Megszüntetni, vagy elkerülni, vagy törekedni arra, hogy ne legyen szenvedés, vagy a nirvana felé törekedni, nekem aztán tök mindegy. Értem, számomra nagyon fontos a pontos fogalmazás, hiszen szavakkal kommunikálunk :). A lényeg, hogy ugyanarról beszélünk :).
És igaza van a szerzetesnek is a minden egy teóriával kapcsolatban. Legalábbis addig a pontig amíg nem tapasztalás szinten ismeri az ember. Ugyanis addig a pontig ez is csak egy takarás, védekezés. Onnantól kezdve már más is lehet. (Ezt az alapján írom aki ilyet átélt és elmondta gondolatait róla)
Nekem még mindig nem következik automatikusan az okságból a kedvesség, és a nem hibáztatás. Miért hibáztatsz valaki mást? Valami történik akkor az ember önmagát hajlamos védeni, ezért a külvilágban keresi az okot, és a legközelebb lévõ ember megkapja a "magáét". Ha tisztában vagy az oksággal akkor nem ezt teszed, hanem leülsz meditálni és átgondolod, hogy mi az ami miatt a helyzet kialakult és ebben neked mi a szereped és ennek megfelelõen cselekdsz tovább. Félreértesz (de lehet nem, csak másképp fogalmazunk), ebbõl nem következik kedvesség.
Vicces, pontos fogalmazásról írok, közben pedig tök felületes az amit írok. Sajnos így a gép elõtt ülve nincsenek azok az energiák amik egy személyes beszélgetést hajtanak és képekesek igazán kihozni az emberbõl a gondolatait.
leülsz meditálni és átgondolod Ezalatt nem azt értem, hogy leülsz meditációs ülésbe és gondolkodsz :), hanem azt hogy leülsz meditálni és utána át fogod látni a problémát.
Minden egy témában sem azt mondom, hogy azért "kell" szeretni valakit, mert valahol, valami megfoghatatlan létezésben egy "anyag" voltunk :). Ezalatt inkább empátiát értek, amit leginkább ebben a "minden egy" formában tudok leírni, miközben valójában ez egy felfoghatatlan valami. "Normál" esetben.
És nem fogalmaztam pontosan? Ha majd látok a mondandóm szempontjából lényegi különbséget, akkor majd úgy fogalmazok.
Létezik olyan tapasztalás, ami szerint az ember egy mindennel, de bármilyen kellemesnek tûnik, ez is alávetett a függõ keletkezésnek.
Nekem az okságból nem következik, hogy másképp kéne cselekednem, mint ahogy cselekszem. Miért tennék másképp? És fõként, ehhez miért kéne meditálni?
Létezik olyan tapasztalás, ami szerint az ember egy mindennel, de bármilyen kellemesnek tûnik, ez is alávetett a függõ keletkezésnek. Természetesen, de ez a lényegen nem változtat.
Nekem az okságból nem következik, hogy másképp kéne cselekednem, mint ahogy cselekszem. Miért tennék másképp? És fõként, ehhez miért kéne meditálni? Attól függ hogy cselekszel, ha képes vagy átlátni "spontán" a helyzetet akkor nincs szükség meditációra, ha viszont az érzelmek kezdenek vezetni akkor igen.
Közben eszembe jutott egy pontosabb fogalmazása annak amire gondolok: Az okság abban segít, hogy ne kívül keresd a helyzetre a megoldást, hanem belül, hiszen minden belülrõl vetül ki. A hozzáállásod változik.
Miért, mi a lényeg? Pont a múlandósága a lényeg, legyen bármilyen kívánatos tudatállapot. Az elméleted szerint nem is kereshetem kívül a megoldást, mert hát a szar kaja, meg az ostoba szomszéd is a tudatban jelenik meg.
Szerintem az a lényeg, hogy ez biznyítja az eredeti egység állapotát. Nem többet és nem kevesebbet. Természetesen mulandó, de ebben a megjelenési formában minden mulandó. Ennyi erõvel semminek sincs értelme.
A szar kaja csak elképzelés kérdése, attól függ mit gondolsz az ételedrõl. Az "ostoba" szomszéd "ostobasága" a saját maga problémája. Az, hogy TE hogy reagálod le az "ostoba" szomszédod meg a tied. Ennyi. Felesleges õt "ostobának" nevezni és felhúzni magad, hiszen akkor már te vagy "ostoba" és nem õ :)
:). Semmit végsõ soron önbecsapásra jó csak mely egy ideig jó szolgálatot tehet. Az embernek van egy olyan szokása, hogy a saját "fajtáját", vérét, családját, stb... többre becsüli az idegeneknél. Így jót tesz errõl az oldalról, valamint erõsítheti az empátiát mások felé. Végsõ soron csak egy illúzió, de minden az :).
létezik, hogy valakinek ebben az életében öngyilkosnak "kell" lennie? Ugye, a karma szerint ha valaki gyilkos volt az elõzõ életében, akkor a következõben erõszakos halált fog halni. Ahogy ezt sem lehet elkerülni, úgy talán az öngyilkosság is egy hasonló "bûn" következménye.
Szerintem nem. Azért nem, mert az öngyilkosság is nagyon súlyos bûnnek számít a buddhizmusban, egy szándékos tett, aminek a következménye lehet pokolban való születés.
Én olyanra emlékszem, hogy még jómúltkor fantomlovag írt egy hozzászólást, amiben azt állította, hogy a gyilkosság nem minden esetben bûn, és erre egy buddhista történetet is fölhozott példának. Astustól kérdezõsködtem, aki a téma nagy ismerõje (:-), és ezt válaszolta:
"A történet, amiben nem a Buddha, hanem a bódhiszattva (vagyis Sákjamuni még megvilágosodása elõtt), ott nem megy senki pokolra végül. A történet lényege az, hogy a bódhiszattva 100% együttérzésbõl rántotta a tengerbe a leendõ gyilkost, ráadásul ennek azon következményét is vállalta, hogy pokolra jut. Mi több, nem azért tette, hogy a többieket megmentse a haláltól, hanem hogy az illetõ ne jusson hosszú hosszú idõre pokolra a gyilkosságokért. Amit pedig példáz, az az, hogy egy bódhiszattva együttérzésbõl még olyat is megtehet, ami a srávakák szemében helytelen."
Egy cselekedet 4 meghatározó részre oszthatjuk fel:
A cselekedetet elõre elterveztük-e, örömmel vittük azt véghez, egyáltalán véghezvittük, elégedettek-e voltunk-e az eredménnyel.
Ha a 4 feltétel összeáll, akkor mondjuk egy néni átsegítése az úttesten karmikusan hatalmasat dob pozitívan.
Ha viszont egy gyilkosságról van szó, akkor iszonyat sok negatív magot ültetünk el a tudatunkban.
Ezzel meg tulajdonképpen egyetértek, a mi vonalunkban is "így tanuljuk :)". A buddhizmus más mint a kereszténység. Ott az van, hogy ha megütnek akkor tartsd oda az arcod másik oldalát. Ez nem túl ésszerû. Önvédelembõl, mások védelmébõl lehet erõt alkalmazni, de sosem tehetjük ezt dühbõl, kizárólag tisztánlátásból. A történet alapján pedig igen magas fokú bódhiszattva lehetett a srác.
Az öngyilkosság ok, sosem okozat. Az öngyilkosság egy szinten áll mások megölésével, hiszen a saját tudatodat fosztod meg a fejlõdéstõl. A végelkeseredésben öngyilkosságot elkövetõ emberekre pedig a következõ életeikben vár az elõzõben "be nem következett" tisztulás, keresztény szóhasználattal élve bûnhõdés.
Utolsó kérdésedre válaszolnék: bizonyos idõ után bizony kezd megváltozni az ember tudata, automatizálódni fog benned a természetesség, és egyszerûen tényleg vidámabban képes látni dolgokat az ember.
[Most nem az üljünk le 3 óráig és koncentráljunk a semmire típusú meditációra gondolok]
Olyan ember, aki képességei szerint be tudna lépni a nirvanába, de együttérzésbõl olyan fogadalmat tesz, hogy mindaddig a szamszárában marad, amég az utolsó érzõ lényt is megvilágosodáshoz segíti.
A kötõjel után leírt tulajdonságok határozzák meg, hová születünk következõ életünkben - aszerint, hogy melyik volt domináns a jelenlegiben. Úgy kell elképzelni kb., mint egy piramist, felül vannak a legkevesebben. Éppen ezért állatira értékes az egészséges emberi testünk, mert lehetõségünk van a dharma gyakorlására, nincsenek a tudatunk figyelmét elvonó hatások - 18 feltétel kell ahhoz (köztük a megfelelõ világkorszakba való születés, találkozás a tanításokkal, satöbbi), hogy az ember képes legyen a buddhizmust gyakorolni.
Nirvánáról [legalábbis mifelénk :)] nem nagyon beszélünk... Megvilágosodásról annál inkább. A megvilágosodott tudat kilép az élet körforgásából, leírhatatlan természetességet, örömöt érez, és önzetlen lesz. Képes tudatos újjászületésre, satöbbi. Egyszerûen nem lehet szavakba önteni, és nem is tudjuk elképzelni ezt az állapotot igazán.
Figy most kicsit megzavarodtam. Mindenesetre megvilágodosodni az ember nem fog kizárólag eszmei szinten szerzett tudástól, filozofálgatástól. Ahhoz, hogy az ember tudata fejlõdjön, és végül elérje a megvilágosodást, meditálni kell. Ez elengedhetetlen. Egy embernek nem volt erre szüksége, Marpának.
Ja és srácok nem akarok megbántani senkit, de amikor én buddhizmusról beszélek, akkor én errõl beszélek. Ez A buddhizmus, tulajdonképpen ami ettõl eltér az már csak valamilyen sarkítás, ezotéria, kevert cuccok.
Aki szerint van mit fejleszteni, és elérni, az csak meditáljon, és filozofálgasson.
Sokkal gyakorlatiasabb és praktikusabb a buddhizmus mint azt gondolod, szerintem... Ahol a pszichológia befejezõdik, ott kezdõdik a buddhizmus tulajdonképpen, szóval egy zavarodott embert csak mégjobban összezavarna mondjuk egy meditáció. A lyukas tetõn beesik az esõ :).
De hidd el én csak jó szándékból írom ezt, mert a buddhizmus nem hitvallás, hanem tapasztalati vallás. Beszélni róla olyan, mint az ujj ami a Holdra mutat - attól az még nem a Hold.
Szóval igazából ha az ember nem gyakorol akkor magát az esszenciáját nem érti meg, pedig sajnos az utolsó ingnek nincs zsebe.
A Gyõzedelmes Meghaladó Dicsõséges Szamantabhadrának hódolatom!
Mily mértékben jelenik meg tárgyként a mély fogalom mentes állapot az értelemnek? Mivel a mély fogalom mentességnek tapasztalata valóban élmény, nem ez a helyzet.
Vita az Olyanság jellemzõirõl olyan tanítás, mely nem látja át a Dharmát. Így bármilyen mély szavakat is mond valaki, hogy érhetnének fel azok a valódi jelentéssel?
Érdemek és Bölcsesség halmozásában, meditációban és karmikus nyomok tisztításában, létezik a "rögzültség szegecse". A megragadhatatlan égben nincs mûvi fejlõdés.
Egyenesen ülni keresztbe tett lábakkal és minden testi mûviség a test eszméjéhez való ragaszkodásból kél. A karma nélküli égben nincs mit fejleszteni.
Ég-szerû eredendõ jelenlétnek nincs keresztbe tett lába vagy egyenes tartása! Természetesen jelen lenni az égben nem alapja az égi változásnak.
A Tudat természete, az ég-szerû tartománya a Megvilágosodásnak, nem alapja a Megvilágosodás elérésének. A Tudat természete, alap vagy gyökér nélkül, nem található kereséssel, miképp az ég.
A Megvilágosodásban, mely mentes a létrehozástól, okai vagy hatásai a Megvilágosodásnak teljesen hiányoznak.
A kulcs a szóbeli átadásokhoz és útmutatásokhoz, a felülmúlhatatlan útmutatása a "Kicsiny rejtett magnak" így összefoglaltatott.
A meditáció a már megértett információt tapasztalattá változtatja. Elsõ szinten az a célja, hogy lenyugtassa és egy helyben tartsa a tudatot. Teret hoz létre a tapasztaló és annak tapasztalatai között, a bölcs ember számára lehetõvé téve, hogy az élet komédiáiban vállaljon szerepet, és távol tarthassa magát a tragédiáktól. E védelmezõ távolságot általában úgy alakítjuk ki, hogy a légzésünkre figyelünk, vagy egy buddhaformára összpontosítunk – a meditáció ezen fajtáját szanszkritul samatá-nak, tibetiül siné-nek hívják. Ha képesek vagyunk ezt a tudatállapotot megtartani meditációnk „laboratóriumi körülményei” között, fokozatosan meg fogjuk valósítani a hétköznapokban is. Ez a fejlõdésünk elsõ lépése, mely a mély felismerés, valamint a komplikáltabb gyakorlatok alapja.
A meditáció második szintjét szanszkritul vipasjaná-nak, tibetiül laktong-nak nevezik. Ebben az esetben nem formán meditálunk, hanem magára a tudat természetére tekintünk – ezért nevezik a mély felismerés gyakorlatának. Anélkül vagyunk tudatosak, hogy tudatosságunknak bármilyen tárgya lenne – így a felismerés és a megértés spontán bontakozik ki.
Tehát összefoglalva elmondhatjuk, hogy a meditáció a tudat összpontosítása valamire, majd az ezen alapuló és ebbõl kibontakozó tisztánlátás.
Dejó! Eddig észre sem vettem, h milyen sokat meditálok...
Ha sejtenéd milyen nehéz amit a második részben ír a srác, nem viccelõdnél ezzel :) Nem akarni semmit, és totálisan semlegesni maradni nem éppen egy egyszerû dolog. Szerintem.
Ne törd magad vele. Mi az, ami elszakadhatna a feltételes dolgoktól?
"43.Akik ragaszkodnak egy énhez vagy a világhoz, mint feltételtõl függetlenhez, mily sajnálatos! Fogságba ejtették õket az állandóról, állandótlanról és hasonlókról szóló tantételek.
44. Akik úgy veszik, hogy a feltételes dolgok megalapozottak a valóságban, azokat legyõzték az állandósághoz és egyebekhez kapcsolódó hibák."
Elég annak a belátása, hogy nincs valami feltételtõl független valami, ami megszabadulhatna, és annak a tudása, hogy minden feltételes dolog gyökértelen. Ez éppen elég. Állandónak látjuk a testet, tudatot és még nagyon sok mást, de ahelyett, hogy ezt megszûntetnénk, valami még állandóbbat keresünk, ami a testtõl, tudattól, stb. is független. Hát nem tévedés, hogy ahelyett, hogy megszûntetnénk az állandóságba vetett hitet, egy még állandóbbat keresünk? A meditációban megtapasztalható élmények összességérõl elmondható, hogy feltételekhez kötött tudatállapot.
"úgy kellene elmélkedned, hogy megszabadulj anélkül, hogy elhagynád a vágyakat, melyek a világ provinciái"
Attól függ...olyan meditációnál ahol vizualizáció van jó lehet, de veszélyes is, mert könnyen leragadhatsz a részleteknél. Nemrég voltam elvonuláson és avatáson. Ott tapasztaltam a dolgot....a mantrához van egy bizonyos meditáció és rengeteg kérdés irányult arra, hogy hogyan kell ezt vagy azt elképzelni. Nem KELL elképzelni semmit. Elég ha átérzed. Szóval relatív a dolog :)
Hát, olyasmire gondoltam, hogy ha jó a képzelõerõ, akkor könnyebben és gyorsabban "el tudja képzelni" az ember, hogy nincsenek gondjai, problámái, könnyebben "ki tud kapcsolni". Na ezt megint jól megfogalmaztam, de kb vázoltam milyen összefüggést feltételeztem?
Ebben az esetben szerintem tévúton jársz. Szimplán figyeld a légzésed. Butaság azt képzelni, hogy nincsenek gondjaid, hacsak valóban nem így gondolod :)
Nem gondolni rá. Szal nem jól fogalmaztam meg.... Elképzelni, hogy nincs körülöttem semmi, nem gondolok semmire, csak nyugi...stb. Valahogy nem igazán tudom szavakkal megfogalmazni, csak pár pillanat alatt ki tud kapcsolni olyankor az ember, ha medizik, nem?
Semmi gond...nálam okosabb kijelentette, hogy mûveld a csodát, ne magyarázd. Vannak dolgok amik "elvesztik fényüket", ha megpróbálja az ember szavakkal megfogalmazni, vagy nem is lehet....
Nem találok összefüggést a sokezeréves keleti vallások, tanok és a vonzás törvénye között. Van? Hogy állok a dologgal? A meditációval? Szoktam gyakorolni, bár nem igen olvastam róla "szakirodalmat". Csak pihizni igyekszek....
hát én találtam. majd remélem teis fogsz, az csak egy része az egésznek. de mindegy is most itt nem ez a lényeg:P én asszem az õrangyalod üzenetei c. könyvben olvastam elõször meditációs gyakorlatokat, nekem beváltak.
Én is találtam ellentmondásos összefüggést: bevonzom magamnak, mert akarom kontra az igazi "megvilágosodáshoz" vezetõ úton nem az anyagi meg vágy dolgokból kiindulni...