LOL ez mekkora faxsag. Akkoriban sem csak kapaltak az emberek. Kepzeld voltak pl cipeszek, pekek, fazekasok, vagy telefonkozpontosok, bankarok, tudosok.. ugyanugy voltak szakemberek. Na igen nem volt ekkora urbanizacio vagy nagyipari termeles, tobb csalad alliotta elo maganak a javak nagyreszet, viszont az nem csak foldmuvelesbol allt. Es a Vilaghaboru elott hazank a terseg kulturalis es tudomanyos kozpontja volt, azota sajnos csak lefele csuszik.. a haboruk es a kommunizmus betett nekunk, pl nagyapam suszter volt, neha mezokon napszamban is dolgozott, de imadta a francia kolteszetet es a tudomanyokat, szeretett moziba jarni, neki nem csak a bál volt szorakozni ahogy a tobbieknek sem.
naponta 40-50 telefonhívást bonyolítok, ez csak a munkám miatt. ezenkívül emailek tömkelege. néha azt veszem észre, hogy mindig az utolsó parancs érvényes, és ahogy jön az újabb tennivaló, mindig azt veszem elõre, délután pedig egy káoszhalmazon találom magam. nincs elõretervezés, mert nem lehet, a következõ telefon felülír mindent. tök jó.
IT-s napom:
-Check new mail. -Közben tuti jön pár hívás, hibafelvétel. -Árajánlat irogatás, közben telefonos tanácsadás, betévedõk kiszolgálás, nekik is tanácsadás. -Rendelések menedzselése, kapcsolattartás partnercégekkel. -Felkészülés eszközökkel, útvonaltervvel a problémás célokig. -Vezetés, nagy forgalom, nagy sebesség, nagy koncentráció. -1000+1 változatos probléma megoldása, néha fizikai beavatkozás szereléssel, hálózat kiépítéssel etc. -Visszavezetés. -Közben visszahívni emberkéket, megint árajánlatokat irogatni etc. -Hazavazetés, agyilag elzoknulás.
Eredmény: Elfelejtek fizetni a benzinkúton, bezárom a kulcsaim, kizárom magam, elhagyom a pénztárcám, nincs kedvem a szociális kapcsolatokhoz, mert a sok hülye egész nap sustorog a fülembe és 30.000x sem értik meg a legalapvetõbb dolgokat. ^^
Épp' 2 hete rendeztem át a szobámat. Eddig egy helyen volt a PC, a TV, Ágy, stb. Most már ketté van választva (elválasztó fallal) és sikerült különválasztanom a munkát a szabadidõvel. Nagyon nehéz volt a másnap, hogy "csak" a PC és az asztalom van elõttem. Viszont sokkal jobban alszom és kipihentebb vok.
Ebben az egészben az tetszik, hogy most nem az internet a nagy mindent elborító hatalmas gonosz szörny hanem a számítógép. Most már az tehet mindenrõl, de mikor az írónõ bevágja a seggét a mercijébe, és nem kell beszívatozni, az nem probléma, meg nem kell izzítani. Azt is a számítógép csinálja helyette... És pont amerikán, ahol az emberek a helló után azért kérdezik meg hogy vagy, mert így tanították õket a suliban, hogy kell beszélgetést kezdeményezni. Nem is csodálom, hogy nincs mélyebb emberi kapcsolat ott, mert nincs kultúrája annak, hogy ezt hogy kell. Amerika pedig nem egy másik ország, hanem egy másik világ, ahol a pénzen kívül a cukrot szeretik legjobban az emberek.
"Egy gyári betanított szalagmunkás pedig minden nap 8-10-12 órán keresztül ugyanazt a feladatot végzi, szerintem az sokkal károsabb. Egy idõ után megszûnik a külvilág és az önálló gondolatok, csak te vagy és a napi 3000-szer ismétlõdõ monoton mûveletsor - én másfél hónapig bírtam cérnával. Ha sok a feladat és változatos a munkakör, az sokkal inkább élénkíti az ember gondolkodását. Szerintem."
Ez így van. Nekem saját cégünknél milliom dolgom van, amit meg kell csinálni vagy odafigyelni rá és bizton állíthatom ennek a leírt hülyeségnek az ellentétét.
Azt eltudom képzelni és fogadni, hogy sok az olyan ember világszerte és fõleg amcsiban akiknek kicsi az agyuk és valaminek ki kell szorulnia, ahhoz hogy új dolgot(tudást) be tudjon fogadni. (lásd Rém Rendes Családban Kellyt :D )
off 1,5 honapig? megelemelem a kalapom elotted (es mindazok elott akik ilyesmit csinalnak,komolyan nem ironizalva,gunyolodva) 1x probaltam,4 percig birtam,de azonnal lattam,hogy ez nem nekem valo,ebbe bele lehet orulni....Persze aki sosem csinalta,annak nem tunik neheznek es esetleg lenezoen nyilatkozik a szalagmunkat vegzokrol...hat javaslom minden magasan kvalifikalt emberkenek, ugyan probalja ki 1x(a koltoztetes es kiszallitas utana maga volt a mennyorszag:D) on
A feluletes kapcsolatokert nem lehet csak az informatikai fejlodes a ludas! Az elidegenedes, szabadidohiany szvsz masra vezetheto vissza. A tobb dologra valo koncentralasban pedig ugy tudom anok jobbak (bar a ferfiak is -pl en is es paran az ismeroseim kozt- konnyen tudnak 2-3-4 dologra figyelni egyszerre,az mas kerdes hogy milyen hatasfokkal Archkoven: Nyilvan a 4 fal kozott voltal, hogy nem hallottal a virtualis vilagok terhoditasarol,ami nyilvanvalo jele annak, hogy az emberek egyre inkabb a virtualis baratkozast valasztjak a valodi helyett(lasd Second Life es bizony WoW es tsai) Kar hogy a szuleid es nagyszuleid nem meseltek arrol,hogy kocsma mar akkor is volt mint szorakozas (nyilvan arrafele nem volt...)illetve az ertekrend mas volt regebben(bar 1 friss hazas 1 gyerekkel is eppenseggel jo esellyel reggeltol-estig huzza az igat...persze fugg az egzisztenciajatol,milliomosok elonyben:D)
Szüleim és nagyszüleim történeteibõl tudom, hogy õk reggeltõl estig dolgoztak (kapáltak, fát vágtak, stb.), a napi szórakozás az volt amikor az öregek ezredszer ugyan azokkal a történetekkel traktálták a fiatalabbakat, meg persze pletykáltak másokról. Majd holnap újból hajnali ötkor keltek és kezdõdött az egész elõröl. A fõ szórakozás a bál volt, ahol az öregek körben ültek a falnál és lesték a csemetéiket, nem csinálnak-e valami illetlent. Ha vissza kellene térnem abba a "csodálatos" és nem is túl távoli korba, nem tudom meddig bírnám, valószínûleg az elsõ aratáskor beledõlnék a kaszába. Egyáltalán nem érzem, hogy a mai kapcsolatok felültetsebbek lennének a régebbieknél, inkább arról van szó, hogy a bezárkózásra hajlamos emberek most a négy fal között is baromi jól el tudják ütni az idõt virtuális barátokkal vagy akár anélkül is. A kifelé fordulóknak továbbra is megvannak a barátai, eljárnak szórakozni, építik a kapcsolataikat, ma már nem akadályozzák õket ebben földrajzi korlátok. Ma szinte mindenkinek sokkal színesebb és élvezetesebb élete van mint száz évvel ez elõtt. Szóval lehet itt sírni, meg jajveszékelni, de szerintem a világ ebben az értelemben jó irányba halad.
szaladmunkás :) = szalagmunkás
Egy mai irodai dolgozó három percenként új feladatot végez. Éppen e-mailt ír, SMS-t küld vagy böngészik a világhálón. Mindez azonban eltereli a figyelmét és könnyen megakadályozhatja az összefüggõ gondolkodást.
Egy gyári betanított szaladmunkás pedig minden nap 8-10-12 órán keresztül ugyanazt a feladatot végzi, szerintem az sokkal károsabb. Egy idõ után megszûnik a külvilág és az önálló gondolatok, csak te vagy és a napi 3000-szer ismétlõdõ monoton mûveletsor - én másfél hónapig bírtam cérnával. Ha sok a feladat és változatos a munkakör, az sokkal inkább élénkíti az ember gondolkodását. Szerintem.
Ha valakinek olyan a munkája, hogy valami kézzel fogható produktumot hoz létre, akkor az nem fog közben hárompercenként megállni e-mail-ezni meg sms-ezni még akkor sem, ha computerrel dolgozik. Az irodai office user egértologatóknak - akik azzal töltik az egész napjukat, hogy megpróbálják munkának látszó tevékenységgel álcázni, hogy semmi dolguk - meg belefér a hárompercenkénti gombnyomogatás.
"Egy mai irodai dolgozó három percenként új feladatot végez. Éppen e-mailt ír, SMS-t küld vagy böngészik a világhálón. Mindez azonban eltereli a figyelmét és könnyen megakadályozhatja az összefüggõ gondolkodást."
Még milyen szerencse, hogy nem dolgozik mindenki irodában, hanem van aki normális munkát végez, aminek kézzelfogható eredménye van.
amint a cikkbol is kiderul: az uj technikai dolgoknak koszonhetoen konnyen tarthatod a kapcsolatot nagyon sok emberrel. ennek koszonhetoen mindenkire csak egy kis idot tudsz forditani, es emiatt feluletes marad a kapcsolat. raadasul a telefonalas, sms, chat azok szemelytelen dolgok, nincs semmi kapcsolatepito hatasuk. amugy ha ugy vesszuk, akkor a munka van a leginkabb a kapcsolatteremtes ellen. naponta ~10 orat elvesz az ember eletebol, es csak par munkatarsaddal beszelsz, leginkabb szakmai dolgokrol.
Az amerikai társadalomra úgy ahogy van a felületes kapcsolatok jellemzõek. Ez azért van mert, hatalmas ország, és a szellemi munkavállalókat 2-3 évente átiránytják az ország túlfelébe. Gyakorlatilag a 20-adik század derekától már ez olyan szinten jelen volt az amcsi társadalomban, hogy a viselkedési szabályok is ehhez alakultak már. Az amerikaiak rendkívül gyorsan kötnek ismeretséget, barátságot. Mindenkivel haverkodnak, azonnal legjobb cimborák azokkal is akikkel csak egy hétvégi üdülõben futottak össze. Muszáj is mert ellentétben az európaiakkal, akik egész életükben ugyanazt a baráti társaságot mondhatják magukénak és pl. egyáltalán nem ritkák a több évtizedes barátságok sem, addig az amcsik 2-3 évente teljesen új környezetbe kell, hogy beilleszkedjenek. Arról már nem is beszélve, hogy a gyerekek már 17-18 évesen kirepülnek a családi fészekbõl és nem ritkán több ezer kilóméterrel odébb dolgoznak. A családok általában csak egy két nagyobb ünnepkor jönnek össze (függetlenség napja meg karácsony). Fura, hogy a könyv szerzõje ezt valahogy elfelejti számításba venni, pedig amúgy köztudott. Csak persze nem annyira bulvár szagu, és kevesebb példány fogyna az új kamu könyvbõl...
Félretéve a tréfát, ez az írónõ addig-addig terelgeti a figyelmet, míg eltereli a vásárló figyelmét a könyv áráról , mondanivalójáról és valódi értékérõl amelyet képvisel, s ez megkockáztatom, ha elég puha papírból vannak a lapjai, akkor a toaletten való ücsörgésünk közben még hasznos is lehet.
Erõsen emlékeztet ez arra , mint amikor a Kohn bácsi kiad egy egyoldalas könyvet a "Hogyan gazdagodtam meg gyorsan és biztosan?" címmel és 5.000 Ft-os fogyasztói áron... A könyv elsõ és egyben utolsó oldalán egy brutálnagy betûkkel írt szöveg látható:
Így
Kissé elkanyarodhattunk a cikk lényegétõl. Az írás tartalma a párhuzamos figyelem túlterhelésének a hatásairól szólhat. Ebben lehet valami. Nos én ahol dolgozom ott egy emberre több minden jut (kis cég). Így amikor az ügyfelek után telefonos ügyfelekkel foglalkozom , miközben egy képet szerkesztek, akkor már észrevettem, hogy mire visszajutok a szerkesztéshez addigra már egy picit újra kell gondolnom a lépéseimet (GPS újratervezés). A felületes figyelem miatt van hogy egy bejegyzés elfelejtek megírni. Summa summarum a koncentráció igenis romlik, az elmélyült tudás meg nem a felszínes megértésbõl fakad.
Jó de ennek meg mi köze a számitógéphez? Speciel az én legjobb barátaim azok akikkel együtt jártam oviba meg általános még annó. Azóta informatikus lettem, sokat ülök a gép elõtt stb stb, mégis hétvégente együtt megyünk kikapcsolódni, nyaralni, bulizni stb. A felületes emberi kapcsolatokért nem hinném hogy az e-mailek, chatek, a mobiltelefonok és az azonnali üzenetküldõ szolgáltatások a felelõsek. Mindenki maga alakitja az életét, ha õ a könyebbik megoldást választja, akkor utánna ne panaszkodjon ha olcsó husnak hig a leve.
Jó ez most kb. olyan mintha megállapitották volna hogy aki sz@rik az nem tud közben dolgozni, és félelmetes hogy mennyire terjed a sz@rás, minnél több ember van annál többen sz@rnak és eszméletlen hogy ez mekkora veszteséget okoz a gazdaságnak... Épp ezért mostanában már kezdenek terjedni a wc nélküli munkahelyek, ahol bárhol bárki sz@rásmentesen dolgozhat...
/on/ "Az Egyesült Államokban minden negyedik személy mondta azt, hogy nincs egyetlen olyan ismerõse sem, akivel megbeszélhetné a gondjait."
"Az állandó elérhetõség oda vezetett, hogy már olyan sok emberrel vagyunk kapcsolatban, hogy szinte lehetetlen akár csak egyetlennel is közülük szorosabb kapcsolatot fenntartanunk. Mindenki az arc nélküli kommunikációra hagyatkozik, az ismerõsök száma egyre nõ és ezzel párhuzamosan növekszik a nekik küldött e-mailek, SMS-ek száma is."
Most a kettõ némileg nem ellentmondás? Egyrészt mindenki ész nélkül telefonál, smsezik, emailezik csetel, másrészt meg nincs senki akivel beszélhetne... akkor kérdem ki, ki a francot hiv fel, kinek ir smst, eamilt, vagy kivel csetel?
Megint egy tucattanulmány...
Szerintem ez annyira nem vicces.. Tényleg egyre többet használunk számítógépeket, és egyre többet copy n paste-ezünk. Kezd nem csak egy eszköz, hanem létszükséglet lenni. Van, ahol már státusszimbólumnak is fellép is egy drága gép (mindenki tudja, melyik szállítóra gondolok) És ez félelmetes kezd lenni..
En tudok:) Mondjuk kepregeny? ha nem erdekelnek az aprosagok eleg minden harmaik kockanal olvasni:) Jobb?
Áááá, a Blikk se jön be, mert nem érdekel az irodalom, se a politika, meg a képek is bénák benne. Tudsz ajánlani valami jobbat?
Az Amcsik fele hülye. Az Amcsi nõk és férfiak fele nem köszön vissza családtagjainak. Kész a megoldás. Azt meg kétlem hogy az egész országra kiterjedõ felmérés volt...
Ha egy ilyen cikk hosszú, és még röhögsz is azon, hogy ilyen gyp-s vagy, akkor neked inkább javaslom, hogy olvass blikket meg story magazint, az való neked.
Ezek a statisztikusok és análisztok csak nem nyugodhatanak! Kiszámítják a kiszámíthatatlan veszteséget emiatt, de azt, hogy ezek nélkül az eszközök nélkül ennek hányezerszerese lenne a veszteség, azt ugye már nem! Gratu!
Ááá, most ezt nincs idõm végigolvasni... :-)
Bocs nem figyeltem, mirõl is volt szó? XD
Na rám ezek a dolgok amiket felsorol az utolsó képtõl nem vonatkoznak, mert én nem beszélem meg a problémáimat (mert vagy nincsenek vagy meg tudom oldani õket,köszönni köszönök mert qvára belém nevelték[egy nap többször is köszönök ugyan annak az embernek],mobilom nincs mert nem érzem azt, hogy kell,chatelni nem chatelek,e-mail címem kódját már rég elfelejtettem, újat csináni meg lusta vagyok.)
Informatika és tudomány
