Azért én nem írnám le az SAS kiképzését.Bõ 60 éve képeznek ki profi kommandósokat.Aki saját magának csinál egy tréninget annak nincs annyi tapasztalata mint a speciális légi szolgálatnak e téren.
"Lehet hogy a kiképzésen 15 méterbõl kell ugrani 10 fokos vízbe, de ha magad találod ki az eddzést akkor ugorhatsz 20 méterbõl 2 fokos vízbe. Érted... :D Érted mit próbálok kinyögni."
Mindenféle tapasztalat nélkül rögtön így elkezdeni életveszélyes szerintem.A lényeg itt is a fokozatosság elve.Ha valaki zöldfülû létére próbálja meg Beart utánozni az könnyen otthagyhatja a fogát.Másfelõl viszont igazad van mivel a túlélés törvényei c. sorozatból sok mindent elsajátíthatsz.De Bear ott sem arra hívja fel a figyelmet hogy ugorjunk bele hobbiból 1 fokos vízbe hátha hideg sokkot kapunk.Ezt még a kiképzésen sem így szokták elsütni hanem fokozatosan felkészítik illetve felmérik az illetõt hogy testileg egyáltalán alkalmas e erre.Ha már ilyenekkel próbálkozunk elõször érdemes egy normális egészségügyi tesztet megcsináltatni, hogyha van valami rendellenességünk pl: szívprobléma,asztma stb az ne akkor derüljön ki mikor bele ugrunk egy hideg tóba...
Azért az kicsit fals hogy otthoni tréninggel simán egy SAS kommandós szintjére lehet emelkedni.Ez akkor derülne ki a napnál is világosabban ha olyan környezetben kéne túlélned mint Kolumbia.Látszólag ott is elég az amit az ember a túlélés törvényeiben tanult.Gyakorlatilag pedig kevés mivel a Kolumbiában burjánzik az ember kereskedelem.Tehát a katonai túlélés alapfogásaira is szükség lehet.Ekkor a mozgásunkat álcáznunk kell a tûzrakás sem jöhet szóba feltétlenül.A mozgásterünk valamelyest korlátozódik ráadásul nem igazán hagyhatunk nyomokat sem.A stressz miatt jóval több ásványi anyagot veszít a szervezetünk pl: magnéziumot illetve a félelem valamelyest korlátozza a reális döntéshozatali képességünk is.
Jó mondjuk ennek elég kicsi az esélye...De azért történhet velünk olyan eset hogy egy ragadozó támad ránk...
A kisebb sûrûségû vízréteg mindig feljebb helyezkedik el.Éppen ezért nem érzékelnél igazán nagy változást.Arányaiban nem lesz annyival jobb a helyzet hogy ezt látványosan érzékeld is.Ha a tó aljára úsznál akkor már számottevõbb lenne ez a hatás ám ekkor a víznyomás is megnõ...
Hát én ezzel a vízbe ugrós cuccal csak példát hoztam fel, hogy saját magadnak keményebb kiképzést csinálhatsz mint az SAS. Valószínûleg belehalnál tudom. Ez most olyan hogy suliban feladják a leckét megtanulod amit kell, jó tanuló leszel. De ha saját magad tanulsz sokkal jobb lehetsz mint amit elvár az iskola. Szóval az elv ugyanez.
Bár igazad van... én isnéha anyira utánozom Beart hogy majdnem meghaltam. Be úsztam 1 kis szigetre egy tavon, a távolság túl nagy volt a víz pedig hideg. Katasztrófavédelem mentett meg :/
Ezért panaszkodnak néhányan neten, hogy Bear mûsora sok halált okoz.
a jobb tanulóknak is tudni kell az alapokat. elõször meg kell tanulni vízbe ugrani 2 méterrõl, mert aki még onnan sem tud, az ugrálhat a halálba 15 méterekrõl.
nem azért mondom, de itt 1-2 embernek nem nagyon van felelõsség érzete. ha elhiszitek, hogy tényleg olyan dolgokat csinálhattok meg, mint Bear a több mint 15 éves többek között SAS-es múltjával, akk õrültek vagytok. az élet nem egy forgatás, ahol 10 ember figyeli minden mozdulatodat, és fél napig terveznek egy jelenetet, ha szarul csinálsz vmit(mert nem is tudod hogy kell, csak a tv-ben láttad), akk meghalsz.
baszki 14-16 évesen senki ne próbáljon Krokodil Dundee lenni. kurva sok lépcsõfokot kellett Bearnek is megjárni ahhoz, h ennyit elérjen, és senki a világon, nem fogja ezeket a fokokat átugrálni, fõleg nem pár tizenéves. én is fiatal vagyok még, de ennyi idõsen én is azt hittem megváltom a világot, aztán párszor majdnem ott maradtam.
Úgy látom még mindig nem világos.Egy olyan kommandóról beszélünk aminek 60-70 éves tapasztalatai vannak e téren.Ergo szerinted ezt hobbi gyakorlással überelni tudod? Akkor ezek szerint tök fölösleges lenne az SAS kiképzése meg a bele ölt dollármilliók.Tiszta hülye a brit kormányzat hogy ilyen baromságokra költ mikor pár hobbi túlélõ simán lealázza az SAS-t :D
Itt most nem csak arra gondoltam hogy egy ember bele ugrik egy hideg tóba...De mindenek elõtt fontos egy orvosi vizsgálatot is megejteni.Már sokan ezt a lécsõ fokot is kihagyják.Nem túl szerencsés amikor egy ember hegymászás közben jön rá arra hogy pl a szíve elégtelenül mûködik.Sajnos az emberi hülyeség határtalan és sokan már az elsõ lépcsõfokot is kihagyják.
Sok ember ott szúrja el hogy túlvállalja magát mert nincs tisztában a saját képességeivel sem.Aki úgy érzi magát hogy profi az menjen el az SAS-be.Ha tényleg az akkor túl fogja élni a szelekciós procedúrát.Persze elõbb muszáj lesz lehúzni 3 évet az angol hadseregben...
#1210: az SAS egy különleges katonai alakulat, a Specnaz után a 2. legdurvább, akárki nem is szolgálhat itt. vannak a francia légiónak is különleges alakulatai, de egyik sem annyira kiképzett mint a brit hadsereg alakulata. az idegenlégió azért híresebb, mert akárkit felvesznek, aki megfelel az elõírásoknak, csak nagyon sokan nem bírják. a speciális alakulatoknál, pedig csak a legdurvább emberek szolgálhatnak, és csak is angolok.
A kiválasztás elsõ egy hónapja a jelentkezõk állóképességét (Endurance) teszi próbára. A wales-i Brecon Beacons hegyei között egyre növekvõ távon és egyre nehezebb hátizsákkal kell a katonáknak adott idõ alatt elérni a kijelölt navigációs pontokat (és ott esetleg különbözõ matematikai, navigációs és katonai elméleti feladatokat végrehajtania). Az utolsó héten következik a 65 kilométeres gyalogtúra, amit kevesebb mint 20 óra alatt kell megtennie a jelentkezõknek egy 30 kilogrammos hátizsákkal, vízzel, élelemmel és egy régi puskával, amirõl még a szíjjat is eltávolították.
Azok a katonák, akik sikerrel túljutottak az elsõ hónap megpróbáltatásain, négy hétre Brunei vagy Malajzia dzsungeleibe kerülnek harci kiképzésre. Ezen idõ alatt megtanulják az alapvetõ SAS taktikákat, a dzsungelben használható túlélési és harcászati technikákat. A sikeres teszt után visszatérnek Angliába és megkezdõdik az utolsó fázis.
A dzsungel után jön a "Survival, Escape and Evasion", azaz a túlélés, rejtõzés és menekülési teszt. A jelentkezõk kapnak egy régi, rossz kabátot, egy pár kényelmetlen bakancsot és valami ócska ruhát, majd "kidobják" õket egy erdõ közepén borneón vagy wales-ben. A feladatuk, hogy kikerülve az "üldözõket" visszajussanak a baráti területre. Az üldõzõ erõ álalában az SAS és az ejtõernyõsök legjobb embereibõl álló, mindenre elszánt csapat. Ha egy hét után sem sikerül elfogni a menekülõt, akkor fel kell adnia magát és megkezdõdik a kihallgatási fázis. A kihallgatás alatt szinte mindent bevetnek, hogy megtörjék a jelentkezõk ellenállását: fizikai és mentális kínzásoknak vetik alá a katonákat - és mint kiderült erre igenis szükség van, elég ha csak a Bravo Two Zero egység történetét felidézzük.
Ha valaki túlesett az eddigi megpróbáltatásokon, megkapja végre az SAS híres "szárnyas tõr" kitûzõjét és a homokszínû bartettet. Persze ez nem azt jelenti, hogy hátradõlhet végre és lazíthat, hiszen legalább egy évig még csak próbaidõs trooper lesz. Ez alatt az idõ alatt folyamatosan kiképzéseken és oktatásokon kell résztvenni - egyetlen hiba esetén pedig irány a herefordi 4-es vágány, aztán mehet vissza a régi egységéhez (Returned to Parent Unit - RTU'd). A próbaidõs kiképzés alatt tanulja meg a jelentkezõ az épületharc alapjait a híres Kill house-ban, ahol éles lõszerrel gyakorolják a túszmentést. Bevett szokás, hogy az újoncokat (és a különbözõ látogatóba érkezõ politikusokat) beültetik egy szoba közepére majd az egyik SAS különítmény berúgja az ajtót, behajít egy flashbang-et (villanóbomba), majd miután berontottak, éles lõszerrel lövik szét a szobában elhelyezett "terrorista" bábukat. A legenda szerint ezt megcsinálták már Maggy Thatcher-rel is anglia egykori miniszterelnökével, aki nem hazudtolta meg a "Vas Lady" becenevet és szemrebbenés nélkül állta a körülötte repkedõ 9mm-es lövedékeket (miközben a titkára a földön kuporgott félelmében).
Az 1 hónapnyi teszt folyamatos.Tehát majdnem mindennap menetgyakorlatokat kell teljesíteni.A 30 kg késõbb lesz még 80 is.Ezzel is simán kell teljesíteni a nagyobb menettávokat.A Bravo kettõ nulla nevû különítmény például több 100 kilométert gyalogolt ellenséges területen minimális ivó víz készlettel.Eközben persze többször is harcérintkezésbe kerültek ellenséges iraki járõrökkel.A végeredmény 250 iraki gárdista + 3 SAS-es hulla.Ebbõl egy embert lõttek le kettõ hipotermiás lett.1991-ben az Iraki sivatagra rekord tél köszöntött amire a kommandót nem készítették fel.Nyári ruházatban kellett kiállniuk a nappal is mínusz fokos hõmérsékletet, élelem készletek nélkül miközben a fél iraki hadsereg páncélosai és katonái õket üldözték.
Amúgy ne vitázzunk már mert én nembirom a vitát meg a veszekedést. Nem is érdekel hogy az SAS-nél mit tanítanak, az katonaság, a katonaság és a túlélés között rengeteg különbség van. Állóképességet rengeteg módon lehet fejleszteni, õrült és extrém dolgokat meg egymagad is gyakorolhatsz. SAS nél pár éved van hogy megtanuld, ha magad tanulod akkor pedig egész élet a rendelkezésedre áll.
Jah igen és SAS-t nem mindenki birja, viszont ha egyedül edzel magadnak szabod meg mennyit és hogyan. Nincs elvárás, azaz még élvezheted is az edzést, és azt veszed észre hogy kurva kemény vagy.
Néhányan még élvezik is hogy szenvedhetnek például én. Vannak akik azt élvezik ha összeverik õket, néhányan pedig(köztük én is) azt hogyha a testük kimerül és a határainál van.
nem a fizikai teszt a durva, 40% már az orvosin elvérzik, aztán 50%-a meg a pszichón. én nézem a Discoveryn a sorozatukat, hát...durva. vkivel elkezdtek riportot csinálni, a végén meg kiírták, h nemzetközi kõrözést adtak ki rá, mert lelépett :) mondjuk 10 évet HA lehúzol ott, akk már nincs gondod a hátralévõ életre(csak pszichológushoz járni).
LOL ennyi kell a légióhoz? Ennyit én simán megcsinálok 16 éves létemre :D
Én nem érzem vitának a dolgot, csak eszme cserének :)
"Nem is érdekel hogy az SAS-nél mit tanítanak, az katonaság, a katonaság és a túlélés között rengeteg különbség van. Állóképességet rengeteg módon lehet fejleszteni, õrült és extrém dolgokat meg egymagad is gyakorolhatsz. SAS nél pár éved van hogy megtanuld, ha magad tanulod akkor pedig egész élet a rendelkezésedre áll."
Pedig néhány katonai túlélési szabály a normál túlélésnél is segít.Egy képzett kommandós el tudja látni a sérüléseit is.Alapvetõ sebészeti ismeretekkel is rendelkezik.Ha mégis beütne valami õ még mindig életben maradhat.Másfelõl olyan helyzetekben is képes nyugodt maradni ahol egy normál ember már összecsokizná magát például ütõeres vérzés,komolyabb sérülések stb
A legtöbb ex kommandós vagy elit alakulat szó szerint a poklot is megjárta.Az a waffen SS katona aki visszatért élve a keleti frontról szó szerint a pokolból jött vissza.A még az emberi történelemben is brutalitási rekord volt a keleti fronton dúló háború.
"Néhányan még élvezik is hogy szenvedhetnek például én. Vannak akik azt élvezik ha összeverik õket, néhányan pedig(köztük én is) azt hogyha a testük kimerül és a határainál van."
Az izzadság és a kemény munka elégedettséggel szokott párosulni... no meg egy jó alvással ;)
:D :D :D Nem ez a kemény része a dolognak.Hanem amikor sivatagi gyakorlatok keretében dupla maratont futnak teljes menetfelszerelésben.Ez már önmagában is kemény tény de másnap sem az otthon édes otthon várja õket.Hanem kiképzõ õrmester a napi újabb 60-100 km-es menetgyakorlattal.Aranyos mikor az elsõ 20 km után úgy feltöri az ember lábát a bakancs hogy a szép fehér zokniból vöröses-barna színû lesz mire vége a gyakorlatnak.Ez kb így megy 5 éven keresztül.Aki végig szolgál a légióban az ki is érdemli hogy nyugdíjazzák.
Amúgy a túlélés törvényeiben is van néhány fals tájékozódási módszer.Pl: a csillagok alapján történõ tájékozódás.Minden évszakban más és más csillagok látszanak és akadnak olyanok is amelyeknek a helyzete változik.A Bear által javalt csillagkép néhol nagyon félrevezetõ tud lenni.Több földrajzi pozícióban is kipróbáltam és néhol radikálisan eltért az északi iránytól...
mint mondtam, nem a fizikai teszt a legkeményebb. ez még csak a belépõ a sorozáshoz, ezután indul a 3-4 hónapos kiképzés, ahol aztán van szószerinti beszarás-behugyozás.
A légióban 17 év után van nyugdíj, am ááá nem , nem kemény a fikzikai része a kiképzésnek.. napi 2-3-4 óra alvás menetelés minden nap, klityópucolás 1000-el meg fekvõ addig amíg össze nem rogysz kínodban, de am nem kemény áááh :D
Jaja..alváshoz pedig zene jár...méghozzá egykori waffen SS nóták franciára fordítva :D
:) Én meg azt próbáltam ki, mikor egy drótot a hajához dörzsöl, ráteszi egy levélre, azt pedig vízbe, és elvileg mutatja az irányt, mint az iránytû. Na, nekem ez nem jött be, de biztos, h én csesztem el valamit, mondjuk a drót nem volt eléggé feltöltõdve...
Ha a felülete nagyon el van oxidálódva akkor nem fog elektromosan feltöltõdni...Amúgy ha rendesen fel van mágnesezve akkor 5-10°-os hibákkal megadja a helyes irányt.
Hááát... tuti hogy részben igazad van. De igazából szerintem a lelki állapot, és az akaraterõ az ami szükséges.
Meg egyébként amiket Bear megcsinál az csak elméletben lehetséges. Nincs az az ember aki fizikailag birná.
Nemhiszem el hogy valaki képes pldául arra hogy napokig menjen a hegyekben mínusz 10 fokban, étel nélkül,éjszakánként hóbarlangban aludva stb... Meg jeges folyókat átúszni olyan állapotban... meg 1 rozoga kis tuatajjal kihajózni a tengerre áhhh.
Most például a sarkörös vagy alaszkás részre gondoltam. Jeges vízbe menni megbízhatatlan tutajjal.
Ez tény.Megfelelõ lelki állapot és akaraterõ hiányában egy profi sem megy semmire :)
Megfelelõ elõmenetellel még talán.Tudom hogy kevésbé érdekelnek a katonai sztorik de a bravo kettõ zéró nevû járõr történetét ajánlom figyelmedbe.Egyszerûen brutális hogy mit álltak ki az SAS kommandósai, a kitartásukért azonban arab börtönök és kegyetlen kínzás volt a jutalom.Szénné verték õket, kitépkedték a körmüket meg hasonló aranyosságok...amolyan hab a tortán alapon...Engem speciel a hideg kirázna ha pár arab pár szikével meg kasztráló holmikkal nekem esne, pláne ilyen elõmenetelek után :S
Mondjuk itt azért számít a gyakorlat.Elsõre valószínû hogy egy amatõr nem tud elég stabil tutajt építeni hogy ne essen szét az elsõ 1-2 km-en.Másfelõl pedig nem mindegy hogy mennyi idõ alatt rakjuk össze.Ha mondjuk félnapig pepecselünk egy rohadt úszó alkalmatossággal akkor már nem biztos hogy megéri az erõráfordítást, ebben a szituban lehet jobb ha tovább gyalogolunk.
Tudom hogy viszonylag egyszerû dolognak hangzik ez tutaj építõsdi,de ahoz hogy egy agresszívabb áramlatokkal tarkított folyón átvergõdjünk jól megépített tutajra van szükségünk.Ha elszúrjuk akkor már az elsõ pár 100m-en szétesik a cucc...és akkor a drága idõnk amit ráfordítottunk az egész történetre pocsékba megy.Elég kompromisszumos a dolog...ez fõleg azoknak ajánlott akik már elég profik hogy rövid idõ alatt, minimális erõráfordítással összedobjanak valami frankó kis hajót...
Én már láttam egyszer és egész jó.De ha még részletesebben érdekel a dolog akkor Andy McNab Bevetésre készen illetve Hívó jele bravo kettõ nulla címû könyveket javallom.Én már olvastam mind2 könyvet.Nem csak informatív hanem felettébb szórakoztató is egyben...ha találok valami normálisabb leírást (internetes forrásra értem) a témáról akkor majd azt is közzé teszem :)
Meg am sztem tiszta hülyeség amit Bear csinál. Van 1 vízesés egybõl megmássza mintha feladat lenne ^^ Én simán megkerülném, jó 200 méterrel többet kell gyalogolnod, nagy ügy :D
Azért mássza meg, mert imád hegyet mászni, és elégedett, ha jól sikerül :) Meg közbe is mutat technikákat, h hogy célszerû mászni. De amúgy én is mindig nevetek, mert soha meg se fordul a fejében, h kerüljön, õ mindenen átmegy, ami épp az útjába esik :)
Nem baj az ha fölismered hogy mik voltak a hibáid, ez a késõbbiekben segíteni fog neked hogy máskor már ne ismételd meg õket :) Mindenki elkövet hibákat, max csak nem meri bevallani õket.Te már jó úton jársz mert tudod hogy min szoktad el szúrni.Legközelebb nyilván nem fogod domboldalra építeni a menedéked és körültekintõbb leszel ;)
Szívesen ha találok még valamit azt megosztom veletek...Egyenlõre csak a múltkor SAS-es leírást találtam igazán korrektnek de ott csak rövid leírás van a bravó kettõ nulláról...
Tudom hogy azért mássza meg hogy izgalmasabb legyen a mûsör. Én csak azt mondom hogy nagy fáradtan éhesen fájó lábbal, nem kockáztatnám még az életem nagy mászásokkal :D Elég ha valaki eltéved mondjuk a Grand kanyonban, annak folyamatosan mászni kell kb.
Egyébként én is gondolkdotam már a katonaságon... meg különleges erõk. És szerintem lelkileg nehéz az. Barátoktól családtól távol lenni... idegen emberek között... :S Én kisírnám a lelkem kb xd.
Az elején elég kellemetlen lenne de 3 hónap után már hozzászokik az ember :) Az én családomban 3 válás volt ráadásul ez elég ellenséges hangulattal párosult.Gyakorlatilag egyik napról a másikra tök egyedül maradtam.Az elején gyomorfekélyt diagnosztizáltak nálam kb 15 éves koromban de kb 3 hónap után már hozzászoktam hogy ha hazajövök nem lesz otthon senki.
Huh 3 válás.... nem semmi. Sajnálom :/ Megszenvedtél az élettel te is.
Itt nálunk válás MÉG nem volt szerencsére... de vannak más gondok. Érzem hogy a katonaság nem lenne nekem való, se most se késõbb. Túl érzékeny lelkû is vagyok hozzá meg minden franc. Nah de mind1 ezzel annyit akarok mondani hogy nem feltétlenül szokja meg mindenki. Ha meg is szokja nem bizti hogy kibirja.
Szerintem nagyon jó, ha belátod, h nem menne a katonaság. Attól még nyugodtan túlélõsködhetsz hobbiból, nem kell felhagynod vele, de így legalább nem vállalod túl magad, a saját tempódba haladhatsz. És így jobban is élvezed sztem, mintha minden nap muszáj lenne ezzel foglalkozni...
Én pl imádok színházba járni, meg énekelni, és sokáig álmodoztam róla, h musical színész leszek, de mostanra beláttam, h nekem nem menne, nem vagyok elég tehetséges, és nem tudnék kiállni a színpadra annyi ember elé. De attól még járok színházba :)Szóval érted a párhuzamot :)
Az még hagyján.9 éves koromban valami hülye cigány felhívott hogy le fognak lõni meg hogy megkéselnek stb.Én pedig nem tudtam eldönteni hogy csak szórakoznak vagy esetleg elmebetegek és tényleg megteszik.Szóval alaposan becsokiztam amit tovább tetézett az is hogy nem a legbiztonságosabb környéken laktunk.Nem sokkal késõbb fényes nappal feltörték a lakásunkat szóval ez elültette bennem a félelem magját.Ráadásul 14 éves koromig nem egy atrocitásba futottam bele...sajnos még egy utcai rablásba is.Szóval ahelyett hogy két hét alatt szépen lenyugodhattam volna, a szinte havonta elõforduló konfliktusok miatt évekig húzódott el az egész.Idõsebb fejjel jobban tudtam volna kezelni a szitut de sajnos akkor még túl fiatal voltam.A dolog utózöngéje még pár pánikbetegség volt amit azóta sikeresen leküzdöttem.
Ha lelki gondjaid is vannak akkor neked pont kapóra jön ez a túlélõsdi, mert szvsz lelkileg is helyre tesz.Még valamit lehet megtanulni Bear mûsoraiból, mégpedig a pozitív hozzállást.Ez utóbbi nagyon hasznos mivel segít az embernek hogy könnyebben oldja meg a problémáit :)
Az ilyenek biztos mély nyomot hagytak a lelkedben... sajnállak :/ Most hány éves vagy?
Ami a pánikbetegségeket illeti... nekem is volt. És sok kényszer betegség stb, teljesen kivoltam gondolhatod. Szakember helyett az akaraterõmet vettem elõ, és mindez eltûnt :)
Életem is kemény volt akárcsak neked, errõl majd még mesélek, apámat majdnem megkéselték pl a szemem láttára. Most végülis csak annyi a gondom hogy.... szeretet hiányom van :/ Senki nemszeret kb mindenki ellennem van nincsenek barátaim... mindenki bánt :( Egyetlen 1 lánybarátom van. Õt nagyon szeretem, már több mint 1 éve jóba vagyok vele :) Szerintem õ húzott ki a szarból, mert õ azér tud némi szeretetet nyújtani barátként is. Jah és amúgy a nagy érzékenységem miatt csak még jobban szenvedek. Megtanultam azt is hogy a sírás nem szégyen a férfiaknak sem.
Modnuk ezek nemtom hogy kapcsolódnak a túlélés törvényeihez.... XDDD
Nem rég töltöttem be a 21-et. A pánik betegség elég kemény tud lenni de jól tetted hogy nem fordultál orvoshoz.Általában gyógyszeres kezeléssel próbálják megoldani az ilyen jellegû problémákat ami jó a gyógyszergyáraknak de a betegnek már kevésbé.Egy részt általában csak tünetileg kezeli a problémáid ami gyógyszerfüggõsékhez vezet.Más felõl elég egészség károsító...
Amúgy a beilleszkedési problémád ismerõs.Én is átmentem ezen.Szerintem ebbe a pánikbetegséged is belejátszik.Ha viszont nem akkor neked is változtatnod kell valamin.Ha rosszul mûködik egy emberi kapcsolat az minimum két ember hibája.Amióta változtattam a hozzáállásomon azóta elég kevés ember van akivel ne tudnák össze haverkodni.Na de nem akarom nagyon széthúzni a topicot...Amondó vagyok hogy inkább skypen vagy msn-en vesézzük ki ezt a témát :)
Úgy látszik, többnyire azok fórumoznak, akiknek nehéz gyerekkoruk, ill kisebbségi komplexusuk van. Mármint más témákhoz is sok ilyan ír, nem csak ide. Biztos van valami összefüggés a fórum és a lelki gondok között... Úgy látszik csak én vagyok a kivétel :)Nekem "csak" önbizalom hiányom van, és ezáltal nehezen barátkozok, de asszem kezdek kigyógyulni belõle... És tudom, azt írtátok, h nem akarjátok részletezni, de érdekel a téma, szóval megkérdezhetem Túlélõsrác, h miért nincsenek barátaid? (nem tapintatlanságból, hanem mert komolyan érdekel) És miért érzed azt, h senki sem szeret? Mindenkit szeret valaki... Talán te is csak kishitû vagy...
Minden ember elhagy... kihasznál... megbánt... ellenemfordul. Nem tudom miért, nem tudok választadni a kérdésedre. A szeretethiányom meg...hát az jogosan van. Van 1-2 ember aki szeret mint havert, de nekik sem vagyok különösebben fontos. Csak 1 lány van aki szeret, de még abban is kételkedek. (csak barátom)
Önbizalom hiány meg... hát csak bizonyítani kell magadnak és elmúlik! :D
Ó. Bár attól még nem biztos, h benned van a hiba, általában nem nagoyn értékelik a normális embereket... Hát mondjuk nekem sincs sok barátom, de én nem is hiányolom. Igazából 1-2 igazi barátnõm van csak, akik tényleg szeretnek, és fordítva, de nekem ennyi elég is. Többre tartok 1-2 igazi barátot, mint 20 havert...
Hát, bizonyítsak magamnak? Az nekem asszem nem jön be, nálam inkább a "találjam meg magamat, és az utamat" módszer a nyerõ :)
Na, de hagyjuk a lelkizést, tényleg eltérünk a témától. Bár most épp semmi sem jut eszembe a Bearról, hacsak nem az, h miért nem ír mostanság a blogjára?! Úgy szeretem olvasgatni :)
Jajj,az jó, akkor megnézem :) Én asszem okt. 15-én leragadtam, azóta egy írását se olvastam. Facebookon meg nem vagyok fönn, szóval azt nem tudom nézegetni...
Véleményem szerint nem feltétlenül összefüggõ a két dolog.Kevesebb mint fél tucat ember alapján elég nehéz lenne messzemenõ konzekvenciákat levonni.Pl: ha van egy A halmazod amely mondjuk a túlélés törvényei topic és annak van 2-3 olyan eleme amire igaz az állításod akkor ez a feltétel nem biztos hogy teljesül B halmazra amely az összes létezõ elemet tartalmazza.Amúgy ezt a módszert mintavételezésnek szokás nevezni.Ahoz hogy viszonylag használható becsléshez jussunk több 1000 esetet kell megvizsgálni :)
Igazából én akkor kezdtem el fórumozni amikor már túl voltam a lelki gondjaimon és boldog emberré váltam.Egyszerûen csak arról volt szó hogy fanatikusan vonzódtam a haditechnikához de a környezetemben nem volt olyan ember akivel ,ezen szûk témakörön belül, lehetséges lett volna a huzamosabb eszmecsere.Ennek köszönhetõen merült fel bennem az igény hogy fórumozzak.
Igen, talán igazad van. De sztem akkor is van az elméletemben valami, mert tuti egy csomó ember van, aki magányos, vagy nincsenek barátai,nincs aki meghallgassa, és ki akarja írni magából a bánatát. És ezek most a 21. században az internethez fordulnak, és a közösségi oldalakhoz. De az igaz,hogy nem szabad általánosítani. Ahogy mondtam, én se azért kerültem ide, mert problémám van, hanem mert kíváncsi voltam vmire a Bearral kapcsolatban, és aztán más témákhoz is irogatni kezdtem, szóval itt ragadtam...
Amúgy azt írtad, h boldog emberré váltál... Jó neked :)Bár sztem a boldogság csak egy pillanatnyi lelkiállapot... De mindegy, inkább nem kezdek el filozofálni :)
Én se azért jöttem ide hogy a bánatomat kiírjam ^^
Ha csak ez kéne akkor hívnám a lelki segélyt
Egy árva szóval se mondtam, h rólad beszélek. Tudod, másokkal is szoktam itt beszélgetni :) De tényleg hagyjuk a témát. Elolvastam a blogot (amúgy dec. 7-én írt). Te angolul szoktad olvasni, vagy magyarítva? Én angolul próbálkozok, mert magyarul tök értelmetlen... De így is mindig van egy-két mondat, ami nem teljesen világos.
idézhetnétek a blogról :D vagy vmi linket tolhatnátok :)
csináltak iphone-ra egy ilyen "túlélõ" alkalmazást. sztem jópofa, bár inkább az ilyen kiránduló, kalandvágyó embereknek való(vagy csak azoknak akiket érdekel a téma), mintsem bajba jutott túlélõknek :)
nem hiszem, h aki iphone-t visz a kirándulásra, az öngyújtót nem, de ha mégis, akk aksival 2perc alatt tüzet lehet gyújtani. bár lehet vannak igazi túlélõ szellemû emberek, akik iphone-al a kezükben dörzsölik a fát :)
de mostmár igazán túlélhetne nálunk is, mert nincs olyan hely, ahol ne forgattak volna :D
ott Kelenföldtõl nem messze van egy csöveslakta erdõ, simán lehetne velük forgatni, mint a sivatagban a berberekkel(sõt olyat tanulna sátorépítésbõl, h egy életre el nem felejti) :D a végén meg kijutna a vasútállomásra és megmenekülne.