Logikailag a kvantumfizika mentén mûködik a világ. Így gondolom, valószínûsíthetõen jól gondolom de az én gondolatom az enyém és átgondolt.:)
A szabad akarat, szerintem addig terjed ki, hogy nem kell megtenni amit nem akarunk. Mindig van választási lehetõség.Lehet hogy a választás az egyén számára rossz, de megteheti,hogy választ jó és rossz között.
Tényleg megnyugtató lenne ha ki lehetne jelenteni hogy biztos hogy nem minden eleve elrendelt, az emberi természet is efelé hajlik, nehéz elképzelni hogy valamit nem tudsz másképp csinálni. De megdönthetetlen bizonyíték soha nem lesz rá hogy így van.
Értem, de aszerint - kvantumfizika - valószínûségek mentén mûködik a világ, mindennek valamilyen valószínûsége van. Erre mondta az öreg német - Einstein -, hogy isten nem szerencsejátékos. Szerintem nem volt igaza, mert isten nincs.
Am nekem szimpatikus ez a modell. Ha determinisztikus lenne, értelmét vesztené.
A kvantumfizika csak egy modell a világra, soha nem fogsz tudni róla bebizonyosodni hogy a világ tényleg nem determinisztikus. Az hogy jól mûködik, nem jelent semmit. Vannak dolgok amiket elvi lehetetlenség megtudni, ez is olyan.
Mit szóltok a Secret (Titok) címû filmhez? Mit szóltok Napoleon Hill, a "Gondolkozz és gazdagodj!" címû könyvéhez.
Valóban a szabad akarat képes befolyásolni a jövõt?
"Egyik elmélet sem különb a másiknál, és nem is jobb. Van olyan vélekedés is, miszerint mindenkinek a saját hite szerint adatik." /Woland (Mester és Margarita)/
Tudományos beszélgetés tudósok nélkül? Ilyen még lehet azért itt.
Szerintem az a két mû, amit említettem, különösen a Napoleon Hill féle könyv, ad statisztikai alapot. De túl ezen, amire te hivatkozol, a kvantumfizika is ismeri a kauzalitás elmélet érvénytelenségét. Vannak akárhányszor ismételhetõ kísérletek, ahol az okozat megelõzi az okot idõben, ha nem szabad akarattal rendelkezõ a kiértékelõ személy. Szerintem ezekben az esetekben is csak errõl van szó. A szabad akarat befolyásolja a jövõ történéseit. Elõre determináltan. Ezek tények. Én ezért nem is ezt szeretném megvitatni, hanem azt, hogy miképpen, miféle fizikai (természettudományos elv) szerint megy végbe.
Megpróbálom elrontani a statisztikát. Igazából az a helyzet, hogy mivel minden csak egyszer szokott megtörténni, nem tudhatjuk meg hogy determinált-e a jövõ. Tökéletesen ugyanolyan feltételek nem lehet biztosítani semmilyen kísérlethez.
Ha valakinek a tudatállapotát kiindulási alapnak tekinted gondolatkísérlettel lehet okoskodni, hogy ugyanazt fogja-e dönteni ugyanolyan feltételek mellett, de eredmény az nem lesz. Bele lehet mászni a kvantummechanikai kísérletek bizonytalanságaiba is, de nem mérvadó az sem. A káoszelmélet alapján hiába végzünk el többször egy kísérletet, mivel a világ megváltozik közben egy kicsit, a peremfeltételek nem lehetnek tökéletesen egyezõek, és nem tudhatjuk hogy az eltérõ eredmény ténylegesen a véletlen mûve vagy csak a nagyon apró jelentéktelennek látszó különbségekre vezethetõek vissza.
Amíg valaki mg nem állítja a világ történéseit, és nem játssza le legalább 2-szer egymás után egymással párhuzamosan ugyanazt eltérõ eredménnyel, addig nem lesz bizonyíték a véletlenekre, így a szabad akaratra sem. Ez a kísérlet elméletileg is lehetetlen mivel meg kell dupláznia a világot, és mégy egy világon kívüli megfigyelõ is kell hozzá, nyugodj bele hogy sose lesz válasz.
Nem akarlak kiábrándítani, de szerintem itt nem lesz tudományos beszélgetés. Vagy nem lesznek hsz-ek, vagy flém lesz belõle. Tök mindegy mit szeretnél, a statisztikai adatok ezt mutatják, innen is látszik hogy nincs szabad akarat.
Kérdéseim: Mit szóltok a Secret (Titok) címû filmhez? Mit szóltok Napoleon Hill, a "Gondolkozz és gazdagodj!" címû könyvéhez.
Sorolhatnám még azokat a dolgokat, amik egyértelmû bizonyítékot jelentenek az akarattal való jövõ-formálásra. De vajon hogyan mûködik? Ez itt egy tudományos topik. Beszéljük meg tudományosan!
De. n-ed fokú egyenletek is megoldgatóak numerikusan.
nem megyek el politikusnak, egyrészt nem kenyerem az emberek hülyítése; másrészt nem állítottam valótlant:)
mivel szerdánként van matekgyak, így szünetben rákérdeztem a vita tárgyára, mert már engem is kíváncsivá tett a téma. A válasz, hogy általános esetben nem lehet kiszámolni, csak közelítõ értékeket keresni a gyökökre; s csak speciális esetekben lehet kiszámolni, s mondott egy hasonló egyenletet, mint, amit te írtál, de azt nem nevezné triviálisnak.
Sztem maradjunk ennyiben:)
S továbbra is fenntartom, h vannak olyan dolgok, amit nem lehet kiszámolni( s itt nem a közelítõ értékekre gondolok), ami igazolhatná a véletlen létezését. Pl: elemi részecskék mozgását csak megjósolni tudják, esélyt adják meg, h hol milyen valószínûséggel tartózkodhat. Vagy mondhatnék ábgeoból is példát, hogy parabola( vagy hiperbola nem emléxem pontosan) és ellipszis metszését is csak grafikus közelítéssel lehet megadni.
szal hirtelen szarrágássá válik a vita, ahogy egyértelmûvé válik, hogy valótlan állítottál..., menj el politikusnak! ;)
amúgy nem véletlenül kötöttem bele, ugyanis ez volt az egyetlen szilárd pontja annak az állításnak. eleve mit állítasz? azt hogy bizonyos dolgokat nem lehet kiszámolni soha, vagy azt, hogy jelenleg (az a jelenleg szócska egy triviálisan igaz állítást különböztet meg egy erõsen indoklást kívánó állítástól)
többi már mindenkinek szól (nem vita jelleggel, hanem nézõpont szélesítés gyanánt) "létezik-e véletlen?" ha erre egy (természet)tudományosan valid választ akarunk írni, akkor az az elsõ, hogy definiáljuk, mi is az a véletlen. véletlen, mint, mikor valaki 10bõl kilencszer eléri a buszt, de 10.-re pont akkor nem éri el, amikor "az élete múlik rajta" [tehát szerencsés, vagy pech-es véletlen]. ilyennel alapvetõen nem foglalkozik a term. tudomány, de a szemléletébõl következõen ezeket létezését tagadja (természetesen elõfordulhat az eseményeknek egy ilyen konstellációja, de ezekben semmi célszerûség nincs [gy.k. nem azért van, hogy XY jól-, vagy póruljárjon])
véletlen, mint egy ideális világban (mint amilyen modellekkel a matematika dogozik) a pénzfeldobás eredménye? nos ez modell szinten biztos létezik (pl. valszámítás véletlen kísérlete), de ez még nem sokkal több, a véletlen fogalmának létezésénél (amely alapján boszorkányok is léteznek)
véletlen, mint az elõbb, csak a valódi, fizikai világban? nah ez jó kérdés. nem is foglalnék állást, de a tudomány jelen állása alapján, a nálunk sokkal jártasabb fizikusok szerint igen létezik. ezt én egyelõre el hiszem nekik (mert a világnak mûködnie kell, úgy is, hogy nem ellenõrizhet mindent mindenki), de nem vagyok meggyõzõdve (ellentétben azzal, hogy 5.fokú egyenletek gyökeit ki lehet számolni :D )
és persze lehet a véletlennek egy olyan definíciója is, amelyre most nem is gondoltam. (egész biztos vagyok, hogy létezik is, pl. a mûvészetekben)
hogy még "ontopikabb" legyek: ugyanez lenne az elsõ lépés a szabad akarat létezésének eldöntésénél is (már ha tudományosan közelítjük meg a dolgot, ha vallási szempontból, akkor kb azt mondunk, amit akarunk, csak hangozzon jól [ha ez lesz, akkor én a magam részsérõl -fav :D]) az elsõ lépés a szabad akarat meghatározása. mi is az a szabad akarat?
(és most azt a sunyi filozófiai csavart még fel se hozom, hogy vajon egy ember, akit vagy korlátoz a szabad akarat hiánya, vagy nem, az objektíven gondolkozhat-e azon, hogy létezik-e szabad akarat...)
ha az lenne a szabad akarat, hogy bármit csinálhatok, akkor tuti nem létezik. (mivel amikrõl nem tudok, hogy lehetne csinálni, azt nem is tehetem, így maga a tudatom szab határt a szabad akaratnak)
az lenne a ~, hogy "You can do anything you set your mind to, man", akkor megint csak nem létezik, mivel nem repkednek az emberek, nem mindenki nyeri meg a lottót, stb.
ha emiatt megengedjük, hogy a világ fizikai kötöttségei még nem akadályozzák a szabad akaratot, akkor is millió irányba elmehetünk. annak az embernek nincs, vagy néha nincs szabad akarata, aki nem tud kimenni az erkélyre, habár ennek semmilyen egyéb fizikai korlátja sincs, de borzasztóan tériszonyos?
most már csak kérdésfeldobás szintjén: akinek pisztolyt szegeznek a fejéhez, hogy írjon alá egy szerzõdést, annak van szabad akarata? dönthetne úgy, hogy nem teszi meg és vállalja akár a halált is. egy csomó választási lehetõsége van (sír, nem sír, melyik kezével nyúl a tollért, melyik tollat veszi el, hogyan írja alá, mond-e közben valami macsót, stb...) jogilag persze ezt nem nevezik szabad akaratnak.
szóval egy csomó nyilvánvalóbb kérdés felmerül még azelõtt, hogy a világ determinisztikussága szóba jönne. mindebbõl egy dolog biztos: nem lehet tud. elfogadható választ kapni a kérdésre (ami nem azt jelenti, hogy nem érdemes a kérdéssel foglalkozni!), legalábbis most és a belátható jövõben nem.
Namármost, kérdezném: Az elõbbi "vita" vajon szabad akarat által jött létre és jelent meg a topicban vagy a világegyetemünkben uralkodó determinalitás kényszerítõ ereje íratta meg a matekos userekkel? Ha pedig kényszerbõl cselekedtek akkor vajon igaza van-e bármelyiküknek is; pláne ha a bíró szintén kényszerbõl "dönti el" az igazukat?
az i-t a sinus elé szokás írni, de ez már mind1 :) mindenesetre sztem elmentünk kicsit offba :)
hajjaj, sztem fejezzük be a szarrágást az ötödfokú egyenletekkel kapcsolatban:)
Mert triviális megoldású egyenleteknél nem nagyon számít a fokszám, tehát x^7+5=10 típusú egyenletekbõl gyártok neked zsákszámra, ahonnan a megoldásból indulunk ki. Azon is lehetne szart rágni, h "minden olyan" egyenletre, vagy "van olyan"-ra kell értelmezni, de ezt döntsd el Te magad.
Ismétlem magam, csak példaként hoztam fel, érveim alátámasztására, hogy nem lehet mindent kiszámolni; s nem gondoltam volna, h bárki is lenne, h ezen akadna fel, úgy látszik tévedtem:)
További személyeskedésbe nem mennék bele, nem volt szándékom személyed ellen irányozni írásom. Megyek aludni, holnap reggel elég szar zh-val kezdek.
1, azt írtad: "vannak olyan dolgok, amiket bizonyítottan nem lehet kiszámolni (jelenleg). Ilyen például [...] ötöd vagy nagyobb fokú egyenlet."
erre írtam egy olyan 5. fokú egyenletet, anelyiknek amelyiknek az egyik megoldása triviálsis. logika(, mint tudomány) alapján már ez elég, hogy megcáfoljam az állításod. 2, a másik négy gyök:
(ha ismered a komplex számokat, amikre hivatkozol, akkor ilyen egyszerû esetben igen könnyen kiszámolhatod Te is.)
3, a matek tanároddal nem is vitatkozom, mert amit állít, igaz. viszont olyan embernek (ez Te vagy), aki simán keveri a "nincs megoldó képlete" állítást a "nem kiszámolható" állítással, annak nem kéne nyilatkozni matemetikával kapcsolatban. (pláne nem olyan hangleütéssel, hogy: "valljuk be, kicsit tudománytalan, amit írtál:)")
4, közben eszembe jutott, -ezt meg az én középiskolás tanárom mondta még anno matekfakton, szal annyira nem friss emlék, ezért nem ugrott be- 3.fokú egyenletnek még van megoldó képlete, de azt bizonyították, hogy a 4.-nek (ebben nem vagyok 100%-ig biztos, ezt elismerem) és 5.-nek nem létezhet, innen pedig bárki levezetheti, hogy "feljebb" sem létezhet. De ez nem azt jelenti, hogy ezek kiszámolhatatlanok. Egyrészt, ha nem teljes 5.fokú polinóm, akkor sokat egyszerûsödhet (lásd az én példám is). Másrészt a nem négyzetszámok mégyzetgyökeit se lehet "kiszámolni" prímtényezõs-felbontással, vagy más ilyen egyszerû képlettel (pláne mivel ezek irracioális számok), de ettõl még tetszõleges pontossággal meghatározhatók kétoldali közelítõ algoritmussal (pl. próbáld meg kiszámolni X szám négyzetgyöket [3 tizedes jegy pontossággal mondjuk] egy olyan számológéppel, amin nincs gyökvonás)
5, mathlab (igen magasfokú polinómok gyökeit is képes viszonylag hamar megadni és hasonlóan gyorsan illeszt gyökökre polinómot is)
hogy léteik-e véletlen arról érdemben nem nyilatkozom, majd talán egy félév múlva, ha letudom a kvantummechanikát fizika2-n :)
tudod, attól, hogy nem vagyok matematikus, valami halvány fingom azért van a témához, és én is tanultam komplex számokról és már csak az elõbb említett példán is látszik, hogy mekkora baromság az, hogy az ötödfokú egyenleteket bizonyítottan nem lehet kiszámolni. ahogy tudom, kibaszottul meg lehet oldani tetszõleges fokú egyenletet, és ahogy te is mondtad: mindig annyi megoldás lesz, ahanyadfokú volt az egyenlet, más kérdés, hogy ezeknek a nagy része mindig komplex, nem valós szám, és hogy nincs egységes módszer, amivel ezeket ki lehetne számolni. nincs megoldóképlet, oké. nem is állította senki, hogy van.
tényleg nem vagy matematikus azt látom, s a véleményed se fedi a valóságot:) matek tanár egy kis tudomány történettel kezdte a komplex számok bevezetését, s itt jött elõ a kül. fokú egyenletek. Mivel neki doktorátusa van matematikából, így elhittem neki, h valóban nincs megoldóképlete az ötödfokúnak.
hanem hiszed: http://hu.wikipedia.org/wiki/Megold%C3%B3k%C3%A9plet
de ezt a TÉNYT csak példának hoztam fel, h szemléltessem, h vannak olyan dolgok, amiket nem lehet megoldani. Na persze, h jött pár önjelölt észkombájn teóriákat döntögetni:)
hogy már ontopik is legyen, õsrobbanásban, s a világegyetem keletkezésében senki sem biztos egyelõre. Ha volt determináció, akkor a kezdetkor kellett történnie, na de azt mi határozta meg? vagy véletlenül alakult igy:)
nem vagyok nagy matematikus, de szvsz az, hogy pont az ötöd vagy nagyobb fokú egyenleteket nem lehet kiszámolni, hülyeség.
szerintem sincs véletlen. elemi szinten nem tudjuk megfigyelni, hogy mi történik, senki sem tudja. ettõl függetlenül azok a dolgok is bizonyos elõre meghatározott szabályok alapján történnek, okok okozataiként. innen az következne, hogy az, hogy most milyen a világ és hogy milyen lesz, a világ kezdetén eldõlt és senki nem szólhat bele. ekkor viszont felmerül még egy kérdés: hogy indult el az egész (õsrobbanás.. ok, de honnan jött az energia? zárt rendszer energiája állandó mint tudjuk, nem lehet energiát elõállítani), és ha elõre meg van határozva, hogy mi lesz, akkor jó lenne azt is tudni, hogy mi lesz és mi értelme ennek az egésznek :)
most te jössz a másik 4-el, mert ugye minden egyenletnek annyi gyöke van, ahányad fokú. Bizonyos esetekben, nincs gyök, vagy megegyeznek a gyökök, ami persze a megoldóképletbõl derül ki.
[ki lehet számolni ötöd vagy nagyobb fokú egyenletet, csak megoldó képlet nincsen hozzá -vagy talán az 5. fokúhoz még van? (vagy a 3ad, vagy az 5öd az utsó most nem ugrik be)
de spec. X^5+1=33 ötödfokú egyenletet sztem fejben is kiszámolod :) ]
vannak olyan dolgok, amiket bizonyítottan nem lehet kiszámolni (jelenleg). Ilyen például a már említett részecskék mozgása, vagy ötöd vagy nagyobb fokú egyenlet. Szvsz a véletlent vehetjük axiómának is.
a húrelmélet magyarázza a kvantumos rezgést, rendet teremtve a káoszban, elsimítja az ok-okozat törést de sajna még nincs bebizonyítva :C ez a szabad akarat gyõzelme lenne (na meg az egyesített elméleté:)
Eddig még nem volt, de ami elõttünk áll abból csak 1 féle eseménysorozat nem véletlen, és az is csak akkor derül ki, ha már megtörténik.
érdekes, hogy pont a kiszámíthatatlanságból vezeted le a determinisztikus világot, általában fordítva szokták.
amúgy alapvetõen két fõ irányban szoktak elindulni a filozófusok: 1, a világ det. -> minden döntésünk el van rendelve, tehát nincs szabad akarat-> és ami érdekesebb nincs a felelõsségre vonásnak semmi értelme, hiszen valóban "nem tehetett mást"
2, a világ nem det. -> a világban nem minden ok-okozatilag épül fel-> létezhet(!) szabad akarat, de ha létezik is-> mivel nincs garantálva az ok-okozatiság, ezért nem tudhatjuk, hogy tetteink milyen következménnyel járnak-> nincs értelme a felelõsségre vonásnak.
és aztán ezen filozófiai elméletekbõl elindulva finomítanak tovább. én a magam részérõl a kompatibilista det, világot tartom igaznak. e szerint a világ det., de létezik szabad akarat, mégpedig mint megnyilvánulása sok ok együttállásának. azaz van szabad akarat, mégpedig úgy, hogy a döntéseinket a világállapotán kívül a mi szubjektív lényünk befolyásolja, de ez utóbbi megintcsak a det. világ szüleménye. máshogy megfogalmazva, nem lehetsz más, mint aki vagy, de mivel az vagy, aki, ezért vágyaid alapján is azt valásztod, hogy az legyél aki vagy. sajnos nem tudom ezt olyan jól átadni, mint ahogy anno nekem a filozófia tanárom oktatta, de talán kivehetõ, vagy ezek alapján kitalálható, hogy mit akartam mondani.
amúgy a fizikának, most ugye ez lenne a nagy problémája, hogy a "kis dolgozok fizikája" (sok-sok véletlenszerû esemény) nem passzol össze a "nagy dolgok" fizikájával (ahol viszont szigorúan ok-okozatiságot feltételezünk). többek között ilyeneket is próbál megmagyarázni a húrelmélet (amelynek sok-sok dimenzióját ne keverjük össze a "párhuzamos dimenzió" fogalmával, ami valójában párhuzamos valóságot jelentene)
Ez pont nem fizika, hanem filozófia. A fizikusok kénytelenek megfigyelõként tevékenykedni, ebbõl adódnak azak a törvények, és nincs is mit kételkedni benne, de itt most nem errõl van szó.
Érvelni nem könnyû a szabad akarat mellett, de a determináltságot egy laza csuklómozdulattal ki lehet baszni az ablakon:
Ha nincs szabad akarat, akkor maga az elképzelés is, hogy "nincs szabad akarat" nem szabad megismerés eredménye hanem pusztán egy elektrokémiai görcs, azaz így senki se tudná eldönteni, hogy egyáltalán igaz-e. Csak egy szabad megismeréssel rendelkezõ lény tud olyat kijelenteni, hogy nincs szabad akarat. Más szóval és pontosabban: csak egy legalább részben szabad gondolkodás képes rálátni egy nem-szabad akarati mûködésre. A fentieket tagadása pedig olyan paradoxonhoz vezet, amit szintén csak egy szabad ágens bevezetésével lehet feloldani. A szabad megismerés pedig tkpn egyenlõ a szabad akarattal.
Én csak azt tudom, hogy anno filozófia órán épp errõl tanultunk, és a filozófia-tanár diktált, mi meg írtuk. Én meg valamit hátraszóltam a cimbimnek, erre a tanár teljesen kiakadt, hogy nem jegyzetelek, és rámszólt: "Írjad fiam: Az embernek szabad akarata van!"
Na azóta teljesen össze vagyok zavarodva...
Szabad akarat nélküli determinisztikus univerzumban élünk?
Olvasok most egy könyvet. John Gribbin: Schrödinger kiscicái. Ír benne egy kísérletrõl mely alátámaszthatja az univerzum determinisztikus mibenlétét. A kísérlet. Elviekben - ezt szerinte minden iskolában bemutatják - ha egy kartonlapra vágunk két vékony rést és ezen átengedjük a napfényt akkor a falra sötét és világos vonalak vetülnek. A sötét vonalak azért keletkeznek mert a két résen áthaladó fénysugarak interferálnak egymással. Kioltják egymást. Ezzel bizonyítják a suliban a fény hullám természetét. A másik kísérletben - most az író példáját hozom fel - fogjunk egy falat. Vágjunk rá egy egy lyukat és kezdjünk el kavicsokat dobálni. Ha elég ideig csináljuk jó pár kavics átmegy a lyukakon. Ha ezután átmegyünk a fal túloldalára ott két kupac kavicsot találunk a két lyuk környezetében. De a kettõ közt nem lesz egy sem. Most ezt a kísérletet részecskékkel végezzük el. Ugyan csak van két lyuk. Egyszerre egy részecskét - ha már fény maradjunk a fotonnál - indítunk útnak. Ha elég sokáig csináljuk akkor feltûnnek ugyan úgy az interferencia "sávok". Most vagy az az egy árva foton lép interferenciába önmagával vagy pedig elõre tudja, hogy hova kell csapódnia ahhoz, hogy kirajzolódjon az interferencia kép. A dolog akkor is mûködik ha a két rés közül az egyiket eltakarjuk. Így csak az egyiken mehet át. Mindegy mikor takarjuk el. A foton kibocsájtása után vagy elõtt az interferencia képet megkapjuk. Ezt komplett atomokkal is sikerült megvalósítani nem csak "egyszerû" részecskékkel.
A részecske csak onnan "tudhatja", hogy hova kell csapódnia ha a sorsa elõre meg van írva!
Az univerzum végtelen. Miért ne lehetne akkor végtelen számú párhuzamos dimenzió? A végtelenbe belefér! :) Ráadásul az elméletek sem zárják ki. Ha minden igaz: Sõt!
Hullám-részecske kettõsségre gondolsz? Azt tudom, hogy egy tisztán Newtoni univerzumban ha ismered minden részecske helyét és hogy éppen mit csinál akkor 100%-ra megmondhatod a jövõt. Ha jól tévedek. Ez most a hullám-részecske kettõsség végett nem megoldható. Na meg persze azért mert az univerzumban azt hiszem hagy fogalmazzak így: végtelenül kurva sok részecske van. :)
A legújabb elmélet szerint - húr elmélet, M elmélet - az univerzum 11 dimenziós. Mi van ha a hullám-részecske kettõsség pusztán abból fakad, hogy nem vagyunk képesek érzékelni mind a 11 dimenziót. 3at elég jól a 4. - idõ - már egy kicsit nehezebben érzékeljük. Hát még a többi 7et.
Én is nyitottam régebben egy "fatalitás" nevû topicot, annak is ez lett volna a témája. :)
Ha tisztában lenne valaki az univerzumban található összes, lehetõ legkisebb részecske helyzetével és tulajdonságaival, akkor meg tudná mondani a jövõt, szóval tulajdonképpen nincs szabad akarat, csak annyi, hogy mint ember azt csinálsz amit akarsz, de elméletileg ez elõre kiszámítható. Ellenben az, hogy te döntesz-e, amögé el lehet képzelni egy "akarat" vagy "lélek" nevû dolgot, de ez csak beállítottság kérdése. Én speciel részben nyitott vagyok a spirituálisabb megközelítésre, sokkal emberközelibb és emészthetõbb. Nem kell mindig azon agyalni, hogy mibõl épülünk fel, vagy van-e akartunk, csak élni boldogan. Bár most hegEMOnia van :DDDDDDD
#3:Látom neked ez a módszer egész hatékonyan mûködik, gondolom életed minden területén is alkalmazod
#1: SovereignX kérdésed egy kicsit jobban kifejthetnéd. Ez most színtiszta tudományos kérdés a véletlenrõl? Cím alapján pedig filozófiai is lehetne a téma , számomra kicsit materialista a megközelítésed. Nem is tudom, meghatározóak az anyagi feltételek de a szabad akarat kicsit több mint mint egy tudományos tétel.
sztem nincs elõre lejátszva a jövõ, ha erre gondolsz. Mivel az elemi részecskék mozgását nem lehet, vagy nem tudják még, lemodellezni, kiszámolni, ezért véletlenszerûen történik minden. Pl nem tudhatjuk elõre, s a Napban melyik két hidrogén atom( vagy molekula, sry régen volt már...) fog héliummá alakulni, csak az esélyét tudják. Tehát a jövõ elõre nincs megírva, véletlenek adják ki.
párhuzamos dimenziók elmélete nem tartom valószínûleg, ha most atomi szintû eseményeket nézzük, mennyi dimenzió gyûlt volna már össze az évmilliárdok alatt? Tehát, ami megtörténhet, nem biztos, h be fog következni. Pl Arnold Schwarzenegger sem lett 8-szor Mr. Olimpia, csak 7-szer, pedig lehetett volna:P
#3: nem muszáj beleugatni olyan topikba, ami nagyságrendekkel haladja meg fejlõdésben lévõ értelmi szintecskédet, thy...
Érdekelne, hogy ki mit szól a témához? Ki milyen érvet sorol fel az egyik és a másik lehetõség közt.
Szerény véleményem szerint nem létezik a szabad akarat. Lehet rosszul tudom de az elemi részecskék szintjén - kvantum szinten - mindennek csak esélye van. Nincs biztos esemény. Ebbõl fakadóan ami megtörténhet az meg is történik. Ám ez csak úgy valósulhat meg, hogy minden egyes esemény egy-egy párhuzamos dimenzióban történik meg. Ebbõl az kell következzen, hogy az univerzum determinisztikus. És ha ez igaz akkor szabad akarat sem létezhet. Hacsak nem képes az ember a dimenziók közt ugrálni attól függõen éppen mit akar csinálni. De utóbbi feltételezés azt hiszem több mint nevetséges.