Éppen ellenkezõen! A Coriolis erõ, mint ahogyan nevében benne van:ERÕ, csak ott jelenik meg amikor erõhatás ébred a forgó és az egyenesvonalú mozgások KONTAKT találkozásakor. A csak relatív mozgáskor NEM LÉP FEL A Coriolis erõ.
"Inerciarendszerbõl szemlélve a dolgot"
Gravitációs mezõben erõhatás alatt felejtsük el az inerciális mozgást. Még az inga esetében is egyenletesen gyorsuló a mozgás, ezzel a vízszintes irányú sebességvektor szintén egyenletesen változó nagyságú.
Azaz az elfordulás szemléltetésére jó az inga, de a számításokhoz már azért nem jó, mert egyszerre háromféle gyorsulás hatásának az eredményét mutatja.
Egy távoli puskagolyóhoz lehet inercia rendszert rögzíteni, és ha ezen golyó "alatt" tömegtelen korong forog, akkor a korong pontjainak mozgását szemlélhetjük inercia rendszerbõl, azaz a golyó rendszerébõl.
de miután ezen esetben nincs erõhatás, azaz a Coriolis erõ sem jelenik meg, ezért értelmetlen olyan példán tárgyalni a Coriolis erõt ahol nem jelenhet meg.
"Viszont többször nem szeretném leírni ugyanezt..."
Ennek nagyon örülök! Annyi butaságot, amit eddig leírtál, én sem szívesen olvasnék el újra.
Amíg nem érted meg a Coriolis erõ mûködését, addig azt sem értheted meg, hogy az a Coriolis erõ ami a körvezetõ felett haladó elektronra hat, hogyan jön létre. Ezzel ugyanúgy mint Lorentz és Einstein, te sem fogod megérteni, hogy a Maxwell-Hertz elvek és a látszólagos töltéseltolódás helyett az elektron spinje okozza az elektronra ható Coriolis erõhatást.
Na itt jön be az, hogy a fény (illetve pontosabban az elektromágneses sugárzás) kettõs természetû, és attól függ, hogyan viselkedik, hogy melyik tulajdonságát nézed.
A fényelnyeléskor és fényvisszaverõdéskor a fény hullámként viselkedik, nem részecskeként.
"LOL fizikus vagy? És nem megy a matek? Egy mezei mérnök jobban vágja a matekot mint te?"
Nos, nem vagyok fizikus. Azt írtam, hogy "A fizikus kollégák!" Bár igaz, sokféle képzettségem van, de köztük fizikus nem vagyok. És miért ne menne a matek?
Talán abból gondolod, hogy érthetõen magyarázok? Feleslegesen nem dobálózom függvényekkel? Meggyõzõdésem, hogy ha így sem tudod követni a soraim értelmét, akkor diff.egyenletekkel még kevésbé tudnád.
"A kisautós modell is jó, a puskagolyós is, csak mindkettõt helyesen kell értelmezni."
Nem, maga a hatás nem lép fel a kisautónál.
Az inga valóban jó példa, és ott sincs kapcsolat(erõhatás nem lép fel) az inga, és az alatta elforduló Föld közt. Tehát az inga is szép példa arra, hogy a kiskocsis modelled miért nem jó.
"Ugyanis, ha a forgó felszín nincs kapcsolatban az egyenes vonalú mozgást végzõ testtel, akkor tisztán erõhatás mentes, relatív elmozdulás van, és NINCS azaz nem ébred Coriolis erõ."
Inerciarendszerbõl szemlélve a dolgot. Igen, a Coriolis-erõ a relatív elmozdulást magyarázó fiktív erõ, ami inerciarendszerbõl nézve nem létezik. Hajrá, közeledsz hozzá, hogy megértsd! Ha azonban a megfigyelõ is a puskával együtt forog, akkor ahhoz, hogy a golyó pályáját leírjuk _fel_kell_vennünk_egy_fiktív_erõt_, hogy Newton elsõ törvénye ne sérüljön. Mert a megfigyelt mozgás nem egyenes vonalú. Tehát erõnek kell lennie. És mindez csak azért _látszik_ így, mert a megfigyelõ gyorsuló vonatkoztatási rendszerben van.
"Amikor viszont kapcsolatban áll a két mozgást végzõ akkor ébred a kisautónál leírt érintõ irányú Coriolis erõ."
Nem az nem Coriolis erõ, hanem simán súrlódás útján átadott, sima, hétköznapi erõhatás, ami a kisautót körmozgásra kényszeríti. Mivel adsz neki egy v=konstans sugárirányú kezdõsebességet, ezért nem körpályát ír le (inerciarendszerbõl szemlélve), hanem arkhimédeszi spirált.
"Valamint akkor tartható meg az egyenes vonalú mozgás, ha a Coriolis erõvel egyenlõ nagyságú, de (a forgással) ellentétes irányú (érintõ irányú) ellenerõvel hatunk a testre."
Amit Coriolis erõnek nevezel, az a súrlódás. El is koptatná a kisautód kerekeit, ha megakadályozod, hogy a koronggal együtt forogjon.
"Azaz tévesen állítottad, hogy a Coriolis erõ nem létezõ."
Még mindig hibás a kiindulásod, így a következtetéseid is.
"Mert csak akkor nem létezõ, amikor csak relatív elmozdulás van, erõhatás nélkül, mert ekkor valóban nincs Coriolis erõ."
Errõl beszélek, hogy a Coriolis erõ megjelenése vagy nem megjelenése a megfigyelõ helyzetétõl függ, hogy inerciarendszerbõl szemléli a dolgot, vagy a rendszerrel együtt forog. A Coriolis-hatás bizony kizárólag a forgó felszín és a nem a felszínnel együtt forgó test relatív elmozdulása.
"Vagyis olyan esettel próbáltad igazolni a Coriolis erõ nemlétezését amikor egyébként sem jelenik meg."
1. esetben megjelenik, pedig ott sincs kapcsolat a Föld és a golyó közt, mégis úgy látjuk, hogy kanyarodik.
Sõt mi több! Az anyag az állóhullámszerû pályán haladó fotonok tömegébõl épül fel a legújabb elméletek szerint. Ezért tapasztaljuk azt, hogy ha az anyagot gyorsulásnak tesszük ki akkor fotonok szakadnak le róla és "világítani kezd"..
Jó példa erre az elektron, amikor gyorsulás hat rá, akár egy mikrofonban létrejövõ feszültség változás hatására, akár egy izzószálban, vagy a LED-ekben, minden gyorsulásra e.m. hullámok, azaz fotonok kisugárzásával reagál.
Egyébként a "foton sem mûködik így"! Csak Einstein elmélete alapján születtek ilyen feltételezések. Amihez hozzá kell tenni, hogy Einstein sem állított ilyen következményt. Ugyanis az Einstein által átvett Lorentz függvényeknek v=c helyen szakadása van.
Nem véletlenül vezettem le a sebességvektorok derékszögû háromszögébõl a v vektorra merõleges irányú d sebességvektort, és a ßéta ß=c/d arányát ebbõl képeztem (Gézoo kolléga ötletét átvéve,) Ugyanis ekkor t'=t/ß=t*d/c ahol a ßéta értéke, lévén hogy v=c azaz d=gyök(c²-c²)=0 1/ß=d/c=0/c=0 így: t'=t*0/c=0 Ez az az összefüggés aminek alapján "továbbgondolva" Lorentz ill. Einstein okoskodását, a foton ideje t'=0 értékû.
Ha csak az Einstein által használt ß=1/gyök(1-(v/c)²) összefüggést használnánk, akkor miután a v=c esetében v/c=1 és (1-1²)=0 .. ill. gyök(0)=0 értékû, így a ß =1/0 értelmezhetetlen lenne. A függvénynek ez az alakja azt a látszatot kelti, hogy a foton ideje bármilyen lehet, nem tudhatjuk, mert az a függvény amit a kiszámításához használunk v=c esetére nem használható.
Ezzel szemben a másik alakkal látható, hogy nincs a függvénynek szakadási helye v=c esetében, hanem azt az eredményt adja, hogy látszólag áll a foton ideje.
Ezen a ponton nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az egész relativitás a látszatokról szól! Azaz arról, hogy látunk valamit és a látványból kiszámoljuk, hogy a látott-megmért értékek a valóságban milyen értékeket jelentenek.
Vagyis amikor a látvány azt mutatná, hogy t'=0 akkor a foton ideje a valóságban t#0 Magyarul a foton "rendszerében" sem lassul le az idõ és ott sem áll meg. Csupán az lenne a látszata, miután a foton "rendszerébõl" az ottani eseményekrõl tudósító fény csak c sebességgel távolodhat az eseménytõl, azaz hozzánk c-v=0 sebességgel közeledve, sohasem érkezhet meg.
De az anyagban is kell hogy legyenek fotonok. Hogy is tanultuk a fényelnyelést, fényvisszaverést? Ugye a foton nem fékez le és végez elkerülõ manõvert egy "anyag"-gal találkozva?:D
A kisautós modell is jó, a puskagolyós is, csak mindkettõt helyesen kell értelmezni. Jó példa még erre: http://hu.wikipedia.org/wiki/Foucault-inga
Ugyanis, ha a forgó felszín nincs kapcsolatban az egyenes vonalú mozgást végzõ testtel, akkor tisztán erõhatás mentes, relatív elmozdulás van, és NINCS azaz nem ébred Coriolis erõ.
Amikor viszont kapcsolatban áll a két mozgást végzõ akkor ébred a kisautónál leírt érintõ irányú Coriolis erõ. Valamint akkor tartható meg az egyenes vonalú mozgás, ha a Coriolis erõvel egyenlõ nagyságú, de (a forgással) ellentétes irányú (érintõ irányú) ellenerõvel hatunk a testre.
Azaz tévesen állítottad, hogy a Coriolis erõ nem létezõ. Mert csak akkor nem létezõ, amikor csak relatív elmozdulás van, erõhatás nélkül, mert ekkor valóban nincs Coriolis erõ. Vagyis olyan esettel próbáltad igazolni a Coriolis erõ nemlétezését amikor egyébként sem jelenik meg.
Egész egyszerûen a foton így mûködik, az anyag meg úgy. Nem feszeget semmi semminek a határait. A foton fénysebességgel halad, az anyag erre nem képes. (A fénysebességhez közeledve a tömeg a végtelenbe tart, így a gyorsításhoz szükséges erõ is a végtelenbe tart. A fénysebességet épp nem lehet elérni, mert ahhoz egy végtelen nagy tömeget kellene egy végtelen nagy erõvel meglökni, viszont nem létezik olyan, hogy végtelen nagy erõ.)
A klasszikus értelemben vett anyag protonokból, neutronokból és elektronokból áll, a foton meg foton. Tehát nem anyag. Viszont mind elemi részecskék, a p+, n0 és e- anyagi elemi részecskék, a foton meg a fény elemi részecskéje. De a foton határozottan nem "semmi", csak nem anyag.
A foton kettéhasításáról én nem hallottam, így nincs hozzáfûznivalóm... Az anyag elemi részecskéit már sikerült szétbontani, nem elképzelhetetlen, hogy a fotont is szét lehet.
Szándékosan hoztam fel új modellt, mert a tiéd szart sem ér, már megbocsáss. Rossz modellbõl nyilvánvalóan rossz következtetésre jutsz. A kiskocsi semmilyen módon nem szemlélteti a Coriolis-hatást, a modell erre nem használható.
Az én modellemre figyelj, és az én magyarázatomra, ne kisautózz össze-vissza.
Eszközök: Föld, puska, puskagolyó.
Vonatkoztatási rendszerek: 1. esetben a puskából nézzük, ekkor a golyó kanyarodni látszik, van Coriolis-erõ 2. esetben az ûrbõl nézzük, látjuk a Földet forogni, látjuk, hogy a puska is elfordul a Földdel együtt, és látjuk, hogy a golyó egyenes vonalú egyenletes mozgást végez, és nincs Coriolis-erõ.
Esemény: Puskából kilõjük a puskagolyót.
Magyarázat: 1. esetben a rendszerünk nem inerciarendszer, mert a rendszer gyorsul (centripetális gyorsulással, a körmozgás következtében, de ez most mindegy) A nem-inercia rendszerek jellemzõje, hogy a mozgó rendszer gyorsulását az inerciarendszerben mozgó tárgyakra fiktív erõként kell alkalmazni. És a hangsúly a fiktív szón. 2. esetben a rendszerünk inerciarendszer, nem gyorsul, így nincs szükség a fiktív erõkre, minden mozgás függetlenül megfigyelhetõ, nincsenek a rendszer gyorsulásából származó hatások.
Dióhéjban: A kisautós modelled sajnos teljesen téves, a kerekek súrlódásának hatása és a kapcsolat a forgó rendszerrel teljesen kiküszöböli a Coriolis-hatást. 1. esetben a korongról nézve a kisautó e.v.e.m.-t végez, 2. esetben a mozgás arkhimédeszi spirál utat ír le.
"Lendítsd meg sugár irányban azt a kisautódat, amelyiket tologatni szoktad! Ha nem hatna rá a Coriolis erõ akkor egyenesen halad a megindítás irányába.. Különben elfordul a forgás irányába."
Amit itt írtál, az bizony a kerekek súrlódásának a hatása.
Azt az egyet nem értem, hogy ha a kinematikával ilyen problémáid vannak, akkor mi a francot akarsz a relativitáselmélettel?
Kb. annyit jelent, hogy "az anyag" nem, de a foton képes "téridõutazni" ill. azon korlátok határait döngetni, amiket az anyag nem? Kicsit leegyszerûsített megfogalmazással?:D A foton nem anyag? Már csak azért kérdezem, hogy volt egy cikk, amiben azt ecsetelték, hogy megfeleztek egy foton...stb. Hogy tudták megfelezni a "semmit"?
LOL fizikus vagy? És nem megy a matek? Egy mezei mérnök jobban vágja a matekot mint te? Hol a hiba tanárúr?
Egyébként nem a tényekkel van a gond, hanem azzal, ahogy azt a saját szád íze szerint kommentálod, terelsz, és megpróbálod lealacsonyítani a kollégád munkáját, miközben õ egy elismert világhírû fizikus, te meg egy senki vagy.
Egyébként nem hiszem ám el, hogy fizikus vagy, csak viccbõl válaszoltam így. Nekem volt fizikus ismerõsöm, és veszettül vágta a matekot, pedig csak hallgató volt még.
A fizikus kollégáink nem vakbuzgó Einstein hívõk. Ilyen hisztit nem is rendeznek mint ti. Fõleg nem a történelmi tények felemlítése kapcsán.
"Elméleti fizikus volt ,a dolgát csinálta." - Dehogy volt elméleti fizikus. Segédhivatalnok volt. Szabadalmi ügyintézõ. Szép kék könyökvédõkkel. Különben sem õ, hanem Lorentz és Lebegyev vezette le a "képleteket". Einstein csak lemásolta tõlük..
"Valójában nem kanyarodik, mivel nem hat rá erõ, hanem a Föld fordul el alatta."
Szóval még azt sem értetted meg, hogy nem repül és nem puskagolyó.. Oké.. kisautót ismered?
Lendítsd meg sugár irányban azt a kisautódat, amelyiket tologatni szoktad! Ha nem hatna rá a Coriolis erõ akkor egyenesen halad a megindítás irányába.. Különben elfordul a forgás irányába.
Na kipróbáltad?
"hogy ezek után hülyeségnek tûnik számodra a relativitáselmélet, "
Számomra nem tûnik hülyeségnek sem a specrel, sem az áltrel. Csupán mindkettõ a látszatokról szól. Az a hülyeség, amikor valaki azt hiszi a relativitásról, hogy a valóság modellje. Nem. A relativitás csupán a látszatokat leíró modell.
Ami pedig Gézoo tanárurat illeti kétlem, hogy felfoghatnád a köztetek lévõ hatalmas szintkülönbséget. Ezért nevét a szádra hiába ne vedd!
A vakbuzgó Einstein hívõk alatt a fizikusokat kell érteni?
Szerinted hogy kellett volna születnie a képletnek? Megvilágosodás hatására? Elméleti fizikus volt ,a dolgát csinálta. Tudod õk így dolgoznak már egy idaja, számolgatnak és képleteket írnak fel.
Ezek szerint nem tudod, hogy ezt a függvényt hogyan kreálta Einstein.. Az a huszon..-sokadik változata. Az elsõket a környezetében élõk javították mert akkora hülyeséget adott.. Ebben a változatban már "csak" az együtthatók értékei változtak. Egyébként még így is pontatlan. Csak a vakbuzgó Einstein hívõk szent grálja.
Nagy szívességet tennél az emberiségnek, ha kijavítanád a következõ képletet:
(wikibõl vettem, jelöléseket ott megtalálod)
Nem vagyok jó másodfokú nemlineáris parciális differenciál egyenletek megoldásában, de ha villantanál egy részletes levezetést, rámutatva a hibára azt tudnám követni.
Amíg ezt nem teszed meg, nincs mirõl beszélni, ugyanis a gyakorlatban ezt használják, és mûködik. Sajnos gyûlöleted tárgya foglalta rendszerbe az akkori eredményeket, megteremtve a relativitás alapjait. Mindenki elismeri a munkáját kivéve az antiszemitákat, konteo-hívõket, és téged, meg pár nyomorultat.
Epic fail. A kilõtt golyó egyenes vonalú egyenletes mozgást végez a valóságban is, csak egy mozgó megfigyelõ számára kanyarodni _látszik_. Valójában nem kanyarodik, mivel nem hat rá erõ, hanem a Föld fordul el alatta. A fiktív, _nem_létezõ_ coriolis-erõt azért kell bevezetni, hogy a mozgó puska vonatkoztatási rendszerében ne sérüljön a erõegyensúly, mert ugye _látszólag_ van eltérés az e.v.e.m.-tól. Ha egy mindkettõtõl független vonatkoztatási rendszerbõl nézed, akkor a golyó e.v.e.m.-t végez, a puska meg elfordul, és _nincs_ coriolis-erõ. Q.e.D.
Csoda, hogy ezek után hülyeségnek tûnik számodra a relativitáselmélet, mikor azt hiszed, hogy érted, közben meg nem? Ha már coriolis-témában elkövetted ezt a hibát, nem lehetséges, hogy a relativitáselmélettel is ez a helyzet? Én a helyedben kicsit most csöndben maradnék, és átgondolnám, hogy mit nem értek... Egyébként ahogy én látom, ez a vonatkoztatási rendszerrel buzerálás nem megy neked, (áttérés egyikbõl a másikba, hogy a gyorsuló rendszereknek milyen következményei vannak, mi a valós, mi a látszólagos, stb.) közben a relativitáselméletnek meg pont ez a lényege.
Ja, és húzd ki a fejed Gézoo haverod seggébõl, szerintem õ közben a markába röhög, hogy mekkora hülyét csinált belõled.
Nekem sem a paradigma sem Einstein fóbiám sincs.. Történelmi tényeket írtam le. Ti pedig a tényeket vitatjátok.
A relativitás alapja.
Lorentz megfigyelte, hogy a körvezetõ felett egyenes vonalon haladó elektronra kitérítõ erõ hat. Pontosan úgy mintha az elektron áthaladna egy vele párhuzamosan mozgó töltéspár között és ezért F= k*Q²/R² erõ hat rá. Azaz egy egyenes vonalban, sugár irányban mozgó vezetõben ez az F erõ hat és elektromos feszültséget hoz létre a vezetõ végei között. Különbözõ sebességekhez, különbözõ feszültség tartozott Lorentz mérései szerint. Miután az elektron spinjét, töltésének elõjelét, és a töltésének nagyságát 1905-ig senki sem ismerte, ezért Lorentz egy fénysebességgel terjedõ sugárzásnak, amely Maxwell egyenleteibõl következett, és a v sebességgel mozgó töltéshordozónak a kölcsönhatásaként feltételezte ez a polarizációs jelenséget. És felismerte, hogy a polarizációs hatás a mozgások irányainak megfelelõen, követi a Doppler hatásnál tapasztalt amplitúdó változást.
Amit úgy emlegettél, hogy a "derékszügû háromszög matematikája", az nem más, mint a lényeg, a mozgási sebességek arányainak meghatározásakor. Ugyanis ha a sugárzás iránya a háromszög átfogója, akkor a vezetõ mozgásvektora (v) az egyik befogó, és az erõhatás azaz a potenciál kialakulásának az irányába mutató sebességvektor (d) közötti függvény alakja c²=v²+d² azaz a potenciál nagyságát meghatározó sebességvektor d=gyök(c²-v²) és ezen sebességvektornak és a fénysebességnek az aránya ß=c/d azaz ß=c/gyök(c²-v²)= ß=1/gyök(1-(v/c)²)
Lorentz úgy képzelte, hogy az erõhatást a Q töltések okozzák, Einstein ezzel nem értett egyet és megpróbált elszakadni a Maxwell féle éteres elgondolás folytatásaként született Lorentz-i megoldástól. És megírta a "ON THE ELECTRODYNAMICS OF MOVING BODIES By A. Einstein June 30, 1905" címû dolgozatát, amelynek elsõ mondataiban már tisztázta, hogy Maxwell féle hibás megközelítést szeretné egy jobbal felváltani:
"It is known that Maxwell's electrodynamics--as usually understood at the present time--when applied to moving bodies, leads to asymmetries which do not appear to be inherent in the phenomena. Take, for example, the reciprocal electrodynamic action of a magnet and a conductor. The observable phenomenon here depends only on the relative motion of the conductor and the magnet, whereas the customary view draws a sharp distinction between the two cases in which either the one or the other of these bodies is in motion. For if the magnet is in motion and the conductor at rest, there arises in the neighbourhood of the magnet an electric field with a certain definite energy, producing a current at the places where parts of the conductor are situated. But if the magnet is stationary and the conductor in motion, no electric field arises in the neighbourhood of the magnet. In the conductor, however, we find an electromotive force, to which in itself there is no corresponding energy, but which gives rise--assuming equality of relative motion in the two cases discussed--to electric currents of the same path and intensity as those produced by the electric forces in the former case."
( A folytatást megtaláljátok itt: http://www.fourmilab.ch/etexts/einstein/specrel/www/ )
Einstein nem végzett méréseket, ezért pusztán lemásolta Lorentz függvényeit. Csupán újabb köntösbe bújtatta. És dolgozatában az új köntösnek megfelelõen magyarázta Lorentz eredményeit, függvényeinek alkalmazását. Sajnos Einstein sem tudott elszakadni az álló éter képzetétõl, ezért folyton "stationary system"-et azaz álló rendszert emlegetett.
A kinetikát, a fény relatív sebességét, co-ordináta transzformációkat, tárgyaló elsõ három fejezetben megpróbálta Lorentz munkájától eltérõ, pusztán matematikai módszerrel levezetni a ßétát. Ez nem sikerült neki. Mert kénytelen volt tovább emlegetni az álló és a mozgó rendszerek különbségeit, ezzel gondolatkísérletekre alapozta ezt a matematikai levezetést. De végül eljutott õ is a ß=1/gyök(1-(v²/c²)) alakhoz.
Majd abból kiindulva, hogy a fény egy pontból R sugáron minden irányban ugyanazon c sebességgel terjed, levezette a relatív egyidejûséget. Miután Einstein úgy feltételezte, hogy ez a terjedés minden rendszerben azonos, de minden rendszerben másként látható, azaz nem ugyanazon idõ és távolság érvényes ezekben a rendszerekben. Vagyis a viszonyított sebességgel arányban az idõnek is viszonyítottnak kell lennie ahhoz, hogy minden rendszerben azonos maradhasson a fény terjedési sebessége. Természetesen a viszonyított idõvel a fény által megtett útszakasz csak akkor képezhet minden rendszerben azonosan állandó c fénysebességet, ha ez az útszakasz hossz is függ a relatív sebességtõl.
Ezek után alkalmazta saját elveit a "Maxwell-Hertz Equations for Empty Space." Maxwell függvényekre, a Doppler és a "Ligh aberration" esetekre. Majd a Lebegyev féle E=m*c² energia egyenérték függvényére, ezzel csupán közös függvénybe hozta össze Lorentz transzformációját, a kinetikai energiát és Lebegyev energia egyenértékét.
Majd éveken át javítgatott ezen a dolgozatán. És 1916-ban megjelentette a Generális teóriáját, azaz az általános relativitásról szóló elképzelését.
Röviden ennyi. Ha valami nem lenne világos, akkor rérdezz és megbeszéljük..
Te jó példa vagy. Te sem érted még a Coriolis erõ létrejöttét sem. " A coriolis-erõ NEM jön létre," Azt leszámítva, hogy fizikailag létezõ hatása van a Coriolis erõnek, nézzük, hogy hogyan képzõdik!
Vegyünk egy forgó korongot és az egyik sugara mentén, egyenes vonalban haladó golyót! Vizsgáljuk a golyóra ható erõt a korong középpontja felõl indulva.
A golyó a tehetetlenségi pályáján egyenes vonalban "szeretne" haladni, de ehhez a korongon ahol éppen van, ahhoz a sugárhoz tartozó kerületrõl egy nagyobb kerületre kell haladnia, ahol az állandó forgási sebesség (ahogy mondjuk: az állandó körfrekvencia, ) miatt nagyobb kerületi sebesség érvényes. Tehát a golyó csak úgy haladhat ha közben a mozgására merõleges irányban egyre növekvõ sebességgel is halad. Az idõegységre esõ sebesség változást gyorsulásnak nevezzük. Azaz amikor az egyre növekvõ sugárhoz, egyre nagyobb kerületen, az egyre nagyobb kerületi sebesség mozdítaná el a golyót a pályájáról, v1=n*R1*2*Pi/1 kerületi sebességrõl v2=n*R2*2*Pi/1 kerületi sebességre kell gyorsulnia a(k)= (v2-v1)/1 gyorsulással. És mint tudjuk a(k) gyorsulás F=a(k)*m erõvel hat az m tömegére.
Azaz ha az F erõvel érintõ irányban hatunk a forgási iránnyal szemben a golyóra akkor megtartja egyenes vonalú mozgását, ha pedig nem hatunk, akkor a kerületi sebesség megváltozásából következõ a(k) gyorsulással fog kitérni a forgás irányába az egyenes vonalú pályájáról.
Ilyen egyszerû..
Persze, hogyan érthetnéd a relativitást, ha még a Coriolis erõrõl is azt hitted, hogy nem létezõ..
Paradigmaváltás majd akkor lesz, ha Egely nulltér-generátorát használjuk. amúgy meg ja, Einstein egy mai tudományos problémához hozzá sem tudna szagolni.. xDD
Ez az Einstein fóbiád azért elég szánalmas.
Ennyire fáj, hogy az õ nevéhez fûzõdik egy paradigmaváltás? Esetleg az a bajod, hogy nem érted mit alkotott? Vagy talán az fáj, hogy zsidó volt?
Igen láttuk. Pitagorasz tétellel felvértezve estél neki cáfolni a relativitáselméletet. Ehhez kicsit komolyabb matek kellene. Csak azt sikerült bebizonyítani, hogy nem érted mirõl szól. Az anomáliák a sajátos értelmezésedbõl adódtak, valójában az elmélet mást állít mint ami neked lejött belõle.
Ugyan már mit vártok tõle? Fel sem tudta fogni, mirõl szól ez az egész téma, ha értené, nem beszélne ilyen hülyeségeket.
"akik a Coriolis erõ létrejöttét sem érti."
Ezek után még akartok tõle valamit? A coriolis-erõ NEM jön létre, az egy FIKTÍV erõ a vonatkoztatási rendszerek egymáshoz képest elmozdulása miatt... És ez ugye csak a legutóbbi faszsága, majd' minden megnyilvánulásában van egy-két ilyen ordító baromság, én már régen meguntam, hogy folyton helyesbítgessem. Nincs annál rosszabb, mint mikor az ostobaság szorgalommal találkozik...
Na,erre én is kíváncsi lennék.Szerintem még sokan mások.
Ha annyira ismered a mögöttes matematikai apparátust akkor toljad szépen a specrel levezetését..
Nem az elvégzett iskolai osztályairól írtam. Hanem arról, hogy milyen ismereteket tanult és milyeneket biztosan nem tudhatott. A fiam pedig 11 évesen nem csak egy egyenletet tud levezetni, hanem programot ír majd játszunk a progijával. (Most kedett 3D-s animáció programozással foglalkozni.. Na ez még nem megy neki. ) Ami kb ezerszer komolyabb feladat, mint Einstein levezetései.
Ja igen.. Vannak olyan középiskolások is akik még a körmozgásnál tartanak.. Sõt! Még olyan mérnökök is, akik a Coriolis erõ létrejöttét sem érti.
Albert Einstein azt a teóriáját, amelynek alapján a relatív idõt emlegetjük 1905-ben közölte le az a fizikai szaklap aminek Planck volt a fõszerkesztõje. Nyilvánvalóan 1905-ben aki nem látott a jövõbe, az nem ismerhette mindazt az alapvetõ ismeretet amit 1905 után "feldeztek fel".
Azaz történelmi tény, hogy Einstein tudása a specrel megírásakor a mai középiskolás másodikosok tudásszintjét sem érhette el 25 évesen.
Feltételezem, hogy ha ma írna egy másodikból kibukott emberke 25 évesen egy teóriát a relativitásról.. azaz Einsteinnel teljesen azonos tudású emberrõl van szó, akkor nem vennénk komolyan.
Ne keverjük! Jelzem, hogy ott volt napi vendég ahol a professzor, a Nobel díjas is csak az 1905 elõtti tudomány szintjén volt csak professzor. Nem a mai tudomány szintjén!
Asszem ennek nemigen van köze a témához. És ha Newtonról meg kiderül, hogy buzi volt, akkor a gravitáció már nem mûködik?
Az meg pláne vicces, hogy azt állítod, hogy "éveken át napi vendég volt a Planck-házban", de ennek ellenére "semmit sem tudott abból amit 1905 után fedeztek fel".
Na, akkor most válassz a két állításod közül egyet, mert a kettõ egy csöppet üti egymást. Nyilvánvaló, hogy ha valaki egy Nobel-díjas fizikusnál és egyetemi professzornál napi vendég, akkor az semmit nem hall a tudományos eredményekrõl. Persze, a Napnál is világosabb...
Ezt egy olyan 25 éves emberke teóriája alapján mondják, aki nem tudott felírni egyetlen kémiai képletet sem, aki nem tudta, hogy az áram az áramkörökben merre folyik, aki nem tudta, hogy a mágneses teret a haladó elektron spinje okozza, aki semmit sem tudott abból amit 1905 után fedeztek fel. Nem ismerte Heisenberg, Schrödinger, Feynman, stb. munkáit.. Mamár a középiskola 3. osztályát már nem végezhetné el az 1905-ös tudásával.
Csoda, hogy fogalma sem volt az idõrõl? Totózott.. És szuper jó kapcsolatai voltak. Egy ideig Planck lányával volt "jóban", így majdnem apósa lett a Nobel díjas Planck.. éveken át napi vendég volt a Planck-házban. Természetesen, így ismerkedett meg az akkori tudományos elit krémjével. Apja sokszoros milliomos, gyártulajdonos volt.. Az ilyenre mondják, hogy életében csak megszületnie volt nehezebb, a többit tálcán kapta.
Az a baj, hogy ez egy nagyon lebutított analógia, és nem nagyon van értelme ezen a szemléleten sokat vergõdni. Tehát ezek négydimenziós differenciálegyenlet-rendszerek speciális eseteinek az értelmezései. Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy a téridõ nem különválasztható térre és idõre, hanem egyetlen összefüggõ dolog, egyben kell kezelni. A térben haladás egyben idõben is haladás, és fordítva.
Nagyjából úgy van, ahogy mondod. Megnézzük a fotont a Napban, újszülött fotonka, 0 másodperc életkorral, eltelik 8 perc, ideér a Földre, megnézzük megint, és ugyanaz az újszülött fotonka, 0 másodperc életkorral. Az õ számára nem telt el idõ, egyszerre van mindenhol az útvonalán, miközben a világ elöregszik körülötte.
De ez megint csak elméleti analóg fejtegetés, egy foton korát nem tudjuk vizsgálni, anyag meg soha nem gyorsul fénysebességre.
Mondom, ikerparadoxon, mondjuk wikipedia-n. Ott van egy ábra, abból egész jól látni, mirõl van szó. Pl azt is, hogy nem csak az odaút és a visszaút okoz idõtorzulást, hanem az is, hogy megfordultunk, és vissza akartunk jönni.
Miért is kellene gyorsulnia a galaxis forgásának? Igen, nõ a központi fekete lyuk tömege, de ennek nincs köze a forgás sebességéhez. Sõt, a galaxis mozgásához gyakorlatilag semmi köze, a galaxis úgyis a saját tömegközéppontja körül forog, annak meg mindegy, hogy pontosan milyen a tömegeloszlás. Lényegtelen, hogy az a tömeg egy pontban gyûlt-e össze(központi fekete lyuk), vagy térfogaton oszlik meg (sûrû csillagvárosok a fekete lyuk körül).
Meg Hawkins szerint a fekete lyukak a pólusaikon sugároznak kifelé. Ha ez így van, akkor nem biztos, hogy pozitív a tömegmérleg, nem biztos, hogy több anyagot nyel el, mint amennyit a kisugárzás miatt veszít.
Ha egy foton elindul a napból fénysebességgel gyakorlatilag megáll számára a "saját szempontjából" az idõ és ugyanabban a pillanatban érkezik meg a Földre? Vagy hogy értelmezendõ?
Volt még egy dolog: Aszongya, hogy a fekete lyuk gyakorlatilag tömeggel rendelkezõ tárgy, amely magához vonzza a kissebb tömegû tárgyakat, meg hogy a galaxisok közepén is fekete lyuk ak vannak, ezzel magyarázzák a spirálgalaxisok mozgását. Akko minél több kissebb tömegû tárgyat vonz magához a fekete lyuk, annál jobban változik a saját tömege is és annál intenzívebben vonzza, tehát "gyorsul" a folyamat? Egyre gyorsabb mozgásra készteti a galaxist? Vagy nem? Nem tudom megfigyeltek-e a spirálgalaxisok mozgásában gyorsulást, pályákban változást. Elméletileg nem kellene gyorsulõ folyamatnak lenni, ha a középpont tömege növekszik?
tehát az idõ mint fogalom lehetõvé teszi magát a mérést?
elvileg az idõ egy dimenzióalap mint az út és a tömeg
amúgy ezek a dolgok olyan valamik, amiket az emberek azért hoztak létre, hogy túlbonyolítsák a világot és a lusta emberek számára kiszámíthatatlanná tegyék így kiszolgáltatottá és kihaszálhatóvá válnak a szorgalmas embereknek
Elvi jellegû probléma, a relativitáselmélet egyenleteinek egyik szélsõ értékének értelmezése. És azt kell még hozzátenni, hogy "az álló megfigyelõ szempontjából". "Ikerparadoxon"-ra keress rá, ha érdekel bõvebben a téma.
Most néztem a NatGeo-n egy filmet. Kijelentés: A fénysebesség elérésekor megáll az idõ. Ez mit jelent? Azt, hogy ha fénysebességgel közlekedünk A-ból B-be eljutni anélkül tudnánk, hogy közben idõ telne el?
"A rejtett változók elmélete tagadja, hogy a kvantummechanikai állapotleírás a fizikai rendszer teljes leírása. Sikeres rejtett változó elméletet még soha nem sikerült kidolgozni. Fontos elvi meggondolások ítélhetik kudarcra egy egyszerû rejtettváltozó-elmélet megalkotását, nevezetesen a Bell-tétel.
A rejtettváltozó-elméleteknek egyetlen olyan típusa van, aminek érvényessége nem tûnik kizártnak: a nemlokális rejtettváltozó-elméletek, azaz olyan elméletek, amelyekben a rejtett paraméterek a rendszer tetszõlegesen távoli részeiben hatnak egyidejûleg. Az olyan rejtettváltozó-elméleteket, amelyek ennek a feltételnek nem tesznek eleget, lokális rejtettváltozó-elméleteknek nevezzük."
Amúgy Einstein is kb. azon az állásponton volt, mint Te, amikor azt mondta, hogy 'Isten nem kockajátékos'. Nehezen fogadta el a tényeket. :)
Ne légy cinikus. Einstein elõtt is tele volt hatalmas koponyákkal a világtörténelem, mégsem volt egyik "ostoba" sem képes arra, hogy felfedezze a relativisztikus sebességeknél adódó "rejtett változót".
lol! "nem rajzolom le, mer nemtok macskát rajzolni...mást see..de aztán macskát pláne nemtudok rajzolni..Schrödinger macskával fogalmazta meg, õ tudja hogy miért macskával fogalmazta meg, nem volt macskakedvelõ, kutyája volt neki..lehet, hogy ezért fogalmazta meg macskával." _D:D_:D_:D_D:d
hú hát ez valami rohadt jó, tisztán értem mivan! :_D
Biztos van valami rejtett változó, csak Bohr, Einstein, meg a többi ostoba fizikus azóta sem találta meg. Valószínûleg nem is gondolnak rá. :D Nem rossz dolog a wishful thinking, a tudományban is jól jön néha.
Egyébként így belegondolva ez az egész egy paradoxonnak tûnik. Jó, maga az egész anomália az :D De egy bizonyos része önmagában is, függetlenül a kisérlet eredményétõl.
Ugye fotonokkal bombázzák a réseket. Viszont a megfigyelõ is a szemébe (mérõmûszerbe) érkezõ fotonok alapján kap információt az egész kísérletrõl. Ez olyan, mintha a golyszlilövöldözõs automatás kísérletet vizsgáló mûszer nem a látottak, hanem a mérõmûszerre "pattanó" golyók alapján szûrne le következtetéseket a kísérletrõl. És itt az újabb kérdés: vajon milyen eredményre jutna a kísérlet, ha tényleg a pattogó golyók által a mérõmûszerbe vitt információk alapján vizsgálódnánk? Lehet hogy ez esetben is megjelenne valamiféle csíksor? :) Na akkor aztán qrva nagyot röhögnék a rákövetkezõ fejvakarászáson :DD
nem tudom, de tuti kipróbálták. gondolom nem járt releváns információval, azért nem olvasni róla. aztán lehet, csak én nem tudom. De ezt a kísérletet ne úgy fogd fel, mint valami vágyvezérelt fizikusok klubdélutánját az intézetben mûszak után, hanem a kvamtummechanikát és világszerte az egész tudósközösséget megrengetõ alap kísérletként! És azóta eltelt 20 év..
"...a megfigyelõ eldöntheti zárva tartja-e a redõnyt és a hagyományos Young-féle (ez van a videón) kísérlethez hasonlóan az ernyõn felfogja a fotonokat(-> interferenciakép), vagy pedig kinyitja lehetõvé téve, hogy a távcsövek regisztrálják, melyik résen haladt át a foton."
No és mi történik akkor, ha két mérõmûszert állítanak egymás mellé (mögé, hogy a kettõ által bezárt szögtõl is megszabaduljunk), és az egyiket zárva, míg a másikat nyitva tartják? Mi történik akkor, ha a mérõmûszert beállítják a megfelelõ pozícióba, és véletlenszerûen vagy bekapcsolják vagy nem (a mûszer állapotáról viszont senki nem tudja hogy épp mûködik-e vagy nem)? Ezek szerint a kapott lenyomat alapján meg lehet határozni, hogy a mûszer be volt-e kapcsolva vagy nem?
És mi történik akkor, ha a mérõmûszert ugyan bekapcsolják, de a mérés eredménye a legutolsó lépcsõben nullpontra van vezetve?
Sok-sok kérdés, amelyeket mind-mind igazolni, megválaszolni lenne szükséges ahhoz, hogy esélyt adjunk magunknak a jelenség pontos megismerését illetõen.
ha pedig vágyvezérelt gondolkodó lennék, azt mondanám ez azért van így, mert az emberiség (ill. bármilyen élõlény) csak akkor jöhet rá saját és az Univerzum eredetére, ha intelligenciája és technológiai tudása eléri a kvantumléptékeket és megbirkózik az efféle anomáliákkal :DDD:dd
de persze nem vagyok vágyvezérelt, így csak annyit mondok az a biztos, hogy a tudatnak kitüntetett szerepe van az univerzumban.
Ezzel nem tudok vitába szállni, amíg magát az elméletet elfogadottnak nem tekintem. Viszont: Magát az õsrobbanást nem sok esélyed van meglátni, hiszen nem mi vagyunk az õsrobbanás központi helyétõl 14 mrd fényévnyire, hanem az általunk ismert (és ismerhetõ) univerzum gömbperemén fénysebességgel haladó részecskék. Mi ettõl csak beljebb lehetünk, hiszen tömeggel rendelkezõ dolog nem haladhat a fény sebességével.
Errõl egy elmélet: Az õsrobbanás folyamán az elsõ pillanatok során olyan kolosszális mennyiségû energia szabadult fel, amelynek méretbeli nagyságrendjérõl sincs még csak halvány lila fingunk se. Ez ugye gömb alakban távolodva került kisugárzásra a robbanás epicentrumából kiindulva. Ám ez nem tûnt el, továbbra is ott halad fénysebességgel valahol a nagy büdös semmiben, tõlünk tizeniksz milliárd fényévnyire, gyakorlatilag egy iszonyú energiával rendelkezõ pajzsként körbeölelve Univerzumunkat. Ez a pajzs fénysebességgel halad, és energiájának köszönhetõen minden útjába kerülõ dolgot az azzal történõ érintkezése pillanatában elemészt.
Lehet hogy ezért nem látunk semmit a 13,7 mrd fényévnyire lévõ dolgokon túl?
"Ha makroszkopikus fizikai tárgyról van szó, ez a hatás jól tervezett és kivitelezett megfigyelésnél, mérésnél elhanyagolható.
A mikrovilágban viszont a megfigyeléssel (méréssel) komoly hatással vagyunk a megfigyelt objektumra.
Pl. ha egy elektron helyzetét, vagy sebességét akarjuk meghatározni, bármilyen módszert választunk is, olyan erõhatást gyakorolunk az elektronra magával a méréssel, hogy annak sebessége és helyzete megváltozik."
és ide tartozik a Schrödinger és a két-rés kísérlet is, és ki tudja mennyi van még..
igen, tükrökkel ki akarták cselezni, elkerülni az anomáliát, de az még durvábban visszaütött.
begépelek a könyvbõl: a redõny mögött két távcsövet helyezett el amelyeket az egyik ill. másik résre irányított. Ha a foton közeledik a redõny felé, a megfigyelõ eldöntheti zárva tartja-e a redõnyt és a hagyományos Young-féle (ez van a videón) kísérlethez hasonlóan az ernyõn felfogja a fotonokat(-> interferenciakép), vagy pedig kinyitja lehetõvé téve, hogy a távcsövek regisztrálják, melyik résen haladt át a foton. A megfigyelõ által az utolsó (utáni) pillanatban meghozott döntés hatással van a valóság természetére, méghozzá a múltban.
(azaz a részecske már azelõtt úgy mutatta magát mielõtt megfigyelték volna a Young féle módon..)