetesen a fizikai halálra vonatkoznak. A halálnak ugyanis ezer arca van. Minden napunkra jut belõle. Mindnek folytatása az újjászületés, egy új élet. Lehet, hogy a fizikai halálnak is van ilyen folytatása. Nem tudhatom, még senki nem jött vissza elmesélni.