Konteós...nemtom mit jelent, de semmi baj, megszokássá vált, hogy ami téged nem érdekel, vagy hozzá sem tudsz szagolni, vagy feleslegesnek tartod lehúzod. Nyugi van Molni, nem csak te beszélgethetsz az SG-n.
A sok esetet meg sorold csak, ha tudod. Precízen, ha kérhetném...:D
Hihetetlen precíz összerobbantás szükséges + kell tudtommal még így is neutrongforrás. Ha nem precízen robbantasz össze, akkor még a kritikus tömeg sem lesz meg. Azért olyan csodálatosak technolgóiailag ezek a fegyverek, mert maga a fegyver mûködési elve ad egy természeti törvényeken alapuló védelmet.
Már megint egy x-dik Konteós topik? Most akkor soroljam, hogy még hány helyen volt kisebb-nagyobb baleset és mit bírtak ki a töltetek? Egy autó sem máködik x év karbantartás után. Egy atomfegyver végépp. Semmi esély nincs arra, hogy bárki is felhasználja ezeket bármire.
De Árpád nem a zombiapokalipszisre készül hanem a ... húúú, mire is? Pedig egyszer végighallgattam, de nem állt össze.
aki zombi apokalipszisre készül az bizony nem. lakóházat is lehet, de annak megvan az a kellemetlen hatása hogy ha nem lábakra építed legalább 2,5 méterrel a föld felett akkor egyszer csak beköszönhet a szomszéd a bejárati ajtón - nem éppen kinyitva azt - és kérhet egy adag cukrot az agyadhoz. na meg Szibéria egy igen hideg hely, és bizony ahol az év egyharmadában fagyáspont alatt van a hõmérséklet - ami elõnyös abból a szempontból h a zombik megfagynak, abból már kevésbé h egy ilyen házban te is. bunker a nyerõ, akkor jobb esetben kishaverjaink azt sem tudják h ott van és nem akarnak mindenképpen bemászni h megkóstoljanak.
Az elhullatott/elvesztett atom bombákról is volt egy film. Ha jól emléksze valahova Florida környékére is leesett eggy amit nem találtak meg a mai napig sem. Valami mocsárba esett.
Ja. Annó láttam egy filmet a Discoveryn. Egy elsüllyedt orosz tengeralattjárót akartak felhozni vele. Egy részét sikerült is. De sajna az atomrakétákat és a titkos dokumentumokat nem bírták megkaparintani (emelés közben eltörött az eggyik tartókar és a tengeralattjáró fele a mélybe zuhant; be is fostak, mert a tartókból kicsusszant pár rakéta is). Végülis kudarc volt a vállalkozás, semmi újat nem bírtak kideríteni. A fellelt tengeralattjárósok holttestét katonai tiszteleadás mellett hullámsírba temették, az errõl készült filmet késõbb (asszem a hidegháború végén) átadták az oroszoknak.
Ó, nézze el ezen téren szerzett hiányos információimból eredõ tudatlanságomat. De tanbá megigérem legközelebb jobban felkészülök.:) Keresgéltem is errõl az esetrõl NET-en is, hogy tudjak bõvebbet írni, de semmi.
Minden termonukleáris bomba "berobbantásos" elven mûködik, így már talán könnyebb belõni. ;)
Az, hogy nem tájékoztatták megfelelõen a lakosságot, illetve hogy a területet nem mentesítették tökéletesen, az Spanyolország sara. Nem akartak pánikot, ennyire igyekeztek megõrizni az Egyesül Államok imidzsét, vagy más volt a motiváció, nem tudom.
Na meg az, hogy (ha igaz) hogy a lakosságot nem tájékoztatták azonnal, sõt igazán késõbb sem, sõt a túristákat sem. (Bár ezen kijelentések mennyiben igazak azt nemigen áll módomban leellenõrizni)
A Mark-11 volt az utolsó "ágyú-típusú" nukláeris bomba, amit 1960-ban vonták ki a szolgálatból, utána kizárólag 'berobbantásos' bombákat gyártottak/%használtak. Az 1966-os balesetnél Mk.28 bombák voltak a B-52-esen.
Az idõpont 1966, a cikkben nincs szó róla, hogy milyen "típusú" bomba. A 22-es hsz-ben lévõ kép kommentje ennyi: Csak nyolcvan nappal a bombázó lezuhanása után, 1966. április 7-én hozták felszínre az amerikai haditengerészet emberei a nyílt tengeren a jó három méter hosszú hidrogénbombát. amelynek sorsáról máig sem tudunk semmit (mint írtam 2006-os könyv)
Szerintem nem értelmezted amit írtam. Amirõl te beszélsz, az az 'ágyú-tipusú' nukleáris robbanóeszköz, abban van két résztöltet. Ilyen viszont alig létezik, a "nagy" atomhatalmak (USA, Orosz., Kína, Anglia, Fro., Izrael, India) nukleáris fegyverei gyakorlatilag szinte kizárólag 'berobbantásos' (implosion angolban) elven mûködõ fegyvereket használnak. Pakisztán korai atomfegyverei és feltehetõen É-Korea elsõ atomfegyvere lehetett 'ágyú-típusú'.
A berobbantásos mûködés esetén nagyon fontos a pontos robbantási szekvencia, ez tömöríti össze kritikus tömegre a robbanás középpontjában lévõ plutónium (ritkábban urán-235) töltetett. Ehhez a gyújtó tökéletes mûködése szükséges, emiatt kizárt, hogy vétlen (termo)nukleáris robbanás következzen be. Ha a berobbanótöltet aktiválódik is, "csak" szétszórja a sugárzó anyagot, de a reakció nem indul be, a bomba nem robban fel, hanem széthasad.
kva kicsi, ugyanis ha meg van a kritikus tömeg, akkor is kéne egy neutronforrás, ami elindítja a láncreakciót. Szabadon szédelgõ neutron csak kis eséllyel tudja beindítani.
Éppenséggel "el tud mûködni" a saját berobbantó szerkezete nélkül, ha megfelelõ körülmények között megfelelõ nyomás alatt összeér a nukleáris töltet két része, és beindul a láncreakció. Az, hogy ennek mekkora az esélye, azt már meg nem tudnám mondani. Valószínûleg egy levegõbe repülõ lõszerraktár sem lenne elegendõen az ilyen bombák felrobbantásához.
Nem tévedsz, a 'berobbantásos' elven mûködõ nukleáris fegyverek (ilyen a 99,9%-a a nukleáris fegyvereknek, 'ágyú-tipusú' csak pár van a fejlettlenebb országokban (Pakisztán, talán É-Korea)) nem tudnak mûködésbe lépni a gyújtószerkezet aktiválása nélkül, .
bunkert normális ember nem a hátsókertben épít, hanem mondjuk Szibériában, h legyen hova eltûnnie mondjuk egy zombi apokalipszis esetén. ha ennyit sem tudsz miért prédikálsz itt a világvégérõl?
Amúgy meg, amennyire tudom, ha egy atombomba nincs "élesítve"(bármit is jelentsen ez), nincs az az isten, hogy üzemszerûen elmúködjön.
Eltûnt atomfegyverek. De ez egyébként egy ilyen dolog. A világ állandóan a végpusztulás peremén egyensúlyoz. Mint pl. az a földsúroló kisbolygó, amit a földközelpontja után vettek észre az illetékesek, és visszakövetve a pályáját az derült ki, hogy a Föld 30 perccel késte le a találkozót. Mindig ilyen dolgok történnek, és nem tehetünk ellene semmit. Amit megtehetünk: 1. tudomásul vesszük és leszarjuk, és éljük az életünket tovább 2. megijedünk, és öt szép nagy házra való betonból semmire se jó kuszlikat építünk a hátsó kertben, mint Fogarasi Árpád, Kocsordon.
hmmm... nem az én bajom. az ellenben igen h végigolvastam egy rakás szöveget egy olyan dologról amire a legkevésbé sem vagyok kíváncsi.
1966. január 17-én négy hidrogénbomba zuhant a spanyol Palomares falura.
A B-52-es amerikai bombázó pilótái számára minden egyes repülés olyan volt, akár az összes többi. Ezúttal Dél-Spanyolország felett kerültek bevetésre. Amikor az üzemanyag fogyni kezdett, a tervnek megfelelõen hívták a KC-135-ös tankrepülõgépet. Mindkét gép úgy manõverezett, ahogy már számtalanszor megtették. Csakhogy most valami rendkívüli történt. A két gép összeütközött és és a mélybe zuhanttak - az egyik a fedélzetén négy hidrogénbombával.
A hidegháború kellõs közepén
1966-ban a világ a hidegháború pattanásig feszült légkörében élt. A nagyobb hatótávolságú rakéták ekkoriban még csak fejlesztés alatt álltak. Így történhetett, hogy a pusztító terhet a "vasfüggöny" közelében a levegõben tárolták - irdatlan költségek árán, s ez ráadásul hatalmas biztonsági kockázattal járt.Európa lakói közül csak kevesen voltak tudatában annak, hogy fejük fölött szakadatlanul ott köröznek az atombobával fölszerelt s így a bevetésre állandóan készen álló bombázók.
Hol vannak a bombák?
Eleinte úgy látszott, hogy a dél-spanyolországi tengerparton, Almería közelében fekvõ Palomares falunak nagy szerencséje volt. Mindkét repülõgép lakott területen kívül, sík területen csapódott a földbe. A következõ napokban védõöltözetet viselõ szakértõk bukkantak fel, és mûszerekkel különféle mûszereket végeztek. Késõbb a hatóságok felszólították a közel 2000 helyi lakost, hogy hagyják el házaikat egyenlõre meghatározatlan idõre. Csodával határos módon nem történ termonukleáris katasztrófa. Ám két bombában a rendkívül robbanékony gyújtótöltet így is berobbant, és radioaktív plutóniumot juttatott a környezetbe, szennyezve a környék talaját. Egy bomba érintetlen volt. Tulajdonképpen a negyedik bomba okozta a fejtörést, mert egyszerûen eltûnt. Valószínûleg a tengerbe zuhanhatott. Nyolcvan nap elteltével a negyedik bombát is sikerült kiemelni a tengerbõl.
A nagy hallgatás
A szárazföldön eközben nagyszabású kármentesítés vette kezdetét. A mérések azt mutatták, hogy a gyújtótöltet robbanása következtében 220 hektárnyi terület lett radioaktívan szennyezett.Az amerikai kormányzat különleges egységeket bízott meg, amelyek képesek voltak a lehetõ legrövidebb idõ alatt gigantikus mennyiségû, mintegy 1,6 millió tonnányi talajt elhordani. A sugárzó földet egészen az Egyesült Államokig száállították, így akartak - bármi áron - mihamarabb eltüntetni minden nyomot. Palomares lakóit hivatalosan senki sem világosította fel arról, mi is történt. Hamarosan visszatérhettek házaikba. A lakosság úgy tett, mintha misem történt volna, s nem telt bele sok idõ, máris újra elkezték múvelni földjeiket. De a rossz hír megmaradt és áruikat csak akkor tudták eladni, ha letagadták honnan van. A helyi hatóságok elsõsorban amiatt aggódtak, hogy a pletykák és a híresztelések akár el is ilyeszthetik a túristákat. Nem sokkal a baleset után a turizmusért felelõs miniszter Manuel Fraga Iribarne az amerikai nagykövettel együtt fürödtek a tengerben demonstrálva, hogy minden rendben.
A múlt árnyékában
Palomares élete látszólag visszatért a megszokott medrébe. Ám csak negyven évvel a szerencsétlenség után jelentették ki egyértelmûen, hogy a helyi lakosság körében a rák elõfordulási arányi nem magasabb az átlagosnál. A turizmusból befolyó esetleges összegek miatt a faluban szállodakomplexum építését tervezték ám a helyszínen 2004-ben végzett utómérések a talajfelszín alatt kiugróan magas értéket jeleztek. A spanyol miniszterelnök José Luis Rodríguez Zapatero leállította a tervek megvalósítását. Annak érdekében, hogy a sugárfertõzött talajon ne folyjon mezõgazdasági termelés a kormány kisajátította a kérdéses földterületet. Egy szó mint száz a történet amely 1966-ban kezdõdött 2006-ban még nem ért véget....