A gondolat érdekes. A saját hogylétem felõl érdeklõdtem magamtól éppen, mielõtt benéztem ide. Rájöttem, hogy számomra az igazán jólét: mozgásban. Nem fizikailag. A legjobb lét: mikor álmodókkal találkozom. A fölött már csak egy van: mikor ébren álmaik valósággá születhetnek.
Ma több ilyen születéséhez kérték a segítségem. Úgyhogy néhány hónapig az alkalmazott meditáció idõszaka következik. :D
Eljön egy pont az életben elõbb vagy utóbb...de biztosan, ahol a kérdések amelyek hogylétünk felõl felmerülnek bennünk, s a rá kapott válaszok, nem csillapítják tovább a szomjat...
Tudatosság - kicsit gyenge szó a dolog kifejezésére. Bár lehet, hogy csak az össznépi butítás hullámaiba csobbanva érzem hidegnek a kifejezést.
Az állatokkal vagy a növényekkel is ki lehet próbálni, mert õk sokkal érzékenyebbek az érzéseinkre:( félelem; düh; stb...),szeress... bármit, ez a lényeg, csak érezd! nem kell ide a "fej".
Az elsõ felével egyetértek. A másodikkal részlegesen. Mert mindenki mennyországa lehet másnak pokol.
Kipróbálni viszont érdemes, csak figyelni kell: jólesik-e annak, aki kapta!
Ne tégy olyat másokkal amit nem szeretnél,hogy mások tegyenek meg teveled...és tegyél olyat másokkal amit szeretnél ,hogy mások tegyenek meg teveled...Próbáld ki még ma!!!
Ez csak egy prototípus, még gondolokdunk rajta a cégnél.
"...De amint felfedezed, hogy éberséggel túl tudod tenni magad - már KINT IS VAGY. És megszûnt a fej monopóliuma. A fej a testhez tartozik. De te annál több vagy. A fej a test egyik része... hozzá tartozik, a fejnek szerepe van a test mûködésében, a test fenntartásában. A fej nagyszerû, a fej jó... A palack régi és értékes, de csak akkor, ha tudod, hogy mire kell használni - ha ismered a titkot. Mit csinálok én, amikor hozzátok beszélek? - Használom a palackot. Amikor Buddha tanít, õ mit csinál? - Használja a palackot. A palack fantasztikusan jó, értékes - meg kell õrizni... De nem kell oda bemászni, és ott fogságba esni, és aztán minden energiánkat arra pocsékolni, hogy onnan kiszabaduljunk... mert úgy az egész élet csak káosz. Ha egyszer megtanultad a módszert - már kint is vagy. Szabad vagy, és felfedeztél egy új világot. A felszabadult ember gyönyörû jelenség. Én ezt értem az alatt, hogy 'válj bárányfelhõvé' - szabadulj ki a fej börtönébõl. Te el sem tudod képzelni, hogy az milyen... hogy milyen a mély csönd, amikor fejedben megszûnt az állandó zaj. Az elméd ott lesz, de te nem leszel oda bebörtönözve; a megrögzött elképzeléseid eltûnnek. Az ilyen fej már nem probléma - hanem akkor az már egy fantasztikus, ragyogó szerszám, a legtökéletesebb számítógép a világon. Bonyolult, hatékony és gyors, egyszóval: gyönyörû. Csak használod, és élvezed a használatát. Mond, honnan vetted azt, hogy az elme te vagy? téged félrevezettek! Valószínûleg nem tudod, de Japán egyes részein, ha megkérdezel egy öreget: 'Mond, hol gondolkozol?' - akkor az öreg a hasára mutat... mert nekik ezt tanították. Nekik a gondolat központja: a has. Amikor az elsõ európaiak elérték Japánt, nem hittek a fülüknek. Az egész ország azt hitte, hogy a gondolat a hasból ered.A nyugati elképzelés szerint, az ember a fejben él.. Japánban azt hitték, hogy a hasban... azóta meggondolták magukat... De volt más tradíció is; például Lao Tzu azt mondta: "A gondolat a lábfejbõl származik...", ezért a taoista yoga azt mondja: 'szálj ki a talpadból, mert onnan ered a képzeleted.'
Mi a valóság? A valóság az, hogy te mindezeken túl vagy. Ezeknél több vagy. De kapcsolatba hozhatod magadat a tested bármely más részével is; a fej a nyugati rögeszme... a has a keleti rögeszme. Biztosan hallottál D. H. Lawrence-rõl - õ úgy hitte, hogy az ember a nemi központon keresztül gondolkozik. "Az igazi központ: az ivarszerv, - mondta - nem más." Ezek, mind elméletek - egyformán tévesek, és egyformán helyesek. Nem kell köztük választanod. A szemtanú - az, aki figyel - az mindezeken túl van. Az ott van a testben, a test körül, és a testen túl...Ha tested valamelyik részét elõnyben részesíted, akkor azt fogod hinni róla, hogy az a központ.
Nem kell a fejbõl kimásznod, mert sohasem voltál ott bent. A liba kint van - sohasem volt a palackban. Figyelj, és emlékezz! - csak ez a feladatod. A figyelem. Ne ítéld el gondolataidat. Mert ha ítélsz - elveszted a figyelmet. Ha felméred, ha elemzed õket - már nem lehetsz éber. Ha megjegyzéseket teszel, akkor lemaradsz a lényegrõl. AMIKOR FIGYELSZ, AKKOR CSAK FIGYELJ, ne gátold a folyamatot. A gondolatok sodródnak az elmédben: felbukkannak, mint a buborék a víz felszínén... és te ülsz a folyam partján, és FIGYELSZ. A folyam megy a maga útján tovább; habzik, kavarog, halad... Ne fûzz hozzájuk kommentárt; Ne mond, hogy 'ez jó!'; ne mond, hogy 'ez rossz!'; ne mond, hogy 'ennek nem lett volna szabad megtörténnie!'; ne mond, hogy 'annak úgy kellett volna lennie...!' Ne mondj semmit - csak figyelj! nincs szükség megjegyzésekre. Te nem vagy bíró, csak megfigyelõ vagy. Mert csak így látod, hogy mi történik ott.
A folyamatot figyelve, egyszer csak túltetted magad... a liba kint van... szabad. És ha ezt tudod - te is kint vagy, és kint is maradhatsz. Szabadon mozoghatsz ezen a Földön, mert nem kell cipelni egy nehéz fejet. Látod, így kell levágni a fejedet. Mindenki a másik fejét szeretné levágni, de az nem segít. Különben is azt már réges-régen gyakorlod, s már sok fejet le is vágtál. Most vágd le a sajátodat! Fej nélkül... az egész élet mély meditáció.
Mester, mi figyelünk arra,amit mondasz,de mi,-Nyugaton- a fejünkben tartjuk az információt. Hogy lehet kijutni a fejbõl? Van erre valami jó módszer? Az akaraterõ segíthet?
" Az akaraterõ nem segíthet. Az akaraterõ valójában nem is erõ, hanem az ego eszköze, belõle ered... és az ego parányi, csak minimális energiát képes termelni. De ha az ego - és azzal az akarat - eltûnik, akkor az energiád óriási lesz, mert eggyé váltál az egész Teremtéssel. Ha mélyebben megvizsgáljuk, akkor kiderül, hogy az ego tehetetlen, és ennek eltitkolására hozta létre az 'Én-tudat' az akaratot. Az ellentétek az akaratból születnek, és azok mind az ego alkotásai. Ezeken keresztül tévesztünk meg másokat, és önmagunkat. Például, aki butának érzi magát, szeretne intelligens lenni, és mivel a korlátait állandóan érzi, mindent elkövet, hogy okosnak tûnjön. Vagy aki csúnya - vagy inkább csak annak érzi magát - és szépítõszereket ken magára, annak a szépség csak álarc; festék és rúzs. És aki gyönge, az szeretne erõsnek látszani. Ebbõl fakadnak az ellentétek, ezekkel leplezed a valóságot. Hitler gyönge ember volt, azért teremtett annyi erõszakot maga körül, hogy gyöngeségét ne lássa senki. Aki valóban erõs, annak nem kell csinálnia semmit. Neki az természetes - egy tény, amivel nem kell foglalkoznia. Lao Tzu azt mondja: "Aki erényes - az nem tudja azt." Az erkölcsös ember nem 'csinál úgy', hanem egyszerûen, természeténél fogva - erkölcsös. De aki tudja magáról, hogy õ erényes, abban ott lappang az erénytelen. És aki azt hiszi, hogy õ jó, szent lelkû, vagy bölcs - az bûnös...és ezt õ tudja. Ha valamit elrejtesz, akkor megteremted annak ellentétét. Az akarat - nem erõ, hanem gyengeség. Aki valóban erõs, annak nem kell azt akarnia, mert számára az erõ természetes. Lebeg, mint a bárányfelhõ. Egy a Természettel, és az összhang tökéletes. Az akarat szüli az ellentéteket. Az akarat leszûkít, és bezár egy kis szigetre, és ezzel... elkezdõdik a küzdelem. Ha nincs akarat, akkor nincs ellentét sem. És ne feledd: akarattal nem tudsz kimászni a fejedbõl. Levághatod - az sokkal könnyebb... de onnan kimászni... az szinte lehetetlen, mert minden elmélet - és a velük kapcsolatos elméletek is mind - a fejben születnek. A fej, az zûr; a fej - káosz. És te azt gondolod: 'Most nem gondolkozom.' De a gondolat a gondolat ellen - szintén csak gondolat. Akarattal nem tudsz onnan kilépni. Elítélheted a gondolataidat, de az ítélet is csak gondolat. Nem érsz el sehova; mész körbe-körbe, utazol a saját koponyád körül. Igyekszel, próbálsz kilépni a zûrzavarból... de az utad determinált; körbe-körbe... mert minden a fejedben történik, és minden - csak gondolat.
Mit tudsz tenni? 'Ha az elme zárt, akkor hogy lehet onnan kimászni?' - kérdezed. Én azt mondom, csak egy lehetõség van: Ne akarj kijönni, mert maga az erõfeszítés felmorzsol, és teljesen hiábavaló... 'Akkor semmit nem tudok csinálni1' - mondod. De igen, tudsz: Figyeld, hogy mi történik a fejedben. Csak figyeld! Ne akarj kiszállni. Maradj ott, és figyeld a folyamatot; figyeld hogy mi történik ott. És ha éberen figyelsz, ha minden figyelmed arra irányul, akkor egyszerre csak - KINT VAGY! Nem is kint, inkább azon túl. Egyszer csak - önmagad fölött vagy.
Mondok egy zen mesét, ez is abszurd, mint minden más zen mese... de ezeknek abszurdnak kell lenniük, mert csak úgy hasonlíthatnak az Élethez. A zen Mester így szólt tanítványaihoz: " Nemrégiben beletettem egy kis libát egy palackba. Azóta a liba megnõtt, és nem tud kijönni. A palack nagyon régi és értékes, nem szeretném összetörni. Ez a probléma. Ha a libát nem engedem ki, akkor a liba elpusztul. Eltörhetném a palackot, de azt nem akarom, mert a palack régi és értékes. Viszont azt se akarom, hogy a liba elpusztuljon. Mit lehet tenni? Ez a probléma!"
A liba megnõtt, és a palack nyaka szûk. Nem akarod eltörni. Vagy hagyod a libát elpusztulni... de az sem megoldás.
A Mester nincs megelégedve a válaszokkal, idõnként rácsap a tanítványokra egy vesszõvel: "Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követeli - Kell hogy legyen! Nincs több idõ!"
Csak egy felelettel volt megelégedve: "Mester, a liba kint van!"
Sokféle válasszal próbálkoztak a többiek, de a Mester csak rájuk csapott, és azt mondta: "Nem, nem ez a megoldás!" Volt aki azt mondta, hogy a megoldásnak valahol a palackban kell lennie. De a Mester leintette. Az nem megoldás; eltörik a palack, vagy valami más baj történik, nem, az nem jó. Volt aki azt mondta, hogy a palack értékesebb,mint a liba, akkor hagyd a libát elpusztulni, nincs más megoldás. Vagy-vagy. A Mester õt is leintette. Aztán valaki azt mondta: A liba kint van! - és akkor a Mester meghajolt a tanítvány elõtt, és tisztelettel megérintette a lábát. "Neki van igaza, - mondta - a liba már kint van, nem is volt soha a palackban."
Te is kint vagy! Sohasem voltál bent. A személyiséged a börtön, és az... az csak a te képzeleted. 'Miképp lehet kimászni az ego börtönébõl?' - kérdezed. Nincs valódi nehézség... mert nincs se ego, se börtön. Csak figyeld! Mi történik, ha éber vagy, ha figyelmes vagy? Mit figyelsz meg? Csukd be a szemed, és figyeld: 'mi történik a fejemben?' A gondolatok ott vannak, ott nyüzsögnek - de te nem. Most te vagy az éberség, most te vagy a figyelem. Aki megfigyel - az már kívül áll. Az események fölött áll. Mint amikor a hegyrõl a völgybe nézel. Lent minden mozog... de te nem. Te csak figyelsz. Aki éber, az nem keveredik bele a gondolatba; aki éber, az nem vész el az elme pókhálójában . Aki éber, - az kívül áll. Mert csak azt tudod megfigyelni, amiben nem veszel részt. Megfigyelésnek is hívhatod. Vagy azt is mondhatod: 'önmagam szemtanúja vagyok'. Hívhatod éberségnek, vagy hívhatod tudatnak - aminek akarod. A tudatosság titka - az éber figyelem! Ha úgy érzed, hogy a fejedben kibírhatatlan a feszültség, akkor ülj le egy fa alá, és figyeld a folyamatot. Ne próbáld lerázni magadról, ne próbáld a figyelmedet mással elvonni... ...Mert hogy tudnál kimászni onnan, ahol soha nem is voltál? Minden törekvésed hiábavaló. Ha valójában sohasem voltál ott bent, akkor hogy tudnál onnan kijönni? Próbálkozhatsz... próbálkozhatsz, amennyit csak akarsz, megpróbálhatod a kérdéseket logikusan megoldani, dühös is lehetsz... de a káoszból nem jössz ki soha. (folyt. köv.)
"Ezt a történetet gyakran mesélte elvonulások során Harada Tangen rósi, a japán Bukkokudzsi kolostor apátja.
Kanadaiba daiosó (Kanadéva/Árjadéva nagytisztelendõ), Nágárdzsuna (Nagjaharadzsuna/Rjúdzsu) egy tanítványa és átadási vonalunk egyik õse, dokuszanon (mester-tanítvány közti párbeszéd) volt egy tanítványával, aki álhatatosan kereste az igazságot. A tanítvány megesküdött, hogy bármit megtenne, amire csak Kanadaiba utasítja, ha az elvezet az igazság közvetlen meglátásához. Kanadaiba ekkor elvitte egy hatalmas hegy csúcsára és azt mondta neki, hogy másszon ki az ágra, ami a szakadék fölé lógott. Mikor a tanítvány habozott, Kanadaiba emlékeztette az igéretére. Erre a tanítvány kimászott az ágra. Kanadaiba akkor utasította elõször, hogy engedje el az egyik lábával, majd a másikkal, majd az egyik kezével, végül a másikkal. A tanítvány minden egyes lépésnél habozott, de mikor emlékeztette fogadalmára, folytatta. Ahogy elengedte a második kezével is, azt gondolva, hogy biztosan halálába zuhan, becsukta a szemét. Mikor kinyitotta, nem volt halott, hanem egyszerûen csak ott ült Kanadaibával szemben a dokuszanon - határtalanul nyitott tudattal."
Azért raktam be ekkorában, mert kimásolod, nyomtatod, a könyvjelzõ eredeti mérete. Használjátok egészséggel!
Jók ezek a mondatok, mert mindenki megtalálhatja saját magában azt a helyzetet, amire igazak lehetnek ezek a szavak.
Bocs a méretért, de eredetileg kisméretû könyvjelzõnek készültek.
Jók ezek a történetek, annak ellenére, hogy úgy gondolom, nem értem mindet. Örülök, hogy van egy ilyen topic, érdekes téma, meg valamilyen szinten érdekelnek az ilyen távolkeleti filozófiák illetve bölcselkedések, bár egyáltalán nem vagyok járatos ezekben. Mindenesetre jó ezeket olvasgatni, több értelme van, mintha valami Mónika-show-t nézne az ember. :-) Várom a további anekdotákat. :-)
Sziasztok! Még visszatérnék a kacsás-palackos történetre. Szerintem az lehet az értelme, hogy a mester föltette ezt a kérdét a tanítványoknak, de valójában nyilván nem tett egy kacsát a palackba, csak felvetette ezt a problémát. Tehát mivel a maga a probléma csak egy felvetés, valójában nincs is probléma, és a kacsa nincs is benne a palackban, tehát kint van. Így én arra következtetek, az a lényege, hogy mivel ez csak egy kérdés, és nem valós probléma, akkor felesleges vele foglalkozni, idõpazarlás ezen gondolkodni, mivel nincs is megoldás (mert ugye eleve a probléma sem létezik igazából).
Hmm...igen, a figyelem. Idáig rendben,de van még ott valami...
Igazad van, tényleg szûk a megfogalmazás elismerem! Olyat nem írtam, hogy vallás lenne a "szufi". Sokat olvastál a témában ez látszik, és nagyon tetszik! A "saját véleményem szerint" helyett, az: "ezt olvastam" azért jobban hangzott volna. Köszönöm, hogy megtiszteltél- megtisztelsz a hozzászólásaiddal! Üdvözöllek!
Elõre elnézést mindenkitõl, de lehet egyesek számára bántó lesz a fogalmazásom.
Az elsõ lényeges pont: Isten és a hármas egység. Atya-Fiú-Szentlélek. Aztán egyszercsak a kínai filozófia: Elõször volt az Egység - abból kivált a Yang (fény, férfi, fizikai valóság; lehet a fiú megtestesítõje), a Yin a Yang másik oldala (nõ, sötétség, érzelmek). Aztán ha körülnézek, a világ összes vallásában megvan a triumvirátus, csak másképp hívják.
A másik lényeges pont: a zen, a tao és a szufi tanításai. Értelmüket, lényegüket ugyanazon az úton éred el. Mégcsak nem is mindenkinek jelentik ugyanazt.
Ezek miatt tettem fel a kérdést, hátha segítetek megválaszolni.
Szóval lehet, hogy ugyanazt látjuk a világ különbözõ pontjain, más névvel?
"Saját véleményem szerint a szufi erõs rokonságban van a taoval, ami szintén nem vallás." - ezek szerint legalább ennyi közös van a szufiban és a zenben is. :)
Egyszer rávették, hogy tanítson. Elsõ nap elment, kiállt az emberek elé és azt kérdezte: - Tudjátok-e, mit fogok nektek tanítani? - Igen! - jött a válasz (bár lehet, hogy a tantárgyra értették) - Ha tudjátok, minek vagyok itt? - és hazament.
Második nap megint megkérdezte: - Tudjátok-e, mit fogok nektek tanítani? - Nem! - jött a válasz az elõzõ tapasztalat alapján. - Ha még ezt se tudjátok, minek jöttetek? - és hazament.
Harmadik nap megkérdezte: - Tudjátok-e, mit fogok nektek tanítani? A tanulni vágyók fele igennel, másik fele nemmel válaszolt. - Akkor aki tudja, tanítsa meg azt, aki nem tudja! - és hazament.
Ti tudjátok, mi lett volna a helyes válasz?
Ez egy kicsit szûk fogalmazás. A szufi elnevezést kapták adott helyen, de a szufi nem vallás, hanem életszemlélet. Van egy könyvem itthon, amiben az is le van írva, kiket tartanak a szufik maguk közül valónak.
Egyes állítások szerint a keresztény esszénus rend is ugyanezen az úton járt. A szufik szerint is közülük valók. A saját út mellett a tudás és a megismerés vezeti.
Saját véleményem szerint a szufi erõs rokonságban van a taoval, ami szintén nem vallás. Utat jelent, ahol az út és az utazó ugyanaz.
"A zen egy rendkívüli jelenség. Ritkán valósulhat meg hozzá hasonló, mivel nagyon sok veszély fenyegeti a fejlõdését... Nagyon ritka jelenség..." "...Ezek a kis anekdoták nagyon fontosak, mert a zen emberei épp azt próbálják általuk érzékeltetni, hogy ami lényed mélyén nyugszik, azt nem lehet elmondani, arra csak utalni lehet. Létre lehet hozni egy helyzetet, amivel utalni lehet rá, de a puszta szavak nem elegendõek. Egy anekdota viszont az lehet. Ezért van a zen anekdotákkal tele. Példázatokban él, és példázatokkal mutat rá a lényegre. És még senki nem tudott ilyen csodálatos példázatokat alkotni..."
"Csak ülök csendben, semmit nem csinálok, a tavasz eljön, és a fû nõ magától..."
Elnézést kérek!!! A 61-es topik ábrácskáját, csak most néztem meg közelebbrõl...
Én ebbõl azt szûröm le, hogy itt a gyõzelmet a liba kiszabadítása jelenti. De mivel a liba soha nem is volt a palackban, így nincs mit kiszabadítani, vagyis nem lehet gyõzelem. Ugyanakkor ezáltal vereség sem lehet. De azis lehet, hogy a gyõzelem jutalma a liba, de feladat hiányában nem kaphatunk jutalmat. Jó hosszan lehet elmélkedni rajta...
- Mi a legbonyolultabb technika amit ismersz? - Nincsenek technikáim. - Ki volt a legnehezebb ellenfél, akit legyõztél? - Nincsenek ellenfeleim. - Akkor hogy gyõzöl? - Nem gyõzök. (Bruce Lee)
Viszont ha így van, akkor az lenne a tanúlság belõle, hogy ne hidd el amit mondanak még ha a saját mestered is mondja? :D Szóval nem szabad elhinni, amit a suliban mondanak a tanárok??!!
A történetbõl nem derül ki, hogy valóban így tett-e a Mester. Próbatételként-leckeként kitalálhatta az egészet a tanítványainak.
Próbálj meg egy kicsit elvonatkoztatni a történettõl, egy vak embernek hogyan próbálnád a fényt elmagyarázni...? A történetben a zen mesternek pedig még rosszabb a helyzete a tanítványokkal.
Lehet énvok a hülye, de ezt nem értem :S Úgy kezdõdött, hogy beletette a libát a palackba, ami megnõtt és nemtud már kijönni.. Erre az a megoldás, hogy már kintvan a liba és SOHA nemis volt a palackban? Persze lehet, hogy ennek van valami jelentése, ami valamiféle életszituációra lehetne igaz, de nekem ez így mindenképp zavaros. :(
...A Mester nincs megelégedve a válaszokkal, idõnként rácsap a tanítványokra egy vesszõvel: "Mi a megoldás? Mi a megoldás? - követeli- Kell, hogy legyen! Nincs több idõ!"
Csak egy felelettel volt megelégedve: "Mester, a liba kint van!" Sokféle válasszal próbálkoztak a többiek, de a Mester csak rájuk csapott, és azt mondta: "Nem, nem ez a megoldás!" Volt aki azt mondta, hogy a megoldásnak valahol a palackban kell lennie. De a Mester leintette. Az nem megoldás; eltörik a palack, vagy valami más baj történik, nem, az nem jó. Volt aki azt mondta, hogy ha a palack értékesebb, mint a liba, akkor hagyd a libát elpusztulni, nincs más megoldás. Vagy-vagy. A Mester õt is leintette. Aztán valaki azt mondta: A liba kint van! - és akkor a Mester meghajolt a tanítvány elõtt, és tisztelettel megérintette a lábát. " Neki van igaza, - mondta - a liba már kint van, nem is volt soha a palackban."
ez egy okos liba és kidugja a végtagjait :D aztán nekünk már csak lekell vágni.. emellé még nem etetjük tovább a libát, úgyhogy kicsit lefogy és mégkönnyebb lesz kiszedni. Aztán majd eszközölünk egy gyors libamentõmûtétet XD
Fáradt voltam egy kicsit, nem lényeges. Ne haragudj most lefekszem, mert nagyon korán kelek holnap. Késõbb folytathatjuk a témát, örülök ,hogy ennyire érdekel téged. jó éjt!
Informatika és tudomány
