egyszer az üllõi/körút sarkán egy napsütötte fiatalembernek megtetszett a telefonom, amivel egybõl futásnak eredt. Frankón bepánikolhattam, mert ugyan nem vagyok valami fitti, de nem bírt lesprintelni, én ráadásul valamelyest illuminált állapotban voltam, de nem tudtam volna elképzelni h tudok olyan gyorsan futni :)
végül leejtette/ledobta én meg rávetõdtem/ráestem, mintha az életem múlna rajta nekem fontos a telóm, úgy látszik
Nekem sincsen mobilom: nem tudtam ellenõrizni az agykárosodást okozó hatásról szóló híreket, a hosszú távú hatások megítélésében nem elégítettek ki teljesen a levont következtetések (a ,,nem bizonyítható'' nekem kevés volt, azt vártam volna el, hogy ,,bizonyítható, hogy nem''). Igaz, nem is szükséges most annyira a munkám során, a vezetékes telefon és az email eddig elegendõnek bizonyult.
Az egyedüli ,,mobil'' ,,telefonok'', amiket használtam, legfeljebb a szó nagyon általánosított értelmében voltak nevezhetõk annak. Rokonlátogatáskor készítettem a kicsiknek cérnatelefont, biztonságos volt és hordozható is, csak arra kellett ügyelni, hogy a cérnát kifeszítve tartsuk és a tejfölöspoharakat elég lazán fogjuk, és hogy a cérna ne érjen hozzá útközben semmihez. Késõbb olvastam, hogy ezt a telefont már Huygens is leírta (õ egyébként robbanómotort is tervezett, lõporral).
Gyerekkorom elsõ saját telefonja még korlátozottabb volt, a mikrofonhoz szükséges szénrudakat egyszerûen egy szárazelembõl húztam ki harapófogóval, a hangszóró pedig egy vasmagos dróttekercs elõtt membránként rezgõ zsilettpenge volt; a hangminõsége olyan gyenge volt, hogy legfeljebb morzetávíróként lehetett használni. Az egyik rokonlátogatáskor a gyerekek örömére elkészítettem mobil ,,drótnélküli'' változatát (erõs mágnes + iránytû, hatókör 3 méter), és képtávíróként használtuk: egy 5x5 pixeles képet negyedóra alatt sikerült is továbbítanunk vele (nagyjából a Drake kozmogramtól átvett elv alapján).
Pánikot akkor egyik sem okozott, de az elmúlt években hirtelen rájöttem, milyen sok matematikai, fizikai elvet nem ismerek még a természetbõl, és ez szorongató.
világéletemben gyûlöltem a mobilokat, azt, hogy az embert állandóan zargatni lehet, ha meg kikapcsolja, jön a reklamálás. látom családtagjaimon, barátaimon hogy mennyit zargatják õket és feleslegesen mennyi idejüket veszi el a mobiltelefónia. tudom én, van akinek szükséges a munkához, és néha (kb évente 1-2x) nekem is jól jönne. de nem éri meg: engem a telefonálás és a zargatás stresszel, nem azok hiánya. volt mobilom 1x, vagy 10 éve nokia "féltégla" 3210, nem kértem, kaptam. igazából egy dologra használtam: ez volt a vörös vonal, a vonalast nem nagyon vettem fel, ment az üzenetrögzítõ, a mobilnak a vip-k tudták csak a számát, és azt is, hogy csak fontos esetben zargassanak azon. aztán volt egy kis vita "ha van telefonod, mért van kikapcsolva" témakörbõl (utaztam), és másnap reggel letettem a konyhaasztalra. úgyhogy kb 7-8 éve tiszta vagyok 8). most is rágják a fülemet, de csak akkor leszek hajlandó behódolni, ha lesz egy tisztességes pda-tel kombó, ami minden kívánságomnak megfelel. eddig mindig hibádzott vmi 8).
Én meg már úgy hozzászoktam a mobilomhoz, hogy nehezen lennék meg nélküle. Kb mint az internet nélkül. Lehet hogy függõ vagyok, de szerintem a világon szinte mindenki valamilyen függõ.
Nekem nincsis mobilom. Az egyetemen még 1 ilyen emberrõl tudok :)
Amikor hívnak az esetek nagy részében a táskám alján csörög. Kb. ennyire fontos nekem jelenleg...
Én csak azért lennék mérges, ha elveszteném a telóm, mert nem minden nap archiválom le az SMSeimet, a kamerával készített képeket/videókat, plusz a telszámom megváltozna, sajna. :( Az viszont biztos, hogy azonnal letiltatnám a SIM-emet.
Ma is otthon hagytam... mégse vagyok idegbeteg. :)
nekem munkaeszköz a telefon, nincs is sajátom. valami oltári nagy megnyugvást okoz, amikor meló után/hétvégén kikapcsolom és elérhetetlen vagyok :-)
"Egy nemrég elkészült tanulmányban kiemelik, hogy a hordozható telefonok a dohányzáshoz viszonyítva is több embert ölnek meg, mivel párhuzam vonható a gyakori telefonálás és az agytumor bizonyos típusai között. Az ágazat persze tagadja ennek jelentõségét, illetve lehetõségét, ez azonban nem igazán megnyugtató válasz a kétkedõk számára."
Ha ez valóban így van, akkor biztos a nehézfémek hatása és nem valami megfoghatatlan sugárzás miatt.
De engem ez is kezd a cukor=méreg divatos hisztire emlékeztetni. Lehet, hogy a fele se igaz.
Informatika és tudomány
Lehet hogy függõ vagyok, de szerintem a világon szinte mindenki valamilyen függõ. 
