A DoW-al az lesz, amit a SEGA akar. Ugyanis a DoW jogai hozzájuk kerültek a Relic-el egyetemben. Sajnos a mai napig nincs tisztázva, hogy mi a SEGA és a Relic álláspontja ezzel kapcsolatban.
Egyébként most akkor mi van a 40k jogokkal? Valami olyan nyilatkozatokat olvastam, hogy változtatnak az eddigi szigorúan kizárólagos IP-menedzsmenten, és szétszórják a jogokat több fejlesztõnek is.
Ez most akkor azt is jelenti, hogy a Relic is folytathatja a DoW-ot, nem vették el tõlük a jogokat? Mert konkrétan erre nem találtam infót. Azt tudom, hogy két 40k körökre osztott játék is készül, egyrészt egy újabb Space Hulk adaptáció, másrészt egy másik stratégia, amirõl nem tudni többet annál, hogy 40k, körökre osztott, és a Slitherine csinálja. Na de a DoWval most akkor mi lesz?
Eh, most nézem... Nem tudom, miért gondoltam, hogy a Soul Hunter folytatása, amit olvasok, a sorozat címe Dark Heresy, ami "véletlenül" éppen a szerepjáték címe is. Valamiért megvezetett, hogy ugyanaz az író. Hát így nem csoda, hogy az egész teljesen olyan, mint egy pnp kaland...
Ja, ez kicsit furán jött ki, az Exaltedrõl szóló részt csak arra írtam, hogy szerintem azért nem nyírta ki az író, mert lesz még szerepe bõven, még akár nagy haverok is lehetnek a végére Talosszal.
Szerintem ezt a kritikát az író megkapta a lektoroktól is, aztán beszúrta azt a fél bekezdésnyi sajnálkozást két helyre, hogy "jaj, hát a légió tehetségét eltékozolja ez a hadjárat"... De valóban, semmi Night Lordos dolog nem volt. Némi karakterfejlõdés volt szerintem benne az Exalted részérõl, az elején még ki akart a nyírni Talost, a végére viszont mintha kezdett volna benne kialakulni némi tisztelet az irányában...
Én azt hittem, a trilógia második részével folytatom, de nem, ez valami inkvizítoros nyomozós rész amit most olvasok (Scourge the Heretic), olyan, mint az Eisenhorn meg a Ravenor sorozat, csak sokkal inkább szerepjáték parti átirat fílingje van. Sandy Mitchell nem lesz a kedvenc 40k íróm nekem sem, az már tuti... Mondjuk nem annyira szörnyû talán, mint a Soul Drinkers sorozat eleje(a vége annak sem olyan borzalom már)...
Egyébként nagyon nem zavar, ha egy-egy könyv gyenge minõségû, egyrészt tudom, hogy nem az irodalom csúcsa a 40k, másrészt meg legalább van kontraszt, és jobban értékelem a tehetségesebb írók munkáit. :)
Elolvastam a Soul Huntert, elég kettõs érzéseim vannak. Spoileres.
Maga a regény tetszett, viszont a Night Lordok nem jöttek be benne. Mármint Talos és Malachor szimpatikus szereplõk voltak, viszont az eddig a Légióról olvasottak alapján én nem így képzeltem el õket. Mindenhol azt írják, hogy a Night Lords ilyen meg olyan szadista, elmebeteg gyilkosok gyülekezete, a specialitásuk a terror, és hogy kevés félelmetesebb ellenfél van a Galaxisban náluk.
Ehhez képest ezek akár sima Astartesek is lehettek volna, ha nem mondják, hogy õk árulók. Egyetlen rabszolga sem lett meggyilkolva szórakozásból, senki nem lett megkínozva, az ellenség sem pisált be a rettegéstõl (jó, mondjuk a Mechanicum gépeit megértem, ezt ki is fejtik).
Legalábbis nekem nem így jött át a könyvben. Például ahogy Talos Septimusszal és Octaviaval bánt néha, az már egyenesen zavart, egyszerûen túl emberséges volt. Nem azt mondom, hogy minden CSM-nek üvöltõ habzó szájú szarvas-karmos õrültnek kéne lennie, de azért ennyire ne legyenek már jó fejek.
Az is zavart, hogy nem lett kifejtve, hogy most akkor Abaddon hadjárata hogy végzõdött, meg hogy az Exaltedet nem ölték meg. De most vettem észre, hogy ez igazából egy trilógia, úgyhogy kezdem is a következõ részt, ott hátha a helyére kerül néhány dolog.
Na megtaláltam az erre vonatkozó pontos infokat.
Az eldák lelke Slaaneshez megy, azoké, akik semmiben nem hisznek, azok simán a warpba, a Káosz hívõké az istenük Realmjába a warpon belül, az Emperor hívõk meg elvileg hozzá.
A démonná válásnál én is inkább a másodikról olvastam, ugye Fulgrim, vagy a lentebb említett Night Lordos regényben az Exalted. Az elsõ verzió az ha jól emlékszem egy M'kar nevû Dark Apostle, aki ténylegesen démonná vált. Keress rá, több könyben is megjelenik.
A HH sorozat pedig még ha jól tudom nincs befejezve, még ebben az évben jön a huszon valahanyadik könyv.
Az, hogy az eldák konkrétan Slaanesht emlegetik, szerintem csak azért van, mert õt õk hozták létre, és az nagy nyomot hagyott rajtuk. Na meg ugye lehet vele húzni az agyukat. De nem hinném, hogy a démonok válogatósak, ha egy khorne démon jut elõször egy elda lelkéhez, megeszi az is...
Az istenek realmjeiben laknak az istenspecifikus démonok, fõleg a nagyobbak. A hívõk végeredményben kerülhetnek oda, ha elég jól csinálják, és démonná avanzsálnak. De a nagy részük csak démontápszer.
Errõl jut eszembe, a démonná válás nem teljesen tiszta. Ha jól értem, kétféle van, egyszer az, amikor egy hívõ elég keménnyé válik, és megkapja jutalomként az istenétõl, meg a másik, amikor megszállja egy démon, szépen lassan megeszi/háttérbe szorítja a lelkét, és átveszi az irányítást. Az elsõ kategória az áruló primarchok nagy része a második Fulgrim. Na most a problémám az, hogy még egyik könyvben sem volt a démonná válás rendesen kifejtve. Az összes démonherceg primarch "offscreen" lett démon, mindenki más meg Fulgrim módjára nagyon rosszul jár. Tudtok könyvet, amiben démonherceg keletkezése van rendesen körüljárva? Horus Heresy hol tart, befejezték már?
Az eldák azért mennek inkább a lélekkõbe, mert az õ lekük amúgy Slaanesh-hez kerülne, legalábbis én így tudom. Ennyi erõvel mi értelme imádni a Császárt meg a Káosz Isteneket, ha úgyis simán a warpba megy minden lélek? Meg akkor minek van minden Istennek külön realmja (Palace of Slaanesh, The Crystal Labirinth, stb), ha nem oda mennek a hívõk?
Jól értelmeztem, hogy az egész sztori egy emberbõl farkassá alakított lény szemszögébõl van elmesélve? "There are no wolwes on Fenris" mottó, meg az epilógus erre enged következtetni, de rettentõ fura volt az egész...
Igazad van a kiképzéssel kapcsolatban, tényleg elég rossz ötlet lenne a hajókról toborozni. Meg most beugrott valami olyan is, hogy egyes chapterek szeretnek death world-ökrõl meg hive city-k nyomornegyedeibõl toborozni, ahol a farkastörvényeken edzõdött népség fiataljaiból válogathatnak, akik jóval erõsebbek és talpraesettebbek az átlag imperial citizennél...
Blood Raven esetében is igazad van, tényleg nem "uralták" a bolygókat, csak toboroztak, védték, aztán bebukták. Meridiánnak volt saját megkáoszosodott kormányzója, meg minden...
Lehet jó a Relic, de akkor már inkább a 40K RPG-k valamelyikébe ruháznék be, mert az jobban hozza a hangulatot mint egy extrém korlátozott társasjáték (több a leírás a könyvekben, több a háttéranyag és mesélnivaló). Bevezetõnek ettõl még príma lehet, de általában nagyon gyorsan a polcon porosodó egyéb dolgok mellé szoktak kerülni az ilyen játékok. Ami elõnye, hogy gyors, egyben van, nulla munkabefektetést igényel, de a szabályokat ott is meg kell tanulni (a stratégiai játékban lévõ millió szabály meg játék közben rögzül, tulajdonképpen a lényeg elférne pár oldalon is, csak minden szájbarágósan ki van fejtve ezért 60 oldalas a szabálykönyv érdemi része - a maradék közel 300 meg promóciós anyag és háttér).
Tekintve, hogy mennyire specializálódnak az emberek a 40K univerzumában egy adott irányba (ha már technológiailag sötétségben vannak tartva és az információt féltve õrzik az adott ismerettel rendelkezõ egyének), a hajózó legénység nem épp jó alapanyag (a túlkorosságot leszámítva sem, lévén ott nem tinik teljesítenek szolgálatot). Ugyanez lesz igaz a katonákra is akik az általuk felügyelt légiókban szolgálnak (és akiket csesznek átadni az Imperial Guard regimentekbe kellõ számban, holott kéne). A titán légiós irányítók megint csak kiesnek mint potenciális jelöltek, a speciális tudásuk és ritkaságuk okán. Szóval hiába a sok hajó a gigászi legénységgel, azok nem játszanak.
Elméletileg akik príma alapanyag lehetnének, azok a gyermekkoruk óta az eccleshia által felügyelt, hadiárváknak fenntartott iskolák növendékei, akikbõl kiskoruktól kezdve nevelik ki a komisszárokat és a storm trooper elit katonákat (ez utóbbiak kiképzése legalább olyan komoly mint a SM kiképzés, csak õk nincsenek genetikailag módosítva).
Ha meg olvastad az ûrgárdistát akkor abban is leírták milyen teszteknek vetik alá a lehetséges ifjonc jelölteket (ebben esélyesen benne van a genetikai tesztelés is, hogy befogadja majd vagy sem a lehetséges implantokat az illetõ, ott vannak a pszichológiai tesztek és még kismillió más is), akik közül még így is lehetnek/lesznek elhullók mire befejezõdik a beültetés és kiképzés. Szóval aki elért egy bizonyos életkort az már lehetségesen kiesett a szórásból. Aztán ott van még a problémamegoldó, együttmûködési és egyéb készségek sokasága amin elhasalhat bárki. Túl sok a változó és emiatt nagyon kicsike lesz a potenciális jelöltek száma (van persze ellenpélda is a Dark Horse képregényekben, például a Black Templar csóka aki már klánharcos felnõtt azt akkor toborozzák be, de ez talán a kivétel, meg aztán a BT vagy épp a Space Wolves esetében egészen máshogy mûködik az egész toborzás és kiképzési hacacáré mint a kódex követõ rendeknél).
A Blood Ravens-nek voltak világai? Felügyelt szektorokra (amik egy részét szépen be is bukta) ezt tudom, de konkrétan csak általa irányított bolygóból nem lehetett neki sok (persze ha a toborzó világokat ahol megfordulnak pár évtizedenként ide soroljuk akkor belefér).
Ja, tudom, ennek ellenére tetszik. Meg nem elhanyagolható elõnye, hogy a nem fanatikus de 40k rajongó haverokkal lehet majd tolni, anélkül, hogy nekik is be kellene ebbe invesztálni. Sõt, akár 40k-szüzeknek is meg lehet mutatni, játszható a játék háttérinfók és millió szabály fejben tartása nélkül is.
Ultrák sok bolygójáról jut eszembe, hogy azért a hajók is tömve vannak halandókkal, miért kell az SM-eket mindig valami bolygóról importálni? Miért nem fognak párat a hajókban tengõdõ emberek közül, és ültetik be azokba a cuccot? Az a gyanúm, hogy a magas kihullási arány miatt, kiürülnének a hajók, ha sokat csinálnák. De van errõl valami konkrétabb ennél a feltételezésnél?
A DoW-os Blood Raveneknek is egész szép birodalmuk volt azért. Mondjuk õk meg erõsen elfogytak a DoW2 sztorilájn végére, meg a világaik száma is csúnyán megcsappant(kettõ maradt a hatból, vagy hogy?)...
A Relic az egy sima társasjáték egy kicsike táblán (mondhatjuk úgy is hogy a Talisman társasjáték átirata 40K-ra). Még szép hogy olcsóbb. :)
Az Ultrák részint szakadárkodnak a mini birodalmuk létrehozásának gondolatával játszogatnak egyre jobban amit majd õk jól felügyelnek (errõl bõvebben van infó az utolsó SM kódexben), túl nagy a létszámuk (már rég kisebb egységekre kellett volna bomlaniuk, fõleg hogy õk azok akik az egész kódexesdit és rendházakat megalkották anno kötött szabályokkal), túl nagy haderõt és flottát birtokolnak, integrálni akarják az IG regimenteket a saját parancsnokságuk alá és így tovább. Szóval van a rovásukon dögivel. :)
Ezt a Soul Huntert elolvasom, mindig is érdekeltek a Night Lordok.
Ja, egyébiránt a múltkori nagy felindulás elmúlt, kicsit most letettem a terepasztalozásról.
Ezzel a játékkal szemezek mostanában. Kicsit könnyebb, olcsóbb kezdés, mint a terepasztalos, és kapok hozzá szép nagy mellszobrokat, amivel akár próbálkozhatok a festéssel. És játszható rögtön, nem kell beletenni elõbb többszáz munkaórát... :)
Egyébként ezen dolgok nagy része benne van ebben a Soul Hunter-ben, szerintem ez ilyen frissítése-fixálása az infóknak (2010-es könyv).
A vegyes kinézetre azzal ad magyarázatot, hogy kihaltak közülük az ember artificer szolgák, nincs aki rendesen karban tudná tartani a páncéljukat, és a lojalistákról és a saját elhullott bajtársaikról szedegetik le a páncélt darabonként. Tehát egy páncél MarkII-MarkVII-közt bármilyen kombinációban összeállhat náluk.
A warbandokra oszlás is elég logikusan fel van vezetve, gyakorlatilag minden hajó egy warband. Ha strike cruiser, akkor egy company, ha battle barge, akkor három, de persze ritkán teljes létszámmal.
Igen, ez a tapasztalat egy dolog, a másik meg, ami szintén egy szempont (és tegnap fejeztem be a könyvet, a végén volt említve), hogy a káoszmariskák "hígvérû"-nek nevezik a fiatal Blood Angel ellenségeiket, elkorcsosult, gyenge árnyéknak tartják õket egy "igazi" space marínhoz képest. Le is mészárolnak egy pár szakaszt veszteség nélkül.
Ja, ez az inkvizíciós közbeavatkozás elég kiemelt téma lett, a Space Marine játékban is ezzel van elvágva a sztori... Grey Knights könyvek eddig kimaradtak, és asszem Fabius Bile kapcsán most majd a Blood Angels sorozattal fogom folytatni, de sor kerül majd arra is.
Itt a Night Lordos könyvben _egyáltalán_ nem voltak új marínok a warbandban. Egyszerûen a Császári Palota ostroma óta fogynak. Megy is a sajnálkozás rajta, meg hogy "jaj, kéne már felvételiztetni, de az évtizedek munkája", meg cinkelik õket folyamatosan a Black Legion tagjai, hogy legyengült, elfogyott, szar légió a Night Lords. Viszont vannak nekik is terminátoraik, és a mutációk is elég visszafogottak. Obliterátoruk nincs is, drenyájuk is csak egy.
A mutációk még érdekes... Egyrészt, én nem vagyok benne biztos, hogy mutációnak kéne nevezni, nem túl pontos biológiailag... :) Másrészt ezeknél semmi komoly nincs. A company captain egy démon által megszállt marín, gyakorlatilag csak neki vannak fizikai elváltozásai (szarvak, karmok, egészségtelen kinézet), viszont a többiek eléggé viszolyognak is tõle. A fõszereplõnek látomásai vannak, az egyik csapattársa érzi mások félelmét, meg van egy berserkeresedõ csóka, de kb ennyi, egyéb szempontból "tiszta" a banda. Fura, fõleg a máshol meg elõforduló possessed marínokat és oblikat figyelembe véve...
Szintén furának találtam még a káoszistenek neveit. Azt hittem, régi a könyv, azért, de kiderült, hogy 2010-es... Szal betudtam annak, hogy a káosz isteneket ezer különbözõ néven ismerik. Khorne pl a könyvben Kharnak, Slaneesh itt Slaa Nesh, Tzeentch meg szintén valami variáció.
Ultramarínok milyen szabályokat szegnek meg? Azt tudom, hogy kvázi minibirodalmuk van, ami nem lehetne.
Zero 7th: A regényeket régóta nem olvasom, de a játék felõl megközelítve a dolgot mindez már nagyon régóta így van.
Vannak valóban iszonyat öreg túlélõk (van erre példa a Sm erõknél is csak azok a csókák már nagyon régen dreadnought páncélban vannak), meg szép számmal olyanok is, akik a warp utazások során keveredtek el (ez is része a WH40K történelmének hogy olykor komplett flották is elvesznek a warp-ban, hogy aztán évszázadok/évezredek múlva keveredjenek elõ úgy, hogy számukra alig telt el idõ) és bukkannak fel mostanság az Eye of Terror vagy épp más hasonló képzõdmények belsejében (például a Maelstorm-ban). Legalábbis a ténylegesen eltorzult káosz marine-ok (a légiók maradványai akik elmenekültek anno). Ezek együtt talán úgy a 20-30%-át tehetik ki a teljes létszámnak, a többiek náluk azért ifjabbak. Végülis valamivel magyarázni kellett a nagyon vegyes kinézetet és felszerelést nemde? ;)
Tehát ez már egy elég régóta meglévõ koncepció. Elõször erre való utalással még a játék második kiadása környékén találkoztam valamelyik könyvben/magazinban (ez a 90-es évek elsõ felére datálható, de a Cifu által említett '88-as Slave to Darkness könyvben is van errõl valami az pedig még a Rogue Trader-hez íródott és votl egy testvérkönyve is ami ha jól emlékszem a Lost and the Damned volt). Utána egyre többször bukkant fel a késõbbiekben a CSM (Chaos Space Marines) kapcsán a dolog és valamikor a 2000-es évek elsõ felében már fix helye volt a "világban" ennek a teóriának (legfeljebb az írók nem követik figyelemmel a játékot és az abban megjelent infókat vagy fordítva). Ahogy annak is, hogy a káosz erõi nem egységesek és a légiók sem igazán maradtak együtt, hanem kisebb warband-okra bomlottak (ez mondjuk már a Rogue Trader során említésre került, aztán egy idõre elsikkadt és csak a 2000-es évek elején szivárgott vissza ismét a sztoriba, nagy hõbörgést váltva ki a terepasztalos játéknál, mert visszafogásra került az esztelen tápolás).
A tapasztalat szintén jó téma, amire nem egyszerû válaszolni. Akik számára "mintha csak tegnap történt volna" a heresy, azok még masszív, nagy léptékû harcokban voltak résztvevõk, igazi háborúkban mikor töménytelen mennyiségben állt rendelkezésre mindkét oldalon a space marine (nem csak HQ kiiktatására vagy hídfõállás kiépítése végett lettek harcba dobva mint manapság, hogy aztán úgy legyenek beállítva, mint akik a háborúkat nyerik). Veszélyesebb és mára elveszett technológiával ment a hadakozás, tehát kimondottan SM elleni harcban bizony komolyabb tudást birtokolhatnak az idõk során elveszett és elõkerült káoszisták mint a lojalisták, akik többnyire xeno és mutáns hordákkal hadakoztak az elmúlt idõkben és csak hébe-hóba futottak bele kisebb CSM csapatokba, akik egy black crusade során elkísérték a káosz erõket a Birodalom területére.
A Birodalmat gyengíti a tapasztalt káoszirtó ûrgárdisták tekintetében továbbá, hogy ott van az inkvizíció és a rendházak némelyikének azon gyakorlata, mely során purgálni kell a saját embereikbõl a káosszal való érintkezést és ebbe bizony bele is pusztulhatnak a génmódosított szuperemberek (erre nem egy utalás van az inkvizíció és a grey kngihts kapcsán, meg ugye már az õsi idõkben megírta ezt Watson papa is az Ûrgárdistában ahol Lex és díszes kompániája épp csak elkerülte a kivégzést miután lenyomták a rosszarcú káoszt szolgáló egykori kormányzót). Ez bizony mérsékli az igazán tapasztalt káosz elleni hadviselésben jártas space marine-ok számát.
Akik valóban megélték az elmúlt évezredeket (nem sok ilyen lehet aki még emberi formában maradt és szerintem náluk is befigyelt azért pár warp ugrás ami során ideiglenesen kiiktatásra kerültek pár évtizedre vagy épp évszázadra az utazásaik miatt) azok aztán igazi hentesek lehetnek (hogy most obliterator vagy egyéb mutálódott/démon szállta formában küzdenek az lényegtelen). Szerintem az arányuk az ilyen öregeknek valahol ott lehet mint egy lojalista rendházban a terminátoroké (pár százalék, de konkrétumokba még nem sikerült belefutnom).
A létszám nagyobb részét a kevesebbet megélt chaos marine-ok adják (akár áttértek, akár Fabius gyártmányai, akár saját toborzás és átalakítás eredményei, akár az idõben elveszettek) ám úgy vélem, hogy többen vannak bármely megmaradt légió maradványaiban szolgáló "bukott lovagok" mint akármelyik rendház teljes létszáma (ideértve a számtalan szabályt megszegõ Ultramarines rendházat is).
"At the 2012 Black Library Weekender, Swallow confided that he lobbied hard with Black Library and Games Workshop to let him "kill" Fabius at the end of the fourth novel (because of the sheer evil of Fabius's actions), but was refused."
Ez aranyos. :P Olyan, mintha az író fel lenne háborodva rajta, hogy milyen gonosz Fabius Bile, mikor õ írta olyan gonosszá... :D Másik irányból megközelítve meg nemá, hogy csak azért kinyiffanthasson egy "celebet", mert eldöntötte, és írt rá négy könyvet.
A gond szerintem megint az, hogy a GW kezd kicsit belehabarodni a saját világának fonalaiba. Hajdan kitalálták, hogy a káosz igenis "gyárt" saját space marine-okat, lásd forrásokkal például itt (érdemes megfigyelni, hogy az ezzel kapcsolatos források az 1988-as Slave to Darkness kieg.-bõl vannak fõleg). Ehhez az egyik kulcs Fabius Bile és munkássága.
Csakhogy idõvel ez a magyarázat valahol sántítani kezdett. A birodalom brutális mennyiségû világon toborozhat, hatalmas erõforrásokkal rendelkezik, hogy ezernyi ûrgárdista rendet tartson fent, utánpótlást biztosítva számukra. A káosz erre aligha lenne képes, eleve problémák lépnek fel annak a megállapítására, hogy akkor hogy folyik a káosz mariskák kiképzése, pláne, hogy mindegyik káoszgárdista rend alapjaiban eltérõ.
Gondolom innen származott az ötlet, hogy akkor legalábbis a CSM egy része valójában az idõtorzulás miatt azonos azokkal, akik hajdan a saját testvéreik ellen harcoltak a Horus lázadásnál.
Heh, csodálkoztam, hogy a Horus Heresy sorozatban miért nincs szó a Night Lordokról, a kezdõ néhány oldalas novellát leszámítva.
Hát azért, mert a Soul Hunter már korábban részleteiben foglalkozott Conrad Kruze halálával, nem volt teljes homályban, mint a többi Primarch.
Viszont ebbõl a könyvbõl kiderül, hogy a tízezer éves káoszmarínok nem igazán tízezer évesek, saját szemszögükbõl alig több, mint száz éve történt a Heresy. Ezen meglepõdtem, egész eddig azt hittem, tényleg sokkal tapasztaltabb egy-egy káoszmarín a lojalista párjánál, de ezek szerint akkor pont fordított a helyzet: lojalista marínok lehetnek többszáz évesek, sokkal több harci tapasztalattal, mint az Eye of Terrorban 10x-es idõgyorsítással élõ káoszmariskák...
De gondolom nem mindegyik légiónál van ez így, az újabb, frissen átállt warbandoknál meg egyáltalán nem.
Nekem nem jött be, bár én angolul olvastam. Ha vissza olvasol kicsit a topikban, akkor pont ezekrõl a könyvekrõl beszélgettünk pár oldallal ezelõtt. Ami nekem nagyon bejött a Horus Heresy sorozatból, az a Fulgrim, Mechanicum, Thousand Sons és a The First Heretic.
Én az 1990-es években vásároltam a WD-t, akkor szó szerint a GW esszenciája volt. Ott jelentek meg csataleírások, új csapatismertetõk, alternatív szabályok, és mindenhez hozzájött a kis apró ablakokban hangulataláfestõ szösszenetek. Jó volt.
Az, hogy a világ hogy alakult, sokszor monstre játékpartykon dõlt el, lásd pl. a Hive Fleet Leviathan el-e éri a Földet. Elvégre is mégiscsak táblás játékról van szó. Szóval egy egész érdekes, összetett rendszerrõl beszélhettünk.
Ami a világ jövõjét illeti? A Tau-k amennyire én látom, az elsõ fellángolás után eléggé vissza lettek véve, én hasonlóan látom az életciklusukat, mint amit anno a Necronokét és a Dark Eldar-okét. Az elején gõzerõvel nyomják õket (a GW bázisú médiában is), aztán szépen lassan egyre kevesebb figyelmet kaptak. Katonai erõ terén hiába a fejlettségük, csodát nem fognak elérni, pláne nem az olyan dolgok kapcsán, mint a Tyranidák vagy Káosz kapcsán.
Én inkább arra leszek kíváncsi, hogy mit hoznak ki az Istencsászár kapcsán. Ha az következik, ami sejthetõ, akkor vagy a Birodalom a polgárháborúba fullad (ami a Káosz számára korlátlan lehetõségeket nyújt), vagy pedig jön egy új, tetterõs vezetõ, egy új Istencsászár, aki a roskadozó birodalom megmentését tûzi ki célul. Mindkettõ rengeteg új csatát takar... :D
Igen végül is a világ lényege a háború......fura lenne ha beállna a végsõ béke, az lenne a Warhammer igazi halála :).
De közben ha azt veszed, minden nép úgy van megcsinálva, hogy fluff szerint lenne esélye a soha be nem következõ "végsõ gyõzelemre".
Emberek összekaphatják még magukat, Káosz elharapózhat, Nidák ellephetik a világot, ezt megtehetik az Orkok is, Nekronok felébredhetnek és kipusztíthatják az életet a galaxisban...
Talán csak a nyomi eldákban nem látok elég kraftot ehhez, sem craftwrold, sem dark oldalon. Ami meg lehet, hogy csak az én elfogultságom tükrözi...
Ja, még annyi, hogy nem tudom, mi a legújabb cucc, ami viszi tovább a világot, amibõl erre vonatkozóan következtetéseket lehetne levonni. White Dwarfot szerintem nem követi közülünk senki, és lehet, hogy az a meghatározó. Franc tudja, én még egyetlen WD-t sem láttam, és állítólag már tíz+ éve nem is folyik nagyon bele a fluffba, csak egységkatalógus az egész.
A Horus Heresy egészen friss, és ott az Alfa légiós könyvben volt egy jóslat. Egyik kimenetele szerint Horus gyõz, legyakja a Császárt, átveszi a helyét, majd záros határidõn belül emová válik, de nem a saját ereit vágja fel, hanem kiirtja az emberiséget úgy ahogy van. A másik lehetõség az, hogy Horus benyalja, az Imperium meg szépen, lassan elrohad, és végül az egész emberiség anarchiába süllyed, és a Káosz gyõz. Azt viszont már tudjuk, hogy nem Horus gyõzött.
Ne persze ennek a jóslatnak a pontossága meg megkérdõjelezhetõ. Na meg eldák mondták. Meg ez ugye In Universe információ, lehet, hogy semmi köze nincs ahhoz, hogy mit akarnak a világgal kezdeni. Valószínûleg semmit, only war, azt' jónapot. Én már azon is csodálkoztam, hogy egyáltalán telik az idõ. Simán befagyhatott volna az idõ 40.000ben, aztán lehet azt mondani, hogy minden idõben párhuzamosan történik, csak helyileg máshol...
Szal szerintem leginkább az a helyzet, hogy túlgondolkodjuk ezt a témát. Szerintem Games Workshopék sem döntötték el, mi lesz a "történelemmel", meg messze nem veszik ennyire komolyan.
A Tauk MÉG kevesen vannak de gyarapodnak, igen sokféle "népség" behódolt már nekik, köztük emberek is. Terjeszkedni meg ha lassan is de terjeszkednek. Sikerrel megütköztek már az imperiummal, orkokkal, nydákkal is........
Köszi a tippet, valószínû az lesz a következõ. De most már végigküszködöm magam a Soul Drinkers sorozaton. És ez most iszonyat lassan megy, most végeztem csak a második könyvvel.
A világnak meg úgysem lesz vége. Ha valamelyik oldal esetleg fluff szerint ilyen helyzetbe kerülne, egy retcon huszárvágással visszamenõleg úgyis megváltoztatják a történéseket, hogy visszaálljon az "only war" setting. Tekintve, hogy ez az egész egy terepasztalos játék köré írt játékoscsalogató hab a tortán, így sosem lesz olyan, hogy valaki gyõz.
Fentiektõl elvonatkoztatva: A Tauk meg szerintem kevesen vannak a gyõzelemhez. Lehet, hogy fejlettek technikailag, de mennyiségben kevesek. Kb az a szint, mint az eldák, csak a másik irányból. Terjeszkedni meg nagyon nem tudnak, mert nincs hová, körbe vannak kerítve Imperiummal.
Ha javasolhatom, olvasd el az összes Ian Watson regényt. Jó mind. A káosz gyermeket elborultnak tartják páran, de hát a Warhammer 40k világa is "elborult" rendesen, nincs ezzel semmi probléma. Szerintem annak ellenére, hogy a világot nem õ találta ki, még is Watson "töltötte" meg lélekkel a könyveiben, szerintem messze nem lenne ennyire népszerû nélküle.
Más. Szerintem a WH 40k távoli jövõje egyértelmûen a Tauké. Erõsek, fejlettek (õk fejlõdnek e leggyorsabban) és az összetartó erõ egy olyan eszme (greater good) ami messze a leghatékonyabb a galaxisban. Ebbõl kifolyólag az emberiség is elõbb-utóbb tagja lesz. Istencsászár elõéletét, jellemét, világnézetét tekintve, közelebb áll a Taukhoz mint saját impériumához. Szerintem mikor végleg meghal, az utolsó józan parancsa (már ha tud még ilyet), hogy a Tau etherálok "örököljék" a hatalmát és magát az impériumot.
Hjah, de azért az Officio Assassinorium által kiküldött kupacnyi fejvadásznak azért csak illene felismernie egy Primarchot, ha már az az _egyetlen_ feladatuk...
Plusz a mariskákon meg IN-n kívül igazából soha senki nem tudta hogyan is néz ki egy primarch valójában. Csak ahllottak róla. és egy halandó ember számára már egy Marine is annyira emberfeletti, hogy a primarchot el sem tudják képzelni.
Hát, abból én 15ön vagyok túl. :) De van hét új azóta, amit még nem olvastam, majd folytatom.
Abban meg azt vettem észre, hogy nem sikerült a különbözõ íróknak megegyezésre jutniuk, hogy méret szempontjából mekkora egy primarch. Több regény is azt mondja, hogy kb úgy viszonyul egy primarch egy sima marínhoz, mint egy marín az emberhez. Ezzel szemben ott az Alpha légió, ahol Alpharius szerepét sokszor egy sima marín játssza, meg Nemesisben van egy jelenet, amikor Horus egyik fõembere megy le egy bolygóra Horus-t megszemélyesíteni, és pofán is lövik. Fura módon egyik esetben sem tûnik fel senkinek, hogy az imposztor egy jó 30%-kal kisebb...
Hjah, Watson jó volt, bár abból a sorozatból csak az Inkvizítort és a Space Marine-t olvastam. Akkor még nem volt meg ez a pakk, amibõl mostanában szemezgetek, azóta meg nem jutottam odáig, hogy folytassam. Na meg az is kissé visszatartott, hogy ti is mondjátok, hogy egyre elborultabb.
Ezek szerint eddig szerencsém volt, hogy elkerültem a trágya minõségûeket. Amit eddig olvastam, azok nem voltak annyira rosszak.
Jó, azért voltak érdekes dolgok, pl amikor Kiafasz Káin egyetlen laspistol lövéssel kinyírt egy ork warbosst, akkor kicsit felhúztam a szemöldököm.
Na mindegy, ilyen ez. Arra jó, hogy esténként elaludjak rajta... :P
Nos én ezért kezdtem el kerülni a Wh40k könyveket. Oké, sokan nem szeretik az Ian Watson félét, de nálam az az etalon. Tagadhatatlan, hogy stílusosan és hangulatosan festi alá a világot. Viszont utána irgalmatlanul hullámzó a minõség, és akkor finoman fogalmaztam... :(
Ja, és teljesen zavaros az egész. Vannak szituk, amikrõl nem ír annyit, hogy fejben össze tudjam rakni, mit akart mondani.
Pl az a "hydrogen vent". Arról ír ugyan, hogy a Mechanicum rendszeresen újratölti a hidrogéntavat, de hogy hogyan nyílik az egész téma az ûrbe, arról nem nagyon. Afölött is jóindulatúan elsiklik, hogy hogy a picsába közelítették meg az aszteroidát észrevétlenül az ûrben.
Plusz az elsõ könyvben is Nurgle démonherceg volt a(z egyik) fõellenség, most itt a másodikban is az.
Áh, mindegy.
De van bennem annyi mazochizmus, hogy most már végigolvasom. Hátha javul valamit a dolog. Még három és fél regény van hátra...
A Soul Drinkers sorozatot MESSZIRÕL kerüljétek el. Hihetetlen hulladék. A lentebb vázolt esetre a szerzõ szerint az egyetlen megoldás a "Közelharcban, bajonettel. Úgy lehet háborút nyerni". Beküld több ezrednyi Imperial Guardot. Aztán a katonák meg csodálkoznak, hogy az elhullott bajtársaik jönnek ellenük zombiként.
És ez már csak az utolsó csepp volt a pohárban. Elõtte is akkora faszságok voltak, nemhogy minden fejezetben, de majdhogynem minden oldalon, hogy csak fogom a fejem. De elfogadtam, hogy egy író lehet hülye a fizikához. De amikor már minden józan paraszti gondolkodással is homlokegyenest szembemegy, az már tényleg sok. Inkább valami elborult komédiaként olvasom, ez nem 40k.
Nyílt felszínû hidrogén tó(!). Fölötte levegõvel. (Emlékeztetõül a hidrogén 20 Kelvin alatt folyékony légköri nyomáson, az oxigén 50K-n keményre fagy. A nitrogén még hamarabb, 63K-n) Nem párolog, mert simán lövöldöznek pár méterre fölötte hellgunokkal meg autogunokkal, és az nem robbantja be.
Egy olyan sugárhajtású siklóval mennek oda, ami víz alatt is tud mûködni, egy "hydrogen vent"-en keresztül, tehát a tó valahol az ûrbe nyílik(!). Aztán a sikló valami módon megfordítja a hajtómûvei áramlási irányát(!), felrobbantja magát, aztán beesik a hidrogénbe, ami úgy ahogy van felrobban. (Oxigén meg nem kell az égéshez, természetesen) Aztán ilyen apró nyalánkságok, hogy a hidrogén tó fölött olyan hideg van, hogy a hazardsuitos ember, amikor megsérül a szemén az üveg, másodpercek alatt(!) teljesen keményre fagy.
Aztán van a fentebb említett alszektor. Karantén zónát vonnak köré(!). Nem ám az egyes naprendszerek köré, neeem. Az EGÉSZ köré egy nagyot. Ami persze még véletlenül sem gömb, hanem karika, legalábbis úgy ír róla, hogy van "nyugati front"ja. Persze megkerülni "föntrõl" vagy "lentrõl" nem tudják a Soul Drinkerek, át kell törniük. Persze az sem jobb, ha gömb, mert akkor meg olyan sûrûn tele van rakva sok négyzetfényévnyi(!) felület vadászokkal, hogy az nonszensz. Egy ponton áttöréséhez kicsinálnak vagy 5-6 vadászt.
Meg az írónak nagy kedvence a kanyarpuska. Az elsõ könyv végén volt egy bolterbe zárt démon, aminek minden lövése 6-8 találatot eredményezett. Azt még lenyeltem. De ebben a másodikban van egy inkvizítor, akinek egy sima autopistolba vannak kanyarodós, meg a démonihoz hasonló egy lövésbõl sok találatos lõszere.
Kicsit sok lett ez így, aztán még nem tartok a könyv felénél... Hogy a jó Császár farkába élt meg ez az író ÖT könyvet? Hogy nem baszta vissza neki valami lektor, vagy a kiadó? Oké, persze, ponyvát olvasok, ne panaszkodjak. De azért ez már mégiscsak túlzás...
Elõször is nincs olyan, hogy az összes erõforrás, a birodalmon belül aligha rendelkezik bárki ilyen hatalommal a császáron kívül.
Ahogy MaRee is írja, a legjobb megoldás az Exterminatus, illetve az alrendszer ûrszférája feletti uralom megszerzése (Birodalom flotta), hogy az Exterminatus zavartalan legyen. Az Exterminatus után a bolygók újra kolonizálhatóak, ha ott hasznos ércek vannak.
A lakosság megmentése reménytelen, így arra erõforrást pazarolni nem érdemes.
Hmm, érdekes kérdés. Ilyen esetekben az Exterminatus szokott lenni a legjobb megoldás, hiszen a 100%-ig fertõzött világokkal nem igazán lehet már mit kezdeni, fõleg ha ilyen jellegû fertõzöttség van.
Mindenesetre az biztos, hogy semmilyen egységet nem küldenék oda, értelmetlen, még Grey Knightokat sem.
Stratégiai jellegû kérdés a tisztelt lord general kollégákhoz:
Adott egy féltucat naprendszerbõl álló alszektor, amit egy Nurgle démonherceg ural. A világok mindegyike 100% fertõzött, az emberek vagy igazi élõk, akiket már Nurgle Rothadása tart életben, vagy halottak, és zombiként éledtek újra. Olyan szinten virulens a dolog, hogy egy egyetlen hive cityvel rendelkezõ bolygó pár milliárd lakóját egy magányos hordozó egy hónap alatt irtotta ki nullára.
Az Imperium összes erõforrása rendelkezésetekre áll. Mi a legjobb megoldás a probléma kezelésére, és mi a legrosszabb, amit semmiképp nem vetnétek be?
Igen, ez a birodalmi nézõpont. A káosz szerint meg a Császár már rég halott. Másik erre utaló dolog, hogy nagyon durván elszaporodtak a psykerek a világban, nagyságrendekkel sokkal több van, mint a Great Crusade idején. Ha a Császár "keletkezését" nézzük, hogy koncentrálta magában az emberiség psyker tehetségét, és feltételezzük a psymegmaradás törvényét, akkor jó eséllyel meghalt már a Császár, és a felszabadult psybõl lesznek a hordányi új psykerek. Van erre vonatkozólag hivatalos álláspont, vagy hihetem ezt? :P :D
Figyelembe véve, hogy a világ mottója "There is only war", nem zárom ki, hogy egy új fragmentálódás, egy új "nagy" háború felé viszik el, mint anno a Tyranidák megjelenésekor történt. A vége pedig hogy jön egy új császár...
Az is csak a Tyranida codexbõl derült ki, hogy õket az Astronomican fénye vonzotta ebbe a galaxisba. Szóval leher, hogy átvitt módon a Tyranidák menetelésének véget vetne az Astronomican elsötétedése.
A császár számára feláldoznak napi tízezer pszi-aktív lelket, a császár maga irányítja az így felszabaduló energiát egy jelzõfénnyé. Ez egy "világítótorony" a mélyûrben, amit a navigátorok a harmadik szemükkel látnak, tehát egy tájékozódási pont.
A jelzõfény nélkül a mélyûri utazás nagyságrenddel nehezebb lenne, ám nem ismert, hogy korábban, az astronomican nélkül hogyan közlekedtek a mélyûrben az emberi ûrhajók.
Amúgy az Astronomican további sorsa a "jelen idõben" (43. évezred eleje) kérdéses, mert a császár létfenntartó trónusa javíthatattlanul meghibásodott, így az Astronomican jele egyre gyengébb és gyengébb.
Az emberiség számára egyébként nem ismert, de az Astronomican fénye az, ami a Tyranidákat ebbe a galaxisba vonzotta, és csalja õket a Föld felé...
Na az most jó kérdés, hogy a császár tartja fenn, vagy õ már rég meghalt, és az Astronomicant a napi tízezer psyker halálsikolya táplálja?
Elkezdtem olvasni egy Warhammer könyvet Amiben találkoztam az Astronomican kifejezéssel. Ez mit takar? A szövegkörnyezetbõl még nem derült ki számomra.
Ja, meg a ebben a Dark Acolyte-ben is "loptak" maguknak káoszék egy techpriest magost, aki biztos ért az ilyesmihez, de termelési kapacitás nem nagyon van így mögötte.
A Fear the Alien novelláskötetben (ha jól emlékszem), legyõzött SM-tõl veszik el a terminátor páncélokat a sajátjaik foltozására.
A Fulgrimben annyit írnak errõl, hogy saját maguknak kezdték el így elcsúfítani a páncéljaikat a marik. Gondolom azért a techmarineok is besegítettek, a Dark Mechanicumról nem is beszélve.
Engem meg az érdekelne még, hogy káoszéknak ki javítgatja meg díszíti a páncéljaikat? Arról volt szó ebben a regényben, hogy összeszedik a hulláikat a páncél miatt, de gondolom egy Leman Russal mellbelõtt mariska páncélja nem marad teljesen használható. Másik fele, hogy 30000 és 40000 közt valahogy megtüskésedtek a páncélok, szarva nõtt a sisaknak, ilyesmi. Azt ki csinálja?
A Horus Heresy 30.000-ben játszódik, minden SM ott még öcsigyerek, 30-70 év körül, epizódtól függõen. Hozzájuk képest egy "eredeti" földi marine a 150 évével öregnek számít, persze. Több száz éves nem lehet, a Great Crusade alig 200 évig tartott összesen, mielõtt Heresy lett belõle.
De például ott van a Prospero Burnsben Björn a Félkarú, aki egy élõ dreadnought 40.000ben. Oké, drenya, de akkor is. Mondjuk õ _A_ legöregebb élõ SM.
Hmm én úgy emlékeztem, hogy nagyon sokáig élnek, de nem halhatatlanok. Valamelyik Horus Heresy regényben volt errõl szó, hogy említettek valami SM-et aki asszem több száz éves volt, és már õ is nagyon öregnek számított. Azt hittem, csak a primarchok halhatatlanok.
Ez a "máshogy telik az idõ" cucc konkrétan említve volt ebben a könyvben. De amúgy sem öregszenek, ahogy Bucser is írja.
Az astartesek is alapvetõen halhatatlanok. Tehát biológiai ok nem gyõzheti le õket, öregségbe nem nagyon tudnak belehalni. Mivel a Chaos Space mariskák még mutálva is vannak ezért addig élnek amíg az istenük úgy akarja.
Egyébként a CSM-ek azért élnek(bár pl Death Guard marineoknál ez nem valami jó kifejezés:D) ilyen sokáig, mert az Eye of Terror-ban máshogy telik az idõ, vagy a káosz fertõzöttség miatt?
Eheh, túl vagyok az elsõ Word Bearers regényen. Hát... Vegyes a véleményem errõl az íróról. Nagyon hozza a káosz fílinget, nagyon jól visszaadja egyrészt a hierarchiát és folyamatos belsõ rivalizálást a CSMek közt (ahogy az eredeti árulók még a Horus Heresy idejébõl újszülöttnek nevezik a "csak" kilencezer éves marine haverjaikat, az priceless), meg a kultisták konvertálódását birodalmi polgárból, de közben vannak dolgok, amikre csak nézek, hogy ez most mi volt?
Dióhéjban: megy a káosz, megtámad egy világvége után kétsarokra birodalmi bolygót, lezúzza, jön az IG+Mechanicum felmentõsereg. Káosz közben démontornyot épít, amivel szét akarja zúzni a bolygót, hogy bejusson a kéregben mélyen lévõ nekron sírba. A könyv háromnegyedéig a nagy büdös csatáról szól az IG ellen. A végén a legnagyobb utolsó roham közben elkészül a torony, IG már a lábánál. Megidézõdik egy rakat démon, egy picit öldökölnek, aztán visszaszippantja magába a cucc õket, és szétroppantja velük a bolygót. Káoszék lemennek, harcolnak egy kicsit a nekronokkal, kijönnek, eljönnek a bolygóról, hazamennek. Soha egy büdös szó több nem esik az elvileg még mindig többszázezres nagyságrendû IG seregrõl. WTF?
Valaki tudna egy torrentet adni teljes horus heresyhez epub verzioban? A vinyom meghalt és elveszett a gyûjtemény. Magnusnál tartottam pedig éppen.
De ha van valakinek teljes Black Library epubban azt is szívesen fogadom:)
Õõõõ...
Szóval, a Warhammer 40k: Rouge Trader kezdetében nagyon elnagyolt volt a világ (noha a szabálykönyv igyekezett olyan részletes lenni, amennyire tudott), Rick Priestley a White Dwarf hasábjain kezdte el szépen lassan kidolgozni az egészet, amit idõrõl idõre kihoztak egyfajta gyûjteményben (Wh40k: Compendium és Compilation, 'Er we go (igen, az elsõ Ork Codex) és a többi).
Na befejeztem az Eisenhorn és Ravenor trilógiákat. Jók voltak, tudom ajánlani. Kicsit több látszik bennük a civil Imperiumból, nem frontvonal, mint az SM-es, IG-s könyvek. Jópofa. Végére Abnett kicsit elszáll, Watsonnal is ez történt, úgy tûnik ez az Inkvizícióról írók sorsa. :P
Tipp, hogy mi legyen a következõ? Most valami SM téma kéne, 27 könyv óta nem láttam SM-et... :D
Persze gúgli a barátom, látom, az elsõ nid invázió bõ háromszáz évvel késõbb történt...
Csak mert a Ravenor Returns 404.M41-ben játszódik, találkoznak tyranidokkal, és senki nem tudja, mik azok, a leghalványabb gõzük sincs róluk. Pedig azért Ravenor eléggé Ordo Xenos. Ha valakinek illene tudni róluk, akkor az pont egy idegenekkel foglalkozó inkvizítor.
Valószínû az "eredeti" Omnissiah a Void Dragon, mert az Omnissiah eljövetelérõl szóló jóslat/mítosz már a Császár Marsra érkezése elõtt létezett, és valójában tényleg a Void Dragon a "gépisten". Csak aztán politikai okokból, a Mars-Föld szövetség megerõsítésére a Császárt kiáltották ki Omnissiahnak. Aztán ugye az Eretnekség után, amikor már elterjedt Lorgar könyve és a Birodalmi Kultusz, és a Császárt élõ istennek kezdték tekinteni, az be is betonozta õt az Omnissiah pozícióba. "Ma", a 40. évezredben már egyértelmûen a Császárt jelenti.