Nem logikus. A leghoszabb ideig a nehéz problémákat lehet kutatni... és mivel a tudományban nincs soha semminek vége egyszerûen értelmét veszti a kutatás hossza, az ami viszont fontos az a felmutatható eredmények (és azok további alkalmazása) az eltelt kutatási idõ alatt.
A pénzt is általában ez alapján adják, vagy A tudósnak vagy B tudosnak, nem az alapján, hogy melyikuk milyen hosszú ideig kutat hanem, hogy a kutatás eredménye A tudos esetében vagy B tudos esetében alkalmazhatóak. Mint minden "erõforrás"-ért a pénzért is verseny van az is rivális erõforrás és akik döntenek, hogy kinek adják a pénzt azok olyan dolgokat tartanak szem elõtt, hogy melyik helyrõl várható és melyik helyrõl kaptak már alkalmazható eredményeket és azoknak a relatív "erejét" próbálják sikeresen vagy sikertelenül (az már más kérdés) összehasonlítani. Tudományban lehet tévedni de nem nagyon lehet hazudni, azt csak politikában lehet.
Miért keresne valaki a tudományban nem létezõ problémát amikor számtalan létezõ problémára kell keresni a választ. A tudomány nem politika.
Idõnként persze a tudósok a munkájuk praktikus (fõleg rövid és középtávú) alkalmazhatóságáról szoktak "hazudni" és a kutatás relatív értékét próbálják abszolút területre vetíteni, hogy biztosítsák a pénzt, de nem létezõ problémákra nem szokták keresni a választ... ez ugyanis fényévekrõl detektálható a tudományos körökben és ha ott összeroskad az integritás akkor vége a pályafutásnak.
Tudod, ezek a "témával foglalkozó szakemberek" is pénzbõl élnek. Ha nincs a kutatásra pénz, akkor mehet ládákat pakolni, vagy kitalál egy nem létezõ problémát, amit ideig-óráig kutatgathat, ha kap rá pénzt.
Most még csak az a baj, hogy a végtelen az absztrakt fogalom... a másik probléma pedig, hogy sem a teret sem az idõt sem a gravitációt nem tudjuk valójában megmagyarázni... az n-edik probléma meg az, hogy egy olyan dolgot amelyhez szuperfelsõ matematika kell te most úgy "piaci" nyelven megmagyaráztad :) mert az úgy lehet is... Wittgenstein forog a sírjában.
A relativitás elmélete egy fajta projekció az absztraktból a praktikusba és mint minden projekció esetében itt is van "veszteség", tehát lehet belekezdeni sok oldalról de az igazság az, hogy a jelenlegi szükségleteinket kielégíti és alkalmazható. A végén minden tudásra/elméletre csak alkalmazhatóság szemszögbõl van szükség.
Az, hogy az univerzum végtelen, hogy nincs benne kisebb, nagyobb tér, idõrész stb. szépen hangzik de valójában semmi alkalmazhatósági értelme nincs. Fõleg mert olyan absztrakt fogalmakból áll amelyeket csak matematikai konvenciók segítségével tudunk elfogadhatóan kezelni. Nem tudjuk mi az univerzum. Egyébként már maga az, hogy a tér-idõ görbülésérõl beszélönk sem pontos, hogyan görbül el a tér? az idõ? ezek mind olyan fogalmak amelyeket matematikailag le tudunk irni de emberi nyelven csak nagyon gyenge megközelítésel magyarázzuk... sajnos ezért sokan tévesen képzelik el (nem, hogy pontosan lehetséges lenne de az már más mese).
A legfontosabb dolog kiverni a fejünkbõl a szavak megszokott konvenciónális jelentéseit amikor ezekrõl a dolgokról beszélünk. Már persze aki erre képes.
Te zseni, arra nem gondoltál, hogy fel sem vetõdött volna az anomália kérdése, ha a számítások és a mérések hibahatára összemérhetõ volna a mért anomália mértékével?
A témával foglalkozó szakemberek sem estek ám a fejükre!
megpróbálom nektek, értetlneknek mégegyszer a fejébe sulykolni, hátha...
mivel az univerzum, a téridõ végtelen, nincsen benne legkisebb és legnagyobb tér vagy idõrész, egység, stb.. az eseményhorizont gömbpalástja valójában nem görbe, hanem egy végtelen sík, kb. olyanformán, minthogy a gömbölyû Föld felszíne is laposnak látszik ha elég közel állsz hozzá.
a méretek , a távolság és az idõ múlásának érzékelése is egytõl egyig relatív dolgok, mint ahogy az egész nagy bummunk, csupán egy kis pukkocska.
:) az a mese jár fizikus körökben, hogy Edward Witten is azon töri a fejét, hogy valami módon nállad tanuljon tovább... és errõl persze azért döntött mert Einstein már nem él... tehát te vagy az Apex. :)
Én még azt is kétségbe vonom, hogy mm/s sebességeltérést ki tudjanak mutatni egy messze lévõ objektumnál. De ha valami miatt ez mégis lehetséges lenne, akkor a magyarázat egyszerû: a számítások pontatlanok voltak, mint általában.
Naja, de Einstein "Általános RelativitásElmélete" is maximum csak akkor igaz, ha az ûr végtelen, amire mint tudjuk nincs bizonyíték.
sajnos az általam a 2.-es hozzászólásban leírtak, fõleg tudományos tényeken és bizonyításokon alapszanak, köszönhetõen az Einstein által felállított Általános RelativitásElméleten, és csak részben a saját elméleteimen.
Arról nem tehetek hogy Einsteinen és rajtam nem túl sokan képesek megérteni ezeket a jelenségeket.
"At the time of Kepler some people answered this problem by saying that there were angels behind them beating their wings and pushing the planets around an orbit. As you will see, the answer is not very far from the truth. The only difference is that the angels sit in a different direction and their wings push inward."
Richard Feynman
... más szavakkal, ma sokkal többet tudunk mint akkor, de még mindég nem tudunk majdnem semmit :) ... jó dolog viszont, hogy megtámadjuk a problémát és napról napra, lépésrõl lépésre közelebb kerülünk a valóság megmagyarázásához. Persze nem szabad elfelejteni, hogy ez mindég csak egy megközelítés marad. Végül is ha a tudomány megáll fejlõdni akkor dogma vagy/és vélemény lesz belõlle.
De én pl. nagyon nevetségesnek tartom amikor valaki megfelelõ adatok és tudás nélkül elkezd fejbõl filozófiálni olyan dolgokról amelyeket már évtizedek óta csak komplex matematikával lehet leírni és fejben el sem lehet képzelni (mint pl. itt is néhányan teszik).
Galileó óta a fizika már nem olyan absztrakt filozófia mint elõtte volt (Arisztotelész stb.)... ideje lenne ezt már megtanulni kb. 400 év után :)
És a végén mit is gondolok én errõl a jelenségrõl: NEM TUDOM! (ilyen pofon egyszerû a dolog) :)
hát igen. A napszél az úgy mûködik mint a sima szél. Ha szembe mész vele lassít, ha mögötted van gyorsít nem túl bonyolult módon :)
Azert jopar dolgot kihagytak a szamitasbol, peldaul azt, hogy a Foldnek viszonylag nagy a fenynyomasa, csak eppen nem a lathato, hanem az radios spektrumban. Gyakorlatilag ez a foldi energiaforrasokbol kisugarzott es az urbe elveszo energia. A hatas azert nem szimmetrikus, mert nagyban fugg a szonda Fold fele forditott keresztmetszetetol es mivel a napelemek mindig a Nap fele neznek, nem a Fold fele, ezert ez a keresztmetszet allandoan valtozik.
Gravitacios hatasok tekinteteben pedig figyelembe kellene venni mind a Fold hatasat, mind pedig a Fold altal torzitott teren athalado egyeb gravitacios hullamok hatasat is. (pl. a Nap gravitacios hatasa fugg a szonda es a Nap kozott talalhato tomegek meretetol es helyetol is)
miliméter/sec-ekrõl van szó, szerinted ha a bizonytalansági tényezõ amivel dolgoznak nagyobb vagy megközelíti ezt a gyorsulási értéket akkor foglalkoznának vele, vagy észrevették volna egyáltalán az anomáliát ? Hát persze, hogy nem.
Az egész arról szól, hogy megvannak a képletek , minden hatással+ egy bizonytalansági tényezõ +/- akármennyi. Ehhez képest észleltek "jelentõs" eltérést.
Nekem úgy rémlik, azt olvastam, hogy a flyby anomaly mértéke függ attól, milyen szögben érkezik a mûhold a Föld forgástengelyéhez képest. Izgalmas dolog, mert ha a meglévõ ismeretekkel nem magyarázható a jelenség, akkor hamarosan valami újat fogunk megtudni a gravitáció természetérõl.
Én azért nem csak három mérésbõl akarnék következtetni a helyükben... :)
Megvan a megoldás! Úgy néz ki igaz a következõ mondás: "Olyan hülye vagy hogy görbíted a teret" . Továbbá tudjuk hogy egyre többen vagyunk a földön és szoktátok emlegetni hogy "A világ IQ-szintje állandó, csak egyre többen vagyunk hozzá" -> egyre több a buta ember. Vagyis egyre jobban megnöveljük ezt a hatást. Lesz az több is mint 1,1 mm/s
Ez megdöbbentõ. hogy Flang3r mindeben profi. Kezdek fölnézni rá:) csodálom, hogy nem a cionisták tolnak egyet a mûholdon, hogy gyorsuljon, hogy megtévesszék a jónépet, és adig míg oda figyelünk, adatokat gyûjtenek rólunk. Ez azért így hitelesebb lett volna
Nem mindegy, hogy a pálya mely szakaszán kezdõdik és ér véget a gyorsulás. Illetve annak üteme. Ha pl a Jupiter holdjait vizsgálja egy mûhold akkor ott is tapasztalható a rotáció közben ez a fajta plusz hatás?
na de ez olyan mint a halál, még senki nem jött vissza, hogy elmondja milyen. az eseményhorizont mögött, hogy mi fordul hogyan és ki, se tudja senki, csak ötletelések vannak
Én csak ámulok és bámulok. Maga mindent tud ami ehhez a mûfajhoz kell! Csak azt nem értem, hogy mit keres itt és miért nem a NASA-ESA-val osztja meg értékes tudását?
nem a "tömeggel rendelkezésen" , és még csak nem is a forgáson van a hangsúly, amikor az egyes testek okozta téridõ görbületet vizsgáljuk. a lényeg az energia (anyag)koncentráció , tehát a sûrûség. a szupersûrû neutroncsillagok köztudottan igen jó erõsen meggörbítik maguk körül a téridõt és spirálisan feltekerik az Euklidészi koordinátatengelyt maguk körül, míg az okostojásoknak annyi már nem fér bele a fejébe, hogy az univerzumunknak, a 3 plusz 1 ( nem egyenlõ 4) dimenziónnak a széle a fekete lyukakban van, ahol a téridõ kifordul amint átlépjük az eseményhorizontot. ezt úgy kell elképzelni, hogy képzeljünk el egy gömböt ( ez a fekete lyuk és az azt körülvevõ gömb alakú térrész melynek a szélét , a gömb palástját, eseményhorizontnak hívjuk. amint egy test áthalad ezen a határmezõna gömb palástja máris a háta mögé fordul és immár az addig ún. kint, lesz a bent. a test számára pedig szubjektív térideje MAJDNEM megfordul. a MAJDNEM-en van a hangsúly. mivel kisebb nagyobb eltérések lehetnek két téridõ között... az idõ egy dimenziós nagytengelyének múlását viszont semmilyen lény nem képes eldönteni, hogy az elõre fele halad avagy vissza.
ez magyarázatot ad arra is, hogy miért távolodnak egyre gyorsabban , a minél távolabbi galaxisok, s "végül" már majdnem fénysebességgel, a gyorsulva táguló univerzumban... mivel egy fekete lyuk belsejében vagyunk, amelyben a részecskék fénysebességgel lépnek be, csak éppen a folyamatot >>>> visszafele <<<< , s relatív szubjektív idõnkhöz képest elképzelhetetlenül lassabban tapasztaljuk meg.
Izgalmas téma. Bár nem vagyok tudos, megkockáztatom, hogy az anomália az érzékelésben vetõdik föl. EGyszerüen a sebességméréshez szükséges jelek torzlnak a föld forgó mágneses tere miatt. Persze ez csak ilyen reggeli kávé melletti okoskodás:)