A "profi" mûvészek attól azok, hogy száz mûvük közül több az értékes (elgondolkodtató, szórakoztató, sokaknak tetszõ stb.), mint az "amatõrök" száz alkotása közül. Jó ötlete bárkinek lehet, sokan közülük meg is valósítják az ötletüket, de nekem, mûélvezõnek roppant gazdaságtalan, ha a YouTube szemétdombján kell kikapirgálnom az aranyszemcséket...
Jel-zaj viszony kérdése az egész.
Még kevésbé érdekes az, hány kiégett tehetség produkál felejthetõ mûveket (például "mûvészfilmeket"). Ettõl ugyanis nem lesz több értékes "amatõr" film, se más alkotás.
Nehogy az higgyétek már hogy azok (csak) a nagy és tehetséges mûvészek akiket felvesz a pár sznob mûvészeti egyetem... és aztán tetszelegnek a többi sznobbal a lehányt vásznaik elõtt (pl.).
Amatõr embereknek is lehetnek ugyanolyan ha nem jobb ötleteik! (Lásd a kortárs magyar "mûvészfilmeket"... nálunk lassan ez a szó már az értelmet trágya szinonimája.) Na részemrõl ennyi.
Nem tudom, hogy a jútúb és társai által, a mûvészet alacsonyodik le ennyire a halandókig, vagy tényleg ennyi mûvész van a világban? Nem vetem meg a tehetségeket, akiket fel kell fedezni és persze a Youtub-ot sem, de igazán ezeket a remekmûveket akkor lehet élvezni, ha már ki van dolgozva, vagyis a gyémánt meg van csiszolva. Ezért vatuszival értek egyet, vagyis az igazi kultúrélményért el kell hagynunk a szobánkat. Vagy a nagyok filmjeit, zenéit élvezhetjük digitális formában, akik viszont pénzt akarnak a mûvükért.
A youtube kiválóan példázza, a fájlcserélés körüli jogvédelmi mizériát. Mivel a letöltendõ, vagy ügye a megnézhetõ, anyag ingyenes, ezért a készítõk nem kapnak pénzt. Ez egy koleszban fölvett Coldplay "akkusztik" remake-nél nem is gond, nem is a pénzért csinálta, hanem a nagyoknál, akinek a klipje, koncertjei, a zenének elõállítása pénzbe kerül, nem is kevésbe. A google nem tudja mit csináljon a youtubbal, hogy életben tartsa, vagyis hogy pénzt vegyen ki belõle. Mert valamibõl élni kell. A kultúrának is van ára, valaminek több, valaminek kevesebb. Az értéket, amit teremtesz, azt valamivel mérni kell, és mi mással tudnád, mint az eladott lemezekkel, a koncerteken résztvevõ rajgók számával, a kiállítások mennyiségével, stb. (illetve a letöltésekkel, ha lenne legális mérhetõ formája)
Ha ingyen osztogatod az "értéket" akkor csökkenni fog az ára. Felértékelõdik a koncert (az ára is), nem fognak foglalkozni, hogy egy lemez mennyivel tudjon többet adni, mint egy 256kps-os mp3. Nem is fogják annyira erõltetni a forgalmazását. A régebbiket már így sem tod beszerezni, csak nehezen. Amikor megjelenik rendeld meg és kész.
Nem akarom, hogy a filmek, vagy zenék azért szenvedjenek minõség romlást, mert valaki(k) úgy gondolják, hogy ez már nem éri meg. Illetve mindig minimális határon tartsák a minõséget, hogy gazdaságos legyen a minõségi mûvészet. Mint a tömegtermelésnél.
Még egyszer átfutottam a cikket, hátha valamit félreértettem... de nem. A web valóban jó az alkotások bemutatására és népszerûsítésére, de kb. annyit nyújt, mint egy kiállítás katalógusa. Ha valakinek elég ennyi, és a mûveket már nem akarja megnézni életnagyságban, közelrõl, esetleg körüljárni (szobor), vagy élõ zenét hallgatni (koncert), átélni a pillanat megismételhetetlenségét (performansz), netán beszélgetni a mûvésszel (élõszóban, a mûvei elõtt), akkor nagyon sajnálom az illetõt, és javaslom, hogy néha vonszolja el a hájas seggét egy-egy mûvészeti eseményre, kiállításra stb. is.
Mr. Bolter nagyon eltúlozza a webes újdonságok mûvészi értékét. Avantgarde mint tömegmozgalom... oximoron. Kár túllihegni ezeknek az érdekes, szórakoztató, néha tanulságos próbálkozásoknak a jelentõségét.
Én fotós portálokat nézegettem régebben, de rengeteg idõt elvitt a nézelõdés, és a tengernyi felejthetõ kép között kevés igazán jót találtam. Nagyon hiányzik az elõzetes szûrés, válogatás, a mennyiség nem pótolja ezt. A közösségi értékelés és a hozzászólások ("web 2.0, halleluja!") semmit nem érnek, ha több millió (igen, több millió!) fotó közül stílusokra és mûvész-egyéniségekre vagyok kíváncsi. Egy-egy fotóra alig néhány értékelés jut, a legnépszerûbb témákban (tájfotók, erotika) is, és kevés kivétellel azok sem a fotókat díjazzák, hanem a táj vagy a nõ szépségét. Ráadásul a képek felbontása általában csapnivaló, ami persze érthetõ, hiszen még ma is nehéz milliószám nagy felbontású képeket tárolni és szerverrõl szolgáltatni az érdeklõdõknek...
ha már mûvészet a téma
ti milyen "mûvészeti" portálokat szoktatok látogatni? én Deviantart (kép) és pouet (animáció) oldalakat nézem heti rendszerességgel ismertek még hasonló gyûjteményeket akár más témában?
Ilyen például a fent már említett Second Life vagy a World of Warcraft. Lényegük, hogy egy virtuális világban játszol, amely kialakítása révén hasonlít a való világra.
Cikk lényege röviden: a médiafigyelõk rájöttek, hogy a mûvészek nem félnek használni az Internetet.
"alternatív valóság játék" errõl írhatna aki tud róla valamit részletesebben
Az avantgarde a mindenkori élcsapatot, elõörsöt jelenti, nem köthetõ egy adott idõponthoz. Azért persze egyetértek veled, tényleg nem a jútyúbon vagy a szekndlájfon kell keresni.
Avantgárd? Nekem errõl nem a youtube meg a secondlife jut az eszembe.