Elõször talán tanulj meg értelmesen fogalmazni, mert az elsõ mondatod második fele enyhén kusza. C64-en nem sok szemét volt. A mai számokhoz viszonyítva kevés gép volt, még a jobb játékokkal sem lehetett bankot robbantani (ezért aztán nem telepedett rá egy pénzhajhászó ipar), nem hogy vackokkal. Nem úgy volt, mint ma, hogy a szart is el lehet adni, mert van elég veréb.
Rgéi C-64 és Amiga zenék feldolgozásaiból (és újabb zenékbõl is) KONCERTTURNÉT csinálnak és minden jegy szinte azonnal elkel. Amint linkeltem az is egy ilyenen készült asszem. A vicc az, hogy vannak ingencsak felhangszerelt verziói is a zenéknek (komolyzenei hangszerekkel), de nekem akkor is az eredeti az igazi. :)
Nem arról van szó, hogy régen minden fasza volt, ma meg minden szar. Igazad van, régen is sok volt a szemét, ma is sok, sõt a jövõben is sok lesz. Itt csak arról van szó, hogy aki anno ezen kezdte, annak tuti, hogy feledhetetlen az élmény, és az egy teljesen más világ volt. Egy olyan világ, amire érdemes emlékeznie annak, aki megélte. Nem mondom, hogy bár csak vissza jönnének azok az idõk. Ami volt, emúlt, de ha C64-rõl hallok, azért mindig elmosolyodom.
jaj hagyjuk már a baromságokat hogy anno mi volt, nem véletlen létezhet avgn meg freddy sem hogy régi játékokat szapulhasson... basszus tele volt szeméttel a 80as évek is, max arra már a kutya se emléxik... A Kriegert meg hagyjuk már... techdemonak jó, de kíváncsi vagyok mennyi munka kéne ahhoz hogy mondjuk egy normális gameet összerittyentsünk belõle...
Na igen, lelke volt az egésznek. Persze a mai cuccok is jók, meg miden képzeletet felül múlnak, persze, de annak a világnak szerintem volt egy nagyon sajátos atmoszférája. Az ötletek a mai napig megállják a helyüket. És tényleg, akkor még mûvészek készítették a mûvüket. Tisztább volt az a világ. Legalábbis én így érzem.
Amúgy igen, akkoriban egy játék általában egy ember nevéhez fûzõdött (ötlet, design, kód, néha grafika is - a zenét általában persze külön zenész csinálta), aki hivatásként és mûvészetként mûvelte. Ma már csak névtelen kóderek, grafikusok, animátorok, stb. stb. sorának órabéres melója, ipari termék.
Hát manapság is lehet optimalizálni játékot Aki nem hiszi, az töltse le az alábbi free FPS-t ami nem csalás, mindössze 96Kb!!! KKRIEGER - letöltés Ja, csak programozni tudni kell(ene) manapság.
Egy turbó loaderrel (amit akár kazettáról is betölthettél másodpercek alatt) 2-3 perc lett volna. :)
Szegény-szegény Commodore! Én ezen a gépen nõttem fel, állítgattam a magnót piciny csavarhúzómmal, hogy a másolt kazettámon tárolt játékok nem ritkán 20 perc, vagy akár fél órás töltögetés után végre bejöjjenk. Egy "run" RETURN, oszt' adj neki! Persze manapság már a mobiltelefonokon is 100szor jobb a grafika, de az ötletesség... A mai napig régi Commodore játékokat fedezek fel újnak eladott, mai igények szerint feltupírozott PC játékokban. Ötlet nulla, mindent izomból oldanak meg a direkt, vagy lustaságból (esetleg egyéb megfontolásbó) szarul optimalizált programokban. A régi szép idõk. Amikor még azt sem tudtam, hogy mi a különbség másolt és eredeti között. Még furcsa lengyelpiacnak nevezett helyeken vásároltam, meg csereberéltem a játékokat és az alámondásos filmeket. Amikor még a suliban takarékszövetkezetes bélyegeket vásároltam, hogy aztán év végén az ott összegyûjtött pénzbõl ultraszuper mikrokapcsolós joystic-ot vehessek. Hát ez van, lassan meghal egy legenda, de nekem örök emlék marad, az tuti.
"és abban az idõben még odafigyeltek a szoftverírásra , iszonyat kódok készültek akkor ,bezzeg ma - akár avp-t lehetne élõben játszani ha olyan hatékonysággal készülnének"
Akkkor írd meg mondjuk a CoD 5-t, ha ilyen mester vagy. ráadásul akkor még csak pár 100, vagy 1000 soros programok voltak mostmeg már nem is ilyen egyértelmû a helyzet. és a pc nagy hátránya (és elõnye is) 1001 fajta grafikus chkártya létezik, és döntsd el melyiknek aknázod ki a benne rajlõ maximális lehetõségeket.Csak akkor meg nem biztos hogy a többi kártya is birni fogja
ja és én úgy tudtam hogy kkoriban assembly nyelven irták a programokat nem?
Maximális respect a Commodore-nak!
és abban az idõben még odafigyeltek a szoftverírásra , iszonyat kódok készültek akkor ,bezzeg ma - akár avp-t lehetne élõben játszani ha olyan hatékonysággal készülnének
1982-ben megérkezett a C64, ami szinte azonnal a világ legsikeresebb és legnagyobb számban eladott otthoni számítógépe lett. A piacra történõ bevezetés után 2 évvel megdöntötte az eladási rekordokat, több mint 4 millió példánnyal világszerte. A Commodore csõdjéig pedig, az általánosan elterjedt nézet szerint 22-30 millió darab kelt el belõle, amivel bekerült a Guinness Rekordok Könyvébe is. Minek köszönhetõ ez az azóta is megismételhetetlen siker? Nos, egy nagyon egyszerû recepteknek: A C64 egybe volt építve a billentyûzettel, és nem járt hozzá monitor: csak egy tévékimenet volt a hátulján, így bármilyen televízióra csatlakoztatni lehetett. Mivel a gép és a billentyûzet egyben volt, az elõállítási költséget is le lehetett szorítani – így maga a C64 is szinte hihetetlenül olcsón került a piacra, bárki vehetett és használhatott egyet, akinek volt otthon tévéje. Ha pedig magnót, illetve késõbb flopilemez-meghajtót akartunk, azt külön kellett hozzá megvenni – így mindenki eldönthette mennyit szán az otthoni konfigurációra. Mindez persze még nem lett volna elég a sikerhez: ott volt azonban a remek Motorola 6510-es processzor, valamint a C64 szíve és lelke, a VIC és a SID.
A VIC (Video Interface Chip) a világ legjobb grafikus processzora volt akkoriban (16 színû, nagyfelbontású grafika, 320x200-as felbontással), ez volt a gép szíve: aki csak meglátta a fantasztikus színeket és felbontást, rögtön beleszeretett. (Abban az idõben a PC tulajdonosoknak külön kellett megvásárolniuk a CGA (Color Graphics Adapter) videokártyát, az amúgy sem túl olcsó alapgép mellé, és így is csak négy szín volt elérhetõ a 320x200-as felbontásban). És persze ott volt a „lélek”: a SID – azaz a C64 mai napig legendás audiochipje, a Bob Yannes által tervezett SID (Sound Interface Device). Ez a vezérlõ a fuvolahangtól a mozdony pöfögéséig minden elképzelhetõ hangot meg tudott szólaltatni, és olyan színvonalú és minõségû zenék, hanghatások elõállítására volt képes, amilyeneket a PC felhasználók bizony 1987-ig, az Adlib hangkártya megjelenéséig csak vágyakozva figyeltek. (Mellesleg az internet a mai napig tele van SID, azaz C64 zenékkel, van SID emulator, ha nosztalgia muzsikát akarunk hallgatni, a SID tehát ugyanolyan népszerû 2006-ban is, mint 1982-ben volt, ez azért nem kis teljesítmény…) És mintegy „hab a tortán” alapon, az operációs rendszer tartalmazta a világ egyik legkönnyebben megtanulható programnyelvét, a BASIC V2-öt, hozzá az akkoriban rengetegnek számító 64 KB memóriával. A C64-et megjelenése után a végletekig tuningolták, készült rá ablakos operációs rendszer (bizony), fényceruzát is kezelni képes, még mai szemmel is profinak tûnõ grafikus programok (pl. Amica Paint, Art Studio), a lelkes hobbiprogramozók a 16 színû megjelenítésbõl elõször 32 színût, majd 64 színût varázsoltak – tették mindezt a hardver módosítása nélkül, kizárólag a VIC rejtett lehetõségeit és programozási trükköket használva. (Jó példa, hogy mi mindent lehetett kihozni az alapgépbõl…)
Miféle chipeket? Errõl még nem hallottam. Csak arról, hogy a Commodore PC-klónokat is gyártott, és az idióta vezetés valamit nagyon elszúrt ezen a vonalon, ez vitte õket csõdbe. Ekkor eladták az Amiga Inc.-et (amit korábban õk is úgy vettek), amely még évekig gyártotta a gépeket. Sajnos a továbbfejlesztésre már nem volt pénz.
"Amiga vonalon aratott kezdeti nagy sikerek, majd az ezt követõ több melléfogás után, aminek eredménye hosszas stagnálás volt,"
Ez így ebben a formájában nem egészen igaz: az Amiga azért bukott el, mert a Microsoft felvásárolta elõle a chipeket, és így a Commodore nem tudott határidõre szállítani, a befeketetõk meg a vérüket vették. Nem értem, hol van itt a melléfogás? Az, hogy nem volt több tõkéjük elõre felvásárlni a következõ szállítmányt Tajvainból, miután kifizették a kötéreket?
Még jó. hogy csõdbe megy. Ki akar 25 éves gépet vásárolni?