Ez kicsit hosszú lesz, ha nem érdekel a téma, ne is olvasd el :)
"A fû legalizálásától (élvezeti cikként) nem hiszem, hogy több egészséges ember lenne, de azt sem, hogy több szenvedélybeteg."
Valószínûleg nem változna a szenvedélybetegek aránya az egész országhoz képest. A legalizálás után ugyan megugrana a fûvel élõk aránya, de ez csupán annak lenne betudható, hogy napvilágra kerülne azon tízezrek száma, akik eddig is éltek a THC tartalmú szerek használatával, de eddig sutyiban ûzték az ipart (és eddig a statisztikákban nem szerepeltek, mert nem vállalták fel félvén a büntetéstõl). Azután pedig minimálisan növekvõ, majd stagnáló tendenciát mutatnának a statisztikák.
Viszont, ami jó lenne benne: valószínûsíthetõen sokan átszoknának az alkoholról a fûre. Ezek száma nagyjából 10-30% közé lenne tehetõ, vagyis jó esetben az ország tudatmódosító szerekkel élõ részének nagyjából az egyharmada. Ez még önmagában nem jelentene javulást, a lényeg az alkohol és a fû hatásmechanizmusában rejlik. Míg az alkoholtól bátrabb, gátlástalanabb, tettrekészebb, bevállalósabb, és nem utolsó sorban türelmetlenebb és erõszakosabb lesz az ember, addig a fûtõl nyugodtabb, passzívabbá válik - inkább mint külsõ szemlélõdõ vesz részt az eseményekben. Így jelentõsen javulnának a bûnözési mutatók (alkoholmámorban, tipikusan "hirtelen felindulásból" elkövetett bûncselekmények), csökkennének a balesetek az utakon (a fûfogyasztás után körültekintõbben, lassabban vezetnek az emberek), némileg nõne a közbiztonság is, ami viszont már egyértelmûen az ország javát szolgálná.
Mindezek mellett kb. 10%-ban csökkenne a keménydrogokat használók száma, és maguk is használók is nagyobb biztonságban lennének, mert egyrészt nem kétes forrásból származó cuccot vennének, másrészt nem kerülnének kapcsolatba olyan személyekkel, akik mindenféle portékát árulnak (tipikus a következõ a dealer részérõl: "Elfogyott a füvem, de van ez meg az meg amaz, nem kell?" Ezzel a fekete drogkereskedelem egy részét is sikerülne felszámolni.
Ráadásul az állam is szép bevételekre tenne szert a fûre kiszabott jövedéki adót illetõen (szemben a mostani értelmetlen üldözéssel, ami viszont csak a rengeteg pénzt nyeli el).
Egészségügyi szempontból is némi javulás lenne várható: az alkohol sokkal pusztítóbb, rombolóbb a szervezet számára, mint a THC. Ráadásul a dohányzás is csökkenne néhány százalékkal: míg az alkoholt fogyasztó láncdohányosként gyújt rá egyik cigirõl a másikra, addig a füvet fogyasztó általában kevesebb nikotinbevitelt igényel bódult állapotában, ergo kevesebb cigit szív. Valószínûleg nõne ugyan az asztmával, tüdõbajjal orvoshoz járók száma, ugynakkor csökkenne a májproblémával és keringési problémákkal küzdõk száma.
Mindennek a tetejébe amíg az alkoholnak van gyakorlati halálos dózisa (minden évben van egy-két ember, aki halálra issza magát), addig a marihuánának csak elméleti toxikus adagja ismeretes: ez az 1-2,5% THC tartalmú (átlagos hatóanyagtartalom) füvet alapul véve nagyjából 8-10 kilónál áll meg, vagyis ennyit kéne egyszerre megenned vagy elszívnod, hogy mérgezõ adag kerüljön a testedbe, ami valljuk be, lehetetlenség.
Ezen kívül még ami a fû mellett szól, hogy nem alakít ki fizikai függõséget, ellenben az alkohollal. (Fizikai függõséget olyan anyagok alakítanak ki, amelyek a sejtek anyagcseréjébe is beavatkoznak huzamosabb idõn át történõ fogyasztásuk folyamán. Ez alatt az értendõ, hogy ha valaki folyamatosan nagy mennyiséget vesz magához rendszeresen, és a fizikai függõség kialakulása után hirtelen történik a megvonás, akkor az illetõ sejtjeinek mûködése leállhat, ezzel közvetlen módon okozva az illetõ halálát.) Bár a lelki kötõdés erõs a marihuána esetében is, ezt egyrészt embere válogatja, másrészt megfelelõ motiváltság esetén könnyebben elhagyható, mint az alkohol, vagy akár a cigaretta.
Természetesen ezzel továbbra sem azt mondom, hogy mindenki keressen dealert és vegyen magának fél kiló füvet. Ugyanúgy káros az emberi egészségre, mint bármely más drog. Hatásai közé tartozik elsõdlegesen a dekoncentráltság, a rövidtávú memória zavarai, a csökkent agyi teljesítmény, hosszabb távon a füst tüdõkárosító és keringési rendszer károsító hatása, masszív fogyasztás esetén pedig a társasági kapcsolatok romlása, a kezdeményezõkészség romlása, illetve az idõleges "elbutulás". Extrém esetekben pszichotikus elváltozásokat okozhat mentális téren, elõhozhatja a lappangó skizofréniát. Tehát egyértelmûen káros, csupán csak kevésbé káros mint az alkohol, mindenféle téren.
Szoktál sportolni? Alacsonynak tûnik a vérnyomásod, ha nem szoktál, akkor naponta csinálj testedzést. 2x10 perc már elegendõ, egy reggel, egy este. Ebbõl 5 perc nyak-, kar-, derékhajlítás illetve -körzés, elõre-hátra, jobbra balra, szóval minden irányba. A második 5 percben csinálj 10-15 fekvõtámaszt, 20-30 guggolást, meg ha van rá lehetõséged, ugyanennyi felülést. Elsõ pár nap nehéz lesz, garantált izomlázzal, de egy hét múlva tutira búcsút mondhatsz ezeknek a szédüléseknek.
Találj ki valami elfoglaltságot. Pl. hordj magadnál szívószálat, vagy cipõfûzõt, és ha érzed, hogy jön a roham, akkor vedd elõ, ülj le valahová, támaszd meg az alkarod a combodon (esetleg elõre is dõlhetsz kicsit), és próbáld meg tekergetni, eltépni. Koncentrálj rá arra, amit csinálsz, zárj ki minden mást, zajokat, fényeket, hangokat, szagokat, csak a szívószálra összpontosíts, csak az létezzen. Közben számolj magadban másodpercenként: 1-2-3, 3-2-1, 1-2-3, 3-2-1, 1-3-ig belélegezz mélyen, 3-1-ig kilélegezz. Én valami ilyesmi módon próbálnám legyõzni magamban, ha ilyenem lenne. Persze, ez csak egy tipp, magamból indulok ki. Amúgy is olyan vagyok, ha ilyen dolgom jönne elõ, akkor szándékosan megpróbálnám keresni az olyan helyeket, helyzeteket, amivel elõ tuom csalni ezt a félelemérzetet. Senki nem tanul meg úszni, míg nem lát vizet :-)
erre én is gondoltam már. Pl. ma is In****parban mikor sorbanálltam a pénztárnál elég sokan voltak elõttem is mögöttem is (általában ilyen helyeken mindig elkap) rámtört a rosszullét és valahogy sikerült leküzdenem, próbáltam elterelni a figyelmem.
úgy látom mindenkinél máskor tör elõ... nekem általában hét elején,vagy közepén van ilyen...fõleg mikor egyedül vagyok,uncsi nap volt és szar kedvem van van,hogy gép elõtt játék közben fog el..és kénytelen vagyok,lelépni azonnal a géptõl... furi amúgy...:S rám tör ilyen fulladás érzés,nehéz a légzésem...halálfélelmem van,remegek sõt,volt,hogy rendesen meg is izzadtam...aztán próbáltam megnyugodni..és egy 30perc-1óra alatt elmúlt...
Még egy lehetõség, a "külsõ szemlélõ" esete. Mikor érzed, hogy jön a roham, akkor ülj le, és figyeld, hogy mi történik. Lehet, hogy elsõre nem sikerül, lehet hogy tizedjére sem, de próbálkozni lehet vele. Szóval figyeld, hogy mi történik a testeddel, a gondolataiddal, az érzéseiddel. Ne menekülj elõle, ne valami végzetes, kellemetlen dologként fogd fel, hanem próbáld meg "végigélni" hogy mi történik veled, mintha csak egy filmet néznél, és valaki mással történne ez a vásznon. Figyeld hogy hogyan kapcsolódnak egymáshoz az egymást követõ történések, hogyan erõsödnek a különbözõ érzések, érzetek, ne menekülj elõle, ne próbáld legyûrni, fölébe kerekedni, egyszerûen csak éld át. Ehhez természetesen nyugodt, ismerõs környezet szükséges, legjobb talán otthon a szobádban. Húzd be a függönyt, ülj az ágyra, és nemhogy menekülj elõle, inkább próbáld meg elõhozni, kiprovokálni magadból a rohamot. Próbáld meg majdhogynem élvezni, ami történik veled :) Ez így most lehet hogy hülyén hangzik, de egy próbát megérhet. Bizonyított tény például, ha a csuklást nem úgy éled meg, mint egy kellemetlen tényezõt, hanem leülsz, és nyugiban figyeled a mellkasod, rekeszizmod, szinte várod a következõ rándulást, akkor feleannyi ideig sem tart, mire abbamarad. Ki tudja, talán erre is mûködhet a dolog ;-)
Nekem is kb így jelentkezik és már több mint 2 éve tart :S Pedig orvosnál is voltam és gyógyszereket szedek rá.
sajnos ez nem így mûködik mint külsõ szemlélõ,aki még nem élte át ezt,nem tudhatja milyen ez... mintha hirtelen törne rád egy rosszul lét..és úrrá lesz rajtad az elájulok...minnyá szívrohamom lesz és megdöglök effektus... ha lettél már hirtelen rosszul,akkor talán tudod mirõl beszélek
Kezdjetek el futni. 4-6 hónap alatt minden hasonló mentális problémát megszüntet. Nekem drogproblémák miatt javasolta egy orvos 9 évvel ezelõtt, és bevált. Azok a tünetek, amiket leírtatok számomra is nagyon ismerõsek. Nálam az egész úgy kezdõdött, hogy egy lsd-zés (vagy valami annak vásárolt szintetikus szer) után kb. 2-3 hónapig sosem múlt el teljesen a hatása, sõt idõnként teljesen kiújult, illetve "mellékhatások", mint pl. bezártságérzet, bõrérzékelési zavarok is jelentkeztek, néha pedig úgy éreztem, hogy meggyulladtam, fõleg a combjaimon (nagyon hasonlóan éltem ezeket meg, mint ahogy Ti is leírtátok). Ehhez jött még a rengeteg stressz, az iskola, érettségi, felvételi miatt, ami így utólag visszanézve kizárólag a futás miatt lett sikeres. Eleinte furcsa volt, mert maga a futás csak növelte a tüneteket, mármint mialatt futottam hallucinogén-szerû hatások is elõjöttek, viszont a sokkal kellemetlenebb "mellékhatások", mint a klausztrofóbia, égés érzése, stb. csökkent. Kb. 1-2 hónap alatt múlt el a futásnak ez a drog-szerû része, és még 2-3 hónap kellett, hogy az amúgy csak nyugalmi helyzetekben jelentkezõ kezdõdõ pánikbetegség jellegû érzések is elmúljanak, a bõrérzékelés, és égés érzések nagyon lassan múltak csak el, de ritkultak, és 6 éve nem is volt ilyenben sem részem. Eleinte keveset futottam, napi 1-2-3km, majd úgy a második évtõl már 6-8 kilométert, végül egy 4-5 éve elértem a napi 10-15km-es távot, ami még nem visz el annyira sok idõt, hogy ne lehessen mellette normálisan élni, viszont mindenre jó hatással van. Szerintem gyógyszerek helyett inkább fussatok Ti is. (Úszás is ugyanolyan jó, csak szerintem az sokkal körülményesebb, illetve nekem akkoriban a víz elviselhetetlen közeg volt, ott szinte mindig elõjötte azok a furcsa bõrérzékelési zavarok.)
nálam ez még elég korai stádiuma lehet a betegségnek mert nem régóta van, úgy 4 hónapja volt az elsõ rosszullét. Én is elhatároztam már sokszor magamban hogy nem fogok gyógyszerhez nyúlni, de mikor a rosszullét eluralkodik rajtam akkor "pánikomban" megyek oda a gyógyszeres üveghez és veszek be. Nagyon nehéz ezen az érzésen úrrá lenni
Négy hónap még rövid idõ, bármilyen droghoz is nyúlsz. 4 év múlva ha ugyanitt tartasz, akkor nemcsak keserû szájízzel fogsz visszagondolni erre a napra (amikor még csak 4 hónapja szedted a tabikat), hanem négyzetesen nehezebb is lesz tenni bármit is ellene. Most kell erõsnek lenned, késõbb már a dobozban figyelõ tabletták köré szervezõdött életed vitelét is meg kellene változtatni, annak minden egyéb mellékahtásával együtt.
Tudod mit? Naponta egyszer szakíts rá idõt, és írd be ide hogy milyen testmozgást végeztél, vagy mit követtél el annak érdekében, hogy kimássz ebbõl a lyukból. Végül is a Te topicod, miért ne használhatnád akár blogként is, tesztelve a különbözõ dolgokat? ;-) Lehet hogy épp Te leszel az itt, aki felfedezi ennek a pánikmizériának az ellenszerét :)
panther112: 10-15 km? :O Ejha, én meg az 1,5 km futásommal osztom az észt :D (bár én inkább úszok és bicózok, biciklivel megvan 25 km egybe, kb. 55 egy 1 napi).
Sajnos 5 éve még csak az utcán se, kénytelen voltam átszokni futópadra, annyi a kutya a környéken, ha pedig utaznék, az túl sok idõt vinne el. Kutyák amúgy 2-szer támadtak nekem, persze a gazdáját nem nagyon érdekelte a dolog... De a végsõ elhatározást egy boxerrel történt eset után hoztam meg. Egy nagyobb telken volt egy hihetetlenül agresszív fehér boxer, már mindig akkor totál felhúzta magát, amikor én még csak az útkeresztezõdés másik oldalán voltam, úgyhogy már nem is nagyon figyeltem rá. Egyik nap viszont azt vettem észre, hogy szabadon fut felém, megálltam, és vártam, hogy mi lesz. Hatalmas mázlim volt, hogy amikor a kutya elérte a keresztezõdést egy motoros, aki ment vagy kilencvennel kishíján elütötte, amitõl õ megtorpant, én meg elkezdtem nagyon lassan hátrálni. Egy fél perc múlva megjött a fukszos gazdi is, az okos barátnõje a félig nyitott kapuban beszélgetett, de le se szarta, hogy a kutya kifut, csak akkor reagált, amikor majdnem elütötték a kutyát. Persze a reakció kimerült annyiban, hogy 'jajj Gyuri gyere majdnem elütötték Mókuskát' Nem szóltam nekik semmit, mert felesleges, de az én szempontomból nem az elütés volt a probléma...
Sziasztok emberek átolvastam a hsz-eket reágálnék 1-2 dologra. 1 Ha rádjön egy pánikroham nem fogsz tudni másra gondolni fölleg nem egy cipöfüzõ elszakitására. 2 Mivel én fizikai munkát végzek és nem a pult mögöt állok a testmozgással nincs bajom nem hinném hogy pl a futás segitene rajtam.És fölegg mikor hazaesem hulla fáradtan marhára nincs kedvem még nekiálni futni is vagy biciklizni vagy uszni. 3 Találj ki magadnak elfoglaltságott én kb a számitogéppel foglalom ell magam ez valamenyire lekött de irta valaki a jó kedv stb. Hát mikor elmentem moziba feleségemmel és valami kurva jó filmet néztünk cimére már nem emlékszem simán rámjött egy pánikroham a moziban pedig még 1x hangsulyozm jó volt a film és leis kötött. 4 Függöség én 7 éve szedem a gyogyszereket de napi 1 nél és azt is reggel nem igazán emlékszem hogy bevettem volna többet.Nem sértésnek szántam a példákat ne sértödjön meg senki csak leirtam a tapasztalataimat. 5 Szerintem aki nem élt meg még 1x sem ilyen rohamot nem tudja miröl vann szó.Max ö elképzeli hogy ymilyen lehet de higgyétek ell ilyet nem éreztettek még ezeket az érzéseket nem tudod mivel összehasonlitani csak ha átélted.
Sziasztok! Én is át estem ezen és gondoltam megosztom a tapasztalataimat. Nyáriszünet elõtt jelentkeztek a tünetek: légszomj, szorított a torkom, izomremegés, állmatlanság a halálfélelem miatt, szédülés, de a legrosszabb az volt hogy - ez most hülyén fog hangozni- úgy éreztem magam mintha nem is a testemben lennék mármint inkább csak az miatt hogy egyszerre zsibbadt el mindenem. 3hónapig nem voltam sehol. Nekem 1 valami segített amit én fejleztettem ki saját magamnak és ajánlom mindenkinek hátha másnak is segít. Amikor rádjön a pánikroham akkor sûrûn mély levegõ vétel és mondogatni magadban hogy "semmi bajom" , "mindjárt vége" "semmi baj ez csak egy rosszullét és nincs semmi komoly bajom (amibe esetleg belehallhatnék)". Lehet hogy hülyén hangzanak ezek furcsa is volt leirni de nekem sokat segítettek
Szia erre szeretnék reagálni:(ez most hülyén fog hangozni- úgy éreztem magam mintha nem is a testemben lennék) ez max annak hangzik hülyén aki nem élte át ezt a dolgot.
Sziasztok! Ez lehet nem ide tartozik! Én régebben kiskoromban nagyon sokat féltem a haláltól, meg amikor valami csúnyát láttam a TV-ben (pl. fókuszban volt az amikor mutattak egy égett arcú nõt, és már vagy 40szer mûtötték, szóval gondolhatjátok!) mindig rosszat álmodtam és még WC-re is alig mertem kimenni esténként! Ez még ovis koromban volt meg még talán iskolás koromban valameddig! Ha nem idetartozik akkor bocs, csak megosztottam veletek!
akkor kezdem:
elvoltam egy 1,5 órás sétán, már sötét volt, és kb félúton jártam amikor kicsit messzebb megláttam az ucán vagy 6-8 embert állni. Mondanom sem kell azonnal jött a rosszullét, gondolkoztam azon hogy lehet visszafordulok arra amerrõl jöttem, már-már megbántam hogy egyáltalán eljöttem itthonról. De aztán valahogy odaértem, addigra már jobban lettem. mielõtt hazaértem volna még plusz ráhúztam egy kb 500m -es kocogást. Most ott vagyok hogy megint rosszul vagyok, magas a pulzusom és megint be kellett vennem egy bogyót mert nem akar lemenni... :(
Az, hogy nehéz fizikai munkát végzel, nem sok eséllyel helyettesít egy testmozgást, a sportolásnál nem csak az izmok megmozgatásában van a hangsúly. Ugyan úgy fontos a friss levegõ - és a környezet, a testmozgás fegyelmezett végzése, a légzésre odafigyelés és annak fejlesztése (sport és jóga címû könyvet ajánlom továbbra is, amit linkeltem).
Kérj 1 hét szabit, délelõtt úszás, utána szauna - vagy ajánlani tudom a gõzkabint is bár az kevés helyen van sajnos :( , utána evés (sok gyümölcsel, utána csoki meg ilyesmi), délután futás, aztán relaxálás, lefekvés elõtt filmnézés vagy zenehallgatás vagy ilyesmi. Meg kell próbálni minél több mindent másképp csinálni, és ki fog derülni, mi okozza az ilyen pánikrohamot. Ez továbbra sem betegség, nem örökölhetõ valami, hanem egy tünet, valami helytelenségének a jele, és aki akar az kigyógyul belõle, bármi gyógyszer nélkül is. Ebben kell hinni, egészséges vagy és nem fogsz ilyen tünetektõl szenvedni meg gyógyszerezni magad. Ne törõdj bele, kûzdj ellene, tegyél meg mindent hogy elmulaszd, ne csak hidd hanem tudd, hogy megszabadulhatsz tõle.
Oldalakon át lehetne részletezni, hogy milyen jó hatásai vannak a sportoknak, hogyan hat a gondolkodásmódunkra, egyéniségünkre, hangulatunkra, és mindenre. Ugyanez igaz a jó táplálkozásra.
Olvass jobban utána mert igen ez örökölhetö vagy legalábiss ha volt anyudnak vagy pl apudnak sokkal nagyobb a valoszinüsége hogy neked is lessz.Tegyük fell kiveszek egy hét szabit és mozgok sportolok stb az nem fogja megoldani ezt a problémát mert ez csak egy hét.Én volt hogy abbahagytam a gyogyszerek szedését 2-3 hétre pontosan már nem emlékszem és jött a roham.És szerintem mivel biologiai vagy kémiai folyamatokrol beszélünk ami az agyunkban zajlik de nem helyesen igy szerintem betegség is .Egyébként ez a joga dolog meg nem értem mi köze vann a pánikbetegséghez mivel nekem csak akkor van ilyen ha abbahagyom a gyogyszerek szedését nem értem min javitana a joga.Biztos jot akarsz meg segiteni akarsz csak hát most kezdjek ell jogázni és hagyam abba a gyogyszerek szedését egy probát megér erre gondolsz??
Ezt nehéz lesz megírni, mert a rohadt böngészõ állandóan elugrik a hsz-rõl, így mindig lejjebb kell majd görgetni. Fõleg úgy hogy jól be is rúgtam :D 1. Épp ezt kell gyakorolni, hogy ne a pánikrohamra koncentrálj, hanem valami mással foglald le magad. 2. Ha fizikai munkát végzel, milyet? Próbálj meg szellemi elfoglasltságot keresni, pl. rubik kocka. 4. Én is csak a napi elsõ jointomra emlékeztem mindig xDDDD 5. Igazat adok, még soha nem éltem át hasonló rohamot. De, egyszer talán, mikor két roma kést szorított a trorkomnak, és követelték a lóvémat. Épp akkor kivételesen nem volt nálam a buxám, így csupán alig 200 Ft csörgött a zsebemben. Felajénlottam nekik, de nem hitték el. A vége gyomorvérzés, orrnyereg-törés és egy maradandó heg lett a torkom tájékán. Õk viszont alig 200 Ft-tal távoztak (rendõrség szerint nem lettek meg). Azt mondták, csoda hogy élve megúsztam.
Érdekes nekem is azt mondták hogy este szedjem elalvás elött de mivel általában nap közben voltam rosszul nem alvás közben én ezt a dolgot megforditottam és reggel szedem a gyogyszereket munkába indulás elött.
Ezt a részt emelném ki:Igazat adok, még soha nem éltem át hasonló rohamot. De, egyszer talán, mikor két roma kést szorított a trorkomnak, és követelték a lóvémat. Épp akkor kivételesen nem volt nálam a buxám, így csupán alig 200 Ft csörgött a zsebemben. Felajénlottam nekik, de nem hitték el. A vége gyomorvérzés, orrnyereg-törés és egy maradandó heg lett a torkom tájékán. Õk viszont alig 200 Ft-tal távoztak (rendõrség szerint nem lettek meg). Azt mondták, csoda hogy élve megúsztam. Te pl ebben a helyzetben mire gondoltál vagy ha megtörténe még 1x vagy hetente szerinted tudnál cipöfüzöre esetleg bármi másra kontcentrálni??
Igaz ebben a helyzetben tényleg fennál annak a lehetösége hogy megölnek.De a pánikbetegség is erröl szól hogy a dolgokat valos dolognak éled meg hiába tudod hogy nem az hanem csak az agyad akar kibaxni veled.És ezt nem tudom felfogni hogy a saját szervem miért akar a saját testemnek rosszat? Remélem érthetöen fogalmaztam
Mély és sok légzés amúgy nem jó, lehet neked bejön, de elvileg csak gerjeszti a dolgot. Próbáljátok ki, hogy ha rátok jön a roham, akkor egy zacskóba lélegeztek. Legegyszerûbb és legköltséghatékonyabb módszer ha gyorsan kell segítség.
én már túl vagyok rajta és végre tudok "normálisan" élni és remélem ti is minél elõbb túllesztek rajta (szorítok)
'erieskrisz' Jahh bocs rosszul tudtam nem xanaxot szedtem hanem rivotrilt és abból a 0.5et
Na ezt semm értem hogyha rámjön egy roham azért leszek még rosszabul mert kapkodom a levegöt vagy mi??Mert ugye roham elött semmi bajod csak amikor rádtör akkor kezdesz ell levegöért kapkodni.Bár ez a dolog nállam nem sokszor fordult elõ hogy levegöért kapkodtam volna.
úh nem okáig mert tudomásom szerint erõs függõséget okoz nekem azért volt jó este szednem mert a halálfélelem miatt nem mertem elaludni és volt olyan míg nem szedtem a gyógyszert hogy másnap reggel 5ig ébren voltam majd amikor az állmosság gyõzött tudtam aludni kb 1órát Nahh a gyógyszer segített, felszívódás után már csak reggel kelltem fel:S:D
állítólag az igaz hogy nem szabad kapkodni a levegõt mert minél több oxigénhez jut a szervezeted annál jobban gerjeszti magát a rosszullét. Magamnál azt figyeltem meg hogy ha gyors a pulzusom és mély levegõket veszek akkor még gyorsabb lesz...
lehet ilyenkor nekem is a zacskóba légzés segítene
nekem sem, nekem a szívem kezd el nagyon pumpálni, és a mély levegõ mint mondtam csak rosszabbítja a helyzetet ahogy észrevettem, nálam csak az segít olyankor valamennyire hogy próbálok kicsiket de szabályosan lélegezni és próbálom elterelni a gondolataimat
Elég sokat olvastam már utána, szinte nincs olyan amire ne fogták volna már rá, hogy örökölhetõ. Jobb ha elfogadod, a mai nem vírusos betegségek, problémák, tünetek legalább 90%-a az alábbi 3 felsorolt - bár összefüggõ tényezõ valamelyik hiánya okozza (nem rendszeres testmozgás, hiányos táplálkozás, és nem pozitív, természetes gondolkodás). A legjobb egy teljes ilyen 1-2 hetes kúrát csinálni, és utána szinte biztos lehetsz, hogy jóideig nem fog elõjönni.
A pánik betegség nem örökölt betegség, nem is vírus okozza, betegségnek normális értelemben nem mondható.
Jógánál én fõleg a légzésjógára gondoltam, és mindenkinek érdemes lenne elsajátítani azt a néhány gyakorlatot (amiknek egy része észrevétlenül is csinálható), kevésbé szükséges annak aki úszik (víz alatt) vagy énekel, de a többi sport is segít, bár azokhoz inkább ajánlott). Stresszlevezetõ, relaxál, élénkítõ, tisztító és a teljes légzésnek nagyon sok jó hatása van a szervekre is, és még számos pozitív hatás. Sport és jóga címû könyvben minden bennevan (innen letölthetitek, akit érdekel, bár már linkeltem).
"Biztos jot akarsz meg segiteni akarsz csak hát most kezdjek ell jogázni és hagyam abba a gyogyszerek szedését egy probát megér erre gondolsz?? "
Arra gondolok, hogy hagyd abba a gyógyszerek szedését, és próbáld amennyire tudod, egyszerre ezeket a dolgokat csinálni amiket írtam, mindenre figyelve. Légzésjóga a sportolás után, jóllakva javasolt :D
Az elsõnél nem. Valószínûleg a másodiknál sem. Talán még a harmadiknál sem. De a negyediknél valószínûleg térddel tökönrúgnám az illetõt, hogy még a dédunokája se tudjon gyereket nemzeni (remélem feltûnt a paradoxon), a másiknak pedig úgy öklöznék az orrába, hofgy eltörjön a csuklóm. Ezzel együtt természetesen az agyába nyomnám az orrcsontját, amitõl a szemei kiugranának a szemgödrébõl ,és az agya spriccelne ki a véres szemgödrein keresztül. Élvezném, az tuti, fõleg a negyedik ilyen eset után. Bocs, de én már csak ilyen vagyok.
Ezzel csak arra akartam rámutatni, hogy szerintem a halál is jobb lehet egy ilyen életnél. Persze, ez nem azt jelenti, hogy azonnal öngyilkosnak kell lenned, hanem inkább azt, hogy meg kell békélned a halállal, az elmúlással, és így kell hozzáálnod a dologhoz. Ha jön a roham, hadd jöjjön, leszarom, úgyis erõsebb vagyok nála. Ha meg nem, hát jöjjön az örök béke. De legalább tudom, hogy a végsõkig elmentem az ügy érdekében, és nem gyáván fogok megdögleni.
Van benne igazság :D Mi már túlságosan, természetellenesen (gondolkodásunk miatt) félünk a haláltól. A félelem során adrenalin termelõdik, ami a teljesítõképességet növeli (mert normális helyzetekben mikor fél egy élõlény, ha üldözik valahol, vagy valami veszélyes helyzetbe kerül), felgyorsul a légzés, szívverés, stb. Bármi miatt kialakul egy kisebb rosszullét, és a túlzott félelem (ez a mechanizmus) ezt felfokozza. Valaki fel tudja izgatni magát annyira egy oltás (tûszúrás) miatt, hogy elájul. Ez is csak egy "lelki" probléma, az agy még sok mindenre képes ha a szervezetnek valami hiányzik :P Higyjétek el, ez az oka ezeknek, ezekre odafigyelve lehet elkerülni rengeteg nyavaja mellett az ilyet is, és gyógyítani is. Nem fogtok látni pánikbetegségben szenvedõ embert, aki rendszeresen sportol és normálisan étkezik is.
én is pánikbeteg voltam :) már csak voltam szerencsere (5-6 éve ). Nekem is elég komoly volt, szívrohamot képzeltem be, meg hogy nem kapok levegõt stb :D
könnyedén legyõzhetõ ha mersz lépni :) nekem egy teljes stilusváltás segített. Amilyen addig voltam annak teljesen az ellenkezõjét csináltam. Rájöttem, hogy azért jelentezik ez az egész mert unatkozik a testem kis izgalom kell neki vagy nemtom én így éreztem. Elkezdtem beszólogatni spontán embereknek mikor rámjött a tünet. Annyira cikisek voltak a helyzetek, hogy pár másodperc múlva már nem is tudtam mivolt a tünet inkább arra figyeltem h ne verjenek meg :D
Sportolni is lehet de ha nem köt le szart sem ér sajnos. Legalábbis nálam az nem segített. Mindenkinek más rá a gyógymód ^^
nekemis ezvolt ^^ mm szívrohamot képzeltem be én csak szimplán mikor éreztem h jön, akk arra gondoltam, h ez nemis igazi, csak beképzelem és nem kezdtem el pánikolni stb. aztán egyre ritkábban jött már elõ, és kb 1 hét alatt elis múlt. viszont nekem napközbe ha elfoglaltam magam akkor semmi gond nemvolt, fõleg este lefekvésnél jött rám.
"Általában fiatal felnõttkorban indulnak a tünetek. A hypochonder emberek jellemzõen bizonyos, normálisan is jelentkezõ testi tüneteket túlértékelnek, súlyos betegség jelének tartanak. Komolyan aggódnak, hogy valamilyen, súlyos, ritka betegségben szenvednek, melyet orvosaik bagatellizálnak, illetve nem képesek felismerni.
Cikkünk a hirdetés után folytatódik
Panaszaikkal orvostól orvosig járnak, elégedetlenek az egészségüggyel. Saját vélt betegségüknek utánaolvasnak, gyakran orvosaiknál is tájékozottabbak az adott tünetcsoportot illetõen. A negatív leletek sem gyõzik meg õket, a betegségrõl való meggyõzõdésük minden orvosi ténykedés ellenére fennmarad.
Jellemzõen akár még büszkék is arra, hogy milyen ritka betegségben szenvednek, melyet az orvosok nem képesek gyógyítani, de még diagnosztizálni se. Évek alatt hosszú betegkarriert futhatnak be, számtalan gyógyszert szedhetnek feleslegesen."
Pánikbetegség tünetei: A pánikroham tünetei hirtelen jelennek meg, látható ok nélkül. Közéjük tartozik:
* Felgyorsult vagy felerõsödött szívverés vagy szívdobogás * Izzadás * Szédülés, émelygés vagy hányinger * Nehéz légzés * Szurkáló vagy viszketõ érzés az arcon, a szájban, a kézen vagy lábon (paresztézia) * Elpirulás vagy reszketés * Álomszerû érzés vagy érzékelési zavarok * Disszociáció, az az érzés, hogy az egyén nincs kapcsolatban a saját testével, vagy akár idõvel és térrel (személytelenítés) * Rettegés az irányítás elvesztésétõl, hogy az egyén valami ostobaságot tesz vagy megõrül * Halálfélelem * Remegés vagy reszketés[1]
Egy pánikroham rendszerint 2-8 percig tart és a mindennapi életben elõforduló egyik legelcsüggesztõbb hatású egészségzavar.
A szorító érzést a mellkas közepén, -arra szokták azt gondolni, hogy szívrohamuk van.
A pánikbetegek is dokitól dokiig járnak, míg valamelyik ki nem böfögi, hogy õk pánikbetegek. Innentõl van egy ritka, de jól csengõ betegségük, amellyel szép betegkarriert futhatnak be, és számtalan gyóygszert is beszednek rá, amire valójában nincs is szükségük. Ez is fiatal felnõttkorban indul, és ez is normálisan jelentkezõ testi tüneteket értékel túl (meglehet, a tünettõl való félelem váltja ki a tünetek "elmérgesedését", végsõ soron magát a valós tüneteket).
Szóval úgy tûnik, a legtöbb ponton ráillik a hypochondria a pánikbetegségre - csupán a pánikbeteg annyira megretten a tünet jelentkezésétõl, annyira belelovallja magát magába a jelenségbe, hogy a közben jelentkezõ félelem következtében valós testi tüneteket produkál. Ahogy olvastam, maguk a tünetek általában visszavezethetõk a gyors szívverésre, a légszomjra, a remegésre-reszketésre. Márpedig ezen tünetek egyértelmûen a mély félelem során is megjelenõ testi változások. Aki nagyon megijed valamitõl, szapora lesz a szívverése, kiveri az izzadtság, felgyorsul a légzése, az adrenalintól remegés jön rá, kipirul. A pánikbetegnek megmondják, hogy õ pánikbeteg, és ezek a tünetei: amikor szerencsétlen úgy érzi, hogy a szíve hirtelen gyorsabban kezd verni (pedig lehet, hogy a valóságban még nincs is úgy), elkezd rettegni az újabb rohamtól (no így már igen), vagyis az önmagát generáló rettegésbõl fakadóan pedig már valós tüneteket produkál.
"Márpedig ezen tünetek egyértelmûen a mély félelem során is megjelenõ testi változások. Aki nagyon megijed valamitõl, szapora lesz a szívverése, kiveri az izzadtság, felgyorsul a légzése, az adrenalintól remegés jön rá, kipirul. A pánikbetegnek megmondják, hogy õ pánikbeteg, és ezek a tünetei: amikor szerencsétlen úgy érzi, hogy a szíve hirtelen gyorsabban kezd verni (pedig lehet, hogy a valóságban még nincs is úgy), elkezd rettegni az újabb rohamtól (no így már igen), vagyis az önmagát generáló rettegésbõl fakadóan pedig már valós tüneteket produkál."
Jah ezzel egyetértek, sõt ígyis van talán. Egyszer rohadtul megijedtem egy ilyen netes szartól, mikor kijön az a visító fej hirtelen :D és akkor az ijedtségtõl visszatértek újra a tünetek, de szerencsére csak 1 napig... de azóta már errõl is lebeszéltem magam :D mm ha megijedek akk tudom h az csak az ijedtség
A hipochonder halálos betegségektõl retteg, és általában meg is találja magán a jeleit, amiket fölnagyít, és nem epizodikus rohamai vannak.
A pánikbeteg rettegése sokkal megfoghatatlanabb, nincs konkrét valami, amitõl retteg, ha csak a halált, és a kontrollvesztést nem vesszük annak, a rohamok pedig epizodikusak.
Talán mert a hypochonder nem jut el arra a szintre, hogy a rohamtól, vagy annak tüneteitõl, esetleg egy bizonyos tünetétõl olyan félelem legyen rajta úrrá, amely már beindítja a félelem öngerjesztõ folyamatát? És ha eljut odáig, akkor onnantól már pánikbetegnek hívják?
Nem tudom mi a valós mechanizmusa a dolognak, csak próbálom valami reálisan felfogható módon megközelíteni a problémát. Ám a kétféle "betegség" között elég sok párhuzamot vélek felfedezni.
A hyposnak azért nincsenek rohamai, mert amelyik hyposnak rohamai lesznek, azt már onnantól pánikosnak hívják. A pánikos meg valóban nem a tünetektõl retteg, hanem inkább a tünetek által bekövetkezhetõ haláltól (talán nem is tudatosan), ám ez a félelem gerjeszti magának a félelem tüneteinek az elhatalmasodását.
Valahogy úgy képzelem, a pánikbetegségnek van egy "félelem-küszöbértéke". Ha ezt nem éri el, akkor nem indul be az öngerjesztõ folyamat, vagyis nem alakul ki az a "félelem-mennyiség", amely már elõidézné magát a pánikot. Aki ezt a küszöbértéket nem éri el a félelmével, az 'megmarad' hyponak, aki átlépi, annál maga a félelem által produkált testi tünetek következtében alakul ki a pánik.
Egy kicsit ahhoz tudnám hasonlítani, mint a Tachoma-híd leomlását. A szél a félelem, a híd maga az ember. A szél fújt, fújdogált. Amíg nem ért el egy bizonyos erõsséget, addig a híd csak csendesen elringatózott magában. Viszont amint a szél erõssége átlépett egy bizonyos küszöbértéket, a híd a saját szerkezeténél fogva pusztító ringatózásba kezdett, amely végül is a teljes összeomlásához vezetett.
Vagy mint egy csillag születése. Amíg nem elég nagy a nyomás és a hõmérséklet a fúziós folyamatok beindulásához, addig csak izzik, de amint átlép az összepréselõdõ hidrogénatomok mennyisége egy kritikus tömeget, az egész belobban, és beindul a fúzió.
Én legalábbis valami ilyen módon gondoltam a dolgot.