Igen, és tudod mi a legdurvább? Nem akarok riogatni senkit, de hosszútávon ennek is lehetnek elég komoly következményei. Akit érdekel a téma és tud angolul, keressen rá googleben a "panic attack" és a "panic disorder" kifejezésekre. Asszem a legszarabb az ebben, hogy a régi mondás szerint "ahova megy az agy, oda megy a test is". Ez kb. azt jelenti esetünkben, hogy a beteg nagyon durca betegségek tüneteit érezheti, mint angina prectoris vagy akár infarktus. Persze rövid távon nincs ennek komoly következménye, ha vki egyébként viszonylag egészséges.
Ha jól tudom, a pánikbetegeknek legtöbbször a szívük szokott fájni, akinek infarktusa van, annak meg a válla, karja, lapockája. A legszebb az egészben, hogy a szívben nincsen érzõideg.
Sziasztok!remélem hogy mirakon ma is feljön fórumra,mert engem nagyon érdekel hogy hogy van és szegénybe mi zajlik le.Gondolkoztam ezen sokat tegnap óta,de erre nem tudok megoldást..2ember is átvág akit szeretsz.Nagyon kívánom neki hogy minden rendbe jöjjön!
Lehet azért mert jól nézel ki. Mondjuk én is gyûlölöm ha az emberek bámulnak, de valahova muszáj nézniük :) Lehet azért van ez, mert egyedül vagy, és ilyenkor jobban fogékony vagy az ilyen ingerekre. Metróban sok ember van összezárva így jobban ki vagyunk téve ennek.
tömegközlekedési eszközökön mindenki bámul mindenkit, ez normális. Nem azért, mert valami gond van veled, egyszerûen sokszor csak gondolkodnak valamin és elbambulnak. Persze lehet, hogy csak azért, mert jól nézel ki. Csúnya embereket nem nagyon bámulnak, max ha két fejed van... :) Én is merültem már el úgy a gondolataimban, hogy észre sem vettem, h valakit nézek.
hát igen,sajnos tényleg nem nagyon lehet máshova nézni,fõleg egy tömött buszon,ahol még a padlót se bámulhatod mert mindenütt lábak vannak,akkor meg az a bajuk,hogy miért nézed a lábukat...legjobb ha ablak mellé tud ülni az ember,mert akkor nézheti a házakat,utcát,de ugye metrón még ilyen lehetõség sincs.Ezt én is utálom.De erre nincs jó megoldás,sétálni kell
Én a legjobban azt utálom az ilyen tömegközlekedési jármûveket, hogy csomó széket úgy raknak, hogy egymással szemben.
Sziasztok! Köszönet érte,hogy érdeklõdtetek irántam.A tegnap estém elég álmatlanul telt...Elég sokat gondolkoztam arról,hogy hogyan is kezeljem a mostani helyzetet.Úgy néz ki,hogy a mai nap,haza megyek és és elhozom onnan a cuccaimat egy kis idõre.Jó ötletnek tartjátok,ha nem egyedül megyek?
szia mirakon! örülök h nincs semmi bajod.Én tegnap is írtam,hogy ne egyedül menj,és ha tudsz inkább akkor amikor tudod hogy nincs otthon senki.szerintem jól teszed ha elköltözöl,legalább egy idõre.kitartás...
Az elsõ lépést már megtetted, beszéltél róla valakinek. Jobban mondva: írtál, de ez most lényegtelen. Túltetted magad a "senkit sem érdekel a problémám" tévhiten, ez a lényeg.
Ilyenkor sokan azt mondják, próbálj másra gondolni, kösd le magadat az egyetemi teendõiddel, keress más elfoglaltságot... ez csak "helyi érzéstelenítés", de nem megoldás. Elõbb-utóbb úgyis visszajönnének a rossz emlékek, általában akkor, amikor más problémáid is vannak - a negatív élmények erõsítik egymást. Egyenes út a süllyesztõbe...
A problémákkal ott, akkor kell foglalkozni, ahol és amikor fennállnak. (a hídon akkor kell átmenni, ha odaértünk) Bárhogy érzed most magadat, Te ugyanaz az ember maradtál, aki a történtek elõtt voltál - semmivel sem kevesebb. A trauma, ami ért, csak egy tapasztalat a sok közül, amelyektõl - bár ez most nyálas hülyeségnek hangzik - még gazdagabb is lettél, mert két "álbarát"-ról kiderült az igazság. Fel a fejjel, minden helyzetbõl ki lehet jönni pozitívan - csak hozzáállás kérdése.
(hülye vicc, de én azóta szoktam le a postára járásról, mióta megtanította az élet, hogy semmit sem szabad feladni)
Semmiképp ne menj egyedül. Ha tudsz hová menni, menj. Én sem maradnék otthon. Most biztos úgy fogod fel, h senkivel nem mûveltek még ekkora aljasságot, de ez sajnos, ha nem is gyakran, de megesik. Ha eltelik egy kis idõ, majd beszéljetek errõl.
Úúú én most olvastam vissza, hogy mi történt... Hát ez nagyon durva. Egyet értek Vlala-val. Kezdj új életet, és próbálj továbblépni ezen, bármilyen nehéz is. És max respekt, hogy megosztottad másokkal, mert a segítségkérés egy nagyon nagy lépés!
nem is gondolnánk,de vannak még ilyen emberek akik ezt megteszik.tudom h nem ugyanaz,és ez sokkal durvább,de másik fórumon olvastam,h középiskolás lány az apját és legjobb barátnõjét kapta rajta.fúj.
Igazatok van.Ezért is döntöttem úgy este,hogy ma,ha törik ha szakad én hazamegyek és elé állok...Félek egy kicsit,ettõl a beszélgetéstõl,mert most mindenféle érzés kavarog bennem.Köztük a düh is...Esetleg van valami tipp,hogy miként beszéljek apukámmal?Ebben sajnos tanácstalan vagyok.
Hidd el, nekik sokkal kellemetlenebb lesz a beszélgetés mint neked. Fontos, hogy ha már ez megtörtént, és titkolóztak, akkor legalább most legyetek õszinték egymáshoz. Szerintem ez lesz mindennek az alapja. Én drukkolok ;)
hallgasd meg,hogy mit akar mondani,de jobb ha kint vár valaki,hogy ne egyedül feldúltan kelljen onnan elmenned.Neked nem kell rámondani semmit,vagyis nem muszáj,adj idõt magadnak,hogy át tudd gondolni,amit mondott.De szerintem az az apa,aki ilyet tesz,nem szereti a gyerekét.A lánnyal hogy állsz?Nagyon szereted?
Igen szeretem.De gondolom nem kell mondanom,hogy nagyon nagyot csalódtam benne...Mindig benne van a pakliban egy szakítás,de én nem egészen ilyen szakításra számítottam....Szerintem ez a lehetõ legrosszabb ,amit eltudok képzelni.Bízok benne,hogy hamar túlteszem rajta magam.:(
Hatalmas respect a segítségkérés miatt is. Nem is tudom, hogy tudnék egy ilyet feldolgozni, szerintem megõrülnék. Hallgasd végig õket, de mindenképpen legyen valaki aki kint megvár, hogy ne egyedül kelljen eljönnöd.
És fontos, hogy ne nyúlj egy ilyen nehéz helyzetben alkoholhoz, droghoz. Jobb úgyse lesz tõle, viszont jelen állapotodban könnyû a rászokás.
ha szorongotok annak 1 oka van: a kornyezetetek elnyom benneteket. lepjetek ki abbol a helyrol ahol rosszul erzitek magatokat. legyen az akar suli, akar munkahely, akar barati tarsasag. sajnos en is sok olyan helyet voltam kenytelen elviselni ahol minden aron elnyomtak engem, de mostmar ez valtozott. kocsog a fonokod? hat fogjad azt a kurva targoncad es menj neki a kocsijanak. valaki durrog neked? vard meg par haveroddal aztan veregessetek be a szajat. hidjetek el ezek sokat segitenek a szorongas lekuzdeseben. ha mindig csak turtok es nyeltek, akkor sose lesz boldog eletetek. sajnos tudni kar barkit eltavolitani vagy barkitol eltavolodni es akkor nem lesz szorongas.
Biztos nem nyúlok semmiféle droghoz és alkoholhoz.Ezzel én alapból nem éltem és nem is fogok.Persze,mondták már ismerõseim,hogy menjek le velük és "rúgjunk be,majd jobb lesz". Ezzel szerintem nem érnék el most semmit...
hát másnap még szarabbul éreznéd magad fizikailag is..szerintem azért az erõszak nem old meg mindent..most ha összetöröd a kocsiját a targoncával,meg kell térítened a kárát..lehet hogy akkor meg csõdbe mész,szerintem nem érezném jobban magam.
igy meg folyamatosan szarul erzed magad egyreszt. masreszt meg ha teged bant valaki azzal feljogosit arra hogy te is tegyel ellene valamit.
soha senki nem fog neked segiteni es soha senki nem fogja a problemad megoldani. vagy teszel ellenuk vagy orokke emeszteni fognak. anno amikor elmentem a rendorsegre mert a szuleim megvertek es lefogtak hogy ne tudjak otthonrol elmenni, akkor a rendorsegen annyit mondtak, hogy nekik ehhez semmi kozuk es kulonben se latta senki. erre kozoltem, hogy akkor majd en is ugy verem meg oket hogy ne lassa senki es otthagytam oket a picsaba. felkerestem 2 baratomat, hazamentem veluk aztan a szuleim kaptak 1-1 pofanbaszast. erdekes azota nem nagyon mernek durrogni
anno a suliban is mindig olyanok baszogattak, akik korul voltak veve haverokkal. persze en meg semmit nem mertem tenni, mert tudtam, hogy ha szetszedem az illetot, akkor az osszes haverja ellenem fordul. most viszont mar nincs iskola. siman megtehetem, hogy ha talalkozok vele, akkor megtaposom a szerencsetlen kis fejecskejet
az a gond hogy sok ember kenyszeresen raszall valakire. es az a valaki mindig te leszel. hogy miert? mert a tobbi ember nem hagyja magat, te pedig igen. igy aztan mindenhol te leszel az, akit majd kiszurnak maguknak a tobbiek. nem kell parazni. nyugodtan basszal ki veluk, nyugodtan tedd tonkre a vagyonukat. minel kemenyebben lepsz fel ellenuk, annal biztosabb hogy bekenhagynak
Õszintén szólva bennem felmerült hogy nem kamu e ez a sztori?Olyan mintha a Bravo-ból bújt volna elõ.Ha viszont nem az akkor el vagyok képedve hogy ez hogy lehetséges.Elõször is a huszonéves csajok nemigen szoktak 50-hez közeledõ pasikra bukni-én ilyet még nem láttam és szélsõségesen ritka dolog lehet.És semmi gyanús jelet nem vettél észre korábban?Apádnak van egyébként élettársa vagy barátnõje?Õ sem tapasztalt semmi gyanúsat,nem beszélt errõl?Szerintem ezek után már nem lehet soha többé a megszokott gyerek-szülõ viszony a két ember közt ezt én nem tudom elképzelni.Valami formális viszonyt fenntartanék talán vele,de sosem tudnám-és nem is akarnám megbocsátani az biztos.
jah mar latom. azert kapott sokkot, mert kiderult hogy az apja kefel egy csajt. na bumm. te kis liba szerinted te hogy szulettel? ugy hogy anyadnak beverte a lompost.
csak az utolso par irast olvastam es abbol arra kovetkeztettem, hogy megeroszakoltak. aztan most latom csak hogy azon akadt ki (23 evesen) hogy meglatta mire valo a futyi es a nuni
1. mirakon fiú 2. már tudta, mire való a nuni és a fütyi 3. csak mindezt a barátnõjével 4. azon akadt ki, hogy arra ért haza, hogy az apja a barátnõjének a nunijába teszi a fütyijét
Willenbrock! Barátnõm sokszor fent volt nálunk,amikor én bent voltam az egyetemen.Így sokszor volt alkalma apámmal beszélgetni.Sajnos nem tudom,hogy akkor mi zajlott otthon,de már nem is merek belegondolni.A szüleim már gyerekkoromban elváltak és külön éltek.Én csak az egyetem közelsége miatt maradtam apámmal. Az biztos,hogy én sem tudnék már nekik megbocsátani. Lejjebb ezeket le is írtam,de nem hibáztatlak érte,mert hosszú nagyon a téma...:)Még így is azt mondom,hogy savior példát vehetne Tõled a visszaolvasás tekintetében.
Köszönöm szépen a jó tanácsokat Tõletek! Remélhetõleg hasznukat tudom,majd venni.Most el kell,hogy köszönjek,mert elérkezett az idõ a "nagy találkozásra"...:S Ha kérhetem szorítsatok,hogy minden rendben menjen.Igyekszek holnap beszámolni,hogy mi történt.
Sok sikert!Én szurkolni fogok neked! Savior: hát ez tényleg bunkóság volt,beledumálsz,de nem is tudod mirõl van szó,és még szegény mirakont oltod le.Jobb lenne ha elõbb tájékozódnál!"megszivatott a csaj.van ilyen" vélemény meg hát...
Veled történt már ilyen?Mellesleg itt nem is elsõsorban a csajról van szó,szerintem kiakasztóbb az hogy egy apa képes ezt megtenni és nincs minimális önkontrollja sem.Vagy nálatok úgy mûködik hogy mindenki osztozik mindenkin azért vagy ilyen cinikus?Esetleg sok volt a gyerekkori verés és amiatt.Ez egészen más mint egy hétköznapi "megszívatás" vagy megcsalás.Már ha igaz a sztori mert az ilyet azért fenntartásokkal olvassa az ember.
Ezzel nem értek egyet kedves Vlala, az agyadban lévõ kémiai folyamtok miatt tudsz érezni emlékezni stb. és az ilyen gyógyszerek ezekre a folyamatokra hatnak ezáltal bizonyos érzéseket képesek tompítan, persze való igaz, hogy valakinek smarties cukrot is föl lehet írni, hogy reggel vegyen be két kéket reggeli elõtt, este pedig 1 sárgát vacsora után lefekvés elõtt és az ember valóban meggyógyul tõle és nagyon örül, de léteznek valóban depresszió elleni gyógyszerek.
a placebot mindenki becsapásként értékeli, de a lényege, hogy a tested önmagát gyógyítsa meg felesleges kémiai reakciók helyett. Persze a gyógyszer a következõ lépés.
És ha most ideírom hogy "faszkalap" akkor jön gézé nyóc és bevág 3 büntit. -.-'
Ez így igaz. De a két vélemény nem zárja ki egymást: a gyógyszerek valóban meggyorsítják a "gyógyulást" ebbõl a "betegségbõl", ami valójában a legtöbb esetben csak lehangolt állapot, a kevés sikerélmény, a hiányzó életmotiváció miatt.
NA azt mennyire utálom, szembe van velem, ÉS NONSTOPP néz. NÉZ ........ komolyan, ilyenkor legszivesebben leszúrnám 1 karddal az illetõt , mer zavarba jövök meg minden.. qrva gáz.. amúgy köszi a válaszokat!
Ennél már csak az a rosszabb, hogyha ránézel akkor elkapja a fejét. De nem úgy lassan, hanem mintha megijedt volna. Miután már nem nézed, akkor megint bámul.
Én ezt nem nevezném hosszú távú megoldásnak. Másik meg, hogy nõt nem ütünk meg, dehát ilyenkor nehéz bármit biztosat is tanácsolni. Remélem minden rendezõdik.
Egy erõszak további erõszakot szül, és mélyebb emlékeket, gyûlöletet... ahogy egy klasszikus filmben mondották, átállít a sötét oldalra.
Én egy viszonylag jó megoldást látok, amit már tanácsoltak, elmenni valahova valamilyen nyugodt helyre (lehetõleg emberektõl távol). Én egyedül mennék inkább, de nemhiszem hogy árt ha van valaki mellette.
Egyébként eszembe jutott amit egyik tanárunk mondott nekünk a memóriával kapcsolatban, hogy minél erõsebb érzelem társul valamihez (akár +, akár -, tehát szeretet vagy gyûlölet, vidámság vagy szomorúság), annál jobban megmarad az adott emlék, és annál sûrûbben jön elõ. Nem vagyok ilyen szempontból szakérõ, de szerintem addig nem fogod tudni elfelejteni az esetet, amíg negatív érzelmeket tulajdonítasz hozzá, nem tudod egy semleges emlékként - ami talán jóirányba is terelheti az életedet - kezelni.
Lehet érdemes lenne tanulmányoznod ezeket, mert ezek segíthetnek elfelejteni és továbbjutni ezeken a problémákon. A buddhizmusnak is nagyon jó tanításai vannak ezekkel kapcsolatban is. Pl. én is csak hallottam róla, állítólag nagyon jó a Zen kiút a depresszióból címû könyv - nem csak depressziósoknak jó :)
Csak most találtam erre a szorongás témára. Bár gondolhattam volna hogy ilyen is van hiszen tömegek szenvednek pánikbetegségben stb. Modern betegség, és olyan lesz mint amilyen a nátha volt. Gyógyítani persze nem olyan egyszerû.
Az elsõ pánikroham akkor jelentkezett amikor 2komoly slukkot szívtam zöldbõl. Biztos vagyok hogy a fû hozta ki belõlem. A mentõket akartam kihívatni. Ilyen közel még nem álltam a halálhoz, vagyis magához az érzéshez. Hihetetlen. Senkinek nem ajánlom. Aztán itt-ott még füvezgettem, de csak óvatosan. Néha még elõfordult ugyanez az állapot erõsebben, valamikor gyengébben. 3éve abbahagytam a füvezést, és volt amikor így is néha elõfordult. Az érzés hogy magába szív valami, elgyengülsz, mintha valami teljesen kiszívna belülrõl, és a világ leggyengébb energiahordozójává változná át. Aztán idõvel elmúlt a pánik, már csak a szorongás jelent meg néha. Sokszor elõfordult vezetés közben. Ne tudjátok meg milyen szar érzés volt. Elõtted kocsi, utánnad kocsi, forgalom, végem volt. Szerencsére ma már megtanultam vele élni és sikerült legyõznöm olyan mértékben hogy én uralkodom a gondolataim felett, nem pedig fordítva. Valójában ez a mozgatórugója az egésznek, a gondolatok, negatív gondolatok.
Ha valakinek túl sok ideje van gondolkodni, nincs hobbi, munka stb. kihozhatja belõled, ha túl sokat züllesz, vagy ha keveset alszol szintén elõhozhatja a negatív dolgokat, amivel ha nem bírsz szellemileg, gyorsan leránthat a mélybe ahonnan aztán már nehézkes lesz kikászálódni.
Vilmos voltam, 8éves tapasztalatom szerint a véleményem.
Pánikroham után még rá akartál gyújtani spanglira? Lényeg az, hogy már jobban vagy. Hogyan tanultál meg ezzel együtt élni? Mit tudsz tanácsolni azoknak akik ilyen állapotban vannak, te konkrétan mit tettél azért, hogy uralni tudd az állapotod?
Aki egyszer is átéli a pánik, vagy a szorongás okozta negatív érzelmi állapotot, onnantól kezdve nagy esélyes hogy együtt fog élni vele. Nagyon sok ismerõsöm átélte már ezt, és sok mindenkinek adtam, valamint sok moindenkitõl kaptam tanácsot, ami a legfontosabb az egészben. Általában gyengébb személyiségeknél alakulnak ki ezek a pszichés dolgok. Volt amikor hajnal 3kor az egyik jó barátom hívott hogy brutálisan be van szarva, és hogy ugyanazt érzi amirõl mesélni szoktam. Rövid beszélgetés, majd lenyugodott. Volt amikor én hívtam õt, pedig tudtam hogy alig van tapasztalata, mégis segített a beszélgetés. Pánik volt, de miközben a hatása alatt voltam, a beszélgetés töredék része után már nevetve meséltem neki a rohamról, annak ellenére hogy még a pánik roham kellõs közepén tartottam. Ilyenkor beszélgetni kell, így sokkal könnyebb legyõzni, hiszen a gondolatok másfelé veszik az irányt, és egyszerûen elfelejtetik veled.
Egyszer amikor nagyon rossz gondolataim voltak, betegség beképzelés pl. ahelyett hogy nem gondoltam volna rá, annál inkább eszembe jutott. Azt hittem ettól fogok bekattani amit egy pánik roham követett. Nagyon rossz érzés volt. Úgy sikerült elaludnom hogy elképzeltem egy alakot. Konkrétan a Titanic c. film õszhajú kapitányát. Nem tudom honnan jött. Elkezdtem beszélgetni magamban. Én kérdeztem, és én válaszoltam az öreg bölcs helyett. 25-26 lehettem, de akármennyire nevetséges a dolog, mûködött. Elaludtam és hess hülye gondolatok.
Az elõbb olvastam róla hogy a fûnek ellenkezõleg nyugtató hatással kéne lenni, de kiváltó ok is lehet szerintem ugyanis a gondolatokat turbózza fel. Csak akkor a gond ha negatív gondolatok erõsödnek fel. Tehát nem gond a spangli ha nyugodt körülmények között fogyaszt az ember, és mértékkel.
Én most 28 leszek, vannak terveim a jövõre nézve, 5hónapos terhes a menyasszonyom, teniszezek, focizok, xbox-ot nyomom mint egy gyerek. Lefoglalni magadat ez a fontos, és nem egyedül lenni, hanem társaságban amikor csak lehet. Beszélgetni, beszélgetni, akkor is ha baj van, és akkor is ha nincs :)
Szerencsére nekem nincs ilyen problémám, csak próbálom megérteni hogyan zajlanak ezek a dolgok. A Titanic kapitánya tényleg egy bizalomgerjesztõ alak :) Összefoglalva a dolgot: foglald le magad, legyenek barátaid, gondolkozz pozitívan...
Szakmai segítséget nem is vettél igénybe?
:)
Annyi hogy lementem az itteni dokihoz, és õ írt ki nyugtatót, de nem szedtem ki. Francnak sem kellenek a dilibogyók. Voltam az egyik haverom édesanyjánál aki ezoterikával foglalkozik (jobban hiszek benne mint a tablettákban), hozzá jártam havi 1alkalommal fél évig. Ott annyi történt hogy beszélgettünk egy kicsit, közben õ meg az energiáimat hozta rendbe. Na de ehhez nem értek, csak részt vettem benne. Biztosan segített ez is. Hinni kell ez a lényeg, és erõsnek lenni.
Hát ne akard megtudni milyen érzés amikor úgy igazán bepánikol az ember! Szerencsés vagy hogy nem kell ezzel bajlódnod. Néhány esetben már kattanásig feszül a húr. Szörnyûek ezek dolgok. Én mindenképpen azt ajánlom akinek hasonló gondjai vannak, hogy keressen fel egy ezoterikust, vagy járjon el jógát tanulni, hogy urad legyél a gondolataidnak.
Mindenkinek sok szerencsét, és pozitív hozzáállást !!! Hinnünk kell önmagunkban, ez a legbiztosabb gyógyszer.
:) Az öreg Smith mondókája is az én fejembõl pattant. A dolog lényege az volt, hogy a bepánikolt énem mellé, alkottam egy tapasztalt vén rókát, aki bölcsességével megnyugtatott hogy nincs semmi gond. Mint egy skizofrén állapot. Bármennyire nevetséges még most is a dolog, hatásos volt, és akkor az volt a lényeg. Az egyszerûbb dolgok olykor hatásosabbak mint bármi más.
Nem rég találtam rá erre a fórumra,és látom sokan küzdenek hasonló gondokkal mint én:depresszió,szorongás, agresszív gondolatok,pánik a sorban,vezetés közben.
Sajna már 7-évre vagyok szorongásos depressziós,és néhány éve pánik beteg is,ne hogy már egyszerû legyen az élet. Az eleje óta járok pszichiáterhez,rögtön gyógyszerezni kezdett. Nem hagytam volna,de a kiváltó ok,az elsõ pánikroham arról szólt hogy megijedtem hogy bántani fogok valakit. Ezt nem vállaltam be szakorvosi segítség nélkül. Szinte mindent gyógyszert végigpróbált már rajtam,hol jobb volt,hol rosszabb. Év elején megpróbáltam magamtól elhagyni a gyógyszert,nem sikerült túl jól. Persze jártam mellette pszichológushoz az eltelt évek alatt 3 nál is megfordultam,komolyabb eredmény nélkül. Fogalmam sincsen mitõl alakulhatott ki,biztos van egy sor elnyomott,nem feldolgozott trauma bennem. Említette valaki a füvet,én is nyomtam elõtte nem sokkal egy jó fél évig. Talán ez is belejátszott (mondjuk ki az aki nem próbálta?). Az utóbbi idõben a pánikrohamaim nagyon megsûrûsödtek. Buszon,vezetés közben,sorban álláskor,mikor fizetek a kasszánál,stb…Csupa olyan szituban amit nem lehet nélkülözni,és nem is akarok. Megfutamodni még sosem futamodtam meg,de egyre nehezebben tudok így létezni .A szorongás mindennapos már,és napi szintre jöttek a pánikrohamok is. Kérdésem a következõ:ismer e vagy hallott e valamelyikõtök olyan pszichológust aki hipnózisban gyógyít?Voltam már hasonlónál de ez a lazulj el,képzelj el egy rétet nem annyira mûködik nálam. Olyat keresek aki tényleg képes hipnózist alkalmazni,hátha a felszínre lehet hozni azt amit eddig elnyomtam magamban. Elõre is köszi.
Javulást akinek szüksége van rá.
Üdv mindenkinek.
Szia!
Nemtudom, hogy hiszel-e az ezoterikus dolgokban, de Pesten a Táltosiskolában van egy asszony, tenyérelemzéssel foglalkozik, emellett emléksúlylevételt is csinál. Persze van ára, 10 rugó, de sztem megéri.
Én már talán születésemtõl fogva szorongó vagyok.Nemrég megtaláltam az általános iskolás törzskartonomat és már az 1 osztályos bejegyzésnél is olyasmiket olvasni hogy visszahúzódó,nehezen barátkozó stb.Aztán jött egy jobb korszakom,valahogy nyitottabb lettem a világ és az emberek felé,nem is tudom megmondani hogy ez mibõl is állt,csak azt vettem észre hogy több heverom volt mint korábban és hogy nem agyaltam össze-vissza magamról-igaz a külsõmmel is elégedett lehettem nagyjából.Újabban viszont azt érzem hogy egyre kevésbé vagyok képes megfelelni a hétköznapi elvárásoknak.Mintha kezdenék elbutulni lassan,egyre logikátlanabbul gondolkodom,nincs jövõképem.Olyan végzettségem van amire nem nagyon érzem magam képesnek-illetve semmi elhivatottságom nincs irányában(pedagógia)Viszont ezen kívül nincs normális szakmám ami használható lenne.Most egy gyárban tengõdöm igásbaromnak érzem magam közben,és nem látszik a megoldás.Mintha elindultam volna lefelé egy csúszós lejtõn.Erre az érzésre ráerõsítettek bizonyos magánéleti sikertelenségek is.Azért majd lesz valahogy,de a proli sorsból nem tudom valaha is kitörhetek-e.Értelmiséginek nem vagyok elég értelmes,munkásnak meg ügyetlen a kezem.Nem tudom mi lesz.Ráadásul még kopaszodok is erõsen,a hízás ellen tehetnék de a kopaszsággal nehéz dacolni,az pedig nagyon le tudja rombolni az ember énképét-esetemben mindenképpen.