Egy egyszeru egylepcsos rendszert mar ma is ossze lehetne hozni, csak nuklearis hajtast kellene alkalmazni. Alsolegkorben ramjet-es, felsolegkorben scramjet-es, majd az urbe kierve ionsugaras megoldassal. Ezt elvileg tudna biztositani ugyanaz a hajtomu, mas-mas uzemmodba kapcsolva. Az egyetlen baja, hogy veszelyes ha valami nem mukodik jol.
Viszont ha sikerul osszehozni egy fuzios reaktort, akkor alapvetoen megoldodik a biztonsag problemaja is. Egy tiszta fuzios robbanas nem okoz akkora szennyezodest mint egy ugyanakkora teljesitmenyu fisszios rendszer.
Ja ja, nekem is ez ugrott be, hiszen pont az a gáz a mai anyagokkal, hogy grammra pontosan tartani kellene a szerkezeti tömeget, ha egylépcsõs újrafelhasználható eszközt akarnak építeni.
.. cserébe volt még közel egy tucat küldetés, ami majdnem katasztrófával végzõdött, a Challenger balesete elõtt a startrakéták miatt, volt egy fõhajtómû leállás miatti Abort to Orbit típusú megszakítás, s korábban rendszeresen elõforduló részleges hõpajzs sérülést sem vették olyan komolyan, mint ma, s a számos starthalasztás sem a megbízhatóság ismérve. Az STS rendszer eredetileg egy lépcsõfok akart lenni a valóban teljes egészében többször felhasználható eszközök felé. Nem az a baj, hogy olyan a megbízhatósága, amilyen, hanem az, hogy harminc évvel a szolgálatba állítását követõen sincs helyette elõrelépést jelentõ szállítóeszköz. Nem kívánok flémet indítani ezzel a hozzászólással, fontos lépcsõt jelentett a rendszer, de kellene az elõrelépést jelentõ utódja. Egyre inkább az a benyomásom, azért nem kapkodják el a valóban teljes mértékben többször felhasználható és a jelenlegihez képest csökkentett karbantartásigényû új hajó fejlesztését, mert adnak még egy generációnyi idõt a nanotechnológia gyakorlati alkalmazásainak beérésére. Valószínûsítem, ez lesz az ûrhajózás igazi aranykorának alapanyaga.
Kicsi az esély, hogy menteni kellene. A Columbia balesete óta úgy beszélnek a shuttle megbízhatóságáról, mintha az lett volna a harmadik küldetés, amibõl kettõ katasztrófával végzõdöt.
A szívem szakad meg a Hubble-ért, de lassan én is azt mondom, érdemesebb volna befejezni a mûködését, mintsem kockázatos szervizküldetéssel pofozgatni rajta, nem kizárva egy olyan meghibásodás lehetõségét, amely véglegesen üzemképtelenné teszi ezt az õsrégi szerkezetet. Mellesleg, ha menteni kell az ûrsikló személyzetét, és egy hajó elvész, az az ûrsikló és jó eséllyel az ûrállomás program végét jelenti.
Valaki tudja, hogyan kavarták át a maradék, ûrállomás építésére szolgáló utakat a késés miatt?
Hát a James Webb teleszkóphoz biztos nem fognak szerelõket küldeni.
Igy elso ranezesre (vegigolvasva a nasa dokumentaciojat) ez tapellatasi gondnak tunik. Egyszeruen nincs eleg elektromos energia az osszes rendszer bekapcsolasara. Ez vagy az ellatasi rendszer hibaja miatt van, vagy valamelyik egyseg tul sok aramot fogyaszt (rovidzar, stb.). Most az igazi kerdes az, hogy tovabb probalkoznak a tavoli kapcsolgatassal, vagy felkuldenek egy siklot egy uj 'alaplappal'. Jelenleg a teljes elektronika csereje tunne az egyszerubb megoldasnak. Persze ez csak akkor eri meg, ha a fomuszerek jok. Ez utobbiakat ugyanis nem lehet maradektalanul bolygokoruli palyan kicserelni.
Viszont egy, a Hubble-höz hasonló képességû ûrtávcsövet ma már kisebb méretben (és tömegben)is meg tudnának építeni, töredéke áron... Mindezt felvihetné egy olcsó (STS-hez képest) rakéta... Szerintem nem kerülne többe, mint egy helyszínen végzett javítás/karbantartás... Az új szabályok szerint két ûrrepülõnek kell starta készen állnia. Csak a mentõ küldetés halasztások miatti többszöri elõkészítése drágább, mint egy Delta rakéta indítása...
Ráadásul egy ilyen szervízküldetés árán ma már jobbat is tudnának építeni és azt egy "normál" rakétával pályára állítani... Van egy olyan érzésem, hogy a NASA már hosszú ideje nem is igazán pénz, hanem szürkeállomány hiánnyal küszködik...
Informatika és tudomány
