A szigorú vokál az olyan, mint mikor Alexi Laiho énekel. A hörgés meg, hm. Hörgés. :D
Amúgy a TC most az egyik legjobb zenekar (ha nem a legjobb) Mo.-n szvsz, de csak azért, mert Kátai elsõ számú bandája, a Gire (az eddigi legjobb) feloszlott. (ez meg a második számú projectje)
Végre eljutottam hogy bevizsgáljam ezt a négy linket.
Nekem olybá tûnik, hogy ezek inkább a gitáros metálos irányzatból lettek. Nincs bajom ezzel, én imádom hallgatni az elektromos gitárt, de nekem a legkeményebb zene amit eddig masszívabban hallgattam, az az volt, amikor Linkin Park frontembere ordibált. Nem vagyok hozzászokva ehhez a (hogy is fogalmaztál egyszer?, "szigorú vokálhoz" :D ) amit én egyszerüen csak 'hörgésnek' hívok.
De volt egy ami azért kiemelkedõen tetszett ezek közül, mégpedig a magyar. Ez a Thy Catafalque nagyon jó ÖSSZHANGOT csinált így zenével és klippel ebben a Csillagkohó címü számban. (valaki fizikus metálnak hívta a hozzászólók közül? :D) (aztán megnéztem még egy másik videót, a Paths untrodden-t, és az annyira nem fogott meg mint a csillagkohó)
Ismerek én sok ilyen monoton számot, Kraftwerk, Jean-Michelle Jarre például ugyanez a monoton kategória, csak nem éppen gitár :D Joe Satriani szólózásai is elférnének, habár nem azért mert az általam említetteknek köze lenne bármiféle 'avantgarde'izmushoz, hanem azért mert ezek olyan kissé monoton és különleges (számomra) hangzással adnak teret a gondolataiknak vagy bárminek.
Asszittem a Get Down nótáról lesz szó, közben rájöttem hogy azt Magyarországon úgy ismerik, hogy a Sterbinszky száma!
olyan ez mint az evolúció csak sokkal több a zsákutca..
Ajánlom a Samsas Traum nevezetû német zenekart!
A szó eredete: "avant garde": francia katonai mûszó, jelentése elõörs. A fogalom meghatározása: az új, minden eddigi hagyománytól tudatosan eltérni akaró mûvészeti irányzatok összefoglaló neve a 20. század elsõ felében.
Céljuk: már nem a látvány valamilyen mértékû visszaadása, hanem a dolgok mögött rejlõ gondolati tartalmak érzékeltetése és ehhez a mûvészet hagyományos eszköztára nem megfelelõ!
Törekvéseik, eszközeik: * Hagyománybontás: a régi értékek teljes lerombolása vagy átértelmezése * A mûvészi formanyelv radikális megújítása minden mûvészeti ágban * A teljes emberi és mûvészi szabadság megvalósítása – a konvenciók hiánya * Társadalomformáló programjuk is van, mert az emberek tudata másképp nem alakítható át * A mûvészeti ágak közelednek egymáshoz (a film hatása igen erõs); interart jelleg.
Témaválasztás: A 20. századi ember megváltozott élete, elidegenedettsége, létminõsége, az embert fenyegetõ veszélyek vagy az elõtte megnyíló lehetõségek. Ebben erõsen érezhetõ a korabeli polgári filozófiák (pl. egzisztencializmus) és lélektani irányzatok (Freud, Jung) hatása.
------
Akkor a zenérõl, amirõl ez a topik is szólna. Nem csak a metálról és rock zenérõl (mondjuk elsõdlegesen) szólna ez a topik, hanem elektronikáról (ha itt létezik a rengeteg mûfaj ellenére), jazzrõl, ambient jellegû zenékrõl és teljesen elborult noise dolgokról is, a szimfónikus, zenekaros muzsikák mellett.
Kialakulásának idõpontja a mozgalommal párhuzamosan definiálható, de a mozgalom végével (véget ért?) a zene nem szûnt meg, hanem tovább élt, elõször csak zeneszerzõk körében. A '80-as évek közepe táján a svájci Celtic Frost elindítja a fent nevezett esztétikai minõséget, majd a '90-as évek középen kiadja elsõ és egyetlen albumát a norvég Ved Buens Ende. Ezzel a jazzes, progresszív lemezükkel beírják magukat a történelembe és máig õk az egyik legnagyobb név az irányzatban. Az õ fejtágításuk közben / után sorra alakulnak olyan zenekarok, mint pl az Ulver, az Arcturus, a Sigh, akik máig legendák.
Fontos leszögezni, hogy az avantgarde nem mûfaj, hanem egy extrém irányzat. A zene teljesen kötetlen, a minimalista próbálkozásokon át a kibernetikus elektro-metálon át a free jazzt a progresszív rock zenével ötvözõ dolgokon át a karneválos, kabarés death metalon túl az indiánzenés kísérleti rockig mindent felvonultat az irányzat. A mûfaji határokat a végtelenig feszítik az elõadók (vagy szétrombolják), szabályokat, konvenciókat nem tisztelik és nem foglalkoznak velük (ellentétben a progresszív [prog. itt: mûfaj] zenészekkel): mindezt egy felsõbb, masgasabb kifejezési lehetõség érdekében, ami akkor igazán élvezhetõ és értékes, ha mégsem öncélõ zajongás, hanem komplett mûvészi értékekkel bír, amit az átlagember képtelen felfogni és értékelni.