enyém motörhead rajongó de majd csinálok róla egy normális képet is csak most ez volt
ha sajnáltatni akarja magát akkor nagyon szomorú....legtöbbször így próbál kunyerálni...de engem már annyira nem vesz le a lábamról. Régen még sikerült neki
nekünk is VOLT német spiccünk:( a kis Tyutyubingokápucsinomálieszodásztet,pronto pronto kápucsínó.Egyszerübb nevén Marcipán:)szegénykémet kullancs csipta meg:(((( õ pedig Zsömike, 14 év körüli:
Nekem két kutyum volt eddig. Õ az elsõ. 10 éves kort élt meg.
Õ pedig a második. Õ fél éves koráig volt nálam, utána sajnos vissza kellett vinni ahhoz akitõl vettük. De remek helyre került, nagyon szeretik! :P
Illetve bocsánat. Volt egy harmadik, a legelsõ, csak õ a nagyszüleimnél volt. Kb. 10 éves voltam mikor kaptuk és a kutyus szép kort élt meg. Egy kis tacsi volt.
"vissza kellett vinni ahhoz akitõl vettük"
miért? :(
Családi dolgok. Mamimat mûtötték, a kutya pedig pont akkor élte a legnagyobb ugri-bugri korszakát. Jobb lett így mindenkinek - a kutya remek helyre került, mami is szépen tudott lábadozni.
Persze megsirattam a kis szarost, mert iszonyatosan szerettem. Mármint a kutyát.
Most úgy döntöttem, hogy amíg nem lesz kertes ház, addig nincs kutya. De utána minimum 2. :)
Õ a mi Jonnynk;) Vagy játszani akar, vagy kajáért kuncsorog. Nagyon nehéz ellenálni, hogy ne adjon neki az ember, mert valmi hihetetlen szomorúan tud nézni:))
Ez a legtöbb kutyára igaz. Akármikor képesek játszani és folyton zabálnának! Ezért (is) szeretjük õket.
hát igen, szeretjük a kutyákat! Eleinte csak a németjuhászom volt meg egy tacsek, sajna a tacsekot agyonverték, utána a németjuhászom nagyon befordult, szóval akkor kapta maga mellé a menhelyrõl mentett kutyimat Bobit, #75 aki nem rottweiler, igaz fellelhetõ a kutyiban rottweiler beütés, szal keverék kutyi, de nagyon jó arc.....nem buta, igaz nehezen nevelhetõ volt. Aztán jött a bassetom, õ most 13 hónapos....egy kis rohadék:)
igen az :)de azt hittem a kutyát nézitek 8) Amúgy elkényeztett szobakutya :) és hát tudja,hogy a díszpárna milyen kényelmes :)
A rottik pedig szebbek szájkosár nélkül.. nagy egy nagyon aranyos rotis fényképem (barátnõm rottija...) de arról volt szó,hogy csak saját kutya :) úgyhogy ettõl mentesültök :)
ti egyébként hogy viszonyultok a kutyátokhoz? aki már vesztett el kutyát az hogy élte meg? az én kutyám sajnos már nagyon öreg és beteg is, az orvos szerint már csak hónapokról beszélhetünk nála :( én el nem bírom képzelni, hogy hogy lessz nélküle, 14 éve mellettem van!
Hát a mi kutyáink még csak 5 évesek, de bele se merek gondolni ilyesmibe :(. Nemtudom mi lenne ha történne valamelyikkel valami .
a kép még nyáron készült, nagyon jó állapotban volt, de azt vettük észre már akkor is, hogy nagyon hamar fárad, sokat alszik! Aztán elvittük orvoshoz, õ mondta, hogy szívgyengesége van neki és ez már csak sajnos romlani fog, míg egyszer elalszik és többet nem kel föl! Szegény annyi mindent megélt az életében és állandóan nagyon jó társ volt! Néha többet ad mint egy ember!
nem is szabad elképzelni nélküle...
Maszat kutyám 16évesen aludt el... én is 16 éves voltam akkor ... gondolhatjátok... Családtagvolt és lesz is! ...Nehezen de ezt is túl lehet élni,néha még mindig hiányzik... Philip nagyon más... Maszat nyugis volt és csendes,Philip hiperaktív és egy egész óvodányi gyerek sem tudná lefoglalni... de fél év kellett,míg új kutyánk lett... (Elõször anyámék tiltakoztak,nem kell kutya,de 1 hónap után már hiányolták,hogy nincs kit sétáltatni...Azóta apám már hobbijának nevezi a kutyámat 8))
ui.:gyönyörû jószág.... és nem is látszik rajta kora :)mond meg neki,hogy jól tartja magát 8)
Nekem 3 saját kutyim van, korábban volt egy tacsim....12 évig volt a pajtim:) Sajnos õt a kertszomszédunk tette el láb alól...egy részeges tenyeres talpas vadparaszt az ürge.....nem hogy az állatokat nem becsüli hanem még az embereket sem. Kan kutyim volt, szeretett csajozni menni, de az ürgének se kutyája se macskája nem volt....szóval nem értettem hogy neki miért ártott volna. Engem megviselt az elvesztése mert õ volt az elsõ kutyim, együtt nõttünk fel....! Azóta már van több kutyim. A németjuhászom 4 évig volt párhuzamosan a kicsi tacsekommal.....õt is megviselte, hogy nincs többé a kis haverja...igy menhelyrõl hoztunk neki egy kiskutyát...tény, hogy nem ugyanaz a barátja....de mégiscsak egy társ:) Én nehezen viseltem/viselném a kutyáim elvesztését mert imádom õket (akinek van kutyája nagyon jól ismeri ezt az érzést). Nekem bassetom többször került már nagyon rossz állapotba (PTX illetve bélcsavarodás és még alig mult 1 éves), az is megviselt... Szóval nem egyszerû a dolog. Van akinek "csak" egy kutya, van akinek viszont társ...
igen, szegény Foltost is annyian támadták már, egyszer meg is mérgezték, de szerencsére kiheverte! Az ilyen embereket annyira nem értem! Nem olyan régen itt az sg-n beszélgettem pár emberrel az állatkínzók topicban és ott nyögtek be olyanokat a hülyegyerekek, hogy "csak egy állat azt tehet vele az ember amit akar" vagy hogy " az ember akkor kínoz állatot amikor akar, mivel felsõbbrendû"! Ilyen lélekkel és életszemlélettel hogy lehet létezni?
Hát ez nagyon nehéz.. Nekem volt 2 db Dobermannom. Párban éltek egy kan meg egy Szuka. A kan 6 éves korában a kulancsok miatt halt meg nagyon rosz volt elveszteni imádtam. A Szuka még ráhuzott 5 évet de sajna 2 éve õ is az örök vadászmezõkön van. Õ sokkal nagyobb ûrt hagyott bennem mint a kan valszeg azért mert sokkal jobban szerettet engem mint a kan kutyám, de szóval irtó szar volt na.. Remélem a mostani Snacim #111 hosszabb életû lesz!
Sajnos a fajta tiszta kutyák nagyon betegesek. Nem nagyon élik meg a 10 évet. Szét vannak tenyésztve. Dehát szépek aranyosak és jó társak az életben.
sajnos szinte egésznap fekszik, nem igen tud már mást csinálni! Amikor elmegyünk sétálni, akkor is kis kört kell vele menni, mert a végére már nagyon fullad (a szíve miatt nem kap elég oxigént a tüdeje)! Pedig régebben mekkorákat tudtunk futni és sétálni :(
Az enyémet 10 éves korában el kellett altatni, mert olyan betegsége volt. Ott voltam vele végig a tesómmal. Simogattuk, fogtuk a lábát, míg meg nem halt. Szépen, csendben viselte. Tudta, hogy nem azért kapja azokat a szurikat, mert rosszat akarunk neki. Elõször kapott egy injekciót, ami ilyen altató volt, majd után azt, amitõl meghalt. Mi persze végig sírtunk, - vagyis inkább bõgtünk - a dokin is látszott, hogy nagyon együtt érez velünk.
Kurva nehéz volt, még most is nehéz leírni, pedig már több mint két éve volt. :(((((((
Utána viszont másfél hónappal már ott vigéckedett az utódja. Szerintem ezt csak így lehet. Legalábbis aki kutyabolond, az így csinálja. ;)
hát mert gyökerek. Én ilyen fûáplos topickban olvastam (vki belinkelte hogy miket írnak), hogy az összes kutyát ki kellene nyirni amelyik a fûre szarik....nah szal errõl nem a kutya tehet a lakótelepeken hanem a gazdája....! De ott is voltak megjegyzések. Agyon kell lõni a dögöket, pusztuljon az összes stb stb...
Ilyen pofát vágott, mikor magára hagytam pár percre a telken:
az általad említett esetrõl nem is a gazdi tehet, hanem az önkormányzat, amelyik nem jelöl ki kutyasétáltató területet! Egyébként hova ürítsen a kutya?
Milyen fajta? Agár? Mert gyönyörû(azért mondom minden eddig belinkelt kutyus képre, hogy gyönyörû a képet ábrázoló kutya, mert szerintem mindegyik gyönyörû:)).