ottapont...de am tényéleg gáz, ha nagyon elvagy ázva..ahoz nagyon elázott nõ is kell :) de ezt csak az elején kell tolni amíg félsz... utánna már lehet csökkenteni a mennyiséget..az meg, hogy amelyik lány iszik nemlehet rendes az hülyeségg.. ha így gonodlkodnék akkor több mint valószinû, hogy soha egy nõm nem lett volna...sõt ha megnézzük a msotani fiatalokat 14-15 év..néha elszörnyedek mit mûvelnek ivás téren...arról meg ne is beszéljünk amikor arra feszült nekem a kiscsaj, hogy tekerjünk már egy cigit..igaz õt le is néztem (nézem)
Igyál akkor, és menny oda sok nõhöz :D elõbb utóbb majd azon veszed észre magad hogy nemiszol és mégis odamész, megszokod a helyzetet Perzse itt nem arra gondolok h igyál mint a homok azt beszélni nemtudsz lessz ami lesz ( am jó azis ) csak amíg elég bátornak nem érzed magad...én ilyen állapotban hihetetlen dolgokat múvelek.. szombaton pl.. úgy nézett kia dolog hogy négy csajjal táncoltam egyszerre, meg így pörgettem jobbra balra a csajokat...arra józanodtam ki hogy smárolok egy csajjall...eddig sztem h odamennyek bárkihez még részegen is lehetetlen volt.
Ha valaki olyan csajjal beszélgetek akit ismerek és mondjuk haver azzal órákig eltudok beszélgetni, témákat felhozni ott nem izgulok és általában megbíznak bennem a csajok és elmondanak olyanokat, hogy még énis meglepõdök, de ha valami ismeretlen csajhoz kell odamennek parázok mint atom és sose merek odamenni és megszólítani.
zene , filmek sportok bulik storyk talán másokat fikázni... lehet h ez szarul hangzik de úgy vettem észre h a nõk imádnak más nõket fikázni... hihetetlen...órákig tudják mondani a hülyeséget... najó persze nem mindenki. ezek sztem teljesen alap témák.. mindenkinek van kedvenc zenéje sportja, vagy valami jó bulis storyja...
a másik amit meg most kezdek..hogy vagy csak ami épp eszembejut vagy valami teljesen nagy baromságot... hmmm akkor beszélgessünk a méhek párzásáról... vagy valami...legrosszabb esetbe ha mondasz valami hülyeséget nevet. :O
nam eg ez! mirõl lehet egy Holyan Hölgyel beszélni ki tetszik nekem? mert aki nem, azzal nincs bajom, ott alakul a téma (bár visszaemlékezve nem tom mirõl beszélgetek ilyenkor)
nálam egyszerûbb.ha nem tetszik akkor nem érdekel.ha tetszik akkor én ugyan nem izzadok meg ilyesmi.DE semmit nem tudok olyankor mondani,úgy értve semmi értelmes téma nem jut eszembe
inni nem igazán iszom. mit tehetnék? ha elkezdek beszélgetni olyan H9ölgyel ki tetszik, akkor izzadni kezdek remeg a lábam, kezem, s ahangom. így aztán nem is próbálokzom!
Ebben mondjuk neked van igazad,az elutasítás tényleg lenyomja az ember EGO-ját,nekem pl.az segített hogy új arcokat ismertem meg akik elfogadtak "úgy ahogy vagyok" Az új, a változás mindig jót hozz (legalább is majdnem mindig)
ohh ez szép így egfogalmazva, de ha az ember csakl elutasításokat kap, még volt önbizalma, akkor utána rájön, hogy valami nem stimmel!
Sziasztok. szerintem mindenkinek el kéne fogadnia magát és a maximumot kihozni magából.Ha valaki rendben van belül,az kívûl is jól van.Nekem is volt olyan idõszakom amikor kicsit hiány volt önbizalomból,de aztán megpróbáltam visszazökkeni és sikerült. és ne hagyjátok,hogy más véleményt alkosson rólatok.csak ti ismeritek igazán magatokat.csak ennyit akartam.Pusz
hát nem is tuom! szerintem ma sem olyanok a Hölgyek, hogy meghívják a pasikat szórakozni! legalábbis nem hiszem hogy sok lenne! nem hiszem hogy egy ember életében sok ilyen lehetõség adódik! talán a melóval lehet összehasonlítani! egy életben talán egyszer ha van egy yooo lehetõség, s vagy kihasználod vagy nem!
Sajnos ez nekünk a bajunk, hogy amikor esetleg a csajok akarnának tõlünk valamit, akkor se tudjuk jól lereagálni... Meggyõzõdésem, hogy a csaj nem csak úgy hívott le a buliba, hanem mert szimpatikus voltál neki vagy valami... Én is kb ugyanolyan lettem volna a helyedben, bár nekem az elbeszélgetés megy általában, csak a dolog komolyra fordítása nem. Azért azt mondom ha más ilyen lehetõséged adódik, mindenképpen menjél el, mert sose tudod mi sül ki a dologból.
én tegnap voltam lent buliba egyedül, mert egy csaj azt mondta menjek le, s taliztam is ott vele, de nem tudtam mit mondani. egyszerûen nem jutott eszembe semmi! szóval ott voltunk beszélt valamiket, én meg bólogattam, s ennyi! aztán elment beszélgetni más csajokkal (õ ott "otthon van") én meg elmentem beszélgetni egy kidobó ismerõssel, majd leléptem! 2,30 körül. a Hölgynek csak a nevét tom, meg hogy hol van nyárimelón! mostmeg én visszajöttem pestre, õ meg otthon maradt! asszem enyit az önbizalomról!
azadurva..nekem most elvileg van csajom...de ilyenkor persze mindenki ö9sszejön .. demost nincs mit tenni...ha oylan sok szép lány van :D :D
amúgy anynit tudok mondani ( lehet szarlesz vagy nemtom ): vegyetek vagy 2 liter bort...útközbe szopogassátok be...le a buliba... útközbe mondogassátok amgatokba hogy például..odamegyek ma nõkhöz..szociális leszek vagy nemtom.. nah azalényeg ivás közbe meséljátek be magatoknak.. :D jólesz... lehet másnap tükörbe nemtudsz nézni..vagy azé mert egy állat voltál..vagy azért mert túl sok lett a nõkbõl :D... de most nah.. inkább mint egy sarokba gubbassz vagy valami hasonlók...
( igen nálam még hat a pia... de ezt le kell írnom )
persze a túláradó szentimentalizmus ma már nem jön be a nõknek
ez is, mint sok minden attól függ, hogy ki mondja nekik és hogyan!
És amikor ezek a nagyon helyes lányok elbeszélgetnek veled akkor elõfordul, hogy kapcsolat is kialakul? Csak mer attól még hogy egy lánnyal nagyon jól elbeszélget valaki még nem biztos hogy össze is jönne az emberrel. Én is jól elbeszélgettem már lányokkal teljesen átlagos témákról, de kiderült , hogy barátjuk van és eszük ágában sincs mással összejönni...
Pinnacle, az önbizalom szerintem nem az ember testsúlyától függ. Azért mert valaki, kicsit testesebb nem jelenti azt, hogy neki nem lehet párkapcsolata. Szerintem bátran légy bátor! :)
Sziasztok!
Én nem vagyok egy kisdarab srác, de van egy olyanmértékû EGO-m, hogy az minden kissebbségi komplexust legyõz. Van jópár haverom, aki ilyen szépfiú kinézetû mégse mernek egy lányhoz odamenni. Nah ezzel szembe én bárkihez és bármikor. Najó van egy kivétel, de arról késõbb. :) Szóval nálam nincs ilyen probléma, igaz kell hozzá egy betonkemény lélek, hogy a 9. elutasítás után is menjek oda a 10. lányhoz. (ez csak példa:D) Pl. most voltam ilyen vidéki falunapon - egyik haver hívott, szal senkit nem ismertem - ennek ellenére bátran odamentem egy pár szép aranyos lányhoz. 5 lányból 3 elutasította a közeledésem, egy néptáncoltatni akart, egy meg rendesen elbeszélgettem vele. :)
Szóval a tanácsom az, hogy mindegy, hogy nézel ki, mert lehet egy lánynak pont te jössz be és ha egy lány már beszélget veled, akkor a külsõd miatt ne izgulj, mert akkor már elfogadott olyannak amilyen vagy és a beszélgetés a személyiségedre vonatkozik, nem a külsõdre:)
Nah és az én rákfeném:) A strand:D Ismét csak példázni tudok.
Idén voltunk már Balatonon. Találkoztunk egy lánycsapattal, teljesen jól elvoltunk, én is egy aranyos lánnyal. Aztán jött a Balcsin gyakori mondat, menjünk fürödni. Nah és ruhába hatalmas EGO-m elment nélkülem pancsolni:D Szal semmi esetre se akartam a lány elött fürdeni, akit már valamennyire megismrtem. szóval senki sem tökéletes:D
hát ez azért egy kicsit tulzás de mondjuk 2*feles = 2*önzbizalom
1 Heineken = 2* Önbizalom
Sziasztok Az érdekes hogy régen én is nyuszi voltam, mondjuk tegyük hozzá, hogy akkor nagyobb önbizalmam volt mint most, mert vékony voltam. Most is vékony vagyok, de nem önszántamból, az idegeskedéstõl fogyok! De amikor volt rajtam felesleg legalább boldognak érzem magam, és akkor jobban kiálltam magamért mint most! És a bõre az embernek is más lesz ha fogy!
Orionk: Ebben igaza van Tigerbácsinak, én régebben sokkal kövérebb voltam, mint most, egy-két csajnak valahogy mégis bejöttem... persze ettõl én csak bátorítani tudlak a testedzésre, egy kimerítõ futás pl. jól lefáraszt, plusz valamivel utána kicsit jobban pörög tõle az agyad. Önbizalom terén én is erõs hiányt szenvedek (sokszor úgy érzem, nincs is), de ettõl még szívesen beszélgetek lányokkal, legalábbis azokkal, akikkel jól el tudok dumálni, nevetni. Szerintem ha úgy tekintesz rájuk, mint potenciális barátok vagy beszélgetõtársak, jobban fog menni velük a beszélgetés, sõt akár a viccelõdés is. Amúgy 21 éves vagyok.
Tigerbácsi, gercse: Azóta összeszedtem magam kissé, már jobban vagyok. A felejtés most távol áll tõlem, elõbb szeretném megtudni, mi az oka, hogy így viselkedik. A baj csak az, hogy mivel nyár jön, 2 hónapig nem is látom, pedig személyesen lenne ezt legjobb megbeszélni... Telefonon sajna eddig hiába hívogattam, fel se veszi. Szóval vagy írok neki emailt/üzenetet, vagy személyesen felkeresem õt, bár csak azt tudom, melyik településen lakik, az utcát, házszámot nem... Akárhogy is, valamikor valahogy mindenképp beszélnem kell vele, még a legelutasítóbb válasz is jobb, mint ez a bizonytalanság... Köszönöm, hogy segíteni próbáltok, remélem nektek végül összejön az, ami nekem most nem.... csak ne ezzel a "felbuktatom-nekem jöttél?" módszerrel álljatok neki :D
Hydroceph: A hajamat csak nem leszólni, oké? :) Úgyse tudod, milyenem van, mellesleg nem hinném, hogy az lenne a baj, azelõtt sokkal hülyébben állt a frizurám, mégse volt vele neki semmi baja. Bár ki tudja...
nem minden nõnek tetsuzik a kigyurt vagy vékony skacok! ezt ne feledd!
én is azt tanácsolnám hogy felejts, vagy kérdezz! lehet enél egyszerûbb oka van! lehet! nem biztos! tod azt mondják a remény hal meg utoljára! én már eltemettem, de most nem velem foglakozunk! gondold át mi a szitu! s kérdez, vagy maradj csendben, s felejts! keresd a hibákat s emeld ki azokat!
Hát nekem bizony óriási önbizalomhiány van, nem is merek nagyon csajokkal beszélgetni. 22 éves vagyok. Nem baj, elõbb lefogyok egyszer talán az életben, és majd aztán...
nem jött be neki a hajad valszeg. amugy nekem sem kéne ennyit kockulni, hétfo hajnali metro tomegben kicsit kellemetlenul érzem magam xD
Hát gõzöm sincs, mi tévõ lehetnél...tedd azt, amit nekem is ajánlottak, felejts! Bár nálam ez kb másfél évig tartott, de sikeresen megszünt az érzés, amit tápláltam annó
Na, most már tényleg nem tudom, mit tegyek vagy mit higgyek: ma voltam vizsgázni, ülök suliban, készülök, erre látom, valaki elsuhan elõttem, felnézek, a lány volt az. Egy szó nélkül elment elõttem, még csak nem is köszönt, pedig azelõtt sose tett ilyet. De ez még semmi, késõbb láttam, amint azzal a gyerekkel beszélget, akivel úgy 2 hónapja szakított (tudom, mert Õ mesélte nekem telefonba), ahhoz képest percekig beszéltek egymással. Késõbb megint összefutottunk, köszöntem neki, ekkor már hajlandó volt egy "helló"-val tudomást venni rólam, de aztán köszönés nélkül távozott, pedig én elköszöntem tõle. Fogalmam sincs, mi baja van velem. Soha nem vallottam be - nem mertem bevallani - azt, amit iránta érzek, bár megvan az az áldatlan szokásom, hogyha nem is mondom el, de önkéntelenül kimutatom, ha valaki fontos nekem... lehet, rájött s azért ilyen :S. Szóval most magamban kornyadozom és WT-t hallgatok.
A dícséreteket köszönöm (bár te akkor is jobb vagy a versírásban, Tigerbácsi ), ez az egyetlen "versem", legalábbis az egyetlen, amit papírra vetettem. Érdekes, hogy a szerelem milyen hatással van az emberre. Ezelõtt sose éreztem ehhez hasonlót...
Elnézést a szómenésért, csak kissé magam alatt vagyok és nincs senki a közelben, akivel ezt megbeszélhetném.
#865: Elhiszem, hogy szereted magad, de ez itt az önbizalomhiányosok topicja, te pedig láthatóan nem szenvedsz hiány belõle. Ami a "mûvedet" illeti, ajánlom figyelmedbe ezt a topicot: link Köszönjük.
önbizalomból látom nincs hiány! de ez az egészséges, addig a szintig még nagyképûségbe nem megy át!
"A dzsungelben az oroszlán, én vagyok az. Az uccán az aszfalt, én vagyok az. A kerten a cándra, én vagyok az. A biciklin a lánc, én vagyok az. A diszkóban a vonzó, én vagyok az. A traktoron a fõnök, én vagyok az. A legizmosabb pasas, én vagyok az. A helyi menõ csávó is, én vagyok az."
a mai Nõk nem nagyon szeretik sem a verseket sem a konkrétan Nekik címzett verseket! már kihalt e kultúrai ágazat! az ember már csak magának írogat! azaz hogy kiírja fájdalmát, vagy gondolatatit.
Amugy ez bejön a nõknek??? Én még soha nem irtam szerelmes versikéket.
Nem teljesen, csak hasonló helyzet volt...nem lett/volt belõle semmit komoly kapcsolat, és késõbb már hiába akartam közelebb kerülni hozzá, már mit sem ért... egyébként szép vers
Akkor tessék, ezek jutottak eszembe, mikor egyszer Õrá gondoltam:
Ha a szépségnek arca van, Te vagy az Ha a jóságnak szíve van, Te vagy az Ha a boldogságnak oka van, Te vagy az Ha a Szerelemnek értelme van, TE VAGY AZ
#856: Igen? Nálad is az volt, hogy a lány, aki egyszer helyt ad magad mellett, aki azt akarja hogy kísérd el és akinek nincs ellenére, ha vele vagy, ha felhívod telefonon... egyszercsak miért nem akar veled semmilyen módon sem kommunikálni? Pedig annyira szeretnék már beszélni vele négyszemközt...
Már én is kezdem unni, hogy azon aggódom, mi baja lehet annak a lánynak velem, hogy újabban kerül engem. Nekem legalábbis úgy tûnik, bár más azt mondja, csak túlreagálom.
Igen, ezt sokszor észrevettem már, nem is tervezek már jó ideje szerelem terén..., éldegélek csak úgy a mának, aztán lesz, ami lesz, nem érdekel annyira, régebben elég sok könnyet hullajtottam, de ma már nem.
Nagyon szép és romantikus, ahogy ezt leírtad, biztos van olyan nõ, aki nagyraértékelné a szívedbõl jövõ költõt :) Ami azt illeti, egy ízben engem is elkapott az "ihlet" és leírtam papírra pár sort. Nem egy szó szoros értelmében vett vers, de a lányról jutottak eszembe. Ha érdekel, leírhatom ide is. De azt megmondhatom, fel se ér a te stílusodhoz ;)
#851: Ez a borúlátás úgy tûnik, valamiért népbetegség nálunk, én is vagyok úgy, hogy áh, úgyse fog megtörténne, nem lesz belõle semmi... de érdekes módon idõnként pont az ellenkezõje történik annak, amit az ember hisz. Hát, lehet abban valami, hogy "ember tervez, Isten meg vicces kedvében van".
ohh a szerencse is hagyjon, utánam ne lopakodjon, hisz nekem már párra nincs szükségem, a magány az az én végzetem!
már nem vágyom senkire, fel nem kelek pár keresésre, már a Magány a párom, s Õt meg nem csalom!
persze néha mást diktál szívem, de ezt felül tudja írni az eszem, meggyõzöm olykor magam gyorsan, boldogabb vagyok én magányomban!
nem vagyok a szavak embere, nem kelek gyorsan tettekre, így egy Hölgyel mit kezdenék? csak Mellette csendesen eléldegélnék.
Mondasz valamit... mondjuk amúgy se vagyok kigyúrva, csak véknyabb, mint régebben. Amúgy a lánnyal azóta se tudtam beszélni, mostanában a telefont se veszi fel.
Hát, Tigerbácsi, látom benned is van annyi pesszimizmus, mint szerény személyemben :), de annyit azért tudok mondani: "A szerencse a keresõt kerüli, a kerülõt keresi". Ki tudja, talán változik a helyzeted ;)
szerintem nem segít a testedzés sem! persze mondhatod hogy yooo a tested, de nekem a fejjemmel s a gondolkodásommal van fõleg a baj, s a testig még el sem jutottam! már elõtte feladtam! de én már beletörõdtem, nem akarok már tenni ellene sem! kell a világnak agglegény is! :-D
én levenném a bakancsot, az orra alá dugnám, Õ elájulna, (megfeküdne) innen két út vezet! bocs 3 egy a rendõrségre :-) egy vagy magáhoztéríted, bakancsfelvétel után, s eljátszod a hõs ki megcsókolta a hófehérkét s magáhoztért! vagy egybõl megtukod! :-D csak akkor majd visszakerülsz az elsõ útra a rendõrségesre!